Kelet-Magyarország, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-11 / 60. szám

Különleges tavasz A KÜLÖNLEGES jefc* elsősorban megyénkre és Itt is a mezőgazdaságra vonat­kozik. Van örömünk, de gondot is hozott bőven ez a tavasz. Január közepétől, ahogy lehullott a 30—50 centiméteres hótakaró, ál­landóan aggódva hallgattuk a meteorológia jelentését. Öt-tíz fokkal itt mindig hi­degebb volt, mint az ország más tájain. Két-három hét­tel később érkezett a ta­vasz, ami már magában hátrányt jelent, de ennél sokkal súlyosabb, hogy a nagy tömegű hó hirtelen ol­vadt és az őszi csapadéktól telített talaj nem vette be a sok vizet, sem az ára­dásnak indult folyók nem tudják ezt elszállítani. A megye mezőgazdasági te­rületéből majdnem 200 ezer hold került víz alá. Laká­sok, gazdasági épületek áll­nak vízben. Különösen sú­lyos a helyzet a szatmári es a beregi részeken. Nagy gondunkban mégis bizalmat ad, hogy erősebbek szövetkezeteink, mint eddig bármikor. A nemrég be­fejezett zárszámadások ada­taiból kitűnt, hogy több, mint ezer forinttal emelke­dett az egy tagra eső kere­set a múlt évihez viszonyít­va. Gyarapodott a közös vagyon, s mind ez elsősor­ban a tagság szorgalmának, tudati változásának kö­szönhető. Másodsorban hoz­zájárult a szövetkezetek erősödéséhez néhány mező- gazdasági termék felvásár­lási árának emelése, a hitel és az sztk-ügyek rendezé­se, továbbá az utóbbi hóna­pokban a nyugdíj és az anyasági segély kiterjeszté­se a szövetkezeti tagokra. Több a gép, jobb a műtrá­gyaellátás. Egy-két szövet­kezet kivételével szálas ta­karmányból nincs hiány. Mérlegünk aktív oldalára írandó, hogy a felsorolt ked­vező tényezők láttán mint­egy háromezren jelentkez­tek a termelőszövetkezetek­be felvételre. A jelentke­zők többsége fiatal és java­korabeli férfi, akik eddig az ország más részein keresték kenyerüket. Most agitáció nélkül, helyesebben az agi­táló eredmények hatására önként jelentkeztek szövet­kezeti tagnak. NAGYOK A GONDJAINK, de nagyobb az erőnk. Szer­vezett munkával, gyors, de nem kapkodó intézkedések­kel rövidesen túl lehetünk a nehézségeken. Ezen a hé­ten tartották a járásokban a mezőgazdasági ~ pártaktivá- kat. Szinte mindenütt egy­formán hangzott el ez a mondat: első teendő a bel­víz elleni védekezés. Külö­nösen sürgős azokon a he­lyeken, ahol emberi életet, épületeket veszélyeztet, vagy az őszi vetéseket nyomja a víz. A legveszé­lyesebb helyeken a vízügyi szervek mellett ott küzde­nek néphadseregünk ka­tonái, a munkásőrök és nem utolsó sorban a bajbajutott község apraja, nagyja. Megállapították a tanácsko­zásokon azt is, ahol csak a határt, a vetéseket veszé­lyezteti a víz nem minde­nütt éltek jogukkal a taná­csok, pedig az őszi vetések, a kenyérnek való megmen­tésére is lehet közerőt igénybe venni. Vagyis a köz­ségben élő minden munka­képes embert kötelezhetnek a védekezésre. Mégis van­nak községek, ahol 3—400 hold őszi vetés vízteleníté­sén 10—15 ember dolgozik. A víz veszélyét sem lebe­csülni, sem túlbecsülni nem szabad. Az összefogás nagy dolgokra képes. Ennek szép példái születnek nap mint nap a Túr, a Szamos és a Kraszna környékén. Helyte­len az a felfogás is, ha száz hold veszett, tíz már nem számít. Most minden hold vetésre nagyobb szükség van, mint máskor. AMIKOR AZT MONDJUK: első a víz elleni küzdelem, ez azt is jelenti, ahol nincs víz ott első a soron követ­kező tavaszi munka. Talán nem hangzik frázisnak, ha azt mondjuk: most ezeken a területeken jobb munkát kell végezni, több termést kell betakarítani, mint más esztendőkben. Jobban aka­runk élni mint eddig, meg kell alapoznunk az új me­chanizmus kezdetét és nem utolsó sorban pótolni a víz­károkat. VAN LEHETŐSÉG? Van. Ha mást nem említünk csak azt, hogy a gépek nagy része 60—70 százalék­ra volt kihasználva. Sok he­lyen szakszerűtlenül tárol­ták a műtrágyát, vagy nem idejében szórták ki. Máshol nem alkalmazták az élenjá­rók módszereit, nem fordí­tottak gondot a szocialista versenyre. Ezekhez újabb anyagi befektetés nem kell, csupán jobb szervezésre, gon­dosabb munkára van szük­ség. De sok pluszt adhat a közel 3000 új tag megfelelő, termelékeny munkába állítá­sa Is. De ezen túl, ha mind a százezer tag csak egy ki­csit jobban — ttt-ott vala­mivel többet — dolgozik, micsoda eredményt érhe­tünk el! Szólni kell a mezőgazda­sággal kapcsolatban álló vállalatok, intézmények, az irányító szervek felelősségé­ről. Ha a Magtermeltető Vál­lalat, vagy az AGROKER hét­főn tudná szállítani a vetőma­got, műtrágyát, akkor ezt ne szerdán tegye. Különösen nagy a gépjavító állomások felelőssége. A vállalati ér­dek nem lehet más, mint a mezőgazdasági munka maximális segítése. Csak akkor lesznek jó „üzletfe­lei” a termelőszövetkezetek­nek, ha gyorsabban és jobb minőségben javítják a gé­peket. Van mindenkinek teendő­je. Megyénkben szinte nincs olyan szerv, amelynek ne lenne köze a mezőgazdaság­hoz. Több iskola, autóbusz, olcsóbb ruha, cipő — hús­ról, tejről, gyümölcsről nem is beszélve — csak akkor lesz, ha a mezőgazdaság többet, jobbat termel. SZÁMÍTÁSAINKAT csór bította az ár- és belvíz, de veszély nincs. Még eléggé idejében vagyunk, hogy az év végére mindent pótolhas­sunk. Csikós Balázs Telefon jelentés Megindul az élet Dolgoznak a botpaládi és hermánszegi földeken Az ár- és belvíz okozta károkról és veszélyekről szóló jelentésekben gyakran szerepelt e két község: Botpa­lád és Hermánszeg: „Elzár­ta őket az ár a világtól.” Telefonon hívtuk fel az ott élőket. Hermánszegről Urbán Ba­lázs, a tsz főkönyvelője je­lentkezett: — A víz már lehúzódott, de a kövesút még nem jár­ható. Szekérrel már sike­rült átjutni rajta, de bizo­nyos, hogy megrongálódott és alapos helyreállításra szorul. Gyalogosan már töb­ben végigmentek a csator­na védőgátján. — A szükséges élelmiszert hogyan tudták a faluba szállítani ? — Kerülővel, földúton, s nagyon nehezen megközelít­hető ezért Hermánszeg. Na­ponta két-három fogatos vá­gott neki az útnak, s el­hozták a boltba, ami csak kellett. Innen pedig bevit­ték a tejet meg a tojást. A földúton egyébként a sze­kereken kívül csak lánctal­passal lehet közlekedni. — A posta hogyan ju­tott el a községbe? — Ezt is kerülő úton hoz­ta a postásunk, Szántó Gyula — gyalogosan. Egyet­len nap kivételével mindig megkaptuk. — Hogyan fogta körbe a községet a víz? — A Gőgő csatorna két helyen is átszakította a gá­tat, de szerencsére a köz­ség házait nem érte el az ár. Először ijesztő volt az óriási viztőmeg, féltünk is. hogy megfürdünk, de az­tán nem lett baj. Csak a földeket meg az utakat lepte el a víz. Ilyen nagy ár nem érte itt a határt 1901 óta, ekkor is a Sza­mos öntött ki. — A szántóföldeken meg tudták kezdeni a munkát? — A magasabban vekvő részeken végezzük a met­szést és a műtrágyázást, persze ezt sem géppel, mert azt még nem bírná el a talaj. Másutt meg a vad­vizek levezetése folyik Botpaládon Tomsics Jó­zsef vb-elnök vette föl a telefont. — Az útról lement a víz, péntek reggeltől könnyebb járművekkel közlekedni is lehet rajta. A víz azonban sok kárt csinált benne, sok kő kilazult, költséges lesz a helyreállítása. — Botpalád négy napig el volt zárva Hogyan kapták meg a legszükségesebbeket? — Zetorral. mikor bog’’. Napjában egyszer jött és ellátott bennünket élelmi­szerrel, hozta a postát. — A községet milyen mértékben érintette az ár? — Öt családot költöztet­tünk ki üres lakásokba. Egy ház dőlt össze, a töb­bieket pedig ki lehet javí­tani. A károk felmérése azonban még nem kezdőd­hetett meg, hiszen a bizto­sító emberei sem tudtok még kijutni. Hétfőre jelez­ték jövetelüket. Nagyobb összegű kár nem érte a községünket, összesen 1600 hold földet borított el a víz. de ma már csupán há­romszáz holdon van még ott, — A munkákat meg tud­ták kezdeni? — A lankákon, a maga­sabban fekvő részeken meg­kezdtük a szántást. Ha nem lesz eső. hétfőtől kezdve vetjük a zabot és az apró­magvakat. (kun) „Megnézzük, miiyen a képviselő fsz-e“! Az ifjúsági szocialista brigád tagja a VAGÉP-ben dol­gozó Kovács József motortekercselő. Munkájáról elismerés­sel nyilatkoznak társai. Foto: Hammel Józse{ Nyírcsászáriban Mikó Já­nost, a kislétaj és a mária- pócsí tsz-ek elnökét jelöl­ték országgyűlési képvise­lőnek. Az emberekben fel­ötlött a gondolat, ha már itt van Mikó, ki kellene használni a lehetőséget, ö segíthetne. A gyűlésen nem szólt senki. Latolgatták a vezetők is: kérjék vagy ne. A tekintélyféltést, a presztízst Gyetván András, a párttitkárhelyettes dobta sutba De csak a külön be­szélgetéskor. Néhány napja szünetelt már a metszés a gyümöl­csösben. Nem tudtak dűlőre jutni a módszerekben. Egyik ember így metszett, a másik amúgy És mind a sajátját bizonygatta az a jó, így lesz bő termés. An­tal Gyula, a nyírcsászári Űj Élet Tsz elnöke ráunt és leállította a munkát. Igen ám, csakhogy a végtelenségig nem lehet várni. Itt a tavasz, Gyetván elújságolta a képviselőjelöltnek mi a KI TEHET RÓLA ? A Beloiannisz téri váró- r*‘ teremben a sóstói villamosra várva lestem el az alábbi jeleneteket. Né­gyen ülnek egymással szem­ben. Két idősebb hölgy (Idősebb hölgyeknek nevez­zük azokat a nőket, akik már nem akarnak minden­áron 25 évesnek látszani) és két középkorú férfi. Az egyik olyan fekete mint az éjszaka. Nos ez a férfi a neonfényekről beszél. Sze­rinte Nyíregyháza a rossz neonfények városa. Inkább ne lenne annyi neonfelirat, mintsem, hogy lépten-nyo- mon blamáljon bennünket. Mint pl. a GELKA hirde­tése, amely hónapok óta nem világít. Mennyit Írtak és beszéltek már erről, de minden eredmény nélkül. A másik három igazat ad neki. S amikor a fekete ember a várakozást megun­va elmegy, az egyik idősebb hölgy veszi át a szót. Ki­csit selypit és hegyes orrá­val dirigálja mondanivaló­ját A fekete emberről mond­ja el a véleményét (az még fogait villogtatva vissza­mosolyog ismerőseire az ab­lakon át). Mert a fekete em­bernek Igaza van ugyan, de azért nem ártana, ha egy kicsit a saját portáján is körülnézne. Rózsi meséli... Megtudjuk, hogy a fekete ember egy karbantartó vál­lalatnál dolgozik. Rózsiék lakását átalakítják és ad­dig kiköltöztették őket a nyári konyhába. Már ez egymagában sem egy he­gyen-völgyön lakodalom, de még kibírták volna, bele­kalkulálva az építkezések­nél oly gyakori késést is. Igen ám, de a szakemberek rájöttek, hogy Rózsiék pad­lója alatt gombásodás van. Nosza, felszedték a padlót. Erre azonban már nem volt költségvetési keret, mert a gomba előre nem látha­tó tétel, így nem tervez­tetett be. A fekete ember­nek kellett volna intézked­ni, de elaludt az aktán és Rózsiék hatodik hónapjukat töltik a nyári konyhában. A hallgatóság, beleértve szerény személyemet és még két-három békés várakozót, Rózsi iránti rokonszenwel és a fekete ember iránti bosszúsággal eltelve nyug­tázta az elbeszélést A hosszú orrú hölgy „még sokáig kell várni, ad­dig bevásárlók a csemegé­ben” megjegyzéssel általá­nos búcsút vett. Szigorú te­kintete megenyhült és ke­gyesen távozott S ekkor váratlanul meg­szólalt a másik hölgy. Ki­csi asszony, széles orral és nyugtalan egérkeszemekkel. Fekete sapkája alól alig kandikál ki egy-egy ősz haj­fürt, lába viszont nem ér le a padlóra. Amint beszél, elharapja a szót és gyorsan összeszorítja az ajkát, mert elől hiányoznak a fogai. Ezért nehezen lehet érteni. No, de füleljünk! Ha már a saját portán való söprögetésről van szó, hét azért a hegyes orrú hölgy sem nagyon dicsekedhet. Mert vajon hányán panasz­kodtak arra a hivatalra, ahol ő a vezető? Szeretné, ha most annyi százas — mit százas, huszas! — lenne a zsebében, ahány felet már megvárakoztatott és meg­kínzott. A türelmetlenebbjei nem egyszer el is mentek és megint visszajöttek. Fur­csák az olyan emberek, akik a más szemében meglátják a szálkát, de a magukéban nem veszik észre a geren­dát. A villamos még nem jött, türelmemet vesztve el­indultam az Északi Alköz­pont felé. Egyedül ballag­tam, felhasználhattam a kedvező alkalmat, hogy a hallottakról elgondolkozzam. S ilyeténképpen két do­log kezdett rögtön motozni az agyamban. Az egyik — a jelentéktelenebb — a mai közszellemre hivatkozva azt kifogásolta, hogy miért egymás háta mögött, s miért nem egymás szemébe mondták meg a hibákat. A másik — e jelentősebb — arra indított, hogy egy ki­csit elemezzem a panaszo­kat. Mert panaszok vannak. Megoldottunk Magyarorszá­gon egy csodálatos törté­nelmi átalakulást és 21 év­vel felszabadulásunk után ott állunk közvetlenül a szocialista társadalom kü­szöbén. Vannak persze nagy gondjaink, de ezeken segí­tünk. A társadalom kollektiv erőfeszítésével megerősítjük a termelőszövetkezeteket és belátható időn belül meg­oldjuk a lakáskérdést is. De itt vannak ezek az ap­ró, mindennapi kis hibák, trehányságok. Ezek kitar­tóan kísérik életünket, mint a tengeri hajót a delfinek. Vajon ki felelős ezekért a hibákért? A párt? A kor­mány? A tanácsrendszer? Ördögöt! Ezekért a hibákért a fekete ember, a hegyes orrú nő és a többi társuk a felelős. Egyszerűbben szól­va! én, te, 6 — mi, vala­mennyien. Ha mi, vala­mennyien lelkiismereteseb­ben nyúlnánk az olyan mindennapi kis dolgokhoz, amelyek embertársaink ér­dekeivel találkoznak és na­gyobb felelősségérzettel, ha úgy tetszik, mélyebb em­berséggel foglalkoznánk ve­lük, akkor rohamosan csök­kennének ezek az apró, de a mindennapi életünkben annál bosszantóbb hibák Csak rajtunk áll, hogy mi­nél előbb kiküszöböljük őket. Rajtam, rajtad, mind­annyiunkon. Én, a magam részéről holnap már el is kezdem. Nem hagyom magam kibe­szélni a váróteremben. Orosz Szilárd gondjuk. Kérte, nézze meg a gyümölcsöst Megígérte, hogy segít. Egyik nap beállított a tsz-be Ignácz János, a kts- létai és Komoróczi József a máriapócsi tsz főkertésze. Összehívták a metszőbri- gádot. Előadást tartottak az embereknek a termő és a fiatal gyümölcsfák korona- alakító és gyorsan termőre forduló metszési módszerei­ről Aztán ki a határba. Ollót a kézbe. Gyakorlatban is megmutatták. hogvan kell. Azóta már befejezés előtt áll a száznyolcvan hold jonatán metszése. Kérték a császáriak a „képviselőt” segítsen ezután is. Meghonorálják. Mikó fejét csóválta. Csak ennyit mondott: zörgessetek és mi jövünk. Végül mégis arra került sor. hogy egy stráfkocsi ember kerekedett fel Nyír- császáriban. hogy ellátogat Kisiétára. Ezek is gyümölcs- termelők voltak Arra vol­tak kiváncsiak, ott milyen a gyümölcsös. És főleg a fizetségre. Mert elégedetle­nek. Induláskor be Is kia­bált Nehéznének, a pártve­zetőség egyik tagjának Var­ga Ferenc: „Mo Margit né­ni, most megnézzük, mi­lyen a képviselő tsz-e. Ha jó a fizetési módszer a gyü­mölcsösben, átvesszük.” Alaposan megvizsgáltak mindent. Ott volt Varga Fe­renc és József. K. Nagy József, Bradács János és Papp József Elismerés hangján szóltak a látottak­ról. És a kislétai módszert •— módosítással — elfogadták. Most készül jóváhagyni a közgyűlés. Elégedettek le­hetnek a gyümölcstermelők. Nyírbogáton is várják a kislétaiakat. Megy az egész metszőbrigád. Harminr em­ber. Két-három napra Mi­kó János ide is segítséget Ígért. Mert azt szereti, ha körülötte fejlődés van. bol­dogulnak az emberek. Ö is akkor boldog igazán Farkas Kálmán 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom