Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-25 / 304. szám

Népművelés a munkások között Beszélgetés Kiss Elekkel, az SZMT kulturális bizottságának vezetőjével (Munkatársunktól) Az idei év utolsó napjai kerek egész szakaszt zárnak le a magyar szakszervezetek & etében: az éves visszapil­lantás helyett tehát négy esztendő eredményeiről szá­molhatnak be a szakszerve­zeti vezetők. Annak a négy esztendőnek kulturális, nép­művelési tevékenységéről ér­deklődött munkatársunk, amely a két szakszervezeti választás — az 1962-es és a soron következő, 1967-es — között eltelt. Kérdéseink­re Kiss Elek, a Szakszerve- Z( tek Megyei Tanácsa kul­turális, agitációs és propa­ganda bizottságának vezető­je válaszolt — A szakszervezeteit fő módszere a nevelés. Hogyan és milyen ered­ménnyel alkalmazták e módszert a szervezett dolgozók tudatformálása, marxista—leninista ideo­lógiai fejlesztése érde­kében? — A «satosaerveaetek po­ll ikai iskoláit igyekeztünk alkalmassá tenni a marxiz­mus—leninizmus tanítására. Politikai iskoláink hallga­tóit — az elmúlt négy év­ben számuk közel 3500 volt •— a pártszervezetek jobbá­ra úgy tekintették, mint a következő év pártoktatásá­nak részvevőit. Az eltelt négy évben megyénk üze­meiben a szakszervezetek 532 politikai iskolát szervez­tek, több mint 13 ezer hall­gatóval. Az elmúlt évek ta­pasztalatai alapján állítjuk, hogy a legszínvonalasabb politikai vitaköröket a vas­utas szakszervezetnél, az építőknél, a MEDOSZ-nál és a KPVDSZ-nél szervezték. — Mivel segítik a • szakszervezetek a szo­cialista brigádok kultu­rális vállalásainak telje­sítését7 — Évről évre nő a szocia­lista brigádok száma, létszá­ma. A termelésben tett vál­lalásaik jók, eredményesek; nevelési, önművelési céljaik azonban már elmaradnak hatásukban, illetve teljesíté­sük nem egyértelműen érté­kelhető. A brigádok kultu­rális vállalásainak teljesíté­sét segíteni hivatottak a patronensek, akik túlnyomó részben a műszaki értelmisé­giek közül kerülnek ki. Ez a módszer még nem egységes és eredményei alacsonyab­bak az elvárható szintnél. A kulturális brigádfeladatok megoldásának tökéletesítése az elkövetkezendő esztendők egyik fontos feladata lesz. — Az iskolarendszerű felnőttoktatás milyen eredményeket hozott az elmúlt négy évben? — Törekvésünk az volt, hogy minél több felnőtt dol­gozó járjon esti és levelező oktatásra, mind általános, mind középiskolai fokon: ez­zel pótolva általános mű­veltségük hiányait Szerve­zett dolgozóinknak még mintegy 50 százaléka nem végezte el az általános isko­la nyolc osztályát Az el­múlt négy év során azonban a kétezret is meghaladta azoknak a száma, akik álta­lános iskolai végbizonyít­ványt szereztek. Középfokú oktatásban évente 4—500 dolgozó szerez érettségi bi­zonyítványt — Az ismeretterjesz­tés, munkásakadémiák szervezésében milyen feladatokat vállaltak a szakszervezetek? — A szakszervezetek nép­művelési tevékenységében mind nagyobb helyet kapnak az olyan ismeretterjesztő előadások, amelyek az álta­lános technikai érdeklődés felkeltését, a természettudo­mányos művelést szolgál­ják. A leginkább bevált is­meretterjesztési forma a munkásakadémia. A TIT és az SZMT közös összefogásá­val sok helyen magas szín­vonalú akadémiát szervez­tünk az elmúlt időszakban. Négy év alatt több mint 2 ezer előadás és 100 tagozat­tal működő 88 munkásaka­démia zárult sikerrel. A résztvevők száma előadáson­ként átlagosan 30—35 fő volt Ki kell emelnünk, mint a leghatásosabban, tervszerűen működő akadé­miákat, a kisvárdai Vulkán és a postások, vasutasok munkásakadémiáit Az előadások száma magasabb, hatásuk tökéletesebb lenne a többi helyeken is, ha a gazdasági és mozgalmi ve­zetők nagyobb segí teéget nyújtanának az ismeretter­jesztő munkához. — Könyvvel, olvas­mányokkal számot sza­bolcsi üzemet és mun­kásszállást látnak el a szakszervezetek könyv­tárai. Milyen fejlődésről számolhatnak be a szak­szervezetek ezen a té­ren? — Szakszervezeteink keze­lésében jelenleg 86 könyv­tár működik, mintegy 70 ezer kötet könyvvel. Az SZMT központi könyvtára hatvan letétet lát el ne­gyedévenként új könyvek' kel. Az olvasók száma a szervezett dolgozók 15—20 százalékát jelenti. Az olva­só létszám növekedését hát­ráltatja, hogy igen kevés az önálló helyiséggel rendelke­ző könyvtárunk. Az SZMT központi könyvtára 1967-ben tíz újabb letéti könyvtár lé­tesítését tervezi munkásszál­lásokon és alapsaerveknél. — Hogyan használ­ja fel nevelőmunkájá- ban a szakszervezet a népművelés hagyomá nyos és korszerű for­máit? — Műkedvelő művészeti csoportjaink száma csök­kent Ennek magyarázatét elsősorban a televízió nép­szerűségének növekedésébei, illetve a tájoló színházak egyre növekvő színvonalába keressük. Csoportjaink szá­ma jelenleg 15—20 között mozog. A legkorszerűbb népművelési formák — a i irodalmi színpad és a klu bök — szakszervezeteinkné is meghonosodtak. Számú még nem nagy, hatásuk azonban jelentős. Kitűnő klub működik a záhonyi vasutas művelődési házban és sokat várhatunk az SZMT központi művelődési házának két klubjától, a szocialista brigádvezetők é az újítók klubjától. — Evek óta nagy gondunk a bejáró, in­gázó munkások kulturá lis ellátása, ideológiai, szakmai nevelése, szín­vonalas szórakoztatása. Tapasztalható-e itt vala­milyen eredmény? — Az ingázó munkások szabad idejük túlnyomó ré­szét utazással töltik. Igé­nyeik jobb kielégítését igye­kezett megoldani a záhonyi vasutas művelődési ház. A várakozás idejét itt tv-né- zéssel, olvasással tölthetik a bejárók, s a tv-müsor nélküli napjain ismeretterjesztő kis- filmeket nézhetnek. Egy- egy záhonyi délutánon 150— 200 bejáró tölti meg a műve­lődési házat. Ez azonban a közel 10 ezer megyén belül ingázó számához sképest mé kevés. A munkásszálláso kulturális ellátottsága ser teljesen megoldott. Kevés jól felszerelt, otthonossá tett munkásszálló. Színvonala népművelési tevékenysé még csupán két Szabolcs munkásotthonban folyik: a nyíregyházi építőknél és a tiszabezdédi betonútépít vállalat munkásszállásán. A megye népművelőinek összefogásával dokumentum filmet készítünk 1967-ben a megyében és a megyehatá­ron kívül ingázó dolgozók életéről, rossz körülményei­ről. Ennek elkészítésével, Illetve bemutatásával szeret­nénk rádöbbenteni a film szereplőit és több tízezer társukat jelenlegi életük egyhangúságára, s igényt szeretnénk ébreszteni ben­nük a lehetőségekhez képest kulturáltabb, tartalmasabb életre. így látják ők Szemközt, „huszonévesekkel Sokféle véleményt meg­kockáztatnak az emberek a „huszonévesekkel” kapcso­latban, még azt is, hogy „ezek a mai fiatalok!” S ez jót soha nem jelent. Ál­talánosítás, és mint ilyen, rossz ízű, mert lehet, hogy sok fiatal viselkedése ki­fogásolható de a többségé — nemi Ha már a „huszonévesek” erkölcséről esik szó, néz­zük, mit mondanak ők. (Ezért hívtunk meg három fiatalt szerkesztőségünkbe: Aranyos Teréziát a tanár­képző főiskoláról. Sallai Erzsébetet a nyíregyházi Ság vári Tsz-ből, és Pataki Sándort, a gumigyár szige­telőszalag üzemének húsz­éves csoportvezetőjét) Ha másképp nem Amikor az erkölcs szót meghallották, a két lány egyszerre a munkáról be­szélt. Csaknem természetes­nek tartották, hogy az em­ber erkölcsét legjobban a munkája jellemzi. A főis­kolán a tanulás, a gazda­ságban és a gyárban a ter­melő munka a legfonto­sabb. Aki nem hajtja vég­re, amire vállalkozott, az megbecsülést nem érdemel, — így tartják. És még va­lami, a tsz tapasztalatából, amit Sallai Erzsébet mon­dott: — Egy asszony a brigá­dunkban rossz viszonyban volt mindenkivel. Állandó­an veszekedett, kiabált. Most nem kapja meg a% évi 6 ezer forint prémiu­mot, emiatt. Szerintem ez a fegyelmezés is jogos, mert már mindent megpróbál­tunk, de úgy látszik más­képp nem akarja megta­nulni, hogyan kell visel­kedni. Tehát a munkatársakhoz való viszony sem mellékes, ez azonban már más lapra tartozik. — Nagyon szeretem, a munkahelyemet — mondta Erzsiké. — Másutt én még nem dolgoztam, talán azért. 280 holdas gyümölcsöst gondozunk. Nagyon szép, ha virágzik, de szedni jobb. Akkor látjuk egész évi mun. kánk eredményét. Nálunk nincs baj a fiatalokkal, és bár megkapnak mindent, nemcsak a pénz teszi... Van minden hónapban öt­ven forintos prémium. Nem sok pénz, de ha valaki nem kapja meg, az nagyon nagy szégyen. A gumigyárban a Pataki Sándor csoportja 14 tagú szocialista brigád. Jól dol­goznak. Egymásra vannak utalva, s ha valaki csak azért megy be, hogy eltel- jes a nyolc óra, azt ők gyorsan megérzik. Figyel­meztetik, ha nem változ­tat mehet máshová. És a munkatársak figyelmezteté­se hatásos. — Nekem őt hónap alatt egyszer kellett szólnom. Azóta talán az a dolgozó végzi a legjobb munkát Nálunk az emberek egy­mást alakítják, nevelik (né­ha még a rosszra is), de ez iá Ura az anyagnak Aranyos Terézia arról beszélt, hogy a pedagógus­pólyán a legfontosabb a hivatástudat, (a fizetés itt ugyan nem csábíthat sen­kit), enélkül pedagógus senkiből nem lehet. —■ Persze, a gyermekek szeretetére is szükség van. És nálam az Irodalom iránti odaadásra, hiszen ezért választottam ezt a sza­kot. A hivatástudatról beszélt Sallai Erzsébet is, mert ez “*- közös vélemény — egyik jellemzője az ember erköl­csének. Látni az almafákat, ahogy fejlődnek a gondos kezek nyomán, termést hoznak mert kezelőik ér­tenek hozzá... Több ez, mint amit csak pénzért végez az ember. (No, azért az sem mellé­kes: ebben az ©'ben 25 ezer forintra rúg a kerese­te.) — Világéletemben utál­tam a kémiát — mondja a r Általánosabb lesz a gőzfűtés Hagy kapacitású táviieeilátú központ építi nyíregyházán Százmilliós beruházás az első ütemben Sóstón építik a megye termelőszövetkezeti üdülőjét Több mint négyéves hu­zavona után végre egyenesbe kerül a megyei termelőszö­vetkezei üdülő építése. A megyei tanácson már ké­szül a mezőgazdasági és halászati termelőszövetkeze­tek üdülőszövetségének alapszabály-tervezete. Az alapszabály-tervezet elké­szülte után 1967 január el­ső napjaiban összehívják az üdüliiszövétség alapító tag­jait, hatvan termelőszövet­kezet képviselőit. Az alapító tagok megválasztják majd az igazgatóságot, Igazgató taná­csot és a különböző szerve­ket Az igazgató tanács dönt, hogy a több mint tí*­millió forintos beruházási költséggel épülő üdülő mi­lyen tervek alapján készül­jön. Az alapító tagok a költ­ségek fedezésére eddig több mint kétmillió forint megajánlást tettek. Az ere­deti terveknek megfelelően az üdülőt Sóstón építik fel. Olyan elképzelés van, hogy az üdülő-szálló mellett az üdülő parkjában biztosít­ják majd a fedett és sza­badtéri fürdési lehetősége­ket Előzetes számítások szerint az üdülőt úgy kí­vánják felépíteni, hogy az turnusonként 100—120 ter­melőszövetkezeti tag pihe­nését szolgálja. , Pár évtizede .még elég­gé kilátástalan volt a TITÁS2 nyíregyházi erő­művének sorsa. A szó szo­ros értelmében is szanálás­ra ítélt „villanytelep” so­káig nem is kapott jelen­tős beruházást. Az elmúlt években azonban ínár fontos beruházásokat és köiszCi'a. az erőműben, s a távlati fejlesztés során országos viszonylatban is számotte­vő hőenergia-szolgáltató központtá lép elő az üzem. Az ezzel kapcsolatos előkészületekről, tervekről beszélgetett munkatársunk Pohanics László mérnök­kel, az erőmű vezetőjével. — Mi tette szükséges­sé az erőmű fejleszté­sét? — Kétségtelen, hogy a nyíregyházi erőmű, mint villamosenergia-szolgáltató üzem, nem volt gazdaságos. Ilyen irányú fejlesztése sem­miképpen sem lett volna cél­szerű, hiszen ettől korsze­rűbbek épültek az ország­ban. Hogy az erőmű fej­lesztésére mégis sor ke­rülhetett, az elsősorban a vidéki ipartelepítésnek, a nagyarányú közművesített lakóházépítkezésnek, a mind nagyobb gőzenergia­igénynek köszönhető. Bár 1952-ben, a nyíregyházi do­hánygyár elkészülte után már sor került bizonyos mennyiségű gőzenergia igénylésére, majd I960 de­cemberében a húsipari vállalat belépett a fogyasz­tók sorába. ______ 1963-ban már évi 55 ezer topna gőzt kellett elő­állítani az ipari üzemek­nek. A rá következő évben már 78 ezer 200 tonnát — Hogyan tudták ezt biztosítani? — 1964-ben jelentős be­ruházásra kerülhetett sor. Kaptunk két, óránként 10 tonna kapacitású Új gőzka­zánt Ezzel az erőmű ka­pacitását óránként 42 tonnára tudtuk emelni. 1965-ben már évi 105 ezer tonna gőz termelését tud­tuk biztosítani, huszonnégy- millios beruházásai. — Az Északi Alköz­pont távfűtése már megkezdődött. Az ehhez szükséges hőenergia szolgáltatása biztosí­tott? — Az általunk termelt hőenergia a távfűtésű hő­központ segítségével már akadálymentesen eljut a város északi negyedébe. Jelenleg hatszáz lakás, egy tizenkét tantermes iskola és a kétszázszemélyes ta­nyai kollégium fűtését ol­dottuk meg. — Az erőmű fejlesztése? további — A következő években nagyobb mérvű beruházá­sok lesznek. Most mintegy ezer lakásegység fűtése le­hetséges, de ez pár éven belül ötezerre emelkedik. Biztosítani kell — többek között — • Tanárképző Fő­iskola fűtését is. Már 1967- ben megkezdik három, ösz- szesen óránként 30 tonna gőz fejlesztésére alkalmas kazántelep építését. — Elegendő-e ez a fejlesztés a továbbiak­ra is? — Nem. Éppen ezért már beruházási program készül két darab 41 at- moszférás, óránként 35 tonna gőz termelésére al­kalmas kazán megépítésére. A nagy nyomású kazánok lehetővé teszik egy tíz me­gawatt teljesítményű ellen- nyomásos turbina közbeik­tatását is. Ezzel a módszer­rel gazdaságosabbá válik a hőenergia-szolgáltatás. Az új erőmű az Ér-csatorna keleti oldalán épül fel, s a beruházási költség előrelát­hatóan mintegy 100—120 millió forint. Üzembe he­lyezésére 1971-ben kerül sor. Az igények további nö­vekedésére számítva ez az új hőerőmű már úgy épül, hogy sor kerülhessen egy újabb, hasonló nagyság- rendű hőenergiaközpont építésére, illetve továbbfej­lesztésére. Az új hőenergia- központ megépítése után az összesített erőmű kapacitása óránként 120 tonna gőz lesz. Ennek a kapacitásnak kapcsán esetleg már lehető­vé válik a város központ­jában lévő középületek és bérházak távfűtése is — fejezte be nyilatkozatát Dohanics László. Tátit Árpád vegyész. — Véletlenül let­tem vegyésztechnikus, és ezalatt megváltozott a vé­leményem a kémiáról. Szá­raz dolognak tartják, pedig nem az, hanem érdekes. De hogy megszerettem, azt an­nak is köszönhetem, hogy olyan emberekkel akadtam össze, akik megszerettették velem. — Mi lehet egy ilyen tudományban érdekes? — Az, hogy az ember ura és parancsolója az anyag­nak. A tízparancsolatról nem esett szó, bár eshetett vol­na: Sallai Erzsébet el-eljá- rogat a templomba. Az er­kölcsi kérdések megítélésé­ben azonban ő sem oda fordul tanácsért (nem is tudja), hanem máshová: szüleihez. Hallgat is rá­juk, még akkor is, ha el­lenzik, hogy valamelyik fiúval szóba áll. — Az én szüleim nem parancsolnak — mondja Aranyos Terézia, — öten vagyunk testvérek, s ők bíznak a gyerekeikben. Es a bizalom kölcsönös. El­mondják a véleményüket, de a választást rám bízzák. Ezt rossznak nem nevez­ném, mert gondolkodni ta­nul az ember — s így ne­hezebb is, jobb is. A kollé­giumban a társak pótolják a szülőket, velük beszélge­tünk problémáinkról. Pataki Sándorék öten vannak testvérek, az édes­apja hét éve meghalt, de mindegyik gyermek tanult, és a vegyészfiú már csak húgával együtt él az édes­anyjával, a többiek megnő­sültek. Náluk is önállóak lettek a gyerekek, mert az édesanyának dolgoznia kel­lett. Egy lépés, és máris a közösségi életnél vagyunk, — Nálunk a kollégium­ban bármilyen baja van valakinek, nyugodtan for­dul a többiekhez, mert tud­ja, hogy segítséget kap. A közösségi élet itt már — és nagyon jó értelemben véve kialakult, s a közösség nem­csak egyének összessége, hanem valamivel több is. Hasonlóan történt a gu­migyári szocialista brigád­ban is. Az emberek nem azért élnek a másik mel­lett, mert oda kergette őket a sorsuk, hanem azért, hogy egymást segítve valósítsák meg életük célját. És hogy a három fiatal mit tart élete céljának? Az anyagilag megalapozott jó­lét csak eszköz — mondják. Az kell mert könnyebbé teszi a többi elérését. A többi között — sok más mellett — a munkát tart­ják a legfontosabbnak, azt, hogy az emberek munkájuk után becsüljék őket. Ez már nagyon messze van a val­lás parancsolataitól. Kőtábla helyett Még nagyon sok minden­ről elmondták véleményü- ket. Például a sok rossz há­zasságról, az iszákos embe­rekről, akik „nem emberek csak olyan jöttmeptek”. Előttük nem vitatéma az érdekházasság sem, megvan róla a véleményük és azok­ról is, akik ezt helyesnek tartják. Pataki Sándor a lányokat, a lányok a fiúkat általában barátokként ke­zelik, akikkel közvetlen hangulatban lehet beszél­getni akik éppen olyan emberek, mint ők. (Ez állí­tólag a vegyes iskolák nagy eredménye.) Gyorsan mondanak vé­leményt, és mindenről van véleményük, amit mások­kal is közölni kell, — ez is egy jellemzője a „huszon­évesek” erkölcsének. És persze, nem mindegy, ho­gyan látják: ők, hiszen ez egy nemzedék nézőpontja lehet hamarosan. Olyan nemzedéké, amely már nem ismeri a tízparancsolatot, nem is érdekli milyen kö­vetelményeket támasztott az az emberekkel szemben, S olyan nemzedéké, mely a parancsolatok helyett másfajta, értelmes és nem kőtáblákra vésett erkölcsi keres. Ku latvés

Next

/
Oldalképek
Tartalom