Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-25 / 304. szám

Karácsony hete egy nyíri fajúban fellélegeztek, az ország első falusi kórházában a végé­hez közeledett az ütközet, mely egy, parasztfiú életé­nek megmentéséért folyt. Kisvártatva azonban a mű­szerek jelezték: a beteg szí­ve nem dobog... Nyitott mellel A fiatal alorvos, dr. Cseh Zoltán felnyitotta a mell­kast, szívmasszást alkalma­zott, vérátömlesztést, mester­séges légzést. Két órán át feküdt már nyitott szívvel a beteg, s minden perc kö­zelebb vitte őt a klinikai halálon túl a végleges ha­lálhoz. Az orovosok igyeke­zete, bravúrja azonban is­mét megdobogtatta a szí­vet, a klinikai halál állapo­tából életre keltették Lenkei Józsefet, aki felépült és gon­dos ápolás után elhagyta a kórházat. 1964. október 3-án jegyez­ték az orvosi naplóba Lenkei József „életrekeltését”, a fe­hérgyarmati kórházban. „Akinek eljött as órája“ Hete községben él Lenkei József, 34 éves, a tsz magtá­rában kisegítő. Járása ne­hézkes, gyermekkorában operálták, de nem tudták Karácsony heti tél feszül a nyíri falu fölött. Jó tizenöt éve jártam itt először. De most zárva a tanácsházának az ajtaja, amelyiken akkor bejutot­tam. Visszatérve az utcára, egy néni igazít el. — Nem jó volt, ahogy a háború előtt megcsinálták az épü­letet. A főjegyzőhöz két lépcsőn kellett felmenni. Bent. Deszkalépcsőn. So­kat megbotlottunk benne. Megért egy ajtót ez a vál­toztatás is. G' ermekek Kapdos József tanácselnök harminckilenc meghívót ír alá. Pásztor Ferenc hivatal- segéd bélyegzőt üt az alá­írás mellé. A készülő ta­nácsülésnek két napirendi pontja van: a népi ellen­őrzési csoport vezetőjének jelentéstétele és Hajdú Sándor megyei tanácstag beszámolója. Kétezertől több lakost képvisel a tanács. S az el­nök nem érti, hogyan mu­tathat ki a megyei statisz­tikai hivatal kevesebb la­kost. mint 1960-ban volt.— Évente átlag ötven gyerek születik, a minden korúak elhalálozási száma húsz kö­rül van. Elköltözik város­ba nyolc-tíz fő. A statiszti­ka azzal érvel, hogy az ideiglenesen kijelentkezőket is leszámítja. Fura helyzet. Nagyon örvendetes, hogy a szél szárnyán is repülni tudó homok világában egy . esztendőben ha egyetlen gyermék meghal. ÉJ még az emléke, amikor azért szállt a szülők fohásza, hogy a sűrűn arató tbc és egyéb népbetegség ne ra­gadja el kicsinyüket. Je­lére eg több, mint félezer gyermek jár általános isko­lába. A nagyobbak közül mintegy húsz középiskolás. Király Mária pedig tanár­képzőről, Lengyel András és Dajka Katalin orvostu­dományi egyetemről töltik az ünnepeket szüleikkel. Lakodalom Karácsonyra két esküvőt jelentettek be a tanácsház­nál. Legutóbb Kristóf Já­nos és Fodor Julianna kö­tött házasságot Lakodalmak előtt megnő a boltok forgalma. Nagyon változatos az új pároknak szánt ajándékok vásárlása: a legfinomabb paplantól, ruhaneműtől kezdve kis- és nagyfaaékig. háztartási gé­pekig rengeteg minden összegyűL Együttes értékük meghaladja a tízezer fo­rintot. Kristóf János és Fodor úlianna lakodalmán az es­ti vacsora menüje: Tyúk­húsleves csigatésztával, főtt hús szabad választás sze­rint, burgonyapörkölt ser­ies hússal, borjúpörkölt kagylótésztával, töltött ká­poszta, torták és egyéb sütemények. (A két utóbbi vacsora után is állandóan az asztalokon.) S kétszáz liter bortól több fogyott el. Még másnap is mulatott, akinek kedve tartotta és szusszal bírta. Még tartják a menyasz- szoiytáncot. Az egy-két perces táncnál ötven-száz forint a „mérce”. Kisebb pénz egység nem kerül elő. Egy-egy lakodalomban öt­haté: er forint is összegyűl. Érdekes, hogy a vőfélyi tiszti éget a fiatalok vették át. Egyik ilyen éppen a tanácselnök harmadikos gimnazista fia, de híres vőfél yelő a fiatal Nagy Fe­renc is. disznótor. Megeleveníti az összetartozás kapcsát test­vérek, rokonok, szomszédok és jóemberek között. A fogásra hívott férfiak­nak bort forral a gazda, erőspaprikával, cukorral „fűszerezve”. De nem egy helyen pálinka is kerül. Vacsorakor nyolc-tíz csa­lád üli körül az asztalt. A gyerekek a karikó hurká­nak örvendeznek legjob­ban, a felnőttek pedig igyekeznek végig enni a sort: húsleves, jó adagok­ra vagdalt főtt hús töltött káposzta, fővés után meg­pirított hurka, kolbász. És persze itt sem marad el a sütemények változata. Mind­ez után itóka. Az asztal nem ürül le, míg a vendé­gek el nem mennek, leg­inkább éjfél után két óra tájban. S ekkor a háziasz- szony még külön kóstolót rak a reggeli toros káposz­tából és húsból, hurkából. A télen már csaknem kétszáz sertést vágtak le a faluban. Még várható majdnem háromszor ennyi. (A faluban a családok szá­ma 620.) A felszabadulás előtt ha minden tizenötö­dik házban vágtak disznót. Guzsaj helyett Az eltelt tizenöt évben 120 ház épült, ebben az esztendőben 15. S a házak­ban a régi, kenderszösz munkához szükséges dolgok (motóla vetélő, guzsaj, esz- továta) helyett nagyon más dolgok találhatók. Négyszáz házban szól rá­dió, negyvenhatban világít a tv képernyője. Aligha van a faluban tíz olyan lány, aki hosszú hajat visel, koníyot azonban már ezek sem raknak Legutóbb, egy író-olvasó találkozón majd­nem szétfeszítették az ér­deklődők az egyik iskolai tantermet. Téli hónapban kétszáznál is több könyvei vesznek ki olvasni a könyvtárból. A két templo­mos faluban, a félezernyi általános iskolás közül aliß ötvenen járnak rendszere­sen vallásoktatásra. Egyik szép eseményként tartják számon, hogy alig egy hete Hegedűs Kálmán és felesége, Tóth Mária ta­nárok kislányuknak társa­dalmi névadóünnepséget rendeztek. A bensőséges összejövetelen Kövesi Pál igazgató ilyen. szavakat mondott: — Neveljétek a gyereket szeretetheti, szo­cialista szellemben hogy ha majd társadalmunk fel­nőtt polgára lesz, büszkék lehessetek rá™, Honnan a pénz Közel ötezer holdas nagy uradalom kegyetlen szorí­tásából „bújt ki” ez a fa­lu. Az akkori lakosság hat­van százalékának talpalat­nyi földje sem volt. A töb­bi is csak néhány hold küszködését mondhatta ma­gáénak... Az öt földművesszövet­kezeti holt átlagos havi forgalma félmillió forint körül van. Honnan ennyi pénz? Legalább háromszázhat- vanan járnak el dolgozni. Sajnos, a legtehetősebb munkaerők. Vállalnák a keresetért minden nehéz­séget. A tsz igyekszik eltartani a falu népét. Idén teljesít­ményük szerint készpénz­zel fizette a brigádvezető­ket, traktorosokat, állatte­nyésztőket, rakodómunká­sokat, fogatosokat agronó- musokat, irodai dolgozókat. A tagság másik része 33 százalékot kapott az általuk termelt kapásterményekből, a dohányt 40 százalékért művelték- Az egy tagra jutó átlagkereset a meg­engedhető földterület és az egyéb háztáji hasznával megközelíti a 15 ezer fo­rintot. Nem sok, de kikelt már egy olyan mag, aminek a törzse egyre erősebb lesz... Híres a szövetkezet ifjú­sági brigádja: kétszer nyer­te el a szocialista címet, s nem kétséges hogy idei munkája után harmadszor is tulajdonosa lesz. Rájuk számítva határozta el a tsz, hogy a környező falvakat megelőzve elsőnek termelt az idén nagyobb területen fokhagymát és sárgarépa­magot. Túl a nehezén — Akárhogy ,is van,., a nehezén túl vagyunk — ráncolja homlokát a ta­nácselnök. — A pártkong­resszus megmutatta, hogyan tovább. Legnagyobb gon­dunk még: egy korszerű művelődési ház. Két és fél millió forintot gyűjtöttünk össze rá. A falu vállalja a végezhető társadalmi mun­kát Mához egy évre fel szeretnénk állítani benne a díszes fenyőfát Ez lesz az 1964-ben készült iskola mellett a második emeletes épületünk. Gond még két kilométer villanyhálózat-bővítés, de arra is össze van rakva kétszázezer forint fedezet. Jövőre ezen a gondon is túl szeretnék tenni magu­kat Távolabbi tervek: gyógy­szertár, egészségház, a meglévő négy mellé rnég egy új fúrott kút Ilyennek találtam most ezt a nyíri falut, Leveleket 1966. karácsony hetében. Vajon milyen lesz, hogyan fog élni újabb tizenöt év múlva? Asztalos Bálint ...és te mit kaptál ajándékba? Foto: Hammel József Ismét dobogni kezdett a néhány perce még mozdu­latlan szív. A klinikai halál­tól nincs messze a „végle­ges” halál, minden másod­perc a szó igaz értelmében: az életért folyt Négyórás emberfeletti küzdelmet ví­vott az operáló orvos, dr. Cseh Zoltán és két munka­társa dr. Kovács Viktor és dr. Varga József Operáció után megállt a szív Súlyos gyomorátfúródás- sal hozták be a beteget, a fehérgyarmati kórházba. Lenkei József a mezőn lett rosszul a perforáció bekö­vetkezett. A hozzátartozók nehéz helyzetben voltak, hogyan szállíttassák be a fiatal férfit a távoli kórház­ba. Szerencsére egy mentő haladt el az országúton, le­állították, á kocsi fertőző beteget vitt, nem volt en­gedélye, hogy felvegye az egyre válságosabb állapot­ban lévő fiatalembert. Vé­gül döntött az egyetlen szá­mításba jöhető érv: egy em­ber élete azon múlik, hogy minél előbb ott legyen a műtőasztalon. A mentő be­vitte a beteget, s megkez­dődött a nagy műtét. Két és fél óra telt el, a műtét sikerült. Az orvosok Disznótor A télben, az ünnepekre készülve gyakran süvít fel !'~ :r,aluliként sertések vi­sítása. Nagy élmény a A csomag, amiről saó lesz nem karácsonyi és nem postán érkezik, magunk hozzuk, amikor nagy ritkán, hazalátogatunk szüléimhez. Búcsúzás előtt édesanyám mindig eltűnik a kamrába, halljuk a gerendák recse­géséből, hogy a padlásra is felvonszolja magát. Mire indulunk a konyhasarokban áll egy takaros kis csomag. Ilyenkor beletekinteni a csomagba és azt mondani, hogy ez vagy az nekünk is van. ezt a világért meg nem tehetjük. Különben is ez a kedves gondoskodás el­sősorban az unokáknak szól és helyettük mi nem nyilatkozhatunk. A kiala­kult szokás szerint csak egy köszönömet szabad mondani, minden további megjegyzés bánatot okozna. Amikor hazaérkezünk megkezdődik a szigorú lel­tározás. Ekkor fogalmazzuk a köszönő levelet, amiben A csomag mindent szépen felsorolunk, megírjuk minek ki örült legjobban és ez a levél egyben azt is tudatja, hogy szerencsésen megérkeztünk Ha ősszel vetődünk haza, ahogyan az idén is történt, akkor a legváltozatosabb a csomag. Amit csak a nyár érlelt, abból mindből ott a kóstoló. Egy bögre házi lekvár, 20—30 szem aszalt szilva, félkilónyi mák, két marék dió, egy stanicli ré­tesnek való liszt (édesanyám azt tartja, hogy csak az alföldi sziken termett búza lisztjét lehet hártyavékony­ra kinyújtani) néhány al­mát is hozunk Szabolcsba, házi paradicsomot, cseresz­nyepaprikát, tormát és még egy sor egyebet. A legutóbbi csomag alján egy szokatlan holmi lapult. Az pedig nem volt más, mint egy gondosan össze­hajtott hófehér vászon és gyolcs darabkákból álló kollekció, tenyérnyitől egé­szen konyharuha nagysá­gáig. Vajúdtunk. Megköszönjük, de hátha tévedésből került a csomagba. Lehet vala­melyik menyének — akik szintén olyan hazajárók, mint mi — már oda is ígér­te ezt a kis ruhaféleséget, csak véletlenül került a mi csomagunkba. A levél ■ vé­gén azt írtuk: Bizonyára valamihez hozzáfogta édes­anyám ezt a kis ruhacso­magot és elhoztuk, de majd legközelebb visszajuttatjuk. Egy hét sem telt bele, jött a válasz. „Szóban nem tudtam nektek elmondani, féltem, hátha zokon veszi­tek. Amikor legutoljára ná­latok jártam, benéztem a szekrényetekbe. Két-három lepedőnek a közepe már nagyon vékony, néhány ingnek is ki van ritkulva a válla. Amíg ti a hivatalba voltatok meg akartam fol­tozni, de sehol egy darab­ka foltnak valót nem ta­láltam. Tudjátok, mi őre gek azt szoktuk mondani: foltosba kell az újat meg­keresni.” Még abban az órában ment a válasz: „Hálásan köszönjük édesanyámnak a foltnak valót...” De jó is, amíg gyermek­nek érezheti magát az em­ber! Csikós Balázs helyrehozni a születési fo­gyatékosságot. Erejéhez, te-, hetségéhez mérten dolgos, -igyekvő embernek ismerik a faluban, aki gyenge fiziku­ma ellenére is helytáll a munkában. — Muszáj segíteni az anyámnak. Özvegyasszony. Négyen vagyunk testvérek, négy fiú, kettő távol dolgo­zik, Imre bátyámmal ket­ten maradtunk itthon — mondja tagoltan, küzdve a szavakkal. (Az idegrendszeri elváltozás, mellyel született, egyebek közt a beszédköz­pontot is érte.) — Bizony, azt hittük nem látjuk többet élve Jóskát — emlékeznek a műtétre a ro­konok, az édesanyja. A falu az újságból értesült a ritka életmentésről, a csodálkozás, a kétkedés együtt hatolt az emberekbe. Volt, aki nem hitte, hogy az emberi tudás erőfeszítés erősebb lehet a halálnál. Mások csodát, erőt vélték felfedezni az orvosi kézben. — Egy ilyen faluban, mint a mienk, ahol csak a sár, meg a távolság..., nem nagyon szoktunk hozzá az ilyesmihez. Akinek eljött az órája, az elmegy — folytat­ják a gondolatot a hozzá­tartozók. — Az életével nem rendelkezik az ember-.. Az igazi csoda Elhallgatnak. Hisz itt van közöttük a „Jóska” akiről „meg volt írva”, hogy meg kell állni a szívének. Mégis dolgozik, tud örülni az el­végzett munkának, az em­beri sorsnak, s ez a „máso­dik” élete is épp olyan szép, mint az első; a falura fényt hintő hajnalok, a nyári illa­tok a mezőn, a házacskák hósapkái... És az unokatest­vérek, az Imre bátyja ikrei: Erzsiké és Ica és a falubeli arcok, az emberek, akik visszavezették újra. Ö is örül, mosolyog, rádiót hall­gat, leül a kártyázok közé, új ruhát kap, — él ter­mészetes emberi érzésekkel. Egy emberi szív hallgatott el 2 éve a műtőasztalon, s egy emberi szív kezdett újra dobogni. Nem veszítették érvényüket a természet tör­vényei; az ember változik lesz erősebbé, s visz véghei régen csodásnak nevezett dolgokat. De nem ez a csoda hanem maga az élet. Páll Gé» MEQHALT, DE EL Két éve a klinikai halálból hoztak vissza egy beteget a fehérgyarmati kórházban

Next

/
Oldalképek
Tartalom