Kelet-Magyarország, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-23 / 146. szám

Tanácskoztak, de miért ? A tanyajáró művelődési autók működését megvitat­ni, fél országra szóló tanács­kozást hívott össze Nyír­egyházán a Népművelési Intézet. A meghívó prog­ramja ötletesnek, gazdag­nak ígérkezett, de a meg­valósítás messze mögötte maradt a várakozásnak. Az első meglepő tényt a résztvevők kiléte adta: a témában leginkább érdekel­tek — a művelődési autók könyvtárosai — mondd és írd két személlyel képvisel­tették magukat hat megyé­ből. A több, mint félszáz tanácskozó más szervek képviselőiből tevődött ösz- sze. Talán éppen ebből adó­dott, hogy a tanácskozás két napján érdemben vita nem volt, a tanyai népművelés jövőjét megalapozó javaslat, észrevétel nem hangzott el. Mit kaptak ehelyett a ta­nyai népművelők, mivel gazdagodott ez az igen fon­tos kulturális feladatkör? A megjelentek közül a legtöb­ben csapán arról szóltak, hogyan végzik a művelődési autók munkájukat egy-egy megyében. A vita és ta­nácskozás szót ez esetben tehát nyugodt lelkiismeret­tel beszámolóra, s egy kis jóakarattal ötletnapra deg­radálhatjuk. Egy kiragadott példát említenék, amely az egész tanácskozás egyik lényeges vonását is aláhúzza. Az egyik fővárosi meghívott eképp kezdte hozzászólását a tanyai ismeretterjesztés­ről: „Én még sohasem jár­tam tanyán...” Beszéltem szabolcsi nép­művelőkkel is a kétnapos összejövetelről. Kíváncsi voltam, mit is hasznosíta­nak a gyakorlati népműve­lők — ugyanis ez lehetett a cél! — a két napból. A kategorikus válasz így hangzott: „Semmit!” Véle­ményt kértem más megye képviselőitől is. Szabolcsi kollégáikat egyebek között a Békés megyeiek is meg­erősítették. Egyébként épp e két megye tanyai viszo­nyainak összevetéséből kö­vetkezik a tanácskozás alapvető hibája: míg Sza­bolcs villany nélküli tanyáin nélkülözhetetlenül hármas funkciót tölt be a művelő­dési autó könyvtárosa (könyvet kölcsönöz, vetít, ismeretterjesztő előadást tart), Békésben, ahol már csak egyetlen tanyán nem ég a villany, teljesen más adottságokhoz kell alkal­mazkodni. A közös nyelvet az el­lentmondásosság ellenére is megtalálhatták volna a tanácskozók, ha a meghívó címében jelzett népművelési ág, az autós népművelés könyvtárosai, gépkocsiveze­tői ültek volna a sorokban. A legszerényebben szá­molva a tanácskozás árá­ból négy televíziót, vagy egy keskenyfilmvetítő gé­pet, esetleg 1300 kötetet le­hetett volna — az idézőjel­be tehető „tanácskozás” helyett éppen a falusi mű­velődésre fordítani. Szilágyi Szabolcs Épülő dohánypajták Kállósemjénben Az Idén három dohánypajtát építenek a kállósemjéni termelőszövetkezeti csoportban. A munkákat gyors ütemben végzik. Foto: Hammel József Igazat mondott-e Szojkáné? Ahol az asszonyoké az egész határ gondja Idén, krumpliültetéskor történt. Donáthné, a járási nőtanács titkára rábeszélte Szojka Jánosnét, a rakama- zi Győzelem Tsz egyik neves szocialista munkacsapat ve­zetőjét, menjen át vele Ven- csellőre és segítsen megagi­tálni az asszonyokat, hogy alakítsanak szocialista bri­gádot. Ha ríni n cegy ezer forint Ráállt- Kissé meglepődött, mert telt ház fogadta. Csu­pa asszonynép. Mind kiván­csi volt. De oly sok jót mondott, hogy hitték is, nem is. Igazán akkor támadt ér­deklődés, amikor elmondta, hogy tavaly harmincegyezer forint volt a jövedelme... — Ez csak mese. Ilyet aztán ne mondjon — kia­bálták közbe. És hiába tet­te ki szívét-lelkét nem hit­tek neki. Bánta is, minek kellett neki ilyesmire vál­lalkozni. A kíváncsiság azonban nem hagyta nyu­godni a vencsellői asszonyo­kat. Átjárnak heti piacra Rakamazra. Egyik-másik itt is érdeklődött az asszonyok­tól: mondják már milyen asszony az a maguk Szoj­káné ja? Hazudós? Mert olyanokat mondott Vencsel- lőn, hogy kinevették. A kér­dezett Bodnár Ferencné ép­pen Szojkáné csapatában dolgozik. — Nem hazudik az lel­kem — válaszolta — tiszta igaz, amit mondott. Vele dolgozom, csak tudom tán. Én is a két lányornmal csak prémiumban kaptunk tizen­nyolcezer forintot. Gyűrűzött a hír. Szojkánét bántotta, hogy őrá ilyet mondanak. Hazajött a férjein! Döcög a szekér. Kapálni indulnak az asszonyok. Megállítjuk. Béres László- né csapatvezető mondja: — Nekem sem esett jól, amikor Mari nénire azt mondták, nem mond iga­zat... Szomszédosak va­gyunk a vencsellői határral. Munka közben beszélget­tünk. Nem tagadom, dicse­kedtünk. Nem akarták el­hinni, hogy nálunk az asz- szonyok is megkapják az egy hold háztájit. Szin iga­zat beszélt Szojkáné. Fillér­re tudom, hogy 31 140 fo­rintot keresett, hiszen egy­más mellett dolgoztunk- De ón is. Méghozzá egyedül. — Kértem fizetési kimu­tatást az irodán. Havi ke­resetem 2380 forint. Kiszá­moltuk a férjemét is. ö a tokaji kőbányában dolgo­zott. övé kevesebb volt Mondtam, jöjjön haza. Rá is állt. Most állatgondozó. Nem kell hajnalban kelnie, kerékpározni... Tavaly a háztájival együtt 60 mázsa kukoricám termett. Nem mertük a padra tenni, hogy leszakad. Három hízót el­adtam, kettőt vágtunk. Egyedül kerestem- Csak a háztájiban segített a fér­jem. Most ketten még töb­bet várunk. [Vem akartunk belemenni Tűz a nap. Kukoricát ka­pálnak az asszonyok a Vá­gás dűlőben. A szocialista csapat vezetője Hart Lajos- né. Szojkánévai, Pásztorná­val ők voltak a kezdemé­nyezők. — Először nem akartunk belemenni. A csapatom is azt mondta: nem leszünk szocialista brigád, mit tud­juk, mennyit követelnek. Rábeszéltek bennünket. Ret­tentő nagy volt a rivalizá­lás. Nem tagadom, amikor harmadiknak értékeltek ben­nünket, odacsaptuk az ok­levelet az asztalra. Igazság­talannak tartottuk, mert mi is elvégeztünk úgy minden munkát, mint Mari néniék... No, de ennek már utána va­gyunk- Nem haragszunk, el­ismerjük, hogy jobb volt a krumplijuk, répájuk. Ne­künk viszont a kukoricánk yolt szebb, 48 mázsát adott holdja... Szojkánéék jöve­delmét a burgonya nyomta meg. De mi sem panaszkod­hatunk, az én csapatomban js 28 ezer forintot keresett egy-egy asszony... — Tőlem is azt kérdezték a vencsellőiek, hol lehet ennyi pénzt keresni. Neon hitték. Derék, napbamította asz­szony Fehér Ferencné. Ö ezt mondja: — Egy hónapja neveztünk be, még naplónk sincs, gyű­lést sem tartottunk. De nem is ez a lényeg, hanem a munka. Ez meg jól halad. Olyan a brigád területe, mint egy tiszta asztal. Gyom sebül. — Egyik répaföldnek nem volt gazdája. Gondolom „megugrott” tőle, aki vál­lalta, mert igen gyomosan találtuk Elvállaltuk ezt is... Molnár Jánosnénak az árvíz elmosta az otthonát. Kiköl­töztek. Vállalta a csapatom, hogy egy napot segítünk. Most várjuk az építőanya­got... Mesternének és egy másik asszonykának gyere­kük született. Az ő területü­ket is mi kapáljuk... Nem könnyű az asszonyoknak. Két három műszak, sok gyerek. Hajnalban már ne­gyed négykor kelünk. Éjsza­ka sütünk, mosunk, hajnal­ban főzünk, gyerekeket el­látjuk, utána kerékpárra a kapát, s öt meg tíz kilomé­terre ki a határba... Éjfél előtt bizony ritkán kerülünk az ágyba. Hétezer holdas határ. Égen-földön ha tíz férfi lel­hető benne. És sok száz kapáló asszony — Csak az a napunk sza­bad, amikor esik. Vasárnap sütés, főzés, mosás, takarí­tás... Szinte egy hétre előre. — Hány asszony dolgozik a földeken? — Azt tudom, hogy má­jus elsejére háromszázhet­ven piros pettyes kendőt vett ajándékba a vezetőség. Igazat mondott Szojkáné. Példája nyomán erősödik a mozgalom- Sokat dolgoznak Rakamazon az asszonyok, de meg js van az eredménye. Becsülik őket. Elhiszik már Vencsellőn is a 31 ezer fo­rintos jövedelmet, ahová nem mei)t hiába Szojkáné, Szocialista brigádot alakí­tottak itt is az asszonyok. Csak úgy becsüljék meg Őket mint Rakamazon. Farkas Kálmán Megjegyzés: Rom Sok idegen fordul meg Nyíregyházán az utóbbi idő­ben. Külföldi rendszámú gépkocsik parkolnak a ka­tolikus templom mellett, itt szállnak ki a társasautóbu­szok utasai is. Az első, ami szembetűnő, a közelben lévő romos épületcsoport. A templom felőli — tehát a legszembetűnőbb — része annyira életveszélyes, bogy ki kellett üríteni. Még az utcaszakaszt is lezárták a gyalogosok elől s ha fúj egy kis szél, a járókelők az úttest közepéig kikerülik. A városi tanács már kiad­ta a határozatot az életveszé­lyessé vált rész lebontására. Ennek már van vagy két hó­napja, azonban az ízléstelen, városképet erősen rontó sa­rok még most is ott áll. Helyes lenne ezt a határo­zatot minél előbb végrehaj­tani. bf Felvételi vizsgák előtt Tyi|elenfkeasés a nyíregyházi felsőfokú intézményekben Nyíregyháza három felső­fokú oktatási intézményé­ben hamarosan megkezdőd­nek a felvételi vizsgák az 1967—68-as tanévre. A be­érkezett jelentkezések alap­ján a következő tájékozta­tásokat kaptuk az intézmé­nyek igazgatóságaitól: NYÍREGYHÁZI TA­NÁRKÉPZŐ FŐISKOLA A tavalyinál százzal több jelentkezés érkezett be az idén. A főiskola különböző Szakaira 668-an jelentkeztek, zömében Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bibar és Borsod- Abaúj-Zemplén megyéből. Az idén felvehetők száma 170, hússzal több a múlt évi keretnél. A legtöbben magyar—történelem szakra jelentkeztek, a legkeveseb­ben a testneveléssel párosít­ható orosz szakra. A főis­kolán az idén új szakként indul a nappali tagozaton a földrajz, a testnevelés a történelem és a kémiasza­kos képzés. A levelező tagozatra 142 jelentkezés érkezett be. A felvehetők száma nincs meghatározva; számuk a tanulókörök, konzultációs csoportok kialakításának le­hetőségeitől függ. A három­éves levelezői egyszakos képzés- megszűnt a mező- gazdasági, valamint a mű­szaki ismeretek és gyakor­A legtávolabbi küldött Amíg mások bezárkóztak a falak közé, ő nekivetkő­zött. hóna alá fogta a köny­veket, sietett a kertbe, le­dőlt a harsogózöld fűre, Úgy készült az államvizs­gára. Ha közel érzem a földet, nagyobb a bátorsá­gom — vallja meg titkát csendesen, amit válasznak is szán a kérdésre: miért kö­tötte hozzá az életét a fa­luhoz, a földhöz. Szépen hangzana, ha mondhatnánk, hogy apja szerettette meg vele a szé­les határt, a szűkülő kalász­tengert. — de ő sohasem látta az apját. Odamaradt a fronton még meg sem írhatták neki, hogy telje­sült szíve vágya, a lány után megérkezett a fiú is. Ö már csak arra emlékszik, hogy egy napon ide költöz­hettek a mostani Táncsics Utcára a volt uradalmi la­kás egyik szárnyába. A ma­ma. „Hányszor eszembe ju­tott Szálkán, majd Szarva­son: mi van vele otthon, egyedül.” Mert ez is a ti­tokhoz tartozik, a döntés­hez, hogy igyekezett felej­teni a városias környezetet, menni, menni a mamához, mielőbb. Meg az ösztöndíj: végül már havonta nyolc­százat küldött utána a be- regdaróci „Barátság” Tsz vezetősége, hogy nyugodtan tanulhassa az öntözési ag- ronómus tudományát. Ezzel vége is lehetne ön­életrajzának, hiszen aüg múlt 23 éves, még csak az idén lesz az ötéves érettsé­gi találkozójuk. Aligha van a megyében fiatalabb főagronómus e pil­lanatban, mint ő. Mert mi­óta hosszabb távollétre uta­zott a „kinevezett” főagro­nómus szükségből ő látja el a teendőket Volt gyakor­nok. aztán ideiglenesen fő­állattenyésztő, majd beosz­tott mezőgazdász. Birodalma ötezer hold, két falu határa a barabási és a kaszán yi hegy közé ékelődve. Fél­ezernél is több család akar megélni a világnak ezen a kis darabkáján. És ő még csak 23 éves. Hallgatnak rá? „Ha az em­ber nem hivalkodni, hanem szorgalmasan dolgozni akar, a kor lényegtelen.” ö kü­lönben sem a kinyilatkozá­sok embere, mielőtt dönt hallgat az idős tapasztalt emberekre. Azért kell koc­káztatni is, mint most pél­dául a takarmánybetakarí­tásnál: vágják-e, vagy vár­janak, jön-e sötét felhő, átviharzó zápor. Ha sikerül, az emberek természetesnek tartják az agronómus in- 'tézkedését ha nem... Hát igen, ezzel is szembe keli néznie. Most azon töpreng újra meg újra, vajon min­den részletében jó-e az ál­tala kidolgozott aratási terv? „Ezer holdat kell vág­ni. Nagy munka. Már tu­dom, menni kell az embe­rekhez, velük is tisztázni mindent, hogy valamennyien tudják, mit kell tenniük, ha elindulnak a kombáj­nok.” Legfeljebb érettségiző diáknak néznénk az utcai forgatagban, olyan fiatal. Amikor a munkájáról esik szó, komolysága cáfolja ko­rát. Ez a tsz. a gazdája az országhatár menti „Barát­ság” kertnek: fél szeme mindig rajta. És az ifjúsági kertészbrigádon, ahol a „kortársak” tekintélyét is vigyázni kell. Vagy az idei kísérlet, a pénzfizetéses rendszer, — ahogy ő mond­ja — 1968 főpróbája. „Nem terveztünk többet, mint ami tavaly volt. most biztonság­ra törekszünk, hogy mindig legyen elég fedezetünk. „Munka, tervek, termelés: de hiszen ő mégiscsak fia­talember! Mit kívánna leg­inkább? (Csodálkozva néz vissza.) Szeretne autó* "> „Egyelőre nem. Ezt a lakást akarom megújítani, modern­re szép bútorokkal.” És vi­lágot látni, eljutni külföld­re. Még, még! Széttárja a kezét: „Ennyit.” S még valamit: egy jó fiatal kol­lektívát Beregdarócon. O akkor jött haza a faluba. amikor tucatjával indultak el innen a fiúk, a lányok. Kévéséi ték a pénzt, nem találtak elég szórakozási le­hetőséget. „A pénzfizetés máris érezteti hatását, de ez még nem minden. Klub kell, hogy kocsma helyett oda járhassanak a fiatalok, érdekes programok, ismert művészeket kell meghív­nunk ide a világ végére.” ★ Szerényi Béla. beregdaróci agronómus talán az ország letávolabbi pontjáról uta­zik néhány nap múlva a KISZ-kangresszusra. Meg­kérdeztem tőle, ha lehetősé­get kapna rá mit mondana el öt perc alatt a küldöttek előtf? „Azt, nekem js töb­ben mondták már: azért tanultam, hogy most diplo­mával a dülőutakat rójam hajnaltól estig? Újra megis­mételném. hogy a föld, a falu meghálálja a ragaszko­dást, s hogy aki keresi eb­ben az életben is megtalál­hatja a romantikát. Csupa ilyen dolgot mondanék én el. biztosan zavarban len­nék. mert életem első nagy tanácskozása lesz ez a kong­resszus.” (A S.) latok szakokból. A levelező tagozaton az idén hat szak indul. A nappali tagozat felvé­teli írásbeli vizsgáit június 26-áh. 27-én és 28-án tartják mind 8 nappali, mind a levelező tagozaton. NYÍREGYHÁZI TANÍ­TÓKÉPZŐ INTÉZET A hatvanas keretre 240- en jelentkeztek. A négysze­res túljelentkezésen hi?o- nyos mértékben enyhített a közelmúltban lebonyolított alkalmassági vizsga, melyen a felvételüket kérők mint­egy húsz százaléka nem fe­lelt meg vagy nem jelent meg. Levelező tagozatra már a múlt évben sem volt felvétel, s ebben az idén sincs változás. Az írásbeli felvételi vizs­gákat a jövő hétfőn tartják az intézetben illetve a je­lentkezők megyéiben erre kijelölt felsőoktatási intéz­ményekben. A szóbeli vizs­gákat július 3-án, 4-én és 5-én bonyolítják le. „SZAMUELY TIBOR” FELSŐFOKÉ MEZŐGAZ­DASÁGI TECHNIKUM összesen 400-an jelentkez­tek a technikum két szaká­ra. A gépészszakosok írás­beli felvételi vizsgáját 141 jelentkező részére június 20-án tartották, szóbeli vizs­gájukra 27-én, 28-án és 29-én kerül sor. A kerté­szeti szakra több mint 250- en küldték be jelentkezésü­ket. ök e hónap 24-én írás­beliznek, s 30-án, július 1- én és 2-án szóbeliznek majd. A túljelentkezés itt is négyszeres, a tavalyi há­romszorossal szemben. A technikum kertészeti tagozatán megszűnt a két­éves képzés. Az új tanévtől hároméves oktatás indul, melynek első két évében általános kertészeti ismere­teket szereznek a hallga­tók, s az utolsó tanévben gyümölcs-, szőlő- vagy zöld­ségkertészekké illetve áru- értékesítőkké szakosodhat- nak. A levelező tagozaton a képzés január l-én indul, tehát a felvételi vizsgákat itt decemberben bonyolítják le. Még egy jó hír a techni­kumból: az új tanév kez­detén birtokukba veszik az összesen mintegy 43 milliós költséggel épült létesítmé­nyeket: a 320 fős diákszál­lót. a kétemeletes tanmű­helyt és a tíz tanszéknek helyet adó tanügyi épületet Sz. 8*

Next

/
Oldalképek
Tartalom