Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-21 / 44. szám
Ijabb szabadalmat vásárolt az építőanyagipari vállalat i Nyíregyháza legfiatalabb terméke:! a formalkid Értékes, újszerű kiállítás nyílt pénteken a MTESZ nyíregyházi, irodaházbeli helyiségeben. A bemutató témája a formaikid, egy új műanyag. A tervező kollektíva debreceni, a gyártó cég nyíregyházi, az építőanyagipari vállalat. Országosan is ritkaság- számba megy, hogy tanácsi ipari vállalatok, mint például az ötvenmilliós éves tervű nyíregyház,! építőanyagipari vállalat, szabadalmat vásároljanak, s annak alapján új termékkel lepjék meg az országos, a nemzetközi piacot. Most erről van szó. Mint a tavalyi példák mutatják: nem az első kezdeményezés ez, folytatása egy sorozatnak. A műanyagszűrő és az üveggyöngy után a formalkidos technológia megvalósítása a harmadik, amellyel teljesen űj termékkel jelentkezik — tegyük hozzá, elsőként — a megye egy vállalata. Találó volt a kiállítás megnyitóján az egyik észrevétel, megjegyezték: ez már az új mechanizmust jelzi. A formaikid: műanyag. A felhasználás különböző bevonatok formájában történik. A hagyományos csempék gyártásánál fellépő mérgező ólomgőzok például megszűnnek, helyettük a gyengébb fenollal dolgoznak. A hagyományos szili- kátmázas csempék színválasztéka elég szegényes, a formalkidosok között szinte minden szín megtalálható. Ami lényeg: az alapanyag hazai. Az új műanyag sav, vegyszer és szódaálló, s s.záz fokos hőmérsékleten égethető — szemben a hagyományos csempék 1300 fok hőmérséklet igényével. A kiállítás reprezentatí- van tükrözi a lehetőségeket, s a vállalat nagyszerű kezdeményezőkészségét, hogy már előző termékével — az üveggyönggyel — ötvözve is kiállítja új gyártmányát. Lényeges a formalkidos csempegyártás gazdasági kihatása is: tavaly még mindösz- sze ezer négyzetméter felületű termék hagyta el a nyíregyházi üzemet az 1967- es kapacitást már teljes mértékben lekötötték. Mintegy nyolcszázezer forint értékben gyártanak az új falburkoló anyagból, s több külföldi cég, külkereskedelmi vállalat érdeklődik máris az építőanyagipari vállalat új terméke iránt. A kérdés most már csak az, hogyan használják k megyénkben azt a lehetőséget, amelyet országosan is elsőként teremtett meg a nyíregyházi vállalat. Gondolunk itt arra, hogy Nyíregyháza új létesítményeinél — esetleg már a szállodánál, áruházaknál — alkalmaznák az új terméket. A közúton máris kozd tárt. hódítani; n? üveggyönggyel kombinál’ formalkidos fényvisszaverő burkolat nagyszerűen alkalmazható az országúti jelzőtábláknál, kilométerköveknél, stb. Különleges alkalmazási területéről is számot ad a kiállítás. A képző- és iparművészet új területeit nyitja meg. Ezt reprezentálják a kiállított képzőművészeti alJelentősen javult a beregi rész betegellátása a vá- sárosnaményi járási kórház átadása óta. 1966 júliusától az új kórház teljes kapacitással működik, a belgyógyászat 72, a sebészet 45, a szülészet 40, a gyermekosztály 40 ággyal. Komoly problémát oldottak meg azzal, hogy az eddig szükségképpen lakásnak átalakított kórtermet ismét a beteg gyermekek kapták meg. Ebben az évben megkezdi munkáját a 15 ágyas gégészeti osztály is. Ezzel együtt a járásban 10 ezer lakosra 55 általános kórházi ágy jut. A kórház ható- területét az egészségügyi