Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-10 / 35. szám

Koszigin sajtóértekezlete *• Ötnapos munkahét a Szovjetunióban Gr isin beszéde További sztráfkok SponYoIorsiúgban Bulgáriában megkezdődtek a IX. YiT előkészületei tál szervezett szovjetellenes hisztériára is. Kijelentette, hogy ez a hisztéria egyre nagyobb aggodalmat és fel­háborodást kelt a szovjet dolgozókban, akik egyhan­gúlag támogatják a szovjet kormány idevágó nyilatko­zatát. — Mi továbbra is egység­re törekszünk a kínai nép­pel a szocializmusért es a kommunizmusért vívott harc alapján — mondotta Grisin. — Reméljük, eljön az idő, amikor a kínai nép visszatér a szocializmusért harcolók soraiba, helyreáll és megszilárdul a kínai é* a szovjet nép barátsága. kon géppuskás tehdőrök Cirkálnak és a főváros „stratégiai” pontjain rend­őrautók állnak. A „Standar Electric ’ vál­lalat Madrid környéki üze­meinek 2000 alkalmazottja — béremelést követelve szintén sztrájkba lépett. fFéfytatás s* 1. oldalról.) Válaszában Koszigin meg­erősítette, hogy a Szovjet­unió helyesnek és időszerű­nek tartja az alomstop egyezmény megkötését A tárgyalások jelenlegi helyze­te indokolttá teszi azt a fel- tételezést, hogy a közeljö­vőben alighanem kölcsönös megértést sikerül elérni eb­ben a kérdésben — fűzte hozza. Ami pedig az NSZK véleményét illeti: akár akarja Nyugat-Németország, akár nem, az egyezményt végül is alá kell írni. Sem­mi esetre sem engedjük meg, hogy Nyugat-Németország nukleáris fegyverekhez jus­son, mindent megteszünk azért, hogy ne kerüljön ilyen fegyverek birtokába. Ezt a legteljesebb határo­zottsággal mondhatom — jelentette ki Koszigin, aki­nek ezeket a szavait nagy taps fogadta. Poliak, a Rheinscher Mer­kur tudósítója megkérdezte: ..A nyugatnémet kormány mely akcióját tekinti mi­niszterelnök úr olyannak, amely konkrét ét pozitív bizonyítékot nyújt arra néz­ve, hogy Bonn őszintén tö­rekszik a békére és az eu­rópai biztonságra? Ez a kérdés csupán egy része a német kérdésnek, amely igen lényeges prob­léma az európai biztonság szempontjából — válaszolta Koszigin. Kifejtette, a Szovjetunió abból indul ki, hogy a második világhábo­rú következményeit, a fenn­álló határokat nem szabad megváltoztatni, A nyugat­németeknek mindenféle re- vansvágyról le kell monda­niuk. Meg kell érteniük, hogy a határok kiigazítása háború nélkül nem való­sítható meg Az NSZK-nak ei kell fogadnia azt az el­vet hogy a kialakult ha­tárok sérthetetlenek. Egy ilyen elhatározás nagyban hozzájárulna nemcsak Eu­rópa, hanem az egész világ légkörének megjavításához is Mindez elkerülhetetlenül előbb-utóbb be is fog kö­vetkezni. • 'A Frankfurter Rundschau tudósítója megkérdezte: .,Helyes irányba” történt-e az a lépés, amelynek során Ho nőnie fejvette a diplo­máciai kapcsolatot az NSZK- válj Koszj.gin megjegyezte, hogy erre a kérdésre a ro­mán vezetők nyilván job­ban tudnának válaszolni, mint ő. Minden államnak saját ügye, hogy kivel lé­tesít diplomáciai kapcsola­tot. Ami azonban az álta­lánosabb kérdéseket, Nyu- gat-Berlin helyzetét, stb. il­leti. a szovjet kormány ál­láspontja az, hogy Nyugat- Bérlin nem tartozik az NSZK-hoz, továbbá létezik egy másik német állam, a Német Demokratikus Köz­társaság, amelynek határait a potsdami egyezmény je­lölte ki. Minden olyan egyezmény, amelyet bár­mely állam köt az NSZK- val, összhangban kell, hogy legyen a három nagyhata­lom által kötött potsdami megállapodásokkal. A Frankfurter Allgemei­ne Zeitung tudósítója meg­kérdezte Koszigint, mi á véleménye arról, hogy az NSZK-ban a „demokrati­kus” pártokat milliók kö­vetik, mig az újfasiszta NDP-nek ennél sokkal ke­vesebb szavazatot sikerült szereznie. Koszigin finom gúnnyal azt felelte, hogy a nyugat­német újságírók nyilván jobban ismerik a nyugat- németországi statisztikát, mint ő. A fasizmus feledé­se azonban nem pusztán számok kérdése. Mégis aggasztó, hogy míg Hitlerék a müncheni sörö­zőkből csupán ötvehen kezd­ték el menetelésüket a vi­lágkatasztrófa felé, az NDP már most is több, mint egy­millió szavazat birtokosa. Ez ellentétben áll a post- dami megállapodásokkal is és a szovjet kormány remé­li, hogy a szövetséges hatal- talmak hasonlóképpen fog­lalkoznak majd ezzel a ri­asztó jelenséggel. Hozzá­fűzte: a szovjet emberek távolról sem akarják a né­met népet általában elitél­ni, vagy meggyanúsítani, ellenkezőleg: mélységesen becsülik és tisztelik a német nép nagy forradalmi, de­mokratikus hagyományait. A Morning Star tudósítója’ megkérdezte, vajon javul­tak-e egy európai biztonsági értekezlet esélyei Koszi gin londoni tárgyalásainak kö­vetkeztében. A válasz úgy hangzott, hogy maguk az eszmecse­rék, az őszinte tárgyalások is alkalmasak arra, hogy javítsák a légkört, fokozzák a bizalmat. A Londonban megkezdett értekezést to­vább kell fejleszteni — mondotta Koszigin —, majd reményét fejezte ki, hogy ezek és a későbbi tár­gyalások elő fogják segíteni az európai biztonság szava­tolását. Az angol kereskedelmi televízió képviselője meg­tör, dón, (MTI): Csütörtökön a késő dél­utáni órákban az angol tör­vényhozás két házának több mint 700 tagja gyűlt össze a királyi galériában, hogy meghallgassák Koszigin mi­niszterelnök beszédét. A mindenkori angol ural­kodó is ebben a teremben szokta elmondani trónbeszé­dét a parlament évi ülés­szakának megnyitásakor. A szónoki emelvényre lé­pő szovjet kormányfőt a képviselők és a főrendek felállva megéljenezték. kérdezte, hogy milyen sú­lyosnak ítéli a szovjet kor­mányfő a kínai fejleménye­ket és milyen hatást gya­korolnak ezek a Szovjet­unió politikájára. Koszigin ezt Válaszolta: Öhök természetesen tud­ják, hogy jelentősen rosszab­bodnak a szovjet—kínai kapcsolatok. Mi nagyra be­csüljük a nagy kínai népet és a Kínai Kommunista Pártot. Tiszteletben tartjuk a kínai népet és minden tő­lünk telhetőt meg akarunk tenni, hogy javítsuk a kap­csolatokat országaink között. De ami ma Kínában törté­nik, az arra utal, hogy ott belső küzdelem megy végbe, alighanem a különböző bél­és külpolitikai kudarcok visszahatásaként és nyilván­valónak látszik, hogy vala­milyen kiutat keresnek. A nyugatnémet Springer- konszem külföldi hírszol­gálatának tudósítója meg­kérdezte, vajon a szovjet kormány elképzelhetőnek tartja-e egy drámai és tel­jes szakítás bekövetkezését, vagy a Kínával folyó fegy­veres konfliktus lehetősé­gét? Koszigin erre a követke­zőket válaszolta: Nem látok okot á kérdés Ilyen formában való felte­vésére. Nem hiszem, hogy a fegyveres konfliktus bármi­lyen lehetősége egyáltalán felvetődne. Ami a diplomá­ciai kapcsolatokat illeti, a Szovjetunió a maga részé­ről továbbra is minden tőle telhetőt elkövet, hogy meg­akadályozza a kapcsolatok megszakadását, feltéve, ha a másik fél gondoskodik a Kínéban lévő diplomáciai személyzet munkájához, biztonságához megkívánt normális feltételekről. . Röviden szólva: minden a másik féltől függ. Koszigin ezután tíz angol újságíró Vietnamra vonat­kozó kérdéseire összefogla­lóan válaszolt. Rámutatott, hogy a vietnami kérdés az utóbbi évek egyik legbo­nyolultabb problémája. Em­lékeztette a jelenlévőket' a tasmaniai tűzvész pusztltá­Koszigin hangsúlyozta: a Szovjetunió és Nagy-Britan­nia békében élhet, sőt kell, hogy éljen egymással, hogy eltökélve arra, hogy tár­gyalások útján old tneg minden felmerülő problé­mát Ha ebben az összefüggés­ben átfogóan vizsgáljuk or­szágaink viszonyát, mi azt mondanánk: megvan a le­hetőség arra, hogy a Szov­jetunió és az Egyesült Ki­rályság barátsági, együtt­működési és megnemtáma­dási szerződést kössön egy­sairót a reggeli lapokban közölt fényképekre. Ezek a képek mindenkiben fel kell hogy idézzék, milyen pusztulással és rombolással kerülhetnek szembe az em­berek. Ha a londoni lapok mindennap közölnének ilyen fényképeket Vietnam lerombolt falvairól és vá­rosairól, meggyilkolt fér­fiakról, asszonyokról és gyermekekről, az bizonyo­san megerősítené azt az el­tökéltséget, hogy meg kell szüntetni a védtelen embe­rek mészárlását Vietnam­ban. Koszigin ezután szerdán mondott beszédére utalva nyomatékosan megismételte: — A Vietnami Demokra­tikus Köztársaság külügy­minisztere Wilfred Burchett ausztráliai újságírónak adott nyilatkozatában a közel­múltban javasolta, hogy az Egyesült Államok azonnal és feltétel nélkül vessen vé­get a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság bombázá­sának és ebben az esetben a két szembenálló fél talál­kozhat a tárgyalóasztalhál. Mi a legnagyobb mérték­ben helyeseljük a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének javas­latát. Mi úgy véljük, hogy ez roppant konstruktív ja­vaslat és azt gondoljuk, hogy az Egyesült Államok­nak meg kellene ragadnia a javaslat nyújtotta alkalmat Remélem — fűzte hozzá a szovjet kormányfő, minden szót megnyomva — az érte­lem és a józan ész aria fogja késztetni az Egyesült Államokat, hogy elfogadja ezt az ajánlatot és megtegye a megfelelő lépéseket. Mi, amint már mondottam, tel­jes mértékben helyeseljük és támogatjuk ezt az aján­latot ★ A nagysikerű sajtóérte­kezlet után Koszigln a dél­utáni órákban megkoszo­rúzta az ismeretlen katona sírját, a Cenotaph-ot. Az egybegyűlt tömeg lelkesen megtapsolta a szovjet mi­niszterelnököt. mással, ügy véljük, hogy egy ilyen szerződés, ameny- nyiben aláírására sor ke­rülne, fontos lépés lehetne a szovjet—brit kapcsolatok megszilárdításában. Egy ilyen szerződés nem irányulna egyetlen más or­szág ellen sem. Ellenkezőleg a szerződés igen fontos hoz­zájárulás lenne a nemzet­közi enyhülés előmozdítá­sához. Koszigin rámutatott, hogy egy ilyen szerződés például szolgálhatna sok más nem­zet számára is. Moszkva (TASZSZ) A szovjet hatalom 5U. évfordulójára a Szovjetunió minden munkása és alkal­mazottja számára bevezetik az ötnapos munkahetet, he­tenként két pihenőnappal — jelentette ki yiktor Grisin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnö­ke. Beszéde csütörtökön hangzott el, amikor össze­gezte a szovjet kulturális intézmények dolgozóinak részvételével megtartott or­szágos értekezlet eredmé­nyeit. Grisin beszédében kitért a Mao Ce-tung csoportja ál­Madrid (MTI): A Madrid-Atocha pálya­udvar és a VI laverdei javí­tóműhely dolgozói egyre nagyobb számban szüntetik be a munkát béremelési kö­veteléseik kivívására. A Madridba vezető főbb uta­Szófia (MTI): Szófiában, a kilencedik Világifjúsági Találkozó szín­helyén megkezdődtek az 1963 nyarán sorra kerülő, s min­den eddiginél nagyobb sza­básúnak Ígérkező IX. VIT előkészületei. Az előkészítő bizottság is­mertetése szerint a kilence­dik VIT megtartására 1968. júliusának Végén és augusz­tusának elejéd kerül sor. Az előkészületek során már 110 országgal léptek kap­csolatba. A szófiai VIT-re előreláthatólag 15—20 ezer külföldi fiatal étkezik majd Ösí»*eeskihé)*( tepiif/iek le Sierra Leone!»»«» Freetown (MTI)' Sir Albert Margai, Sierra Leone miniszterelnöke egy szerda esti rádióbeszédében bejelentette, hogy összees­küvést lepleztek le, amely a kormány megdöntésére irányult. Az eddigi vizsgá­latok szerint az összeeskü­Á Lunar Orbiter—3 elne­vezésű amerikai űrállomás szerdán, magyar idő szerint 23 óra előtt néhány perccel Hold-köZelbe érkezett. A lefékezett űrállomás a Hold vonzásába került és ellip­szis pályára indult az égi­test körül. Vök’ meg akarták gyilkolni Margai miniszterelnököt Lansanát, a fegyveres erők parancsnokát és még né­hány más vezetőt. Margai azt is mondotta, hogy az összeesküvést egy afrikai ország támogatta, de az or­szágot nem nevezte meg. Eddig a Hadsereg 12 tiszt­jét vették őrizetbe. A pályát később módosí­tani fogják, s ha mirtden jól megy, akkor a legki­sebb távolság 45 kilométer lesz a Lunar Orbiter—3 és a Hold között. A tervek szerint az űrállomás a jö­vő szerdán kezdi meg fényképfelvételek készítését Koszigin szovjet-brit megnemtámadási szerződést javasolt PINTÉR ISTVÁN: A kéhtkCMitö 33. A szovjet gépkocsi sofőr­je — maga is pakisztáni — figyelmeztetően felemelte a keaét. Volt valami a sze­mében, ami arra késztette Harryt. — bár mindig úgy neveitek, hogy semmibe ve­gye, szolgának nézze a bennszülötteket — hogy le­ejtse a kezében tartott kö­vet. Vad gyűlöletében, tehetet­lenségében ismét elkiáltot­ta magát: — Disznó! A szovjet gépkocsi so­főrje nem értett angolul, s egyébként Is igyekezett el­kerülni a botrányt. Ezért ném teti, semmit, csak várt. Harry pedig közben elszáll­ta niagát mégis a cselek­vésié. mintha tanújfelét akaró ■•elna adni bátorsá­gán?! és bébi íthatjá, hogy jó amerikai. Odaugrott a gépkocsihoz, s á zászló felé kapott. Az erős selyem azonban nem engedett. A szovjet gépkocsi sofőrje rákiáltott a nyuga­tiaknál szolgáló s körben álldogáló kollégáira: — Vigyétek él vagy ki­szállok a kocsiból! AZ egyik sofőr galléron ragadta az amerikai köly­kök aki hiába kapálózott, rugdalózott, az erős marok szorításában semmit sem te­hetett. Á szálló pakisztáni üzlet­vezetője mélyen meghajol­va, sajnálkozva tárta szét karjait, amikor befejezte a történetet: — Alázatosan tisztelt uram, sajnos, még azt sem sikerült kideríteni, hogy me­lyik volt az a sofőr, aki az ön igen tisztelt fiával ezt tette. Elnézést kérek az in­cidensért, Mi mindent meg­teszünk, hogy vendégeink jól érezzék magukat és ugyebár... Az amerikai gőgösen köz­beszólt: — Kérem, állítsák össze á számlánkat, este eluta­zunk — mondta. — Az üzletvezető ismét a földig hajolt. — Ahogyan méltóztatik parancsolni, úgy történik majd. Az amerikai megvárta, amíg a pakisztáni üzletve­zető eltávozik, s csak azután szólt rá a fiára: — Egy amerikai vigyáz arra nehogy kellemetlen helyzetbe jusson. S legalább azt nézted volna meg, hogy melyik volt az a fickó, aki hozzádnyúlt. A gyerek már ném bő­gött, visszavedlett igazi mi­niatűr úriemberré: — Papa —, a mi sofő­rünknek is látnia kellett a2 egészet. És mégsem sietett a Segítségemre, és meg sem mutatta, hogy melyik volt áz a sofőr... Harry anyja szemrehá­nyóan mondta a férjének: — A múltkor mondtam már, hogy küldjük el azt a fickót! A papa bólintott: — Megteszem szivem, megteszem! A háromtagú család fel­kelt, s kivonult áz étterem­ből. Mr. Fanning nem tar­tott velük. ★ Rowers dermedten figyel­te a jelenetet. Némi utála­tot érzett a kis fickó iránt, s nem bánta, hogy így meg­tépázták egy kilencéves gyerekhez képest enyhén szólva túlzott önbizalmát. Mégis úgy gondolta: a gye­rek apja helyesen járt el, amikor otthagyta azokat, akik nem torolták meg a fián esett sérelmet. Rowers a két oroszra né­zett, akiknek minden bi­zonnyá! szintén látniuk és hallaniuk kellett mindent, ami három asztalnyira tő­lük lejátszódott. Ők azon­ban mintha mi sem történt volna, az étlap tanulmányo­zásába mélyedtek Rowers nem értette őket. A helyük­ben beavatkozott volna, vagy legalább is kiment volna a gépkocsijához. Nem értette, miért olyan maga­biztosak? S teljesen érthe­tetlen volt számára, ha any. nyira biztosak erejükben, akkor miért olyan szeré­nyek? Azzal vágta el a vitát önmagával, hogy áz oroszok titokzatos emberek. Ha eu­rópai ruhában járnak is, magafajta ember soha nem fogja őket megérteni. De végeredményben nem is megérteni kell őket hanem legyőzni. És akkor eltűnik majd a „rejtélyük*’. Az a szabadság és demokrácia, amit ők, amerikaiak visznek majd a Szovjetunióba, meg­változtatja majd az orosz jellemet is. Rowers is fizetett, aztán ment. Khelton ezredes dél­utánra hivatta magához. Az ezredes most nem hallgatta végig a szabály- szerű jelentkezést. Ingujj­ban volt, s igyekezett úgy elhelyezkedni, hogy minél jobban érje a ventillátor kavarta szellő. Helyet mutatott Rowers- nak: — Pokoli meleg van, ugye Francis? A főhadnagyot meglepte, hogy parancsnoka a kereszt­nevén szólította. — Mint a pokol fenekén! — mondta. — Oda fönt hűvösebb van! — mondta Khelton, s ujjá- val az ég felé bökött. — Minél magasabban repül az ember, annál hűvösebb! Rowers szíve megdobbant. Csak nem a nagy alkalom érkezett el? Nem szólt semmit. — Nézze, Francis, ez nem hivatalos beszélgetés — folytatta az ezredes. — Igazság szerint még nem is volna szabad magával sem. mit közölnöm De én el­mondom. annál is • inkább, mert éppen magának a 'eg- föntosdbb érdeke, hogy ti­tokban máradjon. Holnap­után hajnalban indül. — Rowers felsóhajtott. — Végre! Khelton felállt, jelezve, hogy vége a kihallgatásnak. Kezet nyújtott: — Hát akkor a viszont­látásra, holnap este tfz óra­kor! Azért közöltem magá­val már most az időpon­tot, hogy alaposan kipihen­je magát. Semmi ital. sem­mi könnyelműsködés sem­mi éjszakázás! Holnapután nagy szüksége lesz odafenn a frissességére! Rowers nagyszerűen aludt a nagy nap előtti napra virradó éjszakán. Eszébe sem jutott a veszélyre gon­dolni, s nem érzett nagyobb izgalmat, mintha arra ké­szült volna, hogy vasárnap hajnalban öt pöstazsákkaj kellene átrepülnie Ameri­kába. ^Folytatjuk) Hctö-közelben a Lunar Orbiter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom