Kelet-Magyarország, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-26 / 73. szám

Várnai Zseni; Hiszek Hiszek tebenned, föld, szülőanyánk, Verejtékünk és vérünk bíbora Hullott reád és hizlalta rögöd, Te nem lehetsz a sorsunk ostora, Te velünk leszel! Hiszek tebenned, testvérünk, acél, A mélységből, hol poklok tüze ég, Kivájtunk, hogy a szikla is nyögött És ma te kard vagy, eke és kerék, Te értünk leszel! Hiszek tebenned, tűz, villámerő, Hiszek tebenne d, minden elemek, Hatalmas viz, hajókat tördelő Légáram, melyen szárnyasgép lebeg, Te szárnyunk reszel! Hiszek tebenne d. föld kincse, kenyér. Te fák gyümöl cse, benned is hiszek. Kelet, Nyugat. Észak és Déli táj, Messze tájakon testvéri szívek. Hiszek! hiszek! S hiszek tebenned felgyűlt nagy tavasz. Mert forradalomnak márciusa jár. Ég föld, acél, villám es tűz fölött. Hiszek, tebenned, Vörös proletár. Hiszek, hiszek!, A tv ünnepi műsorából Rajkin a Váci utcában — Konca Zsuzsa a moszkva metrón— Elkészült az első szovjet magyar köpi odukciós tv-film A Citadella étterem a tv-stúdióban. Az előtérben La- rissza Trembovelszkaja, a Moszkvai Nagyszínház tagja. Sárga, cirkuszi sátorhoz hasonló építménybe költö­zött ideiglenesen a Gellért­hegyi Citadella étterme A Magyar Televízió 1-es stú­diójában építették fel a díszletkészítők az étterem egy részletét, méghozzá olyan tökéletesen, hogy a pincérek is elégedetten né­zik a sziklából kiképzett falakat. Az egyik pincér nekitámaszkodik, az egész építmény megremeg: hiába ezek a sziklák papírmassé- ból készültek. — Az utolsó felvételek­nél tartunk — mondja Deák István a Moszkva—1 Budapest címmel készült produkció rendezője. — A filmnek az kölcsönöz külö­nös érdekességet, hogy ez az első magyar—szovjet koprodukcióban készülő televíziós film. A szereplőket még a sminkesek készítik elő, így a rendezőnek van néhány perce a tájékoztatásra Ä film felvételeit Moszkvában és Budapesten forgatták. Cselekménye mindössze ennyi: magyar színészek Moszkvába, szovjet művé­szek Budapestre utaznak. Ott fogadják őket, városné­zésre mennek, ismerkednek a két főváros életével. Mindez persze csak keret ahhoz, hogy énekeljenek, táncoljanak, hiszen a film kifejezetten szórakoztató szándékkal készült. — Láthatták forgatás köz­ben Rajkint Budapesten, a Váci utcában, a moszkvai metró utasai pedig Koncz Zsuzsát hallhatták Kedves szerep jut Rátho- nyi Róbertnek. Egy moszk­vai színház nézőterén ül, de a közönség felismeri. A színpadra hívják, s ott a; Csárdáskirálynőből énekel részleteket. A szovjet ven­dégek egyike. Igor Kirilov, a népszerű tv-bemondó, s bizonyára megszereti majd a magyar közönség a csinos Larissza Trembovelzkaját, a Nagyszínház tagját. A leg­látványosabb szovjet felvé­tel az orosz farsangról ké­szült epizód, amelynek „fő­szereplője” egy havon szá­guldó trojka. Közben összegyűltek a színészek, bekapcsolják a világítást, és Sík Igor, az operatőr megkezdi a felvé­telt. Mire e sorok megjelen­nek, a kész film már do­bozokban várja a forgatást. Egyidőben mutatja be a produkciót a szovjet és a Magyar Televízió a hazánk felszabadulása tiszteletére készített ünnepi műsorban. Úi mativar film Szevasz Vera A nézőtéren jórészt ua- lalok ülnek, pedig nem mondhatnánk, hogy csak fiataloknak készült a film. Talán nem is értik eléggé a 16—18 evesek, mint anogy Vera is inkább csak szemléli, mint éli az ese­ményeket. Azt hiszem már ez is sejteti, hogy nem szo­kásos teenageer történetről van szó. Herskó János filmje sokkal többre vállal­kozik ennél. A mozgalma s nyári vakáció élményei egy kislányt felnőtté érlelnek. Így is megfogalmazhatnánk a rövid tartalmat. Ez azon­ban korántsem volna tel­jes Mert a filmet nézve a vakáció — s eközben a fia­talok szerelme — szinte csak keretnek tűnik, olyan mélységeket tárnak fel az alkotók előttünk, azaz Vera előtt. A diáklány furcsa vé­letlenek sorozatán át meg­ismeri. vagy inkább meg­sejti a felnőttek ellentmon­dásokkal teli világát. Tehát tulajdonképpen két nemze­dék vágya, életútja és ma­gatartása bontakozik ki a filmen. De szó sincs sem­miféle erőszakolt párhu­zamról. Szinte csak a vélet­lenek laza szálai kapcsol­ják egymáshoz az ' esemé­nyeket. A szintézist a néző­nek kell, vagy inkább kellene megteremteni. Ez azonban nagyon nehéz dolog. Külö­nösen a film nézése közben az, mikor a pergő esemény annyira leköt bennünket, hogy nincs időnk asszociá­cióra, Ezt érezzük az em­lékezetes jelenet nézése közben is. mikor Vera ápo­lónőnek hazudva magát, hazakíséri a beteg asszonyt A kórházi ismerősnek leg­hőbb vágya, hogy ott le­gyen egyetlen lánya es­küvőjén. Megérkezik a faluba. A násznép döb­benten nézi a nem várt vendéget, akit az egész falu, sőt már a család is eltemetett. A beteg nő meg­jelenése iszonyú indulatokat isttvar h lelkekben, s mind­ez a lakodalmi mulatozás­ban csapódik le. Ez a jele­net a filmművészet legjoó- jainak is dicséretére válna. Egyszerre érezzük a borba fullía.o t hit, a szétfoszló ál­mok és a halál megyéjének tragikumát. Kit érdekel most Vera, a kis diáklány, akinek a la­kodalom lélekrázó hangula­tához képest nagyon is el­törpülnek a problémái. • A nagy izzásnak a men­tőautó szirénája vet véget és Vera egy élménnyel gaz­dagabban tovább mehet. Újabb dolgok történnek, csakhogy bennünk még mindig a lakodalom lüktet és szinte türelmetlenek va­gyunk, hogy Vera csak jó­val később reagál erre a benyomásra A film di­cséretes törekvése mellett talán leginkább az a hiba, hogy a történet sok epizód­ra bomlik, s ha nem is hagy mindegyik olyan ni iy nyomot mint az előbbi, azért úton, útfélen kizök­kent bennünket és nehezen létesíthető új kapcsolatok megteremtésére sarkall Ve­ra tulajdonképpen nem fő­szereplő. csak programjával és sorsával elmesélő je a történetnek. Kár. hogv túl sok helyet be kell járnunk és hogy olyan sok minden tröténik. A fogékony lélek — s a filmbeli leány ilven — kevesebből is ért A né­ző sem szereti a sok ma­gyarázatot. A nem hivatásos színészek szerepeltetése kitűnő öt'et. A Verát alakító Neményj Mária esetében nem is le­het kifogásunk. A azonban, ha figurálisán meg is feleltek a követelménv- nyeknek. színészileg gyenge alakítást nyújtottak Sze­rencsére Horváth Teri és Mensáros László kitűn»' 'á- téka sok mindenért kár­pótolta a nézőket. , Gyarmati Béla A napokban volt a premiere a Nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban a d!daktoma<nak — az oktatógépnek. Vad Sándor kémiaszakos tanár Ismerteti a diákokkal, miként dolgozik a gép. Foto: Hammel József hamar. Volt három másik fuvarja, összesen tizenöt forduló. Ezt csak igen gon­dos időbeosztással teljesít­hette. A három fuvarért közel négyezer biztos fo­rintra számíthatott. Bár­hogy mérlegelt, ez a közel négyezer biztos forint előbb­re való volt, mint a már elköltött ezer. Közeledett a hatvan fok­hoz a hűtővíz hőmérséklete. Épp kapcsolni akart a má­sodik sebességi fokozatba, amikor rányitotta a kocsi­ajtót a garázsmester. — Kértelek, hogy gyere be az irodába, Csapikám — mondta majdnem zavar­tan. — Ne haragudj főnők, elfelejtettem. De úgy is megálltam volna a menetle­vélért. — Mivel látta, hogy a garázsmester komolyabb a szokásosnál, megkérdezte: — Segíthetek valamiben? — Hogyne. Épp erről van szó. — Mennyi kell? — Ne bolondozz. A vison- tai építkezésen kell segíte­ned. Holnap délután in­dulsz. Csapiár megdöbbenve ál­lította le a motort, de gyor­san visszabillent arcára a gondatlanság. — Éppen engem? — Nemcsak téged. Át­megy negyven kocsi. — És mennyi időre? — Ki tudja — tárta spét gyámoltalanul a tenyerét a garázsmester. — Talán ha beszélnél a direktorral. — Hiába. Sürgős a dolog, ráadásul te leszel az egyik brigád vezetője. De ne szívd a fogad. Jól fogtok keresni. — Oké — nevetett Csap- lar és újra indított. A ka­punál ki sem szállt a kocsi­ból, a kesztyűjét sem húzta le, úgy vette át az írnoktól a menetlevelet. Éjfélig kettőt fordult Nyékládháza és Kazincbar­cika között. A Skoda ha­rapta az utat. Szép tiszta volt a téli éjszaka, száraz az út és jó a zene Luxem­burg hullámhosszán. Érez­te, ezen az éjszakán is, mint már annyiszor, min­den sikerülni fog. Mielőtt Miskolcra ért volna a har­madik fordulóval, próbálta eldönteni, kinek a kedvéért térjen le legközelebb. Vá­laszthatott Sajószentpéter, Hámor és Kistokaj között. És persze szavazhatott vol­na a műbőrkabátosra is, akinek Perecesen volt a házhelye. Egyelőre az ötlet szintjén mozgott a latolga­tás, nem sietett elszánni magát. Hosszú az éjszaka, nagyon hosszú. két óra előtt nem világosodik. Kazincbarcikán, az épít­kezésen aludt az éjjeliőr. Ez meglepte Csapiárt. Rend­szerint hajnali háromig is virrasztani szokott az öreg, ő pedig minden fordulónál felriasztotta, hogy ne hor­koljon olyan hangosan a fizetésért. Most nem éb­resztette fel. Behajtott ugyan az építkezés terüle­tére, de csak azért, hogy megforduljon. Az ésszerű­ség úgy kívánta, hogy mi­nél hamarabb megszaba­duljon a kavicstól, tehát Sajószentpétert kellett vol­na előnyben részesíteni, de nem tudott szabadulni a műbőrkabátos tekintetétől. Mintha most is ott álltak volna az óra alatt, s ő nézné a műbőrkabátos el­nyűtt, öreg arcát. Tudta róla, sovány pénzű vasker­ti munkás a kohászatnál, hátha az egyik kölykéről hiányzik a télikabát az ez­res miatt — élte bele ma­gát Csapiár a műbőrkabá­tos helyzetébe. Neki még ma délután indulnia kell Visontára, ki tudja, mikor vergődik onnan haza. Igaz, visszafizethetné az ezrest, de ezzel csak nagyobb csa­lódást okozna a pasasnak. És egyáltalán, végre kéznél van a teljes összeg az új Wartburghoz, istenkfsértés lenne megbontani ilyen semmiség . miatt. Tehát: Irány Pereces. Még el sem ér a valódi álmokhoz az éjjeliőr, addigra ő már le is tudja a két fordulót, le­tudja ezt a valóban halaszt­hatatlan becsületbeli ügyet. Amikor gyalogosan meg­szemlélte a terepet a mű­bőrkabátos házhelyénél, jelentéktelennek találta az emelkedőt. Úgy élt em­lékezetében, hogy sokkal enyhébb, mint a kavicsbá­nyában, ahol minden fordu­lónál fel kell kapaszkodni a kapta tón. A motornak nagyon jól­esett a tiszta, hűvös levegő. Olyan kedvvel húzott, mint­ha pelyvával lett volna te­le a biltenőplató a három köbméter kavics helyett Csapiár mégsem hamarkod- ta el a dolgát. Nyugodtan megállt az utca alján, amelvnek felső végében volt a műbórkabátos házhelye Újra kapcsolt és érzékei szinte rátapadtak a dolgo­zó autóra: kiszámította, mekkora gaz. mekkora se­besség a legalkalmasabb, hogy a kerekek biztonságo­san kapaszkodjanak a ki­lenc tonna súllyal. Az út egyik oldalát erdős szaka­dék szegélyezte, a másikat félig kész házak és ritka lámpasor. Csapiár szokat­lanul hosszúnak találta az időt, amig a kocsi egyik lámpától a másikig ért. Az idő és a lámpák közti tá­volság egyre nőtt. De a mo­tor hűségesen dolgozott, ereje masszív maradt, csalt a gázpedált kellett egyre mélyebbre nyomni. Aztán egyik pillanatról a másikra lefulladt a motor. Valahonnan, a végtelen messzeségből, csodálatra méltó nyugalommal és báj­jal duruzsolta egy női hang: „Rádió Luxemburg”. Csapiárnak egyszerre több problémája támadt. Finom kezét otrombának érezte a kesztyűtől, a kocsi lassan gurulni kezdett vissza, lába lecsúszott a fékről. Rémlett, hogy a kocsi orra emelke­dik. Kusza villanásokban követték egymást a felis­merések: egészen hátul van a teher, ez így szokás, hogy ürítésnél szinte önmagától billenjen meg a plató. Hiá­ba fékez, a két hátsó kere­ket nem tudják úgy leszo­rítani a fékpofák. hogy megálljt parancsolhatna ne­kik. Egyetlen megoldás lenne, az első sebesség, de az hiányzik a Skoda nyolc- tonnásból, nincs is rá szük­ség azokon az utakon, ahol nekik járni kell. Jó volt éreznie, hogy nem veszíti el a fejét. Fé­kezett, amig tudott, remél­te, sikerül annyira késlel­tetnie a gurulást, hogy vé­gül az utca aljába ér és ott minden rendbejön. De a lendület ’ veszedelmesen nőtt Világosan megérezte, semmi remény. Kilökte az ajtót és az utca sötét olda­tára vetette magát. Sza­kadékba bukfencezett, de megakadt a bokrok rugal­mas bozontjában. A többit már álomszerű­vé tette valami furcsa szé­dület. Meglepően könnyű volt, amikor visszavergődve az útra, ismét talpraállt Úgy tűnt, soha nem járt itt autóval, soha nem húzta vissza gépestől mindenestől az a félelmetes erő. Vagy száz méteren át nyoma sem látszott a Skodának. Az ut­ca dereka táján azonban roncsolt bokrok világítottak elő. A szakadék meredek oldalán folyosó nyílott * fák között, szálkás csonkok sora vezetett le a mély völgybe. Ott pedig groteszk pózban hevert a Skoda. Riasztóan fordította hasát az ég felé, a vezetőfülke pedig úgy lapult a kocs! nagy teste alatt, mint az összegyűrt cigarettásdoboz. Csapiár józanodni kezdett az álomszerű, furcsa szédü­letből. Az volt az első gon­dolata. hogy nyomban fel­keresi és megöli a műbőr- kabátost. De csak a kesz­tyűjét húzta le. aztán elin­dult a legközelebbi rendőr­őrsre. Amikor felelősségre von­ták a hatvanezer forintos kárért, mindössze 175 fo­rintra büntették feketefu­var miatt. Azt mondták a szakértők. műszaki hiba okozta a balesetet Indok: hiányzott az egyes sebesség- fokozat. Az a sebességfoko­zat amelyre a szabályos utaknál soha nincsen szük­ség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom