Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-01 / 77. szám

A nemzetközi jogászküldöttség beszámolója az amerikaiak vietnami agressziójáról Záhonyi változások UJ DELHI Súlyos fegyveres összetű­zések robbantak ki az el­múlt napokban a Bengália Calcutta városában, az ott élő szikh-ek és más csopor­tok között. A zavargások során 13 ember halt meg, igen sokan megsebesültek. Egy tömeggyűlésen, ame­lyen Adzsai Mukerdzsi, az egységkormány főminisztere elnökölt, a szónokok élesen elítélték a társadalmi és val­lási ellentétek felszítását. FREETOWN A Sierra Leone-i nemzeti újjászületés tanácsának tag­jai csütörtökön Juxon Smith alezredes elnökletével meg­beszélést tartottak a hatás­körök elosztásáról. A hiva­talos lap közlése szerint Juxon Smith, a tanács elnö­ke, egyben pénzügyminisz­ter, belügyminiszter, had­ügyminiszter és a fegyveres erők főparancsnoka lett. A külügyminiszteri tárcát William Leighre, a tanács alelnökére bízták. DJAKARTA Az indonéz katonai ható­ságok pénteken több kínai származású üzletembert tar­tóztattak le — jelenti az UP1 amerikai hírügynök­ség. A letartóztatottakat az­zal gyanúsítják, hogy a Suharto-kormánnyal szem­benálló ellenzék kialakításá­ra szövetkeztek és pénzzel támogatták az illegálisan te­vékenykedő kommunista- keit« GUATEMALA A hírügynökségek szerint ■ guatemalai kormány har­minc nappal meghosszabí- totta az ostromállapotot, amely a hó végével lejárt volna. Az intézkedések a haladó erők, főleg a parti­zánok ellen irányulnak, akik igazságos agrárreformért, szociális intézkedésekért és Washingtontól független külpolitikáért küzdenek. Bukarest, (MTI): A pénteki sajtó közái az EKP Központi Bizottsága legutóbbi plénumának ha­tározatát a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának romániai megünnepléséről. A határo­zat értelmében szovjet ipari kiállítást rendeznek Buka­restben, országszerte ünne­pi gyűléseket tartanak, nagyszabású rendezvények­kel emlékeznek meg a nagy október fél évszázados ju­bileumáról. A Központi Bizottság ha­tározata a többi között rá­mutat: A román és a szovjet nép, országaink között bővülnek a barátság, az elvtársi együttműködés tartós kap­Moszkva, (MTI): Sárga amerikai „ananász­bombát” és annak 300 fém- gömböcskét tartalmazó tö­kéletesített változatát mu­tatta be az állandó vietna­mi vizsgáló bizottságnak a VDK-ban járt küldöttsége pénteki moszkvai sajtóérte­kezletén. Az állandó vietnami vizs­gáló bizottság, amelynek el­nöke Henri Rolin belga ál­lamminiszter, az amerikai bombázások jellegének meg­állapítására küldte ki dele­gációját Vietnamba. A több mint kéthetes helyszíni vizsgálat zárónyilatkozatát a küldöttség egyik tagja, Joe Nordmann, a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szö­vetségének főtitkára ismer­tette Moszkvában több mint száz szovjet és külföldi új­ságíró előtt. A nemzetközi jogászokból és egy orvoaszakértőből ái­A TASZSZ nyilatkozatban foglal állásit Csüng II Kvon dél-koreai „miniszterelnök” washingtoni hivatalos láto­gatásával kapcsolatban. Mint a nyilatkozat megál­lapítja Washingtonban Csüng II Kvon minden ere­jével azon volt, hogy vé­delmébe vegye az amerikai agresszorok vietnami politi­káját, óva intette az ame­rikai hivatalos köröket a vietnami politikai rendezés csolatai. Fejlődnek a test­véri kapcsolatok a Román Kommunista Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja között. Ezeknek, a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionaliz­mus ideológiájára, a társa­dalmi rend és a célok kö­zösségére, a függetlenség, a jogegyenlőség, a kölcsönös megbecsülés és tisztelet el­veire alapozott kapcsolatok­nak a fejlődése megfelel népeink, a szocialista or­szágok egysége, a béke és az emberiség haladása ér­dekeinek. A nagy október évfordulója — hangoztatja a határozat — újabb lépést jelent majd a testvéri barátság és sokoldalú együttműködés fejlődésében. bombázásokat követően végzett helyszíni ' vizsgálato­kat Észak-Vietnkm külön­böző pontjain. A jelentés drámai hangon számol be arról, hogy a bombázások eltöröltek a föld színéről olyan 60—70 000-res lakosú városokat, mint Than Hoa és Vinh, leírja az amerikai bombázás és tüzérségi tűz pusztításait katonai célpon­toktól távoleső helyeken. Az agresszió bűncselekmé­nyét, béke elleni bűntette­ket, háborús bűncselekmé­nyeket, az emberiesség tör­vénye ellen elkövetett bűn- cselekményeket ró fel a küldöttség az amerikaiak­nak, akik Vietnamban meg­szegték az 1899-es és 1907-es hágai konvenciókat, az 1925- ös genfi jegyzőkönyvet, az 1949-es genfi konvenciót, a nürnbergi és tokiói törvény­székek elveit, az ENSZ alapokmányát, a népirtásról szóló 1948-as konvenciót, az 1954-es genfi egyezménye­minden kísérletétől, sürget­te a VDK bombázásának folytatását. Az Egyesült Államok, amikor bevonja agresszió­jába dél-koreai bábjait, akik dollárért áruba bocsátják honfitársaik életét, ezzel „kollektív akció” jellegét próbálja adni ennek a rab­ló tevékenységnek, — mu­tat rá a TASZSZ nyilatko­zata. Jelenleg 45 ezer dél­koreai katona harcol Dél- Vietnamban, de a dél-ko­reai vezetők ezit is keves­lik. Csüng II Kvon sajtóje­lentések szerint a közel­múltban kijelentette, hogy Dél-Korea kész újabb csa­patokat küldeni Dél-Viet- namba és Washingtonban nyilvánvaló megelégedéssel nyugtázták ezt. A dél-koreai „miniszter­elnök” és az Egyesült Álla­mok elnökének tárgyalásai a vietnami háború kiter­jesztését és a Távol-Kelet térségében a feszültség to­vábbi szitását jelenti. A szovjet kormány, min­den szovjet ember határo­zottan támogatja a hős viet­nami népet az imperialista agresszió elleni harcában. Teljes szolidaritást vállal a testvéri koreai néppel, amely harcol az ország de­mokratikus alapokon, min­den külső beavatkozás nél­kül történő, békés újraegye­sítéséért. Nem lehet kétsé­ges, hogy az amerikai im­perialisták és szöuli báb­jaik újabb összeesküvése Korea, Vietnam és egész Ázsia népei ellen végül is kudarcot vall — fejeződik be a TASZSZ nyilatkozata. Előzetes Adatokat a szocialista brigádmozgalomról Zá­hony átrakó állomáson Tóth Lászlóné szolgáltat. Amikor kezdődött — 1959-ben — 13 szocialista brigád alakult 82 tővel. Ma 185 brigád dol­gozik, 1207 fővel. A szocia­lista brigádversenyben a brigádok 419 oklevelet, 165 zászlót, 57 bronzplakettet, 48 ezüstplakettet nyertek eddig. A szocialista brigádok 1967-re összesítve vállalták, hogy balesetmentes munká­val a teljesítményt 2—3 százalékkal növelik. A tár­sadalmi munka célja a zá­honyi vasutas sporttelep rendbehozása, illetve újjá­építése. Ebben munkában 130 brigád, 870 fővel vesz részt és összesen 2767 órát dolgoznak. Más brigádok beteg munkatársaik, nyug­díjasok megsegítését hatá­rozták el. Továbbtanulnak. 206-an vállaltak politikai tavább- képzést, szakmai és egyéb iskolára 179-en jelentkez­tek. Párbeszéd A statisztika szép és egy­értelműen egyenes fejlődést mutat. A számokhoz azon­ban szorosan kapcsolódik Nagy Pál normással folyta­tott párbeszéd. — Milyen változást ho­zott az állomás munkájá­ban, az emberek életében a szocialista brigádmozga­lom? — Nincs maradvány. A kocsikat ma már gyorsan és időre rakják ki a brigá­dok. Ez a legfőbb eredmény. Aztán a munkafegyelem, az ma már olyan, hogy össze sem lehet hasonlítani a két- háröm évvel ezelőttivel. És régen, fizetésnapokon a munkások meglepték a kocsmákat, az asszonyok meg idejártak. Nem az uruk elé jöttek, a pénzért. — Ma már nem isznak az emberek? — De. Csak nem úgy, és nem annyit, mint régen. Erős munkát végeznek, jól­esik utána az egy-két po­hár sör. Többet azonban nem isznak. — Tudna-e olyan brigádot mondani, amely a kezdet­kezdetén alakult, és töretle­nül állta a versenyt? — Nem is egyet. Ott van a Szűcs Bertalan brigádja. Az arany plakett várományosai. Vagy a Torony-brigád. Az aztán tényleg egy torony­brigád, mert torony maga­san teljesítik a tervüket és mindent, amit vállaltak. Vagonok között A záhonyi állomás évről évre nagyobb és nagyobb. El lehet tévedni a vagonok között. Néha a szerencse kedvez. A sínek párhuzamá­ban hat puíajkas ember bal­lag. Elől egy óriás. Magas­sága közel a két meterhez, súlya talán a mázsán is felül. Nem ő a brigádvezetó. Csupán a Torony-brigád szimbóluma lehetne. Ű csak nevet azon, hogy hány má­zsát bír egyszerre felemel­ni. Torony József brigádve- zető közli: — Ezt mi már kipróbál­tuk. Egyszer a községben láttam, hogy egy zsák lisz­tet vitt a nyaka ban, aztán mi itt a vagonban a vállára raktunk kétmázsa cukrot, s úgy vitte, mint a pelyhet. Sikola Sándor a dicséret­re — mert hisz az — pirul. — Fogadásból vitte a két- mázsát ? — Nem. Mi ilyesmiben nem fogadunk. Nem virtus- kódunk a munkahelyen, abból úgysem származna jó. — Hát azt miért teszik, hogy 20—30 százalékkal töb­bet teljesítenek, mint általá­ban a többi brigád? — Keresni akarunk — mondja Túr István, aki Torony Józseffel együtt a legöregebb tagja a brigád­nak. — Kell a pénz. Én például nyolctagú családot tartok el, idén is négy disz­nót vágtam, hát erre sok pénz kell. — Csak a pénzért? — Hát nem egészen. Mert ha futja az erőnkből, miért ne raknánk ki három va­gont, kettő helyett. Inkább hármat rakunk ki, mint ket­tőt. — Egy vagonba mennyi áru van? — Az attól függ. Négy, vagy hatszáz mázsa. — Ezek szerint a brigád egy-egy tagjának ha két va­gont raknak ki, naponta kétszáz mázsát kell meg­mozgatni. Nem fáj utána a derekuk, karjuk? — Fortélya van annak. Kevés erővel is súlyos dol­gokat lehet megmozgatni. Ezt már megtanultuk. Sőt vállalásunkban is szerepel, hogy átadjuk munkamód­szerünket a többi brigád­nak. Őszintén Az eső szemetel, a brigád kora reggel végzett egy vagon búza átrakásával, s éppen a vezénylőbe igye­keznek. A beszélgetés ott folytatódik. Kényes kérdé­sek. — Ha nem szocialista brigádként dolgoznának, kevesebbet teljesítenének? — Egy mázsával sem. — Akkor mi hasznuk ab­ból, hogy szocialista brigá­dok? — Sok. Másképpen élünk, más a fegyelem és tanu­lunk. — Ezek szerint ha haza­felé igyekeznek munka után Tiszabezdédre, akkor nem isznak előtte, nem kártyás­nak a vonaton? — Iszunk is, kártyázunk is. De tudja, azelőtt milyen kártyajátékot játszottunk? Ferblit. Hazárdjátékot. Most meg filkózunk, ultizunk. Ha meg is iszunk egy-két po­hár sört, közülünk italosán még senki sem jelentkezett munkára. Hétéves a szocia­lista brigádunk, de még nem volt igazolatlan hiány zás. — A szocialista módon élni nemcsak azt jelenti, hogy munkahelyen éljenek szocialista emberhez me i- tón, de otthon is. Nem ki.U rá válaszolni: hogy einek a családjuk körében? Csak pillanatnyi csend. A brigádvezető Túr Istvánt ösztönzi, beszéljen c. mert hogy éppen az öccséröi ten­ne szó, de aztán egy más szavába vágva mondják: — Amikor a fiú megnő­sült, úgv akart élni tovább­ra is, mint legénykorában. Csavarogni, meg mi egyeb. Hát mi szépen behúztuk a vagon zugába és elmagya­ráztuk neki. hogy most már rendesen kell viselkednie. Mi magunk is ehhez tart­juk magunkat. Gyerekeink vannak, a Sándornak (a két mázsát bíróról van szó) meg édesanyja, ő annak, mi a családnak keressük a pénzt. íjra elsők A beszélgetés, ott a vago­nok tövében,. s később a vezénylőben a leírtaknál sokkal több kérdést, felele­tet tartalmazott. Benne volt az elmondottakban, hogy a brigád 1965-ben a Debreceni Vasútigazgatóság területén első volt a szocia­lista brigádok versenyében. Jutalomként Pestre utaztak, családostól. Az 1966. éves termelési versenyben Zá­hony állomáson szintén aa első helyen végeztek, több, mint 130 százalékos teljesít­ménnyel. Tavaly a községük óvo­dájában végeztek társadal­mi munkát. A gyerekeknek babaházat, az óvoda köré kerítést készítettek. Idén a brigád Túr Istvánnak segít új házat építeni. Záhonyban két állomás- épület van. Egy kicsi, szür­ke falú régi épület. A régi mellett épült fel az új és modern. Ha más nem' is, ez a két épület sokatmondóan jelezné huszonkét év fejlő­dését. De jelzi a fejlődését a sínpárok sokasága, a sok mil­lió tonna acél, amit, sínpár­ra fektettek. Mindennél jobban azonban az emberek tette, mai gondolkodása a legmagasabb mérce, annak az új munkáshadnak a gondolkodása, amely a szo­cialista brigádmozgalombaa edződött és edződik neme­sebb ötvözetűvé az acélnál. Seres Érné Határozat az októberi forradalom ötvenedik évfordulójának romániai megünnepléséről lo héttagú küldöttség ne­hány órával az amerikai két. TASZSZ-nyilatkozat a dél-koreai „kormány“ politikájáról Moszkva, (TASZSZ): J. Hosszú, végtelennek és ki­ismer b e te ti e n ne k tűnő folyo­sókon és lépcsőkön halad­tak. Miklós, jóllehet, hosz- szabb ideig volt a vár la­kója, eltévedt volna, ha só­gornője, aki csak négy esz­tendővel előbb költözött a királyi palotába, nem moz­gott volna olyan biztonsá­gosan. A Vár pincelabirin­tusa felé tartottak abba a kis szobácskába, ahol a tit­kos rádióleadó működött'. Amikor beléptek, a készü­lék mellől felállt egy test­őr. — Alázatosan jelentem. — Semmi? — kérdezte Horthy Istvánné. — Alázatosan jelentem, semmi! — válaszolt még mindig feszes vigyázállás- ban az őrmester. — Az al­ezredes űr egy órával ez­előtt itt járt, neki már je­lentettem. — Pihenj! Helyezze ma­gát kényelembe! — vezé­nyelt Ili asszony, teljesen elő­írásosan, katonai nyelven, mintha tiszthelyettesi isko­lát végzett volna. A testőr tiszthelyettes, a készülék kezelője addig nem ült le, amíg a kormányzó­helyettes özvegye nem he­lyezkedett el a számára odaállított öblös karosszék­ben Ifjú Horthy Miklós ugyancsak leült. Ili asszony elővette a fonalat, a kötő­tűket, egy félig kész érme­legítővel foglalta el magát. A fronton küzdő honvédek számára kötötte. A lapok­ban éppen az előző héten közöltek fényké­peket arról, hogy a kormányzó menye, anyósá­val egyetemben sem lus­tálkodik az új Európáért, a győzelemért folyó világmé­retű küzdelemben. Kötnek, hogy derék magyar véreik ne fázzanak majd a hideg télben a frontokon. Ifjú Horthy Miklós vá­rakozás közben egy angol nyelvű könyv olvasásába mélyedt. Egész életében nagy tisztelője volt az an­gol társadalomnak. Most, amikor az ország és a Hor­thy család válságos helyzet­be jutott, ezektől a jobb kö­röktől várta, hogy segítő jobbot nyújtanak számukra. A titkos adó, amely a Vár pincéjében rejtőzött, s ame­lyet maga a kormányzó fia és menye tartott felügyelete alatt, Tost alezredesnek, a kormányzó számysegédjének segítségével éppen ezekkel a körökkel igyekezett kapcso­latot teremteni. Bakách­Bessenyei Györgytől, a volt berni követtől várnak üze­netet, ő tapogatózik a nyu­gati hatalmaknál — vajon mit lehetne tenni, hogy Ma­gyarország, ha már elvesz­tette a háborút, ne a hatá­rainál harcoló szovjet csa­ljatok, hanem a tőle sok száz kilométerre lévő angol csapatok előtt kapitulálhas­son. Bakách-Bessenyei mind­eddig nem közölt semmi bízatok A rejtjeles távira­tok, amelyeket hajnalig tar­tó munkával fejtettek meg Tost alezredes várbeli la­kásán a kormányzói család tagjai, nem ígértek sok jót. Bakách-Bessenyei olyasmit jelentett, hogy még komo­lyan sem hajlandók vele tárgyalni, a tervet fantasz­tikusnak, Horthyt pedig olyan embernek ítélik, aki megérdemli a sorsát. Tost alezredes most nem a sifré fejtésében segédke­zik, hanem más konspirativ tevékenységgel van elfoglal­va. Egy rejtett folyosón ve­zeti a kormányzói lakosz­tály felé gróf Bethlen Ist­vánt, akit Horthy megbe­szélésre hivatott. Bethlen, aki Horthy valamennyi hí­ve közül a legokosabb po­litikus hírében állt egykori miniszterelnöksége óta, a német megszálláskor azon­nal elbújt. Oka volt rá, hogy a Gestapótól tartson. A nagy úr, aki 1921-től 1931- ig, több mint 10 esztendeig volt miniszterelnök, s ő konszolidálta a szegedi fő­vezér rendszerét, már Göm­bös miniszterelnöksége óta ferde szemmel nézte, mi­ként kötik a magyar kirá­lyi kormányok az ország szekerének rúdját a hitleri Németországhoz. S mivel mindez Horthy beleegyezé­sével történt, a köztük lé­vő baráti viszony is meg­romlott jó időre. Később aztán, amikor a hadiese­mények kezdték bebizonyí­tani, hogy Bethlennek, aki a felsöház konzervatív el­lenzékének vezetójeként óv­ta többször is az országot a túlzott elkötelezettségtől. Horthy kénytelen volt elis­merni: kár volt nem hall­gatni Bethlenre, kár volt vele összeveszni Most, hogy sorsdöntő elhatározás előtt állt, üzent érte. Inkepusztá- ról, aho] Bethlen saját bir­tokán rejtőzött — tehát azért olyan nagyon nem kereshette a Gestapo, hiszen könnyen rálelhetett volna —, egy testőrségi gépkocsi hozta fel a budai Várba. Itt aztán, a rejtett hátid bejáraton és különböző fo­lyosókon keresztül Tost al­ezredes vezette a kormány-; zód fogadószobába. Az egybegyűlt urak nagy örömmel üdvözölték Beth­lent. Természetesen maga Horthy Miklós szorított ve­le kezet elsőnek, aztán a többiek, a „titkos tanácso­sok”, akiket egybehívott! Eszterházy Móric gróf. a dúsgazdag nagybirtokos^ Károlyi Gyula gróf, maga is volt miniszterelnök. Ká­nya Kálmán volt külügy­miniszter, Perényi Zsig- mond báró koronaőr, a fei- sőház elnöke, három nyu­galmazott tábornok, Köder Vilmos, Sónyi Hugó és Ná- day István A kormány tag­jai közül is ott voltak hár­man. Lakatos Géza minisz­terelnök, Hennyey Gusztáv külügyminiszter és Csatay Lajos honvédelmi minisz­ter Kormányon kívül ők is mindhárman katonák, tá­bornokok. Horthy vázolta a nehél helyzetet: — Azért kérettelek ma­gamhoz benneteket, hog* mint minden nehéz órában* kikérjem tanácsotokat. (Folytatjuk* Dokiiinentumregény

Next

/
Oldalképek
Tartalom