Kelet-Magyarország, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-20 / 117. szám

{Folytatás az 1. oldalról) „demokratikusnak” nevezett Német Szövetségi Köztársa­ságban már sok éve betil­tották a kommunista pártot és üldözik még a békemoz­galom polgári híveit is. Most, egy választás kilátá­saitól megriadva ugyanezt teszik Görögországban is — ne felejtsük el, egy újabb európai NATO-országban. Ezek a kalandor módszerek szenvedést és veszélyt jelen­tenek a népekre, de végső fokon nem segítenek az im­perializmus baján. A törté­nelmet, eddig senki és sem­mi nem tudta megállítani, az emberiség és a görög nép igazságos ügye is győz­ni fog minden katonai puccs ellenére! (Nagy taps.) Vietnamot katonai brutalitással nem lehet leverni! A világ, ma politikailag megosztott, de a béke oszt­hatatlan. A világ népeinek társadalmi haladása, füg­getlensége és békéje a mi hitvallásunk Ennek meg­felelően kezdettől fogva po­litikai, erkölcsi és anyagi támogatásban részesítettük a megtámadott vietnami né­pet és a legmesszebbmenő­kig kiálltunk igaz ügye mellett. Változatlanul elítél­jük az Egyesült Államok imperialista agresszióját, népirtó háborúját Vietnam ellen, melynek népe már évtizedek óta küzd szabad­ságáért és függetlenségéért. Az amerikai agresszió egy­re súlyosabbá válik; Dél- Vietnamban közeledik a fél­millióhoz az amerikai csa­patok létszáma, növekednek a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen irányuló amerikai légitámadások mé­retei is. Az amerikai impe­rialisták újabb, sötét terve­ket szövögetnek a háború további kiszélesítésére. Ezzel szemben a vietnami nép, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság kormá­nya és a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabad!tási Front ellenállása és ellencsapásai is egyre erőteljesebbé vál­nak. A vietnami részről az elmúlt hónapokban megnyil­vánult elgondolásokat az amerikai imperializmus mintha a gyengeség jelének tekintené. Meggyőződésünk, hogy alapvetően tévednek Washingtonban, amikor azt hiszik, hogy a szabadságá­ért, harcoló vietnami népet brutális katonai erőszakkal leverhetik. Vietnam népét nem tudják megtörni,-, viet­nami elvtársaink és baráta­ink. az egész vietnami nép továbbra is számíthat a szo­cialista országok — a szük­ségesnek megfelelően növek­vő — támogatására, a világ valamennyi népének rokon- szenvére Bizonyosak va­gyunk abban, hogy eljön a nap, amikor összeomlik az imperialista agresszió és Vietnam hős népe békében és szabadságban élhet Hazánk jövője megnyugtató, biztos Mindennapi munkáséle­tünket pártunk néhány hó­nappal ezelőtt megtartott IX. kongresszusa határoza­tainak szelleme hatja át. Ugyanez a szellem és elha­tározás nyilvánult meg tár­sadalmunk életének olyan jelentős aktusain, mint a szakszervezetek, a termelő- szövetkezetek, az általános szövetkezetek közelmúltban megtartott kongresszusain és munkásosztályunk, dol­gozó népünk május elsejei demonstrációin. Az építő munka méretei minden eddigit felülmúlnak. Tíz év alatt, 1956—66 kö­zött iparunk termelése megkétszereződött, mezőgaz­dasági termelésünk pedig az előző évtized hasonló idő­szakához képest 25 százalék­kal növekedett. Ezekre az eredményekre alapozva ala­kíthattuk ki harmadik öt­éves tervünket, amelynek megvalósítása hatónk továb­bi gazdagodását, népünk jó­létének további növekedését jelenti. Harmadik ötéves tervünk az ipari termelés további 32—36 százalékos növelését, a mezőgazdasági termelés 13—15 százalékos, a reáljövedelem 14—16 száza­lékos emelését irányozza elő. Jóleső érzéssel nyugtázhat­juk, hogy a IX. kongresszus határozatai alapján a ma­gyar dolgozó nép által meg­értett, elfogadott és cselek­vőén támogatott reális, konkrét célokat tűztünk ma­gunk elé és megnyugtató, biztos jövő elé nézhetünk. Belpolitikai életünk egész­séges fejlődése a gazdasági és kulturális építőmunka