Kelet-Magyarország, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-11 / 109. szám
Mi jobb ? Napirenden a csökkentett munkaidő Több megyei üzemünk terve: a szabadszombat — Munka heti 44 órában Sok iskolás egyre többet gondol a nyaralásra, az úttörőtáborokra, a tervezett üdülésre. Jócskán vannak olyan iskolás fiúk, lányok, akik sem üdülni, sem táborozni nem indulnak ezen a nyáron. Mivel telik el az ő idejük? A nyolcadik osztályt végzettek, a középiskolások jelentős része — azok, akik sem építőtáborban, sem nyaralni nem jutnak el — vajon csak azt szeretné, ha íüröcs- kéléssel, semmittevéssel múlna el a nyár? Aligha. Szép számmal akadnak olyan gyermekek, akik hasznosra tervezik a nyári ki- kapcsolódást és könnyebb munkán, csökkentett időben dolgozni szeretnének. Nemcsak azokban a családokban gondolkoznak ezen, ahol az általánost elvégzett és sehová be nem jutott gyermek sorsa nagy kérdőjel most, hanem azok a szülők is, akik szűkösebb anyagi körülmények között nevelik nagy családjukat. Ilyen helyen jól jön az a 300—400 forint is, amit a felcseperedő fiú, vagy lány könnyű munkával meg tud keresni a vakáció alatt A lehetőség viszont elenyésző. Igaz, a vállalatok rendelkeznek némi béralappal a fiatalkorúak foglalkoztatására, de ez éves keret, s a legtöbb esetben már az év elején betöltik a vállalat dolgozóinak gyermekeivel. (Szomorú tapasztalat, hogy nem mindig a leginkább rászorultak hozzátartozóival!) Volna még egy lehetőség: a megtakarított béralap terhére a vállalat annyi fiatalkorút foglalkoztat, amennyit jónak lát. Ha az illetékesekhez eddig eljuttatott igényt nézzük, kitűnik, hogy nincs ilyen szándéka egyetlen üzemnek sem. Márpedig a probléma élő. Meggondolandó, hogy mi a jobb: az, ha a papa a vállalatnál ötven, száz forinttal többet keres, vagy az otthon magára hagyott felserdülő gyermek csavargásra kényszerül? Forintban nem mérhető másik haszon, hogy a gyár, a munkahely közelléte kedvezően formálhatja a felnövő gyermek életszemléletét. Indokolt, hogy fontolóra vegyék ezt a vállalatok gazdasági, szakszervezeti vezetői még a tanév vége előtt. Angyal Sándor Kitüntetett tanácsi ipari dolgozók A könnyűipari miniszter megbízásából Nemes Imre, a megyei tanács vb elnökhelyettese a tanácsi iparban dolgozók részére a könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetéseket adott át. Kitüntetésben részesültek: Cseh András raktáros. Hajser József gépkocsivezető, Reményi János számviteli osztályvezető, Sztoklász Gyula művezető, Szabolcsi Pál termelési osztályvezető, Tomasovszki István asztalos, szocialista brigádvezető, Képiró Sándor művezető, Ferenczy Ákosné bércsoportvezető, Bírta Bertalanné betanított munkás, Gajdos József szabó szakmunkás, Kovács Imre főkönyvelő, Fe- rencsik István főművezető, Tornai Mihály csoportvezető, Huczmann Mihályné nyugdíjas művezető, Oláh Miklós főgépész, Rudi Belőné gyorsgépíró és Petrikovics József- né adminisztrátor. Az ünnepélyes átadáson jelen voltak Sándor József, a megyei tanács vb ipari osztályának vezetője, valamint az SZMT megbízásából Óvári Zoltán, a HVDSZ megyei bizottságának titkára. Jövő év január elsejétől az ipari üzemekben, vállalatoknál fokozatosan megkezdik a munkaidő csökkentését. Bizonyos munkaidőcsökkentés eddig is volt az egészségre ártalmas munkahelyeken, vagy nehéz fizikai munkát végzőknél, többek között Nyíregyházán az Építőanyagipari Vállalatnál, a Patyolat Vállalatnál és a nyomdaiparban. A gumigyárban több üzemrészben heti 40—42 órára szorították le az ott dolgozók munkaidejét. A tanácsi iparban a megyei tanács ipari osztálya a napokban kéri be az egyes vállalatok munkarendjét és a munkaidőcsökkentéssel kapcsolatos javaslatokat. Különös tekintettel lesznek az egészségre ártalmas munkahelyekre és azokra az üzemrészekre, ahol túlnyomó részben nők dolgoznak. Ezek után teszik meg a javaslatot, amelyben tekintettel lesznek mind a dolgozók érdekeire, mind arra, hogy a folyamatos termelés ne szenvedjen hiányt. Az ÉM. Építőipari Vállalatnál nagy gondot okoz a javaslattal való foglalkozás, tekintve, hogy itt már kéthetenként szabadszombatokat élveznek a dolgozók. Nehezül a problémát, hogy szétszórt munkahelyeken dolgoznak. Hasonló nehéz helyzetben van az almatároló. Itt csúcsidőben a törzslétszámnak többszöröse dolgozik, míg holt szezonban a törzslétszámot is alig tudják foglalkoztatni. Az üzemben most folytatnak felméréseket és kísérleteket végeznek a munkaidő csökkentésére bizonyos üzemrészekben, főként a műszaki vonalon. Ennek tapasztalatai alapján készítik el majd a javaslatokat. A gumigyárban az országos gumiiparral egyidőben vezetik majd be a munkaidőcsökkentést. Egy bizonyos a munkaidőcsőkkentést itt is bevezetik, hiszen a termelő gépeknél még van rejtett kapacitás és munkaidőn belül is holt idő, amelyeket felszabadítanak. Az elképzelés szerint szabadszomba lókat valósítanak meg. A konzervgyárban már a múlt évben tettek javaslatot a Konzervipari Trösztnek az évközi egyenlőtlen munkaidőre. Itt ugyanis a nyári csúcsidőben igen nagy a munkatempó. míg télen erősen csökkentett. A javaslat értelmében a nyárt időszakban hosz- szitott műszakokban dolgoznának és télen akár hat órára is lecsök- kentenék a napi foglalkoztatást. A tröszt a javaslatot Indokoltnak tartotta és az általános munkaidőcsökkentéssel egyidőben dönt majd. Terv szerint jövőre a konzerviparban egységesen bevezetik a munkaidőcsőkkentést. Ez főként a családos anyák érdekében történik majd — hiszen belőlük dolgozik a legtöbb a konzerviparban. Hasonlóképpen főként a nők érdekeit védi a dohánybeváltó gyár javaslata, amely jövő év január 1-től kívánja bevezetni az egész üzemben egyszerre a 44 órás munkahetet. Szintén szabadszombatok megoldásával váltott műszakokkal kívánják ezt megvalósítani. Tervezetüket mér el is küldték fölöttes szak- szervezeti szervüknek. MEGIEGYZÉSEK: A ló egy oldala Sárga cipőt akartam venni. tavasz van. Kértem a boltban, „Azok vannak” — mutatlak udvariasan a vitrinekre. Előzékeny dolog, az ember kiválaszt egy párat és máris kapja. De nem volt Csak lyukas szandál. Sárga. Magyaráztam: nekem zárt félcipő kellene, ami bírja a sarat és az esőt. Nem szandál. Félcipő: Sárga, „Azok vannak” — intettek türelmesen a vitrinekre Kezdtem érteni. Eszi, nem eszi — Sárga félcipő, zárt, rendes — kérdeztem. — Félcipő, tessék! Az is ez is, ez is. — De ez sötétbarna, majdnem fekete. — Fekete sok van, tessék nézni! — De nekem sárga.., — Vegye meg esst a négerbamát — Sárga... — Az nine*. — Miért? — Mert nincs rá igény. A négerbarna a divat. — És a szandálok? — A szandál, az más. — Egy darab sincs? — Egy darab se. így jártam valamennyi nyíregyházi üzletben. Most azt kellene hinnem, rövidesen a készruhaüzte- tekből eltűnnek a pantallók, s helyüket betöltik a farmernadrágok. Csak farmer lesz. Mert az a divat. Ifjúsági körökben. Érthető: a mi kereskedői, műnk is fiatal. Érdekes: lányka farmer- nadrágot mégse kaptam. Divat ide vagy oda. Fél helyeit öt Az állomástól a raktárak előtt, a villamossín mentén húzódik az út, ami összeköti a város déli részét a nyugatival. Meglehetősen forgalmas. Puszta kíváncsiságból öt. perc alatt nyolc gépkocsit, két szekeret, három motorkerékpárt és öt kerékpárt számoltam meg, amint áthaladtak. Az út állapota siralmas, nem is út ez, hanem nyaktörő buktató. A városi tanács vb. közlekedési osztálya szerint majd kiépítik, ha eldől a kisvasút sorsa. Talán még ez évben, vagy jövőre. Hozzá se szabad addig nyúlni. Esetleg lezárják a forgalom elől. Kitűnő ötlet. A Toldi utca mindkét oldala járhatatlan, vagy alig járható. A Makarenko utcába a konzervgyár felől ugyancsak nyaktörés kockázatával lehet behajtani. A Szarvas utcát most javítják, de ott se tanácsos közlekedni a víztoronyig. Marad a Debreceni utca. Ami egyébként is nagyon forgalmas és arról balra térni, a város felé, jó úton csak a Beloiannisz tér mellett lehet. A Szarvas utcával két összekötő útja van, mindkettő rossz. Az Iskola utcán építkezés, a Szarvas utca torkolatánál útfelbontás. Ha ezeket is lezárjuk, úgy sűrűsödik a dolog. Ha valaki kocsin a konzervgyártól ei akar jutni a Damjanich utcába, csak a Beloiannisz teret kell megkerülnie, és úgy az állomásig vissza, majd le Árpád utcára. Négy-öt kilométer az egész, ötszáz méter helyett Viszont van néhány kitűnően aszfaltozott utca, de ott nincs forgalom. Vagy a gépkocsivezetőkben van a hiba, hogy miért ott akarnak mindig közlekedni, ahol rossz az út, vagy.» Nem is tudom. 8. B. Az „IKARUSZ-program“ megvalósul Érettségizett lányok — Teniszpálya a gyárudvaron VÍV 1970: ezer munkás, 160 milliós termelés Hét évvel ezelőtt Nyírbátorban egy törpe vállalat alakult. Kapuján ma már ott a felirat VÍV (Vastö- magcikkipari Vállalat). Ami a kezdet óta megmaradt, az csupán a csikótűzhely. Itt is egy szám: 1960-ban égj' tűzhely elkészítéséhez 18 órai munkára volt szükség, ma az évi 14 ezer tűzhely darabjának gyártása nem egészen négy órát igényel. Tizenhét termék Tizenhét főtermék különböző változata készül az üzemben. Ez évben a kezdetinek már nyolcszorosára növekszik a termelési érték. A 63 milliós tervből szovjet megrendelésre készül 185 Gellért típusú napellen- ző. A legizgalmasabb téma ezekben a napokban a szintén szovjet megrendelésre készülő fénycső armatúrák gyártásának indulása. A lehetőségiek itt is szinte korlátlanok: az ez évi terv még csak 20 ezer darab, de a tempót tovább fokozzák. S mindent akarnak, ami célszerű, keresett. Nyírbátorban készül az üvegező szeg, amely az építőiparban nélkülözhetetlen. Készítenek drótfonatot, a ládagyártáshoz alumínium pántokat, földgázégőket, különféle vasszerkezeteket, járműalkatrészeket, vasoszlopokat és így tovább, felsorolni is sok lenne. Hét évvel ezelőtt, az egy főre jutó termelési érték még csak 62 ezer forint volt Ma már eléri a negyedmilliót Mindez bizonyítóka is annak, hogy a fejlődé* jó irányú, mindenképpen hasznos és gazdaságos. Az üzemben az idén már csupán vasanyagból 7 millió kilót dolgoznak fel! Munka az ingázóknak A kezdetnél százhetvenen dolgoztak, ma már a négy- százötvenhez közelednek. S itt lépjünk ki egy kissé az üzemből. Mit jelent a járási székhelynek a VÍV? Egy- egy új munkásfelvétel egy- egy „ingázó” szabolcsi családapát hoz vissza a vándoréletből, s az ilyenek száma nem kevés — és még több lesz a jövőben. A jó szakemberek, a szorgalmas munkások megtalálják a számításukat. Ma 1670 forint a nyírbátori vasasok átlagkeresete (1270 forinttal indultak 1960-ban). Ezt a számadatot így egészítette ki a főkönyvelő: „alakul az elv: mindenki munkája szerint”. Kilencvenhét tanuló készül jövendő szakmájára, a lakatos, esztergályos, marós, gyalus és hegesztő mesterségre. Közülük tízen lányok. A most érettségizők közül is várnak ifjúmunkásokat. Úgy hírlik, újabb lányok kérik majd felvételüket egyenesen a gimnázium paci. jaibóL lgy lesz gyér A hajdani kisüzem egyre jobban gyárjelleget ölt. Júniusban átadják a 160 személyes fürdő, öltöző, ebédlő és melegítő konyha épületét. Május végére fejezik be a forgácsolóüzem bővítését. De az igazi gyárfejlesztés ezután kezdődik. 1970-nel befejeződő beruházási program első ütemében megT» ■ Ötven éve májusban 1917 május 11-én reggel hiába szólt a tatabányai bányasziréna a VIII. és IX. akna munkásai nem vették fel a munkát, A bányaművek katonai parancsnoka utasítást adott a munka felvételére és rögtönítélő eljárással fenyegette a munkásokat. Ennek ellenére a sztrájk hamarosan kiterjedt az egész bányavidékre; Tatabányára, Dorogra. Tokodra és a csolnoki bányákra. Elkeseredésre bőven volt ok. A háború harmadik évében a nyomor, a szenvedés fokozódott. A bányákban 12 órára emelték a munkaidőt. Az élelemellátás akadozott, még a kiszabott, amúgy is kicsiny élelemadagot sem tudták kiadni — a szabadpiaci ár pedig megfizethetetlen volt. A katonai parancsnokok önkényének kiszolgáltatott munkásság élet- és munkaviszonyai tűrhetetlenné váltak. Ekkor érkezett meg az első orosz forradalom híre. A sajtó, beleértve még a jobboldali kormányhű lapokat is, nagy hangon adta tovább a hírt. Arra számítottak, hogy a tömegek az orosz eseményektől az antant hatalmak gyengülésére következtetnek és ez ismét felszítja a háborús lelkesedést. De nem ez történt. A tömegek a forradalomtól a zsarnokság megdöntésének lehetőségét, a jobb, szabadabb életet és főleg a békét, a béke kivívását várták. Megindult a szervezkedés. Olyan dolgozók, akik azelőtt távol álltak a szakszervezeti mozgalomtól, vagy akiknek szervezeteit a háború alatt feloszlatták, sorra alakították meg szervezeteiket így a MÁV és a vasúti gépgyár dolgozói, a gyári tisztviselők és mérnökök, a közalkalmazottak, a dohánygyári munkások, a villamosvasútak dolgozói — és nem utolsósorban a bányászok. A háború kitörése után először ünnepelték hatalmas tömegek a május 1-ét, Nemcsak Budapesten, hanem a pécsi, salgótarjáni és tatabányai bányavidékeken, az ipari centrumokban, sőt a régi forradalmi földmunkás vidékeken is leállt a munka. Hatalmas tüntetések zajlottak le Győrben, Mosonmagyaróváron, Kiskunhalason és az ország sok más városában, ahol a tömegek az orosz proletariátust éltették. Május 2-án pedig egyórás általános figyelmeztető sztrájk zajlott le az általános titkos választójogért és a békéért. Az első nagy sztrájk a tatabányai bányavidéken robbant ki. Ezért a kormányzat elrettentő példát akart statuálni. Már május 12-én katonai rögtönítélő bíróság szállt ki. A sztrájk szervezőit letartóztatták és közülük ötöt halálra ítéltek. További 517 bányászt fogtak perbe, köztük 5 bányászasz- szonyt is, akik egy sztrájktörőt megdobáltak. A sztrájkot május 16-ára már nagyrészt leszerelték. De az elrettentő szigor sem tudta már leszerelni az elkeseredés szülte tömegmozgalmakat, így röviddel a bányászsztrájk után május 29-én tört ki egy hatalmas mérvű vasutassztrájk amelyben a vasutasok tízezrei vettek részt, és 9 napon át gátolták a katonai szállítmányok és katonavonatok továbbítását. így indította el a forradalmi erjedést hazánkban is az orosz forradalom példája, melynek félévszázados évfordulójára emlékezünk az idén. Szemere Vera épül egy kazánház, $ as épületek nagy része távfűtést kap. Felépül egy nagy üzemcsarnok, emeletes irodaház, megkezdődik az utak építése, befejezik a telep teljes körülkerítését. A második ütemben újabb üzemcsarnok épül szociális és egyéb járulékos épületekkel. Raktár. betontér, egy nyitott vasvázas szín. újabb utak korszerűsítése. Megoldódik az üzem korszerű térvilágítása. A fejlődő üzem egyre több villamos energiát igényel. Éppen ezért bővítéssel növelik a transzformátorház kapacitását is. A beruházás harmadik ütemében — 1970-ben — újabb üzemcsarnok építése fejeződik be, s jelentős lépéseket tesznek a közművesítés korszerűsítésében. A beruházási program évi átlagos 7—8 millió forintos költségével végül is — ahogy itt mondják — felépül egy olyan „tip-top” üzem, amely a nagy múltú járási székhelynek is díszévé válik. „A gyár vezetői az IKARUS2- szal már egy olyan kooperációs program kidolgozású, ról tárgyalnak, amely hosz- szú távon megalapozza a termékeiről már külföldön is ismert gyár fejlődését Átlagéletkor 30 év A VIV-ben dolgozók átlagéletkora harminc év: fia. tál üzem, fiatal munkásokkal. A fiatalságnak — húrom KISZ-alapszervezet működik itt — klubhelyiséget akarnak és teniszpályát. A munka utáni kikapcsolódás, hoz hamarosan rendelkezésre áll a csónakázásra, horgászásra alkalmas tó. Az üzem vezetőire újabb és újabb emberi feladatok várnak. Hogy csak egyet említsünk, huszonöt fiatal házas él albérletben. De a tett már érik, üzemi lakás- építési alap segíthetne a gondokon. Formálódik a jövő a Nyírbátori VIV-ben. 1970- végére 160 millió forint termelési értéket állít élő a fi ezer-ezeregyszáz munkái foglalkoztató üzem. Tóth Árpád -* Szilágyi Szabolcs*
