Kelet-Magyarország, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-26 / 73. szám
Hollós Ervin: Kik voltak, mit akartak ? A FÉNYKÉPÉN » Köztársaság téri pártház főbejáratát láthatjuk. időpont: 1956. október 30. Mező Imre, a Budapesti Pártbizottság titkára a kövezeten haldoklik. Asztalos János és Papp József honvéd ezredesek holtteste lábuknál fogva akasztva függ az Er- ■ kel Színház melletti fákon. A járdán, az úttesten legyilkolt fiatal sorkatonák. Asztalos János szívét nemrég tépte ki mellkasából Nagy Dezsőné, az alvilágban Mocsok néven ismert prostituált, aki most hasonszőrű társaival mámorosán táncol a véres hullák körül. Körülbelül '500 fegyveres van a téren és körülbelül ezer főnyi csőcselék. A leyyveresek személyének többsége ismert. Többszörösen büntetett előéletű tolvajok, rablók, gyilkosok, sikkasztok, csalók, közveszélyes munkakerülőle, prostituáltak. A társadalom mocsarából előbújt bűnözők nyüzsögnek itt és természetesen a fasiszták, a volt nyilas párt- szolgálatosok. akik személyükben többnyire azonosak az előbbiekkel. Az 56 októberi ellenforradalmi fasiszta lázadás legjellemzőbb mozzanata volt a Köztársaság téri szörnyűség. Különböző fegyveres terrorista alakulatok katonailag összehangolt támadásukat azzal a provokációs hazugsággal készítették elő, bogy a pártház pincéjében diákokat tartanék fogva és kínoznak. Majd, amikor kiderült, hogy ebből egy szó sem igaz, hogy fokozzák a megtévesztett emberek közötti hisztériát, és előkészítsenek még nagyobb szabású vérengzéseket, most már föld alatti kazamatákról és öt* őrzött „szabadságharcosokról” és diákokról beszéltek. Fúrógépeket hoztak a térre, hogy megtalálják a ^mélybezárt” embereket. Kik voltak és mit akartak? Ezt kérdezi Hollós Ervin most megjelent tanulmánykötetének címe. és a szerző, a történész tudományos tárgyilagosságával, csaknem teljes választ ad erre a még ma is sok ember előtt nem eléggé tisztázódott kérdésre. 1956. OKTOBER 23-AV a déli órákban Budapesten valami váratlan és elképzelhetetlen ke7.dődött el. Az ellenforradalom nyugati krónikásai szerint „spontán’, „ösztönös népmozgalom” bontakozott ki, a „nép fegyvert fogott”, hogy „kivívja szabadságát”. Valóban ösztönös volt? Valóban a nép mozgalma volt? Őr. Korom Mihály feszes, kitűnő előszavában írja többi között: „A szerző sokoldalúan mutatja be, hogy mennyire hazug az a beállítás, mintha október 23-án minden előzetes szervezés, egységes összehangolt akarat és elhatározás nélkül kezdődtek volna az események. Akik évek óta mind aktívabban és tervszerűbben készültek a rendszer megdöntésére, a tüntetés folyamán rögtön egymásra is találtak. Az adott szituációban kibontakozó események úgy vonzották magukhoz a rendszer minden rendű és rangú ellenségét, mint, a fény a rovarokat. A szerző jól illusztrálja, hogy kezdetben még sok minden összekeveredett. A helyzet éppen azért volt annyira bonyolult, mert eleinte a frontok összekuszálódtak. A jó szándékú, valóban a hibák kijavítását akaró emberek mellett kezdettől fogva ott voltak azok a sötét erők, amelyek tudatosan törlek a néphatalom ellen. Elein*c ezek is a hibák kijavításának szükségességét hangsúlyozták, de ez csak arra kellett, hogy igazi céljaikat ideig óráig titokban tartva, minél több dolgozót állítsanak maguk mellé. Sajnos, átmenetileg ebben értek is el sikereket. Amikor ezek a becsapott, félrevezetett emberek felismerték a fejlemények fö irányát, sokan félreálltait, sokan pedig a szoojalizmus védelmére keltek. Október 23-án az események fejlődési folyamata örült tempót vett, A szer vezett ellenforradalmi erői- tudatossága, a szenvedélyei' t'elkorbácsolása nyomán csak néhány óra kellett a békésnek induló tüntetéstől a Rádió ostromáig, a könyv- égetésig és a fegyveres ellenforradalomig. Rövid idő alatt szélsőségesen jobboldali irányba fejlődtek az események. És ismét féltőiül bennünk a kérdés: hogyan volt lehetséges ilyen helyze! kialakulása egy szocializmust építő országban? ördögi szituáció, amelyben „akiknek igazuk volt, nem tudták igazukat védeni, akik hazudtak, mindent elértek”. Ismét bebizonyosodott annak a mondásnak igazsága, hogy a következetes aljasság képes az erény látszatát kelteni. • A RÉGI PÁRTVEZETÉS megbocsáthatatlan bűne. hogy a fordulat éve után. megrészegülve a sikerektől, olyan politikát folytatott, amely végső következményében szakadást idézett elő a munkásosztályban, valamint a párt és a nép között. ...A szektás, dogmatikus politikai vonalvezetés teret nyitott a revizionisták megerősödésének a párton belül. A revizionista árulók azütán döntő szerepet vittek a forradalom erőinek szétzilálásában és megbénításában, és magukat kommunistáknak nevezve, rohamléptekkel vitték rendszerünket a szakadék felé, A külső és belső reakció ennél nagyobb segítséget mar nem is kaphatott.” Hogyan is kezdődött? Azon a napon — október 23-án — a jelszavak és a követelések viharosan változtak. Az egyetemisták tüntetése úgy indult, mintha a szocialista demokrácia, a tiszta, lenini politika megvalósítása, a párt politikájában jelentkező hibák kijavítása volna az egyedüli célja. Persze nem a cél változott, hanem a különböző célokért tüntetők közötti erők viszonya. A revizionisták elvakult uszítása lehetővé teszi a szocializmus minden ellenségének csatasorba állását. A föld alól előjött hazai illegális ellenforradalmi szervezetek eddigi titkos háborújukat most már nyütan folytathatják. Lelkesen éljenez és a demokráciát óhajtja Stammberger György, volt SS-százados. Ott vauéi villamos már egészen közel volt, bő szusszanással lassított a megálló előtt, amikor Csapiár hirtelen visszalépett a járdára. Gondolta, feltűnés nélkül be- íordul a sarkon az Idegen- forgalmi Hivatalnál, az.tán majd elmegy a következő villamossal. De alig tett néhány lépést a Szinvahíd felé, kénytelen volt megállni. — Csapiár elvtárs! — szólt utána a műbőrkabátos férfi, akivel nem akart találkozni. Már a nevére sem emlékezett a műbőrkabátosnak. Ránevetett könnyed meglepettséggel, majd egy Toto cigarettát illesztett a szája sarkába. — Maga az? Éppen keresni akartam. A műbőrkabátos önkéntelenül az óraoszlop közelébe húzódott, hogy távolabb kerüljenek a járókelők forgatagától. Elnyűtt, öreges arcán türtőztetni próbálta a haragot. — Nézze, én megértem, hogy kockázatos a dolog. De legalább a pénzemet adja vissza. Csapiár úgy mosolygott, hogy erősen összehunyorította a szemét a füst miatt. A cigaretta hanyagul ingott a szája sarkában és valahogy félaldalra beszélt. — Sajnálnám, ha megvonná tőlem a bizalmát. Tudja mit: ha egy héten bénák a Fekete Kereszt nevű nyilas, a Kereszt és Kard Szövetség, a Fehér Partizánok, a Fehér Gárda, a jobboldali és szélsőjobboldali illegális, klerikális szervezetek tagjai, a jezsuita, cisztercita, a piarista és egyéb szervezetek, rendek sokfelé ágazó föld alatti mozgalmai. ..BÉKÉS TÜNTETŐ” Nickelsburg László is. (Néhány nap múlva ő a Baross téri fegyveres csoport vezetője és ő vezeti a legvérengzőbb osztagot a Köztársaság téren.) Ott van a felvonulók között Szelepcsényi István csoportja, részt vesznek a rádió elleni harcban, majd később a Széna téri fegyvereseknél szolgálnak E/. a csoport ellenforradalmi illegális partizánalakulat volt, 1950-fői kisebb nagyobb megszakításokkal 1959-lg működték. A csoportnak indulója is volt: ..Majd ha egyszer megfújják a béke trombitát és visszatérnek győztesen az SS katonák, a Nap sugara szórja rájuk áldott sugarát, nótaszóval vonulnak majd Budapesten át, majd, ha újra visszatérnek az SS katonák.” Persze a tüntetésen még nem énekelték az indulójukat, ott még ők is semlegességért, szocialista demokráciáért kiáltoztak. Hollósi Ervin sorra bemutatja az összes fegyveres terrorista szervezetek tagjait, megalakulásukat, az összes előzményekkel együtt. Honnan sejthették volna a megtévesztett fiatalok, hogy a tiszta demokráciáért együtt tüntettek egy illegális, Bolond hadosztály nevű szervezettel. amely többségében horthysta tisztekből és főtisztekből toborzódott. Feladatuk volt nagyüzemek és katonai objektumok adatait megszerezni és már 1953- ban írásos tervet dolgoztak ki a Timót utcai és rákoskeresztúri fegyverraktárak elfoglalásáról, megtámadásáról. (Milyen érdekes „véletlen”, hogy október 23-án az ellenforradalom egyik legelső akciója volt a Timót utcai fegyverraktár megtámadása.) Ennek a hadosztálynak a tagjai is felkészülten lettek részt a fegyveres harcokban. Ugyancsak honnan sejthették volna a jószándéku tüntetők, hogy együtt menetelnek az úgynevezett hadapród iskolások szervezeteivel. Ezek 1949-től a Szabad Európa Rádió irányításával készültek a népi uralom megtámadására. 1954-ben A és B tervet dollűl nem váltom be a* ígéretemet, a nyolcadik napon már vissza is kapja az ezresét A három százalékos kamattal együtt — De nekem a kavics kell. —• Istenem, ekkora türelmetlenséget! Hol van még a tavasz? Egyelőre akkora a hideg, hogy lepotyognak a verebek a fáról, maga meg betonozni akar? — Legyen csak ott a kavics, ha már kifizettem — rángatta a fejét egyre mogorvábban a műbőrkabátos. Csapiár elegánsan elpöckölte a cigarettát a virágbolt felé. — Ismerem a házhelyét is, meg a kötelességemet is. Gondolhatja, hogy számomra becsületbeli ügyről van szó. Isten önnel, sietnem kell szolgálatba. Kézfogása is elegáns volt, mint az imént a cigaretta elpöckölése. Járása pedig könnyed, majdnem álmodozó, ahogy visszatért a villamosmegállóhoz. A délutáni műszakosok még ott lábatlankodtak a garázsban, babráltak a menetlevelekkel, gönceiket tapogatták, fáradtan és ma- szatosan készülődtek haza. Az éjszakások kimosakodva vették át a szolgálatot, holmi úrvezetőknek hatottak lelépő kollégáik között, de Csapiár hozzájuk képest is feltűnően jól szabott jelengoztak ki. Az A terv háború esetére, a B terv háború nélküli katonai támadásra épült. Utóbbihoz tartozott a rádió elfoglalása. Hónapokon keresztül figyelték a rádió őrségét, az őrségváltásokat. Tervükben megállapították, hogy: I. Szakasznyi erő védi a stúdió épületét, 2. A legjobb támadási irány a Bródy Sándor utcai kapu. Arra a következtetésre jutottak, hogy a szemben lévő épületekből gyorstüze lő fegyverrel kell az őrséget lőni. Ez leköti az őrség erejét és közben az épület Múzeum kerti oldalán behatolnak, s hátbatámadják ' a védőket. (íme az október 23-i „spontán” támadás csaknem hajszál pontos terve.) NÉZZÜNK MEG & sok közül közelebbről egy-egy figurát. Az egyik illegális diákszervezet (ugyancsak a Szabad-Európa rádió irányításával működött) vezetője Nénvey Zuárd volt földbirtokos, volt horthysta tiszt. 1943-ban Nényev Goméi körül szemezi a partizán vadászatot. Kegyetlen szadista gyilkos. Például három német fogságból szökött szovjet embert élve elégetett, egy izzásig hevített kályha segítségével. Ez a gomeli gyilkos elnyomásról uszított az október 23-i tüntetésen. október 26-án pedig Miskolcon vesz részt Gáti rendőrőrnagy meggyilkolásában, bestiális módon rugdalta a földön fekvő, utolsó perceit élő ember fejét. Ugyanebben az időben Horton, Pintér Lajos. a gépállomás csendes és szorgal más embernek ismert dolgozója üvöltözve vasdorong- gal támadt a párttitkárra, társai fogták le a kezét. A vizsgálatok során kiderült, hogy Omelben. Pintér Lajos Nényev szakaszvezető je ség volt. Nem tudni, hol tanulta a nagyvilági divatot, mindenesetre a legjobb holmikból állt ruhatára és leginkább egy svéd gyárosfiúra hasonlított. Egyedül a nyakán ékeskedő selyemkendö számíthatott vidékies túlzásnak, de ez sem volt nagyon kirívó. Kocsija, a nyolctonnás Skoda mintha most gurult volna le a plseni gyár futószalagjáról. A vezetőfülke almazöld zománca halványan tükrözte vissza a garázs éjszakai színeit, a nik- kelezett részek pedig éppen olyan elegánsan ragyogtak, mint a tiszta evőeszközök Csapiár ennek ellenére vé- gigsímította szavasbőrrel a kocsit. Könnyed, mozgékony és derűs volt, mint rendesen, de a műbőrkabátos panaszán nem tudta egészen túltenni magát. Belátta, jogosan illették szemrehányással, elvégre másfél hónapja megkapta a pénzt, el is költötte. Éppen ez csábította a feledékenységre. Mert mindig az a legfontosabb, aki pillanatnyilag fizet, aki pedig valahogy kiás hóhérsegéde volt, aki késsel, tűvel szúrkálta, tüzes piszkavassal kínozta az elfogott szovjet katonákat. A gomeli Pintér ébredt újjá 1956 októberében, Horton. Hollós Ervin hallatlanul érdekes tanulmánya folyamatában és összefüggéseiben mutatja be az 1956-os ellenforradalmi lázadás résztvevőit. Megelevenedik á lumpen-proletaritátus, amely szinte mámorosán folytatja, amit 1944 október 15-én nyilasként elkezdett — azután abba kellett hagynia — ismét gyilkol és fosztogat Feltűnnek az alvilági bűnözők, megértjük szoros „politikai” kapcsolatukat a deklaszálódott burzsoá rendszer tagjaival, illetve szervezeteivel. Megismerhetjük a politikai kanálisokból felszínre jött ellenforradalmi pártokat, vezetőiket és céljaikat. Megismerjük az ellenforradalom vidéki hullámzását is. Az 1956-os ellenforradalom világossá tette, írja a szerző, hogy a proletariátus diktatúrája ellen a kapitalista restauráció erői — legalábbis kezdetben — nem tudnak nyíltan fellépni, el kell játszaniuk az úgynevezett „demokratikus” ellenzék szerepéi. Ezért a nacionalista, fasiszta, klerikális szervezeteknek és áramlatoknak szükségük van a párton belüli revizionista ellenzékre. Az ellenforradalom nyílt erői és a munkáshatalom között a revizionisták, a különböző burzsoá demokratikus áramlatok és csoportok helyezkedtek el. Szembefordu lásuk a proletárhatalomrnal utat nyitott a nyílt ellenforradalmi erők számára Hazánkban az osztályharc egyik sajátossága éppen abban volt, hogy a polgári ellenzék és a revizionista áramlatok önmagukban nem marad, az bizony egyre hátrányosabb helyzetbe kerül. Nehéz dolog visszafizetni a pénzt, egy jó fuvart lemondani még nehezebb. Csaplar gondolt az Ígéretére, nem igaz, hogy meg akarja lopni a műborkabátost. Mindössze az történt, hogy rengeteg megrendelő akadt, hiába volt tél, nem állt be az uborkaszezon, holott ő arra a teljesen reális eshetőségre számított, amikor lélegzethez juthat és egyéb fontos teendő híján leszállítja a kavicsot a műbőrkabátosnak. Törte a fejét, mi lehet a neve annak a türelmetlen embernek, de ez már csak amolyan kötelességszerű erőlködés volt. Mindegy — határozta el — még a héten elszállítja a két forduló kavicsot és nem szégyenkezik többé maga előtt amiatt, hogy érdemtelenül szerzett pénzből élt nagylábon az Avas bárjában. A vezetőfülke belseje sem volt ápolatlanabb, mint egy modern hajókajüt. Szinte csak ünneplőruha illett a drapp kárpit tisztaságához. Kabalának a labdatudtak megállni, nem tudtak rendszert alkotni. Amennyiben szembefordultak a munkásosztállyal, a proletariátus diktatúrájával, annyiban a kapitalista restauráció, a nyílt ellen- forradalmi, nacionalista és klerikálfasiszta erők segédcsapatává, sőt úttörőivé váltak. A harc természetéből adódott az a felszínes kép, mintha ez a segédcsapat állna a mozgalom élén, ő vezetné, irányítaná -az eseményeket, ő adná ki a jelszavakat, és határozná meg a célokat. Október 23-án kicsúszott a kezükből az irányítás, s maguk is csak szaladtak az események után. Kádár János elvtárs ezt a szituációt így jellemezte Andre Wurmsernek, a L’Humanité tudósítójának egyik kérdéséle adott válaszában : „Nagy Imre és csoportja töltötte be a házmester szerepét, szélesre tárva a kapukat. Ekkor bámulatra méltó gyorsasággal változott meg minden. A háttérben álló alakzatok az első vonalba nyomultak előre; azok pedig. akik elől álltak, egyre inkább háttérbe szorultak. November 3-án már Mindszefithy játszotta a legfőbb szerepet”. ÉS ELKÖVETKEZETT VOLNA az a pillanat, hogy minden megsemmisül, amit csak a népi hatalom létrehozott. A földek a földbirtokosoknak, a gyárak a gyárosoknak jutottak volna vissza és megkezdték volna véres leszámolásukat, — most már nyíltan és kendőzés nélkül. — a dolgozó magyar nép ellen. A tanulmányt a Kossuth Könyvkiadó jelentette meg, ízléses, szép kötetben. Ordas Nándor rúgó-világbajnokság WillyJ jét választotta, nem pedig valamiféle tucatbábut a Futrinka utca lakóiból. Noha rádió nem járt a nyolc tonnás Skodához, ő beépített a műszerfalba egy tranzisztoros készüléket, mivel üdébb lelkiállapotban tudta végigdolgozni as éjszakákat, ha hallgathatta a Monte Carlo-i, vagy a luxemburgi rádió táncdalmű- sorát. Senki nem nyúlhatott a Skoda motorjához. Csapiár a legjobb szerelők közt is megállta volna a helyét. Mivel rég túlfutotta a kocsi nagyjavítás nélkül a százezer kilométert, rendszeresen megjutalmazták és egészen természetes volt, hogy maga tartja karban a motort, amely most is, mint mindig, egyetlen pöccintésre indult Talpa valósággal cirógatta a gázpedált, miközben üzemelésre melegítette a motort. Még mindig a műbőrkabátos járt aí eszében. Latolgatta, mit tehetne az érdekében, de al legjobb indulata ellenérf* sem segíthetett rajta egy Gerencsér Miklóst A harmadik forduló
