Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-03 / 79. szám

Est »s oldalt ass ungvári Zakarpátszkaja Pravda és a Kárpáti Igaz Szó — testvér­lapjaink, az SZKP Kárpá- tontűli területe pártbizott­ságának napilapjai munka­társai írták, fényképezték április 4-e alkalmából. „Verhovina” jövője A nemzetközi ifjúsági tá­bor a „Verhovina” a Nevic- ke vár falai közelében he­lyezkedik el és Szovjetunió- saerte igen híressé vált köl­tői szépségével. Közel hat és fél ezer szovjet fiatal és velük egykorú külföldi ven­dég üdült a festői szépsé­gekkel büszkélkedő Kárpát­alja kedves szegletében, „Verhovina” üdülőjében, »melyik ebben az évben ün­nepli fennállása harmadik évfordulóját. Hamarosan még szebb lesz a verhovinai ifjúsági tábor. A mai modem épüle­tek mellé még korszerűbb épületek sorakoznak fed ha­marosan. Minderről V. V. Repenyko, a tábor vezetője beszélt a „Kárpáti Igaz Szó” munkatársának. — A Lenini Komszomol Központi Bizottsága és az ifjúsági turizmus központi szerve a „Szputnyik” hatá­rozatot hozott a „Verhovi­na” jelenlegi épületeinek a rekonstrukciójáról és az üdü­lő bővítéséről. Erre a célra egymilliókétszázezer rubelt fognak beruházni és a kivi­telezést 1970-ig be kell te- jezni. A főépület előcsarno­kát is teljesen átrendezik. Ezen már dolgoznak is Kár­pátalja legjelesebb művé­szei; festők, szobrász«*; és építészek, akik a falak mű­vészi kivitelezéséről gon­doskodnak. Lényeges átala­kítást végeznek az olvasó­teremben is. A tervek sze­rint egy fényűző halira fog emlékeztetni. Sajátos arcot fog ölteni az üdülő bárja is. Itt az ősi Nevicke vár kora­beli stílusával fogadja majd a tábor lakóit. Bővítik az éttermet is. Egy turnusban 150 fő ebédelhet majd. Most a „Verhovinán” té­len egy váltásban majdnem 200 fő, nyáron pedig 250— 270 fő üdülhet. Néhány év múlva itt egy turnusban 600—700 fiú és lány tábo­rozhat, üdülhet majd. Ha­marosan elkezdődik egy hat­emeletes rész építése. Falai üvegből és műanyagból lesznek. Az új épület Uzs- gorodról is jól látható lesz, különösen este, amikor ezer- szemű ablakaiban égnek majd a fények. Még ebben az évben berendeznek 20 vasbetonvázas háziköt, ame­lyikben 6 üdülőt lehet majd elhelyezni. Minden kényelem a „Ver­hovinán” üdülő fiatalokat fogja szolgálni. A tábor te­rületén megépítik a 12x25 méteres úszómedencét, egy hatalmas, kényelmes klu­bot, egy tornatermet. A ter­vekben ezen kívül még ha­talmas szabadtéri sportléte­sítmények is szerepelnek. És mindezt a „Szputnyik” uta­zási iroda létesíti vendégei számára. Megépítik ebben az évben a hidat is itt, ke­resztül az Uzs folyón, ame­lyik a tábort összeköti a Nevicke járással. Megkezdődik a Nevicke várának a restaurálása is, amelyiket a jövőben szintén átadják az üdülőknek. Itt fogják berendezni a szabad­téri mozit, táncparkettet, bárt. A „Verhovina” fejleszté­sének a tervét a Kijevi Épí­tészeti Intézet egyik részle­ge készítette el,a bár resta­urálását L. M. Lavrenev moszkvai építész-restaurá­tor vezeti. Ä szántóföld szerelmese Pali még fiatal, mándösa- éae 14 éves, de a száve-e&ze érezte, hogy aez apjának igen komoly gondjai van­nak. 1963-ban meghúzta az első barázdákat is traktorával. Félt ki-kinézett a kabinból, sőt meg is állt és úgy fi­gyelte, hogy nem csinál-e vakbarázdát? terméssel is kéü ünnepelni. Páved Petrovics Efrán acélparipájával hamarosan kimegy a mezőre, a Tisza partjára, oda, arra a tábla­Az uzsgorodi művészeti figurák gyám gyermekjáték-részlegének kiváló tehetségű mon kásnője Jolán Moszkál. Művészi játékfiguráit a montreali és a kanadai kiállításokon bemutatják. A képen: Jolán Moszkál egy figura elkészítésén dolgozik. Poén: J. Kosi» Vacsora után kezdte kér­lelni apját: — Vigyen engem is ma­gával a mezőre, fogok se­gíteni a szántóknak, lovat hajtani már tudok. Másnap már együtt dol­goztak az újonnan alakult kolhozban. Számították a porhanyóé nedves földet. Pavlik először csak valóban a lovakat hajtotta, de ké­sőbb már az eke szarvát tartotta. — Jó földműves lesz a te Pavlikodból — mondták a szomszédok az apának. Az apa örült. Mindenki látja, hogy a gyermek sze­reti a földet, megtanul szán­tani, vetni. Egyszer munka közben a határban rátalált a kolhoz gépészeti brigádvezetője. — Tanulnod kell — mondta. — Át fogsz ülni traktorra. Beleegyezel? Pál gondolkodott és igent mon­dott. Az erőgépkezelő tan­folyamat levelező úton vé­gezte eL Kitartóan és övezettel tanult, biztos tudásra tett szert Először a javítómű­helyben dolgozott, itt új, gyakorlati órákat vett új barátaitól Mihail Fedorká- tól, Matvej Kovácstól és Mihail Szimuliktól. Olvasta a tankönyveket, a szakiro­dalmat ügy fél év múlva már a traktor kormányánál ült. Az igaz, hogy még nem szántott és nem vetett. Szállította a takarmányt a silógödörbe, a szalmát a mezőről, burgonyát, kukori. cát, csutkát és egyebet Es 4 Úgy tartják, hogy a gé­pész csak nyáron dolgozik, télen pedig pihen. Lehet, hogy akadnak ilyenek is. De az igazi traktoros az nem ilyen. És nem ilyen Pál Efrán sem. Már korán reggel elmegy otthonról. A műhelyben folyik a trak­torok javítása, a gépek elő­készítése a tavaszi munkák. hoz. Neki most is rengeteg munkája van. A műtrágyái kell kivinni a földekre, pótkocsis vontatóval. Most kiváló termést kell elérni, hisz most jubileumi év van, és ezt a gazdagabb ra, amelyikre először tizen­nyolc évvel ezelőtt ment ki szántani. Felnyög-felbőg majd a traktor, mély ba­rázdát hasít majd a föld húsába, hogy bő termést ontson majd a föld a nagy ünnep tiszteletére. És nem gondolta Pável Petrovics azt sem, hogy az Ukrán Szocialista Köztár­saság Legfelsőbb Tanácsá­nak a küldötte lesz. Mivel hálálja meg az emberek bizalmát? Munkával, gaz­dag terméssel, telt kalászok, kai a rendben tartott föl­deken. N. Risko •e Ötnapos munkahét az írsavai Szövőgyárban Az írsavai Fonó- és Szö­vőgyárban már megszokták, hogy két napot tesz ki egy­szerre a kimenő. Nincs szükség közgazdász! képesítésre, hogy megértse az ember a változásokat, amelyek egyébként 1964-ben történtek a szövőgyár zajos műhelyeiben. — Addig is három mű­szakunk volt. Most is any­Beregszász egyik büszkesége lak át rendel'eícsenrk, ahol a gépkocsljavító üzem. Itt nemrég egy új üzemcsarnokot ad­dition munkafolyamat gépesítve van. A képen: a mechani­kai műhely. Foto: Überall Emil nyi — mondja Hajdú Ferenc, az üzem főmérnöke, aki majdnem két évtizede dol­gozik itt és nagyon sok ér­dekes mozzanatot tud fel­eleveníteni az egykor hat­van munkással induló kis­ipari szövetkezet fejlődésé­ről, mely ma már korszerű nagyüzem. De nézzük csak, hogyan is oldották meg az irsavaiak azt a feladatot, mely most az SZKP XXIII. kongresszusa után országos ügy, törvény- erejű határozat lett? — A három műszak úgy váltja egymást, hogy szomba­ton csak egy váltás dolgo­zik — mondjuk az első. Azok a munkások, akik ebben a műszakban voltak, hétfőn éjjel állnak újból munkába. Hétfőn a második váltás azok közül kerül ki akik pénteken „éjszakások” voltak. A pénteken második mű­szakban dolgozók pedig — hétfőn reggel állnak a szö­vőgépek mellé... — Az egy hónap alatt le­dolgozott órák száma a régi maradt — fűzi hozzá a fő­mérnök. — Ugyanakkor az éjjeli műszakok száma ke­vesebb lett. Ez lehetővé tet­te, hogy több időt fordítsunk a szövőgépek javítására, me­lyekből 370 dolgozik az üzemegységekben. Lukács Eugénia pártszer­vezeti titkár, a személyzeti osztály vezetője. így tehát nem csodálkozom, hogy rög­tön, gondolkozás nélkül vá­laszol kérdéseimre. Kitűnik, hogy amióta át­tértek az ötnapos munkahét­re, több mint kétszázan sze­rezték meg a középfokú vég­zettséget, ami (ha figyelem­be vesszük a most főiskolá­kon, technikumokban és esti középiskoláikban tanu­lók számát) a munkások 69 százaléka De ez csak az érem egyik oldala. Az új munkamód­szerre való áttérés után a szövőnők, nemcsak a szövő­nők, hanem valamennyi munkás keresete nemhogy csökkent, hanem 10—15 szá­zalékkal növekedett. A gyár sikeresen megbirkózik fela­dataival. 1963-ban 600 000 méter lenvászon készült el égy év alatt az írsavai Fonó- és Szövőgyárban, annyi mint az idén hozzávetőlegesen fél hónap alatt. S ezekből a milliókból je­lentős összeg marad a gyár­ban. A vállalati alap szám­láján 40 000 rubel van. Ezt az összeget lakóházak épí­tésére, a munkások foko­zott jutalmazására használ­ják fel. — Hány lakást építenek? Az idén egy kétemeletes ‘8 lakásos épületet kapnak a dolgozók. Az ötéves terv vé­géig összesen 50—60 család költözhet új otthonba, me­lyet a gyár építtet. Hajdú Ferenc főmérnök mosolyog. De ez a mosoly meggyőző. Arról beszél, hogy amilyen határozottan in­dult a gyár az új úton — a műszaki felemelkedés és növekvő jövedelmezőség út­ján — ugyanúgy fog halad­ni tovább... Márkás Csata 1967. április 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom