Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-27 / 23. szám

Fehér Lajos beszéde Nagy segítséget jelent a gépi amortizáció bevezetése Tisztelt országgyűlés! ■ Az idei állami költségve­tés vitája két szempontból is jó alkalom arra. hogy gazdasági fejlődésünk át­fogó, főbb kérdéseiről szól­junk. A harmadik ötéves terv valóraváltásában egy esz­tendő tapasztalata áll mö­göttünk, ami már ad ala­pot ahhoz, hogy az elkö­vetkezendő években hol kell a gazdasági munkát erő­síteni és hol kell esetleg a nemkívánatos irányzatokat kiigazítani. Továbbá, a párt kongresszusa után vagyunk, ugyanakkor az új gazdaság­irányítási rendszer beveze­tésének, előkészítésének évé­ben élünk. Ezért már az Idei költségvetést is aszerint vizsgálhatjuk: hogyan vál­nak a kongresszuson elfo­gadott gazdasági, gazdaság­politikai, gazdaságvezetesi elvek a gyakorlati gazdálko­dás — így a költségvetési gazdálkodás -— elemévé. A költségvetés az elmúlt év eredményeire támaszko­dik, a magam részéről teljes mértékben egyetértek a pénzügyminiszteri expozé­nak azzal az értékelésével, amely a múlt év gazdálko­dását általában eredményes­nek ítélte. A népgazdaság fejlődésében tavaly is to­vább folytatódtak azok a kedvező folyamatok, ame­lyeket a Központi Bizottság 1964 decemberi határozatai indítottak el. E határozatok szellemében a tárcák, a vál­lalatok, a szövetkezetek, a tanácsi szervek a múlt év­ben is nagy figyelmet for­dítottak, hatékonyabb erő­feszítéseket tettek azoknak a feladatoknak a megoldá­sára, amelyek a népgazdasá­gi egyensúly szilárdítását, a külkereskedelmi egyenleg javítását és a gazdasági ha­tékonyság fokozását céloz­ták. Fő feladatainkat sikeresen teljesítettük Bár meg nem szűntek meg azok az ellentmondások és aránytalanságok, amelyek továbbra is tőleg a tőkés fi­zetési mérleg feszültségeiben jelentkeznek: mégis az or­szággyűlés megelégedéssel nyugtázhatja, hogy a har­madik ötéves terv első évé­nek főbb feladatait sikere­sen teljesítettük, a munkás- osztály, a parasztság és az értelmiség odaadó, szorgal­mas munkájának eredmé­nyeként a fejlődés több te­rületen gyorsabb volt a ter­vezettnél. Hogy csak a legfonto­sabb területeket említsem: az ipar (élelmiszeripar nél­kül) 8 százalékkal termelt többet, mint egy évvel ko­rábban. A termelés növeke­dése úgy következett be, hogy az ipari foglalkoztatott­ság a tervezettnél kisebb mértékben, csupán 1 száza­lékkal nőtt, a termelékeny­ség pedig 7 százalékkal. Az élelmiszeripar 3 százalékkal termelt többet, minimális létszámtöbblet mellett. Az állami építőipar termelése 8 százalékkal volt több s a ter­melés növekedését kb. há­romnegyed részben a ter­melékenység emelkedése ré­vén érte el. Tavalyi gazdálkodásunk egyik legfigyelemreméltóbb eredménye az, hogy az ipa­ri termelés növekedésének kb. 80 százaléka a termelé­kenység növekedéséből szár­mazott. Ez megfelel annak a fő törekvésünknek, hogy a nemzeti jövedelem alap­jában a társadalmi munka termelékenységének emel­kedése után növekedjék. Múlt évi gazdálkodásunk másik figyelemre méltó eredménye, hogy az ipari termelés jobban szolgálta a szükségletek kielégítését, mint az előző években. A termelés emelése elősegítet­te gazdasági célkitűzéseink valóra váltását. Az ipari ter­melés növekvő hányada ju­tott exportra, de túlteljesült a belföldi fogyasztásra szánt áruk átadásának terve is. Főként az energia és az alapanyagok termelése ha­ladta meg a tervezettet. így az ipari termelés a terve­zettnél gyorsabb ütemű nö­vekedése általában nem nö­velte az anyagellátási ne­hézségeket. Elég jó esztendő volt a mezőgazdaságban is. Búzá­ból a holdankénti átlagter­més megközelítette a 12,5 mázsát. Kukoricából valami­vel meghaladta a 18 mázsát, s így ebből az eddigi leg­jobb termést értük el. Ugyancsak rekordtermést értünk el burgonyából, az átlagtermés felül van a 70 mázsán. Vörösheréből kere­ken 26, lucernából 25 mázsa a holdankénti termésátlag. Napraforgóból, téli almából közepes, szőlőből gyenge kö­zepes, a gyümölcsfélék egy részénél, a zöldségfélék na­gyobb részénél jó volt a ter­més. Ennek eredményeként az idénycikk szabad piaci ára hol magasabb, hol ala­csonyabban alakult az elő­ző évinél, de átlagban kb. 10 százalékkal Csökkent. A fontosabb vágóállatok­ból és állati termékekből 3 százalékkal többet vásá­roltunk fel, mint egy évvel korábban. A mezőgazdasági és élel­miszeripari export 11 szá­zalékkal nagyobb az előző évinél. EzenbelÜl az élőál­lat és húsexport (baromfi­val együtt) 10 százalékkal növekedett, kerek 13 ezer vagon export-import aktív egyenlegben. A SZÖVOSZ által bonyolított zöldség­gyümölcs export pedig 18 százalékkal lett nagyobb, 650 millió devizaforint Ösz- szegben. Kedvezően alakult általában egész népgazdaságunk külke­reskedelmi tevékenysége is. A szocialista országok vi­szonylatában több száz millió devizaforint aktívum kelet­kezett. Sikerült valamelyes javulást elérni a tőkés kül­kereskedelemben is, habár ez még nem a kívánt mér­tékű. összes exportunk 4 százalékkal több, az import pedig 2 százalékkal ki­sebb volt a tervezettnél. A múlt év gazdasági ered­ményeiről szólva, úgy ér­zem, kötelességem a tisz­telt országgyűlést tájékoz­tatni azoknak az ár- és bérintézkedéseknek hatásáról, amelyet a kormány a múlt év első felében foganatosított. Egy év tapasztalatai alapján is teljes meggyőző­déssel lehet megállapítani, hogy az intézkedések lénye­gében a számításoknak és a kívánt hatásoknak megfe­lelően érvényesültek és ér­vényesülnek. Javítottunk elosztási rendszerünkön 1966-ban több területen javítottunk elosztási rend­szerünkön. Ezzel részben az volt a cél, hogy megfe­lelőbb összhangot teremt­sünk a valóságos ráfordítá­sok és a fogyasztói árak között. Másrészt lépéseket tettünk mind a munkások­nál, mind az alkalmazottak­nál, valamint a parasztság­Tisztelt országgyűlés! Az 1967. évi népköztársa­ságunk költségvetéséről szó­ló indoklásban jó érzéssel vettem tudomásul, hogy az i960, évi költségvetésünk­ben meghatározott feladato­kat, úgy az ipar, mint a mezőgazdaság vonatkozása, ban teljesítettük. Ipari termelésünk a ter­vezettet meghaladó ütem­ben, mintegy 8 %-kal nö­vekedett, mezőgazdaságunk pedig a kenyér-, takar­mánygabona, burgonya és zöldségfélék termelésénél az átlagosnál jobb termésho­zamot ért el, mely lehetővé tette, hogy az 1965. évi ter­melési szintet 5—6 °/'o-kal túlteljesítettük. Az 1967. évi költségvetési törvényjavaslatot a pénz­ügyminiszter elvtárs előtér, jesztése, valamint a terv- és költségvetési bizottság javaslata alapján megvita­tásra alkalmasnak, fő cél­kitűzéseiben és arányaiban reálisnak és megalapozott­nak tartom. Véleményem szerint, a költségvetés Igen sok gonddal és körültekin­téssel készült. A költségve­tés jelentőségét növeli az a tény, hogy III. ötéves ter­vünk második évének fel­adatait határozza meg, amelyben már egyes voná­saiban kifejezésre jut az új. gazdaságirányítási rendsze­rünk elvei, továbbá kedve­ző feltételeket biztosít a nái az ösztönzési formák, a munka szerinti elosztás el­vének jobban megfelelő jö­vedelmi és bérarányok ki­alakításra. A bér- és szociális intéz­kedéseknek kettős célja volt: egyrészt ellensúlyoz­ták az áremelkedések hatá­sát, másrészt javítottak jövedelmi arányokat. Eze­ket az elgondolásokat nagy­részt sikerült megvalósítani. A munkás-alkalmazotti ke­resők 35 százaléka — a ter­vezettnél jóval több, össze­sen kb. 1,1 millió fő — ré­szesült tényleges béreme­lésben. Kereken kétmilliárd' forintot fordítottunk bér­emelésre. Ez az érintettek­nél átlagosan 8 százalékos béremelést tett lehetővé. A felvásárlási árak eme­lése a mezőgazdasági árará­A növénytermesztésben a földadó mérséklésével összekapcsolt felvásárlási áremelés (együttvéve má­zsánként 57 Et) hatására a kenyérgabonavetés tervét sikerült teljesíteni, s ezen- belül nőtt a búza aránya — a búza becsülete — a rozs rovására. Az árrendezés kedvezően hatott a szerző­déskötésre: a napraforgó­nál és a rizsnél is. A mezőgazdasági felvá­sárlási áremelésből szárma­zó többletbevétel lehetővé tette a termelőszövetkeze­teknél a gépi amortizáció bevezetését, a gazdaságirá­nyítási reform rendszerében az első nagyobb lépést je­lenti a termelőszövetkeze­tek önállóbb gazdálkodásá­nak irányába. A többlet ár­bevételből a gépi amortizá­ció mintegy 1,1 milliárd fo­rintot kötött le. A megvalósított fogyasztói árváltozásokkal az volt a célunk, hogy a fogyasztói árak és szolgáltatási díjak — mint említettem — kö­zeledjenek a ráfordítások összegéhez, valamint a nem­zetközi árakhoz, továbbá, hogy népgazdasági szem­pontból helyesen befolyá­soljuk a fogyasztók érték­kitételét. Ezért úgy alakí­tottuk ki az árakat, hogy csökkentsük a marhahús mezőgazdasági termeléshez, az elmúlt évben és ez év elején már bevezetésre ke­rült és kerülő agrárpolitikai intézkedések. Tisztelt országgyűlés! Az 1967. évi népgazdasági terv és a tervvel összhang­ban kidolgozott költségvetés a foglalkoztatottak létszám- emelkedését mintegy 40— 45 000 főben állapítja meg. EzenbelÜl az állami iparban 18 000. az építőiparban 4000 főben irányozza elő. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt év­hez hasonló takarékos lét­számgazdálkodást kell meg­valósítani. Az elmúlt év tapasztala­ta azt mutatja, hogy a je­lentkező létszámszükséglet úgy minőségileg, mint te­rületileg eltér a rendelke­zésre álló munkaerőtől, mely esetenként kiélezi a foglalkoztatási problémákat A munkaerőigény kielégí­tése, különösen a főváros­ban és az iparilag fejlett területeken, ez évben is ne­hézséget okoz. Ezt csak fo­kozni fogja a foglalkoztatott nők vonatkozásában a gyer­mekgondozási segély beve­zetése. Ugyanakkor az Ipa­rilag elmaradott körzetek­ben továbbra is foglalkoz­tatási problémákkal kell számolni. Népgazdaságunk eddigi gyors fejlődésének fő forrása a foglalkoztatottak számának jelentő« növelése nyok Javítását, ennek ré­vén a belföldi ellátás és az export érdekében szükséges állattenyésztési kedv ösz­tönzését célozta. Az áreme­lés leghamarabb a szarvas­marha-hizlalásban hozta meg a kívánt népgazdasági eredményt. Nagyrészt a há­rom forintos kilogrammon­kénti áremelés eredménye­ként országos viszonylat­ban 28 kilogrammal nőtt a vágómarhák átlagsúlya, s a termelőszövetkezeteknél még ennél is nagyobb súlyra hizlalják meg az állatokat. Ennek következtében ta­valy 24 százalékkal nőtt az élőmarha és a marhahús exportja. Ez kedvezően ha­tott a fizetési mérlegre. A szarvasmarha felvásár­lási árának emelése egye­lőre még nem állította meg a tehénállomány csökkené­sét, amely főként a háztáji gazdaságokban jelentke­zik. Ennek megoldása még a jövő feladata belföldi keresletét. Ennek érdekében megváltoztattuk a sertés- és marhahús fo­gyasztói árarányait. A fogyasztói áremelések a tervezettnél kisebb mér­tékben terhelik a lakossá­got. Elsősorban azért, mert a lakosság kereslete csök­kent az értékesebb és drá­gább húsok, húsos ételkon- zervek Irént, viszont szá­mottevően nőtt az olcsóbb, úgynevezett „vörösáru”, va­lamint a tőkehúst helyette­sítő cikkek: az élőbaromfi, tojás, szalonna, zsírszalon­na. töpörtyű, a zsír. hal, zöldség, stb. iránti keres­let. A korábbi évekhez ké­pest a húsboltokban javul a sertéshús aránya. A la­kosságot azonban ez még mindig nem elégíti ki. Ép­pen ezért szükség van ar­ra. hogy mezőgazdasági üzemeink — különös tekin­tettel az idei alacsonyabb sertéslétszámra — leszerző­dött sertéseiket feltétlenül hizlalják meg a szerződés­ben rögzítet súlyhatárig. A tavalyi jó kukoricatermés módot ad erre. A felvásárló állatforgalmi vállalat pedig sehol ne vegyen át serté­seket súlyhatár alatt! Az alapvető élelmiszerek­ből — az Időszakos nehéz­ségek mellett — az ellátás volt. A fejlesztés területi arányai azonban nagymér­tékben eltértek a munka­erőtartalékok elhelyezkedé­sétől, ezért e folyamat a népesség nagyarányú moz­gásával járt. A munkaerő- helyzet ilyen alakulása egyre inkább felveti a foglalkoz­tatási nehézségek helyben történő megoldásét. Szabolcs-Szatmár megyé­re végzett foglalkoztatási számítások szerint 1966-ban e munkaképes korú lakos­ság, akik nem vesznek részt folyamatosan a társa­dalmi termelésben, több mint 100 ezerre tehető. To­vábbi problémaként jelent­kezik. hogy megyénk ipa­rának jelentős része csak Idényjellegű foglalkoztatott­ságot biztosít. EzenbelÜl is a munkaképes korú nők foglalkoztatása jelent na­gyobb gondot bár a férfiak viszonylag kielé­gítő foglalkoztatottsága, csak a nagyarányú ingázással van biztosítva, amely 30—35 ezer főt tesz ki. A nők foglalkoz_ tatottsági problémáját éle­sen mutatja a következő adat: míg országosan a munkaképes korú nőknek 16,7 %-a, addig megyénk­ben 26,8 %-a nem dolgozik. A megyei munkaerőmér-) leg szerint, a munkaképes népesség foglalkoztatottsági színvonala, ma még jelen­tős mértékben elmarad az országos átlagtól, valameny- nyi területtől kedvezőtle­nebb, Ezért jelentős része általában jó volt és jelen­leg is az. Mire számítha­tunk a tél hátralévő részé­ben e téren? Jelenthetem a tisztelt országgyűlésnek, hogy — a húsellátás átme­neti gondjai mellett — ked­vezőbb helyzetben vagyunk a téli zöldségfélék, a burgo­nya tekintetében az új ter­mésig. Téli almából a köze­pes termés mellett nem bő­séges. de tűrhető az ellátás. A múlt évi ar- es bérin­tézkedések az áruforgalom összetételét is befolyásolták. A leszállított árucikkek for­galma a tervezettnél gyor­sabb ütemben nőtt A ter­ven felüli forgalom zöme ruházati és vegyesipari cik­kekből jelentkezett. A meg­nőtt keresletet rendkívüli intézkedésekkel: a textil­iparban szervezett vasárna­pi műszakokkal, az export csökkentésével és a készáru- import növelésével tudtuk csak kielégíteni. Fejlődött az árukínálat a korszerű ruhá­zati termékekből, így pél­dául a szintetikus, modern textíliákból, s a terven fe­lüli tőkés import révén bő­vült és színesebb lett a vá­laszték. A tüzelőanyagok árának emelése nem mérsé­kelte a keresletet. A tüzelő­ellátás kielégítő. Szén van bőven. A hazat brikket iránti érdeklődés azonban, minőségi okok miatt, to­vábbra sem megfelelő. a drágább külföldi brikket iránti igényeket víszom ez évben sem tudjuk teljes mértékben kielégíteni. Tűzi­fából az erdőgazdaságok jó munkája eredményeként ma már van elegendő és lesz az elkövetkezendő években is. A növekvő készletek elle­nére a múlt évben sem le­hetett kielégíteni az igénye­két építőanyagokból, fürdő­kádból. villamos vezetékek­ből és szerelési anyagokból, továbbá minőségi üveg- és porcelánáruból. valamint személygépkocsiból A lakosság fogyasztásának idei várható növekedése ar­ra kötelezi a kereskedelmi szerveket, az ipari és mező- gazdasági üzemeket. hog% az év során erőfeszítéseket te­gyenek a növekvő vásárló­erő kielégítésére Az elmondottak után bár­ki felteheti azt a kérdést, hogy tavaly végrehajtott ér­és béremelések összességük­ben hogyan hatottak ö la­kosság életszínvonalára’ A válasz a következő: n (er­(Folytatás a 4. oldalon) megyén kívüli munkahe­lyeken vállalt munkát, es elvándorolt. Az elmúlt hat év alatt közel 30 ezer fővel kevesebb a megye népessé­ge, mint 1900 év végén volt. Hozzáteszem, hogy a jelen­tős számú csökkenés annak ellenére következett be, hogy a természetes szaporo. dás — bár csökkenő irányú — jóval meghaladja az or­szág más területein tapasz­talt mértéket. Nálunk az országos 2,4-del szemben 8,6 volt a természetes sza­porulat. Ha a vándorlási veszte­séget veszem alapul, az el­múlt hat évben meghaladta a 60 ezer főt. Az elvándorlás a liata- labb korosztályokat érinti. Ez kifejezésre jut abban, hogy 1965-ben a vándorlási veszteség 72,5 %-a a 15—30 éves korosztályokból került ki. Tehát a megye lakos­ságának úgy a természetes szaporodás, mint a terme­lés szempontjából iegpro- duktíyabb rétege csökkent. Ha az utóbbi évek gyakor­lata fennmarad, már a kö­zeljövőben is, de különösen távlatokban komoly problé­mát okozhat nemcsak a ter­mészetes szaporodás ará­nyaiban, hanem a munka­erőellátásban is Ilyen álla­potok mellett az élveszüle- tések aránya 1970-ben már- csak az 1060 élőnek 65 %-a lenne. 1980-ban pedig már csak az 1960 évi népesség­(Folytatás a 4. oldalon) Dr. Fekszi István felszólalása Szabolcs-Szalinár niegye mezőgazdaságának fejlesztéséről, a foglalkoztatottságról, az ipartelepítési lehetőségekről

Next

/
Oldalképek
Tartalom