Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-08 / 238. szám
Üzemet Kissé irónikusan, de •gyetértő megértéssel jegyezte meg a napokban egy nagyüzem felelős beosztású vezetője: „Ha valaki meg akar maradni eddigi posztján, annak az eddiginél többet kell tennie. Godolkodva kell cselekednie, hogy eredményeket tudjon felmutatni.” Nem egy vezetőben bukkant fel a gondolat az utóbbi időben, el tudja-e látni azokat a feladatokat, amelyek a gazdaságirányítási rendszerben végbemenő változások akarva, akaratlanul is előidéznek? Találkoztam már olyan vezetővel is, aki azt mondta: „Végső soron mi történhet? Visszamegyek a szakmába, kicsit kevesebbet keretek, de nem lesz a fejemen annyi felelősség. Nem leszek kitéve a zaklatásnak, a szakszervezet vétójogának". Még szerencse, hogy az ilyen vezető kevés. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az, aki eddig jól vezetett, ezután is megállja majd a helyét. Természetesen csak akkor, ha van benne akarat, ügybuzgalom és emberközelbe viszi a gazdasági vezetést. Az Öntödei Vállalat kis- várdai gyáregységének magformázó műhelye mellett rövidesen elkészül egy automata szárítókemence. Sza- 'bó István üzemvezető és Fülöp István művezető újítása alapján, több mérnök, technikus és művezető segítségével. Ami az automatizálást illeti, a kemence kezeléséhez kevesebb emberre lesz szükség. A felszabaduló munkaerőket azonban nem bocsátják el, hanem a termelés más, fontos ágában foglalkoztatják. Hozzátehetjük még, hogy ezzel a kemencével csak fűtőolajból mintegy félmillió forint értékűt takarítanak meg. S ennek az összegnek egy része már belekerül abba a boritéba, amelyet nyereség- részesedéskor kapnak meg a dolgozók. Kétségtelen, hogy nincs, és nem is lesz soha köny- nyű dolga a lelkiismeretes vezetőnek. A nemrégiben lezajlott vállalatvezetői tanácskozáson panaszkodott éppen az egyik tanácsi üzem igazgatója: „Sok nálunk a nődolgozó, s egyre több a terhes asszony. Nem tudok velük mit kezdeni, mert mindegyik könnyebb munkát kér”. A mellettem ülő másik igazgató csendesen megjegyezte: „A mi Üzemünkben még több, és még sem okoz problémát a foglalkoztatásuk.” Lámcsak, vannak problémák és vannak ellentétek. Felesleges lenne most azon fáradozni, hogy megmagyarázzuk egyik-másik vezetőnek, hogyan oldja meg az üzemében előforduló kisebb-nagyobb problémákat. Az említett üzem vezetője is minden bizonnyal talál majd módot arra, hogy megoldja a terhes anyák foglalkoztatottságát. Azt azonban meg kell mondani: a vezető úgy oldja meg a népgazdasági tervekből, megbízatásokból adódó feladatokat, hogy annak végrehajtását mindig a dolgozó szemével is nézze. Akkor nem lesz vétó, felelőssé grevonás. Nem jó vezető az, aki az automatizálás, korszerűsítés után — úgymond — leépíti a létszámot. Aki előrelátó, azt ritkán éri meglepetés, mert mindig tud más munkaterületet biztosítani a gondjára bízott embereknek. Lehet, hogy ez nem mindig sikerül, de ha az akarat megvan és tesz is érdekében, akkor az már valami. Az ilyen törekvésekben csak dicsérni lehet a Nyírbátori Vastömegcikkipari Vállalat, a VAGEP és még több vállalat, üzem gazdaságiműszaki vezetőit. Ezek az emberek tudnak áldozatokat hozni és szinte évről évre telepítenek üzemükben olyan profilokat, amelyek hosszú távon ellátják őket munkával. A politikai megbízhatóság, a szakmai ismeret ma már nem elegendő ahhoz, hogy valaki vezessen. Egy igazgatónak, felelős vezetőnek vezetői készséggel is kell rendelkeznie. A vezetés sokoldalú ismeretet igényel. Tudomány, amelyet el kell sajátítani a megszerzett tapasztalatokat tovább kell fejleszteni. Úgy kell ismernie, irányítani a gondjaira bízott embereket hogy azok önmaguknak is példaképül választhassák. Tudjanak lelkesedni a közös akarattal kitűzött célok megvalósításáért. Tóth Árpád TÖBB MEGBÍZATÁS KELLENE fisy kommunista pótképviselő gondjai AKÁCOSOK KÖZÉ BUJT FALU Besenyőd- Nincs vasútja, állomása, Leveleken keil ieszállni, s begyalogolni. Középiskolás diákjai gyalog vagy kerékpárral róják a homokutat Baktára és vissza. Szekéren szállítják a beteget is, hr életmentésről van szó. Szorgalmas nép lakja A tanácsháza előtt vízszivaty- tyú motorja dohog, folj ik a víz a csövön. A sátor mellett munkások szaion- náznak. A tanácsházán Sá- rosi János vb titkár „tartja a hivatalt”. Bosszankodik, sok a munka, nincs segítség, lemondott a tanácselnök. De van a falunak egy pótképviselője, a falu apraja nagyja által jól ismert Kálmándi István. Derék ember, sok hivatallal megáldva, ö az Igazság Tsz elnöke, társadalmi munkában látja el a tanácselnökhelyettesi tisztet, s a 'pártvezetőségnek is régi tagja. KERTES HÁZ, SZŐLŐ- LUGAS. A verandán almával és paprikával telt ládák. Az udvaron egy kis gida szőlőt szemecskél. — A gyerekek fogták az erdő szélén. Viharos, esős idő volt, biztosan elvesztette az anyját Beteg volt, meggyógyították. Felneveli és visszaengedi az erdőbe. Kálmándi 1962 óta pótképviselő. Itt választották. — Csodálkozni fog, de én még nem voltam az Or-, szágházban. Nem hívtak meg olyan helyre sem, ahol a sérelmeket elmondhattam volna, pedig felkeresnek az emberek panaszokkal. Elsősorban saját faluja gondjait említi. Bekötő út kellene, jó vizű kút. Ha valami baj van, hozzá fordulnak, segítsen. Ö a képviselő, tsz-elnök, tanácselnökihelyettes. Alig látszik ki a gondtól. — Ha megbetegszik valaki, fogattal szállítjuk. Ilyenkor menni kell, életről .van szó. Újlaki Károly bácsit vasalás közben megrűgta a ló. Zetorral vittük Ofehértóra, onnan mentő szállította Nyíregyházára.. CSAK A GOND AZ ÖVÉ. De vállalja szívesen. — Itt van a falu, az utcarendezés. A villanyoszlopok az utca közepén vannak. Át kellene helyezni. De ez pénzbe kerül, nem is kevésbe. Gyakran nem égnek a villanyok. Hol a hiba, ki tudja...? Nem vagyok italos ember, de mégsem hagyhatom szó nélkül, hogy1 egy hónap óta a kocsma is zárva. Nem felel meg a Követelményeknek, romos épület. Két üzlet van, de az egyik zárva. Folyamatban van az épitóse, a szövetkezeti brigádunk vállalta magára. Mondtam, hogy a fuvart társadalmi munkában elvégezzük, csak legyen már meg, mert fél napokig kell a falunak sorban állni valamiért egy üzletben... Mit kellett szaladgálni a tatarozása végett a járáshoz!.,. ígérte a baktai fmsz, hogy októberre egy korszerű boltot ad át, de eddig még az építkezés helyét sem jelölték ki. Három poszton áll helyt Kálmándi. Kora hajnaltól késő éjszakáig talpon van. Tizenkét esztendeje. — Sokszor mondják, hogy bírom? Mert a tízben a vezető nem lehet lobbanékony, nem sértheti meg a tagokat. Elmondja azután, hogy több megbízatás kellene a pótképviselőknek is. Ne csak a neve lenne meg. Mert sokan elmondjál: a problémáikat, s nem mindenre kapnak megfelelő választ az emberek. Ezen is segíteni kellene a jövőben. EZT AJANLJA figyelmébe az illetékeseknek eigy kommunista pótképviselő Besenyődről. F. K. Több száz általános iskolás és gimnazista segédkezik ezekben a napokban a nagykállói termelőszövetkezetek almáskertjeiben. Naponta 150—200 mázsa almát szüretelnek le. Elek Emil felv. Egymillió elveszett tégla — és az idei tanulság Hosszú évekkel ezelőtt egy elhamarkodott ítéletet mondtak ki a téglagyárakra; a nagy kapacitású, hasznosabb lakásgyárakat, az előregyártó üzemeket kell fejleszteni, a tégla, mint építőanyag korszerűtlen. Ez igaz is; csakhogy ma még a családi lakóházak téglából épülnek, s nem tud annyit gyártani a megfogyatkozott téglagyárhálózat, ami elegendő lenne. Ebből az okból tavaly ősszel nem engedték leállni a tisza- berceli téglagyárat sem. Elavult módszerek Hogy a téglagyárak nagy részét nem korszerűsítették az évek folyamán, ez most nagyban kitűnik a termelésből. Kisebb javítások, beszerzések ugyan voltak ' de ez nem minden. A berceli téglagyárnak például megfelelő a talaja a cserépgyártáshoz. Három megyében egyedül itt készül most fedőcserép. De hogy a cserepek kifogástalan minőségűek legyenek, ahhoz kellett egy vákuumszárító berendezés. Néhány hónap óta ez üzemel, s a cserepeket laboratóriumi vizsgálaton, huszonötszöri fagyasztás után minősítették jónak. De hiába a jó cserép, mindösz- sze két színűk van ezeknek a fontos építőanyagokhoz. Legalább másik két szín kellene — mondja erről Kovács János, a téglagyár vezetője. S ezt felépítenék saját erőből is. i Azonban baj van az önál. lósággal. Az is kell, ami nem megy ötféle cikket gyárt a téglagyár, Köztük az úgynevezett lyukastéglát is, amelyre nem jó az alapanyag, sem az égető. A tervet azonban ebből is megadja a vállalat. Hiányzik az üzem Munkahelye: az úttest Balogh hengergépész vándorévei Az emberek csak addig álldogáltak a járdán, míg ment az úthenger. Nézték, gyönyörködtek a munkájában, néhányan már azt is elképzelték, milyen lesz az Anna presszó környéke, ha elkészült az út. A hengergépész leszáll, azután elsétálunk a lakókocsihoz. Ott van az evangélikus templom mellett. A lépcsőjénél, az „erkélyen” virágos láda zöldül. A tá- togó már elviritott, a muskátlinak is szárad a sziromfürtje. A krizanténum még csak most bimbózik. — Ezekre nagyon büszke vagyok. Ha falun dolgozom, akkor vigyázni kell rá. Reggel meg este is őrzöm, nehogy lelegelje a csorda. Csak azt sajnálom, hogy a futókára is szórtam műtrágyát, mert az kiégett. Már negyedszer palántáz- tam. Tizenkét éve kíséri ez a lakókocsi Balogh Imrét. Benn két ágy áll, a másik a másodgépészé, de most nincs mellette ilyen. Egyedül dolgozik a gépen. Az asztalon petróleumos lámpa, odébb satu. A zsalugá- teres ablaknál műszaki ellenőrök vizsgálgatják az építési naplót. Kérdem tőlük, mikorra fejeződik be a munka. Az idősebb válaszol, hogy október végére, ha az idő is szép marad. A szűk lakószobából csak úgy tud kimenni, ha beállók a „konyha” mélyedésébe. Mikor az ablakon át látjuk őket, megszólal Balogh Imre: — Ki kell azt várni. Még több mint a fele hátra van. Ahogy sejtem, én itt érem meg az idei havazást. — Miért? — Lehet géptörés. Lehet minden baj. Jöhet eső. Akkor nem lehet dolgozni, mert az megeszi a fekete anyagot Ha kihűl, vége. Egy hpte is, mi történt Az építésvezető szólt hagyjam abba a munkát. Felöltöztem, hogy elmegyek az egyik ismerősömhöz, megnézem a tv-jén a francia meccset. Mire elindulok, látom, hogy két teherautó feketét hozott. Ha ott hagyom — és nekem azért senki sem szólhat hiszen aznap már két órát dolgoztam ingyen, s ha a központban megtudnák, fegyelmit adnának, — semmi bajom nem lehetett volna belőle, csak az anyag ment volna tönkre. Mérgemben megittam egy üveg sört a Koronában, aztán visszamentem, lehengereztem. Csak úgy, utcai ruhában. Modern gép ez, csupán egy gombot kell benyomni. — A család? — kérdjem. — Böszörményben. A lányom másodikos gimnazista, a fiam orvostanhallgató, — Kereset? — Háromezerkettő. Arany vállalat a KÖZGÉP. Nálunk megbecsülik a me- lóst. Most is, mi történt Egerben. Tizennégy éve csinálom az utat, nem kell nekem műszer, ha ránézek, akkor már látom a hibát. Mondom a méricskélő mérnöknek. Erre ő rámripakodik, hogy én csak a gépen parancsoljak. Aztán volt egy értekezlet, elmondtam az esetet. A vezetők erre kiadták, hogy minket nemcsak meg kell hallgatni, hanem hallgatni is kell ránk. És ez, ugye, nagy szó. — Es az élet? A tizennégy év? — Nem élet ez, kérem. Csavargó élet Tudja, milyen jó étvággyal burkoltam a reggelimet az olajos kezemből? De mégis jól érzem magam ennél a vállalatnál. Nem bírnék tőlük megválni. Elvégeztem a gépipari technikumot, meg mindenféle gépkezelői tanfolyamot. Csavargók, péntek este lezárom a gépet meg a lakókocsit, aztán hazamegyek az asszonyhoz. Ahogy gondolom, innen megyek én már nyugdíjba is újabb tizennégy év múlva. — Hát ez a lakókocsi? — Ügyelek, hogy rend legyen, meg tisztaság. Még ez is változik. Régen itt tároltuk a szobában a benzines hordókat is. Most meg fülkéjük van elől, nem piszkitanak itt benn. — És a gép? — Fejfájós gőze van. Már a Kariltól is eltiltottak. De azért jó gép, csak ne ezzel az orsóolajjal kennék, mert olyan tőle, mintha leöntötték volna kávéval. Csúnya. — Hát nem maga keni? — Nem, kérem. Nagyobb úr vagyok én annál. Meg különben is, menet közben nekem a gépen a helyem. — A gép mellett állunk. Kisfiú jön bámészkodva, megkerüli a hengert, még a szája is nyitva marad. Hogy meglát minket, zavartan csodálkozik: — Juj, de szép nagy. Bácsi, hadd üljek már fel! — Az kéne még! — kacag Balogh Imre. — Aztán engem büntetnek meg, mi? Felelősség ez, fiú. Indítja a motort. Ahogy felbúg a gép, két-három ember nyomban megáll a fodrászüzlet előtt. Kun István profilirozása. Érdemes volna például több cserepet gyártani, s vele együtt több téglát, talán még egy kemence megépítése is kifizető lenne. Hiszen a téglagyár így sem ráfizetéses, holott például aránytalanul magas a szénfogyasztása. De lehetne nemcsak beruházás, sál segíteni a termelés hatékonyságán. S erre jó példa a tavalyi szétfagyott egymillió tégla. Ha ugyanis akkor néni kellett volna utasításra elküldeni a dolgozókat fagyszabadság:. s lett volna munkaerő laza kúpokba halmozni a nyers téglát, ahol jobban szárad, közel se lett volna ekkora veszteség. S ez az idén is fennállhat. Ugyanis más téglagyárakban sok millió téglát mosott el a nyári nagy csapadék, tehát minden jel arra mutat, hogy nem engedik az idén se leállni október elején a berceli téglagyárat. S ez amilyen veszélyes egyrészről, másrészt öröm a dolgozók nyolcvan százaié, kának akik nem kényszerülnek korán hosszú hónapokra fizetés nélküli szabadságra. Csak reális vállalásokkal Mert mintegy nyolcvan munkása a téglagyárnak kő. zel fél évet tud dolgozni csak, pedig közöttük család, fenntartó apák és anyák is vannak. A közelben pedig nincs olyan üzem, amely télen foglalkoztathatná szezonális munkában őket. A téglagyártás módszereinek bizonyos változtatása kitolhatná a dolgozható időszakot, s ugyanakkor biztonságosabb is lehetne a termelés. Másrészt ezzel javulna a munkakedv is épp a kritikus, hideg őszi napokon. Amivel különben nincs baj. Huszonkét családi ház építőanyagának gyártását vállalták terven felül, i minden jel arra mutat, hog: október 10-ig a tervet se lejtmentesen túlteljesítik, — Pedig ugyancsak me kell dolgozni minden tég Iáért — mondta a lerak asszonybrigád egyik tagj — De amit vállaltunk, a teljesítjük! S.
