Kelet-Magyarország, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-20 / 143. szám

Koszig!n felszólalása Üj kormány Egyiptomban (Folytatás az X. oldalról) rűk könnyen nagyszabású háborús konfliktusokhoz ve­zethetnek. „Az agresszió áldozatá­ul esett arab országok joggal várják el, hogy szuverénitásukat, terü­leti épségüket, törvényes jogaikat és érdekeiket, amelyeket a fegyveres agresszió megsértett, teljes mértékben és ha­ladéktalanul helyreállít­ják.” Az izraeli csapatokat ki kell vonni a megszállt te­rületekről, ma ez a kulcs­kérdés — mondotta Koszi­gin. A szovjet miniszterelnök követelte, hogy Izrael fizes­sen kártérítést. az okozott károkért és szolgáltassa vissza az elrabolt javakat. Koszigin kijelentette, a közgyűlésnek módjában áll megoldani az előtte álló feladatokat. A Szovjetunió kész ennek érdekében együttműködni más orszá­gokkal. Sok múlik a nagy­hatalmakon, meg kell talál- niok a közös nyelvet a ren­dezés érdekében. A szovjet miniszterelnök végül határozattervezetet terjesztett a közgyűlés elé. A tervezet szövege a kö­vetkező: „A közgyűlés megállapít­va, hogy Izrael az ENSZ alapokmányának és a nemzetközi jog általánosan elismert előírásainak durva megsértésével előre kiter­velt és előkészített agresz- sziót követett el az Egye­sült Arab Köztársaság, Szí­ria és Jordánia ellen, elfog­lalta területük egy részét és nagy anyagi károkat okozott. Figyelembe véve, hogy Izrael, amely nem engedel­meskedett a Biztonsági Ta­nács 1967 június 6-i, 7-i és 9-i az azonnali tűzszünetre és a hadműveletek beszünteté­sére felszólító határozatá­nak, folytatta támadó had­műveleteit az említett or­szágok ellen és kiszélesítette az elrabolt területet Figyelembe véve továbbá, hogy bár jelenleg szünetel­nek a hadműveletek, Izra­el az EAK, Szíria és Jordá­Athén, (TASZSZ): A görög politikai titkos- rendőrség folytatja a hajtó­vadászatot a demokratikus pártok illegalitásba kény- szeri tett politikusai ellen. Letartózrtatták és a Jarosz szigeti koncentrációs tábor­ba szállították Iliopuloszt, az Egységes Baloldali Párt (EDA) Végrehajtó Bizottsá­nia területeit továbbra is megszállva tartja, s ezzel folytatja az agressziót, kir hívást intéz az ENSZ és okozott károkat és szolgál­tassa vissza az elrabolt ja­vakat és más anyagi érté­keket; Ncisszet kinevezte a nuniszieieket, okik ma teszik le az esküt minden békeszerető kor­mány ellen. Megengedhetetlennek és törvénytelennek tartva Iz­raelnek az arab államokkal szemben támasztott területi követeléseit, amelyek meg­gátolják a béke helyreállí­tását a világ e részében. | Határozottan elítéli Iz­• rael agresszív tevékeny­ségét és az EAK, Szíria és Jordánia területeinek tartós megszállását, amely ag­ressziót jelent; 2 Követeli, hogy Izrael azonnal és minden fel­tétel nélkül vonja ki csa­patait az említett országok területéről az általános fegyverszüneti egyezmény­ben megjelölt demarkációs vonalak mögé, s tartsa tisz­teletben a fegyverszüneti egyezményben megjelölt de- militarizált övezeteket; ‘1 Követeli továbbá, hogy rf° Izrael a legrövidebb időn belül teljes mértékben térítse meg az EAK-nak, Szíriának és Jordániának, illetve ezen országok állam­polgárainak agressziójával /f Felhívással fordul a ^ • Biztonsági Tanácshoz, hogy a maga részéről ha­ladéktalanul tegye meg a szükséges intézkedéseket az izraeli agresszió követ­kezményeinek felszámolásá­ra. Koszigin kifejezésre jut­tatta a szovjet kormány meggyőződését, hogy a közgyűlés biztosítja az arab országok területi épségét, hozzájárul a Közel-Kelet békéjének és biztonságának megszilárdításéhoz. Az ENSZ közgyűlésének hétfői ülését magyar idő szerint 18 óra 14 perckor elnapolták. A tanácskozást ma 15,30 órakor foly­tatják. Koszigin szovjet minisz­terelnök felszólalása után Eban izraeli külügyminisz­ter kért szót Beszéde alatt Koszigin és Gromiko szov­jet külügyminiszter elhagy­ta az üléstermet. Goldberg amerikai kül­dött csupán néhány mon­datban válaszolt a szovjet miniszterelnök beszédére, s hozzátette, hogy a keddi ülésen bővebben is kifejti az amerikai álláspontot. Felszólalt még Szaud- Arábia küldötte. Kairó (MTI): Nasszer elnök vasárnap befejezte az új egyiptomi kormány összeállítására vo­natkozó tanácskozásait. Az új kormány hétfőn megala­kult, a miniszterek ma ieszik le az esküt. Az A1 Ahram közlése szerint Nasszer a miniszterelnöki tisztséget magának tartotta meg, s ő lesz az Arab Szo­cialista Unió főtitkára is. Ennek az elhatározásnak az a célja — írja a kairói lap —, hogy „megvalósuljon az állam és a népi erők tel­jes egysége.” A kormányátalakításra azért volt szükség, hogy ele­get tudjanak tenni a nem­zeti harc jelenlegi szakaszá­ban fennálló követelmé­nyeknek. Nasszer, az EAK elnöke rendeleti úton hétfőn kine­vezte az új kormányt. Rész­letek a kormánylistából: Miniszterelnök: Gamal Abdel Nasszer elnök, mi­niszterelnök-helyettes: Za­karia Mohieddin (alelnök), Husszein Es Safei (alelnök), Ali Szabri (alelnök), Mohe- med Szidki Szolimán (volt min. elnök), helyi közigaz­Johnson ködösítő rádió és ív-beszede az ENSZ-közgyűlés megnyitása előtt New York, (MTI): Johnson elnök öt feltétel teljesítéséhez köti a közel- keleti rendezést és az izraeli csapatok visszavonását. Az elnök televíziós beszédében, amely közvetlenül az ENSZ közgyűlés érdemi tanácsko­zásának megnyitása előtt hangzott el, a többi között kijelentette, hogy a Közel- Keleten „tiszteletben kell tartani minden nép jogát az élethez” — véget kell vet­ni a fegyverkezési verseny­nek” — „biztosítani kell a szabad hajózás jogát”. A rendezés feltételeként em­lítette meg az arab mene­kültek problémájának meg. oldását is. Johnson Washingtonban mondta ed beszédét egy tá­jékoztatón, amelyet a kül­ügyminisztérium rendezett pedagógusok számára. Az elnök beszédében feltétlenül elébe akart vágni Koszigin szovjet miniszterelnök be­szédének, amely az ENSZ rendkívüli, sürgős közgyű­lésén elsőnek hangzik el. Johnson nem volt hajlandó részt venni a közgyűlésen, amelynek összehívását az Egyesült Államok ellenezte, s ezért országos méretekben közvetített rádió és tv-be- szédet mondott. Az amerikai elnök a kö­zel-keleti válsággal kapcso­latban utalt arra, hogy vé­leménye szerint a megol­dáshoz az érdekeltek köz­vetlen tárgyalására van szükség, bár hasznosnak és szükségesnek mondotta az ENSZ, illetve harmadik fél közvetítését is. Johnson több ízben is hangsúlyozta, hogy „a térségben minden nép­nek joga van az önálló életre.” Mint ismeretes, iz­raeli részről azt akarják el­érni. hogy az arab államok ismerjék el végérvényesnek ,Izrael létezését és ennek je­leként üljenek le közvetlen tárgyalásokra a Tel Aviv-i kormánnyal. Bár Johnson kijelentette, hogy nem sza­bad erőszakhoz folyamodni, nem ítélte el az izraeli ma­gatartást, sőt a háború ki­robbanásáért az arab álla­mok „fenyegetését” közvet­lenül pedig az Akabai-öböl lezárását tette felelőssé. De Gaulle--Wilson találkozó gának tagját. Letartóztatták CuparopuloszL az Avgi ha­ladó lap főszerkesztőjét és több más ismert politikust. Patakosz tábornok, bel. ügyminiszter szombaton hi­vatalosan bejelentette, hogy jelenleg a görög parlament 13 volt képviselője van száműzetésben. Húsz képvi- , selő ellen vádat emeltek összeesküvés kísérlete miatt. I Versailles (MTI): Harold Wilson angol mi­niszterelnök hétfőn reggel a versaillesi nagy Trianon palotába érkezett, ahol De Gaulle elnök fogadta. A két államférfi között tizenegy órakor kezdődött I meg a tanácskozás. A tár- I gyalások felölelik Nagy-Bri­tannia csatlakozási tervét a Közös Piachoz, a közel-ke­leti válságot, a vietnami problémát és egyéb jelen­tősebb nemzetközi kérdése­ket Az első megbeszélés után De Gaulle francia államfő ebédet adott vendége tisz­teletére, amelyen részt vett Wilson felesége is. gatási ügyek minisztere: Ali Szabri, iparügyi, villamos­energiaügyi és az Asszuáni gát ügyeivel foglalkozó mi­niszter: Mohamed Szidki Szolimán, belügyminiszter: Saravi Mohamed Goma (vál­tozatlan), hadügyminiszter: Mohamed Abdel Vahab EJ- Bisri (volt hadiipari minisz­ter), külügyminiszter: Mah­mud Riad (változatlan), ter­vezésügyi miniszter: Abdel Monein el Kajszuni (mi­niszterelnök-helyettes egy régebbi kormányban, pénz- és gazdasági ügyekkel fog­lalkozott), kőolajipari, köz­lekedésügyi, bányaipari és településügyi miniszter: Vahmud Junisz ugyanezek­kel a feladatokkal megbízott miniszterejnök-helyettes volt, földművelésügyi miniszter: Szajed Maréi (új)., tájékoz- tatásügyi miniszter: Moha­med Fajek (változatlan), ön­tözési ügyek minisztere: Abdel Khglek El Sinavi (változatlan), Mahmud Favzit az előző kormány külügyi kérdések­kel foglalkozó miniszterel­nök-helyettesét a dekrétum az elnök külpolitikai tanács­adójává nevezte ki. Kimarad a régi kormány diene tagja, köztük a legje­lentősebb személyiség, Bad- ran volt hadügyminiszter. A korábbi alelnökök közül nem nevezte ki Nasszer elnök mini szterel nök-hely ettesé Amer marsallt, aki az első elnökhelyettes is volt. Meg­jegyzendő, hogy korábban az alelnökök nem számítot­tak a kormány tagjainak. Az AFP francia hírügy­nökség megállapítja. hogy Nasszer elnök a maga kezé­ben összpontosította a hatal­mat, amennyiben a köztár­sasági elnök tisztsége mel­lett ő látja el a miniszterel­nök és a párt főtitkárának feladatkörét is. Megjegyzi a francia hírügynökség tudósí­tója azt i§, hogy a? elnök szoros kapcsolatot tart fenn a fiatal tisztekkel, a hadse­reg új generációjával. Husszein saj<óérie!iez5efe Amman (MTI): Husszein jordániai király hétfőn mintegy hatvan új­ságíró jelenlétében sajtóér­tekezletet tartott. Kijelentet, te, hogy minden erejével igyekszik előmozdítani az arab csúcsértekezlet megtar­tását, mert ennek kell le­fektetnie az arab államok új politikájának alapjait. A Jordán folyó nyugati izraeli megszállás alatt álló partja az ország fontos ré­sze. Jordánia meg akarja tartani területi egységét. A jordániai király kije­lentette, hogy a jordániai és iraki katonák mellett váll­vetve harcoltak az egyipto­miak is. A veszteségekről szólva megállapította, hogy végleges adatok még nem állnak rendelkezésre, de annyi bizonyos, hogy az emberi és anyagi vesztesé­gek igen nagyok. A király kijelentette, hogy véleménye szerint Izrael még nem hajtotta végre az ara­bokat illető összes tervét Csak a jövő a megmondha­tója, lesz-e második menete az arab—izraeli harcnak — mondotta Husszein­Partizántámadás egy amerikai páncélosezred tábora ellen Saigon (MTI) : A dél-vietnami szabad­ságharcosok a hétfőre vir­radó éjjel megtámadták a 11. amerikai páncélosezred harcálláspontját. A táma­dás heves aknavető- és gép­puska tüzeléssel kezdődött, majd a partizánok meg- ostromolták a tábort. He­ves ütközet alakult ki, amelyben az amerikai ost­romlott erők nehéztűzérsqgi és légi támogatást is igény­be vettek. Mint egy ameri­kai katonai szóvivő közölte, a Saigontól 65 kilo­méternyire keletre fek­vő páncélostábor vé­dői közül tizenegyen eles­tek és harmincegyen meg­sebesültek. Mielőtt a túlerő megtörte volna a támadás lendületét, a partizánok a tábort övező őserdőbe vo­nultak vissza. Saigonban közölték, hogy héifőn a 9- amerikai lövész­hadosztály egyik őrjárata a Mekong folyó deltájának mocsaras terepén jelentős partizánerő csapdájába esett- A partizánok sakkban tartották az amerikai ala­kulatot és ielőttek négyet a helikopterek közül, amelye­ket kimentésükre küldtek. Az amerikaiak végül Is két Századnyi erőt vetettek be az alakulat felmentésére, amely azután visszavetette a partizánokat, TÍMÁR EDE: A& 5617-t$ na>i(JL6{a 13. Ottó Skorzeuy tanítványa ideges Amerika partjai előbb keskeny szalaggá, majd vé­kony fonallá zsugorodnak. Aztán egészen eltűnnek a láthatár mélységében. Kö­röskörül nincs más, csak a kék víz. A Csendes-óceán nyugodt, világos kéksége. A nagy hajó gépei mono- tonul dolgoznak. Egy tenge­részgyalogos támaszkodik mellettem a fedélzet kor­látjához. — Mit gondol törzsőrmes­ter, hová visznek bennün­ket? — Ezt öregem magam sem tudom. A hajón lévő tengerész- gyalogosok, műszakiak, híradók, tüzérek, páncélo­sok közül senki sem tud­ja mi az uticél. Persze a katonák általában nem tud­nak semmit, ami a jövő- jükre vonatkozik. Repülőgéppel hoztak ben­nünket San-Franciskóig. Ott aztán behajóztunk. Éj­szaka történt Csak már kinn a tengeren láttuk, hogy milyen sok különfé­le alakulat van a hajón. A hajón az élet alapo­san meg van szervezve. Pontosan úgy, mint egy ka­szárnyában. A különbség csak annyi, hogy ez a hajó túlzsúfolt kaszárnya. Ezért mindenért sorba kell állni, mindenre várni kell. Har­minc-negyven emberre jut egy zuhany. Ami pedig az ételosztást Illeti, amikor az ember megkapja a reggeli­jét, tulajdonképpen mind­járt beállhat az ebédért va­ló sorba. Még az a szeren­csénk, hogy bennünket különlegeseket nyolc-tíz ágyas kabinokba szállásol­tak el, így legalább az éj­szakák elviselhetőek. Ácsorgók a fedélzeten, bámulom a végtelen vizet, a hajó nyomában repkedő, hulladékra vadászó sirályo­kat és folyton Bibire gon­dolok. Szomorú éjszaka volt. Bibi eleinte megpróbált jókedvet mutatni, de aztán kitört belőle a fájdalom. Hevesen zokogott. — Miért mégy el? Mi­kor látlak? — hajtogatta egyre. Csillapítottam. Haszta­lan. Meg is mondta: — Nem tudsz megvigasz­talni. Talán könnyebb lesz, ha jól kisírom magam. Hagytam hát. Sírjon. Ta­lán könnyebb lesz tényleg neki. Aztán megcsókolt. Nem panaszkod hatom rá, de még soha nem csókolt any- nyira szenvedélyesen és oly mélységes odaadással, mint most. Amikor reggel elváltunk a Snack-bár ajtajából intege­tett az autóbusz után. Ha­ját a szél lobogtatta. Gyö­nyörű szemei könnyben úsz­tak. Ezt kiáltotta utánam: — Várlak! Várlak szivem! Mondhatom kutyául érez­tem magam. Mintha a szí­vemből szakítottak volna ki egy darabot Legszíveseb­ben megállítottam volna a rohanó autóbuszt és szeret­tem volna ottmaradni nála. Valóbein unalmas itt a hajón. Mindenki igyekszik valami elfoglaltságot talál­ni magának. Kártyáznak, sakkoznak, muzsikálnak, képes magazinokat nézeget­nek, detektívregényeket ol­vasnak. Visszamegyek a korlát­hoz és tovább bámulom a vizet és a sirályokat. Schrantz az osztrák lép mellém. — Kezdődik a nagy ka­land — mondja. — Ühüm — dünnyögöm kedvetlenül. — Egy Vietnamból haza­tért ejtőernyőstől hallottam, hogy a vietkongisták nem ejtenek foglyot. Ha élve elr kapnak valakit, felmetszik a hasát és három-négy rá­kot varrnak bele. Képzelhe­ted mit szenved a sze­rencsétlen, amíg elpusztul — mondja váratlanul Schrantz. Kutatóan az arcába néz­zek. Tréfál? De nem. Ko­molyan hiszi, amit mond. — Miről jutott ez most az eszedbe? — A Csendes-óceánon va­gyunk, Ázsia felé igyek­szünk. Hát csak a hülye, meg a vak nem látja, hogy hová megyünk — feleli. — Tudsz valamit? — Nem, én csak sejtem. Sejtem én is. Sejti min­denki. De így még nem beszéltem erről senkivel. Csak azt furcsállom, hogy éppen Schrantz fordul hoz­zám ezzel a kérdéssel. 0 azonban mindjárt magyaré zatot ad: — Te is törzsőrmester vagy, én is az vagyok. Gondolom, ha valami prob­léma izgatja az embert, legjobb, ha egymással be­széljük meg. Alacsonyabb ranguakhoz mégsem lehe­tünk bizalmasok. Igaz? — Hogyne, persze — ha­gyom rá — kelletlenül. Szóval a félelmetes és rettenhetetlen Schrantz, az egykori brándenburgi külö­nítményes, Skorzeny Ottó tanítványa ideges. — Majd meglátjuk, hogy hová lyukadunk ki — mondom neki, s elbúcsú­zom tőle. — Megyek ledü- lök egy kicsit Álmos va­gyok. Faképnél hagyom. Hon­nan szedi ezt a marhaságot a felmetszett hassal és a rákokkal? Vagy tényleg igaz? A fene se tudja. Vi­etnamról rengeteget be­szélnek és tulajdonképpen mégsem tud róla senki, semmit. Amit az újságok írnak és amilyen filmeket bemutatnak nekünk, arra nem sokat lehet adni. Vi­szont az a Bili által muta­tott különös interjú sert fér a fejembe. Eh, egy^ meg a fene az egészet Majd csak lesz valahogy. (Folytatjuk! Letartóztatások Görögországban

Next

/
Oldalképek
Tartalom