Kelet-Magyarország, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-26 / 73. szám

Hollós Ervin: Kik voltak, mit akartak ? A FÉNYKÉPÉN » Köz­társaság téri pártház főbe­járatát láthatjuk. időpont: 1956. október 30. Mező Im­re, a Budapesti Pártbizott­ság titkára a kövezeten haldoklik. Asztalos János és Papp József honvéd ez­redesek holtteste lábuknál fogva akasztva függ az Er- ■ kel Színház melletti fákon. A járdán, az úttesten le­gyilkolt fiatal sorkatonák. Asztalos János szívét nem­rég tépte ki mellkasából Nagy Dezsőné, az alvilágban Mocsok néven ismert pros­tituált, aki most hasonszőrű társaival mámorosán táncol a véres hullák körül. Kö­rülbelül '500 fegyveres van a téren és körülbelül ezer főnyi csőcselék. A leyyve­resek személyének többsége ismert. Többszörösen bünte­tett előéletű tolvajok, rab­lók, gyilkosok, sikkasztok, csalók, közveszélyes munka­kerülőle, prostituáltak. A társadalom mocsarából elő­bújt bűnözők nyüzsögnek itt és természetesen a fa­siszták, a volt nyilas párt- szolgálatosok. akik szemé­lyükben többnyire azonosak az előbbiekkel. Az 56 októberi ellenforra­dalmi fasiszta lázadás leg­jellemzőbb mozzanata volt a Köztársaság téri szörnyű­ség. Különböző fegyveres terrorista alakulatok kato­nailag összehangolt támadá­sukat azzal a provokációs hazugsággal készítették elő, bogy a pártház pincéjében diákokat tartanék fogva és kínoznak. Majd, amikor ki­derült, hogy ebből egy szó sem igaz, hogy fokozzák a megtévesztett emberek kö­zötti hisztériát, és előkészít­senek még nagyobb szabá­sú vérengzéseket, most már föld alatti kazamatákról és öt* őrzött „szabadságharco­sokról” és diákokról beszél­tek. Fúrógépeket hoztak a térre, hogy megtalálják a ^mélybezárt” embereket. Kik voltak és mit akar­tak? Ezt kérdezi Hollós Er­vin most megjelent tanul­mánykötetének címe. és a szerző, a történész tudomá­nyos tárgyilagosságával, csaknem teljes választ ad erre a még ma is sok em­ber előtt nem eléggé tisztá­zódott kérdésre. 1956. OKTOBER 23-AV a déli órákban Budapesten valami váratlan és elkép­zelhetetlen ke7.dődött el. Az ellenforradalom nyugati krónikásai szerint „spon­tán’, „ösztönös népmozga­lom” bontakozott ki, a „nép fegyvert fogott”, hogy „ki­vívja szabadságát”. Valóban ösztönös volt? Valóban a nép mozgalma volt? Őr. Korom Mihály feszes, kitűnő előszavában írja többi között: „A szerző sok­oldalúan mutatja be, hogy mennyire hazug az a beállí­tás, mintha október 23-án minden előzetes szervezés, egységes összehangolt akarat és elhatározás nélkül kez­dődtek volna az események. Akik évek óta mind aktí­vabban és tervszerűbben készültek a rendszer meg­döntésére, a tüntetés folya­mán rögtön egymásra is ta­láltak. Az adott szituáció­ban kibontakozó események úgy vonzották magukhoz a rendszer minden rendű és rangú ellenségét, mint, a fény a rovarokat. A szerző jól illusztrálja, hogy kezdet­ben még sok minden össze­keveredett. A helyzet éppen azért volt annyira bonyo­lult, mert eleinte a frontok összekuszálódtak. A jó szán­dékú, valóban a hibák ki­javítását akaró emberek mellett kezdettől fogva ott voltak azok a sötét erők, amelyek tudatosan törlek a néphatalom ellen. Elein*c ezek is a hibák kijavításá­nak szükségességét hangsú­lyozták, de ez csak arra kel­lett, hogy igazi céljaikat ideig óráig titokban tartva, minél több dolgozót állítsa­nak maguk mellé. Sajnos, átmenetileg ebben értek is el sikereket. Amikor ezek a becsapott, félrevezetett em­berek felismerték a fejle­mények fö irányát, sokan félreálltait, sokan pedig a szoojalizmus védelmére kel­tek. Október 23-án az esemé­nyek fejlődési folyamata örült tempót vett, A szer vezett ellenforradalmi erői- tudatossága, a szenvedélyei' t'elkorbácsolása nyomán csak néhány óra kellett a békésnek induló tüntetéstől a Rádió ostromáig, a könyv- égetésig és a fegyveres ellenforradalomig. Rövid idő alatt szélsőségesen jobb­oldali irányba fejlődtek az események. És ismét féltőiül bennünk a kérdés: hogyan volt lehetséges ilyen helyze! kialakulása egy szocializ­must építő országban? ör­dögi szituáció, amelyben „akiknek igazuk volt, nem tudták igazukat védeni, akik hazudtak, mindent el­értek”. Ismét bebizonyoso­dott annak a mondásnak igazsága, hogy a következe­tes aljasság képes az erény látszatát kelteni. • A RÉGI PÁRTVEZETÉS megbocsáthatatlan bűne. hogy a fordulat éve után. megrészegülve a sikerektől, olyan politikát folytatott, amely végső következményé­ben szakadást idézett elő a munkásosztályban, valamint a párt és a nép között. ...A szektás, dogmatikus politikai vonalvezetés teret nyitott a revizionisták meg­erősödésének a párton be­lül. A revizionista árulók azütán döntő szerepet vit­tek a forradalom erőinek szétzilálásában és megbéní­tásában, és magukat kom­munistáknak nevezve, ro­hamléptekkel vitték rend­szerünket a szakadék felé, A külső és belső reakció en­nél nagyobb segítséget mar nem is kaphatott.” Hogyan is kezdődött? Azon a napon — október 23-án — a jelszavak és a követelések viharosan vál­toztak. Az egyetemisták tüntetése úgy indult, mint­ha a szocialista demokrácia, a tiszta, lenini politika megvalósítása, a párt poli­tikájában jelentkező hibák kijavítása volna az egyedü­li célja. Persze nem a cél változott, hanem a külön­böző célokért tüntetők kö­zötti erők viszonya. A re­vizionisták elvakult uszítása lehetővé teszi a szocializ­mus minden ellenségének csatasorba állását. A föld alól előjött hazai illegá­lis ellenforradalmi szerve­zetek eddigi titkos háború­jukat most már nyütan folytathatják. Lelkesen élje­nez és a demokráciát óhajt­ja Stammberger György, volt SS-százados. Ott vau­éi villamos már egészen közel volt, bő szusszanással lassított a megálló előtt, amikor Csapiár hirtelen visszalépett a járdára. Gon­dolta, feltűnés nélkül be- íordul a sarkon az Idegen- forgalmi Hivatalnál, az.tán majd elmegy a következő villamossal. De alig tett né­hány lépést a Szinvahíd fe­lé, kénytelen volt megállni. — Csapiár elvtárs! — szólt utána a műbőrkabátos férfi, akivel nem akart ta­lálkozni. Már a nevére sem emlé­kezett a műbőrkabátosnak. Ránevetett könnyed megle­pettséggel, majd egy Toto cigarettát illesztett a szája sarkába. — Maga az? Éppen keres­ni akartam. A műbőrkabátos önkén­telenül az óraoszlop közelé­be húzódott, hogy távolabb kerüljenek a járókelők for­gatagától. Elnyűtt, öreges arcán türtőztetni próbálta a haragot. — Nézze, én megértem, hogy kockázatos a dolog. De legalább a pénzemet ad­ja vissza. Csapiár úgy mosolygott, hogy erősen összehunyorí­totta a szemét a füst miatt. A cigaretta hanyagul in­gott a szája sarkában és valahogy félaldalra beszélt. — Sajnálnám, ha meg­vonná tőlem a bizalmát. Tudja mit: ha egy héten bé­nák a Fekete Kereszt nevű nyilas, a Kereszt és Kard Szövetség, a Fehér Partizá­nok, a Fehér Gárda, a jobb­oldali és szélsőjobboldali il­legális, klerikális szerveze­tek tagjai, a jezsuita, cisz­tercita, a piarista és egyéb szervezetek, rendek sokfelé ágazó föld alatti mozgalmai. ..BÉKÉS TÜNTETŐ” Nic­kelsburg László is. (Néhány nap múlva ő a Baross téri fegyveres csoport vezetője és ő vezeti a legvérengzőbb osztagot a Köztársaság té­ren.) Ott van a felvonulók kö­zött Szelepcsényi István csoportja, részt vesznek a rádió elleni harcban, majd később a Széna téri fegy­vereseknél szolgálnak E/. a csoport ellenforradalmi illegális partizánalakulat volt, 1950-fői kisebb na­gyobb megszakításokkal 1959-lg működték. A cso­portnak indulója is volt: ..Majd ha egyszer megfúj­ják a béke trombitát és visszatérnek győztesen az SS katonák, a Nap sugara szórja rájuk áldott sugarát, nótaszóval vonulnak majd Budapesten át, majd, ha új­ra visszatérnek az SS kato­nák.” Persze a tüntetésen még nem énekelték az in­dulójukat, ott még ők is semlegességért, szocialista demokráciáért kiáltoztak. Hollósi Ervin sorra bemu­tatja az összes fegyveres terrorista szervezetek tag­jait, megalakulásukat, az összes előzményekkel együtt. Honnan sejthették volna a megtévesztett fiatalok, hogy a tiszta demokráciáért együtt tüntettek egy illegális, Bo­lond hadosztály nevű szer­vezettel. amely többségében horthysta tisztekből és fő­tisztekből toborzódott. Fel­adatuk volt nagyüzemek és katonai objektumok adatait megszerezni és már 1953- ban írásos tervet dolgoztak ki a Timót utcai és rákos­keresztúri fegyverraktárak elfoglalásáról, megtámadá­sáról. (Milyen érdekes „vé­letlen”, hogy október 23-án az ellenforradalom egyik legelső akciója volt a Timót utcai fegyverraktár megtá­madása.) Ennek a hadosz­tálynak a tagjai is felké­szülten lettek részt a fegy­veres harcokban. Ugyancsak honnan sejt­hették volna a jószándéku tüntetők, hogy együtt me­netelnek az úgynevezett hadapród iskolások szerve­zeteivel. Ezek 1949-től a Szabad Európa Rádió irá­nyításával készültek a népi uralom megtámadására. 1954-ben A és B tervet dol­lűl nem váltom be a* ígé­retemet, a nyolcadik napon már vissza is kapja az ez­resét A három százalékos kamattal együtt — De nekem a kavics kell. —• Istenem, ekkora türel­metlenséget! Hol van még a tavasz? Egyelőre akkora a hideg, hogy lepotyognak a verebek a fáról, maga meg betonozni akar? — Legyen csak ott a ka­vics, ha már kifizettem — rángatta a fejét egyre mo­gorvábban a műbőrkabátos. Csapiár elegánsan elpöc­költe a cigarettát a virág­bolt felé. — Ismerem a házhelyét is, meg a kötelességemet is. Gondolhatja, hogy számom­ra becsületbeli ügyről van szó. Isten önnel, sietnem kell szolgálatba. Kézfogása is elegáns volt, mint az imént a cigaretta elpöckölése. Járása pedig könnyed, majdnem álmodo­zó, ahogy visszatért a villa­mosmegállóhoz. A délutáni műszakosok még ott lábatlankodtak a garázsban, babráltak a me­netlevelekkel, gönceiket ta­pogatták, fáradtan és ma- szatosan készülődtek haza. Az éjszakások kimosakodva vették át a szolgálatot, hol­mi úrvezetőknek hatottak lelépő kollégáik között, de Csapiár hozzájuk képest is feltűnően jól szabott jelen­goztak ki. Az A terv hábo­rú esetére, a B terv háború nélküli katonai támadásra épült. Utóbbihoz tartozott a rádió elfoglalása. Hónapo­kon keresztül figyelték a rádió őrségét, az őrségvál­tásokat. Tervükben megálla­pították, hogy: I. Szakasz­nyi erő védi a stúdió épü­letét, 2. A legjobb támadási irány a Bródy Sándor utcai kapu. Arra a következtetés­re jutottak, hogy a szemben lévő épületekből gyorstüze lő fegyverrel kell az őrséget lőni. Ez leköti az őrség ere­jét és közben az épület Múzeum kerti oldalán beha­tolnak, s hátbatámadják ' a védőket. (íme az október 23-i „spontán” támadás csaknem hajszál pontos ter­ve.) NÉZZÜNK MEG & sok kö­zül közelebbről egy-egy fi­gurát. Az egyik illegális diákszervezet (ugyancsak a Szabad-Európa rádió irá­nyításával működött) veze­tője Nénvey Zuárd volt földbirtokos, volt horthysta tiszt. 1943-ban Nényev Go­méi körül szemezi a parti­zán vadászatot. Kegyetlen szadista gyilkos. Például három német fogságból szökött szovjet embert él­ve elégetett, egy izzásig hevített kályha segítsé­gével. Ez a gomeli gyilkos elnyomásról uszí­tott az október 23-i tünte­tésen. október 26-án pedig Miskolcon vesz részt Gáti rendőrőrnagy meggyilkolá­sában, bestiális módon rug­dalta a földön fekvő, utol­só perceit élő ember fejét. Ugyanebben az időben Hor­ton, Pintér Lajos. a gép­állomás csendes és szorgal más embernek ismert dol­gozója üvöltözve vasdorong- gal támadt a párttitkárra, társai fogták le a kezét. A vizsgálatok során kiderült, hogy Omelben. Pintér La­jos Nényev szakaszvezető je ség volt. Nem tudni, hol tanulta a nagyvilági divatot, mindenesetre a legjobb hol­mikból állt ruhatára és leg­inkább egy svéd gyárosfiúra hasonlított. Egyedül a nya­kán ékeskedő selyemkendö számíthatott vidékies túlzás­nak, de ez sem volt na­gyon kirívó. Kocsija, a nyolctonnás Skoda mintha most gurult volna le a plseni gyár fu­tószalagjáról. A vezetőfül­ke almazöld zománca hal­ványan tükrözte vissza a ga­rázs éjszakai színeit, a nik- kelezett részek pedig éppen olyan elegánsan ragyogtak, mint a tiszta evőeszközök Csapiár ennek ellenére vé- gigsímította szavasbőrrel a kocsit. Könnyed, mozgé­kony és derűs volt, mint rendesen, de a műbőrkabá­tos panaszán nem tudta egészen túltenni magát. Be­látta, jogosan illették szem­rehányással, elvégre másfél hónapja megkapta a pénzt, el is költötte. Éppen ez csá­bította a feledékenységre. Mert mindig az a legfonto­sabb, aki pillanatnyilag fi­zet, aki pedig valahogy ki­ás hóhérsegéde volt, aki késsel, tűvel szúrkálta, tü­zes piszkavassal kínozta az elfogott szovjet katonákat. A gomeli Pintér ébredt új­já 1956 októberében, Hor­ton. Hollós Ervin hallatlanul érdekes tanulmánya folya­matában és összefüggéseiben mutatja be az 1956-os el­lenforradalmi lázadás részt­vevőit. Megelevenedik á lumpen-proletaritátus, amely szinte mámorosán folytatja, amit 1944 október 15-én nyi­lasként elkezdett — azután abba kellett hagynia — is­mét gyilkol és fosztogat Feltűnnek az alvilági bű­nözők, megértjük szoros „politikai” kapcsolatukat a deklaszálódott burzsoá rendszer tagjaival, illetve szervezeteivel. Megismerhet­jük a politikai kanálisokból felszínre jött ellenforradal­mi pártokat, vezetőiket és céljaikat. Megismerjük az ellenforradalom vidéki hul­lámzását is. Az 1956-os ellenforrada­lom világossá tette, írja a szerző, hogy a proletariátus diktatúrája ellen a kapita­lista restauráció erői — legalábbis kezdetben — nem tudnak nyíltan fellép­ni, el kell játszaniuk az úgynevezett „demokrati­kus” ellenzék szerepéi. Ezért a nacionalista, fasisz­ta, klerikális szervezetek­nek és áramlatoknak szük­ségük van a párton belüli revizionista ellenzékre. Az ellenforradalom nyílt erői és a munkáshatalom között a revizionisták, a különbö­ző burzsoá demokratikus áramlatok és csoportok he­lyezkedtek el. Szembefordu lásuk a proletárhatalomrnal utat nyitott a nyílt ellen­forradalmi erők számára Hazánkban az osztályharc egyik sajátossága éppen ab­ban volt, hogy a polgári ellenzék és a revizionista áramlatok önmagukban nem marad, az bizony egyre hát­rányosabb helyzetbe kerül. Nehéz dolog visszafizetni a pénzt, egy jó fuvart lemon­dani még nehezebb. Csaplar gondolt az Ígéretére, nem igaz, hogy meg akarja lopni a műborkabátost. Mindössze az történt, hogy rengeteg megrendelő akadt, hiába volt tél, nem állt be az uborkaszezon, holott ő arra a teljesen reális eshetőségre számított, amikor lélegzet­hez juthat és egyéb fontos teendő híján leszállítja a kavicsot a műbőrkabátos­nak. Törte a fejét, mi lehet a neve annak a türelmet­len embernek, de ez már csak amolyan kötelességsze­rű erőlködés volt. Mindegy — határozta el — még a héten elszállítja a két for­duló kavicsot és nem szé­gyenkezik többé maga előtt amiatt, hogy érdemtelenül szerzett pénzből élt nagylá­bon az Avas bárjában. A vezetőfülke belseje sem volt ápolatlanabb, mint egy modern hajókajüt. Szinte csak ünneplőruha il­lett a drapp kárpit tisztasá­gához. Kabalának a labda­tudtak megállni, nem tud­tak rendszert alkotni. Amennyiben szembefordul­tak a munkásosztállyal, a proletariátus diktatúrájá­val, annyiban a kapitalista restauráció, a nyílt ellen- forradalmi, nacionalista és klerikálfasiszta erők segéd­csapatává, sőt úttörőivé vál­tak. A harc természetéből adódott az a felszínes kép, mintha ez a segédcsapat állna a mozgalom élén, ő vezetné, irányítaná -az ese­ményeket, ő adná ki a jel­szavakat, és határozná meg a célokat. Október 23-án kicsúszott a kezükből az irányítás, s maguk is csak szaladtak az események után. Kádár János elvtárs ezt a szituációt így jellemezte Andre Wurmsernek, a L’Humanité tudósítójának egyik kérdéséle adott vála­szában : „Nagy Imre és csoportja töltötte be a házmester sze­repét, szélesre tárva a ka­pukat. Ekkor bámulatra méltó gyorsasággal válto­zott meg minden. A háttér­ben álló alakzatok az első vonalba nyomultak előre; azok pedig. akik elől áll­tak, egyre inkább háttérbe szorultak. November 3-án már Mindszefithy játszotta a legfőbb szerepet”. ÉS ELKÖVETKEZETT VOLNA az a pillanat, hogy minden megsemmisül, amit csak a népi hatalom létre­hozott. A földek a földbir­tokosoknak, a gyárak a gyá­rosoknak jutottak volna vissza és megkezdték volna véres leszámolásukat, — most már nyíltan és kendő­zés nélkül. — a dolgozó magyar nép ellen. A tanulmányt a Kossuth Könyvkiadó jelentette meg, ízléses, szép kötetben. Ordas Nándor rúgó-világbajnokság WillyJ jét választotta, nem pedig valamiféle tucatbábut a Futrinka utca lakóiból. No­ha rádió nem járt a nyolc tonnás Skodához, ő beépí­tett a műszerfalba egy tranzisztoros készüléket, mivel üdébb lelkiállapot­ban tudta végigdolgozni as éjszakákat, ha hallgathatta a Monte Carlo-i, vagy a lu­xemburgi rádió táncdalmű- sorát. Senki nem nyúlhatott a Skoda motorjához. Csapiár a legjobb szerelők közt is megállta volna a helyét. Mivel rég túlfutotta a ko­csi nagyjavítás nélkül a százezer kilométert, rend­szeresen megjutalmazták és egészen természetes volt, hogy maga tartja karban a motort, amely most is, mint mindig, egyetlen pöccintés­re indult Talpa valósággal cirógatta a gázpedált, mi­közben üzemelésre melegí­tette a motort. Még mindig a műbőrkabátos járt aí eszében. Latolgatta, mit te­hetne az érdekében, de al legjobb indulata ellenérf* sem segíthetett rajta egy Gerencsér Miklóst A harmadik forduló

Next

/
Oldalképek
Tartalom