Kelet-Magyarország, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-16 / 113. szám

Tanácskozik a SZÖVOSZ VI. kong t'esszusa (Folytatás az 1. oldalról.) szolgáltatja a mindössze 70 holdat elfoglaló kertészet. A beszámoló a követke­zőkben kitért azokra a meglehetősen széles körben hangoztatott véleményekre, melyek szerint a szövetke­zeti kereskedelem túlontúl magas árréssel dolgozik. Szükségesnek tartjuk hang­súlyozni — mondotta ez­zel kapcsolatban Szirmai Jenő —, hogy a felvásárlási es értékesítési ár közötti különbözet lényegében csak a forgalmazás költségeit fedezte. A szakma nélkülöz­hetetlen technikai fejlesz­téséhez szükséges beruhá­zásokhoz a szövetkezetek más gazidasági tevékenysé- < gének eredményéből öt év alatt nem kevesebb, miit 550 millió forintot kellett átcsoportosítani. Hasonló­képpen helytelennek ítélte a beszámoló azt a nézetet Jelentős változások tör­ténnek az áruforgalom rend­jében. A termelő maga vá­laszthatja meg, hogy hol — a termelőhelyen, vagy pedig üzletben — kívánja termé­két átadni. Előtérbe helyez­zük a termelők és a felhasz­nálók közötti közvetlen kapcsolatot. Az értékesítő szövetkezetek — a MÉK-ek — fő tevékenysége eszerint a termelő üzemek és a fel­használók közvetlen kap­csolatainak megszervezése lesz. Szélesíteni akarjuk az anyagi érdekeltség különbö­ző formáit: az értékesítés­ből való visszatérítést, vala­mint a tiszta nyereségből való részesedését. Bővítjük termelést elősegítő szolgál­tatásaink körét. A MÉK-ek rendszeresen tájékoztatják a termelőüzemeket a bel- és külföldi piaci helyzetről, az áralakulásokról, a minőségi követelményekről, stb. Mindezekből nyilvánvaló, hogy azokban n nagy áru­termelő megyékben, ahon­nan a felvásárolt zöldség­gyümölcs túlnyomó többsége elszállításra kerül, a MÉK- ek szövetkezeti jellege erő­södik. Ezek lényegében az adott terület mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek ér­tékesítő szövetkezetei lesz­nek. Az ipari jellegű me­gyékben, ahol a bérből és fizetésből élő lakosság ellá­A beszámoló ezután a földművesszövetkezetek ke­retében működő egyszerűbb mezőgazdasági szövetkeze­tek helyzetével és fejleszté­sével, a SZÖVOSZ-hoz tar­tozó szövetkezeti szervek munkájával, majd pedig a földművesszövetkezetek ipa­ri tevékenységének kérdé­seivel foglalkozott. Állást foglalt amellett, hogy min­den olyan ipari tevékenysé­get fejleszteniük kell a föld­művesszövetkezeteknek, ame­lyek a helyi nyersanyag feltárásának és feldolgozá­sának eredményeként széle­sítik az áruválasztékot. Hoz­zájárulhatnak ily módon például az építőanyaghi­ány enyhítéséhez. Szüksé­gesnek mondotta a külön­böző mezőgazdasági termé­kek elsődleges feldolgozását — savanyítás, aszalás, pul- polás, stb. — a szeszfőzést, a borpalackozást és egyebe­ket. Az ipari tevékenység összehangolására helyes, ha a szövetkezetek társuláso­kat, közös irodákat hoznak létre. Építsenek ki a szö­vetkezetek közös vállalko­zásokat a kisipari szövetke­zetekkel. Segítsék a terme­lőszövetkezetek mellék- és segédüzemágainak meg­szervezését. A földművesszövetkezetek keretében működő takarék- szövetkezetekről szólva ál­lást foglalt amellett, hogy tevékenységüknek elsősor­ban azokat a vonásait erő­sítsék, amelyek hozzájárul­nak a lakosság háztartási és is, amely szerint a szövet­kezeti zöld&ég-gyümöl cske- reskede'lem monopolhelyze- tet élvez a piacon. 1966-ban a lakosság számára forga­lomba hozott zöldségnek, gyümölcsnek, valamint bur­gonyának mindössze csak 47 százaléka ment át a szövetkezeti kereskedelem ..kezén”. A szövetkezeti ke­reskedelem dolgozói termé­szetesnek veszik, hogy a gazdaságirányítás új me­chanizmusának keretei kö­zött a jövőben mind a ter­melői, mind pedig a fo­gyasztói piacon kiszélesedik a verseny, és hogy ebben a versenyben mindenki egyen­jogú partnerként vesz részt. Hangsúlyozzuk, hogy a szük­séges árualapokat; a szö­vetkezeti szervek a továb­biakban is szerződések út­ján akarják biztosítani. A szerződések vonatkozásában a földművesszövetkezetek a teljes egyenjogúság hívei. 'tása a fő feladat, ugyanek­kor döntően ellátási felada­tokkal megbízott szövetkeze­ti vállalatok szervezését tartjuk célszerűnek. A töb­bi megyében a felvásárlást és elosztást a helyi szö­vetkezetekre bízzuk. A zöldBég-gyümölcsellátás továbbfejlesztésének egyik legnélkülözhetetlenebb fel­tétele az anyagi-műszaki bázis növelése. A következő években az egyre nagyobb volumenű almaexport za­vartalan lebonyolítása érde­kében szükségesnek tartjuk, olyan nagy és korszerű hű­tőházak építését, amelyek a hűtés mellett a feldolgozást és a különböző melléküzem- ági tevékenységet is elveg­ük. Az új gazdasági mecha­nizmus új termékforgalma­zási rendszere lehetővé te­szi, hogy a szövetkezetek monopolcikkek kivételével minden mezőgazdasági ter­méket felvásároljanak és értékesítsenek. Az eddiginél is kedvezőbb lehetőségük nyílik arra, hogy az anyagi érdekeltség fokozásával megtermelhessék és felvá­sárolják azokat a háztáji gazdaságokból származó cik­keket, amelyek a belföldi ellátás szempontjából nem tekinthető ugyan jelentős­nek, de mint export áruala­pok fontosak. személyi szükségletének ki­elégítéséhez. Az Országos Ta­karékpénztárral együtt — mondotta — már dolgozunk azon, hogy a takarékszövet­kezetek az eddiginél széle­sebb körben kapcsolódhas­sanak be az építési, háztá­ji-termelési, valamint a fo­gyasztási hitelek nyújtá­sába, továbbá a takarékbe­tét-gyűjtésbe, a társasutazá­sok szervezésébe. A továbbiakban a föld­művesszövetkezetek gazdál­kodásának néhány kérdésé­vel foglalkozott a beszámo­ló. Az új gazdasági mecha­nizmusban — mutatott rá — megnő a nyereség jelen­tősége. Ezt sokan még nem látják eléggé világosan. A nyereség mögött valamiféle nyerészkedést, vagy speku­lációt gyanítanak, holott a nyereség társadalmunkban a vállalatok, a szövetkeze­tek sokrétű munkájának eredménye. A gazdaságos működés és a nagyobb nye­reség a szövetkezetek fej­lesztésének alapvető felté­tele. Csak a nagyobb nyeresé­get elérő szövetkezetek elé­gíthetik ki magasabb szín­vonalon tagjaik szükségle­tét, csak ezek fejleszthetik megfelelően a hálózatukat, csak ezek fizethetik jobban dolgozóikat. A szövetkeze­tek működési körülményei között természetesen vannak úgynevezett objektív eltéré­sek. Éppen ezért a hátrá­nyos körülmények között dolgozó szövetkezeteket a köl­csönös segítségnyújtási alap­ból támogatjuk. Azok a szö­vetkezetek viszont, amelyek a rossz vezetés, vagy szer­vezés miatt kerülnek nehéz helyzetbe, ne számítsanak arra, hogy felelőtlen gaz­dálkodásuk anyagi követ­kezményeit a jól dolgozó szövetkezetek magukra vál­lalják. Alapelv a demokratikus centralizmus Az új gazdasági mecha­nizmus sok változása köze­pette a szövetkezeti szervek felépítésének alapelve vál­tozatlanul demokratikus centralizmus marad. Növek­szik érdekképviseleti szere­pük, s irányító tekékenysé- güket alapvetően közgazda- sági eszközökkel oldják meg. Tovább növekszik a megyei szervek szerepe. A megyei szövetségek gazdasági célkitűzéseiket maguk hatá­rozzák meg. Terveiket az igazgatóság, vagy a küldött- gyűlés hagyja jóvá. A nye­reségükből képződő fejlesz­tési alapokat — az erre ér­vényes szabályok keretei­ben — helyi döntés alapján használhatják feL Az önállóság széles körű fejlődése fokozza a szövet­kezetek választott vezető testületéinek és függetlení­tett vezetőinek felelősségét. Gazdasági feladataikat minden esetben szövetkeze­ti eszközökkel kell megol­daniuk, mégpedig úgy, hogy a vezetés és a tagság kö­zött a kölcsönös bizalom to­vább erősödjék. Mindez nem mondhat ellent annak, hogy az operatív munka irányításában az eddiginél is jobban kell érvényre jut­nia az egyszemélyi felelős­ségnek. A beszámoló ezután átte­kintést adott a kongresszust megelőző tanácskozásokon elhangzott javaslatok sorsá­ról. A beszámoló hangot adott annak a véleményé­nek is, mely szerint meg kellene vizsgálni, hogy a há­rom nagyszövetkezeti moz­galom összehangoltabb együttműködése érdekében nem volna-e célszerű vala­milyen csúcsszerv kialakítá­sa. A beszámoló végül szö­vetkezeteink nemzetközi kapcsolataival foglalkozott. Mint ismeretes — mutatott rá Szirmai Jenő — a SZÖVOSZ az elmúlt év ta­vasza óta a szövetkezetek nemzetközi szövetségének tagjaként vesz részt a ném- nemzetközi szövetkezeti életben. A szövetkezeti mun­ka minden területén tovább erősödtek a kapcsolatok a szovjet szövetkezetekkel, to­vább fejlődött az együttmű­ködés a felszabadult országok szövetkezeti mozgalmaival, s hasznosan működünk együtt sok tőkés ország szövetkeze­teivel is. A beszámoló végül idézte a IX. pártkongresszus hatá­rozatának azt a részét, mely szerint „célszerű és szüksé­ges a szövetkezetek szerepé­nek növelése és működési körének további bővítése”. Meg vagyunk győződve ar­ról — mutatott rá ezzel kapcsolatban Szirmai Jenő —, hogy a több, mint két­milliós földművesszövetkezeti tagság, a választott vezető­ségek és a százezernyi szövet­kezeti dolgozó felelősséggel és lelkesedéssel vállalja, az ebből adódó munkát. Szirmai Jenő beszéde után Nánási László, a SZÖ­VOSZ felügyelő bizottsá­gának elnöke terjesztette a kongresszus elé a felügyelő bizottság jelentését. A jelentés megállapítja, hogy a két kongresszus kö­zötti időszakban szélese­dett a SZÖVOSZ, illetve a. földművesszövetkezetek mű­ködési területe. Növekedett a hozzá tartozó vállalatok, központok és költségvetés­ből gazdálkodó intézmények száma. így többek között a kitűnő exportlehetőségek Rendszeresebb tájékoztatást a termelőknek Nagyobb gondot a mezőgazdasági termékek feldolgozására hasznosítására az elmúlt év­ben létrehozta a SZÖVOSZ igazgatósága a Gombater­mesztési Országos Szövet­kezeti Központot A felügyelő bizottság mérlegelte és elismerte a zöldség-gyümölcsfelvásárlés és értékesítés objektív nehézségeit, de ezeket figye­lembe véve is, az a véle­mény, hogy további hatha­tós intézkedések szüksége­sek a felvásárlás gazdasá­gossá tételére. Az értékesítő vállalat nem eléggé körül­tekintő munkájából eredő hibák kiküszöbölésére. A felügyelő bizottság je­lentésének elhangzása után szünet következett, majd megkezdődött a vita az Or­szágos Földművesszövetke­zeti Tanács beszámolója és a felügyelő bizottság jelen­tése felett. A vita első felszólalói — Nacsi Bálint, Csongród me­gyei, Rigóczki István Tolna megyei és Kassa József He­ves megyei küldött — a kü­lönböző szövetkezeti formák: — a mezőgazdasági termelő­szövetkezetek, a földműves- szövetkezetek, a takarékszö­vetkezetek mind szélesebb körűen kibontakozó együtt­működésének formáiról és lehetőségeiről, illetve az ez­zel kapcsolatos, még rende­zetlen kérdésekről beszél­tek. Boíló Etelka, Baranya me­gyei küldött — a hazai szö­vetkezeti mozgalom legfiata­labb hajtása — a takarék- szövetkezetek problémáival foglalkozott. Hangot adott annak a kívánságának, hogy a takarékszövetkezetek a kö­vetkezőkben az eddiginél na­gyobb összegű építési köl­csönöket folyósíthassanak. Pell Rudolf, Veszprém me­gyei küldött egy olyan kí­sérlet eredményéről adott át­tekintést, melyek keretében a gazdaságirányítás új mecha­nizmusának egyes elemeit próbálták ki. A délelőtti ülés utolsó felszólalója Né­meth József, Szolnok megyei küldött volt. A kis községek illetve a kis földművesszövet, kezetek áruellátásának javí­tása érdekében emelt szót. A délutáni ülésen Hoffman Béláné, Pest megyei küldöl felszólalásával folytatódott a vita. A második hozzászóló Farkas László, Győr-Sopron megyei küldött volt. Ezután G. J. Nijhof, a Holland Szö­vetkezetek Szövetségének el­nöke, a Szövetkezetek Nem­zetközi Szövetsége Központi Bizottságának tagja tolmá­csolta a nemzetközi szerve­zet üdvözletét a kongresz- szusnak. Bracha János, Báes megyei küldött — következő felszó­laló több javaslatot terjesz­tett a kongresszus elé. Kü­lönösen figyelemre méltó volt ezek között az, amely szerint lehetővé kellene tenni, hogy azok a megyék, ahol a taka­rékszövetkezetek hitelállo­mánya nincs megfelelően ki­használva. bizonyos keretek között más megyék rendel­kezésére bocsáthassák ezeket az összegeket. Az elnök ezután dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettesének adta meg a szót. (Tímár elvtárs be­szédét lapunk szerdai szá­mában közöljük.) Dr. Tímár Mátyás beszéde után Ecsedi Bálintné, Hajdú- Bihar megyei küldött, az Or­szágos Földművesszövetkeze­ti Tanács mellett működő földművesszövetkezeti nőbi­zottság elnöke szólalt fel. Dani Jolán, Somogy megyei küldött felszólalásában ja­vasolta, hogy a kongresszus a kétmilliós magyar szövet­kezeti tábor teljes erkölcsi súlyával juttassa kifejezésre felháborodását az amerikai imperialisták vietnami ag­ressziója miatt. Ezután N. J Szupotnyickij, a Centroszo- juz igazgatójának első el­nökhelyettese, a kongresszus, ra hazánkba érkezett szov­jet delegáció vezetője lépett a szónoki emelvényre. A Szovjetunió fogyasztási szövetkezeteinek fejlődéséről szólva elmondotta, hogy azok kiskereskedelmi forgalma 1950 óta ötszörösére emelke­dett. A magyar és a szov­jet szövetkezetek között — hangsúlyozta a továbbiakban — az együttműködés évról évre erősödik. Továbbra is arra törekszünk, hogy széle­sedjék a szakmai kapcsola­tunk és együttműködésünk, mert tudjuk, hogy ez előse­gíti országaink gazdaságának további fejlődését. Ezután dr. Horváth Béla Somogy megye küldötte szó­lalt fel. Többek között szó- vátette. hogy a nagykeres­kedelmi vállalatok az áruk terítésénél egyes esetekben még mindig különbséget tesznek a város és a falu között. Dr. Pacs István, bu­dapesti küldött, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem adjunktusa a kisállatte­nyésztők problémáival fog­lalkozott. Bokor Gyula Vas megyei küldött pedig a föld­művesszövetkezetek kulturá­lis működésének kérdéseivel. A hétfői vita utolsó hazai felszólalója Mezővári József, Nógrád megyei küldött volt. A külföldi vendégek közül felszólalt a hétfői ülésen Lo Kong Binh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Beszerző és Értékesítő Szö­vetkezeti Központi Szövetsé­gének képviselője. Az algériai szövetkezeti szövetség üdvözletét Bekka Abdel Aziz, a szövetség első elnökhelyettese, angol szö­vetkezők jókívánságait mrs. E. Chatterton, az osztrák szövetkezőkét pedig dr. An­ton Pecher, a fogyasztási szövetkezetek központi szö­vetségének jogtanácsosa és dr. Franz Rheinthaler a me­zőgazdasági szövetkezetek szövetségének főtitkára tol­mácsolta. A tanácskozás ma folytat­ja munkáját. Kitüntetések a SZOVOSZ-kongresszus alkalmából A Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa a SZÖVOSZ VI. kongresszusa alkalmából ki­tüntetéseket adományozott a földművesszövetkezeti há­lózat kiemelkedő munkát végző dolgozóinak. A kitün­tetéseket hétfőn délben a Parlament kupolatermében Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke adta át. Az ün­nepségen részt vett Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyet­tese Szirmai Jenő, a SZÖ­VOSZ elnöke, és Rév Lajos az MSZMP gazdaságpoliti­kai osztályának helyette vezetője is. A Munka Éredemrerv arany fokozatát heten, a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatát 35-en, kapták meg közöttük: Meleg Béla, a Vá- sárosnaményi Földműves­szövetkezet igazgatósága el­nöke, Mezei Gyula, a Sza- bolcs-Szatmár megyei MÉK főosztályvezetője. Bronz fo­kozatot ötvenhatan kaptak, közöttük Fésűs Bertalan, a Kisvárda és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet fő­osztályvezetője, Siroki József a Rakamazi Takarékszövet­kezet ügyintézője. Az ünnepség után az Elnö­ki Tanács fogadást adott • kitüntetettek tiszteletére. Ahogyan még kevéssé ismerjük városunkat... Hammel József (elv. Nyíregyházi képeslap

Next

/
Oldalképek
Tartalom