Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-27 / 23. szám
(Folytatás az I. oldalról) E feladatokra épül az 1967. évi állami költségvetés is, amelynek volumene 1967. évben első ízben haladja meg a 100 milliárd forintot. A költségvetés kiadásainak és bevételeinek A pártkongresszuson elhangzott a munkaidő csökkentésének programja. Ez az intézkedés igen nagy jelentőségű a szocialista fejlődés útján. Az intézkedés már ebben az évben gondos előkészítő munkát igényel az egyes iparágakban és a vállalatoknál. Ennek során fel kell mérni mindazokat a tartalékokat, amelyek a munkaidő jobb kihasználása terén fennállnak. Ilyen formán e feladatot olyan emelő erővé alakíthatjuk, amely hozzájárul. hogy ez intézkedés ne járjon a népgazdaságra nézve a jövedelmezőség romlásával. A munkaidőcsökkentés nagy szervező munkát kíván elsősorban a folyamatosan üzemelő iparágakban, a szolgáltatásoknál és más iparágakban is. Vállalati vezetőink, dolgozóink, egésa iparvezetésünk számára jelentős erőpróba lesz ez a feladat, amely ha jól végezzük el, egyik lendítője lehet üzemeink magasabb fokú szervezettségének és a gazdasági fejlődésnek. Jelentősek a tartalékok gazdaságunkban más vonatkozásban is. A földgáz és nyersolaj fokozott hasznosítása, egyes kevésbé gazdaságos bányaüzemek termelésének leállítása, az energiafejlesztő berendezések racionalizálása, a vasúti vontatás modernizálása együttvéve milliárdos nagyságrendű költségcsökkentési lehetőség. Az előre gyártott vasbeton és acélvázszerkezetek alkalmazásának szélesítése jelentősen csökkentheti építkezéseink költségeit. Közismert, hogy gépeink súlyosabbak a fejlettebb ipari országok ■ hasonló gépeinél, s ez árra utal, hogy itt már jelentősek az anyagmegtakarítási lehetőségek. Ilyen tartalékok azonban nemcsak az iparban vannak, hanem a mezőgazdaságban és a többi népgazdasági ágban is. A szövetkezetek befizetései az 1967. évi költségvetés összes bevételeinek 6,7 százalékát képviselik, amelyből a kisipari szövetkezetek befizetéseinek részesedése 3 százalék, a földművesszövetkezeteké 0,5, a termelő- szövetkezeteké pedig 3,2 százalék. A tsz-ek hitelrendezése Az elmúlt hónapban — mint ismeretes — a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél hitelrendezést hajtottunk végre. Mentesítettük a szövetkezeteket attól a tehertől, amely a nagyüzemi gazdálkodás megalapozásával kapcsolatban alakult ki és amelynek visz- szafizetése a nagyüzemi gazdálkodás kezdeti nehézségei, valamint az árviszonyok miatt nem volt lehetséges. A termelőszövetkezetek 1965. december 31-i hitelállományának — átlagosan — 60 százalékát töröltük. Ezen- belül azonban a gyengébb szövetkezeteknél többet, az erősebbeknél pedig, gazdasági erejüket figyelembe véve, lényegesen kisebb hányadot engedtünk el. A hitelrendezéssel lehetővé vált, hogy a termelőszövetkezeteknél teljes körűvé tegyük az amortizációs alap képzését'. Az elmúlt évben még csak a gépek után számoltak el amortizációt, 1967-től az épületek és ültetvények után is. Az így kialakult új helyzetben szövetkezeteink beruházásainak csaknem a felét saját maguk finanszírozzák és így kevesebb hitelt vesznek igénybe.Most olyan feltételeket alakítunk ki, amelyek lehetővé teszik, hogy a jövőben folyósítandó beruházási hitelek valóban megfeleljefőösszege kereken 104,7 milliárd forint, a költségvetés tehát egyensúlyt irányoz elő. A bevételeknél a legnagyobb arányban természetesen ismét az állami vállalatok befizetései szerepelnek. nek funkciójuknak: a termelés bővítését, a hozamok növelését és a jövedelmezőség fokozását szolgálják és így a termelőszövetkezetek a gazdasági feltételeket megteremtsék az időbeni visszafizetésre. A jövőben ez már szigorú követelmény minden egyes hitelnyújtásnál. A rendezés közvetlenül nem a szövetkezeti parasztság jövedelmének növelését szolgálja. A régi hitelek törlésével és a saját pénzalapok kibővítésével a szövetkezetek önálló gazdálkodása erősödött. Amennyiben termelőszövetkezeteink e lehetőségeket jól használják fel a termelés fejlesztésére, a jövedelmezőség fokozására, nagymértékben hozzájárulnak mind a bérből élők, mind a szövetkezeti i parasztok jövedelme növekedésének megalapozásához. Üjabb létesítményeket adnak át A lakosság adóbefizetései 2,1 százalékkal haladják meg az előző évit. Lényeges változtatást e téren nem tervezünk. A lakosság adó- politikai feladata a bevételek biztosításán túlmenően változatlanul az, hogy csökkentse a kirívó és indokolatlan jövedelemkülönbségeket. A költségvetés ,1967. évi kiadásai között állami beruházásokra 20,7 milliárd fo_ rintot, a szövetkezetek beruházásaira pedig 3,4 milliárd forint hitelt, illetve állami támogatást . irányoztunk elő. Az összesen 49 milliárd forintra tervezett beruházási ráfordításokat ezen túlmenően az érték- csökkenési leírásból valamint a vállalati, szövetkezeti és tanácsalapokból finanszírozzák. 1967-ben. számos jelentős létesítmény fejeződik be. A napokban adták át a bán- hidai erőmű 100 megawattos új egységét. Az év során befejeződik a Hódmezővásárhelyi Porcelángyár á Pécsi Rostműbőrgyár, a Dunaújvárosi Fésüsfonógyár, a Székesfehérvári Hűtőház a balatonarácsi szálloda építése. A vegyiparban, a gépiparban és a könnyűiparban több, külkereskedelmi szempontból fontos további beruházás készül el. így például a székesfehérvári könnyűfémmű préskovács üzemének, az ELEKTHER- MAX villamos háztartási készülék gyártásának fejlesztése, stb. Az év folyamán felépítünk több kórházat, így például a hatvani, a salgótarjáni a szolnoki MÁV-kórházat. A beruházások 1967. évi előirányzatai körül heves viták folytak. Egyes ágazatok részéről igen nagy volt a nyomás, hogy minél több új létesítményt kezdjenek. A kormány azonban kitartott azon álláspontja mellett, hogy elsősorban a folyamatban lévő beruházásokat kell mielőbb befejezni. Beruházásaink vonatkozásában egyik legfontosabb szempont a külkereskedelmi és fizetési mérlegre történő kihatásuk. Az indokolt szükséglet sokkal több az országban, mint amennyire anyagi erőnkből futja. Inkább lakást mint irodaházat Rendkívül fontos, hogy beruházási politikánk általános követelményeinek hiánytalanul érvényt szerezzünk a mezőgazdaság a termelőszövetkezetek vonatkozásában is. Itt is tapasztalható hasonló jelenség, mint az ipari létesítményeknél: a rendelkezésre álló keretek felhasználásánál nem kellően mérlegelik, hogy egy-egy beruházás milyen gyorsan térül meg, milyen a hatékonysága. Számos olyan beruházást valósítunk meg, amelynek megtérülési ideje rendkívül hosszú, ugyanakkor a mezőgazdaság más, kedvezőbb megtérülést biztosító területeire nem jut elegendő eszköz. Az utóbbi években mind az ipari beruházások között, mint egyéb vonatkozásban túlságosan sok az irodaházépüés. Túlzások tapasztalhatók középületek, intézetek építése, sőt egyes műemlékek — bocsánat a kifejezésért — építése terén is. Az ilyen beruházások nem egyszer megelőzik égetően szükséges lakásépítkezéseink kiszélesítését. Csak helyeselni lehet azt az álláspontot, hogy — a lakásFontos népgazdasági érdek, hogy javítsuk azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt két évben a készletgazdálkodás terén elértünk. Bízunk abban, hogy az idén tovább javult a készletkötés aránya. A készletek hatékonyabb felhasználása érdekében a Magyar Nemzeti Bank szigorítsa meg a forgóalap hitelek nyújtását és a rövid lejáratú hitelezéssel a vállalatokat folyamatos értékesítésre ösztönözze. Termelő egységeink egyik legfontosabb feladata ebben az évben is a gazdaságos export fokozása, különösen azokban a viszonylatokban, ahol exportunk volumene viszonylag alacsony, a fejlett tőkés országok piacain. Jelenlegi árrendszerünkből adódnak a dotációk, vannak köztük olyanok, amelyek indokoltak és azt a célt szolgálják, hogy bizonyos áruk körét olcsóbban hozzáférhetővé tegyék a vásárlók számára. Ilyenek például a gyermekruha és a különböző kulturális cikkek dotációja. Vannak azonban olyan dotációk is, amelyek spontán alakultak ki és nem indokoltak. Ezeket ha nem is azonnal, de a későbbiek folyamán fokozatosan meg kell szüntetni, úgy, hogy ez a lakosság számára ne jelentsen terheket, azaz az esetleges áremelést más területeken árcsökkentés, vagy más életszínvonal emelő intézkedés ellensúlyozza. Mint ismeretes, 1967-ben jelentősebb ármódosításokat nem tervezünk. Az új gazdaságirányítási rendszerben azonban bizonyos termékek árai érzékenyebben reagálnak majd a kereslet és kínálat alakulására. Ezért az államnak szahályozólag kell fellépnie, hogy az ármozgások miatt egyetlen társadalmi réteg életszínvonala se csök_ ken jen, sőt az árak mozgása és egyéb intézkedések egyenlegükben a lakosság életszínvonalának terv szerinti emeléséhez vezessenek. Több jut egészségügy i, kulturális kiadásokra A költségvetés fedezetet biztosít az állam szociális, egészségügyi, kulturális, védelmi, rend- és jogbiztonsági, igazgatási kiadásaira is. A szociális és egészség- ügyi kiadások az előző évivel szemben 6,2 százalékkal, a kulturális kiadások csaknem 5 százalékkal a védelmi, rend és jogbiztonsági kiadások 6,5 százalékkal emelkednek. Jelentős — a társadalombiztosítási kiadások között — a termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer reformja. Ez az intézkedés is azt tanúsítja, hogy a szocialista államunkban a dolgozó emberek életkörülményeinek javítása állandó cél. Az idén már a lakosság 12 százaléka — 1 millió 200 ezer fő — részesül nyugdíjban. Az állami nyugdíjasok átlagnyugdíja csaknem havi 800 forint. A nyugdíj és já- radékkiadások előirányzata építés bővítése és más fontos célok érdekében — az irodaházak, igazgatási épületek, középületek, intézetek, műemlék jellegű építkezések előirányzatait korlátok között kell -tartani. — A lakásépítést társasházak építését az új érdekeltségi rendszerre] ‘ Is támogatni kell. Ezt a célt szolgálja például az a tervezett intézkedés, hogy a vállalatok fejlesztési és részesedési alapjuk egy részéből 1963- tól a vállalat törzsgárdájához tartozó dolgozóknak támogatást nyújthatnak társasház építéséhez. Itt említem .meg, hogy az OTP által a lakosságnak nyújtott közép és hosszú- lejáratú lakásépítési hitelek előirányzata ebben az évben körülbelül kétmilliárd forint. Ebből az összegből az állam 1967- ben körülbelül 38 ezer lakás és családi ház építéséhez nyújt hiteltámogatást. több mint 9 milliárd forint. Ez 10 évvel ezelőtt még 3 milliárd forint alatt volt. Intézményeink gazdálkodásával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az eszközök hatékonyabb felhasználására ezen a téren is még sok lehetőség van. Érzékeltetésére csak néhány példát említek meg. A tudományos kutatásokra államunk — erejéhez mérten — jelentős összegeket fordít. Az irányítás fogyatékosságai miatt azonban még nem megfelelő a kutatóhelyek tevékenységének koordinálása, sok helyütt még nem elég intenzív a törekvés a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazására, s tudományos szervezeteink nem élnek eléggé a nemzetközi . együttműködésben rejlő lehetőségekkel. Az oktatási törvény végrehajtása során a középfokú oktatás jelentősen fejlődött. Ezen a területen is előfordultak azonban túlzások. A középiskolai hálózat fejlesztése, az új szakközépiskolák létesítése nem mindig eléggé átgondolt, nincs megfelelően összehangolva a szükséglettel. Nagyobb gondot kell fordítani a körültekintő gazdálkodásra az egészségügy területén is, 21 milliárddal gazdálkodnak a tanácsok A takarékos gazdálkodás előmozdítására a költségvetési szerveknél rátértünk a kétéves előirányzatok készítésére, ami előrelátóbb gazdálkodást tesz lehetővé, ezzel függ össze az a javaslat Is, hogy 1967-től az év végi pénzmaradványokat a költségvetési szerveknél ne zároljuk. Ettől az intézkedéstől azt várjuk, hogy a szokásos év végi költekezés helyett a szervek ezeket az összegeket félreteszik és a következő évben vagy években használják fel hasznos beszerzésekre, vagy felújításokra. A tanácsok gazdálkodnak az 1967. évi állami költség- vetés volumenének kereken egyötödével, 21 milliárd forinttal. Ennek zöme a lakosság egészségügyi, kulturális, és kommunális igényeinek kielégítését szolgálja. A múlt évivel szembeni többleteket elsősorban a kórházi- és járóbetegellátás javítására fordítják. A tanácsok költségvetését 1,7 milliárd forinttal egészíti ki a közfégfejlesztési alap. Ez az előző évinél mintegy 200 millió forinttal több. A tanácsi költségvetések összeállítása és felülvizsgálata már bizonyos fokig új elvek figyelembe vételével történt. A tanácsok önállóan dönthettek a részükre biztosított bevételi források elosztásáról. Ezt a lépést azonban csak kezdetnek tekintjük, mert még nagyon sok a tanácsi tervezési és gazdálkodási rendszerben az olyan megkötöttség, 1967 az új gazdaságirányítási rendszer bevezetését megelőző év. A reform jelentősége, amint azt a pártkongresszus is megállapította, igen nagy. A tei'V- szerüség és a piac jobb összekapcsolásától, a döntési hatáskörök decentralizációjától joggal várjuk a vállalatoknál lévő alkotó erők fokozott kibontakozását, s egyidejűleg a bürokrácia csökkentését, minden remény megvan arra, hogy a reform pezsditőleg fog hatni gazdasági életünkre, a fejlődés ütemére, az életszínvonal alakulására. A kormány munkatervben határozta meg a reformmal kapcsolatos teendőket, s ennek alapján az érdekelt mi- nisztériumQkban széles körben folyik a gazdaságirányítás új rendszerének konkrét kidolgozása. Egyes intézkedések már 1966-ban életbe léptek, illetve 1967-ben életbe lépnek. így az elmúlt évben bevezettük az új szállítási szerződési rendszert, az idén egyszerűsítjük a tervjóváhagyás és a termékgazdálkodás rendjét. A beruházások szabályozását. Mezőgazdasági vonatkozásban jelentős a termelőszövetkezetek hitelrendezése, a teljes körű amortizáció bevezetése és más intézkedések. A reform komplex bevezetésére 1968-ban kerül sor. Az alapvető elemek bevezetése együttesen történik. Ilyen az árreform, a jövedelemelvonás és anyagi érdekeltség rendszere, a tervlebontások megszüntetése, a beruházási rendszer, a devizagazdálkodás új rendje. Az átállás idején mind az állami, mind a pártszervekben éberén kell ügyelniük a felmerülő problémákra — ilyenekre számítani kell —, hogy szükség esetén kellő időben és helyesen a reform szellemének megfelelően lépjünk közbe. A reform munkálatai döntő szakaszba értek. A gazdasági bizottság már határozatokat hozott az árreform legfontosabb kérdéseiben. Kidolgozás alatt áll a tervezés új rendszere. A különböző időtartamú nép- gazdasági tervek jellege és tartalma. Az illetékes szervek napirendjén szerepelnek a távlati koncepciók kidolgozásával kapcsolatos feladatok. Ilyen például a mezőgazdaság és az ipar hosszabb lejáratú fejlesztésére, beruházásainak arányaira vonatkozó elképzelés; az energetikai bázis kialakítására vonatkozó különböző nézetek egyeztetése, továbbá a beruházások optimatizálása a fizetési mérleg szempontjából; a gépipar és a belföldi szükségletek összhangjának fokozott biztosítása; az építőipar kapacitásának fejlesztése, összefüggésben külföldi hitellehetőségekkel stb. Előrehaladott stádiumban van a beruházások új tervezési és finanszírozási rendjének kidolgozása, amint már említettem, a beruházásoknak csak egy része valósul meg központi döntés alapján. Nagy részét a vállalatok saját mérlegelésük alapján, a rendelkezésükre álló amortizációs fejlesztési alapból valósítják meg. Ez minden bizonnyal hozzájárul majd a gazdaságosság, a hatékonyság előtérbe kerüléséhez. A központi előirányzatokat így fokozott mértékben és gondossággal tudjuk a népgazdaság fő arányait szolgáló célok szolgálatába állítani. Kidolgozás alatt áll a jövedelemszabályozás és anyagi érdekeltség rendamely akadályozza annak az elvnek a következetes íjiegvalósulását hogy a döntések az ahhoz legkedvezőbb feltételekkel rendelkező szinten szülessenek szere. A tervezel szerint a vállalatok a jelenleginél nagyobb részesedési alap lelett fognak rendelkezni. Ebből fedezik majd a tiyere- ségrészesedest, a prémiumokat, a jutalmakat, a szociális és kulturális jellegű .ba- dásokal. s más juttatásukat* amelyeknek eddigi pénzior- rásai is az alapba kerúinext. A felhasználás aranya* tekintetében a vállalat szaoa- don dönt. A megnövekedett részesedési alap terhére, meghatározott szabályok között, az ereame- nyesen gazdálkodó vállalat emelheti a dolgozók személyi jövedelmeinek színvonalát. így fokozottabban lehet differenciálni a jól ét rosszul dolgozó egysegek között. Elkészültek a rorgóalap- rendezésre, továbbá a hltel- és kamatrendszerre vonatkozó javaslatok. Az utóbbiakban kifejezésre jut a bankrendszer megváltozott szerepe. Kedvezőek a feltételek t Az átmenet számos problémát vet fel. A vállalatoknak fel kell készülniük az új irányítási rendszerrel 1968-ra már netn kapnak lebontott tervszámokat. s ez arra figyelmeztet, hogy idejében kell a megrendeléseket biztosítani, idejében kell a szállítási szerződéseket megkötni. A reform követelményeivel összhangban újra fel kell mérni a harmadik ötéves terv 1968—1970. évi szakaszának feladatait. h^gy a szükséges összhangot e vonatkozásban biztosíthassuk. Tartalékokat kell képezni a gazdálkodás folyamatosságának biztosítása érdekében. Fontos szerep hárul a pártszervezetekre, a szak- szervezetekre is. Elő kell segíteniük, hogy megfelelően évényesüljön a társadalmi érdek, a csoportérdekek és az egyéni édekek összhangja az új gazdaságirányítási rendszer keretében. Tisztelt országgyűlés! Az előttünk álló 196‘7-es évben minden területen újszerű, az eddiginél nagyobb feladatokat kell megoldanunk. Ennek legfontosabb feltételei: a szorgalmas munka és a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erők eredményesebb felhasználása. Előrehaladásunkhoz annak a szilárd egységnek az alapján, amely a párt IX. kongresszusán fejeződött ki — kedvezőek a feltételek. Ezért joggal bízhatunk abban, hogy gazdasági törekvéseinket a vállalatok, intézmények dolgozói megértik, aktíván támogatják s így feladatainkat sikerrel oldjuk meg. Tímár Mátyás nagy tapssal fogadott beszéde után szünet következett, majd Beresztóczy Miklós alel- nök elnöklétével folytatódott a tanácskozás. Inokai János, az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának tagja, az 1967. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat előadója mondott beszédet. Ezt követően felszólalt a vitában Varga Károly Somogy megyei és Bartha János Hajdú-Bihar megyei képviselő. Az ebédszünet után délután elsőnek Fehér Lajos, a minisztertanács elnökhelyettese emelkedett szólásra. (Folytatás a 3. oldalon) A munkai(lőcsökkel)lés előkészítése Jelentős ármódosítás nem lesz Döntő szakaszba értek a retorm munkálatai
