Kelet-Magyarország, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-02 / 259. szám

Brezsnyev tbiliszi beszéde a szocialista országok akcióegységéről, a harcoló Vietnam támogatásáról Tbiliszi (TASZSZ) A tbiliszi sportcsarnok­ban kedden ünnepi gyűlés keretében nyújtotta át Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára a Grúz SZSZK-nak adományozott Lenin-ren- det. A gyűlésen a köztár­saság dolgozóinak több ezer képviselője vett részt. Ebből az alkalomból Brezs­nyev elvtárs beszédet mon­dott. Az utóbbi időben sokat tettünk a testvéri szocia­lista országok barátságá­nak, összeforrottságának és kölcsönös segélynyújtásá­nak fejlődéséért — mon­dotta Brezsnyev. Mind a szocialista kö­zösségen belül, mind pedig a kommunista világmozgalomban egy­re erősebben jut ér­vényre az a törekvés, hogy közös akciókat fejtsenek. Politikailag rendkívül fon­tosak azok a nyilatkoza­tok, amelyeket Bukarest­ben fogadtak el Vietnam, valamint az európai béke és biztonság megerősítésé­nek kérdésében. Kilenc szocialista ország pártvezetői és kormányfői a Szovjetunióban megtar­tott szívélyes, őszinte lég­körű találkozóikon meg­vitatták a nemzetközi po­litika kölcsönös érdeklő­désre számot tartó kérdé­seinek széles körét. A szovjet emberek ke- zemunkája nyomán félel­metes fegyver kovácsoló- dott ki, valóban hatalmas erő teremtődött — hazánk, barátaink és szövetsége­seink biztonságának meg­felelő biztosítéka. Az imperializmus vietna­mi tombolása idején az akcióegységhez való vi­szony lett a nemzetközi felelősség, a haladás és a forradalom eszméi iránti odaadás döntő kritériuma. Ezzel kapcsolatban kénytelenek vagyunk határozottan elítélni a KKP és a KNK ve­zetőit. A kínai vezetők semmibe véve a proletár interna­cionalizmus alapelveit, el­utasították a Szovjetunió' és a többi szocialista or­szág minden olyan javas­latát, amely a testvéri Vietnam megsegítésére irá­nyuló akciók összehangolá­sára vonatkozott. A Szovjetunió tovább­ra is sokoldalú segít­séget fog nyújtani a harcoló Vietnamnak. Tudjuk, hogy a többi szocialista ország is ezt az irányvonalat követi. Az élet szorosan össze­fonta a szocializmus, va­lamint a felszabadító moz­galmak érdekeit. Ezen erők összefogása a fontos nem­zetközi kérdések megoldá­sában, a népek békéjének és biztonságának hatalmas tényezője lett. Meg vagyunk győződve arról, hogy a béke és a nemzetközi biztonság ér­dekében együtt lehet mű­ködni azokkal a nyugati kormányokkal, politikai és közéleti személyekkel, amelyek, illetve akik va­lóban készek követni a kü­lönböző társadalmi rend­szerű államok békés egy­más mellett élésének el­veit. Az ENSZ találhat ön­magában elegendő erőt ahhoz, hogy a béke hasznos eszközévé vál­jék. A Szovjetunió a jövőben is kész hozzá­A'ycr.s Rezső beszéde a Bács-Kiskun megyei pártértekezleten járulni az ENSZ haté­konyságának fokozásá­hoz. Az SZKP Központi Bi­zottsága és a szovjet kor­mány nemzetközi kérdé- sekben a jövőben is szi­lárdan fogja követni azt a lenini irányvonalat, ame­lyet az SZKP XXIII. kong­resszusa egyhangúlag ha­gyott jóvá. Brezsnyev j hangsúlyozta a XX. és a I XXII. pártkongresszus ha- I tározatainak óriási szerepét majd rámutatott arra, hogy' j a XXIII. kongresszus olyan gazdasági és társadalmi politikát dolgozott ki, amely I alaposan számot vet a ; kommunista építés új szakaszának körülmé­nyeivel. Hangsúlyozta, hogy a szov­jet társadalom egyik fő mozgatóereje az ország határain belül élő népek barátsága. Emlékeztetett arra, hogy Grúzia dolgo­zói aktívan részt vettek az ország, oroszországi munká­sok és parasztok forradal­mi harcában. „Itt a tbiliszi vasúti járműjavítókban, az olajkutaknál, a mangánbá­nyákban és a szénbányák­ban — mondotta — felhí­vásként hatott Aljosa Dzsaparidze, Lado Kecho- veli, Filipp Maharadze, Szergo Ordzsonikidze, Jo- szif Sztálin, Alekszandr Culukidze, Miha Chakaja és más lánglelkű forradal­márok mozgósító bolsevik szava.” A Lenin-rendet átnyújt­va Brezsnyev kijelentette, hogy a kitüntetés megér­demelt elismerése annak a hatalmas munkának, amellyel a grúz nép járul hozzá a közös ügy — a világ első kommunista társadalmának megterem­téséhez. A gazdasági reformot kommunista következetességgel keli megvalósítani Bács-Kiskun megye több, mint száz helységének kom­munista küldöttéi hétfőn és kedden Kecskeméten tar­tották megyei pártértekezle­tüket. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Nyers Rezső, az MSZMP Po­litikai Bizottságának pót­tagja, a Központi Bizottság titkára. — Sokan felteszik a kér­dést: visszafizeti-e szocia­lista mezőgazdaságunk a rá­fordított jelentős társadalmi befektetéseket? — mondot­ta többek között. — Már a második ötéves tervidőszak eredményeinek ismeretében is határozott igennel vá­laszolhatunk a kérdésre. A párt és a kormány to­vábbra is minden módon elősegíti a mezőgazdaság fejlesztését, s különös figye­lemben részesíti az élelmi­szertermelést, amely változat­lanul fontos szerepet játszik a lakosság ellátásában, az életszínvonal alakulásában. Müiákka! „üdvözölték“ a szabadságharcosok a dél vietnami bábkormány nemzeti ünnepét Saigon (MTI): A szabadságharcosok ak­náinak robbanása ébresztet­te fel kedden, a hivatalos dél-vietnami nemzeti ünne­pen Saigon lakóit. Bár a rendőrség, a hadsereg és az amerikai biztonsági szol­gálat óriási erőfeszítése­ket tett, még az erőde­monstrációnak szánt felvo­nulás kezdete előtt, reggel hét óra tájt egymás után több robbanás rázta meg a dísztribün környékét a Sai­gon! katedrális előtti té­ren. A robbanások zajára ameri­kai katonai rendőrök ro­hantak lövésre kész fegy­verrel a helyszínre: de míg a merénylőket keresték, újabb lövedékek robbantak. Bebizonyosodott: a partizá­nok magában Saigonban is akkor csapnak le, amikor akarnak. Ky tábornok elrendelte, hogy a felvonulást mégis tartsák meg. A rendezők gondoskodtak elefántokról, népviseletbe öltözött cso­portokról és a dísztribün előtt — ahol Ky és Thieu államfő is ott volt az ame­rikai és többi külföldi csa­patok is elvonultak. Felvo­nulás közben a szabadság- harcosok aknavetői újból tűz alá vették a teret. A dísztribün közönsége hasra 1966. november 2. vágta magát, a tömeg pá­nikszerűen menekült. A két tüzérségi támadásnak a hír- ügynökségi jelentések sze­rint nyolc halálos áldozata és mintegy harminc sebe­sültje van, köztük amerikai, dél-vietnami katonák. Több, mint egy félóráig tartott, amíg ismét helyreállt a rend. Ezt megelőzően a salgoni szabadságharcosok elsül­lyesztették az amerikaiak egyik aknaszedőhajóját a Long Tau folyón. Az ak­naszedő hét főnyi legénysé­ge elpusztult. A folyó több napra használhatatlanná vált a hajózás számára. Az észak-vietnami fővá­rosban hétfőn sajtóértekezle­tet tartott az amerikai im­perialisták vietnami hábo­rús bűneinek kivizsgálására alakult bizottság. A sajtóértekezleten be­mutatták az újságíróknak a barbár amerikai bombázá­sok három áldozatát. A 17 éves Thai Binh Dán testét napalbomba által okozott szörnyű égési sebek borítot­ták, a 31 éves Tran Thi Van egy légitámadás során szen­vedett súlyos sérülést. Az újságírókat különösen megrázta annak a csecse­mőnek a látványa, aki még megszületése előtt sebesült meg az arcán: Ngoc Bao édesanyjának testét bomba- repesz járta át. Pnam Ngoc Thac, a VDK egészségügyi minisztere, a vizsgáló bizottság elnöke két nyilatkozatot ismertetett, az egyik az amerikaiak vietna­mi bűneiről, a másik az Egyesült Államok agresszió­járól, a béke és az emberi­ség elleni merényletéről szóL Az első nyilakozat rámu­tat, hogy az amerikaiak va­lósággal kísérleti terepként használják fel Vietnamot: Dél-Vietnamban a tüzérségi és légibombázás után az amerikai csapatok átfésülik a falvakat. Felrobbantva a föld alatti óvóhelyeket, ahol a lakosság menedéket keres. Felgyújtják a rizsraktára­kat, nőket erőszakolnak meg, megkínozzák és meg­ölik a békés embereket. Tüzetesen megvizsgálják továbbá miként lehetne a termelőszövetkezeteket anya­gilag méginkább érdekelt­té tenni a népgazdasági fel­adatok megvalósításában. Foglalkoznak a garantált munkadijazás szélesebb körű bevezetésének gondo­latával, s különböző szociá­lis problémákkal. Ilyen tö­rekvés például, hogy a nyug­díjak összege mindinkább megközelítse az üzemi dol­gozók öregségi ellátásának színvonalát. Hangsúlyozta: feladataink sikeres megoldásához elen­gedhetetlen a szocialista népgazdaság mechanizmusá­nak átalakítása, korszerű­sítése. A gazdasági mecha­nizmus* reformjára köz­pontilag kidolgozott irányelveket kommunista következetességgel kell meg­valósítani a gazdasági élet minden területén. Tüntetés az NSZK-ban a szükségtörvény ellen Frankfurt: Mintegy 24 000 ember tüntetett Römerbergen a szükségíörvény ellen. A felirat: „A szükségállapot politi- , kaja elfojtja a demokráciát”. | (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) I Urbán Ernő: Két tánc között — A háztájinak. — Aha. Hogy azt hogy dédelgette, hogy megápol- gatta?! Még a vizes cseb­ret is képes volt a térdére venni, hogy annak a butus, ügyetlen kis jószágnak könnyebben essék az ivás. — Aztán mi lett? — sür­gettem szamár fejjel az asszonykát, holott nyújta­nom kéne az élvezetet, me­lyet megkapó, mélyen át- érzett emlékeivel szerez. ,— Mi lett? — kapja fel s fújja szét a kérdést, ahogy falusi gyermekek a zsibavirág bóbitáját szok­ták. — Semmi. Semmi kü­lönös. Jött a második esz­tendő, nekünk Gézával a házasságban, Ferenc apá­nak pedig a közösségben a második, s amikor ismét nyaralni érkeztünk, azzal fogadott, valami hihetetle­nül finom, szemérmes büszkeséggel azt újságolta, hogy ő bizony... funkciót vállalt. — Funkciót? — Úgy ám, mégpedig... rászabottat, teljességgel az ő pedáns, alapos, szigorú természetének valót. Mag­táros lett. — Képzelem: micsoda rend, micsoda agályos kicentizett beosztás van abban a raktárban. — Van is! — vágja rá hetykén az asszonyka. — Láttam, onnan tudom, hogy néha ebédet vittem neki. — Maga? A pesti me­nye? A „doktornő, drága’? Na, az is szenzáció lehe­tett ám és nem is kicsi, hogy maga ebédet hord az apósa után! S az öreg? — Mit mondjak? Tilta­kozott, de boldog volt. Bol­dog és büszke. Hanem... folytatnám s azzal, hogy talán harmadszor indul­hattam hozzá, s már előre élveztem, hogy micsoda édes, brummogó reveren­dával fogad majd, amikor a szélcsapott, kitámasztott ajtóhoz érve az elnök, Kondor Béni harsogása ál­lított meg. Nagy darab, DONYECK Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök kedden az ukrán ipar fővárosába, Do- nyeckbe érkezett. Koszigin találkozót a helyi vezetők­kel, majd megtekintette az Oktyabrszkaja szénbá­nyát. ADDISZ ABEBA Tanzánia és Libéria az utolsó pillanatban nem vállalta, hogy részt vegyen a Ghánába és Guineába utazó delegációban. A kül­döttségnek azt a feladatot szánta az Afrikai Egység­szervezet, hogy eszközölje ki a Ghánában önkényesen letartóztatott guinea! kor­mányküldöttség szabadon bocsátását. Az AESZ a két ország helyére a kinshasai Kongót és Kenyát válasz­totta. Kedden reggel Bom- boko kongói külügyminisz­ter, Murumbi kenyai alel- nök és Williams, Sierra Leone tájékoztatási mi­nisztere, elindult Accrába és Conakryba. MOSZKVA Moszkvában a politikai kiadó gondozásában megje­lent az SZKP XXIII. kong­resszusának teljes anyaga, úgynevezett „gyorsírásos jegyzet” formájában. A kétkötetes munka tartal­mazza az összes beszámoló­kat, felszólalásokat, hatá­rozatokat, a kongresszus külföldi vendégeinek fel­szólalásait, a külföldi üd­vözleteket. A második kö­tetet névmutató egészíti ki. NEW YORK Az ENSZ közgyűlés po­litikai bizottsága folytatta annak a szovjet határozati javaslatnak a megvitatását, amely sürgeti, hogy az államok mondjanak le az atomsorompó-egyez- mény megkötését akadá­lyozó mindenfajta tevé­kenységről. TIRANA Kedden megnyílt az Albán Munkapárt V. kongresszusa — jelenti az ATA hírügynökség Tira­nából. A kongresszus első napján Enver Hodzsa tar­totta a Központi Bizottság beszámolóját. UJ DELHI Uj Delhiben hivatalosan bejelentették, hogy no­vember elsejétől új köz- igazgatási egységet terem­tettek. India 17. államát, Harianát, amely az ország északkeleti részén fekszik, Punjab állam hét megyéjé­ből alakították ki. A nyolc­milliós állam hivatalos nyelve a hindi, fővárosa: Csandigarh. SZÖUL Johnson amerikai elnök, aki a dél-koreai Szöulban tartózkodik kedden délelőtt egy órát tárgyalt Pák Csöng Hi államfővel. A dél-koreai szakértők em­lékiratot nyújtottak át az amerikai kormánynak. Az AFP értesülése szerint Dél-Korea évi 200 millió dolláros katonai segélyt kért Amerikától. súlyos egy ember ez a Kondor Béni. Igazi csűr­kapu. A hangja meg har­sog, akár a rézkürt. Ak­kor is harsogott: Kondor: Igenis, kiabálok! En tisztelem becsülöm ma­gát, de az igazságot ma­gának is szemébe mon­dom, Ferenc bátyám. Ha­talmaskodott, az én dol­gomba ártotta magát... Mi az, hogy nincs rá szükség, hogy mától fogva felesle­ges itt Jeges Imre? Miért lenne felesleges? Talán mától fogva nem kell méréskor a zsák száját tar­tani? Magától mászik a gabona a zsákba? Halljam: mért küldte el, mért nem állja Jeges Imrét? Kivel akarja felcserélni. Ferenc apa: Senkivel. Osszad be máshova, ne­kem a jövőben nem lesz szükségem zsákos embere. Kondor: Nem lesz... Nem-e? Es mért nem lesz? (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom