Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-08 / 238. szám

Üzemet Kissé irónikusan, de •gyetértő megértéssel jegyez­te meg a napokban egy nagyüzem felelős beosztású vezetője: „Ha valaki meg akar maradni eddigi poszt­ján, annak az eddiginél töb­bet kell tennie. Godolkodva kell cselekednie, hogy ered­ményeket tudjon felmutat­ni.” Nem egy vezetőben buk­kant fel a gondolat az utóbbi időben, el tudja-e látni azokat a feladatokat, amelyek a gazdaságirányí­tási rendszerben végbemenő változások akarva, akarat­lanul is előidéznek? Talál­koztam már olyan vezetővel is, aki azt mondta: „Vég­ső soron mi történhet? Visszamegyek a szakmá­ba, kicsit kevesebbet kere­tek, de nem lesz a feje­men annyi felelősség. Nem leszek kitéve a zaklatás­nak, a szakszervezet vétó­jogának". Még szerencse, hogy az ilyen vezető kevés. Nyu­godtan állíthatjuk, hogy az, aki eddig jól vezetett, ezu­tán is megállja majd a helyét. Természetesen csak akkor, ha van benne akarat, ügy­buzgalom és emberközelbe viszi a gazdasági vezetést. Az Öntödei Vállalat kis- várdai gyáregységének mag­formázó műhelye mellett rövidesen elkészül egy auto­mata szárítókemence. Sza- 'bó István üzemvezető és Fülöp István művezető újí­tása alapján, több mérnök, technikus és művezető se­gítségével. Ami az automatizálást illeti, a kemence kezelésé­hez kevesebb emberre lesz szükség. A felszabaduló munkaerőket azonban nem bocsátják el, hanem a ter­melés más, fontos ágában foglalkoztatják. Hozzátehet­jük még, hogy ezzel a ke­mencével csak fűtőolajból mintegy félmillió forint ér­tékűt takarítanak meg. S ennek az összegnek egy ré­sze már belekerül abba a boritéba, amelyet nyereség- részesedéskor kapnak meg a dolgozók. Kétségtelen, hogy nincs, és nem is lesz soha köny- nyű dolga a lelkiismeretes vezetőnek. A nemrégiben lezajlott vállalatvezetői ta­nácskozáson panaszkodott éppen az egyik tanácsi üzem igazgatója: „Sok nálunk a nődolgozó, s egyre több a terhes asszony. Nem tudok velük mit kezdeni, mert mindegyik könnyebb mun­kát kér”. A mellettem ülő másik igazgató csendesen megjegyezte: „A mi Üze­münkben még több, és még sem okoz problémát a fog­lalkoztatásuk.” Lámcsak, vannak prob­lémák és vannak ellentétek. Felesleges lenne most azon fáradozni, hogy megmagya­rázzuk egyik-másik vezető­nek, hogyan oldja meg az üzemében előfor­duló kisebb-nagyobb problémákat. Az említett üzem vezetője is minden bi­zonnyal talál majd módot arra, hogy megoldja a ter­hes anyák foglalkoztatottsá­gát. Azt azonban meg kell mondani: a vezető úgy old­ja meg a népgazdasági ter­vekből, megbízatásokból adódó feladatokat, hogy annak végrehajtását mindig a dolgozó szemével is nézze. Akkor nem lesz vétó, fe­lelőssé grevonás. Nem jó vezető az, aki az automatizálás, korszerűsítés után — úgymond — leépíti a létszámot. Aki előrelátó, azt ritkán éri meglepetés, mert mindig tud más mun­katerületet biztosítani a gondjára bízott embereknek. Lehet, hogy ez nem min­dig sikerül, de ha az akarat megvan és tesz is érdeké­ben, akkor az már valami. Az ilyen törekvésekben csak dicsérni lehet a Nyírbátori Vastömegcikkipari Válla­lat, a VAGEP és még több vállalat, üzem gazdasági­műszaki vezetőit. Ezek az emberek tudnak áldozatokat hozni és szinte évről évre telepítenek üzemükben olyan profilokat, amelyek hosszú távon ellátják őket munkával. A politikai megbízhatóság, a szakmai ismeret ma már nem elegendő ahhoz, hogy valaki vezessen. Egy igazga­tónak, felelős vezetőnek ve­zetői készséggel is kell ren­delkeznie. A vezetés sok­oldalú ismeretet igényel. Tudomány, amelyet el kell sajátítani a megszerzett ta­pasztalatokat tovább kell fejleszteni. Úgy kell ismer­nie, irányítani a gondjaira bízott embereket hogy azok önmaguknak is példaképül választhassák. Tudjanak lelkesedni a közös akarattal kitűzött célok megvalósítá­sáért. Tóth Árpád TÖBB MEGBÍZATÁS KELLENE fisy kommunista pótképviselő gondjai AKÁCOSOK KÖZÉ BUJT FALU Besenyőd- Nincs vasútja, állomása, Leveleken keil ieszállni, s begyalogolni. Középiskolás diákjai gyalog vagy kerék­párral róják a homokutat Baktára és vissza. Szekéren szállítják a beteget is, hr életmentésről van szó. Szorgalmas nép lakja A tanácsháza előtt vízszivaty- tyú motorja dohog, folj ik a víz a csövön. A sátor mellett munkások szaion- náznak. A tanácsházán Sá- rosi János vb titkár „tart­ja a hivatalt”. Bosszanko­dik, sok a munka, nincs segítség, lemondott a ta­nácselnök. De van a falu­nak egy pótképviselője, a falu apraja nagyja által jól ismert Kálmándi István. Derék ember, sok hivatal­lal megáldva, ö az Igazság Tsz elnöke, társadalmi munkában látja el a ta­nácselnökhelyettesi tisztet, s a 'pártvezetőségnek is régi tagja. KERTES HÁZ, SZŐLŐ- LUGAS. A verandán almá­val és paprikával telt lá­dák. Az udvaron egy kis gida szőlőt szemecskél. — A gyerekek fogták az erdő szélén. Viharos, esős idő volt, biztosan elvesz­tette az anyját Beteg volt, meggyógyí­tották. Felneveli és vissza­engedi az erdőbe. Kálmándi 1962 óta pót­képviselő. Itt választották. — Csodálkozni fog, de én még nem voltam az Or-, szágházban. Nem hívtak meg olyan helyre sem, ahol a sérelmeket elmond­hattam volna, pedig felke­resnek az emberek pana­szokkal. Elsősorban saját faluja gondjait említi. Bekötő út kellene, jó vizű kút. Ha valami baj van, hozzá for­dulnak, segítsen. Ö a kép­viselő, tsz-elnök, tanácsel­nökihelyettes. Alig látszik ki a gondtól. — Ha megbetegszik va­laki, fogattal szállítjuk. Ilyenkor menni kell, élet­ről .van szó. Újlaki Károly bácsit vasalás közben megrűgta a ló. Zetorral vittük Ofehértóra, onnan mentő szállította Nyíregy­házára.. CSAK A GOND AZ ÖVÉ. De vállalja szívesen. — Itt van a falu, az ut­carendezés. A villanyoszlo­pok az utca közepén van­nak. Át kellene helyezni. De ez pénzbe kerül, nem is kevésbe. Gyakran nem égnek a villanyok. Hol a hiba, ki tudja...? Nem vagyok italos ember, de mégsem hagyhatom szó nélkül, hogy1 egy hónap óta a kocsma is zárva. Nem felel meg a Követel­ményeknek, romos épület. Két üzlet van, de az egyik zárva. Folyamatban van az épitóse, a szövet­kezeti brigádunk vállalta magára. Mondtam, hogy a fuvart társadalmi mun­kában elvégezzük, csak legyen már meg, mert fél napokig kell a falunak sorban állni valamiért egy üzletben... Mit kellett sza­ladgálni a tatarozása vé­gett a járáshoz!.,. ígérte a baktai fmsz, hogy október­re egy korszerű boltot ad át, de eddig még az épít­kezés helyét sem jelölték ki. Három poszton áll helyt Kálmándi. Kora hajnaltól késő éjszakáig talpon van. Tizenkét esztendeje. — Sokszor mondják, hogy bírom? Mert a tíz­ben a vezető nem lehet lobbanékony, nem sértheti meg a tagokat. Elmondja azután, hogy több megbízatás kellene a pótképviselőknek is. Ne csak a neve lenne meg. Mert sokan elmondjál: a problémáikat, s nem min­denre kapnak megfelelő választ az emberek. Ezen is segíteni kellene a jövő­ben. EZT AJANLJA figyel­mébe az illetékeseknek eigy kommunista pótképvi­selő Besenyődről. F. K. Több száz általános iskolás és gimnazista segédkezik ezekben a napokban a nagykállói termelőszövetkezetek al­máskertjeiben. Naponta 150—200 mázsa almát szüretelnek le. Elek Emil felv. Egymillió elveszett tégla — és az idei tanulság Hosszú évekkel ezelőtt egy elhamarkodott ítéletet mondtak ki a téglagyárak­ra; a nagy kapacitású, hasz­nosabb lakásgyárakat, az előregyártó üzemeket kell fejleszteni, a tégla, mint építőanyag korszerűtlen. Ez igaz is; csakhogy ma még a családi lakóházak téglá­ból épülnek, s nem tud annyit gyártani a megfo­gyatkozott téglagyárhálózat, ami elegendő lenne. Ebből az okból tavaly ősszel nem engedték leállni a tisza- berceli téglagyárat sem. Elavult módszerek Hogy a téglagyárak nagy részét nem korszerűsítették az évek folyamán, ez most nagyban kitűnik a terme­lésből. Kisebb javítások, be­szerzések ugyan voltak ' de ez nem minden. A berceli téglagyárnak például meg­felelő a talaja a cserépgyár­táshoz. Három megyében egyedül itt készül most fe­dőcserép. De hogy a csere­pek kifogástalan minősé­gűek legyenek, ahhoz kel­lett egy vákuumszárító be­rendezés. Néhány hónap óta ez üzemel, s a cserepeket laboratóriumi vizsgálaton, huszonötszöri fagyasztás után minősítették jónak. De hiába a jó cserép, mindösz- sze két színűk van ezeknek a fontos építőanyagokhoz. Legalább másik két szín kellene — mondja erről Ko­vács János, a téglagyár ve­zetője. S ezt felépítenék saját erőből is. i Azonban baj van az önál. lósággal. Az is kell, ami nem megy ötféle cikket gyárt a tég­lagyár, Köztük az úgyneve­zett lyukastéglát is, amely­re nem jó az alapanyag, sem az égető. A tervet azon­ban ebből is megadja a vál­lalat. Hiányzik az üzem Munkahelye: az úttest Balogh hengergépész vándorévei Az emberek csak addig álldogáltak a járdán, míg ment az úthenger. Nézték, gyönyörködtek a munkájá­ban, néhányan már azt is elképzelték, milyen lesz az Anna presszó környéke, ha elkészült az út. A hengergépész leszáll, azután elsétálunk a lakóko­csihoz. Ott van az evangé­likus templom mellett. A lépcsőjénél, az „erkélyen” virágos láda zöldül. A tá- togó már elviritott, a mus­kátlinak is szárad a szirom­fürtje. A krizanténum még csak most bimbózik. — Ezekre nagyon büsz­ke vagyok. Ha falun dol­gozom, akkor vigyázni kell rá. Reggel meg este is őrzöm, nehogy lelegelje a csorda. Csak azt sajnálom, hogy a futókára is szórtam műtrágyát, mert az kiégett. Már negyedszer palántáz- tam. Tizenkét éve kíséri ez a lakókocsi Balogh Imrét. Benn két ágy áll, a másik a másodgépészé, de most nincs mellette ilyen. Egye­dül dolgozik a gépen. Az asztalon petróleumos lám­pa, odébb satu. A zsalugá- teres ablaknál műszaki el­lenőrök vizsgálgatják az építési naplót. Kérdem tőlük, mikorra fejeződik be a munka. Az idősebb válaszol, hogy ok­tóber végére, ha az idő is szép marad. A szűk lakó­szobából csak úgy tud ki­menni, ha beállók a „kony­ha” mélyedésébe. Mikor az ablakon át látjuk őket, megszólal Balogh Imre: — Ki kell azt várni. Még több mint a fele hát­ra van. Ahogy sejtem, én itt érem meg az idei ha­vazást. — Miért? — Lehet géptörés. Lehet minden baj. Jöhet eső. Ak­kor nem lehet dolgozni, mert az megeszi a fekete anyagot Ha kihűl, vége. Egy hpte is, mi történt Az építésvezető szólt hagyjam abba a munkát. Felöltöz­tem, hogy elmegyek az egyik ismerősömhöz, meg­nézem a tv-jén a francia meccset. Mire elindulok, látom, hogy két teherautó feketét hozott. Ha ott ha­gyom — és nekem azért senki sem szólhat hiszen aznap már két órát dol­goztam ingyen, s ha a köz­pontban megtudnák, fe­gyelmit adnának, — semmi bajom nem lehetett volna belőle, csak az anyag ment volna tönkre. Mérgemben megittam egy üveg sört a Koronában, aztán vissza­mentem, lehengereztem. Csak úgy, utcai ruhában. Modern gép ez, csupán egy gombot kell benyomni. — A család? — kér­djem. — Böszörményben. A lá­nyom másodikos gimnazis­ta, a fiam orvostanhallgató, — Kereset? — Háromezerkettő. Arany vállalat a KÖZGÉP. Ná­lunk megbecsülik a me- lóst. Most is, mi történt Egerben. Tizennégy éve csinálom az utat, nem kell nekem műszer, ha rá­nézek, akkor már látom a hibát. Mondom a mérics­kélő mérnöknek. Erre ő rámripakodik, hogy én csak a gépen parancsoljak. Aztán volt egy értekezlet, elmondtam az esetet. A vezetők erre kiadták, hogy minket nemcsak meg kell hallgatni, hanem hallgatni is kell ránk. És ez, ugye, nagy szó. — Es az élet? A tizen­négy év? — Nem élet ez, kérem. Csavargó élet Tudja, mi­lyen jó étvággyal burkol­tam a reggelimet az olajos kezemből? De mégis jól érzem magam ennél a vál­lalatnál. Nem bírnék tőlük megválni. Elvégeztem a gépipari technikumot, meg mindenféle gépkezelői tan­folyamot. Csavargók, pén­tek este lezárom a gépet meg a lakókocsit, aztán ha­zamegyek az asszonyhoz. Ahogy gondolom, innen megyek én már nyugdíjba is újabb tizennégy év múl­va. — Hát ez a lakókocsi? — Ügyelek, hogy rend legyen, meg tisztaság. Még ez is változik. Régen itt tároltuk a szobában a ben­zines hordókat is. Most meg fülkéjük van elől, nem piszkitanak itt benn. — És a gép? — Fejfájós gőze van. Már a Kariltól is eltiltot­tak. De azért jó gép, csak ne ezzel az orsóolajjal kennék, mert olyan tőle, mintha leöntötték volna kávéval. Csúnya. — Hát nem maga keni? — Nem, kérem. Nagyobb úr vagyok én annál. Meg különben is, menet köz­ben nekem a gépen a he­lyem. — A gép mellett állunk. Kisfiú jön bámészkodva, megkerüli a hengert, még a szája is nyitva marad. Hogy meglát minket, za­vartan csodálkozik: — Juj, de szép nagy. Bácsi, hadd üljek már fel! — Az kéne még! — ka­cag Balogh Imre. — Az­tán engem büntetnek meg, mi? Felelősség ez, fiú. Indítja a motort. Ahogy felbúg a gép, két-három ember nyomban megáll a fodrászüzlet előtt. Kun István profilirozása. Érdemes vol­na például több cserepet gyártani, s vele együtt több téglát, talán még egy ke­mence megépítése is kifize­tő lenne. Hiszen a tégla­gyár így sem ráfizetéses, holott például aránytalanul magas a szénfogyasztása. De lehetne nemcsak beruházás, sál segíteni a termelés ha­tékonyságán. S erre jó példa a tavalyi szétfagyott egymillió tégla. Ha ugyanis akkor néni kellett volna utasításra elküldeni a dol­gozókat fagyszabadság:. s lett volna munkaerő laza kúpokba halmozni a nyers téglát, ahol jobban szárad, közel se lett volna ekkora veszteség. S ez az idén is fennállhat. Ugyanis más téglagyárakban sok millió téglát mosott el a nyári nagy csapadék, tehát min­den jel arra mutat, hogy nem engedik az idén se le­állni október elején a ber­celi téglagyárat. S ez amilyen veszélyes egyrészről, másrészt öröm a dolgozók nyolcvan százaié, kának akik nem kénysze­rülnek korán hosszú hóna­pokra fizetés nélküli sza­badságra. Csak reális vállalásokkal Mert mintegy nyolcvan munkása a téglagyárnak kő. zel fél évet tud dolgozni csak, pedig közöttük család, fenntartó apák és anyák is vannak. A közelben pedig nincs olyan üzem, amely télen foglalkoztathatná sze­zonális munkában őket. A téglagyártás módszereinek bizonyos változtatása kitol­hatná a dolgozható idősza­kot, s ugyanakkor bizton­ságosabb is lehetne a ter­melés. Másrészt ezzel ja­vulna a munkakedv is épp a kritikus, hideg őszi na­pokon. Amivel különben nincs baj. Huszonkét családi ház építőanyagának gyártását vállalták terven felül, i minden jel arra mutat, hog: október 10-ig a tervet se lejtmentesen túlteljesítik, — Pedig ugyancsak me kell dolgozni minden tég Iáért — mondta a lerak asszonybrigád egyik tagj — De amit vállaltunk, a teljesítjük! S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom