Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-02 / 233. szám

XXm. ÉVFOLYAM, 233. SZÁM ÄRA: 80 fillér 1966. OKTOBER 2, VASÄRNAP Dollár és hazafíság Kevés a kettős műszakban Hétköznapi külsejű ősz fejű férfi mutatkozott be a Magyar Sajtó Házában megtartott sajtóértekezle. ten az újságírók, a televízió munkatársai, s rajtuk ke­resztül az ország nyilvá­nossága előtt Kiss Nándor hálókocsi kalauz, aki hét esztendeig vezette orruknál fogva az amerikai titkos- szolgálat tisztjeit, nagysze­rű példáját adta hazasze­retetének, hazafiságának. Ő akit az USA kémügynőkei megvásárolhatónak tartot­tak és akinek nagy pénz­összegeket ajánlottak fel, ha szolgálatukba szegődik, a dollárok helyett hazája mellett döntött. Nemcsak azonnal jelentette idehaza, hogy odakint milyen aján­latot kapott — ebben még esetleg a büntetéstől való félelem játszhatta volna a főszerepet —, hanem a magyar hatóságok kérésére vállalkozott is rá, hogy se­gít a magyar elhárításnak a harcban. Hét esztendeig tevékenykedett, mint „ame­rikai kém” — közben szám­talanszor odakint, határain, kon túl, a szó szoros értel­mében életét kockáztatva nézett szembe ellenségeink­kel, akik megvásárolt em­berüknek hitték. Kiss Nán­dor bátorságának és más hazafiak áldozatkészségének köszönhető, hogy az illeté­kes szervek fontos infor­mációkhoz jutottak az ide­gen hatalmak kémei ellen, hazánk biztonságáért foly­tatott harcukban. Ha még képesek gondol­kodni, most is elgondolkod­hatnak a nyugati emigrá­cióban élő és jövedelmüket hazaárulásból húzó gyász­magyarok azon: vajon mi ér többet? A dollár vagy a haza? Az érdemtelenül él­vezett jólét, vagy a tisztes­ség és a becsület? ök már régen olyan választ adtak önmaguk számára erre a kérdésre, amelynek halla­tán tisztességes magyar embernek felkeveredik a gyomra. Kiss Nándor habo­zás nélkül utasította vissza a judáspénzt, hogy önzetle­nül szolgálatot tegyen haza. jának. Úgy viselkedett, hogy kézszorítást érdemel mind­nyájunktól, akinek drága ez az ország, ez a föld, ez a nép. Nyugodtan állíthatjuk — anélkül, hogy Kiss Nándor érdemeit kisebbítenénk —. hogy adott esetben nagyon sokan hozzá hasonlóan cse­lekedtek volna. Mert a ha­zaszeretet, a hazafiság nagy erő. Tudták ezt egykor az uralkodóosztály propagan­distái, amikor igyekeztek eltorzítani az emberekben a nemzeti érzést. Azon munkálkodtak, hogy a ha­zafiság helyébe a soviniz­mus és a nacionalizmus lépjen. A nép legjobbjai azonban egy pillanatra sem hagyták magukat megté­veszteni. Akárhogyan is igyekezett magát nemzeti színűre mázolni a Hitlert gátlástalanul kiszolgáló Horthy-fasizmus, hiába igyekezett hazaárulással vá­dolni azokat, akik a nép. a haza igazi érdekeit kép­viselték, ez a törekvése nem járhatott sikerrel. Ha a nacionalizmus és soviniz­mus mérge valamikor elég széles köröket is megfertő­zött, — úgy hogy maradvá­nyai még ma is fellelhetők, — ma már milliók vallják tettekkel magukénak a szocialista hazafiságot. Nem frázisok és nem is elsősor­ban a propaganda győzte meg az embereket, hanem az a hatalmas fejlődés, amely hazánkban, a szocia­lizmust építő Magyaror­szágon végbement. Aki igazán szereti hazáját, az életének legfőbb mércéjévé a haza üdvét teszi. A leg­utóbbi két évtized fejlődése pedig azt bizonyítja, hogy a magyarság boldogulásá­nak útja a szocialista Ma­gyarország. Aki a szocializ­mus ellensége, az a magyar­ság ellensége is. Igaz, nem mindig köny- nyű eligazodni az egyre bonyolultabbá váló világ­ban. Hála a technika fejlő­désének, a jó öreg Föld — jóllehet méretei válto­zatlanok maradtak, — mos­tanában alaposan összezsu­gorodott. Az egész világon utaznak az emberek: látni és tapasztalni akarnak, meg­ismerni más népek életét, sorsát. Sok százezer ma­gyar utazott külföldre a legutóbbi esztendőkben, s ugyancsak megnőtt a beuta­zó külföldiek száma. A kiutazók többsége alaposan körülnéz, de a világ meg­annyi csodájának láttára sem felejti el, hogy ő ma­gyarnak született, olyan országban, amely — így hozta a történelmi fejlődés —, egyelőre még nem mér­hető a legfejlettebb, a leg­szerencsésebb országok mércéjével. A hozzánk lá­togató külföldiek többsége is azt vizsgálja, hogy a háború után nagy hát­ránnyal induló Magyaror­szág miként szünteti meg népe szorgos munkájával, ezt a régrő] ittmaradt el­maradottságot. Elismeréssel adózik a magyarság mun­kaszeretetének és tehetsé­gének a tények alapján, még akkor is, ha olyan or­szágból jött, amely gazda­gabb, jobbmódú, mint a miénk. Tudjuk, az Egyesült Álla. mokban sokkal inkább gé­pesítve van a mezőgazda­ság — nálunk mégis öröm, hogy már kombájnokkal aratunk elsősorban. Több százezren látták, hogy Bécs. ben jó néhány aluljárót építettek: mi alig várjuk, hogy a második elkészüljön. Olyan országokban dolgo­zunk, amely két évtizeddel ezelőtt romokban hevert, amelyet hárommillió koldus hazájaként ismertek. Ma Magyarországán nem éhe­zik, nem fázik senki. a gyermekek nem sírnak egy karéj kenyér után. Nehe­zen érti meg ezt az, aki olyan országból jön, ahol már évtizedekkel ezelőtt is így volt. Ne beszéljünk most an­nak a másik világnak az árnyoldalairól. Elégedjünk meg csak annyival, hogy megemlítjük: az élet azért ott sem fenékig tejfel, s az életszínvonal nem maga­sabb annyival, amennyit a gépkocsik száma és a kira­katok fénye mutat. De va­jon. ha ötször-hatszor olyan gazdagok lennének azok az országok, mint amilyenek, dolgozó traktor Jól halad az étkezési, de gondok vannak az ipari burgonya átvétetve! Szombaton, a megve-i mezőgazdasági és felvásár­lási operatív bizottság az időszerű munkák közül kü­lönösen az őszj vetőszán­tás és vetés meggyorsítá­sának a tennivalóira hív­ta fel a figyelmét a közös gazdaságoknak. Megállapí­totta, hogy az őszi búza, az őszi árpa és a rozs veté­sénél elmaradás tapasztal­ható. Eddig 150 000 holdon végezték el a vetőszántást, 6600 holdon került földbe az őszi takarmánykeverék, s a 28 500 hold őszi árpá­ból 18 500 holdon. Csekély előrehaladás van a talajelő- készítésj munkákban, de felhívta a figyelmét az operatív bizottság a tsz-ek- nek arra, hogy ahol nem érett meg a kukorica, ott más területeket jelöljenek ki az ősziek elvetésére, s ne vár­ják meg a tengeri törését. Hátráltatja a vetést, hogy még mindig kevés traktor dolgozik kettős, nyújtott, illetve éjszakai műszakban. Ennek a szervezésére na­gyobb gondot fordítsanak a gépjavító állomások és a termelőszövetkezetek. A betakarítás kielégítően halad. A burgonyát eddig 47 000 hold földről szedték fel, befejezés előtt áll a silókukorica betakarítása, s ez elősegítheti a vetés gyorsítását, cukorrépából mintegy 6000 holdról taka­rították be a termést. Itt azonban gyorsítani kell a munkát, különösen a ned­vesebb területekről. Gátolja az ősziek elvetését, hogy több termelőszövetkezet ké­sik a vetőmag kiszállításá­val. A MÉK jól végzi a bur­gonya vásárlását, naponta 150 vagon az a mennyiség, amelyet átvesznek a tsz-ek- től. Ennek gyorsítása ér­dekében az átvevőhelyek számát 30-ra növelték. Ed­dig mintegy 1800 vagon burgonyát tároltak a tele­peken, s összesen 3500 va­gon tárolására készültek fel. Az ipari célokra szánt burgonya átadásával, átvé­telével, illetve szállításánál mutatkozik probléma. A Demecseri Burgonyakemé­nyítő Gyár a Szabolcs me­gyei MÉK-kel 1100 vagon szállítására kötött szerző­dést, de lehetőség lenne arra hogy ezt 2000 vagonra növeljék. A SZŐ VOSZ azonban távoli megyékből szállíttatja Demecserbe a burgonyát, ami költséges, s ugyanakkor Szabolcsban bőségesen van burgonya, s helyből el tudnák látni a gyárat. Ez elsősorban nép­gazdaság; érdek. Megálla­pította a bizottság, hogy feltétlen szükséges néhány szeszüzem beindítása is. melyeket a dunántúli me­gyékből és egyéb helyekről látnának el nyersanyaggal. Felhívta a bizottság a kö­zös gazdaságok vezetőinek a figyelmét arra is, hogy az abraktakarmány probléma csökkentése érdekében e célra is hasznosítsák a ta­karmánynak való burgo- hyát Téli almából eddig ösz- szesen mintegy 2250 vagon­nal vásároltak. A MSK 40 vagon vöröshagyma vásár­lásáról gondoskodott. me­lyet a megye téli ellátására biztosít. Felhívta az Illetékes szakszervek vezetői neu a figyelmét a bizottság a magkender érésének a fi­gyelésére, hiszen ebből csaknem teljes egészében Szabolcs biztosítja az or­szág ellátását. Ahol meg­érett, ott meg kell kezdeni a betakarítását. Ezenkívül az őszi mélyszántás gyor­sítására figyelmeztette a megye közös gazdaságait. A pártkongresszus tiszteletére: Emléktábla Teljesítik vállalásaikat a gépjavító dolgozói Különböző okok miatt az első fél év végén még mint­egy hárommillió forint érté­kű munkával mardatak el a termelésben a Szabolcs-Szat- már megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál. Külö­nösen nagy volt a kiesés a kalapácsos darálóknál. A kongresszusi versenyhez már korábban is csatlakozott bri­gádok a harmadik negyedév­ben nagy erővel láttak az adósság törlesztéséhez. Kü­lönösen nagy lendülettel dolgoztak a kalapácsos dará­lók készítésével megbízott Alvári Mihály, Tulipán Ti­bor, Smidt János és Sándor János vezetése alatt lévő csoportok. A négy csoport mintegy negyven tagja — behozva a korábbi elmara­dást — határidőre elkészítet­te a három negyedévre elő­irányzott száz darab kala­pácsos darálót. A sikeres munka eredmé­nyeként szeptember 26-án megkezdték a negyedik ne­gyedévre beütemezett, újabb 330 darab kalapácsos daráló­nak a készítését is. Ehhez a munkához újabb csoportok csatlakoztak. További lendü­letes munkával el akarják érni, hogy a december 31-i, terv szerinti határidő helyett a 330 daráló elkészítését már a kongresszus napjára befe­jezzék. Képünk a darálók festését mutatja. Foto: Hammel J. j a Gömbös-ezobor felrobbantásának helvéu az Erzsébet-híd budai oi. dalán, a jelenlegi hídfeljá­ró melletti parkban állt annak idején Gömbös Gyű. la fasiszta miniszterelnök szobra, amelyet 194/4 ok­tóber 6-án partizánok, az úgynevezett Marót-csoport tagjai robbantottak fel. Ez­zel az akcióval adtak jelt a fegyveres ellenállás meg­kezdésére. A Fővárosi Tanács emlék­táblával jelöli meg a he­lyet. ahol a robbantást vég. rehajtották. A robbantás évfordulója alkalmából — október 6-án — délelőtt 11 órakor ünnepséget rendez­nek. s ennek során leplezik le az emléktáblát. Az ün­nepségen részt vesznek az egykori Marót-csoport tag­jai is köztük azok, akik a szobrot felrobbantották. (MTI) vajon ez csökkentené an­nak a hatalmas haladásnak történelmi jelentőségét, amelyet mi megtettünk? Vajon, ha minden dollár tízszer annyit érne, mint amennyit ér, vajon meg le­hetne-e vele fizetni annak a munkának az örömét, amelyet akkor érzünk, ami. kor hazánk gyarapodását látjuk? A válasz nem két­séges. Az „ubi bene, Ibi patria”, az „ahol jól megv dolgom, ott van hazám' gy ökértel en szemlél étét mi. a régi rómaiak is megvr- tették. Kiss Nándor visszautas: tóttá a felkínált dollárokat s élete kockáztatásával tett szolgálatot hazájának. Száz és százezrek a hétközna­pokon, a maguk módján tesznek bizonyságot haza­szeretetükről. Azok, akik úgy gondolják hogy pénz­zel minden megvásárolttá tó, gyakran lobogtatják fe­lénk — a szó szoros és iei képes értelmében is — a dollárkötegeket. Se nen irigyeljük, se meg nem ki vánjuk azokat. A mi do! gunk, hogy a Földnek ezen a részén, amelyet ma Ma­gyar Népköztársaságnak hívnak, az itt élő emberek számára boldog életet, biz­tos jövőt biztosítsunk. So­kat kell fáradoznunk ál­dozatokat is hoznunk. de örömmel tesszük. Az oly sok dicsőséget és oly sok bukást megért magyar tör­pelem új. minden eddigi­nél dicsőbb fejezetét írjuk. Pintér István VILÍ6 MtOlET/ÍKJM E6YEÍÖI JETEK t

Next

/
Oldalképek
Tartalom