Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-13 / 242. szám
PÁRIZS Alain Peyrefitte, a tudományos kutatások és atomenergia kérdések ügyeinek minisztere, aki kedden érkezett vissza Párizsba 11 napos szovjetunióbeli látogatásáról a minisztertanács szerdai ülésén beszámolt a szovjet vezetőkkel, közöttük Koszigin miniszterelnökkel folytatott megbeszéléseiről. BERLIN A Nemzetközi Újságíró Szervezet berlini kongresz- szusának harmadik napján az európai biztonságról és a német kérdésről volt szó. Stanislaw Mojkowski, a Lengyel Újságíró Szövetség elnöke felszólította a világ békeszerető újságíróit, hogy küzdjenek azok ellen, akik meg akarják rontani a népek kapcsolatait. Ezzel ösz- szefüggésben utalt arra, hogy az NSZK „veszélyes tűzfészek Európa szívében”. A szónok méltatta a Német Demokratikus Köztársaság békepolitikáját, majd a szocialista országok megren- díthetetlen egységéről beszélt, amely egyik pillére az európai biztonság megszilárdításának. BUKAREST Szerdán Bukarestben megnyílt a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülése. Az ülés napirendjén az alábbi két kérdés szerepel: 1. A nyugdíjak emelése és a nyugdíjtörvény javítása; 2. Tájékoztató a RKP Központi Bizottságának és a Román Szocialista Köztársaság kormányának külpolitikájáról. DJAKARTA Adam Malik indonéz külügyminiszter szerdán öthetes világ körüli útjáról visszaérkezett Dj akartába. A repülőtéren adott nyilatkozata szerint a meglátogatott országokban megértéssel fogadták Indonézia problémáit. PÁRIZS Todor Zsivkov, a bolgár minisztertanács elnöke, a BKP Központi Bizottságának első titkára szerdán délután repülőgépen Párizsba érkezett. A bolgár államférfi Marseilleből De Gaulle elnök külön- gépén utazott a francia fővárosba. Bonni politikus feltűnő javaslata a német kérdés rendezésére Bonn, (MTI): Bonnban valóságos politi. kai bombaként robbantak azok a javaslatok, amelyeket Herbert Wehner, a Német Szocwíl demokrata Párt parlamenti frakciójának helyettes vezetője kedd este a két német állam közötti közeledésre tett Wehner, aki a beteg Fritz Erler helyett jelenleg pártjának parlamenti frakcióját vezeti és aki egyben a Bundestag össznémet ügyekkel foglalkozó bizottságának elnöke, javaslatait egy nyugatnémet rádióállomáson elhangzott interjúban fejtette ki. Wehner azt mondotta, hogy a két német állam között lehetséges gazdasági közösséget létesíteni. Sőt, egy német államszövetség létesítése sem lenne kizárt dolog, bár ez az államkö- zösség másként képzelendő el, mint ahogy azt Walter Ulbricht gondolja. Wehner elgondolásának főbb pontjai a következők: 1. Meg kellene gondolni, nem lehetne-e a két német állam közötti tárgyalásokat az eddiginél sokkal magasabb szinten folytatni', 2. Elérkezhet az a nap, amikor Nyugat-Németor- szág össznémet ügyekkel foglalkozó minisztere és az NDK össznémetügyi államtitkára összeül; 3. A nagyhatalmak szerepe a későbbi tárgyalásoknál szükséges, de ez nem lehet ürügy arra, hogy Nyugat- Németország addig semmit se tegyen; 4. A Német Szövetségi Köztársaságnak nem kell kommunistává válnia, ugyanúgy senki sem kéri, hogy a kommunisták megszűnjenek pártjukhoz tartozni; 5. A német békeszerződés megkötésére két lehetőség van: a) Vagy az egész német nép közös kormányt választ; b) Az egész német nép jóváhagyásával a két német állam képviselőiből közös vezetőséget alakítanak; 6. A nyugatnémet—NDK gazdasági közösség megalakításánál legelőször is meg kell szüntetni a devizakülönbségeket a két német államban. Később közös hatóságokat is létesíthetnek, Wehner javaslatai azonnali éles ellenállásra találtak a CDU—CSU-nál. Az FDP nem utasította el Wehner javaslatait, hanem kijelentette, hogy azokat gondosan meg kell vizsgálni. A CDU—CSU kritikáira Wehner azt válaszolta, hogy: a mozdulatlanság nem helyettesítheti a német poli. tikát. Úgyszólván minden nyugatnémet lap első oldalon, közli szerdán a Wehner- interjút. A Kölner Stadt-Anzeiger kommentárjában a többi között azt írja: Wehner megszüntette a nyugatnémet hivatalos politika által mind a mai napig táplált illúziót. — hogy az nem létezik. Hogyha ezek a javaslatok a szociáldemokrata párt hivatalos politikájává válnak, akkor a szociáldemokraták végül megtették azt a lépést, amelyet tőlük már régóta vártak. Gromiko elutazott New Yorkból A szovjet külügyminiszter nyilatkozata New York (MTI) Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter több mint négyhetes New York-i tartózkodás után szerdán, magyar idő szerint az esti órákban elutazott az Egyesült Nemzetek Szervezetének székhelyéről. Gromiko részt vett a világszervezet közgyűlésének 21. ülésszakán és beszédet mondott a közgyűlésen. A szovjet külügyminiszter New York-i tartózkodását arra is felhasználta, hogy találkozzék számos ország külügyminiszterével, és eszmecserét folytatott Johnson elnökkel is. A szovjet külügyminiszter megbeszélései, különösen az Egyesült Államok képviselőivel folytatott tanácskozásai az , amerikai sajtóban nagy visszhangot keltettek és számos találgatásra adtak alkalmat. A Papandreu választásokat követel Athén (MTI): Papandreu kedden a Centrum Unió parlamenti csoportja előtt kijelentette: létezik egy „junta”, amely eltökélte, hogy magához ragadja a hatalmat. Hangsúlyozta: pártunk meg fogja védeni a szabadságot, még tagjai élete árán is. Qlyan ügyviteli kormányt akarunk, amely végrehajtja a választásokat — mondotta Papandreu — megismételve, hogy semmiféle átmeneti vagy nemzeti egységkormány gondolatát nem fogadja el. sajtójelentések többsége azt találgatta, hogy a szovjet külügyminiszter a vietnami béke lehetőségeiről tárgyal-e New Yorkban és Washingtonban. Szovjet részről igen határozottan hangoztatták, hogy Gro- miko megismételte ugyan a Szovjetunió közismert állásfoglalását, de semmiféle tárgyalásba nem bocsátkozott a vietnami kérdés további alakulásáról. Gromiko szovjet külügyminiszter közvetlenül elutazása előtt a New York-i Kennedy repülőtéren rövid beszéddel búcsúzott az egybegyűltektől. Kijelentette, az ENSZ közgyűlésének 21. ülésszaka azt bizonyítja, hogy az államok többsége a feszültség enyhítésére törekszik, igyekszik elhárítani egy új háború veszélyét. „Azzal a meggyőződéssel térünk vissza hazánkba, hogy a szovjet küldöttség hozzájárul és a jövőben is hozzá fog járulni a békéért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a népek függetlenségének és szuverénításának fenntartásáért kifejtett törekvésekhez” — mondotta a szovjet külügyminiszter. DéS-Viefatamr UjabS» négyezer amerikai katona szállt partra Lemondott a Ky-kormány hét tagja Saigon (MTI) McNamara amerikai hadügyminiszter. kétnapos Saigon! tanácskozásai után szerdán felügyelő körútra indult a dél-vietnami harcterekre és a Tonkini-öböl- be, ahol az amerikai 7. flotta tartózkodik. Mint saigo- ni körökben közölték, az amerikai hadügyminiszter jelen lesz az október 24-én és 25-én tartandó manilai értekezleten. Szerdán a kora reggeli órákban a Saigontól 60 kilométernyire délkeletre fekvő Vung Tau (volt Cap Saint Jacques) támaszponton újabb négyezer amerikai katona szállt partra Dél-Vietnam- ban, hogy kiegészítse az amerikai 4. gyalogos hadosztály létszámát. Jelenleg hat teljes amerikai hadosztály van Dél-Vietnamban, összesen 325 000 fő. A VDK néphadseregének légvédelme kedden Vinh Puch tartomány felett lelőtt egy amerikai felderítő repülőgépet, — jelentette az Uj Kína Hanoiból. A* dél-vietnami kormány hét tagja szerdán bejelentette lemondási szándékát. Azt akarják elérni ezzel a lépéssel, hogy váltsák le tisztségéből Nguyen Ngoc Loan dandártábornokot, a dél-vietnami rendőrfőnököt. A múlt héten mondott le a 25 tagú kormány egy nyolcadik minisztere, Nguyen Ba Kha egészség- ügyi miniszter egyik államtitkárának letartóztatása miatt. Egy hivatalos saigoni intézkedés értelmében revolverrel látják el az új dél-vietnami alkotmányo- zó gyűlés 117 képviselőjét, hogy „védekezni tudjanak a Vietcong támadásai ellen.” Kit fogadnak el illetékesnek...? Kínai fejlemények Peking (MTI): Miközben a kínai fővárosban mind élesebbé válik az új pekingi pártbizottság elleni általános kritikai offenzíva, a har- dinl vörösgárdisták lapja bejelentette: leváltották a mandzsuriai Heilungkiang tartomány teljes pártbizottságát. Szverdlovs*iíba érlíezetl a lengyel párt- és keeüiányli ii klöíiség Moszkva (TASZSZ): A Wladyslaw Gomulka és Jozef Cyrankiewicz vezette lengyel párt- és kormány- küldöttség szerdán reggel az Uraiban fekvő Szverd- lovszkba utazott. A repülőtéren az uráli város lakossága nagy szeretettel fogadta a vendégeket. Konsz- tantyin Nyikolajev, a szverd- lovszki területi pártbizottság első titkára beszédére válaszolva Jozef Cyrankiewicz lengyel kormányfő hangoztatta, hogy a lengyel párt- és kormányküldöttség mostani látogatása, a szovjet párt és állami vezetőkkel folytatott megbeszélései a teljes egyetértés légkörében folynak. Rövid pihenő után a lengyel párt- és kormányküldöttség megkezdte a nagy uráli város megtekintését. A pekingi pártbizottsággal szembeni vádak között is mind gyakrabban szerepel, hogy új formákat alkalmazott „a kulturális forradalom megfékezésére.” Pekingben dolgozó külföldi tudósítók véleménye szerint a pekingi pártbizottság ellen indított új támadássorozattal új szakaszába lépett a „kulturális forradalom” mivel ma már olyan szerveket támadnak, amelyeket maga a kulturális forradalom hozott létre. Ilyen szerv maga a pekingi pártbizottság, ilyenek a pártbizottság által kiküldött munkacsapatok, s a több ízben támadott „vörösgárdista ellenőrző osztagok.” Most, hogy mindezeket a szerveket „a forradalmi tömegek megfékezésével” vádolják, az a kérdés merül fel, milyen szervet fognak a vörösgárdisták illetékesnek tekinteni arra, hogy cselekedeteiket szabályozza, hiszen minden szervre és mindenkire kimondható az ítélet: „akadályozza a forradalmi tömegek akcióit, a forradalmi harcot.” Molnár Géza: (Kisregény) 27. Megbökte széles karirná- }ú velúr kalapja szélét s kezeit hátrakulcsolva, gondterhelt léptekkel eltávozott Hámos tűnődve nézett utána. Alighogy elváltak, sűrű, laza pelyhekben esni kezdett a hó. Hámost elfoglalták a gondolatai, a Tövis által felvázolt elképzelések hordereje. Kik legyenek a bizottság tagjai? A határidőt nem is mondta meg az a kis görcs, úgy látszik, ezt is rábízzák. „Nem vitás, hogy a dolog nagyon sürgős” — mondta magában, amikor a saroképület mögül váratlanul eléje lépett egy tábori csendőrzászlós: — Az iratait, szakaszvezető úr. Hámos tisztelgett, odaadta a papírjait. A zászlps az eresz alá húzódva vizsgál- gatta, aztán összehajtotta, s köpenye zsebébe süllyesztette. — A nyílt parancs huszonnégy órája érvénytelen — mondta keményen. — Majd bent tisztázzuk az alakulatával. Álljon be a sorba! A sarok mögött már jó szakaszra való katona és civil áesorgott egy tábori csendőr és egy pártszolgálatos felügyelete alatt. Hámos besorolt közéjük, csend, ben megkérdezte a mellette álló öreg honvédet: — Mióta vannak itt? — Én #nár dél óta ácsorgók. A tábori csendőr odanézett: — Nincs pofázás! ...Na, ez kellett csak, semmi egyéb pont most. — Hámos szerette volna fejét a falba verni dühében. — Ilyen hülyét, barmot, így belesétálni a kelepcébe! Hisz már tegnap is eszében volt az a rothadt nyílt parancs, hogy lejárt, szól Szitásnak adjanak másikat, és ma is folyton mondani akarta, csak valami mindég történt, valami fontosabb, ami elvitte a szándékot végül elfelejtette az egészet. A hó egyre sűrűbben szakadt, sötétedett. A zászlós intett, a tábori csendőrtizedes oda állt az oszlop elé: — Takarás! Igazodj! Ne mozogj! Bemegyünk a lak. tanyába, aki szökni próbál felszólítás nélkül golyót kap — felemelte hangját: — Szakasz, vigyázz! Irány egyenest, szakasz in-dulj! Már csak a rezesbanda hiányzik — gondolta Hámos. 0 már eleve a falfelőli oldalra állt, szeme sarkából nagyon figyelt. A zászlós előrement a tizedes mellé, a pártszolgálatos valahol hátul battyogott, mellén keresztbefogva géppisztolyát, Hámos nézte a mellette elmaradozó házakat, kerteket kiskapukat. Két ház közé beékelve nyitott kiskapu — most! — egy lépés jobbra oldalt, még- egy a kiskapu mögé, s a falhoz szorulva várt. Tudta, hogy az emberek nem szólnak. Lélegezni sem mert. a szakasz léptei ütemesen ropogtak a járdán, távolodtak. Még várt egy kicsit, aztán kinézett az utcára. Csak a léptek zaja hallatszott, az egység már belemosódott a hirtelen leszakadt téli 'estébe. Pfü... Hámos elindult az ellenkező irányba. A következő napok lázas munkával teltek. Először is nyomára kellett bukkanni a tartózkodási helyét folyton változtató Kollárnak, majd rajta keresztül még néhány tapasztalt, a várost és az embereket jól ismerő elvtársnak. Ezek bevonásával a Kalapács-akció bizottsága összeült s megkezdte a terv kidolgozását. A bizottság nem találkozott a csoport katonai tagjaival, nehogy árulás esetén egymást veszélyeztessék. Üléseiket Repce Pali lakásán tartották, akit még a nyár folyamán kibombáztak Soroksáron, átköltözött Margitvá- rosba. a környéken senki sem ismerte, nem tudtak mozgalmi tevékenységéről, kicsit hóbortos muzsikusnak tartották és ez most éppen nagyon jól jött. Az ülések idején Repce a gyerekeket elzavarta nagyanyjukhoz, feleségét átküldte a szomszédba, ő maga felmászott a padlásra, leste a környéket. A terv elkészült: Karácsony első napjára virradóan megnyitják a frontot a Ménesi domboktól a Duna vonaláig nyúló szakaszon amelyet egy Wermacht. század védett beásott harckocsik és rohamlövegek támogatásával. A Pulyka tónál felállított légvédelmi tűzérüteg az éjszaka folyamán átvonul a városon, tüzelőállást foglal el a Ménesi dombokon, szétlövi a harckocsikat és rohamlöve- geket, valamint a géppuskafészkeket. A Hámos-cso- port. amelyet ezen az éjszakán kiegészítenek, egységes alakulattá formálnak a városban tevékenykedő többi fegyveres csoporttal, két részre oszlik: az egyik megtámadja és elfoglalja a polgári iskolát, megakadályozza, hogy az árkászoktól erősítéseket küldjenek a Wermacht támogatására, A másik csoport hátba támadja a németeket. A terv sikere döntően két emberen múlott: az egyik Bodolai, az üteg szolgálatvezető őrmestere, a másik Tövis volt. Bodola* keze alatt szolgált egy közeli rokona, aki Szitás Győzőnek gyerekkori játszótársa, testi-lelki jóbarátja volt. A Hámos-csoport ezen a fiatal tüzéren keresztül lépett összeköttetésbe Bodo- laival, aki már harcolt Oroszországban is és az üteg katonái előtt sem titkolta; a szovjet hadsereget többre becsüli a német csürhénél Bodolaival Bordás Franci tárgyalt Szitás lakásán. — Mindenki tudja, őrmester baj társ, hogy a háború elveszett — mondta Franci. — Budapestet napokon belül körülzárják a szovjetek, ebbői az egérfogóból nem szabadul senki. — Az egyszer biztos hagyta rá Bodolai. — Én itt most magával szemben az ellenállási mozgalmat képviselem. Nyíltan és őszintén mondja meg, hajlandó-e a németek ellen harcolni az ütegével, vagy... Az őrmester elgondolkodott. Szép arcú, barna férfi volt széles pofacsontokkal, kis nyírott bajusszal, megfontoltan, nyugodtan mozgott. Franci érezte, hogy megbízhatnak abban, amit mond. — Rám számíthatnak — — mondta végül. — Az ütegben is van néhány jó emberem, a többi meg végrehajtja, amit parancsolnak, akár ezt parancsoljuk, akár azt. A probléma nem is itt van hanem Gulácsy hadnagy úrral, azzal a piszkos, németbérenc, nyilas mocsokkal, Az ütegparancsnokkal. — Tudjuk, ismerjük őt — bólogatott Franci. — Vele ne legyen gondja. Amikor megindulunk, ő már nem lesz a porondon. A kész tervet átadták Tövisnek, akit az üteg frontszakaszán Bodolai vitt át a senki földjére. (Folytatjuk!
