Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-16 / 245. szám

(Folyiitfe az í. oldalról) i ha az Egyesült Államok­nak á Szovjetunióhoz és más európai szocialista or­szágokhoz fűződő kapcso­latai akadálytalanul fejlőd- é hétnek az Egyesült Álla­mok Vietnam elleni ag­ressziója és a más államok ügyeibe való amerikai beavatkozás ellenére.” „Már nem egy ízben ki­jelentettük, hogy ameny- nyiben az Egyesült Álla­mok fejleszteni akarja a Szovjetunióval kölcsö­nösen előnyös kap­csolatokat, — és ezt elv­ben mi is szeretnénk — akkor ennek htjából el kell hárítani a legfőbb akadályt: meg kell szüntet­ni egy szocialista ország, a VDK elleni kalóztáma­dásokat, abba kell hagyni a vietnami nép ellen foly­tatott agresszív háborút, nem szavakban, hanem tet­tekkel kell tiszteletben tartani más országok és népek függetlenségét, szu- verénítását és területi sért­hetetlenségét” — jelentette ki Leonyid Brezsnyev. Az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió „fellépett, fellép és a jövőben is fel fog lépni a különböző társa­dalmi rendszerű államok békés együttélése mellett a teljes egyenjogúság és be nem avatkozás alapján, de ugyanakkor az agresszió­nak, a más országok és népek ügyeibe való impe­rialista beavatkozásnak mindenkor engesztelhetet­len ellenfelei voltunk, ma is azok vagyunk és a jö­vőben is azok leszünk.” Leonyid Brezsnyev kijelen­tette, hogy a határok sérthe­tetlenségének elismerése az európai béke alapja. Megje­gyezte, hogy Bonn politikája, amely Európa térképének át- szerkesztését tekinti céljá­nak, veszélyezteti Európa és a világ békéjét. Az SZKP főtitkára bizto­sította a lengyel nép képvi­selőit, biztosított minden len­gyelt arról, hogy a Szovjet­unió az új Lengyelország ha­tárainak védelmét, csakúgy, mint a Varsói Szerződés va­lamennyi országa határainak védelmét szent kötelességé­nek, igen fontos internacio­nalista feladatának tekinti. Országaink, pártjaink, né­peink haraggal elítélik azt a bűnös háborút, amelyet az amerikai imperialisták Dél- kelet-Ázsiában kirobbantottak. Sokoldalú segítséget nyújtot­tunk és nyújtunk a hős viet­nami népnek, politikai, gaz­dasági és katonai téren egy­aránt. Ez az álláspontja a Varsói Szerződésben tömö­rülő országoknak, amelyek nemrég közös nyilatkozatot írtak alá Vietnámról. Ilyen körülmények között a vietnami hazafiak támogatá­sára alakult front bővítése döntő fontosságú az Egyesült Államok délkelet-ázsiai ag­ressziójának sikeres vissza­verése, a népek imperialista- _ ellenes harca szempontjából. " Éppen ezért valamennyi szocialista állam, szerte a világban minden kommunis­ta és minden olyan becsüle­tes ember, aki támogatja Vietnamnak az amerikai im­perialisták agressziója ellen vívott harcát, keserű sajná­lattal és nagy haraggal látja, hogy a Kínai Népköztársaság vezetői nem hajlandók meg­egyezni a többi szocialista országgal a Vietnam védel­mét célzó közös akciókban. Sajnos, a kínai vezetők ahelyett, hogy erőfeszítései­ket egyesítenék Vietnam ba­rátainak erőfeszítésével a vi­etnami nép közös támogatá­sa érdekében, inkább dü­hödt kirohanásokat intéznek 1 azok ellen, akik átfogó és hatékony segítséget nyújta- ■ nak Vietnam harcához. Ez­zel az eljárásukkal gyakorla- j tilag segítséget nyújtanak az amerikai imperializmusnak és nagy felelősséget vállal­nak magukra a világ forra­dalmi, imperialistaeUenes erőinek színe előtt. Az SZKP főtitkára kijelen- , tette: nem lennénk kommu­nisták és internacionalisták, : hanem képmutatók lennénk,' ha nem jelentenénk ki nyíl- I tan és becsületesen: semmi I köze a marxizmus—leni- I nizmushoz, a szocialista poli- ‘ tikéhoz annak a politikának, amelyet a kínai vezetők, a Kínai Kommunista Párt veze­tői jelenleg nemzetközi sí­kon, főként a vietnami hábo­rúval kapcsolatban és a töb­bi szocialista országgal szem­ben folytatnak, beleértve a pártunk és a szovjet nép el­len indított ellenséges kam­pányukat, azt a szakadár te vékenységüket, amelyet í nemzetközi kommunista mozgalomban kifejteni igye­keznek és beleértve végül azt, ami jelenleg magán Kí­nán belül a „kultúrforrada- lom” zászlaja alatt végbe­megy. Az ilyen politika, az ilyen akciók csak kompro­mittálhatják a népek szemé­ben a szocializmust, megté­veszthetik a népeket. Az ilyen megnyilvánulások nyil­vánvalóan az imperialisták kezére játszanak. Nem csoda hát, hogy az imperialista propaganda úgy belekapasz­kodik abba, ami Kínában végbemegy. Gomulka Wladyslaw Gomulka a ba­rátsági gyűlésen kijelentet­te: A lengyel—szovjet örök barátságról elhangzó sza­vaknak „mély politikai ér­telmük van, kifejezik a konkrét történelmi valósá­got, amely közös orszá­gaink és népeink számára’’. Gomulka hangsúlyozta: „A Szovjetunióval való szövetség szavatolja Len­gyelország független létét és határaink sérthetetlensé­gét. A Lengyelországgal fennálló szövetség a Szov­jetunió számára saját vé­delmi erejének lényeges növelését, nyugati határai­nak biztonságát, a poten­ciális agresszortól való el­távolodást jelenti. Ugyan­akkor szövetségünk meg­sokszorozza a szocialista or­szágok egész közösségének erejét és igen fontos té­nyezője az európai béké­nek”. A LEMP Központi Bi­zottságának első titkára ki­emelte a gazdasági együtt­működés különös jelentősé­gét. „A Szovjetunió Len­gyelország első és legfonto­sabb gazdasági partnere” — mondotta. A lengyel—szov­jet áruforgalomnak 1970- ben csaknem ötven száza­lékkal kell felülmúlnia az 1965-ös szintet.” A nemzetközi helyzetről szólva Gomulka kijelentet­te: Az utóbbi időben bekö- vetkez*tt lényeges romlá­sért az Egyesült Államok a felelős, amely fegyveres ag­ressziót robbantott ki a vietnami nép ellen. A vietnami probléma po­litikai rendezéséhez vezető békés utak felkutatásában az első és alapvető feltétel: haladéktalanul be kell szün­tetni a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság bombá­zását. A LEMP első titkára rá­mutatott: a világméretű há­borús katasztrófa veszélye Európában a legnagyobb. Az európai békét legin­kább a Német Szövetségi Köztársaság politikája fe­Leonyrd Brezsnyev kifejez­te a kínai nép fényes jövő­jébe vetett hitét, azt a meg­győződését, hogy a kínai dol­gozók, a Kínai Kommunista ■ Párt végül is együtt halad majd a többi testvérpárttal.1 egységes, hatalmas harci j frontot alakít az imperialis­ta agresszorok és elnyomók ellen, a szocializmusért, a bé­kéért, a kultúráért és a dol­gozó emberek boldogságáért vívott harcban. A marxista-leninista pár­tok, a szocialista országok és minden imperialistaellenes áramlat egysége és összefo­gása az a fegyver, amely le­hetővé teszi, hogy még sike­resebben támadjuk a kapita­lizmus hadállásait — jelen-, tette ki befejezésül az SZKFf főtitkára. beszéde ♦ nyegeti. E politika alapja a revanstörekvés a hitleri Németország háborús vere­sége következményeinek felszámolására való törek­vés. Gomulka elítélte a bonni kormánynak azt az igényét, hogy az egész Németország nevében lépjen fel. Német­ország egyesítése sohasem következhet be az NDK fel. számolása útján, ahogy a bonni kormány elképzeli —, mondotta. A bonni kormány máso­dik politikai célja, vagyis a Potsdamban rögzített ha­tárok felülvizsgálása és mindenekelőtt Lengyelor­szág nyugati határa, az Odera—Neisse határ reví­ziója. A harmadik világ­háború kirobbantását jelen­tené. Az európai béke és biz­tonság szempontjából pozi­tív eredmény hogy nö­vekszik Nyugaton a higgadt­ság és a kérdéssel kapcsola­tos bonni elképzelés az NSZK szövetségeseinek ré­széről ma már akár csak szóbeli támogatásra sem talál. E megtisztelő kötelesség | teljesítéséből különösen fon­tos részt vállal a Szovjet­unió. A lengyel nép, a szo­cialista közösség népei az egész világ népei bizalom­mal tekintenek a Szovjet­unióra, bölcs és tapasztalt vezetőire. Láthatják, hogy a Szovjetunió politikájára a világ békés fejlődése miatt érzett felelősség jellemző. A Szovjetunió a maga hatal­mas gazdasági és katonai erőforrásait a béke szolgá­latába állítja. Ezzel általá­nos elismerést vív ki, újabb barátokat szerez — hangoz, tatta Gomulka. A kommunizmus építésé­ben elért szovjet sikerek növelik a szocializmus erőit, megszilárdítják azt a meg­győződésünket, hogy helyes úton járunk — mondotta Befejezésül Wladyslaw Go­mulka. Tárgyalásokat a kormányfők között Walter Ulbricht nyilatkozata nyugatnémet újságíróknak, Berlin és Bonn kapcsolatainak fejlesztéséről Berlin (MTI): Nyugatnémet szociáldemok­rata újságírók kérésére Wal­ter Ulbricht, az NDK Állam- ‘anácsának elnöke a Berlin­ben ülésező VI. NUSZ-kong- resszus küldöttei és vendégei előtt nyilatkozott a németor­szági politika időszerű kér­déseiről. — Készek vagyunk min­denről beszélni, ami javít­hatja a két német állam köz­ti kapcsolatokat. Javasoljuk, hogy a tárgyalások színhelye felváltva legyen Berlin és Bonn — mondotta. Hangsú­lyozta, hogy az előkészítő megbeszéléseket folytathat­ják államtitkári szinten, de a tényleges tárgyalásoknak a kormányfők között kell le- zajlaniok. Ulbricht rámutatott, hogy a Német Szociáldemokrata Párt az „emberi kapcsola­tok” demagóg politikájával párhuzamosan egyetért a bonni szükségállapot-törvé­nyekkel. Ennek ellenére az NSZEP semmilyen feltétel­hez nem köti az SPD-vel folytatandó tárgyalásokat.” Ulbricht a továbbiakban kifejtette: azok a kísérletek, amelyeknek célja az NDK belső rendszerének megvál­toztatása, törvénytelen jogok rákényszerítése más álla­mokra, semmiképpen sem járulnak hozzá egy ilyen rendezéshez és ahhoz, hogy a bonni kormány politikája ki­kerüljön a zsákutcából. Herbert Wehner javaslata szerint a kapcsolatok rende­zése egyik lépéseként ki kel­lene alakítani a két német állam gazdasági közösségét. Ulbricht ezzel kapcsolatban kijelentette: „ha a' bonni kormány az NDK kormányá­val együttműködésről tár­gyal, akkor ez a kérdés is szerepet kap. De nem ez Át elsődleges probléma. Nyilatkozata végén Ulb­richt kijelentette: „nem kö­veteljük Nyugat-Németor- szág hozzácsatolását az NDK- hoz. Belső rendszere nem tetszik nekünk, de megvál-. toztatása a nyugatnémet la­kosság, a szociáldemokrata párt, a kommunista párt és nyugatnémet pártok ügye. Ha a szociáldemokrata párt vezetői komolyan foglalkoz­nak a feszültség enyhítésévéi, akkor elsősorban a két né­met állam közti kapcsolatok rendezéséért és kormányközi tárgyalásokért kell harcol- niok”. Újabb amerikai gépet lőttek le a VDK-ban Hanoiból jelentik: A VDK légelhárító alakulatai csü­törtökön egy újabb ameri­kai gépet lőttek le Nghe An térségében. Ezzel 1499-re emelkedett a VDK területe felett lelőtt kalózrepülőgé­pek száma — közli a TASZSZ és az Uj-Kína alapján az AP. Az október 13-án végre­hajtott bombatámadások után amelyeket az ameri­kai katonai szóvivő „rend­kívüli teljesítménynek” mi­nősített, a vietnami nép­hadsereg főparancsnokságé, nak összekötő bizottsága tiltakozást jelentett be a nemzetközi ellenőrző bizott­ságnál. A hírügynökségek fontos eseményként adnak hírt arról hogy hetek óta elő­ször kiadós eső esett Hanoi térségében. A rendkívül nagy szárazság elleni kam­pányban a katonaság és polgári lakosság, férfiak és nők egyaránt részt vettek, hogy biztosítsák a rizster­mést SZÓFIA: Todor Zsivkov bolgár mi­niszterelnök, a Bolgár Kom­munista Párt első titkára be­fejezte franciaországi hiva­talos látogatását. A látogatás végén kiadott közös közle­mény hangsúlyozza, hogy a kelet—nyugat közötti enyhü­lés a két ország politikájá­nak lényeges célja. Todor Zsivkov megismételte De Gaulle tábornokhoz intézett meghívását, hogy tegyen hi­vatalos látogatást Bulgáriá­ban és ugyancsak meghívta bulgáriai látogatásra Pompi­dou miniszterelnököt. JACKSON: Jacksonban, pénteken újabb négerellenes merényletet kö­vetett el a Ku-Klux-Klan. Az állami ipari vásár egyik pavilonjában „Harlem revü” címmel néger művészek tar­tottak előadást, amikor is­meretlen tettesek a ponyvád val borított helyiségbe könnygázgránátokat dobtak: Sokan megsebesültek. Több személyt kórházba szállítot­tak. w PÁRIZS: Szombaton délelőtt Párizs­ban szerződést írtak alá a Szovjetunió és a Renault, illetve a Peugeot autógyárak között. Az egyezmény értel­mében a gépkocsigyártás t e­rületén tudományos és mű­szaki együttműködést fej­lesztenek ki. Megállapodtak arról is, hogy a Renault és a Peugeot autógyár 250 millió francia frank értékben autó­gyártási felszereléseket szál­lít a Szovjetuniónak. Fulbright újból megbélyegezte a Johnson-kormány politikáját Pittsburgh (MTI): Fulbright, a szenátus kül­ügyi bizottságának elnöke, Pittsburghban nyilvános előadás során újból megbé­lyegezte a Johnson-kormány politikáját Az amerikaiak számára fontos kérdés — mondotta —, hogy vajon a világ rendőrállama, min­den konfliktus döntőbírá- ja, azaz egy birodalmi po­litikát folytató hatalom akarunk lenni, vagy mint a múltban, egy olyan mester­séges társadalom, amely sa­ját példájának erejével lett a rajta kívül eső világ erős­ségévé. A szenátor támadta a kongresszust is- Újból a háború kongresszusának nevezte, amely közönyössé Tt politikailag és pszicho­lógiailag egyaránt, a nagy társadalonj kiépítését cél­zói feladatokkal szemben. Molnár Géza: é> (Kisregény) 30. Farkas Kálmán fapofa, de most nagyon élvezi a hely­zetet, ömlik belőle a szó. — Viccelni? Ugyan, men­jen ki, nézze meg. Valahol a vágóhíd körül van a vo­nal azt mondják, de most ott is csönd van. Az embe­rek jönnek-mennek, mász­kálnak, mindenki keresi a rokonát, haverját, él-e még, megvan-e még, tudja, hogy van az ilyenkor... Laci bólogat, nem is fi­gyel fel a groteszk meg­jegyzésre: mintha bizony az ember tényleg olyan na­gyon jól tudná, hogy van az amikor egy város fel­szabadul. Farkas mondja tovább: — Ahogy elnézem ezeket az oroszokat, azt csodálom, hogy a németek eddig is bírták. Mindegyik ruszkin vattás ruha, géppisztoly erősek egészségesek, jó- kedvűek... Van ezeknek mindenük, a lőszer láda- szám az utcán, feltornyoz­va, nem is őrzik, itt nem kell spórolni a golyóval. — £s„. nem bántanak senkit? — Ugyan! örülnek ezek is, hogy nem kell harcol­niuk. Laciban most villámlik meg a hatalmas érzés. Sza­badon jöhet-mehet, ahová akar. Nincsenek németek, tábori csendőrök, nyilasok, nincs felkoncolás. Ha akar­ja. elénekelheti telitorokból az Internacionalét. Nem lesz­nek közszemlére dobott hullák a városháza előtt. Ez a város most már a front másik oldala, szabad föld. Te jóságos jó Isten... Ez igaz?... Ha akarja elmehet Magdáért, hazarohanhat a családhoz... Ami egy perce még életveszély volt halá­los kaland, az most semmi, semmi, természetes és telje­sen jelentéktelen. Óh, ez a gyönyörű benne, hogy a tegnapi világot egy éjszaka orkánja elsöpörte, minden ami tótágast állt, kibillent szörnyuralom volt, vissza­állt a helyére, fantomjaitól szabadult egyszerű, közön­séges élet lett. Csak állt Laci az udva­ron, belekábulva a rázuho­gó érzésekbe, gondolatokba, aztán hirtelen átkapta Far­kas Kálmán derekát, fel­emelte a levegőbe. s a tomboló örömnek valami furcsa, nyüszítő, vinnyogó hangját hallatva, vadul megpörgette maga körül. — Ne marháskodjon már, egész elszédültem. — Hány óra van Kál­mán? És hányadika? — Fél nyolc. És... hogy hányadika, nem tudom. Úgy összefolytak a napok. Január van, az bizony. Nyolcadika kilencediké, de az is lehet, hogy tizenegye- dike. — Rohanok anyámékhoz. Majd még visszajövök a holmikért, meg elköszönni... — Mégis, először Mag- dáékhoz ment. A sarkon ott állt az át­kozott löveg. Hatalmas ágyú volt. Kelet felé for­dulva. de megroggyanva, úgy látszik, egyenest a tor­kába kapott egy lövést, mert a csöve úgy szétnyílt, mint a fehér liliom a leg­szebb nyárban. Ment tovább Laci olyan könnyedén, fesztelen, mint­ha nem is lenne súlya. Né­zegette az utcát, a tájat. Alig volt ház, amelyiken kár ne lett volna, bedesz- kázott ablak, feltárt tető, leomlott tűzfal.. Az úttesen felfordult lovaskocsi, előtte égnek vetett lábakkal meg­dermedt behavazott lóte­tem, combja helyén a pa- tás fehér csont nyúlik a le­vegőbe, valaki szakszerűen lebontotta, lefejtette róla a húst levesnek pörköltnek. A Petőfi téren két sorban sírhantok. Ide temetkeztek az emberek az ostrom alatt. Némelyik jeltelen, csak egy kis földhányás, némelyiken durva fakereszt, s olyan is van amelyik fölé csak égy deszkalapot szúrtak, rajta rajzszöggel erősített csoma­golópapír ákom-bákom föl­irattal, melyet a hó, a ned­vesség már el is mázolt: „Szabó Janika, élt 3 évet, nyugodjál békében kicsi fiam! Ácséknál nagy csókolózás könnyek aztán összekapasz.. kodott forgolódás az udva­ron. A kis Erzsinek pörög a szoknyája. Laci elálmél- kodik, nicsak. micsoda for­más lábai vannak, hogy megnőtt ez a kis prücsök, a Tibi is már valóságos ka­masz. Uramisten elmentek ezek a háborús évek, jó­formán meg se nézte maga körül az embereket. Öreg Acs Kristóf olyan sovány, mint az agárkutya. Az utolsó napokban mái? vízben főtt kukoricát rág­csáltak megsózni sem tud­ták, mert a só is elfogyott. Meghatottan tiblábol a fia­talok körül, szemét elönti a könny, mást nem tud ki­nyögni: — Hát ugye... ez a nap is elérkezett... Laci később ott találja a hideg konyhában, az asztal­ra könyökölve bámul ma­ga elé. Lehajol hozzá, vál­lára teszi a kezét, megöleli: — Mi van, Kristóf bá­tyám, drága öreg harcos? Csak nem vagy beteg? — Áh tudod... Csak...' Egész életemben ezt a na­pot vártam.. Nem is lehet ezt elmondani... Bejön Ács néni is: — Lacikám, erre a napra dugtam egy kis lisztet, Kecskésné meg átadott az imént egy kanál zsírt Eszik ugye egy kis jó forró rántott levest? — Rohanok én tovább, Ács néni, anyámékhoz, ne tessék haragudni. Ács Kristóf felüti a fejét: — Kecskéséknek zsír... Honnan van ezeknek zsír? Tegnap még itt siránkozott az a szipirtyó. hogy „api ka” megöli őt mert már csak marmeládjuk van... (Folytatjuk?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom