Kelet-Magyarország, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-20 / 143. szám
A válasz tőlünk függ Negyven jókedvű fiatal Ms baráti társaságunk a vasárnap délelőtti sörözéskor — jellemző napjainkra — olyan izgalmas témába keveredett, hogy az órák perceknek tűntek. Beszélgetésünk azonban szinte végtelennek bizonyult. — Mi lesz, hogy lesz január elsejétől? Egyszemélyi vezetés dominál-e a vállalatok életében, a Munka Törvénykönyve hogyan tölti be funkcióját a megváltozott gazdaságirányítási rendszerben?' Egymásnak tettük fel a kérdést, s kerestük a választ türelmetlenül. Az igazgató szerint árrendszerünk és a piac kapcsolata sok kérdésben pozitívan hat majd gazdasági életünkre. De kérdés, hogy bérezési rendszerünk lépést tud-e majd tartani a követelményekkel. Az új irányítása rendszerben a vállalatok átlagbérrel rendelkeznek majd, s ezen a bértömegen belül kell majd gazdálkodniuk. Hogyan? Mit mutatott eddig a gyakorlat? Vegyünk egy példát: egy bizonyos munkakörben négy-tíz forintos órabért lehetett alkalmazni. Éltek-e ezzel a lehetőséggel a vállalatok? Nem. A statisztika szerint e munkakörben átlagosan nyolc forintot fizettek ki a vállalatok. Az igazgató azt mondja: egyrészt azért nem alkalmazta a négy-öt, vagy hatforintos munkabért, mert más vállalatnál sem alkalmazták. Többet fizettek, kevesebb esetén a munkás otthagyta volna vállalatát. Másrészt: a mozgalmi szervek vezetői általában nem az elvégzett munka értékét vizsgálták egy adott bérpanasz esetében, hanem a szociális szempontok és a humánum került előtérbe. Az anyagi ösztönzésről tehát szó sem lehetett, pedig a körülmények, a bérskála lehetővé tette volna a számukra. Hogyan várható változás az új gazdasági mechanizmusban, bérezési rendszerünkben, amikor hasonló eszközök állnak majd a vállalatvezetés rendelkezésére: a bérminimum és a maximum? Valahogy úgy vagyunk vele, hogy az anyagi ösztönzés szerepét, — erre igen sok vállalattól lehetne példát felsorolni — sokan úgy értelmezték, hogyan lehet többet keresni a másiknál. Ez önmagában még nem lenne baj. De, amikor e mögött csak a másikhoz való viszonyítás jelentkezik. veszélyt rejt magában. — Hányszor jöttek be hozzám, — jegyzi meg az igazgató — hogy ha ennek meg ennek ennyi az órabére, nekem miért csak ennyi, s miért nem lehet több? Ezek a kérdések az új mechanizmusban talán megváltoznak? Meg, ha akarjuk! De ez szemlélet kérdése. Erről többet kell majd beszélni. Barátunk újabb példát mond el: az egyik neves közgazdásztól hallotta, hogy Nyugaton egyes nagyvállalatoknál a dolgozó órabéremelését, de a fizetését is zárt borítékban kapja meg. Persze nem arról van szó, hogy ez a módszer helyes, de valamire figyelmeztet. Talán arra, hogy bérpolitikánk végrehajtásáról mi is csak szűk körben beszélgettünk, szűk körben hajtottuk is végre. Messze kerültünk ezzel a dolgozótól. Hagytuk hogy benne a saját maga alkotta vélemény legyen úrrá. Az őszinteség a vezetésben, kevésbé jelentkezett, mert az egyet jelentett a felelősséggel. Nyíltan nem mertük megmondani, hogy kinek-kinek a munkája mennyit ér. Ha valaha, úgy 1968-ban jelentkezni fog mindkét részről: a beosztottak és a vezetők részéről az