Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-16 / 89. szám

Ei ölte weg Újhelyi Istvánt? Egy asszony vallomása Tavaszi reggel a nyíregyházi Kossuth téren. Hammel József fclv. Nyitnak a kerthelyiségek 4 Megszüntetik a hangpárbajt — Átépítik a Tölgyest Megfiatalították a Szabóié« kert helyi *égét Hogy mi történt március 5-én abban a házaktól tá­vol eső kisvárdai lakásban, — azt a bizonyítékok alap­ján állapítsa meg a bíró­ság. Tény, hogy Újhelyi István meghalt. Felesége beismerte, hogy az ő kezé­től. Az asszony vallomása kü­lönös vallomás az életről, a sorsról, a szabolcsi asszo­nyok sorsáról, akiktől elhó­dította férjüket az ital. Nem egy bűnügy, illetve nemcsak egy bűnügy hátterét világít­ja meg, hanem azt is, ho­gyan vezet tragédiához egy eltűnőben lévő életforma. Ar — Dombrádon születtem 43 éve, de szüleim átmentek Tiszatelekre, mert ott a négy hold föld árából ötöt tudtak venni, de így sem volt elég a kenyér, s apám — amikor négyéves voltam — kiment Kanadába, 1927- ben, a nagy kivándorlások idjén, a megélhetőségért. Ir­ta, hogy a nagy víznél meg­nézték a tenyerét, mert csak az mehetett, akinek kérges volt. De ritkán gondolt ránk, vagy nem tudott, vagy nem akart pénzt küldeni* mert csak egyszer kaptunk tőle a tíz év alatt, amit kinn megért. — Azt is akkor, mikor nagyon kellett. Édesanyám mosott és font, abból adott kenyeret három gyereknek. Nálunk játékra nem tellett, csak éltünk ott kinn, távol a világtól, egy erdő szélén, s játszottunk, ahogy tud­tunk. Volt ott komló is, ami fölfutott, madzaggal kötöz­ték, azt leszakítottuk, aztán a másik nyakába tettük vagy a lábára, s úgy hívtuk, lovacskázás. Egyszer lo- vacskázás közben belerúg­tam egy csutkatőbe, fájt a lábom, de nem látszott, nem is vittek orvoshoz, csak egy hónap múlva dagadt meg, de nem sikerült a gyógyítás, nyolc évig nem. Közben küldte a pénzt apám. Azt írta: földönfutóvá és kol­dussá lett. Az orvos meg­tudta, aztán addig beszélt- anyukámnak, míg mind hozzá nem vándorolt. de azt nem mondta meg, hogy nincs mentség, csak az is­kolaigazgatónak, hogy be kell vinni a kórházba. Anyukám be is hozott, de nem vettek be, mert nem volt pénz. (Gubera, ahogy akkor mondták.) Volt há­rom malacunk, eladta anyukám, ahogy kérték, nem bánta, olcsón, de be­hozott megint. Azt mondták, el kell vágni, de — gon­doltam — akkor inkább haljak meg. Gipszbe tet­ték, anyukám vitt ki a kis- állomásra, pedig már 12 éves voltam és nehéz. — Többé nem mentünk orvoshoz, csak tudósokhoz. Kanyárra, a református paphoz, Ajakra, egy idős bácsihoz, nem volt másra tehetségünk. Gyógyítottuk füvekkel, hebrazsírral, még bajuszpedrővel is, — mikor milyen javallatot hallot­tunk, persze, nem javult. — 1945-ben ismerkedtem meg Újhelyi Istvánnal. A bátyám fogságban volt. a vőlegényem is, de ő oda is maradt, az öcsém kicsi, anyukám beteg... (A padra vitte fel a kimosott ruhát teregetni, leesett, s egy órán át nem is tudott ma­gáról.) Én hordtam a ma­lomba őrölni az életet, s egyszer ott találtam az emberemet a zsákomon. — Hogy hány hónapig udvarolt? Nem volt az még hónap sem. Hogy tetszett-e? Nem is gondoltam én erre, csak arra, hogy talán ezzel kijövök. Nem udvarolt, nem csókolóztunk mi, nem volt az akkor szokás. Aztán meg­volt az esküvő. Hetven ide­gen családot hívtunk meg, mert nem volt semmink, de nem kaptam én ajándékot senkitől. Lenézték azt, aki járta a menyasszony táncot. Bántam én? Szép pénz ösz- szejött, de mit ért az ak­kor? — Tavaszig otthon éltünk, Tiszateleken, akkor elment, Ajakon lett rendőr, aztán Tomyospálcára mentünk, onnan Mándokra, majd Kis- várdára. Etették, itatták mindenütt, mert a ruha meg a beosztás sokat tett. Eleinte megfogadtuk egy­másnak, hogy jóban, rossz­ban... Mindig azon beszél­tünk, hogyha összekeltünk, egy napon haljunk is meg. (Azért sajnálom most, hogy az első ütését kivédtem.) De már ekkor ivott, s ha ivott, nemhogy dúrva volt, hanem szinte magán kívül... —- Hat évig volt rendőr. 1951-ben a parancsnok egy­szer a kocsmában találta és lehordta alaposan, akkor mondta, hogy nem bírja to­vább, leteszi, de jól dolgo­zott, nem akarták leszerelni és másnap mellbelőtte ma­gát. Kórházba vitték, meg­gyógyult, ezután leszerelték, később mondta, ha nem reszket a keze, nem hibá­zik, de reszketett, idegbe­teg volt. mégis ivott. Pedig már Tornyospálcán mondta neki a doktor, hogy még egy fröccsöt se, ő meg, hogy csak akkor érzi jól magát, ha teli van. Nagyon ideges volt, de nem úgy, mint a petró, hanem mint a benzin, mikor meggyújtják. Rob­bant. Már az ajtó nyitásából tudtuk, hogy van. De volt, hogy nem nyitotta az ajtót, hanem jött ajtóstól. — Két gyermekünk szüle­tett, 1946-ban a kislány, Ili­ke, három évre rá a kisfiú, Pisti. Visszamentünk Tisza­telekre, aztán ismét Kisvár­áéra, ne ragadjanak a sár­ba a gyerekek. (Nem volt még műút, mint most.) Hol itt dolgozott, hol ott, de ivott mindig, sokszor négy­kézláb jött haza. Mondtam is neki, hogy szívem, neked ez a legnagyobb beteg- ged. ha iszol, ő meg: abban ne dirigáljak, amit ő keres, ő a családfenntartó, ő dol­gozik meg a pénzért, azt csinál vele, amit akar. Nem volt otthon nekem szavaza­ti jogom. — Kerestem én munkát mindenfelé, de sehol, sehol. Voltam én a pártbizottsá­gon, a tanácson, Pesten, a minisztériumban... Hiába. Maradtam. Mondtam neki, ne rontsuk az egymás ide­geit. adja be a válópert, ne törődjön a családdal, de csak nem adta be, azt mondta, nem tudna okot adni a válásra. Hogy most gyűlölöm-e? Nem. Nem is bánnék semmit, csak élne, Pedig hát... Kezdetben csak akkor nem volt normális, . ha ivott, de mostanában már nem is kellett innia. És az évek alatt még a ház­tartásunk is átalakult. Ná­lunk se üveg, sem porcelán- tárgy nem lehetett, csak bádog vagy ilyesmi. Ami nem törik el. Április 15-én, éjfélben hi­vatalosan is befejeződött a fűtési idény. A szeszélyes időjárás azonban nem min­dig alkalmazkodik a nap­tárhoz és éppen ezért ért­hető a táv- és központi fű- téses lakóknak az aggodal­ma; mi lesz, ha esetleg hi­degre fordul az időjárás? Kérdésünkre a Városgaz­dálkodási Vállalat távhő- szolgáltató részlegénél el­mondották, hogy aggoda­lomra nincs ok. Ugyanis a Nehézipari Minisztérium 2,1966-os rendelete értelmé­ben — amennyiben az Or­szágos Meteorológiai Intézet — A kislányom 16 éves volt, mikor férjhez ment. Úgy mondta, szeretne kisza­badulni a családból, féltet­tem otthon én is, nehogy valami baj érje, ha már felneveltem. A fiam vájár­tanulónak ment. mikor ki­járta az iskolát, most pe­dig bányaipari technikumba jár. Csak el otthonról! Fél­év is eltelik míg hazajön látogatóba. A lányom há­zassága nem sikerült, nem értették meg egymást, de ő dolgozik, keres — hát elváltak. Ilyen az élet. Én még azt tanultam, hogy az asszonynak a sírig el kell kísérnie az urát, ha fát vág a hátán, akkor is ki kell tartania. Hogy kinek mondtam el mindezt? Sen­kinek. Bármilyen zűr is volt a családban, titkoltuk, senki küszöbjét át nem lép­tem ezzel, rokontól is tá­vol húzódtunk, ne örüljön az én bajomnak senki. — Mostanában a Dunán­túlon dolgozott, hét végén járt haza. Március 4-én Biatorbágyról jött, s mint rendesen, volt benne. Arról beszélgettünk, hogy a lá­nyunkra szemet vetett egy férfi. Az emberemnek vég­telenül tetszett, mert — ahogy mondta — jó fiú az, mindig fizet neki. Mondtam neki, szívem, ha elveszi, rosszabb lesz, mint az elő­ző. Kaptam egy pofont, vacsorázott, minden úgy történt, mint máskor, mint húsz éve mindig. Másnap megreggelizett, ágyban ma­radt. Volt otthon bor, amit én csináltam, ahol dolgo­zott, ott hallotta, hogy le­het csinálni is. Víz, cukor és élesztő. Mindig azzal vár­tam, mert azt mondta, ha nem csinálok, haza se vár­jam.- Meg aztán úgy gon­doltam, jobb, ha otthon iszik és nem a kocsmában. — Akkor délelőtt meg­ivott négy litert, csak úgy, az ágyban, én öntögettem neki a félliteres bádogba (üvegpohár nem volt ná­lunk), de ha kimentem, lopva is ivott, meg felvette két kézre az ötliteres be- főttesüveget, s közben mondta, hogy jó ereje van ennek a bornak. Tyúkot ebédeltünk, de utána meg­ártott neki a bor, s mikor bejött, már készítettem az uticsomagját. bort is adtam, de mondtam, hogy szívem, ne vigyél bort, így is van már benned. De ő rámtá­madt, hogy sajnálom tán? ö izzad azért. — Jött nekem a hokked- livel. Az ütését kivédtem. Dulakodtunk, a széket hú­zogattuk, belerúgott a ku­pába, elestünk, állt volna fölfelé, én is. ott volt a szeneslapét... — Hogy előfordult-e más­kor is? Nem, még soha nem ütöttem vissza. Most tör­tént meg először. Kun István előrejelzése szerint a hő­mérséklet nem haladja meg a plusz 10 Celsius-fokot, il­letve három egymást köve­tő napon a plusz 12 Celsius- fokot — a fűtést újra meg kell kezdeni. — A használati meleg víz — ugyanúgy, mint ed­dig — biztosítva lesz. A távhőszolgáltatás jelenleg az Északi Alközpont 610 laká­sát, a Tanárképző Főisko­lát, az általános iskolai di­ákotthont és a szolgáltató­házat érinti. Mint ahogy a téli hónapok alatt, ezután is gondoskodik a részleg kollektívája a kifogástalan ellátásról. Még két hét. s 67-es pre­miert tartanak a kerthelyi­ségek. A vendéglátónál azonban azt is megtudtuk, a Jervánnak és a Tölgyesnek jelenlegi formájukban ez lesz az utolsó nyár. Átala­kítják, megszépítik, korsze­rűsítik mindkettőt. Éppen ezért május 1-ig ez évben csak a legszükségesebb javí­tási, festési munkákat vég­zik el, azt biztosítják, hogy mindkét egység jelenlegi formájában esztétikailag megfelelő külsővel nyithas­sa kapuit. Az újjáépítés kiviteli ter­vei már elkészültek. A leg­fontosabb, hogy a Jereván és a szabadtéri „hangpár­A városi tanácstagi jelölő- gyűléseken számtalanszor felvetették, hogy mikor ké­szül el a tisztasági fürdő? A lakosságot tehát foglalkoztat­ja a probléma, és jogosan! A sóstói kádfürdő egyrészt messze van, másrészt már nem képes kielégíteni a megnövekedett igényeket, A megyei és városi vezetők éppen ezért már korábban elhatározták, hogy a város belterületén, könnyen meg­közelíthető helyen kell a tisztasági fürdőt felépíteni. Megtörtént a helykijelölés is, amelynek alapján a Zrí­nyi gimnázium mögötti te­rületre kerül a fürdő. A kút is elkészült közben. Az ere­deti elképzelés szerint az új létesítmény kivitelezését csak évek múlva kezdték volna el. Azonban a megyei Ehhez hasonlóan nyilat­koztak az Ingatlankezelő Vállalatnál is, ahol az el­múlt évben is például nyolcvan napos túlfűtés volt összesen a lakásoknál. — Tíz fok alatti hőmér­séklet esetén a fűtés meg­kezdését itt a fűtési bizott­ságnak kell kérni a vállalat­tól. Kérhetnek 12 fokon fe­lüli hőmérséklet esetében is túlfűtést, de ezt már a bérlők kívánságára, azok meghallgatásával. A túlfűtésért ugyanis kü- löndíjat számítanak fel, úgy a táv-, mint a központi fűtés esetében. baját” megszüntessék. Ezért megfordítják a jelenlegi el­helyezést, így megszűnik a jelenleg elég erős hangza­var. Ugyanakkor olyan meg­oldást választanak a kerti rész kiképzéséhez, amely megfelelő védelmet is bizto­sít egy-egy nyári zivatar ellen. A vendéglátónak ter­ve, szeszmentes egységként üzemelteti ezt a kerthelyisé­get. Sört azonban árusíta­nak. de az égetett szeszes italokat száműzik. Helyet­tük hidegkonyhai készítmé­nyekkel, üdítőkkel bővítik a választékot. A Tölgyesnél hasonló a helyzet. Az átépítés után fe­dett és kerthelyiség egy­aránt lesz. Melegkonyhai készítményeket is árusítanak és városi tanács végrehajtó bizottsága úgy döntött, hogy az építkezés kezdetét előbb­re kell hozni. Megkezdődött a tervezési munka előkészítése is. A je­lenlegi állapotot figyelembe véve az építkezés a követke­ző év második felében meg­kezdődhet, ha csak valami rendkívüli dolog nem jön közbe. Tekintve, hogy a te­rület már rendelkezésre áll, semmiféle építményt nem kell lebontani, most már csak az anyagi fedezet biztosítása van hátra és a szükséges tervdokumentáció, s kezdőd­het az építkezés. (bf.) majd, s télen is üzemel. Eb­ben az évben — a má jus el­sejei nyitás után rendsze­resen hurka-kolbász vacso­rákat szerveznek. Ami már ez évben újként nyit: a Szabolcs szálló kert- helyisége. Az éuítők jó ütemben dolgoznak, a terv szerint itt is nyitnak má­jus 1-én. Uj. mozaiklap fe­dést kapott a kerthelyiség* a vendéglátó teljesén kicse­rélte az itteni berendezése­ket. Már raktáron vannak a legmodernebb típusú szí­nes kerti asztalok. székek. A nyitás napján megfiatalít­va, megszépítve fogadja a vendégeket a kerthelyiség. A teljes üzem Itt május utolsó hetében indul. A hangulatos „jarda- presszók” is május elsején nyitnak. A Toldi utcai Han­gulat cukrászda és a Bocs­kai úti Dominó eszpresszó előtt már a kertészeti vál­lalat emberei dolgoznak, hogy a kapunyitásra a virág se hiányozzék. Sóstón a belső termekben már nagy változások voltak. Presszó nyílt, tánczene van. A nemrég átépített terasz most új meglepetést tarto­gat: a vendéglátóipari vál­lalat tárgyalásokat folytat* hogy a nyári szezonra egy külföldi zenekart szerződ­tessenek. Ezzol szintén szín­vonalemelést szeretnének el­érni. A nyitás itt is a ha­gyományos: május t a „nagyüzem” azonban 15-én, tehát két héttel később in­dul. Marik Sándo* Véget ért a fííténi itSény Hideg idő esetén, vagy külön kérésre plusz 12 Celsius-fokon felül is fűtik a lakásokat A nyíregyházi Zrínyi Ilona utcai Női kötött d ivatá ru bolt — Átmenetileg — folyó hó 17-töl, hétfőtől a Rákóczi utca és a Beloiannisz tér sarkán (JÁTÉKVÁSÁR HELYÉN) MŰKÖDIK. Teljes választékkal áll a vásárlók rendelkezésére itt 1st Jövőre kezdik építeni a városi fürdőt

Next

/
Oldalképek
Tartalom