Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-26 / 49. szám
Falusi értelmiség F«/u Tamás: Hogyan, merre, kikkel ? Semjéni beszélgetések az önművelésről, népművelésről Régi március A szobor körül sokan álltak. Dobszőval hívták meg a népet Megjelent a képviselő úr És a magas szószékre lépett ÍGY JELLEMEZTE a falusi értelmiséget az egyik mai regény: két típusa van, az egyik igényeiben, művelődésében, életformájában leszállt a falu színvonalára, a másik típus görcsösen igyekszik érdeklődését, műveltségi szintjét fenntartani, sőt tágítani. Ez a kétfajta „beskatulyázás” járt a fejemben, amikor Kállósemj énben felkerestem a falu értelmiségi dolgozóit. Ez az ötezernél valamivel népesebb község külső arculatában alig különbözik a többi hasonló szabolcsi, szatmári községtől, legfeljebb abban, hogy nincs járda. A lakosság egy kisebb hányada, az Uj Élet Tsz-ben találja megélhetési forrását Az idén 62,20 forintot fizettek egy-egy munkaegységre. A semjéni parasztok zöme tszcs-ben dolgozik, egyre önállóbban, felelősségteljesebben. Tekintélyes számú, főként férfi munkaerőt foglalkoztat az itt székelő megyei növényvédő állomás. Semjén lakóinak zöme urasági cseléd volt Távolabbról indultak az itt élők gazdaságilag, a művelődés szempontjából mint más községek dolgozót ÉS MILYENEK a művelődés, a kulturált szórakozás lehetőségei ma: van egy mozihelyiség, egyben művelődési otthon. A szép új pártház, televízióval, társalgóval, s egy könyvtárhelyiség. Ez nem túl sok, de annál több az iskola, 15 tanteremben tanítanak, 891 gyereket, ezenkívül tanyai diákotthonnak rendezték be a volt Kállai kastélyt, száznál töoo gyermek kapott kényelmes, barátságos otthont. Hogyan él az értelmiség? Milyenek az igények önmagukkal és a faluval szemben? Hogyan lehetne többet tenni a nép művelődésében? — Ezek nem mesterségesen kreált kérdések, naponta szembe találják magukat vele az itt élő pedagógusok, agrármérnöKók, orvosok, államigazgatási vezetők. Mintegy hatvan értelmiségi dolgozó él Kállósemj énben. Köztük a legtöbb a pedagógus, negyvenkettő, vagy tizenhat-tizennyolc agrarértelmiségi — a növényvédő állomáson és az Uj Elet Tsz-ben — és két orvos. NEMCSAK A LÉTSZÁM, hanem a községben elfoglalt társadalmi szerepük miatt is a pedagógusokat kerestük meg elsőnek. A pedagógusok között 2 képesítés nélküli óvónőt, 2 képesítés nélküli nevelőt, hét egyszakost és két egyetemen továbbtanulót találunk. A napi elég sok óraszám mellett valamennyien tanulnak. 13-an vesznek részt a szakmai továbbképzésen, hárman a pedagógusok esztétikai szakosítóján, ketten a marxizmus—leninizmus esti egyetemen. Van a pedagógusok között pártalapszervezeti, csúcsvezetőségi titkár, MHS- elnök, Vöröskereszt-elnök, művelődési otthon igazgató, sportköri vezető, KISZ-tit- kárhelyettes, négy tanácstag. Ez a felsorolás nem teljes, de nem is érdemes folytatni. Hiszen nem azt akarjuk bizonyítani, hogy az iskolán belüli, majd az iskolán kívüli túlterhelés ki- birhátatlan. Munka van, a követeimény az iskolában magas, de van szabad idő is. A társadalmi elfoglaltságok megoszlanak, nem tornyosulnak egy-egy ember feje fölé, mint régebben. Ez nem a külső szemlélő megállapítása, maguk a nevelők is megerősítették. — Nem könnyű itt lépést tartani a kulturális fejlődéssel — mondták egyöntetűen. — Semjén elég üres hely kevés ideig maradnak itt meg az értelmiségi emberek, inkább átmeneti szállásnak tekintik sokan. Es ez azért van, mert nincs itt érdeklődés, hiába próbálkoznak bármivel, nem sikerül™ E KISZÚRT GONDOLATOK állóképet, mozdulatlanságot fejeznének ki önmagukban. De talán egyetlen faluban sem „köny- nyű” értelmiségi életet élni. Mégis sokan megtalálják a módját, hogy a falusi körülmények között is „városi” igények, színvonal szerint rendezkedjenek be. Van abban valami, hogy városon is élhet valaki „falusi" módon, és falun is meghonosítható a „városi” életstílus. Előbb néhány kép az önművelésről, enélkül aligha beszélhetünk a műveltség átadásáról, a falu népműveléséről : Szépirodalmat a tantestület egyharmada olvas rendszeresen. Huszonegyen a szakmai folyóiratokat tanulmányozzák. Ezenkívül a tv, a rádió jelenti a művelődést, egyben a szórakozást. Egy padagógus jár a megyeszékhelyre hangversenyre, néhányan szórványosan színházba. A családosoknál az átlagos gyermeklétszám kettő, a háztartások gépesítése minimális. Négyen nem Semj énben laknak, kijárnak Nyíregyházáról, minden nap utaznak. Erre megy a szabad idő egy része. ÚJABB ELLENTMONDÁS: az oktatás-nevelés tárgyi körülményei kiválóak — leszámítva a tanyákat — az általános lakóhelyi kultúra nem kielégítő. Ez arra serkenti a pedagógusok egy részét, életük, szabad idejük zömét is az iskolában éljék, itt keressék a művelődést, a szórakozás lehetőségét. Volt törekvés, hogy létrehoznak egy értelmiségi klubot, igaz nem így nevezték, de lényegében ez lett volna. Meghívták a növényvédő állomás, a tsz műszaki és agrárértelmiségi dolgozóit, a két orvost. Tervezték, hogy itt versfelolvasás, „legkedvesebb novellám”, tv-viták, könyvviták, kötetlen beszélgetések kerülnek sorra, s legalább havonta egyszer összejönnek. Az első ilyen klubest után a folytatás elmaradt. Mindenki a napi elfoglaltságára, a családi nehézségekre hivatkozott. — De nemcsak ez van! — mondta Zempléni Zoltán iskolaigazgató. — Egy kicsit az előítéletek is visszatartják némelyiküket. Ez szavakban soha nem fogalmazódik meg. ELŐBB EGYMÁSHOZ kellene közeledni, ezután eredményesebben közelednének a faluhoz is. Persze egyéni kezdeményezések voltak és vannak is. Még most is emlegetik a faluban az egyik tanítónőt, akiért a „tűzbe” mentek a fiatalok, volt színjátszás, tánccsoport — a tanyákon szívesen látták őket. A Forrás-tanyán Novák Józsefné tv-klubbal kísérletezik, eredményesen. A szükség művelődési otthon nem otthon a szó való értelmében, de hónapok óta megkapták a fiatalok, a KISZ, a pérthelyiséget. Eddig a fűtésen a vita, a jelenlegi fűtő csak külön juttatásért fűtene be. így van is, és nincs is klubja a fiataloknak. — Minden községben meg tudtuk tartani az ismeret- terjesztő előadást, csak Sem- jénben nem — panaszolta a növényvédő állomás fiatal főagronómusa, Szili Máté. Háromszor is meghirdették, nem jöttek el az emberek. Lehet a szervezéssel volt baj, lehet a növényvédelmi szakelőadás a sok ott dolgozó miatt túl ismertnek tűnhetett. Annyi tény, tavaly 25 különböző témájú ismeretterjesztő előadást tartottak a művelődési otthonban, az idén jóval kevesebbet. NÉHÁNY KIRAGADOTT tény ez, mélyreható következtetésekre nem vállalkozhatunk. Kétségtelen, van a falu értelmisége között aki igénytelenebb lett önmagával szemben, csak alibit keres a rossz művelődési viszonyokban. Mások, a többség azonban nem tekinti átmeneti szállásnak a falut. Tanul, művelődik és igyekszik tudását továbbadni™ P. G. Nagy ebéd volt a vendéglőben, Fogyasztották az olcsó lőrét, Az asztalfőn az urak ültek És hajtogatták: Egyenlőség! Szabadságra, testvériségre Fogadkozott a fehér asztal, S a földesúr leereszkedve, Kezet fogott néhány paraszttal. Szél fútt át a keskeny utcákon, S együtt futott a fellegekkel... A márciusi szél már tudta, Hogy másképpen fog fújni egyszer. A szerzőnek a Magvető kiadásában most megjelent „Téli kikötő” című kötetéből, amely a költő életművének legszebb darabjait tartalmazza. Havas Ervin: Az a hét- krajcár Az a hét krajcár, az a jólismert itt csörög a zsebemben, mert messze kell mennem. Értsétek meg, nem szabad fáradtnak lennem, nem vaspáncél, könnyű sejthalmaz a mellem. Onnan jövök, ahonnan a tenger. (Ezt képletesen mondom, de valóban olyan mélyről indultam, mint a pincék lépcsőfokai.) És úgy lehet hogy félek is, de vágyom megmaradni e fenti világban e jólevegőjü tájban mint zümmögő barátaim, az oszlopok s a huzalokon a megtérő fecskék. lást láthatunk, majd egy képet: a Nyírségben a paraszti társadalomnak sajátos találkozó helye és alkalma volt a pócsi búcsú. Szólás Is él arról, hogy „Aki a pócsi búcsún, a mádi bálon és a debreceni nagyvásáron nem megy férjhez, örökké pártában marad!” A különböző vidékről idesereglett fiatalok itt ismerkedtek meg egymással. A kiállítás rejtett hangszórói 20 perc alatt vezetik végig a látogatót. Betétként halljuk Pózmán István ci- teraszólóját. egy lakodalmi rigmust, a szilveszteri ko- lompolást, a panyola) farsangi rigmusokat és egyéb — jeles napokhoz kapcsolódó — népdalokat Nemcsak az átlag érdeklődő, hanem a szakemberek is elismeréssel szóltak a Jósa András Múzeum új állandó kiállításáról. Az 1967-es évet az UNESCO, az Egyesült Nemzetek Szervezetének kulturális szerve a folklór évének nyilvánította. Megyénk is sok külföldi csoportot vár, hogy megismertesse velük s szabolcsi emberek néprajzát Ezért német nyelven i| elkészül a magnetofonoí tárlatvezetés. Páll Géa> Érdekes múzeumi kiállítás ft y ír egyházán Hasznos és tanulságos „utazásra” vállalkozik, aki belép a Nyíregyházi Jósa András Múzeum Felszabadulás útján lévő kiállító helyiségébe. Nemcsak évezredeket tehet visszafelé a szabolcsi történelemben, hanem találkozhat a legmodernebb technikai eszközökkel is. Mit láthatunk a 200 ezer forintos költséggel készült új, állandó kiállításon? A földszinten az első teremben városunk nagy festőművészének, Benczúr Gyulának néhány nagyméretű festménye hívja fel magára a figyelmet. Itt látható a művész ecsetje, a festőállványa. A szomszédos nagyterem a honfoglalás- és a bronzkor régészeti emlékeit mutatja be. Szabolcs megye különösképpen gazdag ezekből a korokból származó leletekben. Olyan híres leletek láthatók a tárlókban, mint a rakamazi díszkorong, amely a párizsi kiállításon is ott volt a Nemzeti Múzeum tárlatán. Vagy a geszterédi arany- szablya, a tiszabezdédi tarsolylemez, a honfoglaló magyarság művészi remekei. Megyénk — annak szabolcsi része — az ország leggazdagabb honfoglaláskori lelőhelyeként ismert. A nagynevű elődök — Jósa András, Kiss Lajos — szorgalma révén gazdag és szép régészeti anyag kerüli e korból mind a nyíregyházi múzeumba, mind a Nemzeti Múzeumba. Munkásságuk folytatása napjainkban is számos követőre talált, s e kiállítás éppen a legnagyobb ásatási emlékeket felhasználva nemzetünk történelmének egyik fontos fejezetét mutatja be. Feltűnik, mennyit fejlődött a kiállítás technikája, a műanyagok, plasztiklemezek bevonultak a múzeumokba, hogy külsőségében, elrendezésében is vonzóvá tegyék a kiállításokat A hagyományos múzeumi kép helyett újszerű, érdekes kiállítási anyag fogadja a látogatót az emeleten; az állandó néprajzi kiállítás. Magnetofon szól és ismerteti az elhelyezett tárA panyola! fonőhílz a régi Szamos menti farsangolás csikós, gólya- és kecskefarsangos szereplőivel. Foto: Hammel J. gyakat, Megelevenedik a régi paraszti élet, a gyermekkor és játékai: a ma már alig ismert gyermek- bútorok, az állószék, az asztalszék. Itt van a régi népi hangszer a citera, és a nyírmeggyesi lopótökzenekar hangszere. — Most pedig hallgassuk meg Pőzmán István Benkő bokori 78 éves parasztember citerajátékát — halljuk a magnetofonból. És felcsendülnek a népdalok, a szabolcsi, szatmári parasztok régről megőrzött kincsei. Aztán tovább vezet bennünket a technikai tárlatvezető: a nyári citerabá- lok, a téli fonók fényképeit látjuk, lakodalmas szertartást, tarpai menyasszonyta- risznyát, osztókendőt, vőfélybotot, ajaki menyasz- szonvruhát És ki tudná megjegyezni valamennyit. Külön figyelmet érdemelnek a karácsonyi, szilveszteri, farsangi szokások bemutatásai. Például, a karácsony ünnepével kapcsolatban megtudható, hogy bár a köztudatban összeforrott a keresztény vallással, valójában sokkai korábban keletkezett, Már a kőkorszak embere örömmel tapasztalta a téli napfordulót követő változást, primitív hite szerint a „Világosság” szelleme ekkor győzött a „Sötétség” felett. A betiehemezés ma is ismert népszokás, a betlehemes „öreg” és az ősi pogány vallások szelleműzőjének mókái között sok a rokon vonás. A vitrinben helyet kapott Pál Gyula festőművész „A betlehemes fiú” című képe is. A néprajzi kiállítás fénypontja a panyolaj fonóház, egy régi parasztház berendezve bútorokkal, és bábukkal, a farsangolás maskurás szereplőivel. Az év első jelentős színfoltja mindenkor a farsang volt. amikor mulatozással, nótézással, tréfás felvonulással töltötték az időt. E szokás eredete Is a régi időkbe nyúlik vissza, a magyar farsang a görög dionüzoszj ünnep és a római bacchanália folytatása. Egyrészt a tél haldoklását ünnepelték, másrészt ezzel a gonoszűző el tárással a bő termést akarták biztosítani. Mit látunk és hallunk még itt: a balázsolást, a húsvéti népszokások ősi termékenységvarázslással összefüggő emlékének ábrázolását, a nyírségi májusfa-' állítást, a pünkösdi királynéválasztást. A harmadik termet egy nyírségi tájat ábrázoló dioráma tölti be. melyben aratási felvonuFiatalok ismerkednek a honfoglaláskori emlékekkel.
