Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-02 / 233. szám

A fogyasztási cikket gyártó ipar 1966. évi ű|donságai Könnyű, vékony, tarlós es gyariieteHea Új anyagok, új fazonok a textil- és ruhagyárakban (Tudósítónktól) A címben felsorolt tulaj­donságok nem egyetlen új textília dicséretes jellemzői: követelmények, s ma már nagyrészt teljesített követel­mények textilgyáraink új anyagainál. Csak így tarthat­juk meg helyünket a világ­piacon: a textilipari terme­lés 35%-át 100 országba ex­portáljuk, a pamutipar ter­melésének pedig 50%-a ke­rül külföldi vevőkhöz. Ilyen magas exportaránnyal a vi­lág egyetlen országának pa­mutipara sem dicsekedhet! Nyolc dekás pulóver A Hódmezővásárhelyi Kö­töttárugyárban kötik a hab­könnyű, s mégis meleg 8 de- kás pulóvereket, fele-fele: Polyamid és Acryl fonalból, a merinói juhtenyésztőknek úgylehet, nem kis bosszúsá­gára. A vásárhelyiek puló­vere élénk, változatos színek­ben készül fiatal és fiatalabb (női pulóverről van szó) vá­sárlók igényeit egyaránt ki­elégítve. Könnyen mosható, gyorsan szárad, vasalni nem kell, kézitáskában, összegyűr­ve hordható, viseléskor a test melege azonnal kisimít­ja. A vásárhelyiek másik pu­lóvere Trilobál és gyapjú ke­verékéből készül. Fazonja a twistpulóverhez hasonló, csak tartósabb, szebb esésű — a gyapjufonal adja ezt a tulajdonságát — és csillogó, színjátszó hatású. Rövidesen megérkezik a boltokba a Váci Kötöttáru- gyár új női tréningruhája, kreppnylon és perionfedésű anyagból. Ez az új tréning­ruha a pamutból készülttel szemben tartósabb, méret- tartóbb, rugalmasabb, mele­gebb és szebb színű. A Buda­pesti Finomkötöttárugyár szeptembertől kezdve folya­matosan több ezer jersey kosztümöt küld piacra: meg­jelent már az üzletekben bánion és pojyeszter keveré­sű férfi ingpulóvereivel is. A Debreceni Ruhagyár ter­vezői most rendszeres piac­kutatásra tértek át, s heten­ként egy-egy napot az áru­házakban töltenek, a vásár­lók kívánságait „első kézből” akarják megismerni, hogy gyorsabban kielégíthessék az igényeket. A piackutatás eredménye, hogy máris négy új termék gyártását kezdték me, s rövidesen szállítják is a mikropliszés terlysterszok- nyák, a plisszírozott szok- nyájú triacetát selyemruhák, és a selyemmel bélelt kis­kosztümök és ruhák első so­rozatait. „Pátosz“ — pátosz nélkül Csendben, szerényen, de a nemzetközi piac szorító kö­vetelésére — nagyon gyorsan készítették el a Gyapjúmosó és Szövőgyár szakemberei új kelméjüket, a „Pátosz”-t. Bár a pátosz nem illik dicsére­tükhöz — a mindennapok te­endőit látták el jól, — ám azért valamivel nagyobb hír­verést csaphattak volna mun­kájuknak, vagy legalábbis az eredménynek. Ez az új szö­vet ugyanis megérdemli a fi­gyelmet. Az idén 200 ezer négyzetmétert gyártanak be­lőle a belkereskedelemnek, s 200 ezret a külkereskedők­nek. Gyűrtelenítették, s — így mondják a szakemberek hőrögzitették, tehát a mosást is állja a „Pátoszból” készült leányka és női ruha, leányka és fiú pantalló, zakó vonala, és éle. Testvére a „Suma” még edzettebb anyag. Férfi és kamaszöltönyöknek feldol­gozva kerül majd forgalom­ba. A Magyar Posztó új női ruhaanyagának a „Lektor”- nak összetétele 65% poliész­ter és 35% viscosa szál, s a keverék előnye, hogy a „Lek­torból” készített ruha szebb esésű, lágy, simulékonyabb, 160 éves a megye legöregebb középiskolája A szlovák telepesek utódai egyházuk tanácsülésén mond­ták ki 1806 augusztus 20-án: „Az most a mi szándékunk, hogy oskolai intézeteink je­len állapotját feljebb emel­jük, s ezáltal... gyermekeink­nek utat nyissunk a nagyobb tökéletesedésre.” Elhatározásuk komolyságát bizonyítja, hogy 1806 szep­temberében Karlovszky Jó­zsef meghívott eperjesi pro­fesszor vezetésével megkezdő­dött a felsőbb oktatás Nyír­egyházán, négy évfolyammal. Az iskola Sexty András épí­tészmérnök tervei alapján készült. A tantermi anyag mai szemmel nézve kezdetleges volt, túltengett benne a val- lásismeret-anyag, de jelen­tős szerepet kaptak a ter­mészettudományok is. Ebből a szerény keretek közt mű­ködő iskolából, az itt szerzett alapokkal indulhatott Korá­nyi Frigyes orvosprofesszor, és Jurányi Lajos természet- ' rajztudós a világhír felé. 1843-ban már tudományos könyvtárral rendelkezik az iskola. A Kossuth emlékala­pítvány Bencs László városi tanácsos ötlete volt. 1889 már­cius 15-én, az ünnepet követő társas vacsorán úgy határo­zott az egybegyűlt polgárság, hogy Kossuth Lajos nevére ezer forintos alapítványt lé­tesít, melynek kamatját a nyíregyházi főgimnáziumnak az a nyolcadikos tanulója kapja, aki a magyar törté­nelem tanulásában legjobban kiválik. Az alapítványt ke­zelő bizottság levélben ke­reste fel a Turinban élő Kos­suth Bajost, beleegyezését kérte, hogy az alapítvány az ő nevét viselje. A volt kor­mányzó meleg levélben vála­szolt, beleegyezését adta a nyíregyháziak elhatározásá­hoz. Levelében megjegyezte, hogy az elhatározás egyben tüntetés is a korabeli politi­ka ellen. A század elejétől már lá­nyok is tanulnak a főgim­náziumban, egészen 1920-ig. Hivatalos címében az is­kola 1921-ben vette fel Kos­suth Lajos nevét. 1960-ig mint gimnázium működött, s jelenleg mint az ország egyik legerősebb és legfejlettebb szakközépiskoláját tartják számon. Hat esztendeje évről évre mintegy 200 érettségi­zett és szakmát tanult diák lép ki az iskola öreg kapu­ján az életbe. Mosolygó Miklós és fénye van, nem úgymint a teljesen poli-szálból készí­tett anyagoknak. A viscosa fellazítja a műanyag merev­ségét, akár a gyapjú — a ru­ha mégis megtartja a mű­anyagok nyújtotta valameny- nyi kedvező tulajdonságát: nem gyúródik, mosható, gyor­san szárad. A műanyagból készült könnyű, és vékony férfiöl­tönyökhöz könnyebb és fi­nomabb „kellékek” kellenek. A lenipar az év elején kezdte a felkészülést, s az elvállalt belkereskedelmi, és konfekcióipari rendelések ér­telmében most ősszel meg kell kezdeniük a mérettartó, vékonyszálú bélésvásznak, az ú. n. csúszásmentes lószőr- sziták és a terylén öltönyök­höz szükséges speciálisan könnyű kellékek szállítását. Mini-kabát í? Itt a mini-kabát? Ügy le­het: igen. Igaz is, különben semmi értelme a mini-szok­nyának. Mindenesetre a Má­jus 1 Ruhagyár új őszi-téli kollekciójában a női kabá­tok 4—5 centiméterrel rövi- debbek a tavalyinál. Testre- szabottabbak, karcsúsítottab- bak, pánttal, szőrmével, sze­gessel, Op-Art mintával — csak a színek „komolyod­nak”. A férfikabátok pedig teljesen elsportosodtak tavaly óta. Bővül a bélésválaszték is: egyszínű selyemtől a tar­kakockás szövetig, sokfélé­ben válogathatnak a vásár­lók. A Vörös Október Ruha­gyár őszi-téli kollekciójához a textilgyárak nyújtotta tel­jes anyagválasztékot felhasz­nálja: tiszta gyapjútól a tisz­ta műanyagig, az összes ke­verési variációkat. Ezeket 150 különböző fazonban hoz­za piacra a konzervatív vál­tozattól a szupermodernig. Az uralkodó vonal a karcsúsítás lesz, s ó örök szembenállás: amíg a nők ruhája „össze­megy”, a férfiak zakója 2—3 centivel megnyúlik. Aa anya­gok mérettartóvá váltak, a divat egyre jobban elveszti ezt a tulajdonságát... Az ipar az idei nyáron több, mint egymillió női és leánykaruhát adott a keres­kedelemnek, a modellválasz­ték is nagyobb volt, mint ed­dig bármikor. A kereskede­lem mégis elégedetlen a vá­lasztékkal, sőt, valljuk meg: néha a vásárlók is azok vol­tak. Az ipar állítja, hogy a méretválasztékot kielégíthet­nék, ha a kereskedelem ren­delne, de nem rendel, mert szűk a raktárkapacitása. A kereskedelem állítja, hogy 750 millió forint értékben többet kért az ipartól a ter­vezettnél, ezt a kérést azon­ban az ipar néhány cikkcso­portban nem teljesítette. Nos, ha az ipar és a kereskede­lem vitatkozik, a harmadik, a vevő, csak jól járhat. Hiszen ez a vita azt bizonyítja, hogy a termelés és az értékesítés szakemberei is ma már első­sorban a szükségleteket tart­ják szem előtt! Szabolcs legjobb fiatal esztergályosa Virányi Tibor. A mrgtiszelő címet a Ki minek mestere vetélkedő megyei döntőjén érte el első helyezésével. A nyíregyház: gépjaví­tó munkása ezzel elnyerte az országos versenyen való rész­vétel jogát. i Hammel 3. felv. i Idegen nyelvtanfolyamok megy eszerí e Hanglemez, magnó és film segíti az oktatást Egyre többen tanulnak idegen nyelvet a megyé­ben. A TIT nyelvi szakosz­tálya nyolchónapos nyelv- tanfolyamokat indít » me­gyeszékhelyen és néhány községben. A vállalatok, üzemek dolgozói helyi ta­gozatokon sajátíthatják el kezdő és haladó fokon az orosz, az angol és a né­met nyelv alapjait. Az AKÖV-nél négy. az építő szerelő vállalatnál három, a MÉK-nél egy. a Nyírbog- dányi Kőolajipari Vállalat­nál egy tanfolyam indul. Eddig 17 tagozatra futot­tak be a jelentkezések. Az érdeklődés szerint eszpe­rantót is tanulhatnak a. jelentkezők, a TIT szakta­nárokkal segíti az idegen­nyelvek elsajátítását Heti 2 órás foglalkozásokat ik­tattak be. a tanulást hang­lemezek, magnetofon, film és más szemléltetőeszközök teszik tökéletesebbé. A nyolchónapos oktatás után az idegen nyelvekben legnagyobb jártassággal rendelkezők Budapesten vizsgát tehetnek. TÜZELŐ, ÉPÍTŐANYAG, PARKETTA, KÁLYHA n Szezonja van. Viszik...** Tudósítás a nagy TlIzfiP-teleprő! Nyíregyházán, az alvégen, a nagy TÜZÉP-telepen moz­galmas az élet. Kerülő Sándor telepvezető helyettes mondja: — Naponta 1500 mázsa szenet, fát forgalmazunk. Leginkább a berenteit, a farkaslyukit viszik. Ebből is van bőven, az egyikből 21, a másikból 11 ezer mázsa. Most még jutányosán adjuk a szenet, de október 15-től, ha a fűtési idény kezdődik, más lesz a keverési arány. Keresett áruk A tüzelőellátással már ta­valy sem volt komolyabb probléma, az idén meg egy­általán nincs. Szabó Sándor telepvezető erről a statisztika alapján beszél. A tavalyi időszakhoz vi­szonyítva 700 vagon szénnel adtunk el kevesebbet. Nem az érváltozás az oka. Több az olajtüzelésű kályha, a gáz, az erőműre kapcsolt központi fűtés. Barna Miklós telepvezető­helyettes az épületanyag- és fűrészáruk forgalmazásának parancsnoka. A telepen őt keresik meg a legtöbben. Ce­ment, pala, tégla az érdeklő­dők állandó témája. — Javult a helyzet. Igaz, palát csak szerződésre adunk, de a szerződésben vállaltak­nak eleget teszünk. Nyíregy­házára és környékére idén 88 kislakásépítővel kötöttünk szerződést. (Ebben nincs ben­ne a szövetkezeti OTP lakás.) Palából már csak tíz tétel nincs kielégítve, de rövid időn belül ennek a kötele­zettségünknek is eleget te­szünk. A jövő hónapban már megkezdjük 1967. első ne­gyedévére a szerződéskötést. A cementellátás javult. — Azért az igények kor­látlan kielégítésére még nincs módunk. A cementre előjegy­zett 200 vásárlóból negyve­nen még nem kapták meg a részüket. A cserép is hiány­cikk A tiszaberceli téglagyár nem tud eleget gyártani. Mészből viszont rengeteg van. Fűrészáruból sincs hiány. Nem tudja a vevő... Bejártuk a TÜZÉP-telepet. Az utat azonban megelőzte még egy rövid beszélgetés. A telepen 44-en dolgoznak. Két szocialista brigád. — A Ságvári-brigád 110 százalékos lakossági tervet teljesített. Tóth János brigádvezető így válaszolt: — A százalék úgy lett Világhíres szabolcsiak PcftovicsBité kera&zí&zomosai Az eredeti fekete-piros motívumok itt-ott már kék­ben és a barna sok-sok ár­nyalatában is pompáznak. De melyik a legszebb? Melyik a leghitelesebb? És hogyan születik az a száz­nál is több új minta éven­te, amely viszi, alapozza és öregbíti Bereg csodálatos népművészetének, ügyes ke­zű hímzőasszonyainak hír­nevét? „Éjszakákon át töpreng­tem, mit adjak még min­dig. Üjat, eredetit és mégis változatosat, szépet. Sorra- vettem a rákosszegfüst, a szívesszegfüst, a pávasze­mest, a különböző csíkokat, mintákat, motívumokat. Évente talán százszor, száz­ötvenszer. És mindig lett új, és talán szebb is...” Petrovics Jánosné szavai többet sejtetnek, mint csu­pán munkát. Az alkotás, a művészet, a szenvedély nagyszerűen ötvöződik az akarással: éltetni, tovább­fejleszteni, az őt megillető helyre emelni az egyszerű népi motívumokat, a népi formákat, „a mi beregi ke­resztszemesünket.” „Heteken át jártam a be­regi falvakat, főképpen Tá- kost és környékét. Talán nem is sok ház volt, ame­lyikbe nem kopogtattam be. Megnéztem minden hím­zést. Hol a szekrényből ke­rült elő egy régi szép da­rab, hol a padlásról egy tö­redék. Tucat számra gyűj­töttem a mintákat, színe­ket, motívumokat.” Aztán jöttek Petrovicsné átvirrasztott éjszakái. A régi 30—40 év előtti min­ták alapján újat, moder­net, és mégis eredetit kel­lett alkotnia. Emlékeztetők, vázlatok, rajzok — színe­sek és fekete-fehérek — tömkelegé. A siker nem maradt el. Oklevelek, di­cséretek, jutalmak, törzs- gárda jelvény és két szép, neves díj fémjelzi a vásá- rosnaményi népi iparmű­vészasszony fáradozásait. „A legszebb? Inkább a legemlékezetesebb. Az első Kisjankó Bori-díj. Borsod­ból hoztam haza Beregbe, 1963-ban. Ez itt a munkám rajza. Megtartottam. Na­gyon szép darab volt...” De a keze máris mozdulna a ceruzáért, hogy ismét egy újabb mintát, egy új variá­ciót vessen papírra. Még egyszerűbbet. eredetibbet és még szebbet is annál. Mint mindig, immár 15 esztende­je... A naményi részlegvezető, 152 beregi hímzőasszony munkájának szervezője, irá­nyítója, a motívumok gyűj­tője, tervezője, formába ön­tője most mégsem ezekre az eredményekre a leg­büszkébb. Először kapott díjat — harmadik helyezést — az ország legügyesebb és legjobb himzőasszonyainak parádéján, a Kisjankó Bori pályázaton, lánya, Margit­ka. Igaz, „beregin nőtt fel”. A kezdet, a hatéves csöp- ség első szakmai szavai, az első „kritika”, most tizen- egynéhány év távlatából is friss; „édesanyám, egy kis kontúr ide nem lenne jó?” Kellett. Azóta Margitka — Tar istvánné — a kontúrok jó ismerője lett, olyannyira, hogy a legutóbbi magatervez­te kis, színes beregi térí­tőjéből első látásra három­ezer darabot rendelt a Konsumtourist. Marik Sándor több, hogy azt adtuk el, ami van. Ha kifogyott valami, he­lyette mást ajánlottunk. Tör­ténetesen: amikor nem volt tégla, tufatéglát kínáltunk. A vásárló nem tudhatja, mi van a telepen. Nem csaptunk be senkit, ellenben a vevő is jól jár, ha vásárolhat és mi is jól járunk, ha eladjuk az árut. A Gagarin-brigád, — más néven fűrészes brigád — az iparvágány töltésének árnyé­kában dolgozik. — Mi úgy értük el a túl­teljesítést, hogy tíz hónapja felszereltünk egy csillét. Czinkovszki Mihály meg Ka- raffa József csinálta. Ezzel jobban és gyorsabban megy a munka. Vállaltunk még havi négy vagon kirakást is, de adódik, hogy harmincba is beállunk. Többet kere­sünk. A telepen bőven akad lát­nivaló, érdekesség. Értéke ezeknek, hogy mind a lakos­ságért, azoknak érdekében van. A tíz hold egyik csücs­kében például a gávai ktsz. betonelemgyártói a kútgyű- rűk, kerítésoszlopok mellett egy új gyártmányt készíte­nek. Erről Biri Sándor bri­gádvezető ad ismertetést. Ez lábazati blokk. Fagy­álló 500-as cementből készí­tik, egy-egy ember naponta harmincat. Terméskő he­lyett jó ez, alapozásnál az új házakhoz. A telepvezető megjegyzi: — Bármennyit el tudnánk adni belőle. Megkezdődött a parkettagyártás Benéztünk a raktárakba is. Éppen a romhányi cserép­kályhák rakodását fejezték be. Hatvanegy érkezett. Ko­rábban Romániából 60, Sá­rospatakról 100 és várnak még ötvenet. — Szezonja van. Nagy az igény. Viszik. És mint látni lehet, bővült a választék is. A gáterüzemben Skriba Zoltán üzemvezető ad össze­foglaló tájékoztatást, huszon­nyolc ember munkájáról. — Napi 18—20 köbméter fát dolgozunk fel. Főleg épü­letanyagot készítünk, geren­dát, fenyődeszkát, de bútor­nak lombos árut. Most kezd­tük meg a parketta gyártá­sát. Hasznosítható tűzifából idén 1200—1500 négyzetmé­tert készítünk. Ezzel a lakos­ság gondján szeretnénk eny­híteni. Seres Ernő

Next

/
Oldalképek
Tartalom