Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-20 / 17. szám
Az Osztrák KP Kozmosz-138 Moszkva, (MTI): A Szovjetunióban csütörtökön Föld körülj pályára juttatták a Kozmosz—138 jelzésű mesterséges holdat, hogy a rajta elhelyezett tudományos műszerek segítségével folytassák a TASZSZ által 1962 március 16-án bejelentett űrkutatási program megvalósítását. A szputnyik rátért pályájára. Berendezése kifogástalanul működik. A chilei Tiilság Santiago de Chile: Eduardo Frei chilei elnök szerdán több órástanácsko- zást folytatott lemondott kormányának tagjaival és a kereszténydemokrata párt vezetőivel a kormányválság megoldásáról. Santiago de Chilében olyan hírek terjedtek el, hogy az új kormányban három katonai vezető is helyet kap. A Chilei Kommunista Párt Politikai Bizottsága a kormányválsággal kapcsolatban nyilatkozatot adott ki, s ebben rámutat, hogy a kommunista párt álláspontja az elnök amerikai utazásával kapcsolatban logikusan következik a párt következetes antiimperialista magatartásából, de ez az elutasítás a reakciós nemzeti párt részéről csak demagóg mesterkedés, amely- lyel elvesztett pozíciókat akar visszaszerezni. KOPPENHÁGA: Mint a Reuter jelenti: a dán kormány a nemzetkö- li helyzet változásaira való hivatkozással hozzájárult ahhoz hogy egy különbizottság elé terjesszék a szocialista néppárt javaslatát, amely kapcsolatok létesítésére szólít fel a VDK-val, a KNDK-val és az NDK- vaJ. DJAKARTA: A szélsőjobboldali indonéz egyetemi és középiskolai diákfrontok csütörtökön újabb heves Sukarno-elle- nes tüntetést rendeztek Djakartában. A KAMI és a KAPPI szervezet aktivistái a hadsereg vezetőit is felkeresték és hivatalaik előtt azt kiabálták: „Akasszátok fel Sukarnótl”, „Hadbíróság elé Sukamóval!”. Bécs, (MTI): „Sajnáljuk és elítéljük, hogy Kína vezető emberei vonakodnak a Szovjetunióval és más országokkal együtt megszervezni a nehéz küzdelmet folytató vietnami népnek nyújtott segítséget” — jelentette ki a csütörtöki Volksstimme- ben közölt nyilatkozatában Franz Muhri, az Osztrák Kommunista Párt elnöke. Az elmúlt években, de mindenekelőtt az úgynevezett kulturális forradalom kezdete óta Kína messzemenően elszigetelte magát. Az utóbbi időben még olyan pártok is elítélték a pekingi vezető emberek magatartását. amelyeket korábbat) szoros szálak fűztek Kínához. A forradalom nagy vívmányokat hozott a kínai népnek — folytatta — amelyeket most az ország elszigetelődése és az utóbbi hónapok nehezen megma^ gyarázható eseményei vészé., lyezíetni látszanak. Éppel) ezért pártunk és a kommunista pártok túlnyomj Peking, (MTI): A pekingi plakátok a „tömegszervezetekben uralkodó korrupciós jelenségekről” írnak, hangoztatva, hogy „kapitalista úton járó hatalmon lévők pénzzel és anyagi eszközökkel a tömegszervezetek aláásásával foglalkoznak”. A kínai fővárosban a „forradalmi lázadók parancsának” megfelelően egy sor üzlet szerdán zárva tartott. A pekingi nagyáruház több bejáratán „lázadó osztagok” pecsétjével ellátott zárószalagok tűntek fel, amelyek hírül adják, hogy az áruház zárva tart. Peking legnagyobb órásüzletében nem árusítanak karórákat, s a pult fölött jelszavak hirdetik: „Védelmezzük az állami vagyont!” másutt, „Ne vásárlással, hanem a kulturális forradalommal foglalkozzunk!” — feliratok láthatók. A Liu Sao-csi államelnököt és Teng Hsziao-pinget, a KKP főtitkárát támadó, immár „hagyományos” plakátok mellett szerdán a jelszavak és plakátok tömege támadta Csu Tét, a Politikai Bizottság tagját, az országos népi gyűlés állandó bizottságának elnökét. A többsége elutasítja azt, ami ma Kínában történik. Újból és újból vezető kínai kommunisták nevét emlegetik, akik állítóag a „kapitalizmus útjára léptek”. Mivel olyan emberekről van szó, akik évtizedek óta szolgálják a kínai forradalom ügyét, e vádak abszurdnak tűnnek. Belső ellentétekről, különböző csoportoknak a árton belüli harcáról léét tehát szó. Minden kommunista pártban felléphetnek véleménykülönbségek ezeket beható, elv- társias vitákban kell áthidalni. Azt a módot azooT- ban ahogyan a Mao Ce- tung-csoport jár el, veszélyesnek tartjuk. Minden kommunista reméli, hogy a bizonyosan még hosszabb ideig fennálló véleménykülönbségek ellenére lehetséges lesz az együttműködés valamennyi kommunista párt között, és a kínai nép, a kínai kommunisták helyreállítják az egységet a kommunista világmozgalomban — hangsúlyozta egyebek között Franz Muhri. kínai forradalmi harcok legendás hírű katonai parancsnokáról, aki tavaly töltötte be 80. életévét, „forradalmi lázadók” azt állítják, hogy „revizionista és ellenforradalmár”. A pekingi 2. számú középiskola „vörös gárdistái” jelentik, hogy Csou Jung- hszint, a Kínai Népköztársaság államtanácsának főtitkárát a közbiztonsági minisztérium letartóztatta. Hsziu Minh, az államtanács helyettes titkára öngyilkosságot követett el. A közlemény szerzői Hsziu Minhet „aljas árulónak” nevezik. A pekingi „vörös lázadók” jelentik, hogy letartóztatták Liao Ha-senget a hadügyminiszter helyettesét, a Központi Bizottság póttagját, a pekingi helyőrség politikai biztosát. Január 6-án letartóztatták Liu Sao-csi feleségét — jelenti „a pekingi lázadók” egyik osztaga. A 2-es számú pekingi középiskola azt is jelenti, hogy Li Hszüe-fenget, a pekingi városi pártbizottság első titkárát elmozdították tisztségéből, Vu Tét a párt- bizottság másodtitkárát pedig letartóztatták. 1 ................ Már Csu Te is 1 ellenforraeSaEmár... Újabb letartóztatások Kínában Áleksxej Potikarpovi 40 000 kilométer gyalog Hóviharban, jeges szélben, csikorgó lágyban Légy üdvözölve Bajkál-tő 3. Vajon ki szeret éjnek évadján farkasokkal találkozni az erdőben 7 1962 október 4-ét soha nem felejtem el. Már esteledett, amikor közeledtem az északi vasútvonal Leima nevű állomásához. Messziről már látszott a bejárati szemafor. Nem is sejtettem, hogy itt valahol a közelben veszély leselkedik rám. Az. erdő szálén négy „parázs” villant fel. Farkasok!.., Két farkas, vagyis 2:1 a javukra. Hiába kérdeznék. nem tudnám megrpondani, rpire gondoltam akkor. Ilyen félelmetes perceket még sosem éltem át. A természet törvénye, az önfenntartás ösztöne győzött. A vasúti töltés túlsó felén szerencsére volt egy magányos fenyő. Emlékszem, hogy mászás közben egyik ága lesodorta rólam a hátit zsákot. Nemsokára arra zakatolt egy tehervonat s va. lószínüleg ez ijesztette el az ordasokat. Fénylő szemük „kihunyt”, de azért még nem mertem leereszkedni, Zseblámpámmal végigpásztázom az erdő szélét. Farkasoknak nyoma sincs. Eloltom a lámpát, és lemászom. Jobbra balra tekintgetek és minden tüsköt farkasnak nézek. Az állomásig hátra lévő 3 kilométert bizony futva tettem meg. Közben lesántul- tam, úgyhogy néhány napig kezeltetnem kellett a lábam. A hat évig tartó gyaloglás közben sok minden előadódott. Nem kerültek el a nehézségek. Nem könnyű dolog naponta 40 kilométert kutyagolni súlyos hátizsákkal, hozzá még bármilyen időjárás mellett. Elfeledhetem-e Turkméniát, a Kara- kum-sivatagot’? Egyik állomástól a másikig 30 kilomé. tér, s közben egy lélekkel se találkozik az ember. NagyBelgrád (MTI) Dusán Blagojevics, a jugoszláv külügyminisztérium szóvivője csütörtöki sajtó- értekezletén megerősítette, hogy Joszip Broz Tito februárban Ausztriába látogat. A látogatás végleges időpontját később állapítják meg. A szóvivő hangoztatta, Junélja felbukkan egy ürge, cincog egyet, azzal el is tűnik az üregében. Vagy arra robog egy vonat. A nappal még hagyján, de ha beeste- ledik, csak csillagokat láthatsz magad körül. Élénken világítanak, de mégiscsak hangtalan kísérőink. És akkor a sötétben, a teljes csendben egyszercsak üvölteni kezd egy falkára való sakáí. Az ember ilyenkor persze nem hiszi, hogy a sakálok nem bántják az embert. A neves tudósok véleménye egyszeriben megdől. Bár zseblámpám legalább 60 méterre elvilágit, de akárhová irányítom a fényét, sakáloknak nyoma sincs. De mihelyt leoltom, Újra üvölteni kezdenek. A kígyókról nem is beszélek. Ott tekergőztek a lábam előtt a Törökországgal, Iránnal és Afganisztánnal szomszédos határvidékeken. Igaz ugyan, hogy a kígyók nem támadnak, de ha véletlenül rálépsz egyre, védekezésből megcsíp. goszláviában kedvező visszhangot keltett Kiesinger bonni kancellár ama nyilatkozata, amely szerint Nyu- gat-Németország rendezni szeretné Jugoszláviához fűződő kapcsolatait. Mi a magunk részéről — fűzte hozzá a szóvivő — már többször kifejtettük, hogy a két ország viszonyának rendezése mellett vagyunk. Aki ránéz a Szovjetunió térképére, elképzelni se tudja beláthatatlan térségeit. Az ember csak rója az Utat, amelynek se vége, se hosz- sza. Az ember tudja, hogy az Éhség-sztyeppét félelmetessé teszi a víztejenség, ám erre valójában csak akkor döbben rá, amikor őt magát gyötri a szomjúság. Néhány, szór megpróbáltam leásni, hogy vízhez jussak, de hiába. Ha pedig erre az esetre egy liter vizet hoztam magammal, még nehezebb volt cipelnejn az amúgy is súlyos hátizsákot. De más megoldás nerp volt. A perzselő nap nem kímélte a tnagányos vándort. Itt a naptár szerinti téli hónapokban is nagy volt a meleg. A hátizsák alatt facsaró víz volt a zakóm meg az ingem. Gyakran le kellett ülnöm, ledobtam a hátamról a nehéz zsákot, hogy legalább néhány percig pihenhessek. Bezzeg emlegettem a hőséget, amikor a Bajkálon túli vidéken jártam. Volt részem hóviharban, jeges szélben, csikorgó fagyban. A hidegtől nem védett meg a gyapju- fcesztyű sem. Soha, sehol annyit nem fagyoskodtam, mint Mogocsi és Szkvorogyi- no táján. Nemhiába tartja egy itteni mondás: „Isten teremtette Szocsít, az ördög meg Mogocsi t”. És sehol njnesenek olyan elemi erejű zivatarok, mint a Bajkálon túl. Node most már mindez mögöttem van. Begyalogoltam 118 nagyobb várost, köztük valamennyi szövetségi köztársaság fővárosát áthaladtam 3608 vasútállomáson, gyalogszerrel megtet, tem összesen 40 ezer kilométert Tito Htiszfiffiébo látogat PINTÉR ISTVÁN: A kémup&ia 17. Francis elkomorult. — Nézd, darling nekem lemmi közöm hozzá. Anyám mondta, hogy az egész város jegyeseknek tekintett benneteket Talán mégsem volt az olyan játék? A lány felcsattant; — Jó. nem volt olyan játék. De modernnek kell lenni. Hozzáköthetem magam egy nyomorék emberhez? Te hozzákötnél engem? Francis megrázta a fejét. S akármennyire is igyekezett elhessegetni magától a gondolatot, az járt a fejében, hogy ha annak idején az orvosi bizottság másképpen dönt, s Nicket veszik fel a repülőtiszti iskolára őt pedig később gyalogosként kiküldik a frontra, Rosa talán most Nickkel henteregne a vi- kendházban és felette sajnálkoznának. — Nem — mondta Francis. — Nícknek is az a véleménye, úgy döntöttél, ahogyan száz közül kilencvennyolc lány tette volna... Rosa most már támadt: — Látod, neki nem jelentettem többet, mint száz közül kilencvennyolc! És neked? Francis nem tudta, mit válaszoljon. — Ne beszéljünk most erről. Olyan rövid ez a két nap! — A jövő héten is kijöhetünk! És a városban is találkozhatunk hiszen ráérsz! — Meddig? Két hétig? Aztán megkapom, hogy hová megyek! — Vigyél magaddal! — ajánlkozott a lány. — Az még korai lenne. Meg kell gondolni a dolgot. — Szóval magaddal vinnél, ha lehetne? A fiú megint nem tudott mit felelni. Úgy érezte, a lány győzött, ha nem is azonnal, ha nem Is könnyen, de keresztülviszi akaratát. Kérdés meddig akar vele tartani. Hiszen annak idején bizonyára Nickkel is így beszélt. — Azt mondtad, modern lány vagy — mondta Francis. — Égy darabig úgy is viselkedsz, aztán mintha a saját nagyanyám lennél, amikor még a nagyapával randevúzott, persze szigorúan szülői felügyelet mellett.. — No jó! — mondta a lány és szájon csókolta a fiút — Én szeretlek.★ Rowers egyedül utazott első állomáshelyére, egy nyugatnémet 'városkába, de havonként egy-két levelet váltott Roseval. Francis ritkábban és szűkszavúan írt. a lány gyakrabban, hosszú ömlengésekkel bélelve, a légiposta borítékot. Ismételten szerelmet vallott, s e forró szerelmi vallomásokat Francis csak udvarias frázisokkal viszonozta. Nyilvánvalóvá vált számára: a lány szívesen venné, ha feleségül leérné, de neki egyelőre nem volt kedve megnősülni, jól érezte magát legényemberként. A városkát, ahol állomásoztak Bad Waldnak hívták, s valóságos paradicsomot nyújtott olyan fiataj. tiszteknek, mint amilyei) Francis Rowers hadnagy. Bad Wald a városka mel-r letti erdőben húzódó kis fürdőről kapta a nevét. A fürdőhöz hatalmas szálloda tartozott — valamikor kikapós férjek és asszonyok számára építették, akik vidéki üzleti út. vagy egészségügyi éghajlatváltozás címén megszabadulva otthonról eljöttek ide, hogy jól érezzék magukat Ennek megfelelően a szállodát. amely csodálatosképpen minden berendezési tárgyával együtt teljesen épen maradt a háború folyamán, minden kényelemmel felszereltek. Innen gyalog félórányira, kocsin alig öt percnyire terült el a repülőtér, amely szintén a második világháború hagyatéka volt, s amely ugyancsak teljesen érintetlenül került a szövetségesek kezére. Annak idején is a szállodában székelt annak a Luftwaffe alakulatnak a parancsnoksága, amely a repülőtéren állomásozott. Az öreg Bad Wald-iek elmesélték az amerikai tiszteknek. hogy akkoriban a repülőtisztek milyen nagy mulatságokat csaptak a városka két szórakozóhelyén. egy-egy jól sikerült bevetés után. Francis tudta, hogy innen a Buftvai'fe gépék előbb az angol városok bombázására szálltak fel. majd később, 1944 nyarán egy vadászromboló egység kapott helyet Bad Waldban, amely a nyugati fronton támadta a partraszállt amerikai és angol csapatokat. Azok a németek, akik olyan készségesen sürögtek-forog- tak az amerikaiak körül, szemmel láthatólag szívesen emlékeztek azokra a győr zelmi torokra, amelyeket saját katonáik rendeztek. Rowers nem gondolta végig a dolgokat ezúttal sem, megelégedett csupán anynyival. hogy magában megjegyezze: az élet és a politika bizony gyakran produkál furcsa dolgokat. Rowerst, ha lehet, még kevésbé érdekelték a világ dolgai, mint azelőtt. A támaszponton nem volt túlságosan nagy az elfoglaltságuk az amerikai tiszteknek. Néhány gyakorló felszálláson kívül az égvilágon semmi teendőjük nem volt. így hát naphosszat a bárban ültek, éppen csak fenntartva a józanság látszatát, estére pedig teljesen eláztak s a szesztől csaknem eszméletlenül kerültek az ágyba. Voltak tisztek, akik olvasással igyekeztek agyonütni az időt. Egyikük egyszer megkérdezte RowérstJ — Nem látta véletlenül« Walt Whitmannomat? Rowers megrázta a fejétj — Csak látásból ismerem a legényét, nem tudom a nevét, de nem járt erre... A tiszt elnevette magát, de a bár közönségéből, az ottlévő tisztekből alig né- gyen-öten nevettek vele. A többiek úgy látszik szintén nem tudták, hogy ki volt Walt Whitmann... Maga Rowers is olvasott időnként de nem költeményeket, még csak nem is regényeket, hanem comick- sokat. Azt tartotta, a modern kor emberének tökéletesen megfelelnek ezek a rajzos regények. Minden benne van, s mégsem tart soká, amíg elolvassa őket. Gyorsan és fájdalom mentesen lehet művelt ember bárki. Márpedig a műveltségre szükség van, ez is pénzt ér. A támaszpont egyhangú életébe Martin atya, a tengerentúlról érkezett újságíró vitt csak új szint. Martin szikár, horgas orrú. öt- ven év körüli férfi volt Katonainge hajtókáján éi katonasapkáján egy-egy nagy ezüst keresztet viselt) balkarján viszont „haditudósító” feliratot. (Folytatjuk!