osztály kezdeményezésére kiterjesztették a szomszédos járásokra. így itt belgyógyászati és sebészeti ellátásban részesülnek a bakta- lói-ántházi járás és a kis- várdai járás Záhonytól közlekedési szempontból kedvező helyzetben lévő községei. A járási kórház, mely 29 millió forintos beruházással készült, a csaknem 4 millió forintos felújítási munkálatok befejezése után tekinthető komplettnek. Az elmúlt évben 2,5 millió, az üotások, amelyek már a formalkidos bevonattal, alapanyaggal sajátos területét alakítják ki a képzőművészetnek. Egyelőre a debreceni és a fővárosi művészek élnek a lehetőséggel — s a kiállításokon nyert hazai és nemzetközi elismerések máris teret biztosítanak e — ma még különlegesség számba menő — művészeti területnek. A kiállítás megrendezése, támogatása az építőipari vállalat mellett a tanácsi szervek és a MTESZ munkáját dicséri, s jó együttműködésről, kutatási kedvről ad számot. A bemutató tíz napig lesz nyitva, s jövő vasárnap zár. (m. s.) idén 1,8 millió forintos munkára kötöttek szerződést az építőipari vállalattal. A vállalat a 66-os évre vállalt munkáját csaknem teljes mértékben elvégezte. A régi rendelőintézet átalakítása befejeződött. Orvosszállást alakítanak ki a nőtlen orvosok részére. Ezzel megszüntetik a kórtermi szükségelhelyezéseket, és több helyiséget tudnak átadni rendeltetésének. A kórház építésével párhuzamosan kezdődött meg az orvosi lakások építése. Hárommillió forint költséggel 18 lakás készült el. A járási kórház vezetőinek az a törekvése, hogy a korszerű követelmények szerint szervezzék meg a munkát, az adottságokat maximálisan kihasználják. Gondoskodnak a személyi állomány állandó képzéséről, továbbképzéséről. Az a törekvés, hogy ez év nyarán a meglévő adottságaink leggazdaságosabb kihasználásával kiváló betegellátó intézményt adjanak át a járás lakosságának, a biztosított 10 millió forint minden fillérjét a jobb betegellátásra használják fel, (P) Tovább javul a beregi rész befegelfétása Felújítás 4 millióból, nővérszállás, a kórtermek bővítése Boglya tanyai programok Ha megverik a kolompot, itt úgy mondják, program van. Összegyűl a nép az iskolánál. Utóbb mind sűrűbben szól a kolomp Boglya tanyán, ahová Vaja felől fiatal akácerdőn át vezet a hullámzó földút. Most fehér a határ, a csend is csendesebb. Hosszú, elnyújtott épület felé toporog egy maroknyi — talán másfél tucat — gyer- meksereg. Délelőtt van, napsütés: ropog a hó az apróságok lába alatt, akik Dem- jén tanító vezetésével gyakorlati látogatásra baktatnak a Hodászi Állami Gazdaság itteni, korszerű istállójához. Jo kötésű, nőtlen fiatalember a gazdaság boglyái üzemegységének vezetője. Nemrég került ide, de ha elhallgatná, senki sem fogná rá, hogy új fiú, máris otthon érzi magát. Dicsekszik a szép jószágokkal, van közöttük majdnem hétmázsás is, ami az itteni emberek szorgalmát dicséri. Mert a tanya jelentős részének a gazdaság ad munkát, megélhetést. És tejet, kedvezményesen, ahol több a gyerek, oda többet. Jó itt? — faggatom. — Nem rossz, ki lehet bírni, meghát segítünk magunkon — válaszolja úgy is, mint új ember, úgy is, mint a nemrég alakult tanyai KlSZ-szerve- zet vezetőségének tagja. Kiáltás hallik a terem túlsó végéből: a tanító kéri, legyen segítője a „vezető bácsi” az oktatásban. Aztán arra kell odafigyelni, hogy a gyerekek — az egész alsótagozat osztatlanul — nagyot csodálkoznak, amikor a vezető elárulja: ez a szélen lévő szarvasmarha egy hónap alatt több, mint 40 kilót hízott... Telt ház. Hallom> hogy ez a tanya amolyan „senki földje”, mert más járáshoz kötődik gazdaságilag, megint máshoz közigazgatásilag. Gondolom is, egyéb sem kell a tanyai bajok tetejébe, csak ez a kettősség. Aztán lassan megdől a „két szék közt” feltételezésem, mert megtudom: reggelente társzekér indul innen a felsőtagozatos gyerekekkel Vajára, az „emeletes” iskolába. És — ugyancsak a gazdaságiak jóvoltából — haza is hozza ez a szekér a fiúkat, lányokat, tanítás végeztével. Azelőtt dagaszthatták a sarat... És gyakran cseng a kolomp, ha leszáll az est. Bíztatnak, kérdezzem csak Szu kol Károlyt, a megyei könyvtárban, mi van itt, ha megérkezik a „filmes autó”. Hát mi van? — „Telt ház”. Az iskolai tanteremben vetítenek, itt tartják az ismeretterjesztő előadásokat is, időszerű eseményekről, vagy éppen a tisztálkodás fontosságáról. Fiatalok. És szól a kolomp másfajta események előtt is. ősszel — akárcsak bármelyik nagyvárosban — itt is feszes testtartással, talpig egyenruhában tettek fogadalmat a nemrég megalakult úttörőszervezet tagjai... És ebben a teremben szőtték terveiket a KISZ-es- ek, akikből szép számmal maradtak itthon fiúk de főként lányok. A szomszédos termet ifjúsági klubbá varázsolták, színpadot építettek. Ki mit tud Vetélkedőt rendeztek, csokoládé főnyereménnyel. Aztán megtörtént az, amire legidősebb boglyái ember sem emlékszik: ősz végén olyan vendégelést csaptak a fiatalok a tanya húsz öregének, hogy nem egy könnyes szemmel csodálkozott a forgó, kavargó sokaságra, erre a változó életre. „Tájolás“. A színpad a klubban: néhány szál deszka, körbe kifeszített függöny. Mögötte a „színészközlekedő”, lehet vagy 40 centiméter széles. — Csak lapjával! — mondja kísérőm. Öltöző, az nincs. Tavaly év végén, miután meg tanulták Csizmarek Bujocska című színművét, as „ősbemutatóra” a szomszédos tanteremből az ablakon át tudtak feljutni a szereplők a szinpádra. Egy odatámasztott, néhány fokos létrán. De bemutató volt és siker, a fiatalság karácsonyi ajándéka a tanyának. Később Kántorjanosiban „tájolt” a kis tanyai együttes. Nyolcszáz forint tiszta bevétellel tértek haza. \cíharnop riéaitan. Volt három fa az iskolaudvaron. Kivágták, a földet elegyengettek, kézilabdakaput állítottak egymással szemben. Ha jó az idő, micsoda csaták dúlnak itt! — mondják. Nem versenyszerűen, nanem csak úgy. Jókedvből, munka uiani kikapcsolódásképpen. Jó, jó, dehát nincs villany, mégcsak maximlámpa sem világolhat. („Hiába rendeljük Pestről a tűt, nem küldik”.) Milyen itt egy hétvége, a szombat és a vasárnap, amikor másutt televíziót néznek, városon színházba mennek, zenés helyre ülnek be. — A gazdaság irodájában van egy telepes rádió — újságolja a fiatal szakember. Más meg a „hacárét” — erre így mondják a vasárnap délutáni klubozást — említi, anol vagy a felhúzható grama- fon kürtöli a legújabb dalt, vagy az alkalmi zenekar húzza a talp alá valót. Mások félrehúzódnak, s megütik a kártyát, vadásszák egymás ultiját. És másnap kezdődik a munka, a tanyai élet, melyet Boglyán a fiatalok igyekeznek egyre szebbé tenni. Angyal Sándor Földes Pál: Régi képviselőválasztások 2. Családi. somogyi—tolnai tradíció volt nálunk a kuruc, a 48-as függetlenségi kiállás és amikor Pestre kerültem, — mint fiatal jogász — Holló Lajos, Lovászi Márton, Justh Gyuia függetlenségi politikusok kőiében sürgölődtem. Megszokták arcomat, fiatal se- gitékészségemet. toliamat is. amikor egy-egy cikk írásával beugrottam és így az évek során a függetlenségi politikusok családjába fogadtak. Amikor a szabadelvű Tisza-kormány meglepetésszerűen 1905-ben feloszlatta az országgyűlést és rövid terminusra, a dermesztő hideg télben kiírta a választásokat, a hidegre is spekulált, hogy az majd megdermeszti különösen a vidék politikai életét, választási harcát. A számítás nem volt egészen irreális. Az egyesült ellenzék nem tudott gyorsan összerázódni és a kerületek többségében Induló, ellenzéki jelölteket állítani. Minden posszibilis függetlenségi politikus könnyen kapott választókerületet, de én mint fiatal, még ügyvédi vizsgát sem tett kezdő, mint jelölt, még szóba sem kerültem. A mátészalkai kerületet a feloszlatott képviselőházban Jékey Zsigmond, egy szakszerűen, nagyon sikeresen gazdálkodó 1000 holdas dzsentri képviselte, függetlenségi programmal, kinek azonban hazafisága mellett nem volt ínyére a pesti tartózkodás, inkább gazdálkodni szeretett és megcsö- mörlött a pesti politikától. A „Magyarország” 1905. január 15-i száma a következőket írja: „A mátészalkai kerület volt függetlenségi ország- gyűlési képviselője Jékey Zsigmond január 12-én tartotta meg Mátészalkán beszámolóját. A gyűlést Lu- by Lajos és Szálkái Sándor pártelnökök vezették, kik lelkes beszédben méltatták Jékey egyéniségét, zúgó helyeslés mellett ajánlották képviselőnek. Jékey meghatva a meleg ovációtól, kijelentette, hogy a mandátumot el nem vállalhatja. Dienes Lajos dobosi föld- birtokos fulmináns beszédben ajánlotta a megjelenteknek, hogy csak Jékeyhez ragaszkodjanak, úgyszintén Leöwey tunyogi református lei kész. Végül a jelen volt notabUlitások közül próbáltak alkalmas jelöltet találni, de egyik sem vállalkozott. Sokan Dienes Lajost, mások Szálkái Sándort óhajtották volna. A gyűlés valamely alkalmas jelölt- kapása reményében oszlott szét.” Jékey eigy úgynevezett helyi képviselő volt és a pesti központ nyilván arra számított, hogy újra helyi jelölt lép fel. A helyi jelölt személyében azonban, — mint ahogy olvashattuk — nem tudtak megegyezni. Az egyik önjelölt. Dienes, kis- parasztból nagybirtokossá lett, mai frazeológiával ku- lák volt. kit a földbirtokosok nem fogadtak el jelöltüknek. a másik Szálkái Sándor, Mátészalka leggazdagabb. de talán éppen ezért legnépszerűtlenebb nagypolgára volt, a vil- lanyerőmű gyártelep és párezer hold termőföld tulajdonosa. így tehát a kölcsönös fúrásoknak. mondanánk ma, az lett a vége. hogy utolsó percben depu- tációt küldtek Pestre, jelöltet kértek, ki még a rendelkezésre álló, alig egy héten felveszi a harcot a helyi hatalmassággal, Nagy László alispánnal szemben. így történt, hogy váratlanul Holló Lajos és Lovászi Márton a 48-as függetlenségi párt .székházában, hol éjjel-nappal részt vettem a választási munkában, szobájukba hívtak és felszólították, vegyem át a harcot Mátészalkán a saját mandátumomért. Csak tőlem függ a győzelem — mondták —, mert a politikai hangulat Mátészalkán jó és a párt minden erkölcsi támogatást megad, ha anyagi támogatást már nem is tud ígérni. De hát te elég ügyes vragy — mondták vállveregetve, — hogy előteremted a szükséges pénzt és már vittek is Kossuth Ferenchez, mint Mátészalka képviselőjelöltjét. Kossuth Ferenc látásból jól ismert és már írta is személyes ajánlólevelét a mátészalkai választópolgárokhoz. Győzelmi jó kívánságokkal ölelt rneg és kezembe nyomta ajánlólevelét, melyet én mégha tottan vettem át. Szaladtam a nyomdába, hogy nemzeti színű keretbe foglalva a levelet, méteres plakátokat készíttessek belőle. A választási harc gyakorlatából megtanultam, milyen választási agitációs eszközöket használtak a képviselőjelöltek: nemzeti színű zászlókat, a jelöltet éltető felírással, „Éljen Szúnyog Mihály 48-as függetlenségi képviselőnk”. Emlékszem, 400 zászlót rendeltem. Azután kortestoliakat, a korteseim és választóim kalapja mellé. Úgy hallottam Hollótól, ott az első órában, hogy a mátészalkai kerület 28 falujában 4—5000 fő a választó. — jellemző. hogy pontos számot nem tudtunk. Én mindenesetre 5000 kortes- tollat és 5000 nemzeti színű keretben fényképemmel díszített, női melltűt rendeltem. De amikor ezt mind végig gondoltam, megborzadtam, mert hogy ezt tényleg magammal is vi hessem a választási harcba. legalább 10—15 000 koronát kellett, hogy előteremtsek. A központi választási kasz- sza kimerült, — mondta Holló Lajos, és azért is esett ream a választás, mert mint ahogy mondta, „saját fiatal hegyes bajuszodra, neki mersz vágni a választásnak és előteremted a szükséges pénzt”. — Családomban, különösen Gyula bátyámban, barátaimban bíztam, hogy segíteni fognak. És ha mint képviselő megnyitom pesti ügyvédi irodámat, majd csak megfizetjük az adósságot. Nem is magyar úr, hallottam sokszor Pesten, akinek nincs adóssága. Persze ezek az urak kártyaadósságra gondoltak, de én sohasem kártyáztam, de most már elhatároztam, hogy ezt a választást megkártyázzuk, még adósságcsinálás árán is. Most annyi év után elmondhatom, hogy ebben a választási kártyázásban, — harcban — a sikert a jő politika mellett, mindenekelőtt Gyula bátyámnak köszönhettem úgy anyagi* mint erkölcsi téren is. Gyula bátyám mezőgazdasági főiskolát végzett és nagy sikerű gyakorlati mezőgazdász volt nem úgy. mint Móricz Zsigmond: ..Urimuri”-jának hőse. Somogv- ban a parasztokkal élt együtt, ismerte életüket gondolkodásukat, gond’aí- kat. Amikor Kossuth Ferenc levelét megkaptam, éppen Pesten volt és neki mutattam meg először. Mi ketten nagyon szerettük egymást, szerettük az életet, a harcot és talán éppen ezért értük meg a kilencvenes életkort. Gyula bátyám 3 évvel ezelőtt halt meg. Amikor röviden elmondtam neki az előttünk álló mátészalkai választási harc nehézségeit. vállon ragadott, megrázott. megölelt és szinte ujjongva mondta: — Ne félj öcsém! Egyelőre 10 000 koronát én megsaerzek. Indulhatunk, győzni fogunk! A nyíri parasztok ugyanolyan ellenzékiek, nyugtalanok, mint a mi somogyi parasztjaink. Én még ma hazamegyek, és holnap estére itt vagyok 10—12 somogyi földésszel (így nevezték akkor hivatalosan a választólistára felvett kisparasztokat), kortesbandáddal. kik veled megyünk a Nyírségbe segíteni a választási harcban. Tötn bet érnek maid ezek a pa- rasztkortesek, — majd meglátod — még 10 000 koronánál is.
