Kelet-Magyarország, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-07 / 106. szám

Példákéd — mer JEgyszer azt mondta ne­kem, sebaj, lesz ez még másképp is. Pedig tőle vár­ton a szidást, a művezető­től. Miattam estünk el a célprémiumtól: hogy idő­ben kiérjek az edzésre, mé­rések nélkül megfelelőnek jelentettem a szilárdságot. Persze, hogy rájött a rateo, törött a pénz. Szidtak, fe­nyegettek a többiek, csak ő állt mellém. Később, ami­kor éreztem, minden rend­ben, velem példálózott a termelésin: jobban oda fi­gyelhetnék arra, amit csi­nálok. Kiszámíthatatlan, de kisujjában a szakma és emberséges. Ne írja ki a nevünket, mert csak az én titkom, hogy nekem 6 tet­szik legjobban a műhely­ben.” Fiatel szakmunkások fag­gatása köziben — „Ki es máért a példaképed T* — visszatért az efféle vallomás Nyíregyházám, Kisvárdán, Mátészalkáin és másutt] Nem csak őszi nteség jelle­mezte a válaszokat Kitűnt, hogy a húsz év körüli nem­zedék ma is éles szemmel figyeli az előtte járó kor- I osztályokat. „Méghogy példaképet ke­resnek ma gukna k ! Nem kel l ezeknek kérem csak a fo­ci, a gitárzene, meg a tar­kóra nőtt haj.” Ez az ellentábor vélemé­nye, amit sem elvetni, sem elfogadni nem lehet ilyen fogalmazásban. Az ifjúság természetes sajátja a példa- t képválasztás. Manapság valamennyi fiatal a hősök­ben, a regényalakokban, vi­lághírű tudósokban kutatja azt a típust, amilyen ő szeretne lenmi? Igaz a ra­jongás a futballért, a beat­zenéért. a tiszavirág életű divatért. Mégsem áH¥that- jnk, hogy ifjúságunknak akárcsak kSs mértékben számottest5 nesze a gól— Sfeölybam, vagy az esetlen« — 8 nem mindig művészi fhfeom — pengető zenészben teyekszik megtásfmd az étet raanaöamdó értékét. Azok tábora népesebb, ak& feöa- ve®sn környezetükben, « gyárban, a tsz-ben, az is­kolában fedezik fel egyik- másik idősebb embertársu­kat jellemző tulajdonságok 1 értékét S ez a felismerés nem marad hatástalan. Jellem, — maga ta rtási or­máló erővé válik előbb, atőbb. f K l máWSszálkáí vfíSany- saereiő mesélte: egy& »V- kakwnmal hivatta őt a hat­van körSH brigádvezető, mert elakadtak a transzfor­mátor bekötésénél. Segítsé­get kért tanítómestere, a közismerten nagy tapaszta­lattal rendelkező villany- szerelő. „Én az ő helyében talán szégyelltem volna” — mondta a fiatalember, s aztán szinte magától kér­dezte: de miért kellene szégyellni ? Aduig csak. azért tetszett neki a mes­ter, ment ha betértek ae étterembe munka utol, a brigádvezető szörpöt ivott „Jót nevettünk, amikor Károly bácsi beiratkozott az egyetemre, negyvenhat éves fejjel” — emlékezik az ifjú közgazdász egyik hivata­lunknál. „Egy fiatelt is próbára tesz, hányán visa- szatámcolnak, ő Is erre a sorsra jut.” Károly bácsi államvizsgája utón éppen ez az ifjú közgazdász, tol­mácsolta az osztály gratulá­cióját. Mit« lesz raWS példa­kép manapság a fiatalok szemében ? Mindenek előtt munkája, magatartása áltel. Csakhogy a mai ifjúság nem akármilyen merőével mér. Mert, jobban felké­szült, többet tud a mai if­júság bármely korábbinál, igényesebb a szakmai és az etikai kérdésekben. Sem­mi esetre sem akarja kö­vetni az olyanokat, akik többet beszélnek arról, mit hogyan kellene tenni a munka javitására, mint cse­lekszenek. S nem kívánnak annak az útjában járni, aki felfelé bőkul, lefelé csap­kod, hangoskodik, ahelyett, hogy a kritikus helyzetek­ben is bölcs maradna, _ s így akarna szót érteni. Észrevétlenül is figyelik, s követik azokat, akik tet­teikkel bizonyítják képes­ségüket, szorgalmukat, a amikor a közös érdek kí­vánja, bátran vall ják iga­zukat, nem bújnak a se hideg se meleg, üres szó- cséplés lepte mögé. Ki ér­heti hát el, hogy követői, teszteké tegyenek? Az az idős, vagy fiatal dolgozó, kétkezi vagy szellemi mun­kás, aki az új, a kommunis­ta erkölcs parancsai szerint él, dolgozik. Ez a magasabb fotel követelmény pedig egyszerre feltételezi a tu­dást és a hozzá illő sze­rénységet, a megfontoltságot s a határozott állásfoglalást, a kollektív szemléletet Nem ír elő teljes hibátlanságoh aat viszont igen, hogy ne szégyelljünk szembe nézni tévedéseinkkel, mély az első lépés a hibák ki javításához. Egy megyei jelentésben olvastam: Szabotes-Szatmár százezernyi fiatalját egyre inkább a munkásember szemlélete jellemzi. Ered­mények bizonyítják az állí­tás igazát Voltak, s a jö­vőben is tesznek kivételes tehetségek, akik a tudóst, a művészt, a költőt, a világ­bajnokot tekintik példaké­püknek. Az ifjúság túlnyo­mó többsége azonban a hétköznapok névtelenjei kö. zott kutatja az eszményké­pet Ángyai Sándor Az erős pártszervezetek ért Beszélgetés Danes József elvtárssal, a Csengeri Járási Pártbizottság első titkárával Öt hónap telt el a párt IX. kongresszusa óta. Nem nagy idő. De annyira ele­gendő, hogy bizonyos terü­leten, egy járás életében tanulságokat mutasson. Ezeket próbáljuk számba venni Danes József ország- gyűlési képviselővel, a Csengeri Járási Pártbizott­ság első titkárával. — Néhány héttel a kong­resszus után, annak anyagá­nak, határozatainak köz­vetlenebb tanulmányozása céljából kéthetes tanfolya­mot szerveztünk a járás minden falujában. Nem emlékszem, hogy lett volna eddig ebben az erő­sen mezőgazdasági jel­legű járásban tanfolyam amely annyi részve­vőt vonzott volna, mint ez. Köztük sok pártonkívülit, akik eddig nemigen mutat­tak nyílt politizáló hajlan­dóságot. A szövetkezeti pa­rasztok a közös gazdáiként helyeselték a párt irányvo­nalát, amely szerint a tsz- ek önállóbban működhes­senek. Helyi problémák megszüntetésére javaslato­kat is tettek. Urában pél­dául, a tsz közös, betegsé­gektől fertőzött sertésállo­mányának kicserélésére, a tartási körülmények meg­javítására. Sok helyen ke­resték és találták meg a munka szerinti igazságosabb elosztás módját. Az ilyen javaslatok adták a tervtár­gyaló közgyűlések alaphang­ját is, növelték a bizalmat a párt iránt. — A közelmúlt hóna­pokban jelentős intéz­kedések születtek — a párthatározatok alap­ján —■ a tsz-parasztság életkörülményeinek to­vábbi javitására. Mi ezekről a tapasztalat? — Hatása abban is mutat­kozik, hogy olyan tsz-tagok, akik eddig keveset, vagy egyáltalán nem dolgoztak a szövetkezetekben, most rendszeresen járnak közös munkára, területet vállaltak művelésre. Idén 299 új belé­pőt vettek fel a járás tsz-ei, többségben fiatalokat, har­minc éven aluliakat. Távoli munkahelyükről 45-en tér­tek haza végleg falujukba és kértek munkát a tsz-től. Az önhit és akarat sokat gyarapodott. Sajnos, a ked­vezőtlen tavaszi időjárás nagyban gátolja a mezei munkák gyors végzését. A tsz-ek tagjainak, vezetői­nek igazuk van abban, hogy várakozásra nincs idő Egyik tsz segítse a másikat főleg gépi munkával, de szántsanak, vessenek a fo­gatok is. — A pártszervezetek tevékenységére fokozot­tabb szükség van. Ho­gyan érvényesül ez a járásban? — Még az esztendő elején minden pártszervezetünk munkatervet készített az el­ső fél évre. A mi sajátos körülményünk között külö­nösen a tsz- pártszervezetek helyzete döntő. Mondhatjuk úgy isf hogy közel kétszáz- millió forint értékű áru idei termeléséért, értékesíté­séért is felelősek. Ennek a nagy felelősségnek azonban akkor tudunk eleget tenni, ha egységesen cselekszünk. Rendszeresek a taggyűlé­sek, a közösen megvitatott határozatokat általában végrehajtják. Szép számmal vannak párttagjaink, akik mind a munkában, mind magatartásban példát mu­tatnak, hatni tudnak kör­nyezetükre. Nem értük azon­ban el, hogy minden párt­tagnak legyen valamilyen megbízatása, aminek végzé­séről rendszeresen beszá­moljon a pártvezetőségek­nek, taggyűlésen. Egyes tsz-pártszervezeteknek töb­A tanácstagok a közérdekű bejelentések, észrevételek alapján készítették el Má­tészalka ötéves községié,f­lesztési tervét, melyet a ta­nács jóvá is hagyott. Sok­kal több volt a javaslat, mint amennyit a község anyagi ereje elbír. Ezért a fontossági sorrendet kellett figyelembe venni, sok vita, konzultáció után kialakítani a végleges terveket. A létesítmények megvaló­sításában jelentős társadalmi munkát vállalt a lakosság. Ennek értéke öt év alatt meghaladja a négyszázezer forintot. Megemelte az ala­pot az új iparcikkáruház építéséhez kapott 8,5 millió forint. Ezzel együtt az ötéves községfejlesztési alap 12 mil­lió 999 ezer forintot tesz ki. Járdaépítésre közel há­romnegyed milliót fordíta­nak. A tanács már kijelölte azokat az utcákat, melyek új burkolatot kapnak. A la­bet kell foglalkozniuk a szö­vetkezeti demokrácia hely­zetének vizsgálatával is. Ezekben pártbizottságunk­nak az eddiginél is na­gyobb segítséget kell adni. — Mit tart Danes elvtárs jelenleg a járás kommunistái legfonto­sabb feladatának? — Azt, hogy mielőbb el­érjük: ne maradjon a já­rás területén hasznos föld vetetten! De ezzel egy idő­ben segíteni a növényápo­lási és egyéb fontos nyári munkák szervezését. E két szempont érdekében kell ezekben az órákban, napok­ban munkálkodni. Ez az alapja, hogy a termelési ter­veket teljesíthessük, eleget tegyünk az árbevételi elő­irányzatoknak. Erre feltét­len szükség van annak ér­dekében, hogy megalapozot­tan készülhessünk az új gazdasági mechanizmus rendszerére. Ebben vár üt­és példamutatást tőlünk most is, kommunistáktól a járás lakossága. kossá g ezekben a munkák­ban is részt vállal. 245 ezer forintra, tehető a társadal­mi munka és a saját anyag értéke az utak építésénél karbantartásánál. A községfejlesztési összeg­ből minden éven tíz—tízezer forintot fordítanak új köny­vek vásárlására. 1969-ben 50 ezer forintos költséggel fi­ókkönyvtárat építenek köz­ségfejlesztési alapból. A tanteremhiány Máté­szalkán is gond, ezért en­nek megoldására 150 ezer forintot fordítanak. Jövőre százezer forintból bét álta­lános iskolai tanteremmel bővítik az iskolai hálózatot, Olvasónk irja: Jó tavaszi munka Jól haladnak a tavaszi munkával a kisvárdai járás termelőszövetkezetei. A U- szabezdédi Kossuth Tsz-ben 180 holdon ül telték el az előcsiráztatott. burgonyát. Most a mák sara iolását vég­zik 20 holdon, kukoricát es burgonyát vetnek. A 200 holdas gyümölcsösben már a harmadik permetezést vég­zik. A szövetkezet ötholdas konyhakertészete látja el a községet zöldségfélékkel. Nagy gondot fordítanak a 'tagság egészségének védel­mére. 200 ezer forintos be­ruházással fürdőt és pihenőt építtet a tsz. A kékesei Uj Élet Tsz- ben már talajba került 108 holdon a burgonya. 10 hol­don a cukorrépa és 10 hiú­don a mák. Ebben az esztendőben 108 férőhelyes növendék istállót építenek, a munkát mái megkezdték. A kisvárdai Rákóczi Tsz- ben 280 hold előcsiráztatott vetőburgonyát ültettek el, melyből 40 holdnak a kapá­lását megkezdték. Most végzik 183 holdon a búza vegyszeres gyomirtását Már április közepe óta kapható a tsz boltjában re­tek, hagyma és saláta. 1970-ben pedig még egy t*a- termet építenek. A legnagyobb beruházást az iparcikkáruház építése jelenti. Mátészalka üzlethá­lózata rendkívül elavult, ré­gen megérett a korszerűsí­tésre. Szinte minden bolt­ban kicsi az eladótér, nem megoldott a raktározás sem. Az új áruház egyike lesz megyénk legnagyobb keres­kedelmi egységeinek. Az építkezést előkészítő munka megindult. Az áru­ház építése június közepén megkezdődhet. Korszerű abc-áruházat is építenek a következő évben. (bf) 29 új tag a rohodi Új Élet Termelőszövetkezetben Asztalos Bálint Vmcze Pete* Kisvárda Jóváhagyták a következő évek programját T izenhárom millió Mátészalka fejlesztésére Áruházak, hurkolt utcák, éj könyvtár a tervben Egy anya a millióból "Á nőnek az anyasággal sokszorozódik meg az ere­je és akarata. A hatvanhárom esztendős sokat szenvedett Kovács Andrásné csak egy a sok közül, aki földhöz ragadt- sá,gban is emberfeletti erő­vel védte kicsinyeit. Ott él Baktalórántházán, a Szent István utca 3-ban. Az egykori gróf Dégenfeld Pál féle oselédházban, mely az idők folyamán újjászüle­tett, s két kezük munkájá­val igazi otthonná alakult. Itt és az Almás tanyán adott életet gyermekeinek. Férje, annak apja, nagyap­ja, dédapja, tizediziglen is cse­lédember volt. És az anya sorsát is ez pecsételte meg. Tizenegy gyermeknek adott életet. Első gyermeke halva szü­letett.. Könny, szenvedés, piciny koporsó és gyász. A sok robot ölte meg És még harmat. A kommenedós, harmados föld az anyára maradt „Egyik gyerek a szoknyá­mat fogta, a másik karon- ülő volt, a harmadik a hasamban.” Vállán, a kapá­val vonszolta kicsinyeit a földre. Élni kellett. Kovács András éjszakai munkát vállalt. Csdllagfür- töt kaszált. Mellette ott volt a felesége — gyújtott. Csak a békesség volt meg, a beletörődés a sorsba. És ez kényszerítette a család­ban másodrendű lénnyé az anyát. „Ha mosni, főzni kellett, meg kenyeret süt­ni, az éjszakákból pótoltam. Nem jutott rá máskor idő.” Ez mindaddig így volt, mig a gyerekek eleje fel nem cseperedett. Tönkrementek a lábai, karjából kifogyott az erő, de pihenésre nem futotta. Csak az utóbbi húsz év könnyített, sorsán. De ek­korra elöregedett. Az vi­gasztalja, hogy a gyerekek­ből egy sem lett cseléd. „Az első fiam, Bandi géplaka­tos tett. Négy éve láttam utoljára. Valahol a Dunán­túlon laknak.” Ritkán ír a mamának. „Ej, pedig vele de sokat bajlódtam.” Pista Dobozról haza-haza látogat. Péter postás a faluban. Ma­riska Kárászban lakik. Gyakran van itthon. Erzsi­ké velük szemben az utcá­ban. Armát, a legkisebbet negyvenöt éves korában szülte a mama. Férjhez ment, de ott élnek az éde­sék házában. János ugyan­csak itt é) a faluban. Ujjávarázsolódolf a cse­lédház. Eltűnt a fehér me­szelt fal. „Ebben, ért ben­nünket 1945. Apródonként kifizettük. Csak az ágy maradt meg a régi bútor­ból.” A padlásra került az ágy, amelyben szült, a karoslá­da, a szekrény és a nyoszo- ]ya, amelyben gyerekeit nevelte. Egy régi cseléd- anyasors emlékeiként. Karján Józsikát, a käs unokát altatja. „Tisztába raktam, megetettem, hadd aludjon.” Beviszi a mo­dem, ttszta belső szobába. Ök ide szorultak a kony­hába, ketten, a férjével. Az „édes” körül megvál­tozott minden. A régi fes­tett vaságy végénél Józsika fehér zománc fürdőkádja. Odébb mosógép. „Valami­kor fatekenő volt” Kovács Andrásné most az Úttörő Tsz irodájában ta­karít. Kijár a háztájiba is, kapálni. „De most köny- nyebb, mert előtte meghu- zatják ekekapával.” O már nem is tudna munka nélkül éLni. Az édesanya még elviszi a postára a csomagot, „Lá­nyomnak, kis fiamnak.” Ereje, melyet gyermekeiért áldozott, lassan elfogy. Fel­őrölte a cselédsors. a sok szenvedés. Az anyák sorsa a falun húsz évvel ezelőtt még ilyen volt. Erről se feledkezzenek meg a gyerekek. Farkas Kálmán „Most nem tudnak jönni az újságírók, hogy látnák, milyen szorgos munka fo­lyik itt” — hangoztatták többen, az elmúlt napokban a rohodi Uj Élet Termelő- szövetkezetben, amikor egy­szerre 150—200 tag, főként asszony és leány dolgozott a burgonya válogatásánál és vetésénél. Sajnáljuk, hogy akkor nem jártunk ott, de azóta már felkerestük a kö­zös gazdaságot, s a vezetők elbeszélése alapján, valóban rászolgáltak a dicséretre. A tavaszi munka időarányos részét elvégezték. Csupán a kukorica vetése és a do­hány ültetése van hátra. Az előbbit a belvíz eddig erő­sen akadályozta, az utób­binak pedig még nem jött el az ideje. De ba az idő engedi, a jövő héten már megkezdik a szépen fejlő­dött dohány palánták kiül­tetését is. Nem kevesebbet, mint 90 holdat kell beültet­niük. Ebben a szövetkezetben ma már nem az okoz gon­dot a vezetőknek, hogy honnan szerezzenek embert a munka elvégzésére, ha­nem fordítva: hogyan tud­ják foglalkoztatni a tago­kat. Amikor nincs munka­szezon, a vezetőktől úton útfélen azt kérdezik azasz- szonyok: mikor és hol dol­gozhatnának? Megnőtt te­hát a munka becsülete és a munkaegység értéke a szövetkezetben. Tavaly egy munkaegység 35 forintot, az eredményességi prémium, mai együtt Pedig 54,84 fo­rintot ért. Az egy dolgozó tagra jutó átlagjövedelem meghaladta a 14 000 forin­tot. Minden bizonnyal ez is hozzájárult ahhoz, hogy a szövetkezet a téten 29 új taggal gyarapodott, s ezek közül 20-am falun kívül, tá_ volj munkahelyeken dol­goztak, s onnan tértek visz. sza. Az új tagok szinte mindegyike a fiatalabb kor. osztályba, a 20—35 évesek csoportjába tartozik. Belő­lük alakították meg a szál- lítóbri gádot. amelynek úgyszólván egész évben tudnak munkát biztosítani. 5 196?, május 1,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom