Kelet-Magyarország, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-11 / 60. szám

Péter János választási beszéde hazánk külpolitikájáról Péter János külügymi­niszter a szekszárdi válasz­tási nagygyűlésen többi kö­zött hazánk külpolitikájáról szólt Külpolitikánk következe­tessége — mondotta — azt jelenti, hogy a szó legszi­gorúbb értelmében elvi po­litikát, ugyanakkor ezzel együtt reálpolitikát igyek­szünk folytatni. Ennek a következetes külpolitiká­nak köszönhető, hogy a ma­gyar nép belpolitikai ered­ményei alapján, valamint szocialista és haladó erők nemzetközi támogatásával felszámoltuk az imperialis­ta és a nemzetközi reakciós erők ellenünk irányuló hi­degháborús támadásainak időszakát, s ma Magyarország nagyobb nemzetközi meg­becsülésben részesül — fi­gyelembe véve a Duna völ­gyi népek barátságát is — mint bármikor történelme folyamán. Lehetőségeinkhez, sze­rény erőinkhez mérten mi minden nemzetközi vállal­kozásban készségesen ve­szünk részt, amely a szocia­lista országok és a nemzet­közi munkásmozgalom egy­ségének javítására, az impe­rialista agresszió visszaveré­sére, a fejlődő országokkal való együttműködésre és a különböző rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élésének megszilárdítására, a béke megvédésére irá- nyuL A Magyar Népköztár­saság részvételét, kezdemé­nyezéseit az ilyen nemzet­közi megmozdulásokban il­lő figyelem fogadja. A jelenlegi viszonyok kö­zött fő nemzetközi feladat­nak tekintjük a vietnami nép ellen folyó agresszió fel­számolására és a békés megoldásra irányuló törek­vések, támogatását. A külügyminiszter a to­vábbiakban arról beszélt, hogy a vietnami agresszió menete idején is szemünk előtt tartjuk külpolitikai feladataink egész körét, fő­ként azt, hogy a termo­nukleáris háború veszélyé­nek kiküszöbölése óvatos, körültekintő és céltudatos akciókat követel meg az országok felelős kormányai­tól, majd kijelentette, hogy új folyamatok indultak meg a különböző rendszerű európai országok kölcsönös kapcsolatainak alakulásá­ban. Számos nyugat-európai ország minden eddiginél kedvezőbben reagál a szo­cialista országok javaslatára az európai biztonsági kon­ferencia előkészítésére vo­natkozóan. Sőt: a Né­met Szövetségi Köztár­saság és Spanyolország is — az előbbi hangosabban, az utóbbi (egyelőre legalábbis) halkabban — a kapcsolatok fejlesztését kínálja fel a kelet-európai szocialista or­szágoknak.. Mi minden ilyen lehetőséget és javaslatot ér­demének megfelelően, elvi és reális külpolitikánt kö­vetkezetes elvei alapján ér­tékelünk és amikor arra megérik az idő, döntésünket az európai béke és bizton­ság igazi érdekeinek szolgá­latában hozzuk meg. Rendkívül bonyolult nem­zetközi helyzetben, de biztos és következetes külpolitikai elvek alapján építjük ha­zánk nemzetközi kapcsola­tait. Biztosak lehetünk ab­ban, hogy az ország belpo­litikai életének az a fejlő­dése, amelyet a kongresszu­sok és választások mostani sorozata előkészít, növelni fogja a Magyar Népköztár­saság nemzetközi hatékony­ságát és lehetőségeinket ar­ra, hogy népünk alkotó éle­te számára minél kedvezőb­bé tegyük a nemzetközi fel­tételeket. Választási nagygyűlés Dun a ú j városban Pénteken a Hazafias Nép­front és a városi pártbi­zottság választási nagygyű­lést tartót Dunaújvárosban, a Dunai Vasmű művelődési házában. Sárosl József, a városi pártbizottság első tit­kára nyitotta meg a nagy­gyűlést, majd Darvasi Ist­ván, az MSZMP Központi Bizottsága ogit. prop. osztá­lyának helyettes vezetője mondott választási beszédet. Az USA légihadereje Észak-Vietnam nehéziparát bombázta Az amerikai hadvezetés a VDK ellen folyó légiháború újabb kiterjesztésére szánta el magát — az Egyesült Ál­lamok légihaderejének F— 15 105 Thunderchief mintá­jú vadászbombázói pénteken délután első ízben bombáz­ták Észak-Vietnam nehéz­ipari létesítményeit A thaiföldi támaszpontok­ról érkező gépek a Hanoi­tól 60 kilométernyire észak­ra fekvő Thai Nguyen kohá­szati üzemét, a Vietnami Demokratikus Köztársaság legnagyobb ipari központját támadták. A nyugati távirati irodák hírmagyarázóinak egyönte­tű véleménye szerint az amerikai hadvezetésnek ez a lépése a háború kiterjesz­tésének legfontosabb moz­zanata az észak-vietnami hőerőművek bombázása óta. A hírmagyarázók emlékez­tetnek arra is, hogy a há­ború fokozását szolgáló cse­lekmények sorában az ame­rikai repülőgépek az utób­bi két hétben megkezdték az észak-vietnami folyók elaknásítását, az amerikaiak Dél-Vietnamban felállított ütegekből lövik a VDK te­rületét és az Egyesült Álla­mok hadiflottája megkezd­te a VDK part menti léte­sítményeinek rendszeres ágyúzását. A kohászati és vegyiipari létesítményeket tömörítő Thai Nguyen-i ipari komp­lexum az észak-vietnami ipar szíve. Az üzemek épí­tését az első ötéves terv keretében 1961-ben kezdték meg. A tervek szerint az üzemekben évente 100 ezer tonna acélt állítanak elő, s ezt a számot a második ötéves terv során meg akar­ják kettőzni. Indonéziai Djakarta (MTI) A djakartai rádió pénte­ken reggel közölte, hogy a képviselők többsége olyan határozati javaslatot köve­tel, amely előirányozza Su­karno menesztését és perbe fogását az 1965-ös hata­lomátvételi kísérletben való állítólagos részvétele miatt. „A többségnek az a véle­ménye — mondotta a rá­dió —, hogy az ilyen hatá­rozat megnyithatná az utat a jelenlegi politikai konf­liktus alkotmányos rendezé­se felé.” A Reuter úgy értesült, jelentés hogy a titkos bizottsági üléseken a kongresszus két részre oszlott. Az egyik cso­port azt kívánja, hogy Su- karnót „teljesen, de tapin­tatosan” eltávolítsák, a má­sik pedig megbélyegzéséért harcol. A hadsereg képvise­lői — akik Sukamo-barát megmozdulásoktól tartanak — azt kívánják, hogy Su­karno maradjon hivatalá­ban, minden végrehajtó hatalom nélkül: a különbö­ző jobboldali frontok kép­viselői viszont azonnali el­távolítását és megalázását sürgetik. A Déli pályaudvar üvegcsarnokában fotó­kiállítást rendezett a Magyar Távirati Iroda népgazdaságunk eredményeiről, utóbbi éveink szépséges új épületeiről, modern gyárainkról. Impozánsan hirdeti ez a kiállítás: nagy dolgod kát alkottunk, sikeresen munkálkodtunk a ter­melésben, a kultúrában, sportban, nemzetközi kapcsolataink megszilárdításában egyaránt, ízelítőül két képet közlünk. Egy kiállítás képei: üzemel a csepeli „krlstálypalota”. A Csepeli Szerszámgépgyár újonnan épült üzemcsarnoka. A csarnok érdekessége, hogy a berendezések színeit, a munká­sok ruháit az Iparművészeti Főiskola munkatársai tervezték. Egy kiállítás képei: Légifelvétel Salgótarján új lakónegyedéről. A, Zubov—L. Perov — A. Szergejev: Fordította: Bányász Béla Vénus Ptyicin ma ismét találko­zik Pjotr Makszimoviccsal. Addig is egyeztetni kell a szálakat, a „Gyöngyvirág és a nyomozók adatait. ._ A nem nagy, európai kapitalista ország fővárosá­ban működik egy valaki ál­tál jól dotált kémközpont. Valószínű, hogy nem utol­só szerepet játszik abban a német Kari, tapasztalt fel­derítő — fizikusnak álcáz­va. Egy érdekli őket: Alek- szej Mihajlovics Kruglov professzor intézete. „Gyöngyvirág” derekasan dolgozik, a rejtjel megfej­tése sikerült. Nagyon ne­héz volt, de sikerült: Min­den áron adatokat kell sze­rezni Kruglov kutatásáról. Követelje meg Vénustól a sürgős cselekvést Minden lehetősége megvan erre. Va­lószínű meglátogatom önö­Ki es • Vénus? „Gyöngyvirág” közli, hogy saját emberük van az intézetben. Ki lehet? Most ez a fontos. Ki lehet? Vannak idegesítő momen­tumok: néhány nappal azután, hogy Ptyicin találkozott Pjotr Makszimoviccsal. Kari elhagyta az országot, pedig még le sem járt a tartózkodási ideje. S ami a legfontosabb, nem kereste meg Jegorovot. Miért? Va­lószínű, hogy Kari más utat keres majd a titok megszer­zéséhez. De kire számíta­nak? Ismeretes, hogy Kari és felderítő központja kap­csolatban van az egyik nagy kapitalista ország moszkvai követségének dol­gozójával. Ismeretes, hogy találkoztak. Ismeretes. Is­meretes. De van két isme­retlen tényező. Az ügynök és valaki az intézetben. Kicsoda? A legfontosabb kézrekeríteni az ügynököt. „Gyöngyvirág”. Igaz, kül­dött filmet, s megjegyezte: Minden valószínűség szerint ez az ügynök. Iparkodik megtudni részleteket. Még egy szál a láthatá­ron. Szibériában él egy tu­dós Konsztantin Petrovics, akiben Kari reménykedik. De még mennyire. Messzi­re ment, de valamire még vár. Sok idő eltelt azóta, hogy az őrnagy ebben a szobá­ban tanúja volt egy köny- nyelmű ember nehéz gyóná­sának. Fejét lehajtva, Ptyi­cin tekintetét kerülve, hosz- szan, zavartan beszélte el miként tért le az útról. 4 szakadék szélén A tudós élete a déli or­szágrészen gyermekkorától nem a legjobb mederben haladt. Édesapja villany- szerelő, édesanyja manikű­rösnő volt. Az apa mindig részegen jött haza, sokat kártyázott, sötét emberekkel volt körülvéve. Éjszaka, mi­kor már kissé kijózanodott, nagy dühvei verte a fele­ségét. Aztán elhagyta őket Északra ment pénzt keresni. Édesanyja aznap halt meg, mikor fia megkapta az érettségi bizonyítványt. 1940 nyara volt akkor. Teljesen egyedül maradt. Kosztya gyárba került. Ügyes kezű volt, sok min­dent kellett tennie már gyermekkorában. Szépen haladt előre. És akkor jött a háború! Másnap a frontra ment, 3 hónap múlva jelent meg is­mét szülővárosában — ak­kor itt már megszállók uralkodtak — lerongyolód­va, piszkos nadrágban, fel- ismerhetetlen színű zakóban s ormótlan lábbeliben. A házból, ahol lakott, csak romok maradtak. A városszéli kis utcába ment, ahol az öreg Fomics élt, aki bevezette őt a lakatos mesterség titkaiba. Az öreg felsóhajtott, mi­kor meglátta Kosztyát. — Honnan kerültél elő? — Körül voltunk kerítve. Azt hittem végünk van. Ki­másztam. Fomics mosolygott. — Nem jó helyre jöttél. Németektől — németekhez. Itt maradhatsz, szűk a hely, de azért megférünk. Kere­sünk valami megfelelő mun­kát. A front mindenütt front... A fiú először nem értette, milyen frontról van szó. Aztán rájött Fomics pró­bára tette a fiút, s csak az­tán kapcsolta be csoportjá­ba, melyet a városi párttit­kár irányított Újévkor, mikor a föld­alatti mozgalom tagjai a né­met raktárt akarták felrob­bantani, Kosztyát elfogták. Egy provokátor árulta el. A fiút kegyetlenül kí­nozták. De nem tudtak be­lőle kicsikarni semmit Egy éjszaka kinyílott a börtönajtó és a padlóra vérző embert dobtak. Csak hajnalban tért magához és elmondta Kosztyának, le­bukott még egy csoport. Köztük ő is Mihail Puza- nov (Kosztya valahol már hallott róla) és, hogy egy provokátor áldozata, erről meggyőződött a tegnapi ki­hallgatáson. — Minden elveszett test­vér. Minden... A tegnapi hadijelentés... Megint vissza­vonulnak a mieink... Bár­hova rejtőzöl is a németek elől, nem tudsz elbújni. Vagy talán megegyezünk a Gestapóval? Kosztya dühösen ráordí­tott: — Te aljas! Mit javasolsz, te mocsok? Éjszaka azok, akik be­hozták, el is vitték Puzano- vot. Egy nap múlva Kosz­tyát megint kihallgatták, ütötték, verték, kérdezték társai nevét. Kosztya egyre azt mondta: „Nem ismerek senkit. Nincs kapcsolatom a földalatti mozgalommal”. — Majd mi segítünk ne­ked. Behozták a vörös hajú Mi­hail Puzanovot és mega - dődött a játék. Puzanov megesküdött arra, hogy Kosztya javasolta neki. lep­jenek kapcsolatba a Gesta­póval és adják ki társai­kat. Ö Puzanov először el­lenkezett, de aztán rájött, hiába, úgyis elveszett. Kosztya nem beszélt. — Miért hallgatsz? Meg­gondoltad magad? — gú­nyolódott Puzanov. — A társaidat már lefogták, hiá­ba minden. Valóban, rövidesen behoz­tak három bátor fiút Kosz­tya brigádjából. Már fel voltak „dekorálva” és alig álltak a lábukon. — No, disznók, hallgatni fogtok, vagy beszéltek? Be­ismeritek az egészet? A fiúk hallgattak. A ges- tapós Kosztyára mutatott. (Folytatjuk. Kéf foto — hazánkról &

Next

/
Oldalképek
Tartalom