Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-26 / 97. szám

A tsz-kongresszus uíán H árom napig tartó ta­nácskozás után haza­tért az a több, mint íélezer küldött, akik kere­ken egymillió tsz-tag képvi­seletében vettek részt a ter­melőszövetkezetek első or­szágos kongresszusán. Meg­vitatták a termelőszövetke­zeti mozgalom és a nagy­üzemi társas gazdálkodás helyzetét, fejlesztésének to­vábbi feladatait. UJ terme­lőszövetkezeti törvény és új földjogi törvény megal­kotására tettek javaslatot, megválasztották a Termelő- szövetkezetek Országos Ta­nácsát, s állást foglaltak amellett, hogy a tsz-ek hoz­zanak létre területi érdek- képviseleti szerveket. Van miről beszámolniok a küldötteknek a legköze­lebbi vezetőségi üléseken, közgyűléseken. Bizonyára sok embert érdekel és ál­talános helyeslést vált ki az a kongresszusi állásfoglalás, hogy termelőszövetkezeti tag csak az lehessen, akit a köz­gyűlés felvett és lelkiisme­retesen teljesíti kötelezett­ségeit. Nincs szükség olyan emberekre a tsz-ekben, akik a jogokra, az előnyökre igényt tartanak, de a közös munkából rájuk háruló fel­adatokat nem, vagy csak rész­ben végzik eb As utóbbi hónapokban gyakran esett szó a tsz-ve- zetésről, a szakemberek ha­tásköréről és a szövetkeze­ti demokráciáról. Elhangzot­tak olyan vélemények is, amelyek szerint a szakem­berek — állítólag — nem képesek kifejteni tudásukat, ha a termelőszövetkezeti demokrácia tovább erősö­dik. Némelyek egészen ad­dig elmentek, hogy a terme­lőszövetkezeti élet és gaz­dálkodás irányításának ket­téválasztását javasolták a kongresszust megelőző vi­ták alkalmával. Legyen — mondták — egy úgynevezett társadalmi vezetés és egy másik, a szakmai, amelyik­be nem lehet beleszólása a tagságnak, a választott szer­veknek. A kongresszus ha­tározata ezzel a problémá­val is foglalkozik. Kimond­ja, hogy a közgyűlés válto­zatlanul a legfőbb szerve a termelőszövetkezeteknek, s nem gyengülhet, hanem erő­södnie kell annak az elv­nek amely szerint a tsz gazdái a benne tömörült ta­gok. Az általános hatáskö­rű vezető testület a válasz­tott vezetőség, élén az el- jnökkel, aki természetesen felelősséggel tartozik a ve­zetőségnek és a közgyűlés­nek. A tsz szakembereit a vezetőség bizza meg. Foglalkozott a kongresz- szus a háztáji gazdaságok méreteivel és problémáival is. Úgy határozott, s azt javasolja a törvényalkotók­nak is, hogy ezentúl ne csa­ládok, hanem tagok legye­nek jogosultak háztáji föld­területekre. A háztáji föld nagysága a végzett munka, a helyi adottságok és a tag családi körülményeinek figyelembevételével 800 négyszögöltől 1800 négy­szögölig terjedhessen. Ter­mészetes, hogy — az öre­gek és a betegek kivételé­vel _ háztáji földet csak az kaphat, aki eleget tesz köte­lezettségeinek a közös munkában. Az viszont ne jelentsen különbséget, hogy a tag férfi-e, vagy nő, s ha asszony, akkor a férje a tsz-ben dolgozik-e, vagy máshoL Ami a háztáji ál­latállomány nagyságát ille­ti, arról úgy határozott a kongresszus, hogy általában a jelenlegi törvényes szabá­lyozás maradjon érvényben Indokolt lehet azonban en­nél nagyobb háztáji állatál­lomány is, főleg a mostoha természeti viszonyok között gazdálkodó termelőszövetke­zetekben, ahol a nagyüzemi állattartás feltételei hiá­nyoznak és gazdaságosan egyelőre sem teremthetők meg. Határozottan állást foglalt a kongresszus amellett, hogy a termelőszövetkezetek legjobb belátásuk szerint értékesít­hessék a közös és a háztáji gazdaságok termékeit. Ki­vételt jelentenek az állami monopóliumot képviselő cikkek, de egyébként sem­miféle szabály nem tilt-1 ja, hogy a tsz — hal akarja — saját maga érté­kesítse áruit, közvetlen kap­csolatot létesítsen kereske­delmi vállalatokkal, kon­zervgyárakkal, másféle fel­használókkal, illetve a fo­gyasztókkal. Továbbra is ér­vényben marad a szerződé­ses áruértékesítés rendszere, ami rendkívül fontos felté­tele a termelésnek és érté­kesítésnek. Az egész termelőszövetke­zeti mozgalom szempontjá­ból kiemelkedő jelentősé­ge van annak, hogy rendszeres és biztonságos legyen a jövedelem a tsz- ekben. Ezért határozott úgy a kongresszus, hogy a tsz- ek a munkadíjat is termelé­si költségként számolják el, — ugyanúgy, mint bárme­lyik más vállalat —, s ve­zessék be a munkadíj ga­rantálását. A rendszeresen fizetett és garantált munka­díj a tervezett évi részese­dés 80 százalékáig terjed­jen, a többit pedig az év Végi gazdálkodás eredmé­nyétől függően folyósítsák a tagoknak. Hangsúlyozta a kongresszus, hogy a munka­díj, a részesedés garantálá­sa nem jelent feltétlenül pénzbeli díjazást, tehát to­vábbra is fizethetik a mun­kadijat akár természetben, akár pénzben, illetve alkal­mazhatják a kettőt együtt is. A termelőszövetkezetek első országos kongresszusa megalakította a Termelő- szövetkezetek Országos Ta­nácsát és állást foglalt amellett, hogy a tsz-ek hoz­zanak létre területi szövet­ségeket. Ezeknek a szervek­nek az a legfőbb rendelte­tése, hogy előmozdítsák a tsz-ekben a demokratizmus következetes érvényesíté­sét, a vállalatszerű gazdál­kodás kialakítását, a jogvé­delem megszervezését és olyan tevékenység kibontakoztatá­sát, amely hozzájárul a közös gazdaságok eredményeinek növeléséhez. Mindemellett a szövetségek érdekképvise­leti szervek is, amelyeknek feladatuk őrködni, hogy a párt agrár- és szövetkezet- politikájának megfelelően a közös gazdaságok érdekei csorbítatlanul érvényesülje­nek. Az országos tanács és a területi szövetségek elő­segítik majd azt Is, hogy az állam a gazdaságpolitikai döntések alkalmával tisz­tábban lásson az érdekek szövevényében és a tsz-ek előtt is világosabbak legye­nek a népgazdaság valósá­gos érdekei. A kongresszus félreérthe­tetlenül leszögezte: csak a korszerű követelményeket felismerő és kielégíteni tu­dó termelőszövetkezeti pa­rasztság hozzáértő, szorgal­mas, fegyelmezett munkájá­nak eredményeként jöhet létre mindaz, ami megvaló­sul majd a parasztság, az egész nép javára. Gulyás Pál Palásti L ászló: Nevelés dókra z igazgató aláírta az aktát, Csömöri átvet­te, majd előbb az íróasztal­nál hajolt meg, azután az ajtónál. Később Kisteleki, a helyettes igazgató lépett a szobába. — Milyen ember ez a Csömöri? — kérdezte tőle az igazgató. — Kitűnő munkaerőnek látszik, amennyire egy hét alatt megfigyelhettem, de van egy nagy hibája: túlsá­gosan szolgálatkész, alázatos, szervilis. — Észrevettem. Meg kell nevelni. Kinos, hogy meny­nyit hajlong. — Megpróbálok vele oko­san beszélni. Mérésiét és kínálat Körinferjú kereskedelmi szakemberekkel a megye áruellátásáról Néhány évvel ezelőtt összevonták a nagykereske­delmi vállalatokat, s azóta a legtöbb szakágban csupán lerakatok működnek Nyír­egyházán, a központok Debrecenben vannak. Akkor sokan féltek: hátrányba ke­rül a megye ellátása. Most a tapasztalatokról érdeklőd­tünk a legilletékesebbektől, mondják el a véleményüket, hogyan változott az ellátás az összevonás óta? VÄLYOGOS FERENC, a MÉSZÖV kereskedelmi fő­osztályának vezetöhelyette- se: — Az összevonás népgaz­dasági érdek volt, még ak­kor is, ha időlegesen hát­rányokkal járt. Nekünk is voltak aggályaink, különö­sen a ruházati és vas szak­mában. De most nem érez­zük különösebben hátrá­nyosnak a helyzetet. Jó kapcsolatok alakultak ki. A gazdasági munka javítása érdekében az fmsz-ek is étnek a más megyékből való vásárlás jogával, olyan árucikkeknél, amit itt nem kapnak meg. Célunk növel­ni a saját, közvetlen beszer­zésünket, mert ez gazdasá­gos. Van olyan elképzelés is, hogy a nagyobb fmsz-ek társuljanak az ipartól való árubeszerzésre. Erre termé­szetesen az új gazdasági irá­nyítási rendszer ad majd lehetőséget. DEMETER JÄNOS, az Iparcikk Kisker Vállalat igazgatója: hogy Szabolcs az ország egyik legnagyobb megyéje, s megérdemelné a nagyke­reskedelmi központot. Az ellátás megszervezése ko­moly helyi ismereteket igé­nyelne, de úgy tűnik, hogy a FÜSZÉRT-központ min­dent megtesz, nehogy pa­naszra legyen okunk. Ta­pasztaltuk, hogy különösen az élelelmiszerellátásban jó a helyzet. Kiemelt cikkek — például déligyümölcs, ke­resett konzerváruk, kozme­tikai és testápoló szerek —, előbb és nagyobb válasz­tékban kaphatók Debrecen­ben. Ezt több esetben szó­vá tettük a központban, és ők intézkedtek is. Mindent egybevetve, mégis úgy érez­zük, hogy a megye és a vá­ros ellátása nincs olyan jó, mint Debrecené, de az ösz- szevonások előtt azt hittük, nagyobb hibák lesznek. IVANOV ISTVÁN, a Nyírségi Áruház igazgató­ja: — Nem az összevonás, hanem az igények helyes fölmérése és az dönt, hogy a gyáripar tudja-e biztosí­tani a kívánt mennyiséget és a minőséget. Sajnos na­gyon sok a hiánycikk és ezen nem tud segíteni a nagykereskedelem sem. Ke­vés például a szintetikus méteráru, az igényeknek csak tizedrészét tudjuk ki­elégíteni. Kevés a szőnyeg és az orkán. Pedig megren­deljük, s a nagykereskede­lem is. A keretszámokat az ipar szabja meg, és ez el­len ma még nem tudunk semmit sem tenni. FODOR ANDOR, a me­gyei tanács vb. kereskedel­mi osztályának vezetője: — Gondok természetesen vannak. A gyári kiszállítá­soknál például Debrecen néha tíz nappal is ha­marabb kapja meg az árut. A ruházati szakmában a nyíregyházi lerakat készle­te egyre csökkent, főként azoknál az áruknál. ame­lyeknél az értékesítés lehe­tősége növekszik. Március végén levelet írtunk a köz­pontnak emiatt, s kielégítő választ kaptunk rá. És ter­mészetesen árut is. Az ágyneműnél is voltak hibák, ezt a minisztérium megvizs­gálta, s azóta rend van. Ta­valy a megyében 67 millió­val nőtt a kereskedelmi forgalom a ruházatban, 147 millióval a vegyesiparcikk területén, ehhez áru kellett, s ezt a nagykereskedelmi vállalatok biztosították. Az áruforgalomban lehet terí­tési hiba is, Van is, de ez rövid idő alatt korrigálódik, így ezek a gondok csak idő­legesek. Úgy vélem, a mai hibák január t. után megol­dódnak, mert a nagykeres­kedelmi vállalatoknak kell bizonyítaniuk, hogy szükség van rájuk. Kun István Gyorsítják a Nyíregyháza—- Záhony vasútvonal vihamositásat Az elmúlt héten a Nyír­egyháza—Záhony közötti vasútvonal villamosításával kapcsolatos határidők rövi­dítésének lehetőségeiről tár­gyalt a záhonyi beruházások szakszervezeti intéző bizott­sága. Elhatározták, hogy a kivitelezésen dolgozóknak a Nagy Októberi Forradalom 30. évfordulója tiszteletére tett felajánlásaikra alapoz­va kezdeményezik a villa­mosítási munkák december 31-e előtti befejezését. Jubilál a dohnnvgfár Ez évben százéves a Magyar Dohányipar. Nyír­egyházán is készülnek a Jubileumi évfordulóra, mely­nek keretében a május else­jei központi ünnepségen ju­talmazzák meg a dohány­ipar legjobbjait. Ez alka­lommal 340 dolgozó között több, mint százezer forint jutalmat osztanak ki. A ki­váló dolgozó oklevelet és jelvényt 45-en kapják. A gyár üzemet között jelenleg csak Debrecenben van szocialista címet nyert brigád. Ez alkalommal már szabolcsiak is megkapják a kitüntető címet. Az ünnep­ségen összesen hat brigád 45 tagja kapja meg első íz­ben az oklevelet és a vele járó 300—300 forintot. Megírtuk — és most... ? A telepen a helyzet változott... — Gondjaink az összevo­nás előtt is voltak. Az ösz- szevonás után néhány ág­ban — vas-műszaki cikkek ágynemű esetében például — Debrecent jobban ellát­ták. Elmentünk, tárgyal­tunk, azóta a kívánt meny- nyiséget és minőséget meg­kapjuk. A gondokat enyhí­tette, hogy bárhova mehe­tünk. megszűnt a területi elhatárolás. Az áru után pedig menni kell, kereske­dőknek kell lennünk. Jó üzletet kötöttünk pél­dául a bonyhádi cipőgyár­ral, a FERROGLOBUS-szal, erre korábban nem volt le­hetőség. Tavaly 15 millió forint értékű árut szerez­tünk be más megyéből, s az idén ezt meg szeretnénk kétszerezni. A nagykeres­kedelmi vállalatoknak ez aligha jó, de emiatt főjön az ő fejük. Verseny van az' eladók között is, s ez a kö­vetkező időben csak erősöd­ni fog. MÉSZÁROS JÓZSEF, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi osz­tályvezetője: — Amikor az összevonás felvetődött, úgy éreztük, Az igazgató helyettese még aznap elővette Csömö­rit. Arra bíztatta, hogy le­gyen magabiztosabb, Önérze­tesebb. — Igyekezni fogok, tisz­telettel — hangzott az alá­zatos válasz. — Ne tisztelettel igye­kezzen. Maga, mint megfi­gyeltem. jól dolgozik, ne érezze magát annyira alá­rendeltnek. — Köszönettel megfoga­dom a tanácsát — mondta és mé yen meghajolt. A helyettes a kabátja után nyúlt. Csömöri nyomban odaugrott, kikapta Kisteleki kezéből és fel akarta adni. Harmadszor járok a tele­pen. Két ízben panaszos le­vél miatt. Első alkalommal egy családanya panaszolta, isznak a telepiek, a férje a fizetéséből alig visz haza. A második levél — egy telepi munkás írása — arról szólt, hogy mértéktelenül túlóráz- tatják őket, a legelemibb szociális ellátás sincs bizto­sítva. Közel két év telt el. Történt-e változás? A íJol ozók véleménye A baktalórántházi fenyő- gömbfa telepen a kezdet kezdetétől mindig volt pa­nasz, gond. Adódott abból, hogy a szokásostól eltérően ez az üzem nem hagyomá­nyos módon létesült. Egy új üzem létrehozásánál általá­ban előbb megépítik a mű­helyeket, elvégzik a szociális, kommunális beruházásokat és megkezdik a termelést. Baktán nem ez történt Előbb munkához láttak, Szinte közelharc fejlődött ki közöttük, amíg Kisteleki végre egyedül vehette fel ka­bátját. — Értse meg Csömört kartárs, manapság már nem segítik fel a helyettesekre a kabátot! Ez megalázó! — Igenis — válaszolta Csömörit és újból tisztelet- teljesen meghajolva, szélesre tárta ki a fejcsóválva távozó Kisteleki előtt az ajtót. Egy hét múlva az igaz­gató megkérdezte helyette­sét: — Na, hogy haladsz Csö­möri nevelésével? — Nehezen. Annyi ered­ményt elértem, hogy a napi tizenöt-húsz „tisztelettel” már nyolc-tízre Csökkent. — Csak így tovább. Ne­velés dolga az egész! Ettől kezdve Kisteleki majd minden nap beszélge­tett Csömörivel, aki lassan­s csak azután csur- rant-cseppent műhelyre, iro­dára és egyébre a forint. A szociális ellátottság ma sincs megoldva. Változás mégis történt, főleg az em­bereknél, a munkaszerve­zésnél. Nyolc emberrel be­szélgettem. Érdemes idézni S2ó szerint egyik-másik sza­vát. Szép Viktor vagon berakó, szakszervezeti bizalmi mond­ta: — öt éve dolgozóm a te­lepen eleinte voltak kilen­gések. Ma már nincs. Leg­alábbis nem olyan mérték­ben. A szociális helyzet is javult. Italozó sincs annyi. B. Tóth Pál szakszervezeti titkár, munkavezető: — Szintén nagy változás, hogy Ittasan senki sem je­lentkezik munkára. Meg­szűnt a hajrá munka s te­lepen Rendszeresítettük az éjszakai kirakóbrigádokat. A biztonságosabb munka érdekében a brigádtagok lassan kezdett leszokni alá­zatosságáról. Igaz, még elég gyakran megfeledkezett ma­gáról, és ha ő volt a tele­fonnál, amikor valakit a készülékhez kértek, kicsú­szott a száján: — Igenis, küldöm tisztelet­tel. Egyszer kifakadt a cso­portvezetője: — Te engem ne tisztelet­tel kérj a telefonhoz! Meg­értetted? — Megértettem, Balogh kartárs, kérem szépen — hangzott a vá’asz. Kisteleki lassan boldogult Csömörivel. Hónapokkal később az igazgató megkérdezte he­lyettesét: — Na, mi a helyzet Cső mörivel? — Állandóan foglalkozom a nevelésével — És? — Mé y tisztelettel meg kell neked mondanom, kér­lek alázattal, hogy véglege sen nem lehet őt megnevel­ni... számát hatról nyolcra emel. ték. A tisztálkodásra Is van most már lehetőség. Kialakulóba» a törzsgárda Tokár Miklós brigádvezettl helyettes, szakszervezeti bi­zalmi : — Én abban látom a Ja­vulás legfőbb eredményét, hogy kialakulóban van itt a telepen is a törzsgárda. Ennek hatása az emberek gondolkodásában tapasz­talható. A munkaszervezés­ben történt változás Jó. de még mindig nem kielégítő. Éjszaka a rakodóbrigádok, ha várakoznak, nem tudják mivel tölteni idejüket. Nincs könyvtár a telepen. Nincs televízió. A várakozó időt pedig q ..filkózás” helyett kulturálödássa! is el lehetne tölteni. A beszélgetésben sok volt az ismétlés. Általánosítható vélemény: a helyzet javult. Emelkedett az átlagkereset. Műszaki fejlesztésre az el­múlt három évben kétmillió forintot költöttek. És most már 1968-ra teljes egészében megoldódik a szociális prob­léma. Egymillió kétszázezer forintért ebédlőt, öltözőt, mosdót, társalgót építenek. I ovábbi változás Már alakulóban vannak az újabb, szocialista címért küzdő brigádok. Eddig ti­zenegyen neveztek be. A szocialista brigádok nyil­vánvalóan segítői lesznek a gazdasági vezetésnek, segíte­nek az emberek tudatfor­málásában is. Lehet változtatni azon a gondon is. hogy nincs a telepen könyvtár, televízió. Mint Mezei István az erdő­gazdaság munkaügyi osz­tályvezetője közölte, könyv és televízió is van a köz­pontban, csak érte kell menni. A baktalórántházi fenyő- gömbfa te’epen nem teltek ú eredménytelenül a napok. Nemcsak a termelésben ér- j tek el sikert, amelynek nyo- * mán 158 ezer forint nyere­ségrészesedést és 155 ezer eorint prémiumot kaptak a iolgozók. A legfőbb siker: változtak az emberek. I (s. ej

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom