Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
Zalka Miklósi Á holt halász monológja Bemutatjuk: H úszán fekszünk a fövenyen, halottan, mozdulatlanul. Kinek a törzse roncs, kinek a feje hiányzik — nekünk mindegy, bennünket már nem zavar. Fekszünk, ahogy kiterítettek, némán. A holtak nem tudnak beszélni. De nem beszélni sem tudnak, mert nem beszélni: bűn. Kiáltani kell, belesikoltani a világ fülébe, mint a bomba, velőkig ható vijjogással, hátat borzongatóan, rémisztő igazsággal. Kiáltunk hát, azzal, hogy vagyunk... Itt húszán, ott tí- aen, amott ennyien emitt annyian... Mindegy menynyien. Vagyunk. Csendben holtan. Ma ennyien, holnap többen, holnapután pe- dfel'em halljátok hogy hallgatok?! Már nincsenek vágyaim, álmaim, a testet öltött jelen vagyok, és az is maradok. Mit kezdenék vágyakkal ? Vágyakozzanak az élők, asszonyok után, gyerek után, gondok után. Vágyakozni, vágyakat valóra váltani. annyit jelent: élni. Még istenhoz zádot sem mondhattam a vágyaimnak — a vijjogást sem hallottam. amikor a bomba hullt, csak a robbanást. Az unokám nem kapja meg a. hintát, félig kifaragtam neki, — ennyi az egész, ami engem illet A többi a világ dolga... A hinta ripi- tyára zúzódott a kezeim között, akár a puska, amit a fához támasztottam. A hinta már nem fontos. Az unokám sem: ő is csak egy tetem, itt a sorban, egy a húsz közül. És ő is: a jelen. Almok, ábrándok, vágyak nélkül: puszta tény, egyszerű valóság Az anyja sír — de a sírás nem segít. A könny fölösleges, és haszontalan. Bájön majd az én lányom, és akkor a keserűség gyűlöletté görcsősö- dik a torijában, Élni jé -- és ahhoz, hogy az ember éljen, meg kell tanulnia gyűlölni. A lányom majd megvigasz aludik. Gyereket is szül még — fiatal, egészséges teremtés, miért ne szülne?— A puskám sajnálom. A puska fontos ügy. Tulajdonképpen olyan fontos, mint maga az élet. És aki a helyemre áll. annak új puska kelj. A enyémet széttörte a bomba. Jó puska \ olt, messzire hordott. Egy hónapja sincs még, a repülőgépet is leszedtük ilyen puskákkal. Az egész falu egyszerre lőtt rá, és a gépből lángok csaptak ki, a pilóta kiugrott, pontosan közénk... Sajnálom. hogy nem vertük agyon. Dehát azt mondták: csak katona. Hát persze, hogy katona. Fizetik, és jön és teljesíti a parancsot. Mi meg halon ra döglünk, mert 6 jó ka! na, és végrehajtja, amit kis abtak rá. Nagy zsoldot kapott érte, úr volt belőle a mi bőrünkön. E? én csak hallgatok. Gyűlölöm az urakat. Ahol úr van — ott szolgának is kell lennie, mert szolga nélkül nem űr az úr. Én már voltam szolga, és elegem volt a szolgaságból. Nem akarok többé szolga lenni, holtomban sem akarok. Hallgatok inkább... Halász voltam, amióta az eszemet tudtam, és életem nagyobbik felében másnak halásztam. Se bárkám nem volt, se hálóm, semmim se az ingemen, meg a nadrágomon kívül. Más hízott kö_ vérre a munkámon. Aztán eltűntek a franciák, és el- szelelt velük az úr is... Vártam az új urat. El sem tudtam képzelni, hogy úr nélkül lehet élni. Eszembe sem jutott volna. Hiszen a bárka valakié, meg a háló is, és.„ És a bárka mindenkié lett és a háló is, meg a zsákmány. Itt osztottuk szét a parton, ahol most heverünk. Ki mennyit dolgozott, annyit kapott... Nem többet, nem kevesebbet! És a gyomrunk nem korgott többé. Teleraktuk hallal, finom hallal- Egy napon pedig emberek jöttek, idegenek. de néni úgy beszélték mint a franciák. Megtudtuk, hogy szovjet emberek, és csodálkoztunk azon, hogy ők csodálkoznak, mert amikor megszomjazunk, iszunk — a poshadt vízből. Aztán ástunk, ahogy tanácsolták. Kutat ástunk. Abból a kútból ittam életemben először édes vizet. És akkor tudtam meg, hogy a víz meg víz —éppenúgy nem ugyanaz, mint ahogy ember, meg ember sem ugyanaz... Vedeltem a vizet: kuti vizet— Olyan vizet, amilyent nálunk régen az úr se ivott? csak a franciák. Azóta az emberség drágább nekem mint maga az élet. Olyan egyszerű az egész, annyira világos és igazságos, és erre fáj az amerikaiak foga... Éttől akarnak fölszabadítani engem?... Valaha, olyan buta voltam, amilyen csak egy szolga lehet Hittem az uram szavában, a papom prédikációjában. Vénségerr.re azonban rájöttem, hogy csak az életben szabad hifink !; Valaki majd a helyemre áll, valakik majd élni fognak azért a hitért és életért. amelyért énrám bomba hullott. Az amerikaiaknak meg csak hadd fájjon a foguk. Hallgatok... De aki a helyemre áll, annak új puska kell... Ha nincs takarója, hát didereg, ha nincs ruhája, hát fázik, ha nincs kötése, hát nyitott sebbel markolja majd a fegyvert. De ha nincs fegyvere... Ha nincs fegyvere, úr ül a nyakunkba megint, és a kölykeink szolgák lesznek... A recept kész: jólhangzó jelszavak, békés frázisok, aztán a hinta, a gyerek, — itt húszán, ott tízen, amott ennyien, emitt annyian— Én pedig csak hallgatni tudpk. Hallgatok, hogy a szivetek megremegjen, és agyatokba hasítson a fölismerés, mint hulló bomba hasítja a levegőt. 1966 szabolcsi nívódíjasait © Cseh Viktória: nyíregyházi szilveszterek ijjí! Gerbár Tibor: negyedszázad ssinlapjai © Sárosdy Rezső: a szính znak csak a váza volt meg íji* Fenyvest Balázs: hét ostor pala utas között Sok szá? szerep négy alakítója most egy órára nem a színpadokon volt vendégünk. Négy színész Szabolcs-Szatmár megye ní- Vódíját vette át, amely évenle a legnagyobb elismerésként azokat a sikereket, tapsokat sűríti magába. amelyeket az Állami Déryné Színház és a Debreceni Csokonai Színház művészei aratnak a nyíregyházi színházban és a községi művelődési házak színpadain. Színészeket, a mi színészeinket ünnepeltük. Azokat a művészeket. akik hosszú évek óta állandó vendégei a szabolcsi közönségnek, akik hétről hétre, évadról évadra színházat — derűt, komédiát, tragédiát, sírást és nevetést — varázsolnak ,a kultúra szabolcsi otthonaiba. CSEH VIKTÓRIA, az Állami Déryné Színház művésznője. Négy idei nívódíjasunk legfiatalabbika. — Életkorom ? Szubrett- primadonna vagyok! öt éve sok-sok darabban láttuk a nyíregyházi és más szabolcsi színpadokon. A könnyű műfaj — jobbára musical comedy-k — főszerepeinek bájos alakítója, kitűnő énekes, táncos. Néhány emlékezetes darab: „Vándordiák”. „Valahol délén” „Sibille”, „Lili bárónő”. Három éve csak nyíregyházi szilvesztert ismer. Az év utolsó napját 1983 óta mindig a szabolcsi megyeszékhely színházában töltötte. — Legközelebb tehát újra szilveszterkor láthatjuk? — Nem, most Pesten szilveszterezem, de jövök, talán februárban. — Műsoron ? — „Bál a Savoyban”. GERBÁR TIBOR, a Debreceni Csokonai Színház művésze. Megkopott elsárgult már az első színlap, melyre odakerült a neve. Köteteket töltenének meg azóta csupán a darabok színlapjai, melyeken mind élebbre került. Ma már a a legszebb, a legnagyobb, a legnehezebb szerepek szinte állandó birtokosa. Tizenhat évvel ezelőtt lépett először színpadra nálunk. A nívódíjat most az „Egérút” Orbók-alakításáért kapta Gerbár Tibor, de úgy érezzük még valamiért Vasvári Istvánt A BÉKE IV árdusok, keleti rózsák, láng- fehér szelíd, liliomok, ti vagytok a béke. Asszonyok lágy emlői, betakaró hajnali fenyvesek, rebbenő levegő, hárommilliárd ember egy-lélegzetű nyugodalma — ti vagytok a béke... Fölemeled gyermekedet, hogy megmutasd az ígéret Földjét; benned s benne a béke. Idegenbe utazol, s rád mosolyognak ismeretlenek: bennük s benned a béke... Ó, nem kényszerrel s nem könyörgéssel, csak úgy, ahogy ízes kenyeret törsz és megáldod Kedveseidet, s ahogy érzed: ez a gyorsröptű, mártírok vére árán fényesülő, egyetlen, változó, jobbert-megküzdő s maradandó: ez, ez a béke! .«• azért a több mint másfél évtizedért is! — Tervek, művészi vágyak? Jövőre ünneplem 25 éves színészi pályafutásomat. Akkor szeretném eljátszani a Lear királyt. Szabolcsban is! SÁROSDY REZSŐ, a Debreceni Csokonai Színház művésze. — Elmúlt tizenkét éve, hogy először jártam Szabolcsban. Kisvárdán játszottam akkor, Shakespeare: Ahogy tetszik című darabjában Olivért, a rossz testvért alakítottam. A Faluszínháznál dolgoztam annak idején. Később láttam az épülő nyíregyházi színházat, csak a váza volt meg. Azóta sokszor játszottam benne. — Megismertem a nyíregyházi közönséget: ez a legnagyobb szabolcsi élményem. Olyannak ismertem rneg, amely együtt él a darabbal. Itt éreztem mindig megvalósulni a színházi „nagy hármas egységet”, a színész, a közönség és a színpad egységét. Szeretek játszani a nyíregyházi színházban. Az itteni közönség alkotó módon továbbfejleszti a darabot, felemeli a színészt. Tavaly a Szegény kis betörő premierjén tapasztaltam, hogy a nyíregyháziak vidáman, életkedvvel, valóban szórakozni ülnek be a nézőtérre. A színésznek pedig ez nagyon sokat jelent. FENYVESI BALÁZS. a Déryné Színház művésze, alapító tagja, közel negyven szerep feledhetetlen alakítója. Legutóbb Petur bánként mutatkozott be a megje színpadain. — Vagy három éve történt: kollégámmal sétálunk az egyik kis szabolcsi község főutcáján. fellépes előtt. Hazafelé tart a gulya. Haj tója, egy jól megtermett szatmári paraszt bácsi két ostorpaUintág közben a darabról érdeklődik, majd így elmélkedik: „Szóval jó az a színdarab. Na majd meglátjuk. Mert ugye lehet akármilyen jó az, ha a színészek nem jól ját- szák!" Előadás közben azután felfedezem az én gulyásomat a második sorban. Nagyon figyel, Igyekszem nagyon jól játszani, Bólint néha. Én mindent beleadok. Vége a jelenetnek. Tapsol a gulyás. Jól van, ezek szerint jó a darab, és jól is játszottam. Sohasem felejtem el ezt az őszinte kritikát. Szilágyi Szabolcs Január 15 — február 15 Szabolcs-szatmári művészeti hetek Kétszáz rendezvény megyeszer te Elkészült a Szabolcs-Szat- mári művészeti hetek programja. Január 15 és február 15 között mintegy kétszáz rendezvényt tartanak a megye községeiben a TIT, a Hazafias Népfront a KISZ, a nőtanács, a MÉSZÖV a szak- szervezetek és a művelődési házak. Az idén első ízben sorra kerülő művészeti hetek célja a művészeti ismeretterjesztés színvonalának emelése, az esztétikai nevelés, ízlésfejlesztés, A rendezvények zömét kiállítások. hangversenyek, filmbemutatók és ankétok, előadások, művészeti témájú klubfoglalkozások képezik. A megyeszékhelyen iparművészeti kiállítás nyílik január 15-én a József Attila Művelődési Házban. A hónap folyamán az Állami Zeneiskola két hangversenyt ad, vendégül látjuk a békéscsabai „Napsugár” bábegyüttest a TIT-ben megnyílik a szabolcsi képzőművészek grafikai kiállítása, Vámosi Ferenc a modern építészetről, Szilágyi Péter a művészet szerepéről tart előadást A Debreceni Irodalmi Színpad vendégszereplésével Váci Mihály estet rendeznek Nyíregyházán. A „Lányok asszonyok” című műsor két vendégművésze Lorenz Kornélia és Jancsó Adrienne lesz. Érdeklődésre tarthat számot Harangi László előadása, melynek címe: „Hogyan nézzünk tv-t?” A művészeti hetek rendezvényeinek gerincét a kisvárdai járásban a járási művelődési ház amatőrfilmklubja biztosítja. A vulkánban és 3 járás több községében bemutatják az amatőrfilmesek alkotásait. Mándokon szakköri kiállítások nyílnak. Tornyospálcán műsort rendeznek „A magyar népdal költészet” címmel, Kisvárdán népi díszítőművészeti kiállítás megnyitására kerül sor. Parasztkórusok iskolai énekkarok részvételével és a Debreceni GÖCS énekkarának vendégfeliépésével dalostalálkozót tartanak Fé- nyeslitkén. A nyíregyházi járás rendezvényei közül kiemelkedik Huszár István kiállí- szeiint SOF kerül 3 Rakaté sa Rakamazon. A tervek mazi kis galéria ünnepélyes megnyitására is. Kötßjban társasági táncver&enyt, Derne cser ben ifjúsági hangversenyt rendeznek. A ti- szalöki járási művelődési ház egyik programja a megye népdalkultúráját kívánja bemutatni énekkari, zenei illusztrációkkal. Tisza, vasváriban lakásművészeti ki. állítás nyílik, valamint megtartják az öntevékeny művészeti csoportok bemutatóját Tiszalökön. A Ti- szavasvári Alkaloidában képzőművészeti kiállítást nyitnak a művészeti hetek idején. Járási szavalóversenyt rendeznek fehérgyarmaton, Tunyogmatolcson filmesztétikai előadás keretében archiv filmeket mutatnak be. Művészeti napot tartanak a baktalórántházi járás három községében — Nyíribronyban, Apagyon és Ofehértón. NagykáÚóban és Balkányban egy kiállítás a művészeti témájú könyveket adja közre, s ugyanezen a két helyen „Szabolcsi táncok” címmel népi tánccsoportok lépnek fel. A megyei művészeti betek keretében három járási székhelyen kívánják bemutatni a IX. megyei tárlat anyagát. A hetek gazdag rendezvénysorozatát ifjúsági szellemi vetélkedők és mű,' vészeit témájú klubfoglalkozások egészítik ki. (szilágyi 1966. december 25.
