Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-09 / 34. szám

A szövget kormány jegyzéke az ,\S/K kormányához 4 13-AS LABOR Gyalogoltam a „Holdon44 Moszkva (TASZSZ) As NSZK külügyminisz­tériuma — mint már jelen­tettük — 1967. január 31-én a Bonnban akkreditált dip­lomáciai képviseletekhez, köztük a szovjet nagykö­vetséghez, jegyzéket inté­zett, amelyben a Romániá­val való diplomáciai kap­csolatok felvételének beje­lentése mellett kimondja azt a tételt, hogy állítólag csak az NSZK kormánya „jogosult és felhatalmazott az egész német nép nevében beszélni.” Ezzel összefüggés­ben Carapkin, a Szovjet­unió bonni nagykövete, kedden felkereste Schütz külügymlnisztériumi állam­titkárt és kormánya megbí­zásából jegyzéket nyújtott át, amelyben a szovjet kor­mány „képtelenségnek” ne­vezi azt a tételt, hogy Peking (CTK) A Kínai KP Központi Bizottsága és az államta­nács parancsot adott ki, hogy országszerte szüntessék be a vörösgárdisták „hosz- szú meneteléseit.” A közzétett parancs utal arra, hogy főképpen Pe- kingben, a „forradalom szent helyein” élelmezési és elszállásolási nehézségek támadtak, egyes helyeken pedig fertőző betegségek ütötték fel fejüket. Korábbi utasítások sze­rint „a hosszú menetelé­sek” részvevői kötelesek gyalog hazatérni, de azok akik 500 kilométernél tá­volabb tartózkodnak lakó­helyüktől, igénybe vehetik a közlekedés különböző vállfajait A szerdán Pekingben köz­zétett irányelvekben az in­tézkedést azzal indokolják, hogy új szakaszba — a ha­talomért vívott döntő harc szakaszába — érkezett a „kulturális forradalom”, te­hát a „forradalmi diákok­nak, pedagógusoknak és vö­rösgárdistáknak” lakóhelyü­kön kell tartózkodniok. A szerdai Rudé Právo „A moszkvai kínai nagykövet­ség provokációs szerepe" címmel moszkvai tudósítójá­nak cikkét közölte. A tudósító, beszámolva a kínai nagykövetség munka­társai (hozzátartozói) haza­költöztetéséről aláhúzza, hogy a Szovjetunió nem csak az NSZK kormánya jogosult és felhatalmazott az egész német nép nevé­ben beszélni.” „Az NSZK kormányának ez a kijelentése ellentmond a tényleges európai hely­zetnek és nem egyeztethető össze még azokkal a nem- zetközi megállapodásokkal sem, amelyeket az NSZK is aláírt, és amelyek világo­san kimondják, hogy az NSZK kormánya csak terü­letének határain belül gya­korolhatja hatalmát” — hangoztatja, a nyilatkozat. A szovjet jegyzék rámu­tat: Európa és a Világ bé­kéjének és biztonságának érdekei megkövetelik, hogy az NSZK kormánya a „két német állam létezésének té- nyéből induljon ki, mond­jon le az európai határok átrendezésére irányuló igé­szolgáltatott semmiféle ürü­gyet erre a lépésre. A kínai nagykövetség Moszkvában felkészült arra a szerepre, amelyet nyilván­valóan a „kulturális forra­dalom” stratégái osztottak ki számára: ürügyeket szál­lítani a szovjetellenes kam­pányhoz. Amint a pekingi szovjet- ellenes eszkalációból látható a kínai fővárosban új sza­kasz kezdődik: a lélektani terrorról áttérnek a közvet- I len fizikai erőszakra, a I szovjetellenes pogramokra. I Madrid (MTI): A spanyol diákok tíz napja tartó megmozdulása tovább folytatódik. Kedden a barcelonai egyetemi hall­gatók körülbelül ezer fő­nyi csoportja vonult fel az egyetemi negyedből a város központja felé. A rendőrség riadóautókkal érkezett a helyszínre és szétoszlatta a tüntetőket. A barcelonai egyetemet február 2-án tíz napra bezárták. Néhány napig zárva volt a madridi egyetem is. Madridi és bar­celonai diáktársaik bojkot- tálták az előadásokat. Sestaóban és Basaurióban — a bilbaói ipari központ nyerői, egész Németország kizárólagos képviseleti jo­gának igényéről és azokról a kísérletekről, hogy nyo­mást gyakoroljon az NDK-t elismerő államokra, mond­jon le a hírhedt müncheni egyezményről és ismerje be, hogy az kezdettől fogva ér­vénytelen.” Megerősítve a Szovjetunió és az NSZK közötti jó kap­csolatok fejlesztésére irá­nyuló óhajt, amennyiben az NSZK kormánya is készsé­get tanúsít erre, a Szov­jetunió kormánya ismét fi­gyelmezteti az NSZK-t ar­ra a felelősségre, amely a nyugat-németországi náci szervezetek tevékenységé­nek és a náci ideológia fel­éledésének megakadályozá­sáról szóló érvényes nem­zetközi megállapodásokból hárul rá. Új francia mesterséges hold Hammaguír (MTI) Az algériai Hammaguir- ban lévő indítóhelyről szerdán délelőtt gyémánt tí­pusú rakétával Föld körüli pályára juttatták Francia- ország negyedik, tudomá­nyos célt szolgáló mestersé­ges holdját, a Diadémot. A francia szakértők kö­zölték, hogy a Diadém Föld körüli pályára tért, de a pálya adatait még nem állapították meg. két helységében — mun­kástüntetéseket tartottak a két és fél hónapja sztráj­koló echevarri acélipari munkások támogatására, A tüntetők szétoszlatására ki­rendelt milícia és a munká­sok között összetűzésekre került sor. A milicistók a levegőbe lőttek. Négy mun­kást őrizetbe vettek. A barcelonai fémipari munkások gyűjtést rendez­tek a sztrájkolok támogatá­sára, s a gyűjtés eredmé­nyét, 130 000 pezetát el­küldték Echevarriba. Tíz nappal ezelőtt a madridi munkások 300 000 pezetát gyűjtöttek a sztrájkolóknak. 3. Ki tudna ellenállni a csá­bításnak, amikor azt ajánl­ják neki, hogy tegyen egy félórás gyalogsétét a Hol­don?... A 13-as laborban pe­dig, a szovjet Űrkutatási In­tézetben éppen ilyen aján­latot kaptam. Ciolkovszkij utinaplója Ciolkovszkij egy képzelet­beli útinaplóban így írja le a Hold-utas élményeit: ••Leguggolok, kiegyenese­dem: s mindez csodálatosan könnyű. Könnyű állni és könnyű ülni. Mint valami álomban. Olyan érzés az egész, mintha nyakig víz­ben állnék: a lábam szinte alig érinti a talajt. Honnan az erő lábamban és karomban? Vagy talán valami titok­zatos erő von engem és a tárgyakat fölfelé? Hogy-hogy nem járok, ha­nem szinte szökellek? Vala­mi valóságos ellensúly húz engem, megfeszíti izmaimat, ugrásra késztet. Nem tudok ellenállni a kísértésnek: ug- ranom kell... Ugrás helyett azonban va­lami egészen másban van részem: mintha egészen las­san fölemelkedtem s ugyan­olyan lassan talajt értem volna.” Ciolkovszkij képzeletbeli Hold-sétájának leírása a lai­kus számára meglehetősen hitelesnek tűnik, a különös azonban az, hogy ez a hite­lesnek tűnő leírás korántsem túlságosan hiteles. 1,5 km/óra Hiteles is, meg nem is? Igen. Valóban igaz, a gravi­táció a Holdon csak hatoda a földinek. Ám ez a köny- nyebbség csalóka. Sőt: bo­nyodalmakat okoz. Magam is meggyőződhettem erről, amikor a 13-as laborban gya­logsétát tettem az ott „elő­állított” Holdon. Egy tágas teremben talál­tam magam, amelyben kü­lönleges edzőberendezés fo­gadott. Az egész olyan volt, mint valami felfüggesztett, mérlegszerű — csak termé­szetesen sokkal nagyobb — alkalmatosság, amely hatal­mas, forgatható gyűrűk kö­zepén kapott helyet. A „mér­leg” lapjára szíjaztak, majd megpörgették a szerkezetet. Előzőleg azonban még „ki is táráztak.” Kiszámították, mennyi ellensúlyt kell adni, hogy „elveszítsem” földi ki­lóimnak egyhatodát —vagy­is, hogy súlyom Hold-szerű legyen. Az én esetemben ez olyan tizenöt kilónyi „élő­súlyt” jelentett — ennyit nyomnék a Holdon! Amikor a procedura véget ért, ismét elhangzott a pa­rancsszó: — Kezdjük! Az első lépés mindjárt félresikerült — úgy látszik, túlságosan nagy energiát fektettem bele. Magam is meglepődtem, hogy milyen könnyedén szökellek a ma­gasba. szinte röpülök, majd szánalmas kapálózás után a rajttól néhány méternyire érek földet. Persze koránt­sem ott, ahová lépni akar­tam. No majd a következő lépés jobban sikerül, — gon­dolom, — de az eredmény ugyanaz. instruktorom, Leonyid Pavlovics azt ajánlja, ke­rüljem a hirtelen mozdula­tokat, úgy könnyebb lesz. Jöhet tehát a következő fel­adat: fel kell lépnem egy Hold-rögre — azaz, a szer­kezetre épített lócára. A lóca itt van két méter­nyire tőlem, szinte karnyúj­tásnyira, de mégsem sikerül fellépnem rá. Akár akarom, akár nem, alighogy meglen­dítem a lábam, már túl is repültem a lócán, éppen- hogy csak lábújheggyel tu­dom érinteni. Második, har­madik nekirugaszkodásra sem megy jobban a dolog. De azért nem hagyom abba, amíg végre célt nem érek. A következő feladat: fellép­ni a hosszúlábú asztalra. A földön ehhez nekifutásra lenne szükség, itt, a „Hol­don” egyetlen mozdulattal az asztal lapján termek. Azt hiszem, ha egy két és fél méteres palánkot kellene át­ugranom, az is olyan köny- nyen menne, hogy amellett még Valerij Brumel világ­rekordja is eltörpülne. Azt hiszem, — de amikor kipróbálom, már nem megy a dolog! Nekifutnék, de nem sikerül. Erőteljesen lököm magam a lábammal, de föl­di értelemben „elesek.” Úgy érzem, mintha hirtelenében jégre tettek volna: minél gyorsabban szedem á lá­bam, annál nehezebb meg­őrizni az egyensúlyomat. A kudarc után rövid pihenőt tartok, mielőtt újra kezde­ném a Hold-sétát. Most már apró lépésekkel próbálkozom kissé oldalazva, így bizton­ságosabb. Akármilyen külö­nösen hangzik is, — a Hol­don a gyalogos sebessége aligha lesz több 1,5 km/órá- nál: vagyis húsz lépés per­cenként. S ennek az az oka, hogy az ember lába menés közben lassabban ér vissza a Hold-felszínre, mint a Föl­dön a talajra. Ezért aztán a jövendő Hold-járóinak ala­posan tanulmányozniok kell a mi fogalmaink szerint leg­egyszerűbb és legtermészete­sebb földi mozdulatok tör­vényszerűségeit,. Nem lehe­tetlen, hogy a tornászok, aa akrobaták sokat segíthetne!» még nekik ebben. Ég' vesré/yek A fantasztikus regények íróinak tehát nincs igazuk* mert a Holdon az emberitek korántsem lesz könnyebb dolga, mint a Földön, hi­szen — mint láttuk — még az egyszerű helyváltoztatás is nehéz tudomány ott, pe­dig a Hold-járónak nyilván­valóan még dolgoznia is kell majd. A laikus elképz '.'sek­kel ellentétben, valószínű­leg sokkal több veszély le­selkedik a Holdon az em­berre, mint az ma gondol­nánk. Hogy mást ne mond­jak, egy erőteljesebb szök­kenés eredményeként példá­ul lábunk helyett fejjel ér­hetünk talajt, elveszíthetjük egyensúlyunkat valamelyik Hold-kráter szélén, s pilla­natok alatt a mélybe csúsz- szanhatunk. Szerencsére van még idő a megfelelő előkészületekre, edzésekre. A Hold meghódí­tása fokozatosan megy majd végbe. Előbb az automaták következnek. Azok lesznek az úttörők. S bár még föl­di halandó nem tette lábát a Holdra, a tudósok már megtanulták, hogyan keli a Hold gravitációját földi kö­rülmények között imitálni! Mégpedig nem is csak pil­lanatokra, rövid időre, mint a súlytalanságot, hanem gya­korlatilag tetszés szerinti hu- zamossággal: akár egy órá­ra, akár egy napra, hétre vagy éppen hónapra. Az enyémhez hasonló földi Hold-séták nyilván megfelel lő nyomot hagymák a tudó­sok kutatási programjában! De most hadd beszéljek ite kább arról, mi volt az én összbenyomásom erről a sé­táról. Előszöris: egyáltalán nem éreztem magamat külö­nösebben szabadon. Nem azért, mert a mérlegszerű* szerkezet, amelyre felcsatol­tak, zavart a mozgásban. Ea olyan apróság, amire az em­ber a „Holdon”, ugyebár, oda sem figyel. Csakhogy éppen maga ez a „Hold'1 szolgált néhány kényelmet­lenséggel. Ezek azonban át­menetiek. Minél több ilyen átmeneti nehézségét és ké­nyelmetlenségét tudjuk a jö­vendő „Hold-életünknek”, már itt, a Földön kiszámíta­ni, kitapasztalni és kikísér­letezni, annál felkészültebben fogjuk majd fogadni és le­gyűrni ezeket a Holdon. Az első lépéseket tehát —- itt, a Földön tesszük meg a Holdra. Mihail Rebrov (VÉGE) Pekingi jelentés Parancs a „hosszú menetelés beszüntetésére MilicistáSi és munkások összetűzése Spanyolországban A kétnWpü&í PINTÉR ISTVÁN: 32. Persze, önnek fia • van, önnek gondolnia kell a kö­vetkező nemzedékre is. En viszont száraz agglegény maradtam. Harry most, hogy rá hi­vatkoztak, kötelességének érezte, hogy beleszóljon a vitába: — A papának Van igaza! Mi mindenkinél erősebbek vagyunk, az egész világ fél tőlünk! A gyerek anyja idegesen rászólt a fiára: — Harry ne beszélj te­le a felnőttek dolgába! Menj ki, sétálj egy kicsit! A vita tovább folytató­dott, sőt, olajat öntött. BZ ellentétes vélemények tüzé- re. hogy két szovjet férfi jelent meg az étteremben. A pincérrel kifogástalan angolsággal beszéltek, egy­más között viszont oroszul. Az angol ismerte, s biccen­téssel üdvözölte őket: —• Oroszok! — mondta az amerikainak. — Külkeres­kedők, itt tárgyalnak egy pakisztáni céggel. Félelme­tes üzleti partnerek, nem kívánom, hogy dolga akad­jon velük... — Vörösök! — legyintett az amerikai. — Igen — mondta az an­gol, s tanárossá vált a hangja. — Kitűnően beszél­nek angolul, s legújabb di­vat szerint öltöznek és na­gyon gazdagok. Kérem; na­gyon kérem, éppen azért, mert tisztelem és becsülöm önt. próbáljon leszámolni azokkal a tévhitekkel ame­lyek az oroszokról keringe­nek. Csak ha józanul lát­juk a dolgokat, kerülhetjük el a katasztrófát. Az amerikai gúnyosan mondta: — Katasztrófa? Ha nem tudnám, hogy ki ön, ha nem ismerném évek óta, azt hi- hetném: ön is mellettük áll, — Volt már Moszkvába? — kérdezte váratlanul az angol. — Nem! — mondta az amerikai. — És nincs is szándékom ellátogatni oda! A személyes biztonságomat elég sokra tartom. Az én koromban már kerüli az ember a felesleges kalan­dokat. Az angol nevetett: — Én kétszer jártam Moszkvában, egyszer pedig Leningrádban. Mondhatom önnek, nagyon érdekes ta­pasztalatokkal tértem haza. Ezek az oroszok nem olyan emberek, amilyeneknek fes­tik őket. És sajnos a Szov­jetunióba utazni ma már egyáltalán nem kaland. Nyugodt lehet, Moszkva vagy Leningrad külföldi vendége éppen olyan biz­tonságban van. mint bár­mely más világvárosban lenne. Nagyon érdekes vi­lág! És csak úgy tudunk el­lenük harcolni, ha megis­merjük őket! A két szexijét vendég nyugodtan szürcsölle italát higgadtan, magabiztosan. Rowers nézte őket. Az iga­zat megvallva, ő nem így képzelte el a vörösöket. Nem tudni, kinek a hibájából, még mindig azt hitte, hogy azok ott a „vasfüggönyön túl” nagy szakállal járnak, s a meglehetősen vad kiné­zésű emberek bádogtányér­ból kanalazzák káposztale­vesüket. A két oirosz azonban semmivel sem ütött el más fehér ven­dégtől. Rowers zavarba jött, egy pillanatra megin­gott benne mindaz, amit az oroszokról és a vörösökről belecsepegtettek. De aztán azzal nyugtatgatta magát hogy ez a két orosz bizo­nyára amolyan „propaganda ember”, akiket éppen meg­tévesztésül küldtek külföld­re. Az angol közben magya­rázta amerikai barátjának, miképpen is értette, hogy ez a két orosz férfi „gazdag ember”. Az egyik legna­gyobb szovjet külkereske­delmi vállalat képviselői. Lehetséges, hogy magánva­gyonuk nem éppen nagy, bár bizonyosan magas fi­zetést kapnak, de mint üz­letemberek a leggazdagabb nyugatiakkal vetekednek. Hiszen óriási erőforrások állnak rendelkezésükre. s ha — természetesen a moszkvai vállalat és a mi­nisztérium megbízásából — üzletet kötnek, amögött ott áll egy hatalmas ország egész ipara és kereskedel­me. Ezért veszedelmes part­nerek, hiszen minden kezdő üzletember Is tudja, hogy minél nagyobb, gazdagabb, erősebb a cég. amelyikkel tárgyal. annál nehezebb dolga van — És tudja, — mondta az angol —, ezek az oroszok nem akarják kihasználni, hogy ők az erősebbek. Meg kell mondanom önnek őszintén, ha például pa­kisztáni üzletember lennék szívesebben kereskednék ve­lük, mint az angol cégek­kel. A vita nem folytatódott tovább, mert Harry állitott be bömbölve. Üvöltött, ahogy a torkán kifért. A nagy bőgés közepette csak fél- szavakat tudott kinyögni, s úgy mesélte el, hogy mi tör­tént vele. A szálloda előtt egy pakisztáni sofőr a levegőbe emelte, a szálló bejáratához vitte, s ráparancsolt, hogy azonnal menjen be az ét­terembe. A papa felugrott, rnár- már elindult, hogy szemé­lyesen álljon bosszút a fián esett sérelemért. Felháborí­tó! Egy pakisztáni vadem­ber, aki ráadásul a fehérek­től kapja a kenyerét, kezet eme! az ő fiára! Aztán megtorpant. Méltóságán alu­linak érezte, hogy maga ve­gyen elégtételt. Hivatta a szálló pakisztáni vezetőjét, s ráparancsolt, hogy azonnal intézze el a dolgot Az üzletvezető egv ne­gyedóra múlva tért vissza, verejtékezve, izzadtan, nagy hajlongások és bocsánatké­rések közepette mondva el. hogy sajnos nem tehet sem­mit, mert a kis gentleman érdekében történt mindaz. Az történt ugyanis, hogy Harry, amikor kiküldték sé­tálni egy darabig nézelő­dött, aztán szemügyre vette a szálló előtt álldogáló au­tókat. Akkor vette észre, az egyik kocsi zászlótartójára egy kis vörös, sarló-kalapá­csos zászló van erősítve. A gépkocsi olyan márkájú volt, amilyet Hairy még életében nem látott, így te­hát közelebb ment. s tü­zetesen szemügyre vette a gépkocsit. A kocsi vezetője újságot olvasott, s ügyet sem vetett a kisfiúra. Har­ry sokáig töprengett vajon milyen gépkocsit is lát. Az­tán eszébe jutóit, valahol olvasott már arról, hogy a vörösök díszítik sarlóval és kalapáccsal a zászlóikat. Ezen az autón olyan zá'z.ló volt. ez tehát szovjet gép­kocsi. Harry elkiáltotta magát: — Kommunisták, oroszok! A sofőr a hangra felemel­te a fejét az újságból, s lát­ta, hogy a gyerek követ vesz fel a földről. Körös­körül pakisztáni gépkocsi- vezetők álltak, de egy sert) szánta rá magát, hogy megfékezze és rendreutasít sa a tajtékzó gyereket. (Folytatjuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom