Kelet-Magyarország, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-11 / 109. szám
£_YDK külügyminisztériuma szóvivőjének nyilatkozata Sörét bombát szórnak az amerikaiak Hanoi (TASZSZ): A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztériumának szóvivője szerdán nyilatkozatot tett azzal kapcsolatban, hogy az amerikai légierő Észak-Vietnamban bűnös módon sörétbombát alkalmaz, amely kizárólag emberek megölésére és meg- sebesítésére szolgál. Minden sörétbomba — mutat rá a nyilatkozat — négyszáz—nyolcszáz gramm súlyú és háromszáz fémsö- rétet tartalmaz. Egy tartályban körülbelül 600 ilyen bomba van. A tartályok robbanáskor több, mint 150 000 kis sörétet és repeszt szórnak szerteszét. Ezek az átlagosan hat milliméter átmérőjű sőrétek egyáltalán nem okoznak kárt a katonai létesítményekben, vagy az épületekben. Az amerikai agresszorok már több, mint két éve tervszerűen alkalmazzák a sörétbombákat a városok, lakótelepek, a falvak, iskolák, kórházak ellen. Április 20-án amikor Haiphong üzemeit és lakónegyedeit bombázták, körülbelül ötven repeszbombákat tartalmazó tartályt dobtak le az amerikai repülőgépekről. Hanoira és környékére április 24-től május 5-ig összesen körülbelül száz ilyen tartályt dobtak. Az agresszorok taktikája rendszerint az, hogy miután ledobták a gyújtó- és napalmbombáikat, sörétbombákat szórnak az életben maradott és a fedezékből menekülő emberekre. Johnson, az Egyesült Államok elnöke — hangsúlyozza a nyilatkozat — ismételten azt hangoztatja, hogy az amerikai repülőgépek állítólag csupán „a beton- és acéllétesítményekre’' mérnek csapásokat és igyekeznek elkerülni az emberáldozatokat. Az igazság ezzel szemben az, hogy az Egyesült Államok olyan fegyvert alkalmaz, amely kizárólag a lakosság pusztítására szolgál. A külügyminisztérium szóvivője megjegyzi, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériuma május 6-án hosszú köntörfalazás után beismerte a sörétbombák alkalmazását. A VDK külügyminisztériuma erélyesen tiltakozik és keményen elítéli az amerikai imperialisták barbár bűntetteit. (MTI) Hazaárulás vádja And reasz Papandreu ellen Andreasz Papandreu volt képviselő a Centrum Unió pártvezetőjének fia ellen az ügyész az úgynevezett Asz- pida-szervezetben való részvétel miatt hazaárulás vádját emelte és elrendelte vizsgálati fogságát. Az ifjabb Papandreut, akit a katonai rezsim hatalomra jutása, április 21-e óta egy Athén környéki szállodában tartanak fogva, szerdán délelőtt több órán át hallgatta ki Szókratész Szokratidisz athéni ügyész. Ezután jelentette be letartóztatását „hazaárulásra való titkos szervezkedés miatt.” Mint ismeretes, az úgynevezett Aszpida-per során, amelyben 2—18 évi börtönre Ítélték a királyság megdöntésére és semleges állam megteremtésére való szervezkedés vádjával a hadsereg 10 tisztjét, több ízben hivatkoztak Andreasz Papandreu nevére. Papandreu állítólag támogatta a szervezetet, de a katonai rendszer hatalomra jutásáig parlamenti mentelmi joga miatt nem vonták büntetőjogi felelősségre. A hatalomra jutott katonai junta egyik vezetője kijelentette, hogy a több, mint 6000 politikai fogoly közül senkit sem akarnak kivégezni. A katonai hatalomátvételt indokolni próbálva, Szpandidakisz kijelentette, a hadsereg nem nézhette többé tétlenül „a széles körű korrupciót, a parlamenti dekadenciát, az állami pénzek elherdálását és a kommunistákkal való együttműködést”. Az alkotmány készülő módosításáról szólva kije- jelentette, hogy a 300 tagú parlament „túlságosan népes” volt és a parlamenti tagok számát — nyilván a baloldal kizárásával — csökkenteni kell. Végül azt Kairó (MTI) A kairói lapok arról számolnak be, hogy a Szíriából kiutasított két szaud-arábiai diplomata, aki szoros kapcsolatot tartott fenn a szíriai összeesküvőkkel és lázadásra buzdította őket, kedden este elhagyta Damaszkuszi. A damaszkuszi sajtó újabb részleteket tárt fel az összeesküvésről. A kormánnyal szembenálló erők a hadsereg lapjának egyik cikkét használták fel ürügyül a zavarkeltésre. A néphadsereg hetilapja vallásellenes cikket közölt és erre hivatkozva bizonygatta, hogy a katonai hatalomátvétel ellenére Görögország minden tekintetben megfelel mind a NATO- tagság, mind pedig a Közös Piaccal való társulás követelményeinek. Végül a ciprusi kérdésről szólva hangoztatta, kormánya reméli, hogy tárgyalások és békés eszközök segítségével sikerül „elérni e nagy nemzeti probléma szerencsés megoldását”: Ciprus és Görögország egyesülését. Hasszán Rabannakeh sejk, a Szíriai Ulemák Szövetségének elnöke múlt pénteki imájában felhívta a mohamedánokat, ne működjenek együtt a szíriai hadsereggel. A kormány elrendelte mind a vallásellenes cikk szerzője, mind az Usztio sejk letartóztatását. A belügyminiszter közölte, hogy a vallásellenes cikket az amerikai CIA kémügynökség révén csempészték a hadsereg lapjába, a belügyminisztérium nyilatkozata szerint erélyesen letörnek minden ellenforradalmi megmozdulást. Erélyes intézkedések a szíriai összeesküvőkkel szemben JésSaf és vaiőság „A Szovjetunió, ha 20 év alatt helyreállítja a háborús pusztításokat, akkor is a történelemben példátlan erőről és szervezettségről tenne tanúságot” — írta 1945 nyarán a Time című lap. Véletlen, hogy pont ezt az idézetet választottuk, mert bármely nyugati újságot ütünk fel ebből az időből, mindegyikben hasonló véleményt olvashatunk. Legfeljebb az a különbség. hogy egyik-másik akkori vélemény szerint nem 20, hanem 30—50 ével tartottak szükségesnek a pusztítások helyreállításához Erre építették külpolitikai elképzeléseiket is. A valóságban azonban nem 20 évre, hanem sokkal kevesebbre volt szükség a háborús károk felszámolásához a szovjet gazdaságban. A Szovjetunió ugyanis a háború előtti termelés szintjét a legfontosabb cikkekben már 1948 —1949-re elérte, s 1950-ben már jóval túlszárnyalta. Pedig Németországot leszámítva a szovjet országban végzett pusztítások nem mérhetők egyetlen más államéhoz sem. Mire számítottak a nácik 1941-ben, mire építették „villám háborús” terveiket? Hitler azt képzelte hogy 2—3 hónap alatt eljut az Uraiig. Berlinben úgy tudták, hogy a Szovjetunió európai területei adták az ipari termelés több mint felét (a megszállás alá került területeken ténylegesen a szovjet ipar termelésének egy harmada volt) és a mezőgazdasági termékek nagyobb részét. A közlekedési hálózat is ezen a területen volt a legsűrűbb. A nácik terve tehát — a gyors katonai sikerekre számítva — a szovjet gazdaság megbénítása volt Amilyen gyorsan nyomult előre a hitleri hadigépezet, annál gyorsabban szállították el a veszélyeztetett területekről a gyárakat, gazdasági felszereléseket. A háború első fél évében 1360 honvédelmi szempontból fontos gyárat szereltek le és szállítottak biztonságos területekre. Ott rekordidő alatt építették fel az új gyárakat és helyezték üzem. be a megmentett berendezéseket. Az ipar történetében példátlan, hogy 4 hónap alatt Magnyitogorszk- ban felépítették Európa legnagyobb vaskohóját. A gyors költözés sikerült, s még a háború alatt az uráli és a szibériai vidék acéltermelése a háború előtti háromszorosára nőtt. és ennek eredményeként egy év alatt kétszer annyi harckocsit és több mint háromszor annyi repülőgépet készítettek, mint korábban. A legnagyobb volt a veszteség az emberéletben, amit semmilyen anyagi értékben kifejezni nem lehet. A háború egész ideje alatt 25 millió szovjet ember halt meg, áldozta életét a szovjet hazáért. Ez az egész Szovjetunió lakosságának 13 százaléka! S ha meggondoljuk, hogy az áldozatok zöme fiatal! Az emberek lakóhelyei a megszállott területeken szinte teljesen megsemmisültek. Összesen 1710 város pusztult el, ami a szovjet városok és városi települések 57 százaléka, emellett 70 000 község és falu vált a földdel egyenlővé, A háború után a pusztán kellett új városokat, falvakat építeni olyan körülmények között, hogy a szállítás még alig működött és az építőanyag termelése sem volt kielégítő. A háború alatt a szovjet mezőgazdaság legjobb termőterületei, a legkorszerűbben felszerelt gazdaságok kerültek a nácik kezébe. A gabona vetésterület fele a megszállott területeken vob, ugyanakkor a szovjet népet, a harcoló seregeket el kellett látni élelemmel. A háború utáni felmérések szerint a kolhozoknak és szovhozoknak csaknem a fele pusztult el. A háború előtti 7069 gépállomásból alig több mint 4 ezer maradt. A kár még annál is nagyobb, mert a nyugati területeken voltak a legjobban felszerelt gépállomások, a földeket itt az országosnál nagyobb mértékben művelték gépekkel. így a gépállomások megsemmisülése a mezőgazdasági gép. park nagyobb részének pusztulásával volt egyenlő. Az állatállomány számot, tevő része is megsemmisült. Szarvasmarhából 17 milliót, lóból 7 milliót hajtottak el a nácik, vagy pusztult el a háború következtében. A szarvasmarha-állomány na k ez 36 százalékát jelentette, a lóállományban szenvedett veszteség pedig Magyarország korábbi állományának maidnern háromszorosa1 Nem is lehel mindent felsorolni, ami áldozatául esett a nácíli szörnyíí telteinek. Megközelítően 679 milliárd rubelnyi anyagi értéket raboltak el. illetve semmisítettek meg Ez körül be'ül annyi, amennyit a Szovjetunió négy ötéves terv folyamán fordított új gyárak, vasutak, bányák, erőművek, szovhozok. gép- és traktorállomások. valamint más üzemek építésére. S vegyük még hozzá, hogy a háború tetemesen megnövelte a hadikiadásokat: A háború megkezdésétől befejezéséig összesen 826 milliárd rubelt fordítottak hadi célokra. Ez az összeg három és félszerese annak. amit a szovjet állam 1918-tól 1941-ig ősz- szesen az egész népgazdaság fejlesztésére fordított! Min. dent összevetve a károk és kiadások 1900 milliárd rubelre rúgtak, s ha még a megszállt területek termelésének kiesését Is beleszámítjuk. akkor az összeg csillagászativá nő 2600 mii. liárdra! Ez a magyarázata, hogy a nyugatiak — nem ismerve a szovjet népet és a szovjet rendszer erejét — elvétették a számítást, ■ olyan pesszimistán ítéltek meg a Szovjetunió jövőjét a háború után. Az élet azonban csodát produkált. A szovjet nép minden erejét szeretett hazája újjáépítése szolgálatába állította, és rövid idő alatt felépítette a világ második ipari hatalmát, amely az ipar egyes ágaiban világméretekben is az első helyre került. S anélkül, hogy külön méltatnánk, ez bizonyítja legjobban a szocialista rendszer erejét és perspektíváját 32. Rokowski konzul azon töprengett, vajon nem követett-e el hibát kényes szerepében. Nem szívesen vállalta, hogy naponta közvetítsen Veesenmayer és Winkelmann között, s különösen igyekezett vigyázni arra, hogy mindkettőjüket biztosítsa rokonszenvéről és jóindulatáról, ne vonja magára egyikük haragját sem. Hiszen mit lehet tudni, a Führer milyen hangulatban lesz, miként foglal állást Veasenmayer és Winkelmann, vagy még inkább Ribbentrop és Himmler között. S aztán ha a nyertes úgy értékeli a dolgot, hogy inkább a másikkal rokonszenvezett. könnyen ő fizethet rá a dologra. Mehet a frontra. S azt ő sem akarta, akárcsak a többiek. Végre elfogyott az ebéd. A konzul átvezette a társaságot a dolgozószobájába. Kényelmes fotelekben heverhettek el az urak — ki tudja, kié volt ez azelőtt? — Szálasi úr, azért kívántam magával még a főhadiszállásra való indulás előtt találkozni, mert fontos közlendőm van — kezd. te Veesenmayer. — A német birodalmi kormánytól rendelkezés érkezett, önt fegyveres német védelem alá helyezzük. Szálasi elsápadt. Mindenre számított, csak erre nem. A németek letartóztatják őt? — Mit jelentsen ez, — dadogta fehéren. — A lehető legjobbat — mondta Veesenmayer. — Azt, hogy a Führer olyan nagyra értékelj az ön személyét, hogy nem engedi meg nekünk a biztonsága kockáztatását. A Führer személyes kívánsága, hogy önt a védelmünkbe vegyük! — Hitler személyes kívánságának boldogan teszek eleget! — ragyogott fel Szálasi arca. Most már semmi kétsége nem volt az iránt, hogy rövidesen hatalomra jut. — Mint Magyarország felelős tényezője, egyetértek a Führer döntésével! — tette hozzá. Kemény Gábort megragadta a pillanat fensége. Azonnal elhatározta, hogy könyvkiadója megjelenteti majd a hatalomra jutás történetét. Ezt a nagy pillanatot ő maga fogja papírra vetni, a szemtanú hűségével, s Szálasi régi fegyvertársának lelkesedésével. — A birodalmi kormány megbízott annak közlésével — folytatta Veesenmayer—, hogy Magyarország részéről egyedül Szálasi Ferencet tekinti felelős tényezőnek, minden vonatkozásban. A nyilas vezér arca meg- dicsőülten ragyogott. Mintha hájjal kenegették volna. — A kormányzó beleegye. zése — mondta volna a birodalmi megbízott, de Szálasi közbevágott: — A kormányzó beleegyezését most már lehetetlen lesz megnyerni. Egy szempillantás alatt el. döntötte, hogy mivel már a nyeregben van, nem osztozik senkivel, még Horthyval sem a hatalomban. — Mégis, esetleg elképzelhető lenne, hogy... Szálasi a fejét rázta: — Most már nemi A kormányzó annyira a judeo- plutokrata-bolsevlsta érdek- cimboraság befolyása alatt áll... — Arra gondoltunk — mondta szárazon Veesenmayer —, felszólítjuk Hor- thyt, hozzátéve, hogy egy utolsó felszólításról van szó: vagy beleegyezik a mi elképzeléseinkbe, s a továbbiakban nem akadályoz bennünket, vagy pedig eltávolítjuk a helyéről. Szálasi igyekezett ezt a lehetőséget kizárni. Mit lehet tudni, ha Horthy esetleg beadja a derekát, a németek ismét engednek. s elvetik őt, helyette olyan személyt keresnek, aki megfelel a számukra, s Horthy számára sem annyira ellenszenves. S akkor ismét hoppon marad. — Véleményem szerint erre csak akkor lenne meg a lehetőség, ha mindez nem itt Budapesten, a Várban történne — mondta Szálasi. — Hívják meg Horthyt a Führerhez. a főhadiszállásra. amint az március 19-e előtt történt. Ott tegyék fel neki a szükséges kérdéseket, s ha nem ad kielégítő választ, vegyék védőőrizetbe. Veesenmayer utálkozott: régen szolgálta már a Füh- rert. különböző különleges feladatokat hajtott végre Horvátországban, Olaszor. szágban. Szlovákiában, ott is volt dolga mindenre kész, megvásárolt alakokkal, de még egyikőjük sem javasolta ennyire nyíltan, hogy vetélytársát Németországban tartóztassák le. — Nem, — válaszolta Veesenmayer. — Horthy ebbe nem egyezne bele. A klessheimi előzmények után nem lenne hajlandó elutazni a Wolfschanzéra. És közben arra gondolt, hogy tulajdonképpen önmaga sem valami szívesen megy. Höttl hallgatott. Tudta, mi lesz a módja a kormányzó kézbentartásának. S jóllehet, az elképzelések egyik sarkalatos pontja volt, miként veszik majd rá Horthyt, hogy beadja a derekát. A Sturmbannfüherer egy szót sem szólt az Unternehmen Mausról. Majd Winkelmann, ha jónak látja, a főhadiszálláson javasolja: Himmler tanácsolja a Führernek. hogy ezt a megoldást válassza. A Führer pedig, ha megbízik Ribbentropékban. közli a tervet velük, ha nem, Veesenmayer majd megtudja, hogy ilyen akció létezett, ha majd végrehajtották. Közben Veesenmayer és Szálasi több lehetőségét is megtárgyalták annak, miképpen lehetne Horthyt úgy eltávolítani, hogy minél ki. sebb bonyodalom legyen belőle. Nem sikerült azonban megoldást találniuk. — Mindenesetre — érvelt Szálasi —, ha a kormányzó a megoldásból kiesne, ez alkotmányjogilag nem okozna nehézségeket. A magyar alkotmány szerint a nemzetet az ország- gyűlés képviseli, tehát ennek az akaratnyilvánítását is lehetne kérni. — Úgy érti — érdeklődött Veesenmayer —, hogy a kormányzó eltávolítása után összehívnék az országgyűlést, s az elhárítaná az alkotmányos nehézségeket. — A nemzetgyűlés akarata szentesítené a változást — helyeselt Szálasi. — A fontos csak. hogy a szent korona az országban maradjon. Én felesküszöm a S2ent koronára, s így alkotmányosan veszem át az ország vezetését A németek alig ismerték a szent korona misztikus elméletét, de magyarországi működésük során kénytelen, kelletlen már megismerkedtek annyival belőle, hogy a magyar alkotmányjogászok minden hatalmat és jogot a, szent koronától származtatnak. Ha tehát bárki esküt tesz rá, az joggal gyakorolja a hatalmat és az azzal járó jogokat. Nem nagyon értették. mi alapja van ennek az elméletnek, ennél sokkal racionálisabban gondolkoztak. dehát tudomásul vették, ez egyike azoknak a magyar furcsaságoknak. mint a paprika, gulasch, fokosch. nem lehet mit tenni. (Folytatjuk) Pintér István: Dokuinentumregény
