Kelet-Magyarország, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-02 / 259. szám
Mártírjainkra emlékezünk A szabadság országútiét minden történelmi koron át vértanuk áldozata szegélyezte. Fájdalmas sajátja az emberi sorsnak, hogy a béke és a szabadság olyan földből sarjad, amelyet hősök, mártírok, ártatlanul elveszejtett emberek kihullott vére öntözött. Amikor 1956 októberének végén és novemberének első napjaiban hazánkon végigsöpört az ellenforradalmi lázadás szennyes vihara, a gyűlölet elszabadult vérebe a magyar nép legjobbjává támadt. Többszörös bűnözők, züllött alakok, söpredék elemek vettek részt a gyalázatos embervadászatban, s öldököltek a- barrikádokon. Nem önmaguk nevében tették, hanem azok bosszúját lihegték, akik a nép szabadulását kereső forradalmában alul maradtak, hatalmukat s vagyonukat vesztették. Durva ütleget, gyilkos golyót és akasztófát szántak a véres bosszú és leszámolás szenvedélyében felizzott gyűlölködők azoknak, akik a magyar népet a maguk emberségére eszméltették, jussának birtokába segítették, s egy tiszta, értelmes életért folyó küzdelemre vezették. Ezreket, tízezreket szántak erre a sorsra, hullahegyeken át akartak hatalomra törni. A fegyveres ellenforradalom mártírjainak testén akadt fenn az ütés. amely- lyel a népre akartak sújtani. A mártírok arca fogta fel az ökölcsapást, amelyet a kisajátított gyárosok a munkásságra, a földjüktől megfosztott földesurak a parasztságra, a birtokukból kiakolbolított bányabárók a bányászságra akartak mérni. A mártírok nyakán feszült meg a hurok, amivel imperialista ellenségeink az egész magyar nép szabadságát akarták megfojtani. A mártírok testéről tépték le a ruhát, s ezzel az egész népet akarták lemezteleníteni. A mártírok holttestét gyalázták meg, mert az egész népet gyalázatba akarták rántani. A vértanuk teste földre omlott a gyilkos erőszak csapásai alatt, de estében is fölfogta a pusztító halált, amire népünk színejavát ítélték. Mártírhaláluk sok ezernyi társuk, mi több: mindannyiunk menedéke volt. Emlékezzünk a mi megyénk, a mi szülőföldünk mártírjaira, köztük elsősorban a budapesti pártház védelmében elesett Mező Imrére, Csályi Ferencre, Ma- tolcsi Gerzsonra és a többiekre. Akár fegyverrel a kézben, szemtől-szembe álltak az ellenséggel, akár orvgyilkosok áldozataivá lettek, értünk estek el a népi hatalomért vívott harcban. Meghaltak, hogy mi békére lelhessünk és szabadon élhessünk. Kik voltak, milyen emberek voltak? A mi embereink voltak. A magyar nép hű fiai, lányai. Pártmunkások, a dolgozó emberek soraiból kiválasztott közösségi vezetők, karhatalmi tisztek és 'katonák- Bármely posztra állították őket társaik, szívükkel, értelmükkel, erejükkel a nép ügyét szolgálták és védelmezték. Legtöbben kommunisták voltak. Hivatásuk volt hát a nép szolgálat^, s kötelességük, hogy tc-bbet fáradjanak, mint mások. Munka és küzdés töltötte be hétköznapjaikat, a közösség öröme ragyogta be ünnepeiket. Másokért éltek és másokért faltak meg. Emlékezzünk ma azokra a hősökre is, akik velük együtt haltak: a testvéri szovjet nép katonafiaira, önzetlenül siettek segítségünkre a bajban, azéri szálltak csatába, hogy segítsenek megmenteni a Vandál ellenforradalmároktól mindazt, ami népünknek drága, hogy gyorsabban elmúljon a fejünk fölül a fehér veszedelem. Azért estek el, hogy szabad hazánk földjén ismét a békés munka szerszámai vegyék át a fegyverek helyét, hogy kihulljon a fegyver a lázadók és megtévesztett, fiatal áldozataik kezéből is. Tíz év, egy fáradságos, de bíztató eredményekben gazdag évtized múlt el azóta, hogy mártírjaink friss sírhantjai felmagasodtak a temetőkertekben. Miközben dolgoztunk és küzdöttünk, velünk volt az ellenforradalom mártírjainak emléke, példája, szelleme. Bátorított és erősített bennünket, akik azért az ügyért élünk, amelyért ők meghaltak. Áldozatukat, vértanuságuk buzdító intelmét sohasem feledjük. Rendezvények it vietnami nép támogatására Kiváló határőrök Őszí es5 áztatja a laktanya udvarát. Víz csillog az út mélyedéseiben, amely körbefutja az alakuló teret- Ázik a kapuügyeletes, sapkáján végigfutnak a cseppek, lecsurrgnnak a sapka ellenzőjén. Víztől sötétedik már a zubbonya is, amikor megjönnek az első vendégek. Fejkendős nénikék, keményszárú csizmát húzott férfiak, divatos esernyő alá bújt fiatalok. Vendégek, meghívottak. Az ügyeletes ismeri őket, nem először jönnek, a legjobb határőrök hozzátartozói, szabolcsi, szatmári emberek, valakijük itt ezen a vidéken őrzi a határt. Azt a kopaszodó férfit is ismeri, aki most jön, ott volt a vizsgán, amikor a fia, Ichnát Béla elérte a kiváló határőr szintet. Pestiek, ök jöttek a legmesszebbről. Hárman: apa, anya és a fiatalasszony. A laktanya ünnepi külsőt öltött A díszszázad ott áll a parancsnoki épület előtt — ők kísérik a zászlót. Csizmájuk keményen csattan a kövezeten, fehérkesztyüs kezük egyszerre lendül. Jönnek keményen, ünnepélyesen. A többiek ott sorakoznak az alakuló teret körbefutó úton. Vezényszó harsan. Kardok villannak, kezek szorulnak a fegyver tusájá- ra, s egyszerre röppennek a fejek a zászló irányába. I e / e nt é stétel és parancsfelolvasás. -,A belügyminiszter 1966. október 29-i napiparancsa: Az elmúlt kiképzési évben a pártkongresszus tiszteletére indított szocialista versenyben, a határőrizetben, valamint a kiképzésben élenjáró alegységeknek és határőröknek a „kiváló” címet adományozom...” Vigyázzmenetben jönnek a parancsnokok. Oklevelet kapnak, jutalmakat — ők veszik át a büszke címmel járó, a sok munkával, áldozatokkal kiharcolt kitüntetés jelképeit. Aztán az arcvonal elé lépnek a katonák. Azok a fiatalok, akik példamutatásukkal, viselkedésükkel a határőrizetben tanúsított magatartásukkal kiérdemelték a „Kiváló Határőr” kitüntetést. Huszonhatan vannak. Zömmel szabolcsiak, szat- ttáriak, akiket ideköt a család, az élet ezernyi szála. A katonák keményen néznek a parancsnok szemébe, amikor mondják: A dolgozó népet szolgálom. A szülők, feleségek, hozzátartozók feszülten nézik, amíg pereg a díszünnepség. Hosszú a parancs, tengernyi név hangzik. A parancsnokság alegységei határőrsei dereka s munkát végeztek. Tisztek, tiszt- helyettesek, sorállományu- ak igazi közösségé forrtak össze az egy év alatt. Most együtt örülnek. Ahogy véget ér az ünnep, s kemény léptekkel elvonulnak a katonák, egyetlen ünneplő család az egész laktanya. A parancsnok mondja: jövőre újra neveztek a versenybe. Egy néni szorongva kérdezi: ugye nemsokára hazajössz szabadságra, kisfiam? Mert elférne ám egy kis segítség otthon! A határőr helyett parancsnoka felel: „Otthon lesz a fiú hamarosan. Rászolgált. Tíz napra hazaküldjük.” Az eső mindenkit fedél alá küld. A látogatószobában párokra szakadva beszélgetnek. Néhol egy-egy szülőt öten-hatan is közrefognak. Falubeliek. Nemrégen jártak ugyan otthon, de azért jólesnek a hazai hírek. Ichnát Béláék már készülődnek. Űk Pestre mennek. Az apa éppen a parancsnoktól búcsúzik, a beszéd foszlányai át-áttörik a terem zsongását. — Jó határőr a fia, büszkék vagyunk rá — mondja a parancsnok, amikor búcsúzik. öröm ez, nagy öröm, már ezért az egy mondatért érdemes volt ide utazni. A látogatók lassan elfogynak, az utolsó pár búcsúzik a kapuban. A kapu ügyeletes félrehúzódik egy kicsit, s csaK amikor átlépdel a laktanya előtti tócsán a fiatalasszony, akkor áll ismét ki az őszi esőbe. Zubbonya átázott, sapkáján tócsákba gyűlnek, s az ellenzőn szép lassan lecsorognak az esőcseppek. Nyírbátor, 1966. október 31. Pallai János A vietnami nép megsegítésére Indított mozgalom tapasztalatairól, feladatai, ról tanácskoztak Nyíregyházán a Hazafias Népfront társadalmi és tömegszervek megyei vezetői. Megállapították hogy a megye dolgozói is szolidárisak a szabadságáért harcoló vietnami néppel. Ez nemcsak abban jutott kifejezésre, hogy felemelték tiltakozó szavukat az amerikaiak barbár cselekedetei ellen, hanem abban is, hogy anyagilag támogatták a távol-keleti népet. A dolgozók jelentős része általában egy napi keresetének megfelelő ösz- szeget ajánlott fel erre a célra. Számos üzemben, termelőszövetkezetben szervezték meg a vietnami műszakot, s az akcióból szinte a társadalom minden rétege — munkás, paraszt, értelmiségi, alkalmazott, szövetkezeti dolgozó kisiparos, háziasszony stb. — kivette részét. Az értekezlet résztvevői elhatározták: az év hátralévő részében még újabb akciókat kezdeményeznek. Elsősorban szaporítják a műsoros rendezvények számát, s ezek egy részének bevételét a vietnami nép megsegítésére, főként az egy iskola, egy kórház felépítésének támogatására fordítják. 24 millióval több termék Szabolcs állami gaz óságainak kongresszusi hé sülődése 24 millió forint fölé emelkedett a megyében az állami gazdaságok kongresszusi vállalásainak értéke. A gazdaságok terméshozamok növeléséből 15, jobb áruértékesítésből és minőségjavításból több, mint 5, önköltségcsökkentésből és anyag-alkatrész- megtakarításból közel 4 millió forint értékben teljesítik túl terveiket. Az első félévi értékelés közel 6 millió forint teljesítést állapított meg, s a termések zömének betakarítása és ér. tékesítése még azután következett. Tejértékesítésből a gazdaságok a harmadik negyedév végéig az előirányzott 5 millió 752 ezer literrel szemben 6 millió 276 ezer liter tejet értékesítettek. Az egész évi tervet pedig mintegy 4 százalékkal haladják meg, ami 304 ezer liternek felel meg. Tojásból az éves terv 2 millió 700 ezer darab, az év első háromnegyedében az elért eredmény 2 millió 730 ezer; ebből év végére mintegy 25 százalékos tervtúlteljesítés várható. A Fehérgyarmati Állami Gazdaságnak baromfihúsból évi értékesítési előirányzata 2578 mázsa, s az eltelt háromnegyed évben már 2857 mázsát értékesített. Egy kiló sertéshús előállításánál közel fél kilóval csökkentették a takarmányfelhasználást a gaz. daságok. Termelési önköltség csökkentésére 7 gazdaságnál több mint másfél millió Otthagyja-e faluját Angyal Károly ? Az a gond foglalkoztatja ifjú Angyal Károlyt: hagyja-e el év végén megint a szülőfalut? Egyszer már elment Jánkmajtisról, égé- % t szén a fővárosig, de a Honvágy hátraarcot csináltatott vele. Meg aztán nem is akármilyen a Dózsa Tsz. Először vezette be a megyében az állami gazdaságokhoz hasonló teljesítménybérezést. Havonta fizeti meg, ki hogy végzi el a rábízott munkát. A keresettel hát nem lenne baj. A sérelem Gépkocsivezetői jogosít, ványa van. A szövetkezet ilyen munkakörben nem tudja alkalmazni. A régebbi sofőr minden tekintetben megfelel. Neki traktorra jutott hely, amikor első elmenetele után visszatért a falu közösségébe. Egy ideig. Majd onnan is leszállították. Szerinte jogtalanul. — Tavasszal meg a brigádvezető játszott ki velem. Építkezésbe kezdtem, nem volt időm a határba menni, felfogni a rám jutó kukoricaterületet. Erre Gyuri bácsi, a brigádvezető, tudtom nélkül odaadta másnak. így a napraforgóföldet sem vállaltam fel. Adják azt is annak, mondtam, akinek a kukorica részemet. Ha ők tromfoltak, én is. Végül a napraforgó meg nem kapálásáért 275 forintra büntetett a vezetőség. Megfizeti az atyaisten, nem én! Sérelmezi, hogy az építkezéséhez kapott fuvarokért is többel terhelték, mint illett volna. — Eszembe s» jutna elmenni, ha a velem történtek nem keserítenének. Aki forint felajánlás történt, anyag-alkatrész megtakarí. tásból pedig hat gazdaság 2 millió 400 ezer forintot akar elérni. A jó munkát dicséri, hogy a nyári gyümölcsök értékesítésénél az export aránya a tervezettnél jóval felül volt. Meggyből és cseresznyéből a 200 százalékot is megközelítette a terven felüli hozam, míg almából mintegy 10 százalék az előirányzatnál bőségesebb termés. A gazdaságok dolgozói, vezetői becsületes igyekezettel munkálkodnak azon, hogy a kongresszusi versenyvállalásokat túlteljesít, sék. A nyíregyházi Ilona tanyai gazdaságban az egyes üzemrészek vállalásaiknak már 100 százalékban eleget tettek, mások 70—80 százaléknál tartanak. Ahol elérték a vállalási szintet, újabb felajánlások születtek, s az ilyen pót- vállalások értéke meghaladja a 70 ezer forintot. (ab) ICísérBef hoBnokhetonb”okk készítésére Érdekes kísérletet folytatnak az EM Szabolcs megyei Állami Építőipai': Vállalatnál a szabolcsi homok habosított formában való felhasználásával. A vállalat a kutatóintézetekkel együttműködve ösz- szeállít év végéig egy kétszintes épületet a habosított homokbeton blokkokból. Ha a kísérlet beválik, akkor a megyében mindenütt lehet majd helyi anyagból ilyen blokkokat készíteni. Ez — a szakemberek szerint — igen megfelelő a kézi falözásnál. A habosított homokbetonblokk könnyebb, mint a tégla, bár nem erősebb így legfeljebb kétszintes épületeknél lehet majd felhasználni. Vífceitákáz a Búza téren A Szabolcs-Szatmár megyei műszaki napok keretében érdekes „kiállítás” nyílt kedden a nyíregyházi Búza téren. A Szatmárvi- déki Faipari Vállalat dolgozói beszállították Mátészalkáról azt a variálható elemekből összeállított víkendházat, mely a közelmúltban megnyerte a keres, kedelmi szakemberek tetszését. Amennyiben fokozódik a kezdeti érdeklődés, a szálkái vállalat megkezdi legújabb termékének sorozatgyártását. Tekintettel arra, hogy a faház elemei tetszés szériáit építhetők be a készítők remélik; a megyei kereskedelmi vállalatok vezetői is felfigyelnek a lehetőségre, s a peremkerületekben, vagy az új városrészekben elárusító pavilonokat állítanak majd fel azokból. A nagykállói és baktaiórántházi járásban befejezték az őszi vetést Két járásból — Baklalórántházáról és Nagy kálidból— jelentették, hogy október végéig befejeztek az őszi kenyérgabona vetést. Az igen jó termést adó kapások betakarítása mellett mind a két járásban a vetést nemcsak idejében, de jó minőségben is végezték. itt nem él meg, mehet akárhová. Az ellenérvek A tsz elnöke egyéves tanfolyamon van. Garda József szeptember óta helyettesíti, nem sokat tud az ügyről. A kifogásolt korábbi intézkedéseket egyszemélyiben nem változtathatja meg. Szerinte a felülvizsgálatukról lehet szó. S ameny. nyiben mód van rá, közös nevezőre jutni. Hiszen a tsz-ben minden dolgos kézre szükség van. — Csak- hát, a Karcsiban is van valami. Dacos, könnyen hevü- lő természetű, s olyankor csak a magáét hajtogatja. Cséke György brigádvezető emlékszik a kifogásolt földvitára. Tudtával ifjú Angyal Károly is „kihúzta a maga nyilát”, mikor a növénytermesztésbe osztották, a munkából azon-. ban elmaradt. Vezetőségi határozatra adta a kukorica területét annak, aki művelését vállalta. A napraforgó kétszeri kapálásának költségével pedig megterhelték. Hogy a közösből kapott fuvarokért többet számoljanak, ugyan miért? Ki érdeke? A gépről való leszállítással kapcsolatban a fő- agronómus elmondja, hogy több talajmunkát akart igazoltatni, mint amennyit vég. zett. — Felcsattant és kijelentette. ha nem számolják el amennyit mond, ott egye a fene a gépet, ahol van. A türelem kevés Az apát almaszüreten találom. Restelli a dolgot. — Szóval se mentem én a fiút. De azért... A vezetőség másképp is bánhatna vele. Fiatal, türelmetlen. Aztán, más a gépkocsi, más a traktor. Gyakoroltatni kellett volna, inkább kevesebb fizetésért, a tapasztaltabbak segítségével. Nagyobb figyelemmel lehetnének az építkezésére, ami miatt a nyáron nem tudott rendszeresen a szövetkezetben dolgozni. De bizonyítja, hogy itt akar élni. Érvek és ellenérvek csatázása. S hol az igazság? Látszólag mindkét oldalon. Éppen ezért arra van szükség, hogy a véleményeket egyeztessék. A türelmetlenség, felületes ítélkezés Itt sem jó tanácsadó. A vezetőség részére abban látszik a tennivaló, ahogy az apa javasolja. Az elnökhelyettes véleménye is lehet kiindulópont. A közösségi rend, fegyelem betartásával. Ifjú Angyal Károlynak sem árt önmagába tekinteni. Mérsékelni hirtelen természetét A kölcsönös megértést nem elég egyoldalúan követelni. Még csak latolgatja, hogy talán ismét útra kelne. A saját új ház most még inkább visszahúzná a szívét. Asztalos Bálint
