Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-03 / 79. szám
1945 április első hetének szabolcsi krónikájából Játszótér, villamos-ingajárat, Bújtos sorsa, óvodai nyitvatartás Birtoklevélosztás a Koronában Regények, filmek drámák örökítették meg a történelmi órákat, hazánk felszabadulását: a pillanatot, amikor az óvóhelyek mélyéről meggyötörtén, soványan ezrek léptek ki a fényre; az önfeledt hangulatot, amikor testvérek, szülők, ismerősök ölelkeztek össze a romok felett. És mi történt Szabolcsban, Nyíregyházán azokban a napokban, órákban? Nagygyűlés husiéikor Rózsaszínű papírra nyomott hasábok a Magyar Nép című újságban, a Magyar Nemzeti Függetiensegi Front megyei újságjában: ha hiányosan is, de történelmi hitelességgel sorakoznak egymás után a hírek, a tudósítások az élet újraindulásáról, az első szabad napokról. Húsvét után, 1945 április 3-án, kedden jelent meg a megyei lap, amelynek első oldalán a legfrissebb jelentéseket találhatták az olvasók a felszabadító harcok állásáról. „Vörös csapatok rohammal elfoglalták Sopront”. Más: „Bécsújhely utcáin folyik a harc.” Alatta: beszámoló Pozsony ostromáról... Szabolcsban, Nyíregyházán ekkor már valóság volt a szabadság. Amikor Sopronban utcai harcok dúltak, Nyíregyházán, a Kossuth téren húsvét vasárnapján több ezres tömeggyűlést tartottak, ahol a demokratikus földosztást ünnepelték. Előbb Fazekas János, a nyomdászból lett polgármester, majd Pásztor József szociáldemokrata vezető, Máchel Sándor, szociáldemokrata nemzetgyűlési képviselő szólt a tömeghez. Majd Pálfy Ernő, a Magyar Kommunista Párt nevében emelkedett szólásra, méltatva a felszabadulás jelentőségét. Beszéde végén ezt mondta: „A saját földjén dolgozó paraszt és a munkás együtt menetel az eljövendő századokban—” Erről szólt harsány taps közepette Balogh Elemér, a kommunista párt központi küldötte is, majd a jelenlévők éljenzése közben bejelentették, kik kapnak földet. Boldog órák színhelye volt e vasárnapon a nyíregyházi Kossuth tér. Az ünnepséget követően díszebédet rendeztek a Koronában, ahol egykor a földesurak dobálták a tükrökbe a pezsgős üvegeket. Itt nyújtották át a bokortelepülések lakói egy ré- részének a „birtoklevelet” a 10—15 hold juttatott földről. Délután népes tánc- mulatság következett a vármegyeháza dísztermében™ Pesli gyerekek Másról is tudat az 1945. április 3-i Magyar Nép. Például arról a második oldalon, hogy több száz ínséges fővárosi gyermek érkezett Nyíregyházára, akik az első benyomásokról levélben számolnak be szüleiknek. Idézet egy gyermek leveléből: „Tegnap, amikor megérkeztem, kaptam két kemény tojást és egy bögre tejet. Ebédre húsleves, natursze- tet, krumplifőzelék és palacsinta volt, uzsonnára pedig tepertő...” Vastagbetüs cím a 4. oldalon: „A szovjet katonai parancsnokság elősegíti az ipari termelést” —, s alatta részletesen beszámol arról, hogy közel 100 nagy ipari vállalat átáll a polgári termelésre. Szabolcsról — Moszkvában Április 4-e 1945-ben szerdára esett A megyénkben megjelenő Magyar Nép másnapi, csütörtöki számának első oldalán slágereim tündökölt a rózsaszín papíron: „Nincs már német katona Magyarország területén!” Érthető, hogy a tudósítás szerzője pátosszal, a sorok közül sugárzó örömmel írta cikkét. E lap első oldalának alján „Moszkva, április 4” dátummal egy rövid, de számunkra annál jelentősebb híradás található. „A moszkvai rádió a szabolcsi földosztásról” címmel. „...A hír- magyarázó külön megemlékezik a szabolcsi földosztásról és kihangsúlyozza, hogy Tiszanagyfaluban kezdték meg elsőként a magyarországi földosztást...” Györgyliget Egy héten belül már a második nagy esemény színhelye lett Nyíregyháza központi tere, a Kossuth-szobor környéké. Mint az 1945. április 7-i újság közli: Nyíregyháza lakossága április 8-án emlékezik meg nagygyűlésen az ország teljes és végleges felszabadulásáról. Időzzünk még el egy kicsit e lap egy másik cikkénél, melyet Murczkó Károly elvtárs írt a Nyírbátor melletti Györgyligeten húsvétkor megtartott földosztásról. „...Megtekinthettük a földmunkások lakásait is. Itt bizony szomorú látványban volt részünk. Egy szobában 10—12-en is laktak és egészen a mai napig semmi kilátás nem volt rá, hogy a bajon segíteni lehessen. De az új Magyarországban emberhez méltó lakás jár minden becsületes dolgozónak. A volt urasági kastélyt mindjárt szétosztottuk a földmunkások között és ahol eddig egy család lakott, most 38 sok- gyermekes család él emberséges körülmények között. Nem félnek most már bemenni a kastélyba...” ...és április 8! Huszonkét évvel ezelőtt, április második vasárnapján délelőtt újra népes lett a nyíregyházi Kossuth tér: vörös és nemzeti színű zászlók lengtek a napfény- ben, a megyeszékhely ezrei ünnepelték a haza felszabadulását. Izzó beszédek hangzottak el a szabadságról, a szocializmus eljöveteléről, a baráti szovjet hadseregről. A szónokló katonai állomásparancsnok: „Szent fogadalmat teszünk ezen a napon, hogy oroszlánként fogunk harcolni a német fasizmus ellen, amely romlásba és szerencsétlenségbe döntötte az országot...” Az újonnan megválasztott főispán: „Soha el nem múló hála illeti azokat, akik fiainkat áldozták ezen a földön a magyarság és az egész kulturált emberiség szabadságáért” Éljen, éljen — zengett a téren, ahol az ünnepség befejezéseként Szász Ferenc szakaszvezető József Attila: Végül című versét szavalta ek (as) 321 Jciir&slai A tanács elé terjesztik a jeiölőgyűiéseken elhangzott javaslatokat Háromszázhuszonegy közérdekű bejelentés, javaslat! Ennyi hangzott el Nyíregyházán a jelölőgyűlések alkalmával. Szinte alig akadt közöttük egyéni sérelemmel, egyéni problémával foglalkozó, valamennyi közügy volt. Közügy, mely egy-egy városrésznek, utcának a gondjait jelentette. Segítséget kértek a választók, de nemcsak kértek, hanem javasoltak, sőt felajánlás is született. Érdemes belelapozni a vastag aktacsomóba: mit kér, mit szeretne a város lakossága? A négyes számú választó- kerületben játszóteret kértek a Körte utca környékére. Szeretnének ezenkívül legalább az utca egyik oldalán járdát építeni. A vízellátás itt éppen olyan gond, mint Nyíregyháza még számos utcájában. S ezzel kapcsolatban egy figyelemre méltó megjegyzés: az utca lakói a vízvezetékek lerakásánál, árokásásnál teljes társadalmi munkát vállalnak. Érdekes javaslattal állt elő Vaskó János Epreskert utcai lakos. Véleménye szerint helyes lenne, ha az utcákban a házak előtt lévő fák ne a városgazdálkodási vállalatot, hanem a házak lakóit illessék. Mint saját tulajdonukat, biztosabban szívesebben, nagyobb gonddal kezelnék, gondoznák őket. Sok szó esett városunk vil_" lamos és autóbuszközlekedéséről. Igaz, Nyíregyháza új autóbuszállomást kap, a villamos sorsa is megpecsételődött Azonban az állomás építése, vagy a villamos megszüntetése nem történhet máról holnapra, s addig is — a lehetőségek határain belül — lehetne valamit javítani a közlekedésen. Például köny- nyíteni kellene az Északi Alközpont lakóinak közlekedésén. Sűríteni lehetne a járatokat, mégpedig úgy, hogy jobban kihasználnák a sta- dioni kKtérőt. A késő esti I órákban a kitérő és a Beloiannisz tér között ingajárat közlekedhetne. A megvalósítás nem okozna nagyobb beruházást a lakosság viszont nagyon örülne neki. Nyolc választói kerületben tették szóvá a városi fürdő építését Indokolt kérés ez, hiszen a Sóstó messze van, különösen télen a huzatos villamosokon utazni fürdés után egészségtelen is. Ezért a városi fürdő építésének mielőbbi megkezdése egyre sürgősebb. Nyíregyházának szinte külön városrésze a Bujtos. A talajviszonyai kedvezőtlenek, a tanács ezen a területen is építési tilalmat rendelt el. Több száz család nevében tették fel a kérdést: mi lesz a Bujtos sorsa, hogyan képzelik ennek a városrésznek a jövőjét. Nem is alaptalan a felvetés, hiszen az elképzelésektől is függ, hogy mikor, hol közművesítenek, építenek-e új utakat, járdákat? Szeretné a lakosság, ha részletesebb tájékoztatást kaphatna. Egymástól függetlenül, több helyen elmondták: jó lenne megszigorítani a középületek műszaki átvételét. Elkelne a körültekintőbb, alaposabb munka. Példaként hozták fel a Kert közi óvodát, ahol számos műszaki hiányosságot észleltek. Hasonló problémát észleltek az Arany János és Toldi utcai lakásoknál. A lakosság sürgeti az új városnegyedek üzlethálózatának javítását. Elkelne például az Északi Alközpontban egy ÁBC-áruház, a Déli Alközpontban is lehetne több üzlet, de hasonló igénynyel léptek fel a borbányai lakók. Helyenként a már meglévő boltok korszerűsítésével, a kiszolgálás kulturáltabb:': tételével is megelégednének. Tizennégyen foglalkoztak a város egészségügyi problémáival. Rozsrét bokorban és szőlőben hetenként egy- egy orvosi rendelés lenne indokolt. A konzervgyárban szagelvonó berendezés kellene, mert a hagymafeldolgozás idején kellemetlen szagot terjeszt a környéken. Az 56. számú választókerületben arról beszéltek, hogy az óvodákat ne este hatig, hanem nyolcig tartsák nyitva. Az üzletek egy része késő estig nyitva van, az ott dolgozók gyermekei kénytelenek velük lenni a késő esti órákban. De jót tenne ez a nyújtott műszakban dolgozó szülőknek. Hosszú lenne felsorolni mind a 321 közérdekű javaslatot, észrevételt. Annyi azonban bizonyos, hogy az emberek nem a saját, hanem a kerület gondjait vetették fel akár járdaépítésről, viz- vezetékcsövek lefektetéséről, vagy ha éppen kutak létesítéséről volt szó. Minden javaslatot megvizsgálnak és a tanács elé terjesztik Gondos összeállítással, mérlegeléssel ez a 321 javaslat alapját képezheti a városi tanács következő négy évi céljainak. Bogár Ferenc Megkezdődött az első orszáoos diákparlament tanácskozása Vasárnap délelőtt a néphadsereg központi klubjában megkezdte munkáját az első országos diákparlament. A kétnapos tanácskozáson háromszáz budapesti és vidéki fiatal vesz részt: különböző típusú iskolák, valamint szakmunkástanuló Iskolák küldöttei. A KISZ Központi Bizottsága nevében Kárpáti Sándor, a Központi Bizottság titkára köszöntötte a küldötteket, valamint a párt-, állami- és társadalmi szerveknek az országos tanácskozáson megjelent képviselőit Egyebek közt hangsúlyozta, hogy a diákparlament fórumul szolgál a 14—18 évesek problémáinak, a tanintézeti KISZ-szervezetek feladatainak megvitatásához. Lehetőséget nyújt ahhoz, hogy megbeszéljék elfogadják a jövő tanévre szóló diák akcióprogramot. Mód nyílik arra is, hogy a fiatalok a párt állami, társadalmi szervek képviselőitől, közéleti vezetőktől választ kapjanak kérdéseikre. Kifejezte azt a reményét, hogy az országos tanácskozás, hozzá fog járulni az ifjúsági szervezet tevékenységének még jobbá, hatásosabbá tételéhez. K i* kondások és libapásztorok, daróeruhás árvácskák, hová lettetek? Mi lett a csutkakupokbao fedelet keresőkkel, az anyát, tanul, apáttanul országutakon kódorgókkal, s bujtosi árkok partján zsíros kártyalapokat keverőkkel, a Friedmann-telep enyveskezű kis piacosaival? Hová lettetek ? Ember, ki ott voltál a mai Beloiannisz és a Lenin tér egykori piacain, hetivásárain, még láthattad ezeket a koszos, rongyos gyerekeket És azt is láttad, hogy nem csak a háború hagyta így őket. Itt. voltak azelőtt is. Itt voltak és ilyenkor tavasszal viaszsárga arccal sütkéreztek az alvégi sovány füvön, a barakkok és a Henger-telepi földkunyhók előtt Emlékszel még ezekre az arcokra Sanyi, aki most docens vagy egy pesti egyetemen? És te Béla, aki esztergályos lettél a gépjavítónál, jól kereső gondos családapa és munkásőr? Es te Laci ugye emlékszel, pedig elég régen volt, s azóta egy nagyüzemet vezetsz? H ová lettetek? Sorolják a megyei gyermekvédő intézetben: T. Bandi a nyíregyházi Dózsa György utcán kéregetett. Kézen fogták és nem engedték el a kezét egészen addig, amíg meg nem szerezte az egyetemi diplomát, s ki nem nevezték a baktalórántházi gimnázium tanárának. K. Ibolya és nővére szülők nélkül maradt. Ibolya azóta orvosnő a megyei kórházban, testvére Pesten tanár. Lelencesi, lelenc! gyerek, így nevezték el azokat a XIX. században, akik a szerencsésebbek közül valók voltak. Akiket elhagytak és az állam emberei megtaláltak, megleltek. Iszonyú szó lett ebből. Cselédei voltak a gazdának — hány ilyen volt a Nyíregyháza környéki tanyákon — és ha felnőttek, eímehettek napszámosnak. A városban csak kettőre emlékszenek, aki iparos lett Az egyik köszörűs. Hová lettetek ti negyvenötös otthontalan csikkszedők, szánnivaló kis zsi- ványok. Alvilágnak hívtak titeket, pedig csak szegényvilág voltatok. „Negyvenhatban Hajdú- hadházon egy volt katonai tábor helyén alakult meg az ország első gyermekvárosa. Rengeteg gyereket hoztak ide. Vorosilov marsall adta át a tábort gyermekvédelmi célra.” Képek: dominózó kislányok, egy harmincféle ruhás énekkar és öt teli szájjal majszoló fiú. És akik itt maradtak, neveket kaptak. Ezeket: Cérna, Sóher, Murci. És az égjük, hogy Herceg. Mert egyszer szert tett egy kikopott és neki bokáig érő bocskai-kabétra — úgy né. zett ki benne, mint egy herceg. Akik azóta nőttek fei, most emlékeznek. G. Idát korán elvitték az árvaházba. Nyomorék volt, de óvónő szeretett volna lenni. Megoperálták a hátgerincét. „Két évig voltam gipszben és fűzőben. És most teljesült a vágyam, óvónő vagyok.” L. Irén joghallgató, utolsó éves Szegeden. ..Az intézetben mindent megkaptunk, megtanultunk. Nem utolsósorban embertársainkat becsülni." Sz. István: „Mikor Berkeszre vittek, napokig csodáltam a kastély gyönyörű márványtermét. Itt horgásztam, korcsolyáztam először.” J. Ilona: „Nagyon rossz sorom volt otthon. Egészen addig, amíg egyszer egy autó állt meg a kapunk előtt.” Tizenhárom diplomaterv és szakdolgozat fekszik az asztalon. Fekete kemény kötés, aranyozott címbetűk, aranyozottak a készítők nevei. Sz. Géza gépészmérnök. Diplomatervének elme: A Daimler-Benz szervokormány. L. Teréz óvónő. Szakdolgozatának címe: Az óvónő szerepe az alkotó játék irányításában. M. Lajos erdőmémök: A rönkök feldolgozása. O lvasod-e J óska, aki mindig pékinas szerettél volna lenni, hogy egyszer sok zsömlét ehess? S te Imre barátom, aki félnapig álltái egyszer a piacon, hátha leejt valaki harminc fillért, hogy egyszer elmehess a moziba? Ezek a gyerekek később lettek árvák, mint ti. Ezekből a gyerekekből gyermekvárosi polgárok lettek, vagy állami gondozottak. Utána pedig azok, mint bárki más. E. Zoli példától Tisza- dobon nőtt fel az otthonban. Most is ott van, tanár és a gyermekváros párttitkára. R. Jóska ugyancsak Tiszadobon. Ö tanár és könyvtáros, országosan elismert költő. Dr. Sz. Ilona jogász, gyámügyes és a fiatalkorúakkal köti össze választott hivatása. De nagyon sokan vannak. Két nagy tablón alig férnek el. Értelmes szemek, arcok, nyílt tekintetek. Sötétkék új ruha, divatos nyakú fehér ing, háromszögű nyakkendő rajtuk Egy jelkép, rajz a tabló sarkán: ember tör a magaslatok felé. Ti, akikre két-három évtizede szabták a később divatos slágert „Nincs otthonunk, bokrokban alszunk, egy csikk, egy csók, ez minden álmunk”, s akik olyan természetes öngúnnyal énekeltétek akkor a „Mi vagyunk a csikkszedők” című vagánydalt, nem is álmodhattatok arról, hogy ilyen gyereknek ballagni is lehet és virágot visz neki az „állam”, a gyermekfelügyelő. Hogy ott állhattok majd ti is az egyetemi rektor előtt, kezet foghattok vele és azt mondja nektek, hogy doktorrá fogadom. Mindenki itt sem lett doktor. K. Á. például sokadmagával szakmunkás a rakamazi cipőüzemben. Megnősült és nemrégiben meglátogatta az „állam”. Ezt írták róla: „Lakása egyszobás. Közös keresetükből vettek két rekamiét, ágyat, ruhásszekrényt, konyhabútort, tűzhelyet, mosógépet, tv-t, lemezjátszót és rádiót. Ebben a hónapban kettőjük keresete ötezer forint volt.” A fóti gyermekváros bejárata fölött ez áll: „Legyetek szilárdak és a győzelem a tiétek lesz!” Az ország harmincötezer állami gondozottját száztizenhét gyermekotthonban, sok más intézményben készítik fel az életre, hogy találja meg a helyét a társadalomban. Szakmát adnak a kezébe mind a harmincötezernek, elindítják és végigkísérik a pályán. Minden egyes gyerekre tizenöt- ezerkilencszáz forintot költenek évente. Könyveket vesznek nekik, meg tanszereket és ha akar és tud, továbbtaníttatják. Játékokat adnak nekik és ajándékokat. Elviszik őket nyáron a Balatonhoz, télen a hegyekbe és világot látni a szomszédos országokba. Hogy is írja egyikük, aki most a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola hallgatója? „Szeretnék jó magyar szakos tanár lenni, hogy majd én dolgozhassam a népért, az államért.” H ová lettetek, ti kötözni, de legalább any- nyira szánnivaló kis maszatos, tudatlan, mindig az ütésre felkészült kiscse- lédek, országutak éhes madarai? Elvesztetek volna, vagy inkább emberek lettetek ti is? Agrármérnökök, cipészek, pékek, orvosok, jogászok és művészi gyertyatartókat hajlító kovácsok? Ember, aki láttad a Valahol Európában című filmet, olvastad a Timur és csapata cimű könyvet, aki láttad itt, közvetlen közelben is ezeket a csapatokba verődött kis páriákat. Talán zsiványokat és didergő utcalányokat sejtettél belőlük felnőni. És a műtőasztalnál, az óvodákban, a gyárakban, a kutatólaboratóriumokban, a kertészetekben vannak. Kopka Jíihm HOVÁ LETTETEK.,.?
