Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-20 / 17. szám

Aminek nagy szerepe van az élelmiszerellátásban NYÍREGYHÁZÁN 197Q-IG Nagyobb gondot a háztáji gazdaságokra Sokan úgy vélték, 6—7 evvel ezelőtt — amikor épp hogy véget ért a mezőgazda­ság szocialista átszervezése —, hogy a háztáji gazda­ságok léte, szerepe és jelen­tősege csak egy viszonylag rövid átmeneti időre érvé­nyes. A mögöttünk lévő fél évtized tanulságai azonban alaposan rácáfoltak a haj­dani vélekedésekre. Ma mar minden reálisan gondolkodó, helyzetet ismerő és a té­nyekkel számolni tudó ember előtt világos, hogy a háztá­ji termelésnek meg hosszú ideig nagy szerepe lesz ha­zánk élelmiszerellátásában, a szövetkezeti gazdák személyi jövedelmében. Csökkenés A párt IX. kongresszusa, nuk határozatában a követ­kező mondat van a háztáji gazdaságokról: „A közös gazdaságok erőteljes fejlesz­tése mellett a jövőben is fokozott gondot kell fordíta­ni a háztáji gazdaságokban rejlő lehetőségek minél na­gyobb mértékű kiaknázásá­ra.” Ez a határozat a lehe­tőségek és szükségletek ösz- szevetésén alapszik és egy­séges szemléletre, cselekvésre kötelezi a párt és állami szerveket csak úgy, mint a termelőszövetkezetek veze­tőit. A háztáji gazdaságok te­vékenységét az illetékes kormányzati szervek — kü­lönösen a SZÖVOSZ — több akcióval segítik. Az egyik ilyen, hogy ötévi visszafize­tésre 15 000 forint termelési hitelt vehetnek fel az OTP- fiókoknál, vagy a falusi ta­karékszövetkezetekben. Hasz­nosnak bizonyult a földmű­vesszövetkezetek facsemete es szőlőoltvány akciója is, hiszen 1966-ban 1,6 millió darab facsemetét és egymil­lió szőlőoltványt értékesítet­tek háztáji és kisegítő gaz­daságok részére. Az is kí­vánatos, hogy a háztáji gaz­daságok mind több kisgé­pet, növényvédőszert, jó mi­nőségű vetőmagot vásárolja­nak a földművesszövetkeze, •ek boltjaiban. Nagy figyelmet érdemel a háztáji gazdaságokban rejlő lehetőségek jó kihasználása. Nem örvendetes jelenség, hogy minden erőfeszítés el­lenére az utóbbi években csökkent a háztáji gazdasá­gok termelése. 1961-ben még az összes mezőgazdasági ter­mékek 26, viszont 1964-ben már csak 23,4 százalékát ad­ták a háztáji gazdaságok. Különösen érdemes felfi­gyelni arra, hogy a legna­gyobb visszaesés az állattar­tásban tapasztalható . Közös és háztáji A* állattenyésztés fejlődé­sének a közösben és háztáji­ban egyaránt legmakacsabb gátja a takarmánytermelés hozamainak lassú növekedé­se. Mégis több szövetkezet­ben már teljesen elegedet tek annyi kukoricával, árpá­val és lucernával amennyit éppen megtermelnek. Mer* úgymond: a közösben lévő állatállománynak éppen eny­nyi elég, több nagyüzemi istálló nincsen, tehát minek termelnének több takar­mányt. Ám rendszerint ezek­ben a tsz-ekben nagyon fu­karul juttatnak különféle ta­karmányokat a háztáji gaz­daságoknak. Szem elől té­vesztik az ilyen szövetkezeti vezetők, hogy jobb takar­mány termés esetén meny­nyivel több tehenet, sertést és baromfit tarthatnának a szövetkezeti családok portáin is. Gyakori vitatéma az is, hogy vajon a háztáji lévé. kenység nem hat-e károsan a közös gazdaság fejlődésére; sokan féltik a szövetkezeti közösség munkafegyelmét a háztáji gazdaságoktól. Mind­járt hozzátehetjük: ez a fé­lelem teljesen indokolatlan és helytelen szemléletből ered. Sok országos hírű ter­melőszövetkezet példája bi­zonyíthatja, hogy a közös és háztáji nem egymástól elkü­lönülő, hanem szervesen egy­séget alkotó gazdaság. Egy szövetkezeti elnök nemrég ezt így fogalmazta: „Háztá­ji azért lehet és van, mert van szövetkezet. Senki nem vitatja, hogy a közös gazda­ság nélkül nem lenne háztá­ji sem, de mi a szövetkeze­tünkben azt is kimondtuk, hogy bizonyos mértékig a háztájira is rá vagyunk utal­va.” Valóban: itt — és még sok más szövetkezetben pél. dául a gazdaság vezetői rendszeresen felvásárolják a háztájiban lévő legszebb bor­jakat, megszervezik a szö­vetkezeti családok ellátását napos baromfival, hizónaK való süldőket is eladnak tag­jaiknak s évről évre lehető­vé teszik, hogy a háztáji állatállomány szükségletei­nek megfelelően a közösből vásárolhatnak takarmányt a szövetkezeti családok. Sokat tehetnek a bizottságok A statisztikai nyilvántartá­sok szerint hazánkban 7— 800 000 szövetkezeti család­nak van olyan portája, amely alkalmas baromfine­velésre, sertéshízlalásra vagy tehéntartásra. De még több az olyan házikert, ahol nemcsak a család szükségle­tére teremhet szőlő és gyü­mölcs, burgonya vagy zöld­ség, hanem még a piacra is jut. Teljesen helyénvaló te­hát, ha a szövetkezetek ve­zetői a háztáji állattartás tá. mogatásán kívül a házi ker­tek termelésére is gondot fordítanak. Így például gon­doskodni lehet megfelelő minőségű vetőburgonya, kü­lönféle magvak, palánták juttatásáról csak úgy, mint a házi kertek növényvédel­mének megszervezéséről. Mindez olyan tevékenység, amely nem igényel semmifé­le különösebb beruházást, vi­szont sok millió forint érté­kű mezőgazdasági terméket eredményez. Bár nem általános, csu­pán néhány helyen tapasztal­ható jelenség, hogy némely szövetkezeti vezető mostaná­ban a gazdaságirányítási re­formra hivatkozva a háztáji gazdálkodás „visszaszorításá­ról” beszél. Érdemes erre felfigyelni, hiszen, akik ilyen nézetet vallanak, azok aka­ratlanul is a közös gazdasá­gok és a szövetkezeti csalá­dok érdekei ellen lépnek fel. Gazdaságirányításunk reformja a többi között azt célozza, hogy növekedjék és az eddiginél jövedelmezőbb legyen mindenfajta mezőgaz­dasági termelés. Ebből pe­dig logikusan következik: minden olyan termelési fel­adatot, amelyet a legna­gyobb eredménnyel viszony­lag a legkisebb ráfordítással a háztáji gazdaságokban le­het megoldani — valóban ott is végezzék el. A háztáji te­vékenység Szervezésében fontos szerep hárul a ter­melőszövetkezetek háztáji bizottságaira. Figyelmeztető jelenség, hogy számos tsz- ben ez a bizottság még nem tölti be hivatását, ho­lott ha jól dolgozik, akkor tevékenysége egyaránt hasz­nára van a közösnek, csak úgy, mint a szövetkezeti családoknak. Mind a közös gazdaságoknak, mind a szö­vetkezeti családoknak és az egész országnak csak nyere­sége származhat abból, ha a közös fejlődésével együtt a háztáji tevékenység is erősödik. Még az elkényel- mesedő családokat is érde­mes arra bíztatni, hogy tart­sanak jószágot otthon is és S közösségi munkán kívül minél jövedelmezőbben mű­veljék meg házikertjeiket H. L. úf kenyérgyár, városi géziiirdS, több ezer állami és magánerőből épülő lakás Közel kétmilliárd forintos beruházással gazdagodott a második ötéves terv évei­ben a Nyírség központja, a megye székhelye, Nyír­egyháza. Uj üzemek, lakó­házak, iskolák, közintézmé­nyek épültek, szebbek let­tek a városi terek, utcák, parkok, nőtt a foglalkozta­tottság. 1966 és 1970 között — a harmadik ötéves terv évei­ben — további nagy jelentő­ségű beruházásokat kap Szabolcs-Szatmár megye egyetlen városa. A megye és az országos szervek ed­digi tárgyalásai nyomán már kirajzolódik a kép, mi­lyen fontosabb terveket va­lósítanak meg Nyíregyházán öt esztendő alatt. Nagyösz- szegű fejlesztéssel bővítik a város tanácsi iparát: a VAGÉP-et, a Cipőgyárat, s más üzemeket, amelyek ter­melése húsz-huszonöt szá­zalékos felfutást ér el. A to­vábbi iparosítás keretében valósul meg a gumigyár új műhelycsarnokainak épí­tése, amelyre kétszáz, a tranzitraktár és hűtőház építése, amelyre háromszáz- millió forintot fordítanak. A programban szerepel még a konzervgyár bővítése, a napi ötvagonos kapacitású kenyérgyár megépítése. öt év alatt megépül az új, Dózsa György utcai száz­Magyar berendezési tárgyak a KGST palotában Gyors ütemben közeledik a befejezéshez a moszkvai KGST-palota építése. Leg­utóbb például arról kap­tunk hírt, hogy lengyel szak- brigádok már a fémzáró­szerkezeteket, ablakokat szerelik. A KGST tagálla­mok között hazánk is részt vesz a munkában: a har­mincötemeletes, nyitott könyvhöz hasonlító épület sok berendezési tárgyát szállít­ják magyar külkereskedelmi vállalatok. A tervezési feladatok ösz- szehangolását a KÖZTI tervezőintézet végzi. A to­ronyépület helyiségeinek bútorait nagyrészt az ÁR- TEX külkereskedelmi vál­lalat szállítja. Az ott elhe­lyezett nemzeti irodákon kívül, amelyeket az illető ország rendez be, mi szál­lítjuk a közös helyiségek összes bútorait. A különböző stílusok közül a választás a szögle­tes alakú, csővázas bútorok­ra esett. Ez a modern stílus illik ugyanis a legjobban a toronyépület építészeti meg­jelenéséhez. A csak­nem 400 szoba csővázas, fém­berendezési tárgyait a Gyu- la4 Fa- és Fémbútor Ktsz készíti. Az ülőbútorok hu­zata magyar gyártmányú műbőr lesz, amelynek anya­gát a győri gyár készíti. A magyar szekciót modem fa­bútorokkal rendezik be. Az ÁRTEX a Képzőművé­szeti Alappal közösen pá­lyázatot hirdetett a torony óriási halijának kialakítá­sára. A hallban elhelyezett ruhatárakat ugyanis művé­szi kivitelű paravánokkal fogják eltakarni. A pályá­zat alapján most készülnek a makettek, s ezután dön­tik majd el, melyik magyar művész munkája kerül ki­vitelezésre. A KGST-palota épületcso­portja három részből áll. A tornyot szálloda, vala­mint a kongresszusi csar­nok egészíti ki. A kong­resszusi terem székeit az ELEKTROIMPEX szállítja, ugyanis minden ülőhelyet külön hangszóróval szerel­nek fel, s így sajátos tér- hangosító megoldásokat is kialakítanak. A KGST-palota könyvtá­rainak, ruhatárainak be­rendezéseit is magyar válla­latok készítik. Az első bú­torszállítmányokat április­ban indítják útnak, s azokat magyar szakemberek ren­dezik és szerelik majd a helyszínen. A tervek szerint augusztusig az utolsó szál­lítmányoknak is meg kell érkezniük, mert a KGST- palotát a forradalom ötve­nedik évfordulójára kíván­ják átadni. (B.) Gyermekek a Szabadság-telepen húsz személyes szálló, meg­oldják a város földgázellá­tását, átadják a kétszáztíz személyes tanyai általános iskolai kollégiumot, új kö­zépiskolai kollégium építé­séhez kezdenek. Az általá­nos iskolai tantermeket mintegy harminccal bővítik. Megépül 1970-ig a korsze­rű, irodaházzal kombinált hatszáz személyes nézőterű szélesvásznú filmszínház a Lenin téren. Tizennyolc- holdas területen, az erdő szélén befejezik a százötven­milliós költséggel létesülő Nyíregyházi Tanárképző Fő­iskola tanulmányi épüle­tének, diákszállódnak, ét­termének, s egyéb létesít­ményeinek építését. A főis­kolának saját sportpályá­ja és úszómedencéje is lesz. Uj, húsztantermes ipa- ritanuló-intézetet adnak át. amelynek húsz tanterme megoldja az eddigi szak­emberutánpótlási gondokat. A város lakóinak régi problémáján segít, hogy véglegesen elfogadták: a nyíregyházi gőz- és kád­fürdőt — amelynek építése mintegy tizenkétmillió fo­rintba kerül —, a Zrínyi gimnázium háta mögött épí­tik meg, s még ebben az ötéves tervben át is adják rendeltetésének — termál­vízzel működtetik a mái korábban fúrt kút segítsé­gével. Nagyarányú lakásépítést is folytatnak a központi erőforrásból, s magánerő­ből. Állami és szövetkezeti úton mintegy ezer, ma­gánerőből ettől több lakást — ezek között is sok a többszintes társasház — hoznak tető alá. A nagy jelentőségű beru­házások sorában lesznek még a kereskedelem által építendő üzletek, a piaci szövetkezti áruház. Felújí­tásra kerül a kereskedelem, a vendéglátóipar sok egvsé- ge. A most folyó tárgyalá­sok is biztatóak, valószínű, hogy nyomukban újabb kisebb összegű, de a lakos­ság szempontjából fontos ipari üzemek, szolgáltató jellegű épületek. üzletek nyílnak meg a harmadik ötéves terv hátralévő négy esztendejében. Portré az emberről, aki ötezer vagonnal zsákolt Bógotyózá* m új iskola udvarán. Óvodások hallgatják Karolna TIborné óvónő meséit. Foto: Hammel József Le­zsákoló munkások sarkall­ják Huszárt, a félmuraközi öreg lovat, a hűséges segítő­társat a nyitott szín alatt. Fogja az idő. Csúszik, éles sarkokat kap. Lánczi János, a legidősebb és legtekintélye­sebb zsákoló nagyot húz a sarokkulccsal, aztán meg­kopogtatja a patkót, feszes-e. Elégedett Kokas Sándor, a Szabolcs megyei Gabonafelvásarió és Feldolgozó Vállalat nyírbáto­ri kirendeltségenek vezetője érkezik. Kezeben papír. — El kellene mennie Sió­fokra üdülni, Jani... Két hét pihenő — szólítja Lánczit A zsákoló arcán meglepő­dés. — Én bizony nem me­gyek!... Nekem dolgozni kell — válaszol kurtán. — Ezt mondta nyáron, ezt mondja télen, mindig. Hallgat. A kocsi odakanya­rodik a raktár elé. Pakolják a lisztet. Tizennégy éve hiá­ba próbálkozik a vezető. Nem és nem. Lánczit nem lehet rábeszélni, hogy üdülni, pihenni menjen. LJL­Negyven esztendős. Húsz éve cipeli a zsákokat. A közraktárban kezdte, itt folytatta. Negyedszáz em­berrel dolgozott már. Kidől­nek mellőle. Ö bírja. Beszé­lik, csak az maradhat meg társának, aki úgy húz mint ő. Nem tűri a lazsálót. — Aki Jani mellett bír­ja, az Itt marad. Hetedik hónapja dolgozom vele — néz kissé félszegen Alexa István, ez a nyurga szőke férfi társára, s várja, mit válaszol. Az dicséri. — Erő meg akarat kell ehhez a munkához. A kettő együtt. De talán az akarat még fontosabb. Kiszámították: Lánczi Ja­nos a tizennégy év alatt több mint ötezer vagonnal zsá­kolt. — Sokat rádolgoztam egyikre-másikra — jegyzi meg. — Emlékszel, itt volt a múltkor az a bogáti fiú — néz Alexára. — Nagyon sajnáltam. Zsákoltunk he­lyette is. Nem bírta. Egyik reggel aztán elköszönt. I 8. Kopott sarkú ormótlan bakancs. A bőr redőiben fi­nom lisztpor. Ott pihen más­nap reggelig a konyha egyik sarkában. A fogason kekes munkakabát és naoiag. Mindkettőt a vallalai adja. Kihordási idejük nyolc hó­nap. Hányat koptatott el! — Nem buják ki. A ba­kancsnak a talpa es a sarka nyü el. A kabátnak a val­la, a nadrágnak még a terde kopik ki — így Lánczi. Csak ő bírja. Reményke­dik, a nyugdíjig. Egy takaros házravaiót zsákolt össze keresettből Lánczi János a családnak— Egy tégla, egy zsák. Nehéz volt De megszokta. Most már könnyebb, mert a gé­pek segítenek, a szállítósza­lagok. Választhatott volna könnyebb munkát is. De kérték is maradjon. Jól ér­zi itt magát, megbecsülik. Jutalmazzák rendszeresen. Itt megvan a havi keltő­ezerkétszáz. És egyre köny- nyebb lesz. — Nem volt meg az isko­lám. öt elemim van. Szem­üveg kellett volna, hogy ta­nuljak, de hanyagoltam— Majd a fiam. Öt műszerész­nek szeretném, mert nagy érzéke van a gépekhez— Négyen vagyunk. Minde­nünk megvan, nem panasz­kodom. — Egészsége? — érdeklő­dik a vezető, aki becsüli ezeket a nehéz munkát vég­ző embereket — A lábaimat már érzem... Nem olyan erősek már. mint fiatalabb koromban. Estére sajog. Különösen, amelyik el volt törve. Minden este kiá?tatom. Úgy ülök a tv elé. így én is szórakozhatott». Azért vettük a Horizontot.. Könnyítettem a feleségem­nek a háztartáson is. Mosó­gépet kapott... Szépen élünk, A fiam már ötödikes. Heg­gel mindig mondja az any­jának. apunak jó meleg teát tudod, hogy nehéz munkát végez... Nem is tudné’l én olyat kérni otthon amit meg ne tenne. Könnyebb már Lánczi Já­nosnak is Segítenek a gé­pek, a teher nagy részét le­vették válláról. » 5. Aztán egyszer nem if adják vissza többé embet vállára a zsákot Farkas Ráírni*

Next

/
Oldalképek
Tartalom