Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-02 / 233. szám

Csehszlovák pán- és kormánykldöttség Moszkvában

Egy hét a világpolitikában

Az ENSZ-közgyűlésen „napirenden kívül“ éles bírálatok érik az USA agresszív vietnami politikáját — Gromiko fontos javaslatai —- Csőmbe állt a katangai csendőr lázadás mögött „Gondolkodási szünet“ az angol—rhodesiai tárgyalásokon

Jacques Ducios 70 éves

Párizs, (MTI):

Vasárnap ünneplj hetvenedik születésnapját Jacques Duclos, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja. Ebből az alkalomból a párt politikai bizottsága levélben üdvözölte Maurice Thorez közeli munkatársát, aki oly sokkal járult hozzá a párt befolyásának kiterjesztéséhez. A Francia Kommunista Párt vezetői mielőbbi gyógyulást is kívánnak Duclosnak, aki szeptember 22-én sikeres műtéten esett át.

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte Jacques Duclos elvtársat 70. születésnapja alkalmából.

Sükarno-eJtanes

tüntetés

Djakartában

Djakarta, (MTI):

A szélsőjobboldali dja- ]| kartai diákszervezetek j

szombaton délelőtt újabb Sukamo-ellenes tüntetést rendeztek. Több mint 10 000 diák vonult ki Sukarno rezidenciájához, követelve az elnök lemondatását és bíróság elé állítását. A jobboldali diákcsoportok ugyanis azzal vádolják Sukarnót, hogy szerepe volt az október 1-re virradó tavalyi államcsínyben. Sukarno

egyébként a fővárostól távol, bogori palotájában tartózkodott a tüntetés időpontjában.

A Reuter-iroda arról tájékoztat, hogy a hadsereg által ellenőrzött sajtó rendkívül nagy terjedelemben foglalkozik az éppen egy- esztendős államcsínykí- sértettel. A lapok az első oldalon közük a szeptember 30. akciót elítélő cikkeket, vezércikkeket, s hatalmas fényképek emlékeztetik az olvasót a puccskísérlet során megölt hat tábornokra. A képe'- a tábornokok holttesteit ábrázolják.

Moszkva, (TASZSZ):

A csehszlovák párt- és kormányküldöttség Jozef Lenártnak, a CSKP Központi Bizottsága elnökségi tagjának, a kormány elnökének vezetésével szombaton repülőgépen hazautazott Moszkvából, ahol a Vietnami Demokratikus

Nyugat-Beriin,- (TASZSZ): Nyugat-Berlinben a Wil- helm-strassén. a spandani börtön főbejáratánál éjfélkor tömeg gyűlt össze. Német és külföldi újságírók is megjelentek. Az utcákon rendőrjárőrök cirkáltak. Mielőtt a börtönkapuk kinyíltak volna, fellobbantak a jupiterlámpák. Schirach és Speer háborús főbűnösök — miután letöltötték húszéves börtönbüntetésüket

Köztársaságból hazatérőben tett látogatást.

A küldöttség megbeszéléseket folytatott Leonyid Brezsnyewel, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárával. a beszélgetésben Alekszej Koszigin, az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a szovjet miniszter- tanács elnöke is részt vett.

kai kihajtattak a kapukon. Kattogtak a filmfelvevőgépek.

Fasiszta suhancok tapsoltak és üvöltözve követelték, hogy bocsássák szabadon az életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Hesst is. Neonácik fasiszta dalt énekeltek. A rendőrség nem akadályozta a fasiszta tüntetést

Mozgalmas világpolitikai hét végéhez értünk: vezető államférfiak utazásai, jelentős események, újabb javaslatok és tanácskozások hívták fel a közvélemény figyelmét szinte valamennyi kontinensen a nemzetközi politika eseményeire. Az általános érdeklődés elsősorban az ENSZ-közgyűlésnek szólt. A múlt hét végén hangzott el Gromiko szovjet külügyminiszter nagy jelentőségű beszéde, amelynek mégállapitásaira azóta is visszatér a nemzetközi sajtó. •,

Gromiko elsősorban arról beszélt, ami nem is szerepel hivatalosan a közgyűlés napirendjén: Vietnamról. Igaz, közvetlenül előtte az amerikai ENSZ-megbízott Goldberg is már érintette a vietnami problémát, de ködös szólamokba és rágalmakba búrkolt szónoklatokban csak egy dolog volt világos. Az, hogy az USA egyáltalán nem törekszik a vietnami konfliktus rendezésére, nagyon is sok érdeke fűződik a háború folytatásához. A szovjet külügyminiszter rámutatott arra, hogy az amerikaiak agressziója milyen súlyos veszélyeket rejt mar gában, és éppen ezért az emberiségnek mindent meg kell tennie az agresszió megfékezésére.

A vietnami probléma megoldásának egyetlen útja az, amelyet a VDK kormánya és a felszabadítási front javasol. Éppen a héten nyilatkozott erről Nguyen Huu Tho, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front elnöke és három pontban foglalta össze a béke megteremtésének feltételeit. Ennek lényege: az USA szüntesse be az agresszióját és vonja ki csapatait. . Dél-Vietnam bél- ügyéit a dél-vietnamiaknakr' kell rendezniük, , akiknek joguk van a függetlenségre, a demokráciára, és a semlegességre. A felszabadítási front ragaszkodik ahhoz, hogy mint a nép döntő többségének képviselője, helyet és szerepet kapjon bármilyen politikai megoldásban.

Vietnam kérdését az ENSZ-ben majdnem minden szónok érintette, és

egy-két kivétellel, valameny. nyien erélyesen támadták az USA agresszív politikáját. A legfeltűnőbb és legélesebb beszédeit Couve de Murville francia külügyminiszter mondta a hét első felében. Kijelentette, hogy Franciaország követeli: térjenek sürgősen vissza a genfi egyezmények teljesítéséhez Vietnamban: távozzanak a külföldi csapatok, ne avatkozzék senki Vietnam belügyeibe, hagyják, hogy Vietnam semleges politikát folytassam

A vietnami háború — Couve de Murville szavaival — a világot a hidegháború korszakába vetette vissza. A vitás nemzetközi kérdések ilyen körülmények között szinte megoldhatatlanok.

Valóban, az ENSZ-közgyű. lés vitája — noha igen élénk — e tekintetben elég nehezen bontakozik ki. Pedig volna sok megoldásra váró probléma. Hogy csak azok közül említsünk néhányat, amelyet Gromiko külügyminiszter felvetett: a külföldi katonai támaszpontok felszámolása Ázsiában, Afrikában és La- tin-Amerikában, a tömeg- pusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása, leszerelési világértekezlet összehívása, a két német állam felvétele a világszervezetbe, a Kínai Népköztársaság törvényes jogainak helyreállítása az ENSZ- ben.

Vietnam árnyéka ott van az ENSZ-közgyűlésen, de az amerikaiak nem sokat tesznek eloszlatásáért.

McNamara hadügyminiszter újabb agresszív, katonai lépéseket jelentett be, Johnson pedig közölte, hogy elfogadja Marcos fülöp-szi- geti elnök javaslatát és megjelenik azoknak az országoknak a manilai konferenciáján, amelyek katonái részt vesznek a vietnami háborúban. Az értekezleten ugyan halvány formában szerepelnek a „vietnami békés rendezés lehetőségei”, de az USA számára nem ez a fontos, hanem, hogy valami erkölcsi takarót kapjon: lám, Washington nem agresszív, csak „támogatja” több más ország „közös akcióját”. Ezért sugallta Johnson a manilai értekezlet gondolatát

A katangai csendőrláza- dás, amelyet a héten a kongói kormány levert, ismét felhívta a figyelmet a belgák „védence”, Csőmbe szervezkedéseire. Az egykori kongói diktátor már régóta zsoldos csapatok toborzásával foglalkozik Európában, főként Spanyolországban. Erős támogatást kap Portugáliából, amely afrikai területen, Angolában jelentős támaszpontot bocsát rendelkezésére az aknamunkához. Innen indult ki a katangai csendőrlázadás megszervezé- ze. Az egységeket fehér zsoldosok vezették. Kongóban éppen ezért szenvedő, lyes tüntetések zajlottak le a portugál követség előtt, majd Mobutu kormánya megszakította diplomáciai kapcsolatát Portugáliával, Csombét pedig távollétében perbe fogta.

Az afrikai kontinensre az angol—rhodesiai vita is felhívta a figyelmet. Vajon ki tudná hirtelen megszámolni, hányszor fenyegette meg Angüa a fajüldöző Smith-kormányt, amióta önkényesen kikiáltotta saját függetlenségét? És minden fenyegetés kemény szankciókat is kilátásba helyezett? De azóta sem történt semmi. Bowden brit nemzetközösségi miniszter, a diplomáciai sértést is zsebrevág- va, a múlt héten elment tárgyalni Smith-hez. de a kemény fellépés helyett csak szánalmas alkudozást folytatott. Sőt, egyenesen „tippeket” adott Smith-nek, hogyan maradjon uralmon anélkül, hogy Anglia presztízsén súlyos csorba essen.

De még így is majdnem dqlgavégezetlenül ment' vissza Londonba. Most agzalp vigasztalja a közvéleményt, hogy „gondolkodási szünetet” adott Rhodésiának. Valójában Smith nem sokat gondolkodik, hanem szinte, diktál, és inkább a Wilson kormány az, amely azon töri a fejét, hogyan őrizze meg tekintélye látszatát. És közben tűri, hogy a Smith rezsim kegyetlenül üldözze' Rhodésiában á lakosság ha- . talmas többségét az afrikaiakat.

Szovjet parlamenti küldöttség érkezett Chilébe

Santiago, (TASZSZ);

Nyikolaj Ignatovnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége elnökhelyettesének vezetésével szovjet parlamenti küldöttség érkezett Chilébe. A repülőtéren a szovjet vendégeket Eugenio Ballesteros, a chilei

Peking, (TASZSZ):

Pekingben szombaton nagygyűlést és felvonulást rendeztek a Kínai Népköz- társaság megalakulásának 17. évfordulója alkalmából. A gyűlésen és a felvonuláson másfél millió ember vett részt, köztük félmillió pekingi és vidéki „hungvej- pingista”. A nagygyűlésen beszédet mondott Lin Piao, a Kínaíi Kommunista Párt Központi Bizottságának elnökhelyettese, a Kínai Nép- köztársaság honvédelmi minisztere, akj kirohanásokat intézett az SZKP és más testvérpártok ellen. Lin Piao beszéde alatt Bulgária,

Fasiszta tüntetés Nyúgat-Berlinben

»TSR ,5»■ ■ : I'i -— gépkocsikon! rokonaikképviselőház elnöke üdvözölte. Ignatov válaszában hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió fejleszteni akarja Chilével a két ország érdekeit szolgáló együttműködést.

A szovjet parlamenti küldöttséget Eduardo Frei köztársasági elnök is fogadta.

Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió nagykövetségeinek vezetői és munkatársai elhagyták a gyűlést. A kínai vezetők nemzeti ünnepükön ! 17 esztendő óta most először támadták nyíltan a Szovjetuniót.

A központi tribünön Mao Ce-tung, valamint a Kínai Kommunista Párt és a kormány más vezetői foglaltak helyet. Itt tartózkodott Li Cung-zsen is a kuomintan. gista Kína egykori elnökhelyettese, aki egy övvel ezelőtt tért vissza az Egyesült Államokból Kínába.

18

Kínt sötétedett. Véresre horzsolták sebezték az ujjaikat, a szerszámok feltörték a tenyerüket, szakadt róluk a verejték, U- hegésük beleolvadt a kerekek csattogásába. Mire a szerelvény Kelenföld közelébe ért, már akkora rést nyitottak, hogy egy ember erőlködés nélkül átfért rajta. Pintér Imi előbb be akarta fejezni, Hámcs nem engedte' nincs értelme, hogy valamelyikük a kerekek alá kerüljön, vagy összetörje magát.

A nyolc kommunista után még négy fogoly kiugrott, tizenketten hagyták ei a vagont. Mindnyájan sikeresen földet értek, kivé. ve az utolsót, aki belefe.ielt egy villanyoszlopba. Akik a nyílásnál álltak, valamit felfogtak az üvöltésből — többen nem merték megkockáztatni a szökést.

A négy margitvárosi ifjúmunkás együtt vágott neki az útnak. Felázott szántóföldeken láboltak át lehúzódtak a Dunapartra, az utakat, házakat nagy ívben kikerülték, nehogy valaki meglássa őket rab- runájukban.

A, víz mellett a nedves hideg a csontjaikba hatolt.

— Havazni fog — mondta Hámos. — Kegyetlenül viszket a lábujjaim helye.

— Hol hagytad őket? — kérdezte Kertész Sanyo.

— A Gyűjtőben amputálták a bal lábamról. Elfagytak.

— A cellában?

— Naná, Szibériában.

— Piszok hideg lehetett ott.

Egy darabig csöndben gyalogoltak.

— A gyilkosságnak sok módja van — mondta később Hámos.

— Tudsz gyalogolni? — kérdezte Nagy Jocó részvéttel.

— Egész jól megy. De figyeljétek meg, hogy havazni fog.

Éles szél vágott rájuk. Pintér Imi megállt.

— Nem bírom ezt a tempót.

— Muszáj menni, mert idefagyunk. Tüdőgyulladás lesz ha nem mozgunk.

Alig, hogy elindultak, Nagy Jocó torpant meg— Gyerekek. baj van. Mi most a Duna innenső felén vagyunk. Hogy megyünk át?...

Hát persze, mindnyájan

(K .aegtny)

tudták, hogy a szerelvény átjött velük az összekötő vasúti hídon s hogy Kelenföld a budai oldalon van. Csak éppen ez valahogy kimaradt, a visszajutás.

— Megyünk, míg valami csónakot nem találunk — határozta el Hámos.

— No itt aztán kutyagolhatsz. Még ha a Rómain lennénk... De erre nincs csónakház — Jocó maga körül forgott, táncolt, csapkodta az oldalát karjait, hogy fölmelegedjen.

Jó darabot mentek, meresztették a szemüket, végül egy elhagyott halászkunyhó mellett ráakadtak egy felfordított ladikra. Oda volt fagyva a földhöz. Keservesen körülkaparták, vágták a jeget, míg megmozdíthatták, aztán rátették a vízre. Olyan gyorsan merült alá, bele se tudtak szállni.

Ott álltak a parton mind a négyen, s elkeseredve bámulták az irdatlan nagy folyót. A fagyos szél végigsuhintott rajtuk, finom darát, nedves hószemcséket sodort magával.

— Nahát hogy ez így kiszúrjon velünk!

— Átússzuk.

— Az aztán tiszta tüdőgyulladás.

— Nem is tudok úszni.

— Majd átviszünk.

— Mint a kutya a szafa- ládét, mi? A víz fölé tartva.

— Ne hülyéskedjetek már, nem úgy megy az.

— Induljunk, valami majd eszünkbe jut.

Gyalogoltak tovább.

— Idefigyeljetek. Az összekötőn kell visszamennünk. Az vasúti híd, azon nem járnak.

— De őrzik. Hídőrség van rajta.

— Leütjük az őrt.

— Én füttyentek egyet, odanéz te meg behúzol neki.

— Mint a jó cowboyfil- meken.

— Éppen úgy.

— Csakhogy a másik oldalon is őrség van. Már messziről hegyezik a fülüket, amint trappolunk át a talpfákon. Csudára fognak nekünk örülni.

— Ennél én jobbat mondok. Visszamegyünk vonattal. A híd előtt mindig lassít a szerelvény.

Az idő kezükre játszott. Mire elérték Lágymányost, nagy, függönyöző pelyhek- ben szakadt a havas eső. Fölmásztak a töltésre, a híd előtt, a kanyarban lefeküdtek a földre.

Hosszú füttyel, zakatolva vonat közeledett.

— Ha személy, el kell engedni — mondta Hámos.

— Mit mondasz? — Nagy Jocó kiabált a mozdony

csihogása. a sínek zengése az agyát verte.

— Csak teherrel mehetünk! Add tovább!

A mozdony csikorogva fékezett, lassan lépésben átgördült fölöttük, a forró gőzt az arcukba nyomta. A fűtő épp szenet dobott a tűzre, vörös fény lobogott a magasban úszó füstfelle- geken, a sűrű hóesésen. Személykocsi következett, német katonadal szüremlett belőle, aztán tehervagonok hosszú sora. Ágyúk terepjárók. majd oldal nélküli üres platóskocsik. A mozdony már a hídra kanyarodott.

Mintha összebeszéltek volna, az utolsó vagonra egyenként felugráltak, s nyomban hasravágták magukat, beletapadtak a latyakos, nedves deszkákba.

Lassan úsztak el mellettük a vastraverzek, az őrséget nem is látták, talán a cudar idő elől behúzódtak bódéikba.

A másik oldalon amint a szerelvény gyorsítani kezdett. sietve legömbörögtek a töltésen.

— Én itt lakom, mindjárt a Határ útnál. Egy macskaugrás — mondta lent Pintér. Hangja kiöblö- södött, madarat lehetett volna vele fogatni, hogy megmenekült a Dunától. (Mindenesetre elhatározta, hogy a legközelebbi nyáron megtanul úszni.)

— Egy macskaugrás — ismételte Kertész Sanyo. — Alig három kilométer,

— Kézenállva is lesétálom — bizonygatta Pintér.

Éjfélre értek be Margit- városba.

Az öreg Pintérnek ■ volt még egy üveg rumja, amit nehezebb napokra tartogatott, ezt most előhalászta a speizból .Pintér néni szalonnát sütött teát forralt a kályhánál szári tkozó fiúk. nak.

— Csak ezt a szörnyű gúnyát ne látnám rajtatok sopánkodott. — Hogy nem vett meg benneteket az isten hidege, szegény fiacskáim...

Imi odafordult az apjához:

— Idefigyeljen, faterkám. Amint mi az ágyban leszünk, maga egytől egyig, összeszedi a rongyainkat és ebben a finom,, gyenge hóesésben jó mélyre elássa, őket. Nem állok jót, hogy. nincs bennük tetű — mondta még buzdításul.

Másnap délután, kipihenve. erőre kapva a fut- ballpálya mögött a kis trafiknál várta Hámos a kapcsolatát Ideges volt. találkozókon mindig izgul az ember, kivel kötik össze, mivel bízzák meg, s elkerülhetetlen, hogy árulásra ne gondoljon — még nem felejtette el, hogy hozta ki Gabács a DEF embereit a találkozóra.

A tér üres volt a trafikot most csukta be az öreg, lassan komótosan mozgott.

ásított.

Hogy ne legyen . feltűnő az ácsorgása, szóba elegyedett vele.

(Folytatjuk)

Molnár Géza:

Nagygyűlés Pekingben