Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-13 / 242. szám
SEKIII. ÉVFOLYAM, 242 SZÁM ÄRA: 50 fillér 1966. OKTOBER 13, CSÜTÖRTÖK Lisszabonból jelentik: Továbbjutott a Vasast Tudósítások a nemzetközi kupamérkőzésekről (4. oldal) Ülést tart a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Ma október 13-án ülést tart az MSZMP Központi Bizottsága. A Központi Bizottság foglalkozik külpolitikai kérdésekkel, megtárgyalja az országgyűlési képviselőválasztás rendszerére és az új egységes választójogi törvény alapelveire vonatkozó javaslatokat és más időszerű kérdéseket. (MTI) A PÁRTKONGRESSZUS TISZTELETÉRE Teljesítés után újabb felajánlás a Nyíregyházi Közúti Üzemi Vállalatnál A párt közelgő IX. kongresszusa tiszteletére szervezett szocialista munkaverseny év eleji ígéreteinek teljesítése után a Nyíregyházi Közúti Üzemi Vállalat dolgozói a közelmúltban újabb felajánlásokat tettek a második félévi fontos munkák meggyorsítására. Tekintettel arra, hogy az év első hat hónapja csapadékos volt, s ez nagyban hátráltatta az útépítést, az átadási határidők fokozott helytállást követelnek. Ezért — mint a vállalat vezetőinek tájékoztatójából megtudni — szakszervezeti ülésen kérték a dolgozók segítségét. A négy építésvezetőség brigádjai több olyan felajánlást tettek, amely közvetlenül érinti a megye lakosságát. Asztalos János útépítő brigádja például megígérte: a IV. sz. út nyíregyházi átkelési szakaszán 800 tonna aszfaltot építenek be október 15-ig. Tóth Mihály brigádja gondoskodik a nagy mennyiségű anyag előkészí téséről. Fekete 11. István brigádja nevében megígérte, hogy a 4. sz. főközlekedési út Téglás—Uj fehértó közötti szakaszának útburkolati munkáit október 14-re elvégzik. E munkához Peti Sándor és Török János keverőtelepi brigádjai biztosítják a szükséges anyagot. Benkó András főgépész szaktársai nevében arra vállalkozott, hogy a gépek folyamatos üzemelése érdekében — amennyiben szükséges — a karbantartásokat munkaidő után is elvégzik, ha kell éjszaka. Bodó Menyhért az ácsok nevében vállalkozott arra, hogy az Ujfehértói Állami Gazdaságban végzett betonozási munkákat legkésőbb október 31-re befejezik. Ugyancsak október 31-ét jelölte meg határidőül a 3. sz. építésvezetőség területén Nyíri Lajos kollektívája: a kérsemjéni vízügyi töltés hengerlését, valamint a 475-ös út Fehér- gyarmat—Tunyogma tolcs szakaszán a hengerlési munkákat teljes egészében elvégzik. Sznlontai Mihály kövezőbrigádja a BeregsuMegyénk és Hajdú-Bihar megye társadalombiztosítási bizottságainak és a SZOT Társadalombiztosítási Fő- igazgatósága képviselőinek részvételével Sóstón közös nyugdíjelőkészítő értekezletet tartottak szeptember 12- én. Az albizottságok tagjai társadalmi munkában végzik feladatukat. A megyében ez évben közel 170 dolgozó ügyét készítették elő a jövő évi nyugdíjjogosultsághoz. Munkájuk eredménye, hogy a pénzösszegeket a nyugdíj- kérelem benyújtása után egy hónappal már fizetik. Feladatuk egyrészt a dolgozók nyugdíjjogosultságának tisztázása, másrészt biztosítani a már nyugdíjban lérány—Fehérgyarmat útépítésnél a süllyesztett szegélyezést október 20-ig, Tyúkod község kövezési munkáit pedig október 31-ig elvégzik. Zakor János, Verbal Antal, Tahirák József, Barati András, Svéger Pál, Szabó Károly, Nagy Sándor brigádjai pedig a tdsza- szalkai, a tuzséri, a vásáros, naményi. az újkenézi és más helységekben lévő útépítési, betonozási felada. taik maradéktalan elvégzését ígérték meg október utolsó napjáig. vőkkel a kapcsolatot, hogy továbbra is gyümölcsöztes- sék sok évtizedes tapasztalatukat. A nyugdíjügyi albizottságok a szülői, rokkantsági és baleseti nyugdíjakkal is foglalkoznak. Megyénk sajátságából adódik, hogy igen sok kisüzemmel rendelkezünk, ahol SZTK fizetőhely ugyan van, de az SZB és a TT létszáma kicsi. Ezeken a helyeken nyugdíjügyi felelősöket állítottak be. A SZOT határozata alapján megyénkben először alkalmazzák a szakmaközi bizottságokban a nyugdíjügyi albizottságokat. Dombrád és Gáva községekben az albizottságok már megkezdték munkájukat. örvendetes, hogy az orvosSegítség a vietnami népnek Újabb százezreket fl« zettek be a szolidaritási csekkszámlára Újabb százezrek gyűltek össze az Országos Béketanács szolidaritási csekkszámláján. A magyar békemozgalom a Béke-világtanács elnökségének budapes. ti ülésszakának idején vállalta, hogy előteremti egy lebombázott vietnami kórház és iskola helyreállításának költségeit. Az elmúlt hetekben beérkezett adománycár élére a Hazafias Népfront Fejér megyei bizottságának 100 000 forintja kívánkozik; szolidaritási levelezőlapot adtak ki, s ennek árából gyűlt egybe az összeg. A csengeri Lenin Termelő- szövetkezetben 13 és fél ezer forint gyűlt össze. A Tiszaföldvár és Vidéke Földművesszövetkezet 4700, a Nyíregyházi Szobafestő és Mázoló Ktsz csaknem 6800, a Sárközi Nép- művészeti és Háziipari Szövetkezet kevés híján nyolc és féj ezer, a NagykáUói Építő-, Szerelő és Karbantartó Ktsz több mint 4600 forinttal sietett a vietnami hazafiak megsegítésére. egészségügyi szakszervezet ez évben létrehozta a nyugdíjasok alapszervezetét 150 taggal. A vállalatoknál és intézményeknél a lehetőségekhez mérten négyórás munkaidőben tovább foglalkoztatják a nyugdíjas dolgozókat. Például az 5. sz. Autóközlekedési Vállalatnál 12, a KJöz- úti Üzemi Vállalatnál 6, ERDÉRT-nél Mátészalkán 4, öntödei Vállalatnál Kisvárdán 17 nyugdíjba vonult dolgozót foglalkoztatnak. A nyugdíjba ment dolgozók több helyen kapnak segélyt, kedvezményt és több helyen szállítják házhoz térítésmentesen a tüzelőt számukra. M. M. (a) A nyugdíjelákészítésröl tanácskoztak Nyíregyházán Bunkó, rakéta Idősebb évjáratú és fele- dékeny emberek szívesen emlegetik a „boldog békeidőket”, s ha mondjuk a ferencjózsefi korról regélnek, szívesen elfeledik, hogy nyomorúság, elnyomás, kiszolgáltatottság, nemzetek közötti gyűlölködés és min- denekfölött kizsákmányolás volt az alapja a „boldog” időnek. De persze mindenki más kort eszményit. John F. Loosbrock amerikai katonai szakíró például abban a tanulmányában, amelyet az „American Strategy for the Nuclear Age” című kötetben közöl, így elmélkedik: „Még nem is olyan régen a boldog, kevésbé bonyolult elmúlt évtizedekben viszonylag köny- nyen érvényesíthettük az „elrettentés” doktrínáját. Ehhez — Teddy Roosevelt ismert mondása szerint — nem kellett más, mint hogy nagy bunkót tartva a kezünkben nyugodtan sétáljunk. Sőt, talán még köny- nyebben tehettük, mert a koreai háborút megelőző időszakban az USA volt a világon az egyetlen, amely nem csak nagy bunkóval, de a célbaj uttatásra szolgáló eszközök monopóliumával is rendelkezett” Loosbrock később elmondja, minő fájdalmasan érinti a tengerentúli stratégákat, hogy ma már sem az atomfegyver, sem a rakéták nem csak az Egyesült Államok számára adott eszközök s megjegyzi: most már „óvatosan és eszesen” kell bánni velük.» A bunkókorszakot visszasíró hadfiak számára a legutóbb fölöttébb kínos összefüggésre mutatott rá Jean Daniel, a Nouvel Observa- teur című párizsi lap főszerkesztője. Megírta, milyen háttere van annak a John- son-bejelentésnek, amely szerint Vietnamban igen hosszú háborúra kell számítani. Daniel elmondja, hogy volt egy figyelemreméltó tény, amelynek „fontosságát az Egyesült Államok katonai körein kívül mindenütt lebecsülték. Miközben a NATO hadihajói szokásos hadgyakorlatukat tartották, a szovjetek gondoskodtak róla, hogy feltárják olyan atommeghajtású tengeralattjárók létezését, amelynek ütőereje — az amerikaiak szerint — hasonló az Egyesült Államok flottája legújabb típusú hajóiéhoz... s éppen ezután jelentette ki Johnson (most először), hogy igen hosszú háborúra számít Vietnamban. Pedig semmi sem népszerűtlenebb ennél az. Egyesült Államokban...” Függetlenül attól, hogy a vénember módjára visszasírt „boldog”-korszak — a koreai háború előtti idő — sem volt olyan amerikai fölénnyel terhes, mint ahogy a Loosbrock-féle álmokban, a nemzetközi katonai szakértők a jelent általában még a Daniel által körvonalazott helyzetnél is kevésbé vigasztalónak ítélik az USA számára. Néhány éve Dean Acheson — ma a NATO- ügyek főszakértője Washingtonban — csak azt magyarázta meg a West Point-i katonai akadémia hallgatóinak, hogy „a nyugat-európai gazdasági integráció azért kell, hogy fokozható legyen a fegyvergyártás és egyebek között megszüntethető legyen a Szovjetuniónak — nosztalgia a hagyományos fegyverek tekintetében mutatkozó fölénye.” Mások a nem hagyományos fegyverek területén kialakult helyzetre figyelmeztettek. Nelson Rockefeller így beszélt: „Az Egyesült Államok katonai ereje a Szovjetunióhoz képest az utóbbi 15 év folyamán állandóan és nagyon jelentős mértékben csökkent”. Stuart Symington, volt légügyi miniszter egy régebbi, a News- weekben idézett kijelentésében azt állapította meg: „A rakétafegyver tekintetében az oroszok megelőztek bennünket. A világűr meghódítása terén messze előttünk járnak. Több tengeralattjárójuk van, mint nekünk. Szárazföldi haderejük erősebb a mieinknél. Csak a nagy hatósugarú bombázók tekintetében beszélhetünk bizonyos fölényről...” Egy-két évvel az ilyen nyilatkozatok után azt mondották a jól tájékozott kommentátorok, hogy az Acheson vagy a Symington panaszaihoz hasonló hangok csak a hadiipar óhajára hangzottak el, mégpedig megrendelés ügyben: így akarták feltornázni a nagy gyáraknál a szállítandó fegyverek, berendezések és hadianyag meny- nyiségét— Nehéz megállapítani, hogy mennyi ebben az érvben a valóság — de a legutóbbi idők néhány ténye — közöttük az atommeghajtású szovjet tengeralattjárók Jean Daniel által is idézett hirtelen megjelenése — arra utal: a fegyverzet és felszerelés megítélésében az amerikaiak közül a pesszimisták jártak közelebb már akkor is a valósághoz. Mert hát azt aligha képzeli valaki, hogy a szocialista országok védelmi fel- készültségének részleteiről valamiféle teljes tájékoztatást hoznának nyilvánosság» ra — így hát legfeljebb a becslés lehetősége adatik meg a nyugati kíváncsiskodóknak, s amikor az előbb idézett régebbi hangokkal szemben a másik véglet, a szovjet fegyveres erő alá- becsülése lett a divatos nyugaton, Brezsnyev egy beszédében megfelelt a találgatóknak: „Nincs szűk. ség erőnk reklámozására és terjengős bizonygatására. Távol áll tőlünk a fennhéjázó dicsekvés, és fenyegetni sem akarunk senkit Mégis meg kell állapítanunk, hogy a Szovjetunió nukleáris rakétaerejére vonatkozólag Nyugaton idézgetett adatok és számítások korántsem tanúskodnak e számítások készítőinek és az imperialista államok kémszolgálatának tájékozottságáról. Teljes határozottsággal kijelentjük, hogy ha katonai potenciálunk erejének effajta értékelése alapján kísérelnének meg bármiféle agresszív cselekményt országunk ellen, ez végzetessé válna az agresz- szió kezdeményezőire”. Augusztus derekán, amikor a Szovjetunióban a légiflotta napját ünnepelték Ponomarjov vezérezredes — aki egyébként a műszaki tudományok doktora — egy ■ cikkében megírta: a szov. jet szuperszónikus gépek, ma már 30 000 méter fölé emelkednek. Agalcov a légierő marsallja, ugyanekkor egy nyilatkozatában elmondotta: „A Szovjetunió a földi berendezések, a repülést biztosító rádiótechnikai eszközök dolgában egyáltalán nem marad el a Nyugattól, sőt, egyes esetekben jelentős fölényben van Ha jellemezni akarjuk a modem szovjet bombázógépeket, amelyek rakétákkal vannak ellátva, tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy ezek mozgó rakétakilövőhe. lyek. Ugyanez vonatkozik a „levegő-levegő” típusú rakétákkal felszerelt vadászgépekre is. A szovjet stratégiai rakétahordozó repülőgépek éjjel nappal, a szárazföld és az óceán felett egyaránt hallatlanul pontosan meg tudják közelíteni célpontjukat. Több száz kilométerre a célt képem térségtől kilőhetik rakétáikat, anélkül, hogy eh. hez át kellene hatolniok az ' ellenséges légvédelmi öve. zeten. A szovjet határokat olyan repülőgépek védelme, zik, amelyeknek óránkénti sebessége meghaladja a 3000 kilométert és amelyek percek alatt emelkednek nagy magasságba”. A két magas rangú szovjet repülőtiszt nem reklámozott és nem bizonygatott, mindössze néhány tényt ismertetett. Hasonlóképpen csak a tények hatottak — minden kommentár nélkül — a nyugati szakértőkre is, amikor például a legutóbbi két-három alkalommal a szovjet rakétakísérletek után meglepetten jegyezték meg. hogy újra növekedett a szovjet rakéták célzási pontossága A kísérleteket az óceán egy előre megjelölt szakaszán kijelölt célponttal hajtották végre, mint mi is olvashattuk az egész világsajtóban közreadott bejelentésekből. A nyugati szakértőknek egy dolgot, a célzásnak megfelelő becsapódást, módjukban volt megfigyelni — s ebből vontak le. a számukra egyáltalán nem szívvidá. mító következtetéseket. Áprilisban, amikor Mali- novszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere hazánk vendége volt, nyilatkozatott tett. amelyet nagy érdeklődéssel tanulmányoztak Nyugaton. „Egész sereg elvileg új var. kétafegyver-fajta jött létre. Már van hatalmas rakétahordozó tengeralattjáróflottánk... új, nagy hatású légelhárítórendszereket hoztunk létre és elfogó-repülő- gép komplexumokat dolgoz, tunk ki és vezettünk be. Légvédelmi eszközeink meg. bízhatóan biztosítják az ellenség bármely repülőgépének és különféle rakétáinak megsemmisítését” — mondotta Malinovszkij marsall Budapesten. Az ember nem szívesen ad igazat a Loosbrock típusú bunkópolitikusoknak — de ezúttal úgy tűnik: a valóságot ismerik fel, amikor a katonai erőegyensúly helyzetét bánatosan, a soha vissza nem térő időket visszasóvárgó nosztalgiával mérlegelik...
