Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-03 / 2. szám
KHARTOUM: A szudáni belügyminiszter hétfőn elrendelte. hogy óvadék ellenében bocsássák szabadon a Szudáni Kommunista Párt főtitkárát, Abdel Mahgubot, akit az elmúlt héten vettek őrizetbe. A belügyminisztérium vasárnap Mahgub kivételével az összes kommunista vezetőt szabadon bocsátotta, miután bebizonyította, hogy semmi közük nem volt a december 28-i meghiúsult puccskísérlethez. KINSHASA: A kongói kormány december 31-én kiadott közleményében bejelentette az Union Miniere felszámolását és egy új bányavállalatnak a „kongói általános bányaérc társaságinak megalapítását, amely az ország ásványi kincsei 70 százalékának kitermelését a jövőben ellátja majd. Az új vállalat részvényeinek 00 százaléka kongói kézben 'esz, 40 százalékát piacra bocsátják. ÜJ DELHI: Krisna Menőn Bombayban egy kétszázötvenezer ember részvételével tartott tömeggyűlésen jelentette be elhatározását, hogy független jelöltként lép fel a választásokon, ha erre a bombayi választók tanácsa jelöli. Menőn északkelet Bombay választási kerületében lép fel. A két kommunista párt és az egyesült szocialista párt nem állít jelöltet Menonnal szemben. PÁRIZS: Az Humanité hétfői száma beszámol a portugáliai Salazar-diktatúra növekvő terrorjáról. A lap rámutat, újabb nyugtalanító hírek érkeztek Lisszabonból Agostinho Saboga, a több mint 12 éve fogvatartott üveggyár! munkás állpotá- róL Saboga haldoklik a penichei börtönerődbe. A politikai rendőrség ennek ellenére nem engedi kórházba szállítani. Súlyos veszélybe került több más letartóztatott is, akiket a zöldfokl-szigetek haláltáboraiba akarnak szállítani. KAIRÓ: A MEN hírügynökség jelentése szerint az arab védelmi tanács február 14-én összeül. PEKING: A pekingi utcákon röplapok jelentek meg, amelyeken bejelentették a Kínai Országos Szakszervezeti Szövetség feloszlatását, és sajtóorgánumának, a Cong- ren Ribaonak megszüntetését. A röplapokat a „Vörös pártütők országos szövetsége” elnevezésű új szervezet bocsátotta ki. Az amerikaiak megszegték a fegyverszünetet A dél-vietnami hazafiak hat év alatt 123000 amerikai agresszort tettek harcképtelenné — U Thant újabb levélben ítéli el az USA vietnami háborúját Saigon, (MTI): Az amerikai hadvezetőség hétfőn az új évre meghirdetett tűzszünet időtartamának lejárta után azonnal több hullámban repülőgéprajokat küldött Észak- Vietnam területe fölé A Guam szigetéről felszálló B—52-es amerikai légierődök a hétfői nap folyamán kétszer is támadást hajtottak végre a demili- tarizált övezet ellen. A kora reggeli órákban az Ingersoll és Manly amerikai rombolók — mint az AP jelenti — tűzharcot vívtak észak-vietnami parti ütegekkel. A vietnami őserdőkben és a síkságokon hétfőn reggel hét órakor (helyi idő) ismét megszólaltak a fegyverek — véget ért a 48 órás tűzszünet A fegyvernyugvás lejárta után az amerikai és a dél-vietnami csapatokat nyomban harcba vetették. Alig ért véget a tűzszünet — a B—52-es légierődök máris bombázták a Vietnamot kettéosztó demilita- rizált övezetet. Az amerikai hadvezetőség a fegyverszünet ideje alatt több ízben parancsot adott a támadás megindítására. Ennek legkirívóbb példája az volt, amikor az Egyesült Államok légierejének vadászbombázói „megelőző akcióként” több mint 12 órán át bombázták Hűé városának környékét. Dean Rusk amerikai külügyminiszter a CBS amerikai televíziótársasógnak adott nyilatkozatában — mint a TASZSZ jelenti — lényegében értésére adta, hogy az Egyesült Államok folytatni kívánja a VDK bombázását. A VNA összesített jelentést közöl a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás! Front és dél-vietnami nép hat év óta tartó hősi harcának eredményéről. A jelentés szerint a délvietnami nép és fegyveres alakulatai az utóbbi hat évben egymillió 50 ezer ellenséges katonát tettek harcképtelenné. A harckép. telenné tett ellenséges katonák között 123 500 amerikai agresszor van. A kivívott ragyogó győzelmek azt mutatják, hogy az utóbbi hat év harcaiban a dél-vietnami felszabadí- tási erők állandóan gyarapodtak és egyre több ellenséget semmisítettek meg. A jelzett időszakban a felszabadítás! erők mindig kezükben tartották a kezdeményezést U Thant ENSZ-főtitkár szombaton válaszolt az Egyesült Államok ENSZ- küdötlségének december 19-i levelére, amelyet a vietnami kérdéssel kapcsolatban intéztek hozzá. A válaszban U Thant felszólítja az Egyesült Államokat, hogy „tegyen kezdeményező lépést a béke érdekében”. Ä főtitkár megismételte azt a korábban kifejezett álláspontját, hogy a tárgyalásokhoz szükséges kedvező légkör megteremtése három feltételen múlik, s ezek a következők: Észak-Vletnam bombázásának megszüntetése, a katonai tevékenység lecsökkentése mindkét fél részéről és a DNFF elismerése tárgyaló partnerként. A levélben A kairói sajtó vezető helyen közli, hogy a Szovjetunió nagy búzaszállítmányt küld az Egyesült Arab Köztársaságnak. Az Ahram értesülése szerint a Szovjetunió 1967-ben 650 000 tonna búzát ad el Egyiptomnak. Az első szállítmány — 250 000 tonna — útnak indítására január 2-án kötötték meg a szerződést. A második részlet, vagyis 400 000 tonna búza szállítására ezt követően Alamsjah vezérőrnagy, az indonéz hadsereg helyettes főparancsnoka, vasárnap jobboldali diákküldöttséget fogadott. Kijelentette az egyetemistáknak: „a hadsereg eljár Sukarno ellen, ha az elnök megsérti az alkotmányt, a törvényeket, vagy az ideiglenes népi tanácskozó kongresszus döntéseivel szembeszáll”. Ezzel lényegében azt mondotta, hogy ki akarják kényszeríteni Sukarnótól, tegyen vallomást a nyilvánosság előtt arról, hogy milyen szerepe volt a szeptember 30. akcióban. A legfelső indonéz törvényhozó szerv, amelyről előzőleg leválasztották a baloldalt, tavaly „felszólította” U Thant kifejti, helyesnek tartaná, ha az újévi tűzszünetet meghosszabbítanák, mert egy ilyen lépésnek kedvező kihatása lenne. Goldberg az amerikai ENSZ-küldöttség vezetője még szombaton válaszolt U Thantnak, s válaszában hangsúlyozta hogy a főtitkár levelében foglalt feltételeket az Egyesült Államok csak akkor teljesítheti, ha „ez kölcsönösségen alapul”. A szokott módon a másik félre akarta hárítani a felelősséget a konfliktus békés rendezésének meghiúsulásáért. Goldberg mindemellett felkéri az ENSZ főtitkárát, hogy ,.a rendelkezésére álló eszközökkel’’ Igyekezzen kideríteni. hogyan reagálna Hanoi az amerikai bombázások megszüntetésére. folyamatosan kerül majd sor. Mint ismeretes, az Amerikai Egyesült Államok megszüntette az EAK-ba irányuló búzaszállitásait, s azok folytatását politikai feltételekhez kötötte. Az Egyesült Arab Köztársaság az amerikaiak búzazsarolását elutasítva, a Szovjetunióhoz fordult, amely a gabonahiánnyal küzdő Egyesült Arab Köztársaság segítségére sietett Sukarnót, hogy adjon számot a szeptember 30. akciót megelőző politikájáról. A testület vezetősége hétfőn közijlte: feliratot intézett Sukarnóhoz, és ebben ismételten követelte tőle, hogy tegyen eleget a magyarázatot sürgető kongresszusi határozatnak. Ezekben a hetekben az Indonéz sajtó egyre többet ír Sukarno állítólagos részvételéről a szeptember 30. akcióban, s a belpolitikai cikkek központi témája: valla- tóra fogják-e Sukarnót, vagy sem. Malik külügyminiszter olyan értelmű nyilatkozatot tett, hogy úgy véli: az államfő ennek az évnek az elején „beszámol tetteiről”. Sxovfet búza az Egyesült Arab Köztársaságnak Újabb foblioidalí támadás Sukarno ellen Támadás a víz alól Szovjet haditengerészek sikeres harci gyakorlata A rakéta szempillantás alatt óriási területet ívelt át és eltűnt az emberi szem számára láthatatlan messzl- scgbcn. Az itt látható felvételeken megörökítették, hogyan lőnek ki rakétát az atom- tengeralattjáróról. A szovjet haditengerészeti flotta legfőbb ütőerejét jelenleg a ten geralattj áráról kilőtt atomrakéták és a hatalmas rakétahordozó repülőgépek képezik: megsemmisítő csapást mérhetnek az ellenfél tengeri és szárazföldi célpontjaira a Csendes-óceán minden vidékén. Régi igazság, hogy a győzelem fegyvereit békeidőben kovácsolják. Éz kitartó és aprólékos munkát igényel. Ezért a tanulmányok időszakában minden tiszt, tiszthelyettes és tengerész keményen törekszik arra, hogy példásan teljesítse katonai kötelességét és eredményesen elsajátítsa a hadi- technikát. A haditengerészek kitűnő iskolái a nagy tengeri utak, a szovjet hajók látogatásai a sarkvidéken, az Atlantióceánon és a Csendes-óceánon. Régen véget ért már az az idő, amikor a szovjet hajók csak a szovjet partok mentén cirkáltak és megszokott gyakorlóterületükön végezték el harci feladataikat. Manapság valóban mindennapi dolog a tengeralattjárók, a közönséges hajók és kisegítő hajók többnapos gyakorlata. 1960 elején a szovjet atomtengeralattjárók csoportja világ körüli utat tett meg a víz alatt, s ez a hajóút mint ilyen első volt a világon. Az egész szovjet flotta egységeinél eredményesen tanulmányozzák a bonyolult feladatok megoldását. Növekszik a parancsnokok operatív és taktikai tudása; egyre nagyobb lesz a „kitűnő hajók” és csapattestek, valamint az elsőrendű szakemberek száma. PINTÉR ISTVÁN; d Ué*HÍ€fUÍl& 2, Tudták soha nem volt könnyű egyedül élnie, de mindig vidám volt. Órákig tudott mesélni egy-egy tehetséges vagy az átlagnál rosszabb tanítványáról. Ro- wersné hallgatta, s ha éppen nem akadt jobb dolga, Rowers is részt vett a beszélgetésekben. Őszintén szólva nem nagyon érdekelte az iskolások oktatása és nevelése, de Mrs. Field olyan tűzzel, olyan lelkesedéssel tudott beszélni az ő gyerekeiről, hogy érdeklődést keltett azokban is, akik különben közömböseit voltak a téma iránt. Elbeszélése közben többször fordult Francishoz. 1967. január 3. — Hiszen emlékszel rá, Fiacskám, hogy így szoktuk.« Vagy: — Ez a gyerek épp olyan kerek képű szeplős, mint Robert Nelson, aki veled járt egy osztályba. Emlékszel rá? Francis már nem emlékezett erre a gyerekre, — régen volt már, amikor ő az alsó osztályokba járt. Legtöbb osztálytársának már a nevére sem emlékezett. nemhogy az arcára. De nem akarta megbántani Mrs. Fieldet, s így inkább bólintott: — Hogyne emlékeznék... Kerek képű volt és szeplős... Field harminc esztendeje tanított a városka iskolájában, az ő keze alatt ismerkedtek meg a nebulók a betűvetéssel, ő tanította meg őket ími-olvasnl. Talán nem volt egyetlen tanítványa sem, a harminc esztendő alatt. akire ne emlékezett volna kitűnően. Megmondta, hogy hívták őket, hány testvérük volt és merre laktak. Keze alatt már egész nemzedék nőtt fel. Közülük nem egy jóval többre vitte, mint egykori tanítónőjük. De Mrs. Field, ha gondban volt is, nem fordult hozzájuk és nem kért tőlük segítséget. Maga viszont mindent megtett, hogy másokon segítsen. Harminc esztendeje, karácsonyról karácsonyra Mrs. Field szűkös erszénye mélyére nyúlt, anyagot vásárolt és aztán éjszakákon át dolgozott odahaza, hogy tanítványait az ünnepen megajándékozhassa. Így volt ez 1948 karácsonya előtt is. Ezekben a napokban Mrs. Field ritkán vendégeskedett Rowerséknál. Sok dolga akadt — szabad idejében otthon dolgozott, késő éjszakáig. Rowers apja, aki maga is későn tért pihenőre, — sokszor éjfélig javítgatta a megrendelők cipőit, hiszen öt gyermeknek kellett enni adnia —, gyakran látta, hogy Mrs. Field ablakai világosak. Karácsony előtti napon, a reggelinél, amikor együtt ült az egész család Mr. Rowers szóvá is tette: — Hívjuk meg karácsony estére Mrs, Fieldet... Szegény olyan egyedül van... És olyan jó asszony megérdemli... Nagyon rossz lenne egyedül töltenie a karácsonyt... Az ötletet Francis édesanyja örömmel üdvözölte. Nem kevésbé örültek Francis testvérei, hogy Mrs. Field náluk vendégeskedik majd karácsony este. Hiszen a tanítónő árasztotta maga körül a meghittséget, a meleget, a szeretetet, a barátság légkörét. Francist mindjárt átsza- lasztották Field asszonyhoz — hívja meg a család nevében estére. Amikor a fiú kopogtatott az ajtón, nem kapott választ Óvatosan lenyomta a kilincset. Az engedett — nyitva volt. Belépett a lakásba. Végig haladt az előszobán, aztán belépett a szobába. És akkor látta meg Mrs. Fieldet. Ott ült egy karos- székben — holtan. Előtte egy pohárban a méreg maradványai. Testét görcsök húzták össze — szörnyű haláltusája lehetett. A fiú legszívesebben kirohant volna a házból, de nem tudta elhinni. hogy Mrs. Field már halott. Bátorságot erőltetett magára, s odalépett hozzá. Hátha még él. Hátha csak rosszul lett. De nem, — ahogy megfogta a kezét, érezte, hogy jéghideg. Mrs. Fielden már nem lehetett segíteni. — Francis lélekszakadva rohant és kiabált: — Segítség! Segítség! Mrs. Field meghalt! Mrs. Field megmérgezte magát! Ez az öngyilkosság sokat foglalkoztatta a városka lakóit. Az asszony előtt, a méregpohár mellett az asztalkán egy búcsúlevelet találtak. A levél szűkszavú volt, s nem vádolt senkit. Mrs. Field halálában is hű maradt önmagához. A levelet az iskola főigazgatójának írta. Ó, a kötelességtudás példaképe, úgy érezte, hogy még halála után is magyarázattal tartozik főnökének: „Uram, megdöbbentő dolog történt ma velem az ikolában. Röviddel azelőtt, hogy elsőosztályos növendékeimet hazaengedtem, hivatott az igazgató. Bevezettek a tanári szobába és ott az igazgató bemutatott dr. Bcm- roynak, Mr. Muccinak és egy gyorsírónak. Ebben a félelmet keltó légkörben különböző kérdéseket intéztek hozzám, mint egy vádlotthoz. Sejtelmem sem volt róla, hogy ilyesmi fog történni. Nem mondták meg, hogy miért folyik a kihallgatás. Nem tudom elviselni ezt a szégyent Nem tudom elviselni, hogy harminc évi becsületes szolgálat után még mindig nem bíznak bennem és vizsgálatot folytatnak ellenem, akinek semmi bűne nincs”, A városka lakói között szájról szájra járt hogy Mrs. Field miért vált meg az élettől. A tanítónő reggel éppen karácsonyról, a szeretet, a béke ünnepéről beszélt tanítványainak, amikor az iskola igazgatója váratlanul berendelte magához. Az igazgató saját irodájából átvezette Mrs. Fieldet a tanári szobába és bemutatta két embernek, akiket a tanítónő nem ismert. sohasem látott. Az egyik dr. John Bonroy főigazgató-helyettes volt. a másik pedig Nicholas Mue* ci a közoktatási tanács jogj ügyi titkára. (Folytatjuk) 2