őszinte, a felelősségteljes gondolkodás követelménye. A bérezés egyértelműen fog hatni: nem lehet majd kitérni a naponta jelentkező problémák elől. Csak a végzett munka értéke fog jelentkezni. Több, vagy kevesebb bérért. Beszélgetésünkre az élet a maga módján adja meg a feleletet. De az élet majd úgy válaszol, ahogy mi — munkások és vezetők — alakítjuk! Dragos Gyula Nyíregyháza határában, a Simái út mentén hatalmas tábla kukoricásban negyven fiatal lány és fiú kapál hajnal óta. Hátukat hol a nap égeti, hol az eső veri. Megállás nélkül dolgoznak, közben mesélgetnek egymásnak mindenféléről, és nagyokat nevetnek. Munkájuk nem egyhangú, itt minden talpalatnyi földnek története van. Például tavaly itt rekord- termést értek el, a brigád jutalma ezer forint volt; és a dülőút végén áztak meg alaposan két éve. Nemcsak a pénz miatt Huszár Ilona brigádvezető a mindenes. A munka, az irányítás mellett ő intézi a tagok ügy es bajos dolgait. — Havonként klubdélutánokat szervezek — mondja. — Szaladgálok az előlegekért kirándulást beszélek meg, szóval van mit tenni. — Itt a földeken? Igyekszünk dolgozni. Ha egy holdat adnak ki kapálni, mindig úgy csináljuk, hogy estére legalább másfelet fejezzünk be. — A pénz miatt? — Nemcsak a pénz miatt. Nem akarunk az öregek előtt szégyenkezni. Orosz Anna az egyik legjobb brigádtag: — 5 éve van szocialista brigádunk és nagy szégyen lenne, ha a hatodik évben nem kapnánk meg a jelvényt. Az öt jelvény kötelez, meg az egyéni jutalmak is. — Az idén kaptam meg a kiváló tsz-tag jelvényt, meg ezer forintot. — mondja Bogár Ilona. A közös jutalmak sem maradtak el. A múlt évben a pártkongresszus tiszteletére folytatott versenyben oklevelet nyertek. mi hoztunk el. — dicsekszik Huszár Ilona. — Akkor 1 000 000 forinttal dupláztunk rá a felajánlott 3 800 000 forintra. — Sokszor még vasárnap is dolgoztunk. Nemcsak a verseny miatt, az időjárás is hajtott bennünket. ' — ősszel térdig érő vízből szedtük ki a répát. Pocsék munka volt, de megérte. Nem veszett kárba a rengeteg répa. A megyei KISZ- bizottság is ezer forinttal jutalmazott. Hirtelen aligha tudnám összeszámolni, hogy mennyi jutalmat is kapott a brigád egy év során. Minden esetre nagy összeget. Hogyan használták fel a pénzt? — Ezt látni kell. — mondja Szilágyi János KISZ-tit- kár. — Berendeztük a klubszobát, vettünk lemezjátszót, teáskészletet, rádiót. televíziót. — Sokat kirándultunk. Az országnak szinte minden zugába eljutottunk már. Tíz év alatt kilencszer voltunk külföldön. A jövő hónapban utazunk Romániába. — Nemcsak a munkával igyekszünk A KlSZ-kong- resszus tiszteletére határoztuk el, hogy tanulni is fogunk. Elvégezzük a tsz-aka- démiát. Aki visszajött Öt évvel ezelőtt negyvenen alakítottak ifjúsági brigádot, ma is negyvenen vannak. — Pedig volt olyan aki elment. Persze nemsokára ő is visszajött. Petris István — miután leszerelt a honvédségtől — vállalathoz ment dolgozni, aztán meggondolta magát. — Ott is csak annyit kerestem, mint itt. 1700 forintot. Meg aztán itt vagyok én itthon. Nem vágyok ei. Holnap beköszönt a nyár Kevés a camping, nincs motel Kihasználatlan lehetőségek megyénkben Holnap hivatalosan is beköszönt a nyár, a kirándulások nyaralások szezonja. Az országutakon egyre több alaposan felpakolt motorost, autóst lehet látni, akik szabadságukat nem a nyaralókban, hanem „vadregényes” környezetben kívánják eltölteni. Nos, erre a célra a legjobb — és tegyük hozzá: a legolcsóbb — módszer a campingezés. Szinte fillérekért lehet sátrakat bérelni, a motorosok számára az üzletekben már árulják az utánfutókat melyben a nomád élet szinte minden kelléke elfér. Szűkebb hazánk, Szabolcs- Szatmár megye iránt is megnőtt az érdeklődés a hazai és külföldi campinge- zők körében. Sajnos sok jelentkező visszalépett, mert kevés a campingezési hely. Jó adottságokkal rendelkezik Ugyan Gergelyiugor- nya. Itt a Tisza-part valóban vadregényes, de van villanyvilágítás, van jó nji- nőségú ivívóz homokföveny, csónakázási, horgászáéi és fürdési lehetőség. A földművesszövetkezet alaposan fel is készült a kirándulók fogadására. 19 négyszemélyes vikendház áll rendelkezésre. Korlátlan mennyiségben tudnak sátrakat kölcsönözni kettőtől egészen húsz személyesig. Esténként a szabadtéren felállított tv műsorában szórakozhatnak az érdeklődők. A szezonban 14— 15 alkalommal rendeznek táncdal és magyarnóta esteket fővárosi művészek közreműködésével. Máshol hiába keresnénk hasonlót a megyében. Igaz, kisebb campingezési lehetőség még adott Dombrád— Tiszateleken a halászcsárda szomszédságában. Sokkal szerényebb körülmények között pihenhetnek a kirándulók a tivadari strandon. És ezzel be is fejeződött a sor, hiszen a Tokaj—Raka- maz közötti tábort a borsodiak üzemeltetik. Legsérelmesebb talán, hogy az igen sok hazai és külföldi vendéget vonzó Sóstón nincs campingezési lehetőség. Szó van ugyan egy terület kijelöléséről, de az nagyon mélyen fekvő, a teljes rendbehozása tetemes összegbe kerülne. Pedig amig elkészül a Sóstó részletes rendezési terve, s amig egy-egy szabad területen nem indul építkezés, ideiglenes jelleggel lehetne sátorozásra alkalmas helyet kijelölni. Egyelőre nagyon megfelelne a Tölgyes utca mentén, az épülő szociális otthonnal szemben elterülő ritkás, tölgyes erdőszakasz. Víz, villany itt építhető ki a legkönnyebben, a bekötő út elkészült tehát mindenképp ideális rész. Tekintve, hogy a szezon kezdetén vagyunk, jó lenne ezt a problémát minél előbb megoldani. Nem tartozik ugyan szorosan a campingezéshez, de sok köze van a kellemes, olcsó nyaraláshoz: az Országos Idegenforgalmi Hivatal vállalná, hogy 1968-ban, vagy az azt követő évben a Sóstón 18—18 szobás, összesen 72 férőhelyes moteljt épít A teljes beruházási költséget fedeznék, csupán helyre van szükségük. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal területi osztályvezetője már személyesen is megtekintette a Sóstót. Motelépítésre legalkalmasabbnak az előbb említett területet tartotta. Még a fákat sem kellene kivágni. A motel építésének lehetősége tehát adott. S ezt a lehetőséget nem szabad elszalasztani! Bogár Ferenc Kilencszer külföldön — A Központi Bizottság három oklevele közül egyet Senki sem vágyik el a fiatalok közül. A város mellett, a Ságvári Tsz fiataljai a földeken találták meg számításaikat. Horváth János A „ Tízezer nap “ A Cannesban nemrég a rendezés díjával kitüntetett magyar film, a „Tízezer nap” sajtóbemutatójára került sor hétfőn délelőtt Nyíregyházán, a Béke filmszínházban, melyen részt vettek a film készítői: Kosa Ferenc, a nyíregyházi születésű fiatal rendező, Sára Sándor, operatőr, Csoóri Sándor író, Bürös Gyöngyi, a film nőd főszereplője. Dr. ördögh János, a vásajtóbemuíatója rosi tanács vb. elnökhelyettese köszöntötte a megjelenteket, akik között olt voltaic Gombás Sándor, Kállai Sándor, a megyei pártbizottság titkárai, Murczkó Károly, a városi pártbizottság első titkára. A vetítés után ankétot rendeztek, ahol a felvetett kérdésekre válaszoltak a díjnyertes film készítői. A „Tízezer nap” alkotói este a fehérgyarmati közönséggel találkoztak. Szeberényi Lehel: ZÁLOG A sírig tartó hűség elszánt bizonyítása még a sír előtt. Ez a tetoválás. Türelmetlenebb fiatalok nem várhatják meg a sír közös messzeségét. Szavuk hitelére zálogot adnak, mely zálog biztosan eltart a sírig. Eképp a fogadalom és annak beváltása közötti távolságot az egyidejűségre rövidítik le, s ez már csaknem az öröklét. A leányzó, ki a vonat szemközti padján ül egy kurtára nyírt vagány társaságában, mindkét kézfején apró lila betűk torlódó rovátkáit viseli. Mint két asz- szir agyagcserép, vagy egyiptomi papirusz, melyre egész történelmet zsúfoltak. Aprók a kezek, aprók a betűk. Mindenekelőtt elszánt vakhit kellett hozzá, valamiféle vad dac, hogy kiültesse azokat a betűket a mindig pőre bőrmezőkre. Arra a néhány négyzetcen- ticskére, amit önmagából a nyilvánosság elé kirak. Az orcán kívül, melyet tükörnek foglal le a lélek, önkéntelen társítasz: a két kézfej se más. Tükör. Próbálsz-e tükörből olvasni. Ám szemed támadása elől a két kézfej elbújik. Mint mikor nagyitólencsén át perzselő sugarakat gyűjtöttél csinytevésképp gyanútlan kézfejekre. Behúzódik a két kézfej a kinőtt, kopott piros kabátka szűk és ilyenkor különösen kényelmetlenül rövid ujjába. Úgy! Hát eddig tartott? Az életre szóló elszánás, a dacosság? Öröknek hitt pillanatnyi lobbanásunkban ? Vagy ismervén gyöngénket az állhatatosságban, így akartuk magunkat megfogni, odakötni e lemoshatat- lan bélyeggel? S minthogy állhatatosságot mégoly öröknyomú, bűrünkből kitörölhetetlen bélyeg árán se válthatunk, most már egy életen át dugdossuk kezecskénket? Pillanatnyilag sikerrel. Szemed lesben áll. Várod az óvatlan pillanatot, amikor majd megfeledkezik magáról és kibetüzheted titkát. Ebből az éber lesállásból látod őt: enyhe ragacsos, seszinű, fonnyadt kis haját, oly kevés, annak is fele homlokára fésülve. Alatta ijedt szürke szempár, mosdatlan, szeplős arc, a száj körül pörsenésekkel. Igen a szem is ezt a mos- datlanságot tükrözi és valamiféle állandó, gyerekes bűntudatot. Persze, gyermek még. Személyi igazolványa biztosan nincs még. Keze- fején hordja a személyi igazolványát. A karika sem igazi a szeme alatt. Még nem elég fekete. Nikotinsárga inkább, arcának is ilyen nikotinszine van, csak kicsit halványabb árnyalat. A szűk szoknya alól térde hegyesen kivilágit, a harisnya alatt leukoplaszt. A harisnya nylon, térdtől bokáig széles szaladás húzódik rajta. Máskülönben formás gyerekláb, magassarkú cipellővel lezártan. A fiatalember mellette, csaknem hasonlít rá. Néki is homlokában a vörhenyes haja. És alatta vörhenyes arc. Vajon ő volt-e ihletóje a kézfejre rótt szövegnek? Vagy talán egy korábbi kaland tovatűnt hőse? S akkor vajon mit gondol róla a vörhenyes? Hogy intézi el magában? Mindig látnia kell égy nevet, mely arra figyelmeztet, hogy nem ö az első... Most! Szemed ugrik, mint a puhatalpú ragadozó. íme az „áldozat” megfeledkezett. A parányi kéz a fiú tenyerén. Ovatlanságnak ágya, óh szerelem! Mennyi gyűrű a vékonyka ujjakon. Színesek, ormótlanok. Kiterítve hát a két asszír agyagcserép, a irájfejtők örömére. MEGjEGYZÉSEK: Üzemanyag Rohamosam közeledik az aratás-cséplés ideje, amiben nagy feladat vár a gépekre. Elsőréndű feladat, hogy a szükséges üzemanyaggal el legyenek látva. A felkészülésről jó előre gondoskodni, mert nincs keservesebb, mint amikor a sürgető feladat közepette üzemanyag- hiány miatt gépek kényszerülnek állni. traktorosok* kembájnosok tétlenkednek. Mint arról értesültünk: áss AFOR Vállalat felkészült az aratás idejére a nagyobb üzemanyagigény kielégpésé- re Jól tennék a tsz-ek is. ha tárolóterüket már a nagy munka kezdete előtt feltöltenék és a pótlásról is gondoskodnának. Az állandó üzemanyagkészlet bizton, ságot ad, a nagy munkák idején nem kell a gazdaságoknak szállítóeszközeiket ilyen célra igénybe venni. De az előre való felkészüléssel el lehet kerülni a sor- banállást, felesleges időveszteséget az üzemanyagért. Asztalos Bálint Elemi dolog Egy lapos zseblámpaelem feszültsége 4,5 volt. De nemcsak a feszültség. az elem is csak volt Nyíregyházán. Az ember járja a boltokat, s mindenütt csak sajnálkoznak. A legjobb esetben kap egy tippet: nézze meg a város külső részein egy vegyiüzletben, ott talán. Ez azonban gyenge vigasz, és se világítani, se rádiót működtetni nem lehet a javaslattal. Rossz az áruellátás, és rassz az áruterítés Is. Pedig ez elemi dolog. Ez esetben zseblámpa-elemi. Karfiol —- levéllel A nyíregyházi rádió is szóvá tette, hogy a város üzleteiben a MÉK levéllel együtt árulja a karfiolt. S a levelet is — ez csak természetes — karfiol áron adja. A MÉK ígéretet is tett, hogy ez megszűnik, s a vevő a pénzéért csak karfiolt kap majd. Majd. Hogy ez mikor lesz? Azt még nem tudni. Mert az ígéret óta csaknem egy hét telt el. De semmi nem változott. Úgy látszik, a rendelkezés még nem jutott el a boltokba. Bürget Lajos Egyiken átszűrt szív helyett felhúrozott gitár, fölötte a vallomás szövege eképp: „Bírlak Ringó Starr.” Másikon a'névaláírás, így: „Bitlisz Gina.” Ah, hát Gina a neved, kislány?! Úgy tetszik, a keresztnév igazi; Ginára keresztelhették, Lollobrigida után, a viszonylag régies hangzás mutat erre, mig a vezetéknév minden bizonynyal felvett. Tehát a szülök is tudtak egy módszert, ami funkcióban megfelelt a tetoválásnak. Zálogot adtak ők is, olyat, ami maradandó, amelyben rajongásuk, mint az isteni Lollo iránt tíznéhány évvel ezelőtt a mozielőadások alkalmával éreztek, csak magával a záloggal porlik el. íme az eleven zálog: e leány. Sőt, a zálog immár kétszeres, mert lám felfedezed a fiatalember négy ujján a négy, még kiforratlan, még tétova betűt. Friss tetoválás: GINA.
