Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-21 / 300. szám

Koszigln Törökországban (Folytatás as 1. oldalról) hogy találkozzunk és esz­mecserét folytassunk önnel és a Török Köztársaság más államférfiaival. Szeret­nénk megszilárdítani a szovjet—török kapcsolatok­nak az utóbbi években tör­tént pozitív alakulását, sőt ahol lehetséges, tovább ha­ladni e kapcsolatok fej­lesztésében. Ezután Koszigin Demi re 1 kíséretében szállására, a török külügyminisztérium villájába hajtatott. A feldí­szített útvonalakon a török főváros lakosai melegen üdvözölték a szovjet ven­dégeket. Koszigin szovjet minisz­terelnök kedden megkoszo­rúzta Kemal Atatürk, a Török Köztársaság első el­nöke mauzóleumát. Ugyancsak kedden meg­kezdődtek a hivatalos tár­gyalások Koszigin szovjet miniszterelnök és Dimeril török kormányfő között. Az őszinte és baráti lég­körben lefolyt megbeszélé­sen a felek véleményt cse­réltek több, a két országot kölcsönösen érintő, fontos nemzetközi kérdésben. ISzcvfelKBlé Legfelsä Tanácsa elnökségének ülése Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége ked­di ülésén jóváhagyta Nyiko- laj Podgornij elnök tevé­kenységét legutóbbi auszt­riai látogatása során. Pod- gomij beszámolójában han­goztatta: a bécsi tárgyalások bebizonyították, hogy az osztrák fél nézetei egyes nemzetközt kérdésekben Kormányválság Görögországiján Athén (MTI): Kedden este a nemzeti radikális unió (ERE) meg­vonta támogatását Sztefa- nopulosz miniszterelnöktől és ezzel gyakorlatilag új kor­mányválság kezdődött Gö­rögországban. Kanellopulosz, a nemzeti radikális unió vezetője há­romnegyed órás megbeszélést folytatott Konstantin király- lyal és közölte, hogy miután pátija megvonta a támoga­tást a kormánytól, Sztefano- pulosz miniszterelnök szer­dán be fogja nyújtani le­mondását a királynak. Japán BrKisérlet kudarca Tokió (MTI) A kozmikus térség kuta­tásával foglalkozó tokiói űr­kutató és aeronautikai in­tézet csendes-óceáni kísér­leti telepéről megkísérelte Föld körüli útra felbocsáta­ni a Lambda—42 elnevezé­sű műholdat. A kilövés után a rakéta nem tudta bekap­csolni negyedik fokozatát és a feltevések szerint a tengerbe hullott A japán tudósok első szeptemberben végzett kísérlete sem volt sikeres. Amerikai nukleáris robbantás Las Vegas (MTI): Az amerikai atomerőbi- zottsóg bejelentése szerint kedden a nevadai kísérleti telepen újabb föld alatti nuk­leáris robbantást hajtottak végre. Mint a Reuter megjegyzi ez volt eddig az egyik legna­gyobb föld alatti nukleáris robbantás az Egyesült Álla­mokban: a felrobbantott nukleáris szerkezet robbanó­ereje 10—50-szer volt na­gyobb a hirosimai atom­bombáénál. azonosak a Szovjetunió né­zeteivel. Ide sorolta az atomsorompó szerződését, a Kelet—Nyugat közötti fe­szültség enyhítését és az atomfegyver-kísérletek ösz- szes fajtáinak beszüntetését. A Legfelső Tanács ugyan­csak jóváhagyta a nemré­gen Angliában és Kambod­zsában járt parlamenti kül­döttség tevékenységét. Vietnami jelentés Saigon: Az „US Maddox” amenKai romboló hétfőn a VDK partjainál kalózko- dott. A partvonal mentén haladva a romboló részint a parti országúton haladó járműveket, az épületeket, részint pedig a VDK terü­leti vizein tartózkodó bár­kákat lőtte. Újabb összege­ző adatok szerint hétfőn az amerikai légierő 121 beve­tésben támadta északot és 475 bevetésben a délt. Hanoi: A TASZSZ tudó­sítója, Jevgenyij Kobeljev felkereste a VDK fővárosá­nak a december 13-i és 14-i bombázásoktól legtöbbet szenvedett kerületeit. A hanoi piactól 100 méterre 150 ház dőlt romba. Az ott látható repeszekből ítélve az amerikai repülőgépek rakétákkal lőtték az utcát és 500 kilogrammos gyúj­tóbombát dobtak le. Hangi délnyugati részében a de­cember 13-i bombák tűz­vészt okoztak, 32 ház égett le, a repülőtérre vezető utat december 14-én érte találat. Az egyik F—105-ös vadászbombázó távirányítá- sos rakétával lőtte az út körzetét, ahol a hanoi kül­földi nagykövetségek talál­hatók, — írja a TASZSZ hanoi tudósítója. Klaus kancellár szocialista országokba látogat Becs (MTI) „1967-ben egy sor, kelet­európai országokba szóló meghívásnak készülök ele* get tenni’’ — jelentette ki Klaus osztrák kancellár keddi bécsi sajtóértekezletén az MTI tudósítójának kérdé­sére. Elmondotta, hogy a lehető leghamarabb, így elő­reláthatólag február végén március elején látogat el a Szovjetunióba. Később vi­szonozni szándékozik Mau­rer román, és Cyrankiewicz lengyel miniszterelnök bécsi látogatását, egyidejűleg meghívása van Budapestre és Szófiába. A jövő év fo­lyamán látogat Ausztriába Tito jugoszláv köztársasági elnök”. Úgy vélem, hogy e gazdag utazási program is jellemző az osztrák kül­politika kelet-európai akti­vitására — mondotta vála­szában. Klaus igen pozitívan ítél­te meg a néppárti kormány nyolchónapos munkájának eredményét, ezenbelül az Ausztria és a Közös Piac között kötendő szerződés ügyében előrehaladt tárgya­lásokat. Ez a kérdés áll majd moszkvai megbeszélé­seinek előterében is — tette hozzá. Sukarno beszéde ellenfeleiről Djakarta (MTI): Sukarno indonéz elnök kedden hónapok óta első íz­ben jelent meg hívei előtt és intézett hozzájuk mozgósító beszédet. Az elnök palotájá­ban fogadta az Indonéz Nem­zeti Párt ifjúsági szervezeté­nek 1500 tagú csoportját. Kijelentette, hogy tovább halad a maga utján — „nem fog meghátrálni”. Az elnök hevesen támadta a KAMI szélsőjobboldali diákszervezetet, amely Su­karno lemondását és bíróság elé állítását sürgeti. Ugyan­akkor bírálta Mashuri felső- oktatásügyi minisztert is- Mint ismeretes, Mashuri volt az, aki az indonéz forrada­lom befejezettségét nyilvání­totta ki és követelte az el­nök hatalomfosztását. Beszéd közben Sukarno felgyűrte ingujját és felhe- vülten kiáltotta, hogy „Mas­huri ellenforradalmár”. Burkoltan bírálta saját kormányát is, mert az szem­mel láthatóan élvezi a nyu­gati hatalmak támogatását Az AP a beszéd ismerteté­sének kapcsán megjegyzi, po­litikai megfigyelők közül so­kan úgy vélekednek, hogy a Sukarnohoz hű és a Sukarno- ellenes erők elkerülhetetle­nül összecsapnak, hacsak Suharto tábornoknak nem sikerül beavatkoznia. 14. A kéményre pillantva csak felfokozták várakozásomat családi tűzhelyem bárányfel­hői. S megint lelki szemeim elé villant az angyali Ka­rola, í.mint önfeledt asszo- nyi szorgalma valósággal körbezsúfolja azt a bizonyos családi tűzhelyet. Mindössze az a körülmény támadta meg illúzióimat, hogy az udvar levegőjében megállt volna a merőkanál a kelkáposztafő­zelék sűrű szagától. Noha sokra becsültem Katus né­nit, a szomszédasszonyt, most haragra gerjedtem ellene, hogy megrontotta ünnepe­met. Főztjének ínségszaga el­nyomta közeli lakomám il­latait, és ez a merénylet föl­ért a szememben egy kis gyilkossággá 1. Bosszút szima­toltam, e fondorlatban, mert Katus néni, aki egyébként rokonom volt, többször is pihés hajú némbernek ne­vezte Karolát a fülem halla­tára. S én, a gyáva megalku­vó, igazat adtam neki pusz­tán a rokoni béke kedvéért. De most K: róla bocsána­táért esdekeltem magamban. Eltelve a remény és a hó­dolat érzésével, benyitottam otthonunkba. Tündöklő tisztaság foga­dott. Karola feküdt az ágy­ban, cigarettázott és olva­sott, mint rendesen. Egyál­talán nem lepődött meg azon, hogy én meglepődtem. — Talán csodálkozol, hogy még nem táliltam? — kér­dezte csaknem kihívóan. Elvégre ilyen apróság mi­att nem szabad összeveszni, így hát mentséget kerestem. — Dehogy. Csak éppen szokatlannak találtam, hogy füstöl a kémény, pedig be sem gyújtottál. Ez félreveze­tett kissé. De már meg is ol­dódott a talány, hiszen kö­zös a kéményünk Kató né­nivel. — Már megint a Kató né­ni! Mást se tesz, ca.k elle­nem heccel! Te meg szívest- örömest hagyod magad cuk­kolni ! — Tartsuk be a fontossági sorrendet, édesem — próbál­tam enyhíteni sértődöttségét. — Először ebédeljünk, utána beszélhetünk Kató néniről. — Közben megpillantottam egy festményt az ágy felett. Csalitos mezőt ábrázolt és fácánok bogarásztak a bok­rok alatt. Ritka szép fácá­nok voltak. — Hát ez a va­gyontárgy? Honnan került az ágyunk fölé? Először fordult elő, hogy Karola letette olvasmányát a kedvemért. Brexsnyev kitüntetése — Hiába gúnyolódsz, ez a festmény igenis vagyontárgy. Amikor hízott libát akartam venni, eladásra ajánlotta egy műkereskedő. Azonnal kifi­zettem érte az összes pénzt, ami nálam volt. Ma alkal­mi vétel, de száz év múlva milliókat fog érni. — Na és az ebéd? — Ezt a gyomorembert! Gazdaggá teszem és az ebé­dért nyavalyog! Ilyen érvek elnémítják az embert, tehát szégyenszemre indultam ki a lakásból. — Hova mész, Illés! — Szerzek egy vadászpus­kát. Lelövöldözöm pörkölt­nek a fácánokat, mert igen­is, ragaszkodom az ebédhez! Egyelőre puska helyett az ajtó dörrent: a szokottnál erősebben hajtottam be ma­gam mögött. Tántoríthatatla- nul rohantam keresztül az udvaron. Elszántságomban Kató nénj rokoni hangja akasztott meg: — Gyere be hozzám, pici Illés. Főztem egy kis kelká­posztafőzeléket, marhapör­költtel. Hadd kínáljalak meg belőle. vágni Karola előtt, mivel nem árt Időközönként meg­támogatni a családfői tekin­télyt a társadalom kitünteté­sével. így tehát, ha már egy­szer új fent kesztyűt dobott orrom elé a szerencse, udva­riatlanság lett volna vissza­utasítani kihívását. Karolát láthatóan büszké­vé tette az erkölcsi »iker. — Na és mennyit kapsz? — érdeklődött önzetlenül. — Gondolom úgy ötszáz forintot. — Akkor még ötöt hozzáte­szek és csináltatok magam­nak egy cipőt a Győnlnál, krokodilbőrből. Azonnal rájöttem, hogy ki­zárólag miattam sóvárog a krokodilcipő után, Tetszeni vágyik, kivívott pozícióját ál­landósítani akarja mellet tem, ezért iparkodik mindent elkövetni, hogy szakadatla­nul rám sugározhassa hódí­tó őstehetségét. Szerelmes észjárása csillapítón hatott rám, nagy hála ébredt ben­nem iránta és nem tudtam róla levenni a szemem, amíg készülődött a prémiumoszló népünnepélyre. Tudom, van­nak szennyes beállítottságú férfiak — amilyen magam is Most érkezett: a Legfelsőbb Tanács második ülésszakának záróülésén a küldöttek gratulálnak Leonyid Brczsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, akit 60. születésnapja al­kalmából a Szovjetunió Hőse címmel és Lenin-renddel tü ntettek ki. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat.) Ravasz ajánlat volt. Leg­érzékenyebb pontomat vette célba, ingatag jellemem nem állhatott ellent a csábítás­nak. Ám én még ravaszabb voltam. Hajlandóságomat nem tekintettem erkölcsi gyengeségnek: könnyű szív­vel elfogadtam a kelkáposz­tafőzeléket, tudtam, ugyanis, hogy a fácánokat úgysem lövöldözhetem le —■ vadász­tilalom idején! Hiába óhajtottam, hogy semmivel se legyek kiváltsá- gosabb, mint a többi talpig becsületes ember, végzetem másképp rendelkezett. Még a kisujjamat se nyújtottam ki alaptalan vágyak felé, mégis szakadatlanul üldözött a sze­rencse. Itt volt mindjárt a taxizás. Munkám egyértel­műnek számított az örökös kéjutazással- Jóravaló része­gek fogadtak egyetlen, holtig tartó barátjukká, híres fő­nökök — nagyrabecsülésük bizonyítékául — tegeztek le fizetés helyett a fuvar végén, s makulátlan hírű asszonyok­tól kaptam dupla tarifát, ne­hogy rosszat gondoljak ró­luk. Elfoglaltságom ily mó­don sokoldalú tapasztalatok birtokába juttatott. És ha né­ha túlzottan ítéltem meg ma­gánéletem apró viszontagsá­gait, gyorsan felülkerekedett bennem az önérzet hiszen embertársaim szomorú sorsa láttán újra és újra arról kel­lett meggyőződnöm; engem aztán valóban elszánt csökö­nyösséggel üldöz a szeren­cse. Kellett-e ékesebb példa er­re, minthogy taxisofőrt sar- zsim alig harmadik hónap­jában mindjárt megjutalma­zott a TEFU? Röstelkedtem titokban a prémium miatt, hiszen kellemes kötelességem teljesítését önmagában is ki­tüntetésnek tekintettem, de azért ott akartam lenni a piroshasú Kossuth-bankók átnyújtásánál. Nem egészen önmagam miatt Boruljon bár árnyék szerény jelle­memre, mégis az az igazság, hogy föl szerettem volna voltam valaha, igaz, hogy rövid ideig — akik a nők vétkezésére esküsznek, de az igazi öröm, a gyönyörű él­mény mégiscsak az, amikor egy hű feleség meghitt öltöz­ködését nézheti végig az ember. Annyira elmerültem ebbe az ártatlan erotikába, hogy a magam készülődésé­ről egészen megfeledkeztem. — Zene is lesz? — kér­dezte Karola. — Méghozzá vérforraló! — Akkor ugye, megtáncol­tatsz? — Egészen az ájulásig. Karola már a szemöldökét nyálazta- Ütött az órám, ne­kem is öltözködni kellett. Be- idegzett mozdulattal nyúlok a szekrénybe, de az egyetlen ünneplő öltönyömet nem ta­lálom sehoL — Éppen most kellett tisz­títóba vinni a ruhámat? — Olyan unalmas volt már — vallotta be véleményét utólag Karola. — Eladtam a bizományiban. Ezt csináltat­tam az árából I pördült meg, hamvas bérmálkozó­lányként, álomszép selyem­ruhájában. Hitvány, zsugori szatócs lettem volna, ha Ilyesmiért megharagszom. De azért majdnem hatalmába kerített a konvenció: eddigi felfogá­som szerint viszonylag jól öl­tözött férfi illet volna egy elegáns feleség mellé. Raj­tam pedig a taxisofőrök posz­tó uniformisa lötyögött. Már- már feldúlta a hagyományos szépérzékemet a disszonan­cia, amikor mentőötletként eszembe jutott, hogy tulaj­donképpen a munkámat di­csérik a prémiummal, tehát senki nem ütközhet meg azon, ha ugyanabban a ruhá­ban veszem át a jutalmat amelyben kiérdemeltem. A gondolat büszkévé tett, hi­szen nem keserített el a vá­ratlan zavar. Sőt — az hitve­sem ártatlan kis hibájából — mindkettőnk közös erénye lett- Ily módon, a legnagyobb egyetértésben indulhattunJ el önmagunkat ünnepelni. (Folytatjuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom