Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-30 / 101. szám

A beregi ísz-ek sorsa, jövője Beszélgetés Hegedűs Sándor elvtárssai, a Vásárosnaményi Járási Pártbizottság első titkárával Százezer katasztrális hol­don terül él a vásárosnamé­nyi járás. Bereg kötött tala­ján nagyon mostohák a gaz­dálkodás viszonyai. 1965. után tavaly is sok volt a csapadék, idén a tél végén pedig a járás területének ne­gyedrésze került víz alá. A mostani felmérések szerint ötvenmilliós a kár a vetések­ben a földeken, a házakban és az utakban. Több ezer holdas területet még most sem lehet megmunkálni, 2500 holdon pedig teljesen tönk­rement az őszi vetés. Milyen hatással van a szövetkezeti gazdálkodásra ez a termé­szeti csapán, hogyan szilár­dulhatnak tovább ilyen kö­rülmények között is a tsz-ek? — erről beszélget­tünk Hegedűs Sándor elv- társsal, a Vásárosnaményi Járási Pártbizottság első tit­kárával. — Hat-hét évvel ezelőtt ha. sonló károkat okozott az időw járás — kezdte a beszélge­tést a járási első titkár — mégsem lehet a jelenlegi helyzetet az akkori­val összehasonlítani. Most mindennek ellenére bi­zakodnak az emberek. Bíz­nak a szövetkezeti életfor­mában. S bár az itteni lako­sokat keményebb fából kell faragni, mint a jobb körül­mények között élőket, nem hiányzik a tetterő, az el­szántság, hogy felvegyék a harcot a természettel. Példa erre, hogy amint lehet rá­mennek a földre, vasárnapi« igyekeznek pótolni, ami pó­tolható. Szántanak, vetnek, megteremtik az idei jobb le­hetőségek alapját. A szövet­kezeti gazdák politikai érettségét bizonyította a ta­nácsválasztásokon, a tsz-kül- döttválasztásokon, zárszám­adó közgyűléseken és a tervtárgyalásokon tanúst, tott magatartása. Valóban a jó gazda módjára vitatták meg a teendőket, nem kese­regtek, hanem okos ötletek­kel álltak elő. — Én. ezt a párt és a kor­mány legutóbbi hónapokban hozott helyes intézkedésein kivül annak is tulajdonítom, hogy közvetlen a kapcsolat a tsz-ek vezetői és tagjai közt. Minden problémát — egyéni sérelmet, apró dolgo­kat, a közös ügyeit, a kifo­gásokat és a javaslatokat — csoportos gyűléseken beszél­nek meg rendszeresen. Előre ismertetik, megvitatják a közgyűlések anyagát, kötet­len, felszabadult légkörben mondják el véleményüket olyanok is, akik ezt eddig soha nem tették. Megbeszé­lik és elrendezik a bajokat, s a közgyűlés ezután már nyugodtan tárgyalhatja az egészet átfogó kérdéseket. — Ügy tudom, a mos­toha természeti körűimé, r.yek, s bizonyos gazdál­kodási hibák miatt is az átlagosnál jóval több a gyenge termelőszövet­kezet a járásban. — Valóban nem a kivánt színtű a fejlődés, pedig az emberek mind jobban a ma­gukénak érzik a közöst, s kutatják, hogy lehetne job­ban. Említettem a természeti okokat. Nagyrészt ebből adó­dik, hogy 1965-ben tíz, ta­valy már tizenhét gyenge tsz volt a járásban a hu­szonnyolcból. Csak növény- termesztésnél húszmilliós volt a kiesés a tervezet­tel szemben, nyolcmilliós volt a jövedelemcsökkenés. Ez a' dohány, napraforgó, aprómag és kenyérgabona kieséséből következett be. Jóval magasabbak voltak ilyen körülmények között a termelési költségek is. — Tettek-e a lehető­ségekhez képest hatha­tós intézkedéseket? — Már a pártvezetőségek újjáválasztásánál megkülön­böztetett módon segítettük, hogy a gyenge tsz-eknek a helyszínen adjon segítséget, tanácsot a járási párt,-taná­csi, tömegszervezeti vezető gárda egy-egy tagja. Most három-hat napig tartózko­dik ott minden patronáns. Havonta kétszer egésznapos képzésre hívjuk a tsz-párt- titkárokat, ahol a pártmun­ka új stílusáról, a vezetés módszereiről beszélgetünk, hogy a pártmunka ne csak szólam legyen, kamatozzék a mindennapi munkában. Idén hat szövetkezetben választottak új elnököt. Fel­készültebb, felelősségtelje­sebb, a tagság bizalmát job­ban élvező emberek kerültek a vezetésbe. Sajnos, még most is kevés a jó szakem­ber. Beregbe nem könnyen jönnek máshonnan, hiszen a kulturális-kommunális ellá. tpttság és a városoktól való távolság miatt sók mindent kell nélkülözniük. Szövetke­zeteink jíedig nem Sajnálják az áldozatokat: sok fiatalnak adnak ösztöndfjat, lakást. Nagy eredmény, hogy Má- rokpapiban már egyetemet végzett házaspár látja el a főagronómusl és főállatte­nyésztői posztot, s három gyenge tsz-ünkbe — Gem- zsébe, Mátyusba, Tiszakere- csenybe — is agrármérnö­köket sikerült szerezni. — Melyek a járási pártbizottság szerint azok a területek, ahol gyors változásra van szükség? — Hármat említek, mind egyformán fontos és együtt: a vízrendezés, a savanyú tala­jok megjavítása és az állat- tenyésztés fejlesztése. Fel keli készülnünk aszályos időre is víztárolók építésé­vel csőkutas öntözéssel, hi­szen egész Bereg alatt kime­ríthetetlen bőségű a víz, olcsó a kivétel, nagy a hozam. Csapadékos időjárásnál — mint mostanában Is — nagy gond a víz elvezetése. Tsz-eink tavaly is 130 kilo­méteren építettek csatornát, de mindez kevés, hiszen a vízügyi igazgatóság kezelé­sébe tartozó csatornákat nem tisztítják, mélyítik, elhanya­golják, a vizet nem vezeti le megfelelően. A járásban mű­ködő két szivattyúház telje­sítménye is minimális. Ké­szítettünk egy vízrendezési tervet. Sürgős lenne a meg­valósítása, 32 millió forint kellene hozzá. Hogy meny­nyire megérné, azt mutatja az idei kár nagysága is. E nélkül ki vagyunk szolgál­tatva a természetnek. A talajjavítás másik ége­tő gondunk. A meszezéssel javított talaj csak öt-hal évig jó, aztán újra kell ke­zelni 18 000 hold javításá­ra lenne szükség állandóan, ezzel szemben a lehetőség évente mindössze 1000—1200 holdra terjed. Istálló és zöldtrágyával a terület csak 15 százalékát tudjuk leszór­ni — ez is nagyon kevés. Nö­velése a zöldtrágyázástól és az állattenyésztés fej­lesztéstől függ. A gö­döllői egyetem segítségé­vel elkészült a járás távlati mezőgazdasági terve. Ahhoz, hogy az állattenyésztést fo­kozzuk, sok minden kell. A zöldtrágyázáson kívül a mű­trágya ésszerűbb és gazdasá­gosabb felhasználása, a ta­karmányterületek növelése és minőségi javítása. Azon dolgozunk, hogy a járás ter­melje meg a saját takar­mányszükségletét. A szántó­terület közel negyedrészén pillangós takarmányt vetünk, öt szövetkezetben villany- pásztoros legeltetést veze­tünk be, szakaszos legelte­tést honosítunk meg, az ab- raktakarmány növelését vegyszeres gyomirtással se­gítjük elő. Bereg hagyománya a szar­vasmarha-tenyésztés. Leg­újabb felméréseink mutat­ják: nem lehetünk elégedet­tek a fejlődéssel, különösen nem a közös állományéval. A javuláshoz még a férőhe­lyeket is növelnünk kell. Sú­lyosan érint minket a beru­házások alacsony szintje, túlnyomórészt nálunk talál­hatók a szerfás istállók, amelyekben ma már nem le. hét nagyüzemi állattenyész­tés fejlesztéséről beszélni. Igaz, az állattenyésztésre az árintézkedések Is ösztönöz­nek, de nagyobb mértékű tá­mogatás híján építkez.ni nem lehet. Egyelőre még ott tartunk, hogy a pénzbenl munkadíjazás alapjai előte­remtésénél is sok a prob­léma, a tizenkét ilyen tsz Májustó! októberig Nem hallgattam semmi narasztalásra. Bajos lenne na már megmondani hon- ían, mi módon kerítették issze szüleimék a szatmári újból a fővárosig szóló oor- sos vasúti jegy árát és azon- :elül némi zsebpénzt elhe- yezkedésemig. De szegényen ütünk, gondoltam, más lesz i gyárban. Apám nem kísért ki az illomásra, harmados kuker -icát ment vetni a nagylá­nyokkal. Anyám, meg két sisebb testvérem törölte csak i szemét, amikor elindult velem a vonat. Aztán elma­radt apró házaival, lomboso­dé kert- és utcafáival a falu. A legszebb hónap ele­je volt: május. Két, korábban elment cimborával, Láposi Bélával és Veres Károllyal előre le­leveleztem, hogy én is utá" nuk indulok, számitsanas rám. Címük alapján a Nyu­gatiból Újpestre mentem ahol kérdezősködéssel ráta­láltam a Liszt Ferenc utcá­in a 4-es számú házra. Az ismerős fiúk estére tér­tek haza, szállásukra. Addig­ra én is megegyeztem a pia- cozó kofa főbérlő nővel, hogy a szerencsére még üres egy vaságyért heti há­rom pengőt fizetek. Mert a szobában pontosan fél tucat ágy sorakozott: hármat fia- tai székely házaspárok bé­reltek, kettőt pedig a fa" lumbeli fiúk. Másnap reggel együtt mentem a cimborákkal a gyárhoz. Mindketten egy helyen dolgoztak: a Lázát és Offner Vegyészeti RT- ben. Hanem a vaskapun függő tábla nagyon megdöb­bentett: ..Munkásfelvétel nincs”) A fiúk mentegetődz- tek, hogy nem tehetnek ró­la. Ök is nehezen kaptak helybe. Sajnálják, hogy így van. Tanácsolták: menjek más gyárakhoz, hátha fel­vesznek valamelyikbe. Jó délig járkáltam. Far­kas éhségig eljutottam, fel­vételhez azonban sehol. Következő n fi hajnalban indultam. Még vékony su­gár ujjai látszottak csak a közül csak négy ad pénzt tagjainak saját erőből. Nagy gond az előlegezés is. — Milyennek ítéli meg a gyenge szövetkezetek helyzetét az önállóság fokozásával, a jövőre életbe lépő új gazdaság- irányítási rendszer kö­rülményei között? — Erre nekünk fokozottan fel kell készülnünk. Elsősor­ban az ottani pártszerveze­tek további erősítésével. Mái idén I960 feladataiban kell sok területen gondolkoz­nunk. Fontosnak tartjuk, hogy minden gyenge tsz-ünk csatlakozzon a területi szö­vetséghez, hiszen nekik még nagyobb szükségük van ér­dekeik — a szükségletre valc termelés és a kedvező piac- adta előnyökre, mint a na­gyobb, erősebb tsz-eknek. Az idei tervezésnél már je­lentkezett az önállóság. Jó vonása volt, hogy az állat- tenyésztést — különösen a gyors hasznot hajtó kisállat- tenyésztést — igyekeznek fejleszteni. Kilenc tsz-ünk és a MÉK társulásából létre­jön egy közös vállalkozás, amely először zöldség és gyümölcsszárítást, később szeszfeldolgozást és palacko-1 zást is végez. Több szövetke­zet jelentette be igényét vá­rosi árusítóhelyre. Az önállósági törekvé­seknek azonban negatív vo­násait is tapasztalni. Egy­részt a kevésbé munkaigé­nyes (és természetesen ke­vésbé jövedelmező) növé­nyek termesztését szorgal­mazzák, másrészt magasabb prémiumot akarnak adni. mint tavaly. Ez nem a kö­zös erősítésének ügyét szol­gálja, ezért az egyénnek sem jó. — Miben látja még a megszilárdítás lehetősé­geit? —■Most az a döntése a járási párt vb-nek, hogy minden erőt a tavaszi munka vég­zésére, találkozott a tagság egyetértésével, s ez a leg­biztatóbb a holnap kilátá­sait illetően. Gépeket cso­portosítunk át, úgy keli dolgoznunk, hogy idejében a földön legyen a műtrá­gya, elvégezzük a szántási vetést. Állandóan két mű­szakban dolgozzanak a gé­pek. Kezdeményezzük • vetésben élenjárók külön jutalmazását. Ha ezt az évet jól dolgozzuk végig, s az időjárás is kedvez — kilábalunk a gondokból. Akkor pedig, ha a fent em­lített segítséget megadják az illetékes felsőbb szervek, távlatokban is rendeződik a Bereg további sorsa, meg­nyílik az út a gyors fejlő­déshez. K. J. Biró István komplexbrigádja előregyártott elemekből födémezi a Sóstón épülő szociális otthon „A” épületét. Hammel J. felvétele Tervek ßuftossal Nvíresrt háza városligete Szabályozzák a „tavakat“ Sétányok, sporttelep, fásítás Lebontják az egészségtelen lakásokat A városi tanácstagi je­lölőgyűléseken szám szerint 321 közérdekű bejelentés, javaslat, észrevétel hangzott el. Közülük ezúttal egyet szeretnénk kiemelni. A Bújtoson lakó családok ne­vében kérdezték: mi lesz a városrész sorsa? Szeretnék ismerni a távlati elképzelé­seket, hiszen azok alapján történhetnek a közművesíté­seit, csatornázások, a járu­lékos és kapcsolódó beruhá­zások. A lakosok ugyanis most azt érzik, hogy város­részük „mostohagyermek”, nem foglalkoznak vele any- nyit, amennyit megérdemelne. Valószínű, hogy megvan ez az érzés, azonban a té­nyek egészen mást mutat­nak. A Bújtos rendkívül rossz talajviszonyai miatt mint lakóterület, elpbb- utóbb megszűnik. A talajvíz magasán áll, nem is kell kiadós esőnek lenni ahhoz, hogy egyes udvarokban akár csónakázni lehessen. Az agyagos talaj miatt va­lamikor ezen a részen tég­lagyár üzemelt, s a kiter­melt föld helyén számtalan, apró tavacska található. A tavaszi esőzések után számos bejelentés érkezik a tanácshoz erősen megron­gálódott, vagy összedőlni készülő lakásokról. Ismerve a talajviszonyokat, a városi tanács már hosszú évek óta nem ad kj építési engedé­lyeket. Ha egy ház össze­dől, ugyanott, újra nem építhető fel. A Bújtos sorsának rende­zésére az első lépéseket már kelő Napnak, amikor meg­állapodtam az egyik gyár előtt, amelyik kapujáról hi­ányzott az a bizonyos table Körülöttem azonban evyre nőtt a felvételre várakozók tömege. Rám összehúzott szemmel, látható bosszúság­gal néztek: kiríttam csizma­nadrágommal, bakancsom­mal a tömegből. Amikor pedig aranyozott szegélyt mutató sapkájával kinyitot­ta a portás a kiskaput és közölte, hogy tíz-tizenöt fel­vétel van csupán, elevenen akart eltaposni a tülekedő tömeg. Lányok sikoltoztak, meglett férfiak acsarkodtak, asszonyok jajgattak. Elré­mültem én onnan. Majdnem három hét telt így el, fillér kereset nélkül. Már vagy húsz pengővel tar­toztam a cimboráknak s egy heti elmaradó bérrel a vas­ágyért. Pedig igazán szűkö­sen bántam a zsebpénzzel. Végre egy régi gyár átala­kításánál jutottam munká­hoz, az újpesti Duna-parton. A pesti munkásoknak deszkatáskájuk volt, azt bontották ki reggelizéskor, ebédkor. Mi, vidékiek pedig rohantunk a rövid szünetek­ben a Megyeri út sarkára a hentesüzletbe, a zöldséges­boltba liptói túróért, fekete hurkáért, meggyért, barac­kért. Csupa olcsóságért így mindennap. Egy teljes hétre tizennyolc pengőt kerestem. Mikorra elrendeztem belőle a tarto­zást, az ágybért meg a va­sárnapi kosztot, szinte sem­mi nem maradt. Közben egyre jobban nyűtt rólam a ruha, kopott a bakancs. Más munkaalkalmak után jártam. A Váci utcai Sie­mens Művek, majd a Csa- varárugyár következett. Előbbiben a felvétel után mindjárt három nappal, utóbbiban másfél hét múlva közölték, hogy anyaghiány miatt nem tudnak tovább alkalmazni. Ismét Újpesten az Anker Művek Fémkohá­szati RT-hez kerültem. Ir­tózatosan nehéz volt a mun­ka. Elkövetkezett egy szom­bat délután, amikor elmen­tem a Telekire, az ócskára. hogy valamire való ruha- és lábbelifélét vegyek. Na más­nap a zakó jobb ujjának könyöke szabályszerűen szét- feslett. A cipővel pedig délutánra gyűlt meg a bajom, mikor­ra a repedéseiből kihullott a beléjük tömött boksz. (Vagy inkább szurok?) Olyan repecsessé, töredezet­té vált az alaposan kiszol­gált holmi, hogy — ha van ilyen — talán az irántam való irgalom nem engedte teljesen szétszakadozni. Hétfőn egy csoportunkat — a legkésőbben felvettekel — behivattak a személyzeti irodába, ahol tudtunkra ad­ták: létszám felett vagyunk nem tudnak tovább munkát adni. Levelet se írtam hazaké­szülődésemről. Anyám csak azon sopán­kodott. hogy májustól októ­berig elpocsékoltam a drága időt. Nem vittem semmire. Sőt az is odaveszett, lenyűtt rólam, amiben elmentem. A pótlása meg, szerinte nem ért meg egyetlen pengőt. Asztalos Bálint az elmúlt évben megtették, összenyitották a kis tava­kat, hogy a vízszinteket szabályozni tudják. A Felső- tiszavidéki Vízügyi Igazga­tóság ez évben egy zsil j>- rendszert tervez, melyek se­gítségével a vízszintszabá­lyozás sokkal tökéleteseb­ben történhet, sőt. a kis tavak egy része teljesen le­csapolható. A zsiliprend­szer ez évben elkészül. Ugyanakkor a városi ta­nács megbízta az ÉM. vá­rostervezési osztályát, hogy készítsék el a Bújtos rész­letes rendezési tervét. A VÄTERV 1968-ban . már kész tervdokumentációt szállít, s ezután megkez­dődhet a rendezés Természetesen á tervek elkészítésénél is az a tény az irányadó, hogy a Bújtos, mint lakóterület megszűnik, és helyette városligetet ké­szítenek. Az épületek sza­nálását részben elvégzi a természet, a talajvíz, de a részletes tervek elkészítése után elképzelhető, hogy na­gyobb arányú lebóritásokia is sor kerül. Mindez a vá­ros anyagi erejétől függő­en történhet, tehát nem megy máról holnapra. A kialakítandó városliget viszont kellemes pihenést, jó szórakozást biztosíthat a lakosságnak, s ugyanakkor megvan az az előnye, hogy a városközpont tőszomszéd­ságában készül. Az elkép­zelés szerint néhány na­gyobb tavat meg hagynak, ví­zét szabályozzák, körülötte sé­tányokat építenek, padokat helyeznek el. Ugyanakkor az egész te­rületet fásítják, parkosít­ják. Olyan javaslat is el­hangzott — s nem -js alap­talanul, — hogy kapjon he­lyet a Bújtoson néhány sportlétesítmény. Elsősor­ban tenisz, röplabdapályák­ra gondoltak, melyek nem foglalnak el nagy helyet és jól illeszkedhetnek a vá­rosliget összképéhez. .Mindezek a tervek, el­képzelések indokolják, hogy a város nagyobb beruházá­sokat nem végezhet a Búj­toson. Elsősorban csatorná­zásokról, egyébb közműve­sítésről, utak. járdák építé­séről van szó. A városliget megvalósítá­sa azonban a sok lakóépü­let miatt hosszadalmas munka lesz. De a megvaló­sításának elkezdésére is csak a részletes rendezési tervek leszállítása után ke­rülhet sor. Bogár Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom