Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-27 / 23. szám

mX« PftOUTXRJAI. ESYESÖljETOU im. ÉVFOLYAM, S3. SZÁM ARA: 50 fíHér 1967. JANUAR 27, PÉNTEK Az 1967. évi költségvetés az országgyűlés előtt Az Elnöki Tanács beszámolt az elmúlt évi munkájáról Csütörtökön délelőtt 11 órakor összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titká­ra, Kállai Gyula, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Komócsin Zsoltén, és Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tag­jai, továbbá a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bi­zottság titkárai és a kormány tágjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az ülést Pólyák János, az országgyűlés alelnöke nyitot­ta meg. Tájékoztatta a képviselőket arról, hogy a forradalmi munkás—paraszt kormány megbízásából Tímár Mátyás pénzügyminiszter benyújtotta az 1967. évi állami költségve­tésről szóló törvényjavaslatot. A benyújtott törvényjavasla­tot előzetes tárgyalásra megkapták az országgyűlés állandó nizottsagai és szétosztották a képviselők között. Bejelentette továbbá, hogy a népköztársaság Elnöki Tanácsának az or­szággyűlés 1966. november 11-én berekesztett ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendeletéiről szóló jelentését — az al­kotmány rendelkezéseinek megfelelően — a képviselők kö­zött szintén szétosztották. Az országgyűlés ezután Pólyák János indítványára elfo­gadta az ülésszak tárgysorozatát. A napirend a következő: L A népköztársaság Elnöki Tanácsának be­számolója. 2. Az 1967. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaíjíat. Ezután Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára terjesz­tette elő az Elnöki Tanács beszámolóját. A r-eferátum hangsúlyozza, hogy 1966-ban az Elnöki Ta- »ács 32 törvényerejű rendeletet adott ki, s különböző bel- és külpolitika: tárgyú határozatokat hozott. Az Elnöki Tanács az elmúlt esztendőben 155 határozatot hozott külügyi, tanácsi, állampolgársági és egyéb ügyekben. Nemzetközi kapcsolataink bővülését jelzi, hogy harminc nemzetközi egyezményt erősített meg a testület. Kiss Károly ezután beszámolt az Elnöki Tanács által kitűzött járásbírósági és megyei bírósági népi ülnökök vá­lasztásáról. Elmondta, hogy a tanácsok három évi időtartam­ra 18 865 népi ülnököt választottak. Az Elnöki Tanács az egyházakkal összefüggő feladatait az állami és az egyházak közötti kapcsolatok további szilár­dításának szellemében látta el — folytatta Kiss Károly. A továbbiakban az Elnöki Tanács területszervezési tevé­kenységéről adott számot Kiss Károly. Megemlítette, hogy Baranya, Borsod, Fejér, Győr, Nógrád, Pest, Somogy, Sza­bolcs, Tolna, Vas, Veszprém és Zala megyékben egy év alatt 386 kisközséget vontak össze 154 közös községi tanács­ba. Az állampolgársági ügyek intézésével kapcsolatban Kiss Károly megemlítette, hogy az elmúlt időszakban az Elnöki Tanács — a belügyminiszter javaslatára — egyes külföl­dön tartózkodó, hazánk ellen aktív ellenséges tevékenységet folytató, a magyar állampolgárságra érdemtelenné vált sze­mélyeket megfosztott állampolgárságuktól. Hasonlóképpen jártak el azokkal a külföldön tartózkodó személyekkel szem­ben, akik bűnöző életmódjukkal váltak érdemtelenné a ma­gyar állampolgárságra. Ez utóbbiak száma nem haladta meg az ötvenet. Tavaly az Elnöki Tanács 170 személynek honosí­tás, 568-nak pedig visszahonosítás útján adott magyar ál­lampolgárságot Az Elnöki Tanácsnak a kitüntetések adományozása te­rén végzett munkáját ismertetve bejelentette, hogy a múlt év végén új kitüntetést alapítottak a felszabadulás előtt a forradalmi mozgalomban végzett kimagasló tevékenység el­ismerésére. A szocialista hazáért érdemrend adományozásá­val kapcsolatos előkészítő munkát megkezdték és a kitünte­tést még ez év május 1-e előtt ünnepélyesen kiosztják jogos tulajdonosaiknak. Referátuma befejező részében Kiss Károly köszönetét mondott az országgyűlésnek, a képviselőknek az Elnöki Ta­nács munkájához nyújtott segítségért. Az országgyűlés a népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolóját, valamint a két ülésszak között alkotott törvény- erejű rendeletéiről szóló jelentését jóváhagyólag tudomá­sul vette. Napirend szerint ezután az 1967. évi állami költségvetés­ről szóló törvényjavaslat tárgyalása következett. Tímár Maty ás pénzügyminiszter expozéja Tiszteit országgyűlés! Az 1966-os év eredményes volt Nemzeti jövedelmünk a tervezettnél nagyobb mér­tékben, 6 százalékkal emel­kedett, az ipari termelés 7 százalékkal nőtt. Az iparon belül az elhatározásoknak megfelelően a minőségi mu­tatók: a termelékenység, az önköltség, az exportfelada­tok teljesítése, a választék bővítése, a készletgazdálko­dás javítása volt előtérben. A mezőgazdasági termelés kedvezően alakult, s az el­múlt öt év átlagához képest körülbelül 6—7 százalékkal magasabb volt. Árukivite­lünk mind a szocialista, mind a tőkés és más országok vo­natkozásában jelentősen meg­haladta az előző évit. A népgazdaság állóeszkö­zeinek korszerűsítésére és bővítésére 47 milliárd forin­tot használtunk fel. Olyan nagy új létesítmények feje­ződtek be, mint például a Ti­szai Vegyikombinát karba- midüzeme, az évi 1 milliárd köbméter kapacitású hajdú- szoboszlói földgázüzem, a pécsi hőerőmű újabb 50 megawattos gépegysége, a Szerencs—Nyíregyháza kö­zötti vasútvonal villamosítá­sa. Megkezdődött a próba- termelés a Dunaújvárosi Pa­pírgyárban. A lakosság vásárlóereje 1966-ban körülbelül 7 száza­lékkal haladta meg az előző évit, a kereseti arányok a fogyasztási szerkezet vonat­kozásában a február 1-! ár- és bérintézkedések általában elérték a kívánt célokat. Az életkörülmények javulását tükrözi a kiskereskedelmi forgalom mintegy 7 százalé­kos emelkedése, a turista­utazások számának növeke­dése is. 1966-ban 953 000, az előző évinél _ 7 százalékkal több magyar állampolgár járt külföldön, 810 000-en a szocialista és 143 000-en a tőkés országokban. Az év vé­gén a magánszemélygépko­csik állománya elérte a 100 000 darabot, ami 21 szá­zalékkal több, mint egy év­vel ezelőtt. A televízióelőfi­zetők száma elérte az egy­milliót. A takarékbetét-állo­mány, amely a lakosság vá­sárlóerejének szintén egyik fontos mutatója, 2,6 milliárd forinttal nőtt. Tovább fejlődött népgazdaságunk Általában elmondhatjuk, hogy a népgazdaság a terv eredményes végrehajtása alap­ján tovább fejlődött. Ezt tük­rözik az összefoglaló pénz­ügyi mérlegek, köztük az ál­lami költségvetés is. A költ­ségvetés bevételeinek legje­lentősebb forrása az állami vállalatok befizetései, ezek­ből adódott 1966-ban az összbevételeknek 80 százalé­ka. Az ipar termelési több­letének több mint 80 százalé­kát a termelékenység emel­kedése fedezte, a létszám csak kismértékben nőtt. A bérből és fizetésből élők szá­ma körülbelül 42 000-rel gya­rapodott. A növekedés ala­csonyabb volt a sokévi át­lagnál s ez arra mutat, hogy vállalataink a belső tartaléko­kat jobban igénybe vették és kevesebb munkaerőt vontak el a mezőgazdaságból. Az iparban a népgazdasági terv­ben számításba vettnél na­gyobb mértékben, 1,3 száza­lékkal csökkent az önkölt­ség. Ennek megfelelően, az ipar 1966. évi eredményei alapján az idén a megelőző­nél mintegy 130 millió fo­rinttal több nyereségrészese­dést fizetnek majd ki. A termelőszövetkezetek költségvetési befizetéseiknek általában eleget tettek. A ja­nuár 1-j felvásárlási ár­emelés, valamint az ezzel összefüggésben hozott intéz­kedések lehetővé tették a gazdálkodás fejlesztését, az önállóság fokozott érvényesí­tését, s az amorljzációs alap révén azt, hogy az állóeszkö­zök pótlásának és bővítésé­nek növekvő részét saját for­rásaikból fedezhessék a szö­vetkezetek. A lakosság is eleget tett adófizetési kötelezettségei­nek. A költségvetés kiadási ol­dalán a tervezettnek megfe­lelően alakult a beruházások előirányzata. Az 1966. évben létrehozott vállalati alapok felhasználását is figyelembe véve, körülbelül 7 százalék­kal többet fordítottak beru­házásokra, mint 1965-ben. Saj­nos, azok a hiányosságok, amelyek az előző évek gya­korlatát jellemezték, 1966- ban is fennállottak. A kere­tek túlságosan sokfelé forgá- csolódtak el, ami mindig együtt jár a kivitelezés el­húzódásával. így mintegy 120 —130 — értékhatár feletti — beruházás befejezése húzó­dott át 1967-re. Az új; beru­házások jelentős részénél a tervezett költségeket túllép­ték s egyes létesítmények nem az engedélyezéskor ígért hatékonysággal működnek. Mindezek utalnak arra, hogy szükséges a beruházási rend­szer megváltoztatása, ami a folyamatban lévő gazda­ságirányítási reform fontos része. A készletek növekedése az elmúlt évben is kisebb mér­tékű volt, mint az 1961— 1964. években. A készletállo­mány volumene azonban még mindig magas, s össze­tételében sok területen nem felel meg a termelés által támasztott igényeknek. Az elmúlt ’évben export­terveinket jelentősen túltel­jesítettük, és az import ala­Tímár Mátyás pénzügyminiszter csonyabb volt a tervezett­nél. Ez előnyösen hatott a külkereskedelmi és a fizetési mérleg alakulására. Az árki­egyenlítési kiadások azonban megnövekedtek, ami a költ­ségvetésben bizonyos hiányt okozott. A KGST-országok által létrehozott nemzetközi gaz­dasági együttműködési bank egyre nagyobb szerepet ját­szik kapcsolataink és egy­más közötti fizetéseink za­vartalan bonyolításában, hoz­zájárul szocialista pénzügyi kapcsolataink rendszerének további tökéletesítéséhez. A közületek gazdálkodásá­ban éreztették hatásukat az 1964. év végén hozott határo­zatok. Az 1967-es év feladatait megszabják pártunk IX. kongresszusának határoza­tai, a folyamatban lévő öt­éves terv, valamint az a tény, hogy ez az év a gaz­daságirányítási reform be­vezetését megelőző időszak, a reform munkálatai végső fázisba jutottak, s az átál­lásra minden területen fel kell készülni. A népgazda­sági terv legfontosabb elő­irányzatai a következők, a nerrizeti jövedelem 1966. évi­hez viszonyított növekedése mintegy 3,5—4 százalék. Az ipari termelés a számítások szerint 4—6 százalékkal bő­vül. Ezenbelül az igények­nek megfelelően legdinami­kusabban növekszik a vil- lamosenergia-ipar, a vegy­ipar, a gép- és fémtömeg­cikkipar, valamint a köny- nyűipar egyes ágainak ter­melése. A legkisebb mértékű növekedés a kohászatban, a szénbányászat . termelése pedig az energiastruktúra ra­cionális irányú változtatá­sa miatt csökken. Az ipar­ban előtérben áll továbbra is a termelékenység eme­lése, az önköltség csökkenté­se — itt a feladat 1 száza­lék — az export szélesítése és gazdaságosságának foko­zása, a választék bővítése, a jobb készletgazdálkodás. As ipar exportszállítása a terv szerint 4 százalékkal nő, s ezenbelül a tőkés export- feladatok teljesítése és kí­vánatos túlteljesítése jelen­tős erőfeszítéseket követel. Az építőipar termelésének növekedése meghaladja a 3. ötéves tervben előírt üte­met, az 1966. évihez képest 6,5 százalékkal lesz maga­sabb. Az építőanyagipar fel­adata 5 százalékkal nő. A kormány újabb beruházá­sokat határozott el az épí­tőipari kapacitás szélesí­tésére. A terv a mezőgazdasági termelés 2—3 százalékos nö­velésével számol. Ezenbelül a növénytermelés 2 száza­lékkal, az állattenyésztés hozama pedig mintegy 2,5— 3 százalékkal emelkedik. Ezek reális és mértéktartó célok. E tervelőirányzatok biztosítják a lakosság alapvető élelmiszerellátá­sát és az export növelését. A felvásárlási feladata 3 százalékkal emelkedik. A mezőgazdasági és élelmi- szeripari export összesen mintegy 4 százalékkal nő. A közlekedés és hírközié* teljesítménye a szállítási igényekkel arányosan nö­vekszik. A beruházások volumene az előző évit összesen 2 milliárd forinttal haladja meg. A fogyasztási alap emelkedésének mértéke 5 milliárd forint, a belkeres­kedelmi áruforgalom növe­kedése 3,4 százalék. A la­kosság egyes csoportjainál az életkörülmények javítá­sában fontos szerepet játsza­nak a kongresszuson elha­tározott intézkedések, ígj az új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer és a gyer­mekgondozási segély beve­zetése. fFotytatás n 2. oldal©*’

Next

/
Oldalképek
Tartalom