Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-16 / 89. szám
Jobb felvételi rendszert a középiskolákban 1 KereLasztal-beszélgetés a továbbtanulás problémáiról Szabolcs a Tízezer nap-ban Szabálvtalan beszélgetés a nyíregyházi Kosa Ferenc rendezővel — Valóban általánossá tudjuk-e tenni a megyében a középiskolát? — hangzott a kétkedő mondat a minap egy kerekasztal-beszélgetésen. amelyen többek között középiskolai igazgatók és a szerkesztőség munkatársa vett részt. Milyen lehetőségei vannak idén a nyíregyházi általános iskolát végzőknek a továbbtanulásra? Ezerkilencvennyolcan végeznek az idén a város általános iskoláiban, öröm ez, de nagy gond is: közülük ki- lencszáznyolcvanhárman jelentkeztek továbbtanulásra, ötszázketten gimnáziumokba, szakközépiskolába és technikumokba, a többiek szakmunkásképző iskolákba — legnagyobb részt az ipari tanintézetbe. — Most, a jelentkezési határidő lezárásakor kitűnt, hogy a jelentkezők jó részét el kellett utasítani az iskoláknak. Különösen ott, ahol nem számoltak az általános iskolák és a szülők a lehetőségekkel, gyermekeiket a debreceni gépipari, vegyipari technikumokba, a nyíregyházi közgazdasági technikumba, vagy a most már divatossá vált Kossuth szak- középiskolába és a Vasvári, Zrínyi, vagy a Kölcsey gimnáziumok tagozatos osztályaiba szerették volna beíratni. Általános volt a megállapítás, hogy a tanulás valóban népmozgalom ma Magyarországon, s megyénkben is. Az is igaz, hogy a középiskolák mindenki előtt nyitva vannak. De különösen Szabolcs-Szatmárban így áll a tétel: a Jobb képességű tanulók a középiskolák nappali tagozatán és az emelt szintű szakmunkás- képzésben, a többiek pedig a munka mellett, az esti és a levelező tagozaton szerzik meg a középiskolai végzettséget. A fő gond tehát nem az, tanulhat-e tovább az általános iskolát végzett gyerek, hanem az, hol és mit tanuljon. Más megyék technikumai túlterheltek, a felvételi lehetőség innen minimális. A nyíregyházi technikumok és gimnáziumok — az utóbbiak szakosodása és speciális tanrendje folytán — területi beiskolázási elv szerint működnek. Ez azt jelenti, hogy kötelező felvenniük a megye községeiből is jelentkezőket (természetesen, részleghez helyeztek, alacsonyabb fizetéssel. Bánatosan beszélt, sok keserűséggel és nyugtalanul. Azért került a vidéki részleghez, mert tudott a vállalatnál folyó visszaélésekről, részt nem vett ugyan bennük, de hallgatott róluk. — Megérdemelted! Miért hallgattál, miért nem szóltál ? Kötelességed lett volna! — Népszerűtlen feladat az ilyesmi nálunk. Nem akartam magamnak ellenségeket szerezni. Nem vállalhattam a kockázatot, hogy ellenem forduljanak. — Semmit sem változtál — róttam meg Dobsait, s nem tagadom, némi kárörömmel kérdeztem meg tőle, hogy mi van az összkomforttal, amire olyan nagy szerelemmel nősült. — Az sajnos Pesten maradt — válaszolta sértődötten. — És a feleséged Julika? Ö is Pesten maradt az összkomfortjával. Régi igazság, hogy lakva ismeri meg az ember egymást — sóhajtotta. — Alaposan csalódtál, drága barátom, — vigasztaltam együttérzéssel, pedig egyáltalán nem szándékoztam vigasztalni. — Az nem kifejezés, hogy csalódtam! — horkant fel dühösen. — Képzeld, micsoda nő! Nem akart vidékre jönni, nem vállalta ■> kockázatot az a bestia! amennyiben megfelel tanulmányi eredményük, szociális körülményük.) Ezzel viszont kialakult a kép: a városi gyerek számára igen korlátozott a lehetősége annak, hogy középiskolába kerüljön. Ugyanakkor a megye vidéki gimnáziumaiban tavaly négyszáznyolcvan, idén már ötszázhúsz hely maradt üresen, betöltetlenül. Egyhangú vélemény alakult ki arr.ól is, hogy amíg vidéken beiskolázási hiány van, s felveszik a közepes, egyes es_etekben a gyengébb eredménnyel végzett tanulókat is, addig a város középiskolája sokszor jelesen végzetteket sem tud fogadni. Helytelen az az intézkedés is, amely előírja, hogy egyszerre zárják a jelentkezéseket, így nem marad idő, nem jut lehetőség rá. hogy a másodsorban megjelölt iskolában felvételt nyerhessen az. aki az először megjelöltből kimaradt. Mivel ez a probléma már néhány éve fennáll, s a jövőben számítani kell a fokozódására, nem ártana, ha a továbbtanulást irányító megyei szervek megvizsgálnák a helyzetet. A reális lehetőségekhez alkalmazkodva terveznék, megyénk igényeire, lehetőségeire, gazdasági terveire építenék a továbbtanulás egész rendszerét. Szabolcsnak a továbbiakban is képeznie kell, s az eddigieknél is fokozottabban technikusokat, ipari szakmát érettségivel együtt szerzőket, a továbbtanuláshoz előnyökkel induló speciális tagozatokat — matematika, kémia, fizika, biológia, nyelvek stb. — végzőket. De nem szabad elfeledkezni arról, hogy elsősorban a vidéki gimnáziumoknak, technikumoknak, szakmunkásképzőknek kötelességük az óriási felvevő- képességű mezőgazdaság — esetenként egyéb terület — számára nevelni művelt szakmunkásokat, középkádereket. Egy ilyen koncentrált irányítás esetén nem fordulhatott volna elő például, hogy mezőgazdasági megyében mindössze egy negyven fős kertészeti tagozatú elsőosz- ályt indítson idén szeptemberben a nyíregyházi mezőgazdasági technikum. Azokban az új szervezésű gimnáziumokban pedig, ahol egy-két éve nem megy a beiskolázás (mert sem szakmát, sem valamilyen speciális előképzést nem nyújtanak) a lehetőség szerint szakközépiskolát kell nyitni. Másrészt érdemes megvizsgálni a lehetőségét annak, hogy szakmunkásképző iskolákká alakítsák át azokat. Tapasztalat, hogy még mindig az úgynevezett divatos szakmák iránt nyilvánul meg tömeges érdeklődés — autószerelő, vízvezetékszerelő, rádió-tv stb. — s alig van igény a szakközépiskolákba jelentkezők, de az iparitanuló-képzést választók között is például a mezőgazdasági gépész, elektromos szerelő szakmára, amely már ma is, de a jövőben méginkább biztosabb elhelyezkedést, jobb keresetet nyújt. Oka a fentieknek, hogy tájékozatlanok a szülők. De az iskola, a pályaválasztás segítésére életre hívott szervek, mint a megyei pálya- választási tanácsadó, a megyei oktatási tanács és az iskolai pártszervezetek, a KISZ-bizottságok és szervezetek sem igen tettek sokat a helyzet megváltoztatásáért.. Kevés, hogy a pályaválasztási tanácsadó évente egyszer ülésezik csupán. s egy tájékoztató füzet kiadásával letudta a kötelességét. Érdemes volt beszélgetni a továbbtanulás helyzetéről akkor is, ha az idei lehetőségek nagyrészt már lezárultak. A jövőben nem lehet másképp irányítani ezt a fontos, a szülők és a népgazdaság, a megye fejlődése szempontjából is nagy jelentőségű munkát, csak úgy, ha a jelentkező igényekre, lehetőségekre támaszkodva, a megye középiskolái egyformán kiveszik a részüket a jövő szakmunkás- és középfokú képzettséget szerző nemzedékének oktatásából, neveléséből. Ez esetben megnőnek a nyíregyházi lakosú gyerekek felvételi lehetőségei, rendeződik a ma szinte be- láthata,tlanul bonyolult felvételi helyzet. S ami nem közömbös: később mindenki megtalálhatja a képzettségének megfelelő munkahelyet. (K. J.) A rádió üvegfalú pagodájában, ahol mindig üldögél egy sereg jól értesült színész, meg újságíró, valaki azt mondja mellettem: ma vetítik a Tízezer napot. — A Kosa öcsi filmje! Egy kicsit röstellkedem, hogy így szaladt ki a számon Kosa Ferenc filmrendező neve. Ö is nyíregyházi, mentegetőzöm a többiek előtt. És szeretném elmondani, hogy nemcsak nyíregyházi, hanem bújtosi! Ez pedig bizonyos rangot jelent nálunk. Jóízű nyári lubickolások, a kis vadvízű tóban, mécsesét nézni a fák tetejéről, s esténként a „banda” rejtett tanyáján tervezgetni, hogy meghódítjuk a világot. Kosa Feri sokszor mesélt nekem a régebbi buj- tosról, a proletárgyerekek szigetéről. Egyszer majd filmet csinálok rólatok, mondta egyik pajtásának, mikor együtt feküdtek a tó partján. Szóró/ szóra A fiatal rendező soha nem tud úgy a munkájáról, terveiről, emlékeiről beszélni, hogy ne említené a családját. Vetítés után ülünk a Lucullusban, és megkérdezi: emlékszel erre! „A vénség elveszi az embertől az eszét, a haját, a fogát és a szemevilágát. Dehát ami a természete! Akit földre szültek, nem tud ágyon meghalni.” A filmbéli öregasszony megrendítő monológja, megjegyeztem. — A nagyanyám szavai — mond. ja a rendező, aztán sorra idézi a jeleneteket és szóról szóra minden párbeszédet, amit mégegyszer akarok hallani. — Kívülről tudod az egész forgatókönyvet? — Azt hiszem a többiek is tudják: Csoóri Sándor meg Gyön- gyössy Imre, akik társszerzőim voltak. Ettől kezdve jobbára többesszámban beszél. Kik vannak a többesszám mögött? Mindenki, akinek része van a filmben, aki hitt benne és vállalta. Sára Sándor operatőr, a színészek: Molnár Tibor, Bürös Gyöngyi, Koltai János és Kozák András, aki itt nőtt fel a szabolcsi tanyák egyikén. Mikor a vetítés hirét hallottam, a biztonság kedvéért fölhívtam a filmgyárat. 19,30-kor kezdünk a nagyvetítőben — adták meg a felvilágosítást. Nem, a rendező nincs itt, forgat. Később megtudtam, hogy most egy kisfilmen dolgozik Kosa Ferenc. Este hétig dolgoztak, ő is fél nyolc komi érkezett. A vetítésre 30—40-en jöttek össze. Főleg fiatalok. írók, muzsikusok, főiskolások, és néhány külföldi filmes. Nem hivatalos bemutató volt, nem verték dobra. Csak a barátait, pályatársait hívta meg a rendező. A Cannesi Fesztiválon Az idegen aligha ismerhette volna fel közöttünk őt. Kósa Ferenc kb. 10 éve érettségizett, de még most is beállhatna a maturandu- sok közé, A pipás szakállas filmesek között — pulóverben, kord nadrágban — úgy mutatott, mint egy diák. Azt hiszem, nem is ült le, állva nézte végig — ki tudja hányadszor — a csaknem kétórás filmet. Pedig most már semmi ok nincs az izgalomra. Egy nappal előbb jelent meg az MTI hivatalos közleménye. A Tízezer nap képviseli a magyar filmművészetet májusban a Cannesi Fesztiválon. A neves külföldi szakemberekből álló elözsüri egyhangúlak fogadta el a filmet. A határon túl, csak néhány beavatott tudja, hogy a film egy fiatalember diplomamunkája. A Tízezer nap nézése közben mi is alig hisszük ezt. Tiszta világos kompozíció, magas művészi szintű fogalmazás. Sajátos magyar atmoszféra, egyetemes emberi mondanivalóval. Dehát ezek csak szavak. Talán túl nagy szavak. Az alkotásról nehéz beszélni, végig kell nézni a főhős, vagy inkább a főhősök — két szegényparaszt — 30 esztendős életsorsát, melyet tízezer nap sugarának fényében láthatunk. A műfaj — ahogy legjobb lelkiismeretem szerint megfogalmazhatom — nagyepika. Balladai töltésű elbeszélés. A történetet így mondja el Kósa Ferenc: „Volt egy ember, akinek nem volt semmije, és mivel nem volt semmije, emberi méltósága sem volt. Azt hitte, hogy a szerzésben, a vagyonban megtalálja ezt a méltóságot. És volt egy másik ember, akinek ugyancsak nem volt semmije. Ö a társadalmi, politikai tevékenységével akarja kiharcol, ni emberi méltóságát. A sors úgy hozta, hogy barátok lettek és ellenfelek. A történelem pedig úgy hozta, hogy mindkettőnek nehéz volt az elmúlt 30 esztendőt végigküzdeni, úgy, hogy „tisztességes maradjon.” Új út a filmművészetben Több mint egy évig járta az országot a rendező magnetofonnal. Százak és százak vallottak neki, sorsukról mondták el rejtett gon do Apróság. Filléres vacak. Szűk életében egyszer villan de oly hővel, hogy az üveg olvad és megpattogzanak falai, púpok nőnek rajta. El lehet dobni. Vége van. Hogy ebben az egyszeri fényben, mi. állt sugárban, és miért, kiért pusztult el ez itt? Buta csoportkép? Vagy pedig egy feledhetetlen pillanat itta be szétszórt fényeit... Mitől függ? Értelmet ml ad mindennek? Ki tudja? Hiszen lataikat, gyötrődésüket. Ahogy a szöveget figyeli az ember, érzi. hogy itt a szerzők valami olyasmire vállalkoztak mint Bartók és Kodály. Újjá teremtették, az egyetemes filmművészet szintjére emelték a folklórt. A nép értése, szeretete, ismerete nélkül képtelenek lettek volna erre. Kósa Ferenc filmje — sajátos ai- kotómódszerével — a magyar filmművészet új útját jelentheti, melyre a Balázs Béla Stúdió fiataljai találtak rá. Ma már nem titok, hogy a film heves vitákat váltott ki. Két év óta húzódik a bemutatása. Az alkotóknak sok harcot kellett vívni másokkal, és persze önmagukkal is. Lehet, hogy a bemutató után folytatódik a vita. Egy azonban biztos: A Tízezer nap progresszív alkotás. Meglátszik rajta, hogy az az új nemzedék hozta létre, amelynek nincsenek előítéletei, korlátái, amelynek erős és tiszta a hite. Anyámék még mindig nem hiszik, hogy bemutatják a filmet, mondja Feri, miközben a kései vacsorát kanalazzuk. 1962 novemberében kezdtük a forgatás* Ajakon, Hosszú volt ez az öt év. Nagyon várom a nyíregyházi bemutatót. Az Urániában lesz. Tudod ?gy nevezték régen a Béke mozit. Hat. hétéves lehettem — akkor még kinn laktunk egy tanyán — apám biciklire ültetett, s bevitt az Urániába. Soha nem felejtettem el. Ki hitte volna még ekkor, hogy valaha filmet csinálok. Hanem a mozi varázsát már ott megérezíem, A bemutatóra lefoglalok egy sort. Hogy örülnék, ha ott lehetne Papp Mihály bácsi (Móricz Zsigmond „boldog embere” is szerepel a filmben) meg a tarpai Bánó Fülöp, akiről a film kommunistáját mintáztuk. A család eljön, és remélem sokan ott lesznek a bujto- siak közül. A tíu/tos emléke — A filmbeli május e’se- je bujtosi élmény ugye? — Persze. A gombócevés, focimeccs, meg a kreppapir- ral díszített biciklik Dehát ezek csak külsőségek. Ha nem látom a bujtosi májusokat. meg sokmindent ami körülvett, nem tudom megfogalmazni egy felszabadult nép belső őrömét, erejét, tartását. Ott vagyunk mi is a filmen, a pajtásaim meg én. A húsz évvel ezelőtti mezítlábas srácok. A régi emlékek, meg az újabb benyomások együttesen késztettek arra. hogy mindent elmondjak, amit hallottam. éltem, láttam. Belső szükséglet ez A vonatomig van még egy óra. Együtt megyünk a Filmművészeti Főiskola kollégiuma felé. Még mindig ott lakik. Az éjszakai portás átad néhány cédulát, üzenetet. Kósa Ferenc még jó négy órát alhat, á forgatás csak ’-eggpi n-ükor kezdődik Gyarmati Bél* a „feledhetetlen’’ hirtelen lehet szürke, szégyenletes, s a csoportkép — ereklye lesz, mit csókolgatnak szüntelen. Csak az idő peregjen ügy, hogy ezt, vagy amazt igazo a, ? volt mér értelme, hogy klgyt IJ, világíts győztesen, dalolva. Vagy elbuksz és csak köpnek r.'d* s úgy emlegetnek: Buta szolba« Könyörülj rajtam sors! Legyen igaz és megcáfolhatatlan villanólámpa életem. Falusi utca. Berecz András rajza Képzőművészeink vázlafkönyvéből jobbágy Karolyi Az eldobott villanólámpa