ki- bonatkozó új lendülete mel­lett fokozódott a magyar külpolitika aktivitása is. Ez érzékelhető államközi kap­csolatainkban és a nemzet­közi szervezetekben is, ahol WALTER ULBRICHT: Walter Ulbricht köszöne­tét mondott a rendkívüli baráti fogadtatásért, méltat­ta a baráti, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírását, mely — mondotta — új szakaszt nyit a szocialista internaci­onalizmus alapján kialakult baráti együttműködésünk és kapcsolatunk fejlődésében. A barátsági szerződés aláírá­sával teljesítjük pártjaink, kormányaink legfontosabb közös kívánságát; békés fel­tételeket biztosítunk a szo­cializmus felépítéséhez. Ez elválaszthatatlan a konti­nensünk békéjének fenntar­tásától és megszilárdításá­tól. Rámutatott; Most, ami­kor Európa lakosságának többsége a szocialista álla­mokban él, s amikor a nyu­gat-európai államokban a náciellenes és béke erők növekszenek, mód nyílik a kollektív biztonság megte­remtésére. Európa előtt az a nagy feladat áll, hogy megte­remtse a kollektív b'eton- ság rendszerét, amely a kü­lönböző társadalmi beren­dezkedésű államok békés egymás mellett élésének el­vén nyugszik. Európa békés, nyugodt jövője érdekében szorgalmazzuk a NATO fel­oszlatását, amelyre a Var­sói Szerződés feloszlatásával válaszolnánk. Olyan Euró­pát kívánunk, amely a vi­lágméretű leszerelés úttörő­je és minden állam — be­leértve a Német Demokrati­Ma Európa sok országá­ban a legszélesebb tömegek egyetértenek azzal, hogy az európai biztonságot szava­tolni kell. A szocialista ál­lamok, valamint az európai kommunista és munkás­pártok Európa tartós bé­kéje biztosítására irá­nyuló közös politikájának hatékonysága éppen annak köszönhető, hogy e politika nemcsak a szocialista álla­mok, hanem valamennyi európai nép érdekeit szem előtt tartja és egybevág a nem szocialista európai ál­lamok kormányainak el­képzelésével is. Mindenesetre a Német Szövetségi Köztársaság ural­kodó köreinek törekvése továbbra is más természetű. Az európai biztonság prob­lémájának lényege tehát, meg kell hiúsítani a nyu­gatnémet imperialisták re- vansista és expanziós politi­káját, s azt a törekvésü­ket, hogy Nyugat-Európá- ban hegemóniát szerezze­nek. A Kiesinger—Strauss- kormány nyilvánvalóan ab­ból indul ki, hogy a nyu­gatnémet imperializmus erői még nem egységesek ahhoz, hogy az erőpolitika segítségével módosítsák a fennálló határokat és beke­belezzék az NDK-t. Itt az ideje, hogy a Szövetségi Köztársaság uralkodó körei megértsék: erőik ehhez so­ha és semmiféle körülmé­nyek között nem lesznek elégségesek. A német impe­rializmus régi hagyománya­it követve — vagyis, hogy nem tudják az erőviszonyokat kel­lően felmérni — mégis folytatják a második világ­háború eredményeinek mó­dosítására irányuló, békét veszélyeztető politikájukat. Az a szándékuk, hogy Nyu- gat-Berlint, mint 11. tarto­mányt, Nyugat-Németor- stóghoz csatolják. megbízottaink hallatják né­pünk szavát és alkotó mó­don járulnak hozzá az em­beriség előtt tornyosuló problémák rendezéséhez. Az utóbbi időszakban több or­szág állam- és kormányfő­jét, illetve miniszterét üd­vözölhettük hazánkban és a mi küldötteink is ellátogat­tak külföldi országokba. Ez az aktivitás — a mi szerény eszközeinkkel — hozzájáru­lás a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, az európai biz­tonság növeléséhez, a népek kus Köztársaságot és a Né­met Szövetség: Köztársasá­got — békés egymás mel­lett élésének, jószomszédi egyenjogú együttműködésé­nek kontinense — mondot­ta. A görögországi Monarcho fasiszta katonai diktatúra uralomra jutása ismét meg­döbbentő világossággal iga­zolja, hagy a NATO milyen veszedelmet és életveszélyt jelent kontinensünk népei számára. A fasiszta katona', puccs, amelyet az Egyesült Államok szervezett meg, s amelyet a nyugatnémet revansisták jóváhagytak és támogattak, nem utolsósor­ban azt a célt szolgálja, hogy a NATO-t, mint az amerikai és nyugatnémet imperializmus agresszív po­litikájának eszközét, és az antikommunizmus szent szövetségét — konzerválja és együtt tartsa. Ámde min­den -7yen igyekezet hajótöL rést fog szenvedni, mert szöges ellentétben áll pé­pek érdekeivel és a feszült­ség csökkentésében, vala­mint a kölcsönös megértés­ben érdekelt európai kor­mányok többségének kíván­ságaival. A békeszerető, de­mokratikus erők együttes akciójával véget kell és vé­get fogunk vetni az anti­kommunizmus és a hideg­háború előharcosai tevé­kenységének. A népek igaz­ságos törekvése, a béke és a haladás ügye diadalmas­kodni, fog. A CDU—CSU kormány expanziós politikájának tá­mogatása céljából néhány szociáldemokrata minisz­tert vett fel a kabinetbe. Ezek a miniszterek nagyon sokat beszélnek a feszült­ség csökkentéséről és egy „új keleti politikáról”. E koalíciós kormány fennál­lása óta azonban sem a kormányfő, sem a kor­mányzó pártok egyetlen lé­pést sem tettek a feszültség csökkentése érdekében. A szociáldemokrata miniszte­rek mindössze néhány tak­tikai variánst vonultattak fel, hogy a tervezett terjesz­kedési politikát jobban ál­cázhassák. Valamennyi nyugatnémet kormányzó demokratának álcázza ma­gát. Ez nem is lehetne más­ként, hiszen a fasiszta dikta­túra irtózata után szük­ségük van a demokratikus álcázásra, hogy a militariz- mus és a neonácizmus rend­szerét ellenőrizzék. Hogyan várhatják a Nyugat-Német- országban uralkodó körök, hogy úgynevezett „új keleti politikájukat” komolyan vegyék az emberek, ha a szocialista országok­tól a diplomáciai kap­csolatok felvételének elő­feltételeként az egyedüli képviseletre támasztott igény elismerését, Nyugat- Berlin NSZK-ba történő be­kebelezésének tűrését kö­vetelik és nem ismerik el a meglévő határokat. Nyilván­való, hogy ezek a feltételek nemcsak a feszültség csökke­nése és az európai bizton­ság ellen irányulnak. Ha a bonni kormány ki­jelenti, hogy hajlandó olyan nyilatkozatot tenni, amely­ben lemond a szocialista ál­lamokkal szembeni erőszak­ról, akkor Bonnak ezt a Német Demokratikus Köz­társasággal kapcsolatban is meg kell tennie, amelyet még nem tett meg. A bon­ni kormánynak az erőszak­kölcsönös megértésének nagy ügyéhez. Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak, elvtárs­nők! A Magyar Népköztársasáj és a Német Demokratiku: Köztársaság között mos1 aláírt barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segély- nyújtási szerződés hozzájá­rulás az európai béke és biztonság erősítéséhez, szol­gálja a közép-európai hely­zet stabilitását, és szavatol­ja a területi status quo-t. ról való lemondást biztosí­tó nyilvános nyilatkozata csak akkor tekinthető reá­lisnak, ha ez a nyilatkozat együtt jár a fennálló euró­pai határok, köztük, a Né­met Demokratikus Köztár­saság határainak elismeré­sével. Amíg ez nem való­sul meg, addig egy ilyen nyilatkozat — az egyedüli képviselet agresszív igényének fenntartásával — teljesen ér­téktelen. A nyugatnémet kormány egyedüli képvise­letre támasztott igénye ösz­Mit kell ma tenni, hogy érvényre juttassuk a né­peknek a béke biztosítására irányuló akaratát? Elsősorban német földön kell garanciákat teremteni Európa biztonságára. Tel­jes tudatában vagyunk nagy felelősségünknek. Nemcsak a két német állam népeinek, hanem minden más európai népnek is érdeke megaka­dályozni, hogy a nyugatné­met diktátorok ismét meg­bontsák Európa és a világ bé­kéjét. A Német Demokrati­kus Köztársaság ebben látja történelmi küldetését. Európa valamennyi népe kívánja a feszültség csök­kenését a két német állam közötti kapcsolatokban. El­sősorban mi kívánjuk ezt Miben nyilvánul meg a nemzeti kérdés Németor­szágban ? Megnyilvánult és megnyilvánul abban, hogy a rabló német imperializ­mus és militarizmus vé­szes uralmát le kell küzde­ni és ezzel Közép-Európában az állandó feszültségek és háborús konfliktusok forrását egyszer, s mindenkorra meg kell szüntetni. Mint egysé­ges birodalom, Németország mindig agresszív volt. A német népnek 1945-ben ezt az agresszivitást kellett megszenvednie, Németor­szág szétzúzásával kellett megfizetnie. A Hitler-ellenes koalíció­ban tömörült hatalmak a potsdami egyezményben megmutatták a német nép­nek az utat, amelyen ha­ladva leküzdheti a milita- rizmust, a nácizmust és a monopóliumok uralmát, s helyreállíthatja Németor­szágot, mint demokratikus államot. Az Egyesült Álla­mok és a nyugat-német­országi régi reakciós erők azonban féltek a nép egy­re növekvő demokratikus erőivel való szabad vitától. Ezért kettéhasították Német­országot, hogy mindenekelőtt Németország nyugati részén helyreállítsák a monopóliu­mok és a militarizmus ha­talmát. Nemzeti politikánkban a Pénteken este befejező­dött a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kor­mányküldöttségének ma­gyarországi hivatalos látoga­tása. A delegáció Walter Ulbricht és Willi Stoph ve­zetésével látogatott hazánk ba. Walter Ulbrichtot a lá­togatásra elkísérte felesége Lotte Ulbricht is. A párt- és kormánykül­döttséget ünnepélyesen bú­csúztatták a Keleti pályaud­varon, amelynek környékéta Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köz­Szerződésünk erősíti a szo­cialista országok egységét e.. egybeforrottságát, minden tekintetben megfelel a szo­cialista országok közössége általános érdekeinek. Elé gedetten állapíthatjuk meg. hogy újabb lépést tettünk előre országaink együttmű­ködésének fejlesztése, az európai béke és biztonság megszilárdítása útján. Kádár János hosszantartó, nagy tapssal fogadott beszé­de után Walter Ulbricht emelkedett szólásra. szeegyeztethetetlen a nem­zetközi joggal és lényegileg ugyanazt a módszert képvi­seli amit Hitler annak ide­jén Ausztriával és a Csehszlo­vák Köztársasággal, valamint Lengyelországgal szemben követett. Közvetlen fe­nyegetést jelent a Német Demokratikus Köztársa­ságra — amely ellen köz­vetlenül irányul —, de ugyanakkor veszélyt jelent a Varsói Szerződés vala­mennyi tagállamára és minden európai államra is. reális helyzetből indulunk ki. Ma két egymástól füg­getlen néipet állam léte­zik, ezek /bel- és külpoliti­kájukban alapvetően külön­böznek egymástól. A nyugatnémet politiku­sok sokat beszélnek a sza­badságról, a humanizmus­A nyugatnémet politiku­sok most azt hangoztatják, hogy német földön le kell küzdeni a két rendszer kö­zötti ellentétet. „Liberalizá­lást” követelnek, azaz szabad forgalmat a határon a re- vanstervek érdekében; úgy­nevezett „kapitalista piac- gazdálkodást” : a reakciós nyugatnémet sajtótermékek szabad terjesztését és köve­telik, hogy a Német Demok­ratikus Köztársaság polgárai fogadják el a bonni kormány gyámságát. Mindezt nem kell komo­lyan venni. Egészséges re­alizmussal kell a német kér­dést megközelíteni. Reálisan lehetséges és szükséges a fennálló két német állam kö­zötti békés egymás mellett élés megteremtése. A szo­cialista Német Demokratikus Köztársaság és az impe­rialista nyugatnémet állam — amelyekhez még Nyugat- Berlin, ez az önálló politikai egység is hozzátartozik — sokáig elkerülhetetlenül egy­más mellett fognak fennállni. Tehát napirenden van a két német állam, valamint a kü­lönös politikai egység, Nyu­gat-Berlin békés egymás mellett élésének fejlődése, Európa békés egymás mellett élése elsősorban a német ál­lamok békés egymás mellett élését követeli. A Német Szocial ista Egy­ségpárt VII. kongresszusán javasoltam a Német Szövet­ségi Köztársaság kormányá­nak, hogy Stoph elvtárs, az NDK minisztertanácsának elnöke, valamint Kiesinger nyugatnémet szövetségi kan­cellár közötti közvetlen tár­gyalásokkal fogjunk hozzá a két német állam közötti társaság lobogói, vörös zász­lók díszítették. A téren több ezer fővárosi dolgozó gyűlt egybe, hogy búcsút vegyen az NDK párt- és kormány- küldöttségének vezetőitől tagjaitól. A delegáció tiszte­letére a téren díszőrség sora­kozott fel. A búcsúztatásra megjelen' Kádár János, Losonczi Pál és felesége; Fock Jenő és fe­lesége, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Ko­mócsin Zoltán, Nemes Dezső, Nyers Rezső, Szirmai István, a Politikai Bizottság tagjai; ról és a demokráciáról. Itt is lényegbevágó különbsé­gek vannak a két német ál­lam között. A Német Demokratikus Köztársaságban az imperi­alizmus és a militarizmus alapjainak szétzúzásával a társadalmi élet minden te­rületén biztosított a dolgozó nép szabadsága. Köztársa­ságunk lakossága a munkás- osztály vezetésével a szo­cialista építés útjára lépett és ma a szocializmus építé­sének befejezésére készül. Egészen más a helyzet Nyugat-Németországban. Az úgynevezett szabad piacgaz­dálkodás külszíne mögött a monopóliumok diktatúrája, a konszernurak „szabadsá­ga” húzódik meg, akik sza­badon kizsákmányolhatják a dolgozókat, és szabadon tönkre tehetik a középréte­geket. Nyugat-Németország uralkodó körei szeretnek a - „szellem szabadságáról" be­szélni. Ezen az emberek szellemi és lélektani megmun­kálását, gondolkodásuknak — a sovinizmus, az antikom­munizmus, a revansizmus és a politikai klerikalizmus se­gítségével történő — rend­szeres megmérgezését értik. A Kiesinger—Strauss— Brandt-kormány hat hónapi tevékenysége után nemcsak egyetlen lépést sem tett a feszültség csökkentése érde­kében, 'hanem ellenkezőleg, azonosította magát az Egye­sült Államok vietnami há­borújával. A nyugatnémet kormány támogatja a görög- országi monarchofasiszta # diktatúrát. Szembehelyezke­dik az atomsorompó-egyez- mény megkötésével, mert ér­vényesíteni akarja az atom­fegyver feletti rendelkezés igényét. kapcsolatok normalizálásá­hoz. Csak a béke biztosí­tása lehet a kapcsolatok normalizálásának' alapja. A bonni kormány, bar a Német Szocialista Egység­párt VII. kongresszusa kül­dötteinek szóló nyilatKoza- tában elismerte pártunkat és pártunk Központi Bizott­ságát, még nem ismerte el a Német Demokratikus Köz­társaság kormányát. Willi Stoph elvtársnak Kiesinger kancellárhoz intézett levele remélhetőleg hivatalos kor­mánytárgyalásokhoz vezet. Kedves barátaim, kedves elvtársak! Biztosíthatom önöket, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság polgárait őszinte megelégedéssel és örömmel tölti el az a történelmi lé­pés, hogy megkötöttük ba­rátsági szerződésünket. Szerződésünk hosszú távra, együttműködésünk további sokoldalú fejlődésének és elmélyülésének alapját ké­pezi. Közös akaratunk, hogy olyan kapcsolatokat teremt­sünk, amelyek megfelelnek országaink a szocializmus társadalmi viszonyai to­vábbfejlesztése követelmé­nyeinek. Köztársaságunk dolgozói mély rokonszenvvel kísérik figyelemmel azokat a nagy eredményeket, amelyeket a magyar nép a Magyar Szo­cialista Munkáspárt vezeté­sével a szocializmus építé­sében elért. Tiszta szívből további sikereket kívánunk önöknek. Walter Ulbricht nagy taps­sal fogadott beszéde után Erdei Ferenc mondott zár­szót, majd a nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. dr. Ajtai Miklós, Németh Károly, a Politikai Bizott­ság póttagjai; Aczél György és Pullai Árpád, a Közpon­ti Bizottság titkárai; Kishá­zi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke. Péter Já­nos külügyminiszter, s a kormány több tagja, vala­mint sok más vezető szemé­lyiség. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Je­len volt Herbert Plaschke, a Német Demokratikus Köz­társaság budapesti nagykö­vete. A béke és a haladás ügye diadalmaskodni fog Meg kell hiúsítani az NSZK expanziós politikáját Elsősorban német földön kellenek garanciák Európa biztonságára Elutazott Budapestről az NDK párt- és kormányküldöttsége Európa érdeke: a két német állam békés egymás mellett élése

Next

/
Oldalképek
Tartalom