Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-14 / 294. szám

Láthatatlan egyszámla A cím nem egészen pon­tos, mert a számla „köve­tel” oldala tulajdonképpen látható és sokak által el­lenőrzött. Jogait mindenki pontosan ismeri és járan­dóságát következetesen szá- monkéri. Várjuk a fizetés napját és pontosan ellen­őrizzük a bérelszámoló munkáját. A bérelszámolók a fizetések számfejtésénél nem késhetnek és nem té­vedhetnek, munkájuk — csak úgy mint mindenféle törvényes jog és juttatás — széles körű társadalmi el­lenőrzés alatt áll. Az egyszámla másik ol­dala viszont valóban lát­hatatlan, A jogok fedezetét a kötelességek teljesítése, a bérek, a fizetések, a szociá­lis juttatások sok-sok mil­liárdos társadalmi alapjait a személyes munka meny- nyisége és minősége terem­ti meg. A munkaköri és társadalmi kötelezettségek mértékét igaz szintén tör­vények, írott és Íratlan sza­bályok rögzítik. Csakhogy a számlának ez a „tartozik” oil dal a nem fogalmazható olyan precízen és nem ösz- szegezhető fillérre pontosan, mint a „követel”. S ráadásul — a dolog természeténél fogva — a közérdeknek nincs annyi és olyan szenve­délyes szószólója, képvise­lője, mint az egyéninek. Ez az egyoldalú helyzet és szemlélet tulajdonkép­pen mégis láthatatlanná te­szi magát a számlát, amely a köz- és egyéni érdeket szervesen összekapcsolja. Hányán vesznek ki lényege­sen nagyobb összeget erről a számláról, mint ameny- nylt ténylegesen „befizet­nek”. Elsősorban azokra az életművészekre gondolunk, akik mesteri tökéllyel sa­ját szájízük szerint értel­mezik szociális elveinket. Például így: minimális munkáért maximális bért. A gyakorlatban úgy érvé­nyesítik ezt, hogy többnyi­re felelősségre sem vonha­tók. Sőt, hangosan reklamál, nak prémiumért és fizetés- emelésért. Ismerjük a munkák kö­zött válogatók, a fuserálók, a selejtgyártók típusait és azokat, akik munkaidő alatt különmunkájukat végzik, vagy éppen annak fáradal­mait pihenik. E leplezetlen lógásoknál általánosabb az a típus, amely munkaidejé­nek nagy részét serény szór. goskodással tölti, de még­sem sok társadalmi hasznot hajt. Azt mondhatnánk: ő az, aki nem figyel oda a munkájára, formálisan végzi azt, felelősséget sem­miért nem vállal, s legfőbb célja, hogy saját magának kára, vagy baja ne származ­zon az „ügyintézésért”. S ezzel az igen veszedelmes, lázas semmittevéssel már nemcsak beosztott munka­körben, hanem magasabb szinten is találkozhatunk. Miatta elévülnek a be­ruházások, mielőtt még el­készülnének. s az ilyen lét- fontosságú műszaki tevé­kenység is gyakran „bőr­papírokat” gyártó jogászko­dássá válik. A kezdeménye­zés, a vállalkozás, a felelős­ségteljes alkotó munka út­jában ez a megcsontosodott formális, bürokratikus mun­ka és szemlélet jelenleg is nagyobb akadályokat állít, mint az elég gyakran em­legetett „régi mechanizmus”. A számla, amely egyéni érdekeinket számtalan szál­lal összekapcsolja a közös­ségével, többnyire tehát lát­hatatlan. Amikor viszont megjelenik az áruházban és a csemegeboltban és a meg­dolgozott keresetért gyenge minőségű gyermekcipőt, vagy zsiradékkal teli hen­tesárut adnak a pult innen­ső oldalán, mindjárt nyil­vánvalóvá válik ez a más­fajta, személyes érdekeket sértő, egyéni és társadalmi konfliktus. Ilyenkor per­sze nehéz a vita hevében szenvedélyeken és sérelme­ken felülemelkedve konsta­tálni: miért nincs becsüle­te a forintnak, amikor el* költjük. Pedig a következ­tetés nyilvánvaló. Minden­ki igényes, amikor forint­jával, mint vásárló jelenik meg az üzletekben, de a munkahelyén, ahol meg­keresi — megtermelve az árú fedezetét, létrehozva a társadalmi becsületét — már nem mondható el ugyanez. Az anyamitnl- vánvt, a szerszám, a gép­lapot, a vállalati elszámo­lás e hivatalos bankjegyeit — bár tíz- és százezrekkel summázhatók — kevesen veszik olyan komolyan, mint a pénztárcában vagy az OTP-ben lévő forintot. „Szociális céljaink mielőb­bi és jobb megközelítése, rendszerünk további meg­szilárdítása és fejlesztése annál eredményesebb lesz, minél inkább erősödik a szocializmus és a demokra­tizmus híveinek gondolko­dásában és magatartásában a jogok és a kötelességek egységének tudata” — ol­vashatjuk a Központi Bi­zottság kongresszusi be­számolójában. A társadalmi egyszámla nem ismer ugyan fillérre pontos tételeket, a bevételek és a kiadások egyszerű számtani alapmű­velet után nem jelzik mind­járt az eredményt, vagy a hiányt, bárki felmérheti azonban magában, hánya­dán áll jogaival és kötele­zettségeivel. Igényeink és jól ismert jogaink mellett nem árt időről időre sze­mélyes számvetést készíteni arról is hogy mit tettünk a társadalom javára, s hol vagyunk még adósak. A gazdagabb, korszerűbb tár­sadalomhoz, az egyéni bol­doguláshoz és az örömteli munkához csak ez a két­oldalú számvetés vezet. K- J. | A műn ka pillanatra sem szünetel Záhony — 1966 december A gyors itt is kissé kihúz az állomásról, mielőtt meg­áll, s az utazó az ország legtávolabbi vasútállomásán első pillanatokban nem is ta­lál semmi különöset: szép, új állomás, mint a legtöbb ezen a vonalon. A hangszóró azonban két nyelven tájékoztat: — Szerdecsno privetsztvuem prlbivájuscsie paszazsirü. Zá­hony. — Szívélyesen üdvözöljük az érkező utasokat- Záhony. Vágány rengeícg és az irányítók A magyar—szovjet határ- állomás. Az első néhány, személy- vonatot fogadó vágány mö­gött azonban élénk munka folyik. Hatalmas reflektorok éjjel is nappali fényt árasz­tanak a vágányok tucatjaira. A munka egy percre sem áll meg; az átrakás nem tűr halasztást. Minden felesleges percért drága valutával fizet a szállíttató. A vágányrengeteg az első látásra áttekinthetetlen: normál és széles nyomtávú kocsik, rajtuk a betűjelzés: CCCP, PKP, DR, MÁV és még három betű — OPW. A közös vagonpark kocsijai. Nem futnak már üresen, nem kell visszaküldeni, bárhová szállíthatnak az egyezményt aláíró országok városaiba, állomásaira. Mégis vannak, akik rajta tartják kezüket az ország egyik fő ütőerén. Nemcsak Záhony, hanem a környező öt állomás minden mozdula­táról tudnak: a forgalom- irányítók, vezénylők. Az irá- nyitóterem akár egy kutató- központ kapcsolóterme. A vezénylőasztalokon táblák, telefonok, lámpák, kapcso­lók. Amint Szolnok térségét egy szerelvény elhagyja és megindul a határ felé, az irányítók egy pillanatra sem tévesztik szem elől. Percen­ként hangzik el a teremben: „X számú vonat kilépett Nyíregyháza állomásról 75 nyitott, üres kocsival. Irány Komoró, fatelep”. Dálnazsír és éíő szarvas A számok, az állomásne­vek változnak, Szolnoktól Debrecenen és Kisvárdán át, egészen Záhonyig, amíg a szerelvény el nem éri rendel­tetési helyét. Az irányítóteremből pil­lanatok alatt egyetlen gomb lenyomásával kapcsolatot te­remthetnek a záhonyi körzet mind az öt állomásfőnökével, akár rögtönzött tanácskozást is tarthatnak, hogy ott se­gítsenek, ahol legjobban szo­rít a cipő. Az éves árucsere Magyar- ország és a Szovjetunió kö­zött meghaladja az egymil- liárd rubelt, nem beszélve a tranzitforgalomról, amely­nek jelentős részét szintén itt rakják át Záhony­ban. Az átrakás során gyak­ran adódik meglepetés a ta­pasztalt átrakó munkások számára is. A napi szállít­mányok — koksz, vasérc, me­zőgazdasági gépek — mellett különlegességek is kikerül­nek a hatalmas, széles nyom­távú szovjet kocsikból. Fel­jegyzett már az itteni kró­nika bálna- és fókazsírt, cetvelőt, mogyorót vagon­számra. A közelmúltban két szarvas lépdelt ki az átrakó­ra. Tonnaszám érkezik a plüss, amelyet az első osz­tályú MÁV-kocsikon, színhá­zi székeken láthatunk vi­szont, s abból a négyszáz va­gon táblaüvegből, amit a kö­zelmúltban raktak át, üveg­fedelet emelhetnének Nyír­egyháza belvárosa fölé. limber és áru l2U-as sebességijei Az átrakónál futnak még a gőzmozdonyok is, de egyre több már az M 44-es Diesel, mind gyakrabban dübörög­nek föl az új, M 62-es, több ezer lóerős szovjet Dieselek. És épülnek már az első acél tartóoszlopok is: villamo­sítják az ország fő ütőerét. Ojabb lehetőségek nyílnak meg, 120 kilométeres órán­kénti sebességgel száguldhat majd célja felé a villany­mozdonyok vontatta szerel­vényeken az ember és az áru. Marik Sándor Januártól jobh gázellátás r Uj cseretelep a Káliéi úton Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt tájékoztatása A propán-bután gázszol­gáltatás fejlődésével, illetve a gázpalack-tulajdonosok számának megnövekedésé­vel szűknek, korszerűtlen­nek bizonyult a jelenlegi nyíregyházi gázcseretelep. Egy új telep létesítését in­dokolttá tették ezenkívül a mostani telep rossz megkö­zelítési viszonyai, valamint az, hogy a MÁV csak zá­ros határidőig engedélyezte működését — tűzveszélyes­sége miatt. Terv szerint január I Az új gázcseretelep épít­kezéseit — a Kallói úton — még a múlt év végén meg­kezdték — tájékoztatta muntársunkat Hyross Imre, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt beruházási főosztályának létesítményi főmérnöke. — A kilencmil­lióhatszázezer forintos be­ruházást 1966. végére sze­rettük volna befejezni, is­merve a minél előbbi át­adás szükségességét. A ge­nerálkivitelező vállalat az Sipkay Barna: Találkozás az Olvasóval A z őszi megyei könyv­hetek lassan bezárul­tak. A könyvesboltok a téli könyvvásár nagy lendületébe kezdenek. A könyv, ez a csendes, szerény barát az ünnepek alkalmával mind több lakásba kopogtat, fa­lun, városon egyaránt. Ez az értelme az irodalmi es­teknek is, amelyek rendezé­sében, Szabolcs-Szatmár példásan utat mutat. Es- hogy itt történt valami nagy dolog az elmúlt két évtized során a könyvek az irodalom oldaláról is, azt az olyan alkalmak világítják meg szép reflektorként, mint ezek az író-olvasó ta­lálkozók. Mint az elmúlt szomba­ton, vasárnapon a gával, vencsellői és gégényi estek. „A könyvbizományosnak nem volt még Ilyen forgal­ma fél év alatt, mint itt egyetlen este” — mondták a községek vezetői, akik valamennyi helyen részt vettek a találkozásokon. És csak az elismerés hangján lehet szólni a községek pe­dagógusairól, akik szinte teljes számban ott voltak a könyv ünnepén. És nincs annál szívderítőbb, biztatóbb látvány, mint fejkendős, idős parasztasszonyok, lá­zas érdeklődésű gyermekek tiszta tekintetével találkozni ilyenkor a falusi kis kultúr­termekben, vagy az este átengedett mozihelyiségek­ben. Azt szokták kérdezni, mi­lyen élményt jelent egy ilyen találkozó az írónak? Nehéz erre válaszolni, hi­szen ünnepen, vagy azon­kívül, egy gyermekkel való beszélgetés is élmény, ha őszintén, emberien kölcsö­nös egymás megbecsülése. Most mégis hadd mondjam el egyik szép élményemet, amit Gáván szerzett nekem Tilk Ferenc. ★ Tilk Ferenc a bánya­iparban dolgozik, központi víz- és fűtésszerelő brigád­vezető. Meleg szavú, nyu­godt ember. Az est végén megkeres és azt mondja: — írjanak olyan könyvet, minél többet, amit odaadha­tunk a mi fiainknak, ta­nuljanak belőle, okuljanak. Nem azért mondom én, hogy valamit mondjak. De nehéz a mostani szülő dolga. — Az mindig is nehéz volt, — jegyzem meg. — De most még nehe­zebb — tart ki a véleménye mellett. — Többet tudnak ezek, mint mi valamikor. És különösen a falusi fia­taloknak nehéz, kérem, mert ezek ipar hiján elke­rülnek másfel | nagy ipar­vidékekre. Nem rosszak ezek a gyerekek, de ha olyan társaságba kerülnek, nincs ott az apa, vagy az anya. És mi Idősebbek hamar rájuk mondjuk, hogy te huligán...! A munkásszál­láson történt velem nemré­giben, hogy amikor ebéde­lek, egyszercsak az egyik fiatal gyerek átpöccinti a tányérom felett a cigaretta csikkét. Majd belehullt a tányéromba. Engem elöntött a pulykaméreg, de ural­kodtam magamon. Te voltál, mondom, nehogy hazudni kezdj, csak azt kérdem tő­led, fiam, otthon az apád­dal is megtennéd? Aztán kerestem az alkalmat, hogy beszélgessek vele. Es ami­kor megismertem, rájöttem, hogy nem rossz gyerek az, dehogyis! Inkább nagyon is félénk, és így akar magá­nak tekintélyt szerezni, Azóta hűséges olvasó már és étkérezkedett a brigá­domba, mert „én csak Feri bácsival akarok dolgozni.” — Olvasó? — kérdezem. — Az. A mi szálláskörün­kön esténként nincs kártya­parti ! Könyv, zene, beszél­getés... Hát ezért mondom én, írjanak olyan könyvet, amit oda tudok adni ezek­nek a fiataloknak, olyan könyvet, ami úgy szól hoz­zájuk, mintha az apjuk len­ne. — Kabátzsebébe nyúlt — Ja igaz is, tessék nekem a könyvét dedikálni — nyújtotta felém a kötetet. Amig írtam, neki ajánlva, szorító felelősségtől állt meg a toll a kezemben. ÉM. Szabolcs megyei Építő­ipari Vállalat azonban csak 2 millió forintra szerződött erre az évre. Ilyen értékű munkálatokra jelölték ki, a vállalat azonban másfél millióval túlteljesítette az eredeti kijelölést, tehát le­hetőségeihez mérten min­dent megtett a cseretelep építésének meggyorsításá­ért. A tervek szerint január 1-vel megkezdené munká­ját az új telep. Az építők munkája, — ha elkészül a töltőépület, valamint a szo­ciális épületek — és a tech­nológiai szerelési munkála­tok jelenlegi állása ezt a határidőt reálissá teszik. Késik az útépítés A Tiszántúli Földgázszol­gáltatási Vállalat — techno­lógiai munkálatok kivitele­zője — is mindent elkövet az év végi befejezés érde­kében. A Debreceni MÁV Igazgatóság is gyors intéz­kedésével segítette: az új te­lephez szükséges vasúti ki­térő még e hét szerdáján megérkezik Nyíregyházára, tehát építését megkezdhetik. Egyetlen akadály, hogy a főútvonalról a telephez vezető út építése késlekedik. Legsürgősebb, hogy a szak­tervezés és a kivitelező gyorsan megtalálja az út­építés legjobb megoldását. Az út építése a nyári szo­katlanul esős időjárás okoz­ta talajviszonyok miatt kés­lekedik. Akadálymentes cserék A kőolaj és gázipari trösztnél azt is közölték, hogy az átadási határidő esetleges eltolódása sem akadályozza a lakosság gáz­ellátását. Az ÁFOR meg­találja a folyamatos gázpa­lacktöltés lehetőségeit, gon­doskodik az akadálymentes cseréről. Az ötezer tonnás évi kapacitású telep pedig hamarosan tökéletesíti a megyeszékhely és környéké­nek gázellátását. Tájékoztatásul közölték, hogy az alumíniumgyár megkezdte a gázpalackok sorozatgyártását, tehát a ké­sőbbiek folyamán újabb be­kötésekre is lehet számítani. Ezt a fejlődést szükségsze­rűen követnie kell a gáz­tűzhelyellátás javulásának is. Sz. Válasz cikkünkre; Pótolják a hsam okai a Színház utcán Lapunkban szóvá tettük, hogy a szennyese torna épí­tésének késedelme miatt nem kapott lakhaiási enge­délyt hat család Nyíregyhá­zán. a Színház utca 32. alatt. Alább közöljük a KISZÖV el­nökének válaszát: „A vizsgalat eredménye­ként értesítem, hogy a Nyír­egyháza, Színház u. 32. sz. alatti 6 lakásos társasház ideiglenes szennyvízgyűjtő aknáját a kivitelező Nagyha­lászi Épületszerelő Ktsz el­készítette, majd ezt követően a városi tanács vb. építési osztálya a lakhatási enge­délyt november 29-i keltű 20 398—8 sz. alatt kiadta. A lakásokba mind a 6 lakó beköltözött, azokat haszná­latba vették, jelenleg Üze­melést gátló körülmény nem áll fenn. A további hiányosságokat, mint pl. a konyhai mosoga­tók felszerelése, az épitéa alatt használt terület rende­zése, a szövetkezet folyó hó 2-ig megszüntette. Az egyéb hibákat, amelyek az üzemelést nem gátolják, de készítésük nem volt szakszerű, — mint pl. a ké- ményfedlapok kiképzése, a kémények bádogszegélyének megoldása, — a kivitelező szövetkezet a garanciális időn belül kijavítja. Czlmbalmos István, a KISZÖV elnöke. Telefonlíönyv A Kelet-Magvarország no. vember 23-i számában „Tele­fon” című cikkében foglalko­zott az új telefonkönyv szük­ségességével­A Postavezérigazgatóság közlése szerint lÚ67-ben ki­adják a vidéki új távbeszélő­névsort. A kiadás időpontja elsősorban nem a postától, hanem attól függ, mikor tud­ja vállalni a nyomda annak elkészítését. Nagyobb mérvű előfizetői számváltozáskor „Számválto­zási jegyzék” megküldésével szoktuk értesíteni az. előfize­tőket, díjmentesen. Postaigazgatóság Debrecen. Mégegvszer a KISZ* lakásépítkezésről A december 7-i lapban megjelent „KISZ lakásépít­kezés meglepetésekkel” cí­mű megjegyzés pozitívuma, hogy bírálja — és teljes joggal — a Nyíregyházán az Oszoló utca környékén épülő KISZ-lakások építési határidejének elhúzódását, hogy két éve kezdődött a szervezés, az építkezéshez még ma sem kezdtek hoz­zá. Jól látja, hogy ennek az okai a KISZ szervezésében a telekkisajátításban, az át­írásban keresendők. Joggal kifogásolja, hogy két eve fekszik egy-egy fiatal csa­ládnak a még nem letező lakásban 30—30 ezer fo­rintja, s azt is, hogy nem veszik szívesen igénybe a vállalatok — amivel pedig lényegesen olcsóbbá tehet­nék az árakat — a fiatalok társadalmi munkáját. Ami jelentős hibája az írásnak: 1. ) Nem ellenőrizte az újságíró, hogy az ellenpél­daként felhozott debreceni igaz-e? (A valóság, hogy Debrecenben is kb. ugyan­annyiba kerül az ifjúsági lakóházépítkezés telk«, mint Nyíregyházán.) Hasonló a helyzet Miskolcon. 2. ) Ha a városi tanács il­letékeseivel beszél, — amit elmulasztott, — akkor azt is megtudja, hogy Nyíregy­házán e célra nincs szanált épületből kikerülő anyag amit felhasználhatnának. Egy élő és jogos problé­ma — az ellenőrzés elmu­lasztása miatt — így let* hitelét vesztett káros meg jegyzés. (A Szerk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom