Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-08 / 238. szám

Csatorday Károly felszólalá§a az ENSZ közgyűlésén Egy hét a világpolitikában Ijjjlj Johnson manőverei a manilai haditanács előtt ijiijl Változatlanul hűvös a francia—amerikai viszony 111 Wilson külpolitikai veresége a munkáspárti konferencián New York, (MTI): Az ENSZ közgyűlésén pénteken folytatták az ál­talános politikai vitát és a délnyugat-afrikai kérdés tárgyalását. A délelőtti ülés­re négy állam küldöttsége jelentkezett felszólalásra: Belgium, Jugoszlávia, India és Dahomey. Az ülésszak eddigi leg­hosszabb vitája a Politikai Bizottságban folyt a bi­zottság napirendje körül. Ez a bizottság tárgyalja a legfontosabb politikai kér­déseket, köztük a Szovjet­unió és más szocialista ál­lamok javaslatait az álla­mok belügyeibe való be­avatkozás megbélyegzéséről, a nukleáris fegyverek elter­jedésének megakadályozó­MOSZKVA: A magyar országgyűlés küldöttsége pénteken dél­előtt látogatást tett a szov­jet parlamentben, ahol Ivan Szpiridonov, a Legfelsőbb Tanács szövetségi tanácsá- csának elnöke és Leonyid Szobolev, a szovjet parlag ment másik házának, a nemzetiségi tanácsnak az elnökhelyettese fogadta a magyar képviselőket. A de­legáció látogatást tett a Kremlben Nyikolaj Pod- gomijnál, a Legfelsőbb Ta­nács elnökségének elnöké­nél is. PRAGA: A -CSKP KB meghívására pénteken Prágába érkezett a Francia Szocialista Párt (SFIO) küldöttsége Guy Mollet főtitkár vezetésével. BELGRAD: Joszip Bro2 Tito jugosz­láv köztársasági elnök pén­teken ebéden látta vendégül Huari Bumedient, az algériai forradalmi tanács elnökét, aki ötnapos hivatalos lá­togatáson Jugoszláviában tartózkodik. Az ebéden Tito és Bumedien pohárköszön­tőt mondott. Az algériai el­nök pénteken este nagysza­bású fogadáson látta ven­dégül Joszip Broz Titót. TOKIO: Adam Malik indonéz kül- j ügyminiszter pénteken New | York-ból a japán kormány vendégeként, négynapos hi­vatalos látogatásra Tokióba érkezett —, közli a UPI hír- ügynökség. Molnár Géza: 23. — Csak vicceit ö maga ig megmondta, hogy csak viccel — vetette közbe Laci. — Igen. De ez akkor csak azért volt vicc, mert nem lehetett megcsinálni. Én akkor értettem meg, hogy ez az egész géppiszto- lyos tervezgetés képtelen­ség, agyrém. Magam előtt láttam ezt az öreg ezredest, amint fehér haja kitürem- lik a katonasapka alól, tényleg lakást szerzett en­nek a fajankónak, talán ő is utálja a németeket, neki is elege van már az egész­ből. zötyög az autóban én pedig egy utcasarkon állok és beleeresztek egy sorozat golyót. — Ilyenkor még jobban hiszed, hogy van isten, mert elrendezte a dolgokat és megmenekültél ettől a képtelen szörnyűségtől — mondta Laci, bár nem akart gúnyolódni. Súlyos aggo­dalom ébredt benne. Mégis csak meg kell kérdeznie... Folytatta tehát: — És ha sáról, a külföldi katonai tá­maszpontok felszámolásáról. A tizennyolchatalmi lesze­relési bizottság jelentései is a bizottság elé kerülnek. Csatorday Károly nagykö­vet, hazánk képviselője a Politikai Bizottságban, azt javasolta hogy elsőnek az államok belügyeibe való be nem avatkozásról szóló dek­larációt tárgyalja a bizott­ság. Hangoztatta, hogy a közgyűlés ugyan tavaly ha­tározatot hozott a be nem avatkozás elvének tisztelet­ben tartásáról, s erről dek­larációt adott ki. Ezt azon­ban mindmáig nem alkal­mazzák, s a nemzetközi helyzetben emiatt a tava­lyinál is súlyosabb problé­mák merültek fel. Csator­day Károly rámutatott: ez a magyarázata, hogy a be A Pravda pénteki számá­ban megjelent az Ecuadori Kommunista Párt Központi Bizottságának nyilatkozata. A nyilatkozat megállapítja, hogy az, ami Kínában „kul­turális forradalom” címén történik, szemünk elé tárja a Kínai Kommunista Párt ve­zetőinek hibás politikáját. A nyilatkozat tagadja, hogy Mao Ce-tung elnök eszméi jegyében Kínában folyó „kulturális forradalomnak” valamilyen köze is lenne a marxizmus—leninizmushoz. A Központi Bizottság elér­kezettnek látja az időt arra, hogy összehívják a kommu­nista pártok értekezletét a nézeteltérések és a szakadás megszüntetése céljából. A Pravda tokiói tudósítója beszámol arról a véres inci­densről, ami szeptember 19- én történt Pekingben az Aka­A Vietnammal kapcsolat­ban csütörtökön elhangzott két megnyilatkozással, Johnson amerikai elnök sajtóértekezletével és Brown angol külügyminiszter úgy­nevezett béketervével kap­csolatban sok tinta folyik a nyugati sajtóban. A New York Times pénteken Johnson elnök ázsiai uta­zásáról vezércikkében így ír: egyik kézben békeaján­latok — a másikban gyil­kolás, gyújtogatás, a nö­vényzet megsemmisítése, rombolás, bombázás. most valaki, nem a fantá­ziában, de tényleg a kezed­be adna egy géppisztolyt, megtanítana, hogyan kell kezelni és azt mondaná: itt a szomszédos házak között van egy légvédelmi üteg, veszélyezteti a környék minden házát és minden emberét, mert a repülőgé­pek állandóan keresik, lö­vik, bombázzák™ — Nem. Nagy csönd lett. — Tisztára megőrültél. — Nem őrültem meg. Elméletileg okoskodunk csak, semmi értelme az egésznek, de mégis meg­mondom: nem tudom el­képzelni, hogy egy magyar katonát meggyilkoljak. Folyton az öreg ezredest látom magam előtt az ősz hajával, gyerekei vannak, s a melléből ömlik a vér, a kocsi ülése is csupa lucskos vér. — Emlékeztetni szeretné­lek a te szavaidra. Belém vésődött, mert akkor éppen te figyelmeztettél valamire és én elbámultam, hogy előbbre jutottál mint én. nem avatkozásról szóló ja­vaslatnak abszolút elsőbb­séget kell kapnia a bizott­ság napirendjén. A magyar küldött na­pirendi javaslata felett ki­alakult vitában számos fel­szólalás hangzott el. Fedo­renko szovjet delegátus ki­fejtette, hogy a bizottságnak először a legfontosabb kér­désekkel kell foglalkoznia. Goldberg, az USA küldötte viszont azt bizonygatta, hogy „nem a beavatkozás problémája a legidősze­rűbb”. (ENSZ-megfigyelők rá­mutatnak: az Egyesült Álla­mok azért akarja háttérbe szorítani ezt a javaslatot, mert a beavatkozásról szóló vita során óhatatlanul is elítélik a felszólalók az USA vietnami intervencióját.) hata pekingi tudósítója és a Japán KP irányvonalát el­lenző négy Pekingben tanuló japán diák között. A négy japán diák beha­tolt a tudósító szállodai szo­bájába és elszedte tőle jegy­zeteit, valamint azoknak a japán diákoknak a leveleit, akik a Japán KP irányvona­lát védelmezték. A négy hu­ligán ezután „a forradalmi erőszak” nevében, mintegy két órán át ütlegelte a tudó­sítót. Az incidens oka az volt, hogy az Akahata pekingi tudósítója bírálta a Peking­ben tanuló japán kommu­nista diákok egy csoportjá­nak gyűlését, amely a Japán Kommunista Párt politikája ellen irányult. A Japán KP Központi Bi­zottsága a szóban forgó négy japán diákot kizárta a párt­ból. A Chicago Tribuna szerint Johnson ázsiai kőrútja so­rán valószínűleg villámlá­togatást tesz Dél-Vietnam­ban is. Ezt az AP vélemé­nye szerint biztonsági okok­ból nem közük előre. Az amerikai hivatalos sze­mélyiségek üdvözölték Brown kezdeményezését. Ugyanakkor a moszkvai rá­dió megállapította, hogy az „új” javaslatok csupán a már ismert amerikai „béke­javaslatok” másolatát je­lentik. (Kisregény) A vonaton tetted fél a kérdést, hogy vajon nin- csen-e egy pillanat az em~ bér életében, amikor min­dent vállalni kell; mindent kockára dobni, ha később nem akarja magát nagyon szégyelleni... Hogy később szembe tudjon nézni önma­gával. — Ebben a káoszban, pusztulásban, nyilas tivor­nyában már semmit nem lehet csinálni. Akkor még volt nemzet, ma már nincs. Ez már egy roncs nép fej­vesztett. pusztuló, erőtlen. Több szó nem esett kö­zöttük. Laci keserű hangu­latban vetkőzött, most örült, hogy nem ég a vil­lany, nem látják egymást. Igen: így néznek ki a hő­sök közelről... Nem merte erőltetni a vitát, a meggyő­zést. Megette a fene, ha ilyen helyzetben valak't agitálni kell. A felelősségre gondolt: Jenő az ő felelős­ségére jönne, ha jönne. S kicsit megkönnyebbült arra: milyen jó, hogy az a „sza­vatolok érte” nem érvé­nyes. Ha az elmúlt hetekben megsokasodtak az angol­szász hatalmak gondjairól közzétett kommentárok a világsajtóban, az elmúlt hét nap eseményeit össze­foglalva, bevezetőben to­vábbra is a Johnson-kor- mányzat és a Wilson-kabi- net helyzetének rosszabbo­dására kell rámutatnunk. Erhard bonni kancellár — -úgy tűnik — washingtoni látogatásával időt nyert 'ellenfeleivel szemben, s egyelőre lecsillapodtak a körülötte dúlt politikai vi­harok. Az ENSZ-ben foly­tatódtak a kétoldalú meg­beszélések, amelyek során Péter János külügyminisz­terünk legutóbb Dean Rusk- kal, az amerikai diplomácia vezetőjével tárgyalt nem­zetközi problémákról és a két országot érintő kérdé­sekről. Brazíliában ellen­jelölt nélkül Costa de Silva tábornokot, a reakciós „ke­mény vonal” vezéralakját választották elnökké, aki­nek jövő év márciusában esedékes hivatalba lépésiig még éles harcokkal számol­nak Latin-Amerika legna­gyobb országában. Indoné­ziában megkezdődött Su- bandrio volt miniszterel­nök-helyettes és külügymi­niszter pere a különleges ka­tonai bíróság előtt — miköz­ben Djakartában folytatód­nak a szélsőjobboldali di­áktüntetések a hátráló Su­karno ellen. A legutóbbi napokban 40-re emelkedett az önálló afrikai országok száma: megszületett a Bostwana köztársaság (volt Becsuána- föld) és a Lesotho királyság (Basutóföld), amelyeknek függetlenségére azonban ár­nyékot vet, hogy földrajzilag beékelődnek a fajvédő Dél-afrikai Köztársaságba. A változatlanul bonyolult és a Vietnam elleni impe­rialista agresszió miatt éle­ződő nemzetközi helyzet eseményei közül néhányat tekintsünk át részletesebben is. Johnson imádsága Az amerikai külpolitika szemforgatásának már nem egyszer voltunk tanúi, kü­lönösen Vietnammal kap­csolatban. A november ele- jén megrendezendő részle­ges kongresszusi válasz­tásoknak a Johnson párt­jára várható kedvezőtlen, eredményei arra kénysze­rítették a Fehér Ház lakó­ját, hogy látványos lépé­A következő este nagy meglepetést hozott Az aj­tón kopogtak és belépett Martin néni. utána Laci öccse, Pisti, majd Magda. Laci tökéletesen kővé vál­tozott. Nehezen tudott meg­szólalni : — Mamikám, drága csil­lagom, hogy került ide? És te, te kutyafülü kölyök? — csókolgatta az anyja kezét, arcát, hátbaveregette az öccsét — Édes drága kis fiacs­kám... Én már csak ilyen síró-pityogó vénasszony va­gyok... — könnyeit töröl get_ te, kifújta az orrát. — Tud­tam én éreztem én... Mond. tam Magduskának: kislá­nyom, vigyél el engem az én drága fiacskámhoz. Csak egy percre hadd láthassam, nekem az is elég lesz, csak a kezét simítsam meg, csak a hangját halljam. — Igen-igen, képzeld — bizonygatta Magda — így, egyszerűen nekem szegezte a kérést Erzsiké néni. Oda- állt elém, átölelte a nya­kamat, nem tudtam a te­kintetének ellenállni. Aztán arra gondoltam: rólatok, hogy itt vagytok, tud a Linda néni, a Farkas Kál­mán, a Kecskés, én, — hát pont az édesanyád ne lát­hatna legalább egyszer?... — Dehát honnan tudta? — kérdezte Laci. — Ja-a-j, fiam... Honnan sekkel bizonyítsa „vietna­mi békeakaratát” és ezzel lecsillapítsa az agresszió ellen tiltakozó amerikai választókat, s ugyanakkor port hintsen a világközvé- lemóny szemébe. Ehhez tartozott a Washingtonban járt Marcos fülöp-szigeti elnök javaslata egy mani­lai csúcskonferenciára, amely kezdetben a vietna­mi konfliktus „békés ren­dezésének” cégérét viselte — de csupán néhány óráig. Kiderült, hogy csak az Egyesült Államok oldalán Dél-Vietnamban hadat vi­selő országok hajlandók részt venni a „manilai csú­cson”. Jahnsonnak azonban az amerikai választások előestéjén mindenképpen szüksége van egy olyan fó­rumra, ahol az állítólagos „békeszándékokat” demonst­rálhatja — ezért a washing­toni diplomácia mindent elkövet ennek a manilai csúcsértekezletnek össze­hozásáért, mégha azt most kénytelenek is voltak ok­tóber végére halasztani. Sőt, az elnök október 17-én kezdődő manilai utazását összekapcsolja az USA-val szövetséges hadviselő or­szágok, köztük Uj-Zéland, Ausztrália, Dél-Korea, Thaiföld és Malaysia meg­látogatására. A manilai „haditanácsot” — mert nevezhetjük-e másként a tervezett konfe­renciát — McNamara had­ügyminiszter dél-vietnami és délkelet-ázsiai körútja „készíti elő”. Mindenesetre az igazi amerikai szándéko­kat jelzi McNamara szer­dai bejelentése, amelyben újabb félmilliárd dolláros pótkiadást kért hadirepü­lőgépek vásárlására és el­mondta, hogy a Pentagon 1968 júniusa után is szá­mít a vietnami háború fo­kozására... Ezek után már nem is kell kommentár ah­hoz a jelentéshez, amely hírül adja, hogy Johnson elnök a vietnami békére szólító pápai felhívás év­fordulóján templomba ment és .imádkozott a békéért... Ugyanazon a napon négy­száznál több amerikai re­pülőgép bombázta a Viet­nami Demokratikus Köz­társaság falvai t_ „Hűvös szívélyesség* Johnson szemfényvesztése — hogy csak az államfők­nek kijáró f étára emlé­keztessünk, amellyel az elnök a Washingtonba lá­togató francia külügymi­nisztert megtisztelte a Fe­hér Ház kertjében — a tudják a madarak ősszel, hogy indulniuk kell?... — Tessék ide, a kályha mellé, a melegre. — Hát csak egy csep­pecskét, hogy jól megnéz­zelek magamnak, arany fiam. Akkor már kibírom, míg végleg hazajössz. Pisti kiugrott az ajtó elé, nagy hátizsák szenet cipelt be: — Ezt én csaptam meg a sufniból, míg apa átment a szomszédba. Az öregúr nem tud semmiről. — Ez volt a Magdus ki­kötése. Mert tudod, milyen apátok, akkor csak forgo­lódna egész éjjel, hogy jaj, mi van azzal a gyerekkel, miért csinálta ezt a mar­haságot, én is voltam kato­na, mégse haltam bele, de ez a gyerek mindig ilyen vakmerő volt, mindig a sa­ját feje után ment... — Drága jó édesanyám... Dehát ez tényleg nagyon veszélyes. Ha most jönne egy razzia és itt találnák... Maga is „rejtegetésnek számítana. — Odaállnék eléjük: vi­gyenek engemet is. Az akasztófa alá A fiammal együtt.. A kicsike, törékeny asz- szony szemében eltökélt fény csillogott, elszántan megigazgatta a fejkendő­jét. Laci nézte az anyját. Couve de Murvillel foly­tatott tanácskozásokon sem járt sikerrel. A hűvös szí­vélyesség közepette folyta­tott tárgyalások után a nemzetközi politika legfon­tosabb kérdéseiben — mint Vietnam, a NATO, — to­vábbra is alapvetően kü­lönbözik a francia és az amerikai álláspont. Hírek szerint Couve de Murville megismételte azt a francia véleményt, hogy Vietnam­ban az amerikai csapatok kivonulásának bejelentésé­vel kell kezdeni a béketár­gyalásokat — ilyen ameri­kai lépés nélkül nem vár­ható a konfliktus rendezé­se. Hozzátehetjük, hogy az elmúlt napokban Vietnam­ban elhangzott megnyilat­kozások is az amerikai be­tolakodók távozásának szükségességét hangsúlyoz­ták: az amerikai agresszo- rok léptek vietnami föld­re, nekik kell távozniok! Couve de Murville nagy rokonszenvet tapasztalt az ENSZ-ben Franciaország jelenlegi politikája iránt, a francia—amerikai vi­szonyban azonban nem kö­vetkezett be enyhülés. Vereség Brightonban Az Angol Munkáspárt ötnapos konferenciája is tükrözte azt a mély válsá­got, amelyben Nagy-Bri- tannia és a munkásoknak hátat fordító munkáspárti kormány vergődik. A mun­káspárti kormány bérbefa- gyasztási politikája éllen tüntető tömegek kiáltása behallatszott a konferencia- terembe, s csütörtökön két súlyos vereség érte a Wil­son kormányt. Pedig Wil­son is az egeket hívta se­gítségül, a bibliából olva­sott fel részleteket polite kájának igazolására, . azon­ban két döntő kérdésben mégis leszavazták. Aa egyik határozat követeli, hogy a kormány négy éven belül számolja fel a „Szu­eztől keletre” vállalt köte* lezettségeket, vagyis azo­kat a katonai terheket, amelyeket Anglia — szö­vetségben az USA-val —* Adentől Singapurig válu Iáit magára. A másik ha­tározat azt követeli a kor­mánytól, hogy határolja el magát az amerikai agresz- sziótól és kérje a Vietnami DK bombázásának azonna­li, feltétel nélküli meg­szüntetését. Ilyen előzmények «tán Brown angol külügyminisz>- temek nem lesz könnyű az ENSZ-ben és Washington­ban támogatni az amerikai agresszív külpolitikát-.. Hogy öregszik ez a szép, tiszta arc, hogy töredezik a homlok simasága... Egyik fia a fronton, a másik szö­késben. Ott van gondnak a férje, meg a legkisebb gye­reke. Biztos törődik a Feri feleségével, az Énekes Ilonkával is. Honnan van ennyi jóság, kimeríthetetlen erő benne, csak mindég másért, a többiekért. Ilonka... Meg is kérdezte az anyját: — Mi van a sógorasszony. nyal? Hogy él az ott egye­dül, szegény? — Édes fiam, az egy tra­gédia. Ferencről az égvilá­gon semmi hír. Ilonka meg mindenféle más utakat, ke­res, hogy valamit megtud­jon. Jósnőkhöz jár, apád már össze is veszett vele, — hát persze, csak úgy fino­man, mert nem akarja megbántani —, hogy minek foglalkozik ilyen marhasá­gokkal, hazudnak azok mind. Aztán egyszer Ilon­ka nekem megmondta, hogy beszélt Ferenccel, látta, is egy kristálygömbben, tisztára megismerte, a hangját is, nagy fehér hó­mezőn feküdt és azt az egyet kérte, hogy imádkoz­zon érte. — Szörnyű — sóhajtotta Laci. — Ez az Ilonka értel­mes, okos asszony... (Folytatjuk) flz Ecuadori KP Kínéról Botrányos inciűens Pekingiben é>4 iÁiééék Hmorikai kommentárok Johnson ázsiai utazásáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom