Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-21 / 300. szám

MINDENNAPjAINK DEMOKRÁCIÁM (5.) Nem cél: eszköz A kisváros értelmiségi ** klubjában még a záróra sem vetett véget a vitának: az utcán, lassan ballagva folytatták. A gaz­daságirányítás új rendsze­réről beszélgettek, vitatkoz­tak, s arról, hogy sokan — közülük is — összetévesz­tik a célokat és az eszkö­zöket. Még nem mindenki érti — fejtegette egyikük, aki történetesen az egyetlen nagyüzem főmérnökeként közvetlenül is részese a reformnak —, hogy cél­jainkban semmiféle válto­zás nincsen, hogy az új mechanizmus csak jobb, ha. tékonyabb eszköz céljaink megvalósítására. Okos, helyes szavak, s valóban lényegre tapintók. A párt politikája, az ab­ban foglalt gazdasági­társadalmi célkitűzések immár hosszú esztendők óta változatlanok. Eszközeink „öregedtek el”, váltak kor­szerűtlenné, azok az eszkö­zök, amelyekkel e célok megvalósítását szolgáltuk. A megszokott felcserélése az újjal soha nem könnyű, s főként nem akkor, ha ilyen, társadalmi méretű „eszközökről” van szó. Ám hamar közel kerül az emberekhez, értelmileg és érzelmileg egyaránt, ha si­kerül világosan, áttekint­hetően megfogalmazni fel­adatainkat A gazdasági mechanizmus esetében ez történt: a vállalati munka jövedelmezőségének foko­zása, az egyén anyagi ér­dekeltségének kiemelése, az önálló munka lehetőségének biztosítása — mindenki számára vonzó. Hatás és kölcsönhatás törvényszerű folyamata ez: az új mechanizmus erősí­tője, kiszélesítője a szocia­lista demokráciának, s ugyanakkor a növekvő de­mokratizmus, a dolgozók fokozott bekapcsolódása a feladatok meghatározásába és megvalósításába termé­kenyítőén visszahat mind a gazdasági, mind a társadal­mi életre, ösztönözve an­nak magasabb szintjét, tar­talmi és formai gazdagodá­sát. Téved tehát az — és vannak ilyenek — aki azt hiszi, hogy a vállalati nye­reség növelésének szorgal­mazása, az egyén anyagi érdekeltségének hangsú­lyozása, a vezetők önállósá­gának fokozása valamiféle anyagias, semmi mással nem törődő szemlélethez vezet A leglényegesebbet, történetesen azt nem érzé­kelik éppen e nézet vallói, hogy — kiszólással élve — csak „lovat” cseréltünk: új paripánkon továbbra is eredeti célunkhoz, a szo­cializmus teljes felépítésé­hez igyekszünk. Mi köze a demokráciának ahhoz, hogy egyik vagy má. sik üzem milyen nyereség­gel dolgozik? — vetheti közbe valaki. Nos, nagyon is sok köze van. Ahol meg­teremtődik az élő, aktív üzemi demokrácia légköre, ahol valóban a kollektíva határoz, s cselekszik, ott a siker sem maradhat el. És az első eredmény még inkább serkent, hogy a dolgozók feltárják a nehéz- j ségeket, az akadályokat, új ] megoldásokat, jövedelme- ' zőbb eljárásokat keresse- ' nek, hatékonyabb szervezé­si-irányítási módszereket alkalmazzanak. És mindez nemcsak az üzemek falain belül érvényes, hanem má­sutt is. A név szerinti je­lölés és választás például elősegítője választók és ta­nácstagjuk, képviselőjük közvetlen kapcsolatának, s ugyanakkor a megválasztot­tak nagyobb felelősségérze­tét is megteremti. Lenin, több mint ötven esztendeje, az októberi for­radalom előestéjén látnoki erővel állapította meg: a dolgozó tömegek számára a hatalom teljességét csakis a proletárdiktatúra biztosít­hatja. E teljesség azonban csak fokról fokra, hatás és kölcsönhatás állandó di­namikájában valósulhat meg. Társadalmi fejlődésünk legutóbbi két évtizede jól érzékelteti e fokozatosságot: lépésről lépésre haladtunk előre, s ma eljutottunk ad­dig, hogy életünk vala­mennyi területén általános jellemzővé tegyük a szo­cialista demokráciát, hogy gazdasági és társadalmi életünkben egyaránt min­den tekintetben a hatalom teljességét gyakorolja és élvezze a dolgozó nép. <M) Szocialista mun ka verseny ben A Nyírségi Ruházati Kts* egyik munkaszalae.íáné! R-- tha Mária és Balabán Júlia. A pártkongresszus tiszteletére szocialista munkaversenyben vettek részt. A kollektíva most tovább folytatja a vers enyt. Vállalták, megemelt tér vük ellenére exportmegren­delésüket december 21-re, a belföldi kötelezettségüket 29 -re teljesítik. A szövetkezet Idei termelési értéke így meg közelíti a 20 millió forintot. A ktsz idén 60 ezer darab ru­hát készít exportra. 1967-ben ez a szám közel háromszoros ára emelkedik. Foto: Hammel József. 1200 vagonnal lobb kukorica Takarmánytápesere bo­nyolítása keretében a megyei Gabonafelvásárló és Feldol­gozó Vállalat a negyedik ne­gyedévben 3 ezer vagon, má­jusi morzsoltnak megfelelő csöves kukoricát vesz át szö­vetkezeti gazdaságoktól. Ez 1200 vagonnal több a tava­lyinál, ami mindennél job­ban bizonyítja az idei jó kukoricatermést. A tárolásra alkalmas csö­ves kukorica górékba kerül, a többi folyamatos morzso- lásra, szárításra, illetve ke­verékfeldolgozásra, hogy mi­nőségi romlás ne következ­zen be, s a tsz-ek az eddigi­nél is jobb takarmánytápot kapjanak. A felvásárló vál­lalat azzal is készült a nagy­mérvű csere jó lebonyolítá­sára, hogy a tavalyi 22 va­gonról 30 vagonra növelte nyolc szárítóüzemének napi kapacitását. S zürkendi Elemér, a2 Asz­talkendő Fodrozási Ktsz irattárosa, hat éve lottózik. Minden csütörtökön, az utol­só pillanatban, két kitöltött szelvényt dob a szerencselá­dába. Az egyiket személye­sen tölti ki, a beforduló busz száma, az elrobogó taxik összege, a még zsebben ma­radt cigaretták száma kerül­nek erre a szelvényre. A másik lottócédulára azonban minden héten ugyanazok a számok kerülnek. Ismeret­len erő, rejtélyes kabala ve­zérli, amikor hat esztende­je, minden alkalommal ugyanazt az öt számot húz­za át. Hitvese immár évek óta könyörög: — Elemikém, miért ra­gaszkodsz ehhez a buta öt számhoz? Látod, a másik lottón mégis csak nyerünk olykor-olykor valamit, de ezt az öt számot, ezt megátkoz­ták. Évente 170 forint! Hiába beszélt Adelheide ilyen ékesszólóan, érveinek Fok űzni kell a belvízvédekezést Kevés tsz készít v zrendezési tervet A népi ellenőrzés vizsgálta: Az ár- és belvíz szinte minden évben komoly fela­datok elé állítja a szakem­bereket. A jól megszervezett védekezéssel sok millió fo­rintot menthetnek meg a népgazdaságnak. Érthető volt tehát a Népi Ellenőrzési Bizottság célja, amikor a vízrendezést, a belvízvéde­lem jelenlegi helyzetét és a vízkárok elhárításának haté­konyabbá tételét tűzte a vizsgálat napirendjére. Meg­nézték többek között, hogy az 1961—65-ben létesült be­ruházások hogyan segítik elő a belvízvédekezést, a külön­böző létesítmények kivitele­zése, a kivitelezések sorren­disége, fenntartása megfe­lel-e a műszaki követelmé­nyeknek és a termelési ér­dekeknek. A vizsgálat megállapította, hogy az igazgatóság a felü­gyelete alá tartozó területe­ken a vízrendezés céljából létesített főcsatornák és mű­tárgyak kivitelezését a mű­szaki követelményeknek megfelelően végzi. A kar­bantartásra azonban nem minden esetben fordítanak kellő gondot, csak a szi­vattyútelepekre. Hiba, hogy a Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság nem készít TMK- tervet, így a gépek kijaví­tása csak akkor kezdődhet meg, ha a gépkezelő jelenti, hogy nem zavartalan az üze­meltetés. Az utóbbi két esős eszten­dő igazolta, hogy a hordoz­ható szivattyúk kapacitása kevés. A vizsgálat 19 termelőszö­vetkezetre és két állami gaz­daságra is kiterjedt. Az érin­tett négy járásban megálla­pították, hogy tervszerű víz- rendezési és vízkárelhárítási munka csak a tiszavasvári és Csengeri Állami Gazdaság­nál, valamint a tiszadadai Vörös Csillag Termelőszö­vetkezetnél van. A fehér- gyarmati, csengeri és vásá- rosnaményi járásokban 1965- ig a vízkár elhárításával nem sokat törődtek. Ezért a múlt évi, erősen csapadékos idő­járás ezekben a járásokban okozott a legnagyobb bevé­teli kiesést. Ennek hatására a csaholci, gergelyiugornyai, gulács-tivadari és a jándi December 27-én és 28-án termelőszövetkezetek készí­tettek öt évre szóló vízren­dezési terveket. A megvizsgált 21 üzemből nyolcban folytatnak öntöző gazdálkodást. Az 1965-ös esz­tendő bebizonyította, hogy az öntözőtelepek építésével [ nincs mindenhol összhang- ! ban a vízrendezési építkezés. ! A tiszakóródi Béke Terme­lőszövetkezetnél 816 holdas öntözőtelepet építettek, s a régi levezetőcsatornák egy j részét szétrombolták. Az el­készült új csatornák a leve­zetést nem tudják megolda­ni, ígv mindkét esztendőben a terület belvizes maradt. Hasonló a helyzet a Tisza­vasvári Állami Gazdaságnál is, ahol magas vízállás ese­tén a Királyér főcsatorna nemhogy befogadná a vizei* hanem elöntést is okoz. A vizsgálat tapasztalatai alapján a Megyei Népi El­lenőrzési Bizottság megtette a szükséges határozati javas­latokat. Bogár Ferenc békeltóScsöR' ssrsáás Az Országos Takarék, pénztár december 27-én és 28-án tartja az év utolsé államkölcsön húzásait a II. a III. és a IV. Békekölcsön 1966. második félévi sorso­lását, az OTP Nádor utcai kultúrtermében. Kedden délután 13 órai kezdettel a II. Békekölcsönt sorsoljál«, 112 000 kötvény­re 31,6 millió forintot. Szerdán délelőtt tíz órai kezdettel először a III. Bé­kekölcsön 442 000 kötvényé­re 64,2 millió forintot, majd a IV. Békekölcsön 270 500 kötvényére 39,4 millió forintot sorsolnak ki. A kétnapos húzáson te­hát összesen 824 500 köt­vényre 135,2 millió forint jut nyeremény és törlesz­tés formájában. A kisorsolt kötvények beváltását ja­nuár 9-én kezdik meg. Mit vár az úf évtől a tanácselnök ? Művelődési ház, út, járda, jobb közlekedés Év végén betelnek a ha­táridős naplók, a még meg­oldásra váró feladatok be­kerülnek az új naptárba. Kövér József, a Kállósem- jéni Községi Tanács elnöke is feljegyzett néhány fon­tos problémát, egy részét a tanácstagok, a lakosság ja­vaslatai teszik ki. — Egyik szívós gondunk az yt és járdaviszonyok. Aki gépkocsival keresztül­ment már Semjénen, ta­pasztalhatja, hogy itt job­ban kell vigyázni, mint másutt, a gyalogosok az úttesten közlekednek. Meg­építjük a község főutcáján az eddig hiányzó járdát, a házak előtti kis kerteket megrövidítjük, ezzel az örökös baleseti veszélyt el­hárítjuk. Hisz 900 iskolás Olvasónk ír iát Abbamaradt kezdeményezes Egy hasznos kezdeménye­zés született 1964-ben Kis­várdán, amely a megyében működő történelmi és honis­mereti szakkörök találkozóit kívánta cserelátogatások, és közös rendezvények alapján kiszélesíteni. Az 1964. máju­sában, Kisvárdán megtartott első találkozón minden me­gyei középiskola képviseltet­te magát. Az elsőt még két találkozó követte, s utána minden abbamaradt. Nagy kár, hogy e szép kez­deményezés feledésbe merül. Az lett volna a célja, hogy évenként kétszer a me­gye más-más történelmi ne­vezetességű helyén össze­gyűljenek a szakkörök, s mi­re az elsős diák eljut az érettségiig, megismeri me­gyénk műemlékeit, történeti nevezetességeit. Vincié Péter Kisvárda Nádass József: S-zuikendiík őfőie vaslogikája sem Használt semmit. Szürkendi kitartott az állandó öt szám mellett, bármennyire is szidalmazta derék hitvese. A másik lot­tón néhányszor két találata, sőt egyszer hármasa is volt —328,50 forintot kaptak kéz­hez. A másik öt számot azonban szívósan elkerülte a szerencse. Es ekkor, egy pénteken, beütött a csoda. A rádió be­mondónője Szürkendi Ele­mér öt számát csicseregte, azt a bizonyos ötöt, amely­hez hat évig hűségesen ra­gaszkodott. Az Asztalkendő Fodrozási Ktsz irattárában « péntek délután bizonyos hiányosságok mutatkoztak. Szürkendi hivatalát nem lát­ta el olyan pontosan, aho­gyan egyébként, harminc éven át. Délután négykor te­lefonált és igazolták, hogy valóban az ő öttalálatos szel­vénye nyerte az 1 673958,— forintot. Szürkendi taxin ment ha­za, otthon hitvesével rög­vest leültek. — Elemikém, Aliszkának veszünk egy hűtőszekrényt és egy tv-t. — Szó se lehet róla. Ti­zenöt éve éneklecke címén itt skálázik minden este a szomszédban... nem kap tő­lem semmit. Még azt a rongyos ti­zenkétezer forintot is sajná­lod, amikor több mint más­fél milliót nyertem? — Megáll az ész! Hogy­hogy nyertem? — Talán te nyerted? Hat éve, minden héten elmon­dod, hogy hagyjam ezeket a hülye számokat. Ha rád hallgatok, már régen abba­hagytam volna... Es még te mered mondani, hogy nyer­ted! — Ugyan, ugyan Elemi... Ha én nem rágom a füled, hogy ne tedd meg azt az öt számot, már régés régen abbahagytad volna. Vég­eredményben mégis nekem köszönheted... Nincs iga­zam? gyerekünk van, akik az úttesten járnak iskolába, a szülők aggodalma jo­gos. — A járdaépítés több éves munkát es „penziói'- taieitoiást” igényéi, meg- javüinaK az utviszonyuK a Vasvári, a Mező, a ttaKoczi es az Ady Endre utcuKoan. A község egyiK nagy proo- lémaja a tanyaviiag útvi­szony uinaK javítása ez­által közelebb nozasa a Községhez. A Pétemaiuii tanya, ahol csaicnem öt­százan élnek, 3 Kilométerré fekszik a községtől, megKo- zelíteni ha csapadékos az időjárás, szinte lehetetlen. 720 hold földje van ott a tsz-nek es a tszcs-knei«, a termés betakarítása igen körülményes. Jó lenne a íöldutat, makedámuttal felcserélni — mondja a ta­nácselnök. — Az utóbbi években szépén fejlődött a község, a tanyák is különböző lé­tesítményeket kapta«. A Nemeserdő, a Pétjrhal- mi tanya, az ojszo- lőskert televíziót, a Peter- halmi és a Forrás tanya ta­valy orvosi rendelőt. Gt- venhét óta 16 kilometer hosszúságú villamos vezeté­ket építettünk. A tanácsta­gi fogadóórákon mindig fi­gyelembe vettük a dolgozók igényeit és a községfejlesz­tési és a központi beruhá­zási összegek mértéke sze­rint igyekeztünk törleszte­ni a gondokat. Néhány do­log azonban még áthúzódik a 67-es és a következő évekre. Nincs például mű­velődési házunk, saját erőnkből számításunk sze­rint — 1970-re sikerülne felépíteni. A Forrás és az Ujszőlőskert villamosítása is gondot okoz nekünk, hi­ányzik két mélyfúrású kút, hogy csak a nagyobb feladatokat említsem. — Jövőre a szorgalmas munka újabb gyümölcsöt érlel a 20 holdas friss te­lepítésű málna is „belép” a pénzforrások közé. A Virágzó Föld Tszcs do­hánypajtákat, irodát épít, száz holdon pedig gyümöl­csöt telepít, állami hitellel. — Ha sikerülne előbbre hozni, 1968 helyett 67-re a beruházásokat, megrövi­dítenénk az éveket, előbb hozna hasznot a gyümöl­csös, több jutna a tagok­nak — fejezi be Kövér Jó­zsef tanácselnök, aki nem személyes gondjait, hanení a község életének problé- máit mondta el, melyek megoldása a jövőtől f főképp az emberek igyeke­zetétől várható. iá

Next

/
Oldalképek
Tartalom