Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-15 / 39. szám

Próbaévek nélkül

'A fX, kongresszuson került *1 part új szervezeti szabályzatába be az a bekezdés, mely szerint az építő munkában, a közéletben helytálló legjobb pártonkívülie- ket ezután a tagjelöltségi idő letöltése nélkül közvetlenül jelvehetik a párt soraiba.

Meg kell mondani, hogy a kongresszus előtt, amikor a párttagság az új szervezeti szabályzat tervezetét vitatta, meglehetősen sok ellen- véleményt váltott ki ez az elhatározás. Akadt jónéhány kommunista, aki a szabályzatnak ezt a pontját túl merésznek, mondjuk ki, túl liberálisnak tartotta. Sokan féltették ettől a pártot, mondván, á tagjelöltségi idő éveken át egyrészt a mikroszkóp szerepét töltötte be, amelynek nagyítóüvege alatt élesen, tartósan kirajzolódlak a kommunistának készülődő tagjelölt összes tulajdonságai. Másrészt viszont a jelölt a szilárd, szervezett kommunista közegben maga is jobban rendezhette érzéseit, nézeteit. Tapasztalt elvtársak példája nyomán, s az ő segítségükkel megismerte a kommunista magatartás normáit, a harc módszereit, s a mozgalom kiművelt, kipróbált katonájává válhatott.

Egyszóval akadtak jószándékú aggodalmaskodók, akik attól tartottak, hogy tagje- löltség nélkül, esetleg jó néhány nem megfelelő embert vehet soraiba a párt, s a késő bánat már nem segít az ilyen tévedésen.

Bármilyen nyomatékosak, tetszetősék is a tagjelöltség megszüntetését ellenző érvek, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy nem, inaokoitak az aggodalmak. Nem indokoltak meg abban az esetben sem, ha az új gyakorlat szerint néha-néha valóban rosszul választ egy-egy kommunista alapszervézet. Hiszen elvétve a tagjelöllsé- gi idő pontos kivárása után is került méltatlan ember a pártba, és nem dőlt össze a világ. De nem is az a fontos, hogy ezelőtt mi volt A felszabadulás óta eltelt huszonkét esztendő mostanára minőségi változást hozott egész életünkben, s ezt a párton belül is figyelembe kell venni. Lehet, hogy szép számmal vannak meg régi fejjel gondolkodó, régi szívvel érző emberek a mi világunkban is, de annyi bizonyos, hogy a többség már a ma szellemében él, gondolkodik és alkot. S ennek á többségnek a legjava kimondottan a kor embere, akit a szocializmus levegője éltet, aki megfulladna világunk friss légköre nélkül. Önmagunkat becsülnénk le, ha azt mondanánk, hogy a mi mai életünk — a tagjelöltség próbaévei nélkül — nem nevel a szocializmus ügyéért munkálkodni, küzdeni kész embereket. Olyan embereket, akiknek mind a meggyőződése, mind a magatartása és helyállása eléri a kommunista párttagság szintjét.

Semmi sem sürget, hogy a párt létszámát erőltetet- ten növeljük. A pártépités persze mindig fontos teendő, ma már mégis lehetséges, hogy minden új tagfelvétellel minőségileg javítsuk

a szervezet erejét. A tömegszervezetekből, az építőmunka különféle területeiről a szocializmus ügyével feltétlenül egyetértő, marxista szellemben nevelt, tanult, képzett, fejlődőképes emberek kerülhetnek a pártba, így semmi sem indokolja tovább a tagjelöltséget.

Ma nagy feladatok állnak a párt előtt. Csak örülhetünk annak, hogy minden ízükben a közös ügyért élő, messzirelátó, tehetséges káderek nevelését — a kommunisták 22 éves eredményes munkájának jóvoltából — ma már elvégzi a társadalom. Az elmondott erények mércének is elégségesek. Ezután sem kell kivételes hősnek, kiemelkedő egyéniségnek lennie annak, aki a párt soraiba akar kerülni. Csak értékes, harcos, hűséges embernek, aki hivatást érez a több felelősségre, a nagyobb gondra. S a párt ezután is nevelni fogja tagjait, de a fejlődés jóvoltából most már nem elemi szabályokra, nem alapfokú marxista ismeretekre, hanem az új élet szervezésének, irányításának bonyolult tudományára, az emberi vágyak, törekvések, érzések jobb megértésére, a gondolkodásnak. a vélemények formálásának korszerű művészetére.

Párttagnak lenni ezután sem lesz könnyű dolog, de talán mégnagyobb megtiszteltetés, mint azelőtt. Az újonnan belépőnek egész emberségével bizonyítania kell, hogy méltó erre a rangra.

<K)

JELÖLÉS Á VÁROSPEREMEN

„Engedjék meg,

hogy bem

Statisütifeusnő, aki négy éve dolgozik körzetéért

Városperem. Magán viseli a fejlődéssel járó ellentmondás jegyeit. A Kórház utca egyik oldalán emeletes, napfényes társas lakások. Tizenkettő. A másikon apró otthonok. A Herman Ottó és a Himes, a kertes házaik utcái. Este ide világítanak az impozáns, új felsőfokú mezőgazdasági

technikum neonjai. Fényük tavasszal és ősszel az úttest víztükréről verődnek vissza. Földes utak. Vizek, tócsák. Járda alig van. Reggelenként a komfortos házakban lakó kismamák gumicsizmákban, ölükben hordják kicsinyeiket, akkora a sár. Itt a babakocsinak csak jövője van, jelene nincs.

Ez a 64-es választókörzet. Néhány száz lakóval, sok-sok diákkal, hiszen a MŰM 110-es ipari intézet ie itt székel. Építőipari munkások, az álmatárolóban <s a konzervgyárban dolgosé asszonyok élnek a környéken. Meg néhány vasu- tasesalád. A nagymamák a kertet kapálgatják s az unokára vigyáznak.

forrósodik m hangulat

ÜBite hat óra. Parlamentet úl a körzet lakossága, A Idölőgyűlésnek a MŰM Adott otthont. Szimbolikus ts a tanterem is. Diákok építették, társadalmi összefogás eredménye. A város Százezer forinttal segítette. Lassan jönnek az emberek. Nyugdíjasok, ősz hajú nénik, munfcáskülsejű férfiak, • az asszonyok. Jelöltjük Papp Jolán. Dolgozó nő. Statisztikus. Itt született a Himesben, Itt él most is. Négy esztendeje képviseli a körzet érdekeit a városi tanácsban.

A régiek tehát ismerik. A „komfortos” házak lakói még nem. De ami késik az nem múlik — mondja.

Lassan megtelik a tanterem. Az ipari tanulók színes krétával rajzolták a táblára: Üdvözöljük a jelö- iőgyűlás résztvevőit Az

asztal letakarva, rajta virágok. Ünnepélyes a hangulat. Péter Imre az intézet igazgatója, most mint kétszeres házigazda üdvözli az embereket. Aztán Paulik István, a Hazafias Népfront küldötte szól. Nem előad, hanem beszélget az emberekkel a közös gondokról, eredményekről. A járdát és a vizet említi. „Ez a legégetőbb gondja városunknak.”

— Hallja Jolika — fordul hátra egy ősz hajú férfi Papp Jolánhoz. — A Himesben még nincs utca.

— Én is ott lakom —

súgja vissza.

Paulik ismerteti Papp Jolán munkásságát és javasolja. hogy őt jelöljék.

Csak pillanatnyi a szünet. S aztán mintha lavina indulna el, olyan politizáló hangulatúvá forrósodik a légkör. Túllátnak a körzet érdekein. Az egész város gondja foglalkoztatja őket.

Gondok

Szenvedélye® hangon szói Kőszegi István.

— Évekkel ezelőtt megszűnt a köztisztasági fürdő. Pedig ekkora nagy városban elsőrendű követelmény, hiszen nincs még minden házban fürdőszoba. És ma sincs fürdőnk. A Malom utcában megfu- ratták a kutat, mi lesz vele?... Talán sürgősebb lett volna, mint az új mozi építése a Lenin téren.

Sokan közbeszólnak.

— így van, helyes.

— Ez nekünk sem közömbös. Vegyék jegyzőkönyvbe és kérem, hogy továbbítsák a tanácsnak.

Aztán Papp Jolán munkájáról szól.

— Régen Ismerjük, szépen tevékenykedett, de tegyük szívünkre a kezünket, s mondjuk meg őszintén: segítettük-e mindig?

Elhallgat.

— Ugye. Volt olyan idő,

amikor végigjárta a Kórház utcát, hogy hozat salakot, az útra, csak társadalmi munka kellene. És mi nem csináltuk.

Többen bizonyítják, igy volt. Kővári Mihály fontolgatja szóljon-e vagy ne. Aztán mégis feláll.

— Fél évszázada élek itt, s bizony nagyon sáros a Himes utca. Ebben kérnénk gyökeres segítséget. Tudjuk, hogy lebontásra kerül. De mikor? Addig is élnek itt emberek.

„Elfogadom a jetöletél“

Jolika kezében füzet és ceruza. Jegyzi a panaszokat. Közbeszólások. Járdát, a víz elvezetését kérik.

Egy férfit „lázba” hoz az, hogy ez a környék „pusztulásra” van ítélve. Feláll.

— Ki a biztos benne? Két éve csak totózunk, bontják-e, vagy sem a Kórház utca másik oldalát. Leginkább az öregeket érinti fájón, hiszen ők már negyven esztendeje itt élnek. Világos választ várunk erre!

Helyesel a gyűlés.

Barátfalvi István jó időben szól. Oda fordul a jelölthöz:

— Nem könnyű feladatra vállalkozott maga Jolika. De mi segítjük! Titkos szavazás ide vagy oda kijelentem, én március 19- én magára fogok szavazni. Erre az ön személye garancia.

— így van — kiáltják közbe és tapsolnak.

— Jó lesz Jolika — szói közbe egy idős asszony.

Az új házak egyik lakója kér szót.

— Eljöttünk, hogy megismerkedjünk jelöltünkkel. Tudjuk, kihez forduljunk segítségért — mondja, s aztán a véleményeket hallva ezt mondja. — Elfogadom a jelölését.

Péter Imre arcán mosoly.

Hogy „sorvasztásra”

„TISZTELT JElBlOGYÍIlÉS!"

Négyszáz javaslat a dossziéban

Címzett: az új városi tanács — Érdemleges válasz márciusban

Kedd estig ötvennégy jelölőgyűlést tartottak Nyíregyházán. A résztvevők száma e közéleti eseményeken meghaladta az ötezret, ami azt mutatja, hogy jóval nagyobb érdeklődés előzi meg a mostani választást, mint az 1963-ast

A városi választási bizottság illetékesei elmondták, a választópolgárok komolyan veszik jogaikat, mozgalmasak, forró légkörűek a jelölőgyűlések legtöbbje. A párt- kongresszust megelőző és kisérő tömegérdeklődés most még tovább fokozódik.

ló a villany, de meg hevés

Vajda bokor jelölőgyűlésén a városi és megyei vezetők jelenlétében mondták el a tanyai emberek, mit jelent nekik a közelmúltban bevezetett villany, hogy könnyíti az ott lakó asszonyok eddigi igen nehéz munkáját.

Sok helyen — elsősorban a tanyákon és a külterületeken — volt központi témája a jelölőgyűlésnek a villany bevezetése, a hálózat bővítése, a gyorsabb tanyavillamosítás igénye. A Bálint bokorban a közvilágítás javítását kérték. „Legyen minden második oszlopon égő, mivel az útviszolenne ítélve ez a körzet? — teszi fel a kérdést és Válaszol rá. — No, akkor valamit mondok. Hamarosan újabb akadályok lesznek a közlekedésben. Itt épül a 20 tantermes iskola 17 millióból. De majd utána nézzék meg a környéket. A tervben már az is megvan, hogy a parkban hány rózsa lesz. Hol van ez a körzet „halálra” ítélve? Ezt a régi épületet pedig kollégiummá alakítjuk át. És ez is ebben a körzetben ran, ezt díszíti.

Vidulnak az arcok. Es amikor Papp Jolán városi tanácstagnak a jelölésére kerül sor, magasba emelkednek a karok. Figyelem az arcát. Mosoly villan át rajta, aztán komoly lesz. Gondolataiba mélyed. Feláll. Csupán néhány szót szól. Halkan. Csend van.

— Engedjék meg az új lakók, hogy bemutatkozzam... Higgyék el — folytatja — nem is olyan köny- nyű „közhangyának” lenni.

Értik és érzik amit ezzel mondott.

— Mi annyit értünk el, amennyit az utcán látnak. És nagyon köszönöm az előlegezett bizalmat. Csak ezt év közben is szeretném érezni. Ebben segítsenek.

Farkas Kálmán

nyok rosszak, balesetveszély áll fenn.” A villanyon kívül mind a tanyavilág, mind a városi utcák Lakóinak sokszor emlegetett problémája a tiszta, egészséges es jó ivóvíz. Felvetődött, hogy a Víz- és Csatornamű Vállalat késik a tanyai kutak megjavításával, ezért az ottani lakosság sokszor hetekig jo ivóvíz híján van.

Kótaji víz — és vizes utcák

Mindenütt nagy hangsúlyt kap, hogy a városiasodást folyamat az utóbbi évek nagy üteme ellenére is lassú. Szinte valamennyi választókörzet jelölőgyűlésén sürgette a lakosság a városi vízművesités és csatornázás fejlesztését. A közérdekű javaslatok sorában első ne- lyen szerepel az ejektoros közkutak kérése, a meglévők sűrítése, a víz bevezetése az utcákba, s a lakásokba. Nem kisebb hangsúlyt kapott az az igény sem, hogy a városban meg kellene oldani á talaj-, illetve a csapadékvíz elvezetését. Ez a probléma nem csupán a még nagyon sok földes utcában jelentkezik, hanem a kövezett utcák lakóinak is bőven okoz gondot.

Érdekes, hogy már a jelölőgyűléseken felajánlották a lakosság társadalmi munkáját, önkéntes segítséget ezeknek a problémáknak a megoldásához.

Utak,

lassú közlekedés

Útjaink állapota is a közérdeklődés középpontjában van. Különösen a belvárosban még meglévő föides utcák lakói mondták el: a kövezés megszüntetne az egészségre káros sarat és a port. A tanyákon télen közlekedési nehézségeket okoz az utak elhanyagolt állapota.

Több választókörzetben javasolták, hogy a városi villamos járatát hosszabbítsák meg az Erdei kitérőig, így a stadion környékén lakó sok ezer ember közvetlenül, átszállás nélkül juthatna e) lakásához. Egy másik — sok helyen elhangzott — javaslat a sóstói villamos járatait sűrítené, s szóváteszi, hogy a három éve megépített stadioni kitérő hasznosításával erre mód is lehetne. Miért nem él e lehetőséggel a MÁV?

Ügyintézés, az orvos magatartása

A városi közlekedést bírálva említették meg az autóbuszjáratok zsúfoltságát, a várók hiányát — az

utóbbit különösen a Vájd* es az ujteiek bokor környéken.

A Bahnt bokoriak tetteit szóvá, nogy a kitűzött napokon sincs műmig a ki- rendeüsegen a tanácsi dolgozó, így sokszor niaoa gyalogolnak Kilométereket ügyük elintézéseit. A lTi A;.Z-nal me^.u» volt jeiö- íögyuitsen kertek, hogy a jövoDen a lakasKiuia.asok előtt kérjék ki a körzeti tanácstag veleinenyet is. ezzel elejét vehetnek az esetleges jogtalanságoknak. A Család uicaiak a körzeu orvos magatartasat kiíogasoi- ták, s új körzeti orvost kértek. Az Oszoló ut—Sóstol ut Környékének választói a Sóstói ut szélesítését kérték a többi között.

Sok jel'ólögyűléseii foglalkoztak a városi gőz- és kádfürdő építésének meggyorsításával, hiszen a téli sóstói fürdéshez — mint mondták — nem csupán sok idő keil, de a nagy távolság megtétele a fürdés után az egészségre is káros.

Vajda-. Varga- es Újtelek bokrokban a bolt bővítését illetve újak építését javasolták. Ezt kérték a Vasgyár utca környék lakói is, ahol a Konzervgyár, i még néhány üzem közelsége is indokolná egy ABC áruház létesítését.

Idős emberek, ifjak szórakozása

A 17-es választókörzetben öregek napközi otthonánál* létesítését kérték a tanácstól, ahol a Nyíregyházán elő magános idős emberek egesznapi foglalkoztatásai, szórakozását, déli etkezeset is megoldanak. A 46-os körzetben említettek, hogy <* város növekvő számú spur- toló ifjúsága a teremspor- toktól el van zárva, mert nincs egy sportcsarnok. Ennek az építésén a lehetőségektől függően lehetne gondolkozni.

A Faipari Vállalatnál megtartott jelöiőgyúlésen is élő es jogos problémát vetetlek fel: a fiatalság szórakozása nem megoldott, többet keil tenni azért, hogy kulturált körülmények közt tőlthesse el szabad idejét.

Eddig mintegy négyszáz közérdekű javaslat született a jelölőgyüléseken. A tanaca és a népfront illetékesei egy dossziéban összegyűjtötték a javaslatokat. Hamarosan csoportosítják az ügyosztályokon, s átadják a márciusban megválasztandó új tanácsnak. Ez dönti el: melyik jogos bejelentést, javaslatot valósíthatnak meg idén. jövőre, vagy a harmadik ötéves tervben. Ezután küldik meg az érdemleges választ minden javaslattevő címére.

K. J.

Tahi László:

Beszélgetés ebéd közben

Előrebocsátom, hogy az alabbi drámái riportban egy csomó hangutánzó szó szerepel. Ezek jórészt saját szüleményeim, s velük próbálóm érzékeltetni (mert megfelelőbbnek híjával van nyelvünk), hogyan hallatszik az, amikor a kövér Szekeresei éhesen és jó éívágy- gyal paprikás csirkét eszik. Tudniillik erről van szó: ebédeltem éppen a sarki vendéglőben, amikor a kövér Szekerczei bejött, s a régi ismerős jogán mellém ült. Rendelt egy paprikás csirkét, s kijelentette, hogy mesélni akar nekem valamit.

— Ne haragudjék, hogy ebéd közben beszélek — szólt, mielőtt hozzáfogott volna —, de nagyon éhes vagyok.

Ezek után belekezdett a mesébe és a csirkébe.

— Tegnap délután fél ötkor csámcsámcsámcsám csemcsemcsemcsem találkoztam a Duna — esem csemcsámcsám — korzón doktor Hédervárival. Azt hiszem, maga is tudja róla. legyen szíves, adja ide a sót, köszönöm, hogy egy ügyes ember, aki gnyugnyugnyu gnyu gnyagnyagnyagnya minden csemcsem he:yzet- ben csámcsám feltalálja magát. Ennek a Hédervárinak rkuty rukaty rukaty van egy csám rukaty csemrukaty csám rukaty esem rukaty régi szerződése csemcsem forróbb is lehetne, na mindegy, csemcsem csámcsám amit most ez a Hédervái szeretne, kisasszony, még egy zsemlét, cedekálni a pártra, mert tessék, egy forint, azt hiszi, hogy akkpr csemcsemcsern gnyuya yug- gnyu át tudja mente csámcsám ni a vágyó csámcsám- csámnát. Erre persze én azt mondtam neki, főúr, egy pohár sört, csemcsemcsern csámcsámcsám. szóval azt mondtam neki, hogy cseni esem rukaty csámcsám rukaty esem rukaty csám rukaty gulguluguli, de jó hideg, hogy nézze Hédervári, h* maga csemcsemcsern csámcsám csemcsem csámcsám— Itt tartott, amilior főb# lőttem magam.

s