Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-03 / 29. szám

A MORNING STAR VEZÉRCIKKE KÍNÁRÓL Partízánakciók a vasháromszögben Újabb 3000 amerikai tengerészgyalogos lépett vietnami földre Saigon (MTI) A* indiai légierő Punjab állam térségeben csütörtö­ki« lelőtt egy pakisztáni repülőgépet. A pakisztáni repülőgép 30 kilométerre hatolt be India légiterébe, PÁRIZS A francia fővárosban csütörtökön bejelentették, hogy a hammaguiri kísérleti telepről január 11-én, 13-án és 17-én Veronika típusú rakétákkal eredményes csil­lagászati űrkísérletet hajtot­tak végre. ACCRA-,A kongói kihívás” cím­mel új könyvet jelentetett meg dr. Kwame Nkrumah volt ghanai elnök, aki je­lenleg Guineában tartózko­dik. Nkrumah sorrendben nyolcadik könyve a kongói helyzet elemzése alapján ar­ra a következtetésre jut, hogy a vajúdó afrikai prob­lémát csak kontinentális egységgel lehetséges megol­dani. KAIRO Aref iraki elnök csütörtök éleiben ötnapos hivata­lt« látogatásra az EAK-ba érkezett. A kairói repülő­téren Nasszer elnök, Amer marsall a nemzeti gyűlés elnöke és a kormány tagjai fogadták, LISSZABON A portugál tengerentúli ügyek minisztériuma csü­törtökön hivatalosan beje­lentette, hogy a macaoi kor­mány és a Kínai Népköz- társaság képviselője január 29-én megállapodást kötöt­tek, s ennek értelmében a macaoi kormány kötelezte magát, hogy a területén semmi olyan tevékenységet nem engedélyez, amely ve­szélyeztethetné a KNDK biztonságát. BONN Az utóbbi időben az NSZK-ban egész sereg di­ákszervezet lépett fel azzal a követeléssel, hogy norraa- lizálják a kapcsolatokat a két német állam között. A „hivatalos kapcsolatok fel­vétele” és az NDK elismeré­se mellett szállt síkra a li­berális diákszövetség is. LA PAZ Szerdán lemondott Bar­rientos bolíviai elnök teljes kormánya. A lemondás oka még nem ismeretes. Egy amerikai katonai szó­vivő bejelentette, hogy dél­vietnami szabadságharcosok a „vasháromszögben” Sai­gontól északnyugatra csü­törtökön tőrbecsalták az első amerikai gyalogos had­osztály egy szakaszát. A szóvivő nem határozta meg pontosan az amerikaiak veszteségeit, az AP hírügy­nökség azonban rámutat, hogy egy szakasz 35—40 emberből áll. A partizánok akciója tel­jesen váratlanul érte a be­tolakodókat, hiszen ismere­tes, hogy csupán a múlt héten fejeződött be a szó­ban forgó térségben az agyonreklámozott „cedar falls” hadművelet, amelyben több mint 30 000 amerikai katona vett részt, és szóvi­vőik állítása szerint telje­sen lerombolták, illetve fel­égették ezt a területet A Reuter hírügynökség a szabadságharcosok egy má­sik akciójáról számol be: szerda éjjel a dél-vietnami főváros, Saigon nyugati ne­gyedében kézi gránátos tá­madást hajtottak végre egy rendőrparancsnokság ellen. Összetűzésekről érkeztek jelentések Saigontól mint­egy 40 kilométerre észak­nyugatra is. B—52-es nehézbombázók az utóbbi 12 órában két Íz­ben is támadást hajtottak végre az úgynevezett c-zó- nában, mintegy 100 kilomé­terre északnyugatra Saigon­tól, a szabadságharcosok feltételezett állásai ellen. Saigonban csütörtökön bejelentették, hogy a múlt héten újabb 3000 amerikai tengerészgyalogos érkezett Dél-Vietnamba, s ezzel az országban állomásozó ame­rikai erők összlétszáma el­érte a 404 ezret. A vietna­mi háborúban részt vevő tengerészgyalogosok száma az újabb erősítéssel 73 00ü-re emelkedett. A csütörtöki Morning Star a kínai helyzettel foglalko­zó vezércikkében megálla­pítja: A moszkvai Vörös téren történt politikai provokáció­ból most ürügyet faragnak arra, hogy tömeges politikai huliganizmust robbantsanak ki a világ első szocialista állama ellen. Ezekre az eseményekre csak azért kerülhetett sor, mert előre megfontoltan el­határozták, hogy izzásig he­vítik a szovjetellenesség és a sovinizmus lángját. Ezt részben kétségkívül azért teszik, hogy elvonják a fi­gyelmet az úgynevezett „kulturális forradalomból” származó fokozódó belső nehézségekről. — Az ilyen akciók ellen­tétben állnak a kínai nép érdekeivel, s csupán arra alkalmasak, hogy az ameri­kai imperialistákat és bűn­társaikat bátorítsák. A dol­gozók mindenütt remélik, hogy a kínai nép és kom­munista pártja, amely je­lenleg Mao Ce-tunk és kör­nyezetének heves támadása alatt áll, nemsokára módot talál arra, hogy kiigazítsa ezt a katasztrófa politikát és visszatérítse a kínai for­radalmat a józan ész útjára. A francia kormány vissza­utasította azt a kínai tilta­kozást, amelyet Huang Sen, a KNK párizsi nagykövete tett azzal kapcsolatban, hogy a párizsi rendőrség múlt pén­teken meghiúsította a kínai diákok szovjetellenes tünte­tését. A kínai tiltakozás visszautasítására szerdán került sor, amikor Huang Sent bekérették a francia külügyminisztériumba és erélyesen tiltakoztak amiatt, hogy a kínai hatóságok megindokolhatatlan módon bántak Robert Richard-dal, a pekingi francia nagykövet­ség kereskedelmi tanácsosá­val. A francia külügyminiszté­rium politikai osztályának igazgatója közölte Huang Sennel, hogy francia terü­let nem lehet külföldiek kö­zött vita színhelye, s a francia kormánynak köte­lessége védelmet nyújtani a párizsi szovjet nagykövet­ség számára. A Gudok című lap beszá­mol a Peking—Moszkva között közlekedő expressz- vonaton szolgálatot teljesí­tő vasutasbrigáddal történ­tekről. A brigád Vlagyimir Kiszeljov vonatkísérő ve­zetésével január 27-én Pe- kingbe érkezett és autó­buszra ült, hogy a szovjet nagykövetségre menjen. Út­közben azonban a kínaiak nagy tömegben vették körül az autóbuszt és botokkal, kövekkel beverték annak ablakait. Az elállatiasodott tömeg kínai és orosz nyel­ven provokációs sértő sza­vakkal halmozta el a szov­jet embereket. A vasutasbrigádot a vörös­gárdista őrjöngés undorító Képe fogadta a nagykövetség előtt. A maoista tömeg — írja a Gudok — az épület fele dobált mindent, ami a kezébe került. A gépkocsi- vezetőnek nagy nehézségek­kel sikerült az autóbuszt a szállodához vezetnie, de ott sem volt nyugalom és a ori- gád gyalog indult a pálya­udvarra, hogy a vagonok­ban pihenjen. Az autóbuszt addig már összezúzták. Még mielőtt elindulhatott volna a vonat, a pályaudvari rádió jelzésére suhancok tö­mege rohant a brigádhoz és ismét megkezdődött az or- ditozás, fenyegetőzés, a vasúti kocsikat, az ablako­kat teleragasztották plaká­tokkal. A katonák mindezt nyugodtan szemlélték. Az őrjöngés megismétlődött a tiancseni és azt követő ál­lomásokon. Az utóbbi napokban Al­gírban élő kínai állam­polgárok egy sor huligán- támadást követtek el szov­jet diplomaták és Algériá­ban tartózkodó más szovjet állampolgárok ellen. Szer­dán újabb súlyos incidens történt. Egy hatvan tagú kínai csoport durván meg­sértve a nemzetközi jog es a diplomáciai immunitás ál­talánosan elfogadott sza­bályait — útját állta a szovjet nagykövetség autó­jának, amelyben az első tit­kár ült a lányával. A kí­naiak vad kiáltozással kö­rülfogták a gépkocsit, ver­ték az ablakokat és a ko­csi tetejét, megpróbálták kinyitni az ajtókat, s köz­ben szitkokat szórtak a Szovjetunió népére, pártjára és kormányára. Valamivel később ugyanez a huligáncsoport meg akar­ta állítani azt az autóbuszt, amelyen szovjet gyermeke­ket vittek az iskolába. A Szovjetunió algériai nagykövetsége tájékoztatta az incidensről az algériai külügyminisztériumot. Az algériai külügyminisztérium még szerdán közölte, hogy a történtekkel kapcsolatban behívták a külügyminiszté­riumba a Kínai Népköztár­saság ideiglenes ügyvivőjét, aki — mint az algériai kül­ügyminisztérium közölte — „nem volt hajlandó átven­ni a külügyminisztérium tiltakozó jegyzékét. Ezért intézkedéseket tettek a rend biztosítása érdekében.” Nyolcvan kínai diák, akik különböző európai orszá­gokból jövet átutazóban ér­keztek Moszkvába, csütörtö­kön továbbutazásuk előtt megrendezte soron lévő ko­médiáját. Egyesek közülük az ar­cukon gézpólyákkal jelen­tek meg a seremetyevói re­pülőtéren. Néhány „súlyos sérültet” hordágyon hoztak. A repülőtéren jelenlévők egységes véleménye szerint azonban a színjáték egyálta­lán nem volt meggyőző. A seremetyevói „maszka- bái” egy részlete volt an­nak a komédiasorozatnak, amelyet néhány nap óta rendez a Kínai Népköztársa­ság moszkvai nagykövetsé­ge. Az átutazó kínaiak, mie­lőtt a repülőtérre mentek volna, gyűlést tartottak a kínai nagykövetség épülete előtt és. dobszóval üdvözöl­ték az állítólagos sérülteket. A nagykövetség épülete előtt lévő állványra fényképeket aggattak a január 25-1 Vö­rös téri véres leszámolásról, A járókelők gúnyos mosoly- lyal nézik a hamis fotókat. Az Izvesztyija csütörtök esti számában rámutat arra, hogy a pekingi szovjet nagy­követség előtt egy hete szüntelenül tartó provokációs tüntetések következtében a nagykövetség valóságos ost­romállapotba került. Napról napra növekszik a nagykö­vetség körül elhelyezett hangszórók száma és szaka­datlanul vad kiáltozások, te- nyegetőzések hallatszanak a. szovjet személyzet címére. Egyre újabb „vörösgárdista” alakulatok érkeznek a főbe­járat elé, ahol hatalmas máglya ég. A „vörösgárdista" támadá­sok újabb célpontja a belső „fronton” Csu Te. „Halálos bűnök” sokaságával vádol­ják, köztük azzal, hogy részt vett az SZKP XX. kopgresz- szusán és helyesléssel fogad­ta a szovjet kommunisták e kongresszuson meghirdetett irányvonalát, továbbá azzal, hogy nemrég tagadta annak lehetőségét, hogy ,.a Szovjet­unió megtámadja Kínát”. A Finn Kommunista Párt Politikai Bizottsága nyilatko­zatot adott ki, amelyben megbélyegzik a kínai esemé­nyeket, a Szovjetunió és más szocialista államok, Illetve más kommunista pártok el­leni hisztérikus uszítást. Meg­állapítja, hogy ezek a fejle­mények minden eddiginél nyíltabban a Kínai Kommu­nista Párt, a szocialista tá­bor, és a nemzetközi kom­munista mozgalom bomlasz- tására irányulnak. Koszigin londoni látogatása előtt London (MTI) Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök hétfőn kez­dődő londoni látogatása előtt a vietnami békéért küzdő brit tanács küldött­sége Lord Brockway vezeté­sével felkereste Mihail Sz,mirnovszkij szovjet nagy­követet Lord Brockway üdvözölte a szovjet kormányfő láto­gatását és kifejezte azt a reményét, hogy a szovjet— angol tárgyalások közelebb hozzák a vietnami béke megvalósulását. Szmirnovszkij nagykövet a baráti beszélgetés során ki­jelentette, hogy Kószigin kétség kívül megvitatja a vietnami helyzetet az angol Madridi Jelentés Madrid, (MTI): A spanyol rendőrség szer­da este behatolt a valenciai egyetem területére, hogy erőszakkal vessen véget a diákok demokratikus szak- szervezeti vezetőinek január 30-a óta illegalitásban folyó tanácskozásának. A rendőrök legalább húsz személyt letar­tóztattak. A valenciai egye­temi hallgatók közül eddig már 346-ot helyeztek letar­kormány vezetőivel, de a Szovjetunió természetesen nem tárgyalhat a vietnami nép nevében. A szovjet kor­mány rendkívül súlyosnak tartja, hogy a Vietnamot támadó amerikai bombázók thaiföldi brit repülőtereket használnak. Ha az Egyesült Államok tovább fokozza az agressziót, a szovjet kor­mány fontolóra veszi a Vi­etnamnak nyújtott műszaki segítség megnövelését —■ hangoztatta. Az angol békemozgalmi vezetők megköszönték a tá­jékoztatást, és közölték, hogy hétfőn felkeresik az Egyesült Államok londoni nagykövetségét, ahol tilta­kozni fognak az agresszió ellen. tóztatásba. A város egyete­mistái a letartóztatásokra válaszolva újabb 24 órával meghosszabbították a sztráj­kot. A barcelonai egyetem rek­tora megtorló intézkedéseket hozott azokkal a diákokkal szemben, akik 48 órás sztráj­kot tartottak. Számos diákot húztak ki az egyetemi hall­gatók listájáról, amennyiben újból be akarnak iratkozni, a beiratási díjat újból be kell fizetniük. PINTÉR ISTVÁN; 3$ 27. Ha pedig az ő engedé­lyüket kérik, akkor szükség van az engedélyükre. Fo­galmuk sincs róla, hogy mi már megoldottuk az ő hoz­zájárulásuk nélkül is a dol­got! Norton kifejtette a véle­ményét Spelmann bíboros­nak is aki egy alkalommal szintén meglátogatta né­hány szenátor társaságában az Adana mellett fekvő amerikai légitámaszpontot. Kora hajnalban érkezett, de nem bíborosi ornétusban, hanem egyszerű, de jól sza­bott polgári ruhában. A tö­rök rendőrök, akik amerre a gépkocsik útban a lé­gitámaszpont felé elhalad, tak, minden teremtett lel­ket elzavartak a közelből, maguk sem tudták, hogy kinek az inkognitóját őr­zik. Spelmann megtekin­tett mindent, aztán beszéd­be elegyedett a tisztekkel. Az igazat megvallva nem mindenki vetett ügyet rá a 10—10-es alakulat emberei közül sem. Khelton ezredes azonban ott sürgött-forgott körülötte — s ha Spelmann valakit megszólított, a sze­mével intve adta tudtul, hogy jól vigyázzanak, mert fontos emberrel beszélnek. A tisztek egy része — hi­szen alig néhányan voltak katolikusok közülük, s nem jelentett számukra sokat az amerikai katolikus egyház feje — azonban egyszerűen kereket oldott. Norton azon­ban bátran és őszintén be­szélt a bíborossal. Spelmann — aki bizonyosan minden­ről tudott — meglehetősen óvatosan nyilvánította vé_ leményét. — Az isten útjai kifür- készhetetlenek — mondta. — Bíznunk kell benne, s min­dent meg kell tennünk, ami véges emberi erőnkből te­lik az antikrisztus legyőzé­sére! Spelmann szólt, s a ren­delkezésére álló külön ka­tonai repülőgépen vissza­utazott az Egyesült Álla­mokba. ★ Rosát évenként csak egy- egy hónapra, szabadsága idején látta Rowers, de az asszony minden héten leve­let küldött neki. Ezekben általában semmiségekről írt, s sohasem mulasztotta el közölni, miként áll a bank­betétjük. Tudatta a családi eseményeket, valamint a kisváros pletykáit. Egy-egy levele olvas Iákor Rowers- nak az az érzése támadt hogy Rosa nem azért ír, mert mondanivalója lenne számára, hanem mert na­gyon gondosan belénevelték a kötelességérzetet. Naptá­rában ott szerepel hogy minden szombaton levélben kell beszámolnia a hét ese­ményeiről a férjének, s ezt éppen úgy nem mulaszthat­ja el, mint nem felejt el ajándékot küldeni a helyi jótékonycélú nőegylet kará. csonyi bazárjára, vagy ide­jében kifizetni a gépkocsi­részleteket. Rowerset ez azonban kevésbé bántotta. Élte a világát. Adanától nem messze, Izmirben külön klub működött a NATO-pa­rancsnokság tisztjei részére, s Francis ezt látogatta leg­szívesebben, itt töltötte leg. kellemesebben az Idejét. Akkor is Izmirben volt, a klubban üldögélt amikor Izmir főterén több ezres tömeg gyűlt össze és tün­tetésbe kezdett. — Szabadságot! — Le a Menderesz-kor- mánnyal! — Ki az amerikaiakkal! A gyönyörű, a tengerre néző, süppedő szőnyegekkel borított étterembe, ahová török csak pincérként te­hette be a lábát, nem hal­latszott semmi a tüntetés­ből. A pincérek továbbra is nesztelenül suhantak, s szolgálatkészen hajlongtak. A zene halkan játszott, az ital jeges volt, az étel ki­tűnő. A tüntetés hírét egy alez­redes hozta akit Norton — együtt vett részt Rowerssal ezen a kiránduláson — még Washingtonból ismert, és aki a NATO főparancs­nokságon teljesített szolgála­tot — Mit csinálnak a tünte­tők? — kérdezte Norton. — Itt egyelőre még sem­mit! — felelte az alezre­des. — De Isztambulban már igen. Itt Atatürk szob­ránál állnak és énekelnek. Isztambulban azonban a diákok már megütköztek a rendőrséggel. Sok a halott és a sebesült... Norton elkomorodott: — Mindenütt a felforga­tok! Ideje, hogy leszámol­junk a vörösökkel... Az alezredes megrázta a fejét: — Mr. Norton, maga té­ved. Ezeket a tüntetéseket nem a vörösök csinálják. Ide vezet, ha a külügymi­nisztériumunk szűk látókö­rű! Ezek az emberek csi­nálják a nehézségeket ne­künk, katonáknak. Török­országra szükségünk van. És mi történik? Ä külügy­minisztérium emberei olyan kormányt támogatnak, amely rablókból és sikkasztókból áll... Ebben a pillanatban ért az asztalhoz a török pincér, hogy megkérdezze az alez­redes mit óhajt. Norton figyelmeztetően emelte fel a kezét, s az alezredes el­hallgatott. Amikor a pincér fölvette a rendelést, s távozott, Nor­ton megj egyezte: — Vigyázni kell, közülük sokan értenek angolul! Az alezredes bólintott: — Magukra szedtek va­lamit. amióta itt dolgoznak. De tőlük nem félek, mert elégedettek. Megfizetjük őket Amikor rájöttünk. hogy a török főnökük sik­kaszt és a bér egy részét fizeti csak ki az emberek­nek menesztettük. Most minden ember elégedett. Mondják, miért nem csinál így a külügyminisztérium ? Miért tűrte, hogy Mende- resz elsikkassza a pénzün­ket? Ha idejében közbelép­tek volna, most nem tün­tetne a tömeg. És áldana bennünket, amerikaiakat, amiért megszabadítottuk őket ezektő] a miniszterek­től. Norton más véleményen volt: — Keletiek! Másképpen kell velük bánni, mint a nyugatiakkal... Az alezredes lassan düh­be gurult: — Persze, hogy keletiek... De nekik is enni kell! Ha azt akarjuk, hogy nyugod­tan éljünk a támaszpont­jainkon, és Törökország va­lóban erős bástyája legyen a szabad világnak. ahogy ezt sokan mondják, akkor nem szabad tűrnünk, hogy az emberek éhezzenek. Mert különben az. emberek ma­guk nem tűrik. S aztán ki tudja, hol áll meg a tömeg, ha egyszer elindult... Norton nem tulajdonított túlságosan nagy jelentőséget a tüntetéseknek. (Folytatjuk) „Politikai huliganizmus a Szovjetunió ellen!** Újabb jelentések a kínai „vörösgárdisták/* provokációiról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom