Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-02 / 207. szám
ZSG QOO-es témeg§3Sfiii>$é® est Av. amerikai koiondorpoiitika elleni A PRAVDA De Gaulle elítélte a Vietnam ellent agresszió! DatanniksábaB demomt rációként ö Tfoasit nem jelSifetl Phnom Penh, (MTI): A Kambodzsában tartózkodó De Gauile francia államfő csütörtökön délelőtt a Phnom Penh-i stadionban beszélt. Bevezetőben De Gaulle a nyilvánosság előtt is méltatta Szihanuk kambodzsai államfő politikáját. Kambodzsa — mondotta — az 1954-es genfi egyezmények után bölcsen és bátran a semlegesség politikáját választotta, amely az egyetlen lehetőséget kínálta, hogy In. dokína népeit megmentse attól, hogy területe újból harcok szinterévé váljék. Miközben Kambodzsa a helyes politikai úton haladt, e helytől alig nyolcvan kilométerre háború dúl, amely azzal fenyeget, hogy világégést robbant ki — mondotta De Gaulle. Ebben a helyzetben Franciaország már elfoglalta a maga álláspontját. Elítélte és elítéli a Vietnamban zajló eseményeket. Eltökélte, hogy mindenhol és minden körülmények között őrizkedni fog attól, hogy automatikusan belebonyolódjék a dráma kibontakozásába. Franciaország véleménye szerint — hangsúlyozta De Gaulle — az Indokínában dúló harcok is kilátástalanok és nem vezethetnek eredményre. Meggyőződése, hogy helyreállítható a béke politikai megegyezéssel. E politikai egyezménynek az 1954-es genfi egyezmény példájára — az indokínai népek semlegességét és önrendelkezési jogát kell biztosítania. Mindenfajta tárgyalásos megoldásnak azonban az a feltétele, hogy az Egyesült Államok elhatározza : kivonja csapatait megfelelő és meghatározott időn belül Vietnamból — hangsúlyozta De Gaulle. Az elnök ünnepélyesen felhívta az Egyesült Államokat: irányítsa tetteit újból az a koncepció, hogy a népeknek saját maguknak kell dönteniük sorsukról. Az Egyesült Államok azzal a világ színe előtt újból visszanyerné nemzetközi tekintélyét. A Phnom Penh-i stadionban csütörtökön délelőtt De Gaulle beszédét megelőzően Norodom Szihanuk államfő szólott a hírügynökségek szerint 250 000 főre feldúz- zadt tömeghez. Szihanuk beszédében azt hangsúlyozta, hogy De Gaulle látogatása felmérhetetlen értékű támogatást nyújt Kambodzsának semlegessége megőrzéséhez. A kambodzsai államfő igen élesen támadta az Egyesült Államokat, amely tűzzel- vassal arra törekszik, hogy elvitassa, megsértse és elpusztítsa Kambodzsa szabadságát, függetlenségét és területi sérthetetlenségét. Szihanuk kijelentette, hogy Kambodzsa álláspontja a vietnami problémát illetően csaknem teljesen egyezik Franciaország és De Gaulle álláspontjával, Kambodzsa is a genfi egyezmények tiszteletben tartásáért küzd, ami magában foglalja az idegen csapatok kivonását Dél-Viet- namból és a vietnami nép szent önrendelkezési jogának elismerését. Beszédében a kambodzsai államfő nem mulasztotta el annak hangsúlyozását, hogy ő nem kommunista, fenti kijelentései ellenére sem. Beszéde végén Szihanuk a modern idők Szent György lovagjának nevezte De Gaullet, aki javaslataival, tetteivel, szövetségesei akarata ellenére védelmezi az igazságosságot, a jogot és a békét. A két beszédet az összegyűlt tömeg leírhatatlan lelkesedéssel fogadta és számtalanszor viharos tapssal szakította félbe. De Gaulle tábornok csütörtökön délben továbbutazott Angkorba, hogy megtekintse a Khmer birodalom történelmi nevezetességeit, műemlékeit. Az AFP biztos forrásra hivatkozva jelenti, hogy a DNFF egyik képviselője szerdán tárgyalt De Gaulle tábornok kíséretének egyik tagjával. A francia személyiség nevét nem közölték. Moszkva, (TASZSZ): A Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 21. évfordulója alkalmából Leonyid Bvezsnyev, Nyikolaj Podgornij és Alekszej Koszigin üdvözlő táviratot küldött Ko Si Minh-nek, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága elnökének, Le Duannak, a Vietnami Dolgozók Pártja Közpon. ti Bizottsága első titkárának, Truong Chinch-nek, a VDK nemzetgyűlése állandó bizottsága elnökének és Pham Van Dong miniszter- elnöknek. New York, (TASZSZ): U Thant ENSZ-főtitkár csütörtökön sajtókonferencián bejelentette, nem jelölteti magát a főtitkári tisztségre az újabb időszakra. Elhatározásának alapvető okaként azt jelölte meg, hogy nem jártak sikerrel a vietnami konfliktus rendezésére irányuló próbálkozásai. A fenti bejelentést az a levél tartalmazza, amelyet U Thant intézett az ENSZ Biztonsági Tanácsához és csütörtökön az ENSZ székházában a küldöttségek között szétosztottak. A főtitkár részletesen foglalkozott nyilatkozatában a vietnami helyzettel. „Ma is az a véleményem — állapította meg, — hogy az események logikája egy nagyobb háború felé vezet, miközben az irány megfordítására irányuló erőfeszítések katasztrofálisan elmaradnak az események tempója mögött. Véleményem szerint megismétlőKádár János, az MSZMP KB első titkára, Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Kállai Gyula, a magyar forradalmi munkás —paraszt kormány elnöke, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 21. évfordulója alkalmából táviratban üdvözölte Ho Si Minh elvtársat, a VDK elnökét, a Vietnami Dolgozók Pártja elnökét, Pham Van Dong elvtársat, a VDK miniszterelnökét, Truong Chinh elvtársat, a VDK nemzetgyűlése állandó bizottsága elnökét, s az .MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, a kormány és az egész magyar A távirat hangsúlyozza: a szovjet nép a leghatározottabban elítéli az amerikai katonai klikk vietnami bűncselekményeit és követeli, hogy az Egyesült Államok haladéktalanul szüntesse be a vietnami nép ellen viselt agresszív háborúját. A szovjet vezetők meggyőződésüket fejezik ki, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a vietnami nép, a szocialista testvérországok, az egész világ haladó forradalmi erői támogatásával győzni fog a szabadságáért, függetlenségéért, és hazája egységéért vívott harcban. dik az a tragikus hiba, hogy a béke elérésére törekedve a katonai erőre és eszközökre támaszkodnak. Meggyőződésem, hogy Déi- kelet-Ázsia békéjét csak az 1954-es genfi egyezmények szelleméhez, s az ENSZ alapokmányához ragaszkodva lehet helyreállítani, U Thant bejelentése óriási visszhangot keltett, elsősorban természetesen ENSZ körökben. A Biztonsági Tanács afro-ázsiai tagállamainak képviselői „válságülésen” vitatták meg U Thant döntését. Az afro-ázsiai tagállamok azzal a ' gondolattal foglalkoznak, hogy kérik az ENSZ-közgyűlés rendkívüli összehívását 24 órán belül. Ezen az ülésen megpróbálnák rávenni a főtitkárt elhatározásának megmási fására. A Biztonsági Tanács is hozhat olyan határozatot, amely felkéri U Thant-t, hogy maradjon hivatalában legalább is addig, amíg a tagállamok megegyeznek az új főtitkár személyében. nép nevében szívből jövő jókívánságaikat küldték a testvéri vietnami népnek. Pártunk, kormányunk és az egész magyar nép internacionalista együttérzéssel figyeli és a szocialista világrendszer országainak, minden népnek a békéért, a függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért folyó küzdelméhez való hozzájárulásnak tekinti azt a heroikus harcot, amelyet vietnami testvérei a legbar- bárabb imperializmus ellen folytatnak az 1954. évi genfi egyezmények maradéktalan végrehajtásáért, nemzeti jogaik és a szocializmus vívmányainak megvédéséért a VDK kormánya négypontos, igazságos álláspontja alapján, — hangzik a távirat. Pártunk, kormányunk és egész népünk e harcban tántorithatatlanul az önök oldalán áll, felháborodással, ítéli el az amerikai imperializmus példátlan agresszióját és minden szükséges segítséget megad a testvéri vietnami népnek igazságos, honvédő háborújához. Meggyőződésünk, hogy a végső győzelem a vietnami népé lesz. Nemzeti ünnepük alkalmából további sok sikert kívánunk a Vietnami Demokratikus Köztársaság népének az amerikai imperialisták és csatlósaik agresz- sziójának visszaveréséért, a vietnami nép függetlenségének megvédéséért, a szocializmus felépítéséért folytatott harcához. Szovjet vezetők üdvözlő távirata Magyar államférfiak üdvözlő távirata a vietnami nemzeti ünnep alkalmából a sjzovfet“a Kiéri kai kapcsolatotokéi Moszkva, (TASZSZ): A Pravda csütörtöki számában szerkesztőségi cikkben kommentálja az Egyesült Államok elnökének Idaho Fallsban elhangzott beszédét. Az amerikai elnök — írja a lap — fontos kérdéseket érintett. Beszélt egyebek között a nukleáris fegyverkezési verseny veszélyességéről és az amerikai—szovjet kapcsolatok megjavításának fontosságáról. E kijelentéseknek „lehetne bizonyos meghatározott jelentőségük, ha nem lettek volna gondo-" san beleszőve a soron lévő szovjetellenes, Vietnam-elle- nes. kommunistaellenes megnyilatkozások, ha nem lett volna bennük az amerikai politikai vezetők beszédeiben hagyományossá vált igény a világ csendőrének szerepére, és ha az Idaho N Fallsban elhangzott szavak nem térnének el a tettektől.” Az Egyesült Államok elnöke — folytatja a Pravda — élénk színekkel ecsetelte a nukleáris háború borzalmait. De szükségesnek tartotta rögtön kijelenteni, hogy ez a fegyver állítólag „elhárítja a háborút, segít megakadályozni a kommunizmus elterjedését a világ jelentékeny részében” és „lehetővé tette barátaink számára, hogy hazájukat a szabadság viszonyai között helyreállítsák”. (Talán csak nem e szörnyű fegyver hi- rosimai és nagaszaki alkalmazására gondolt?) Az Egyesült Államok elnöke szükségesnek tartotta kijelenteni, hogy az amerikaiakat összekapcsolja az orosz néppel „közös életigenlésük, a dalok és a hagyományok szeretete és az a tudat, hogy országaik — a nagy lehetőségek országai”. De az elnök jobbnak látta, ha hallgat az Egyesült Államokat a Szovjetuniótól elválasztó alapvető és elvi kérdésekről. Egyebek között arra a rendőri doktrínára gondolunk — írja a Pravda —, amelyet az elnök beszéde előtt 24 órával Rusk külügyminiszter reklámozott a szenátusban és amely szerint az Egyesült Államok fegyveresen beavatkozik mindenütt a világon, ha úgy véli, hogy ez a beavatkozás megfelel „nemzeti érdekeinek.” És valóban a farizeusokhoz méltóak voltak a „közös” érdekek állandó növekedéséről elhangzott, cuk_ rozott ostyába csomagolt frázisok, s azok a képmutató és fondorlatos kijelentések, hogy a vietnami konfliktusnak „nem kell megakadályoznia bennünket az egymáshoz fűződő kapcsolatok új útjainak megtalálásában” mivel az Egyesült Államok céljai — úgymond — „nem fenyegetik a Szovjetunió létérdekeit, vagy bármelyik barátjának területét”. Nehéz elképzelni, hogy Washingtonban ilyen rosszul lennének tájékozódva a szovjet politika elvi alapjairól, hogy komolyan ilyen feltételezésekből in. dúlhatnának ki. „A Szovjetunió hangsúlyozza a cikk — kész békében élni minden országgal, de nem nyugszik bele a más népekkel szemben alkalmazott imperialista önkénybe. Pártunk, államunk határozottan elveti azt s képtelen álláspontot, amely szerint a nagyhatalmak más országok és népek rovására építhetik ki kapcsolataikat.” Az az igen jelentős körülmény sem kerülte el a figyelmet — folytatja a Pravda —, hogy az Egyesült Államok elnökének beszédéhez az amerikai légierők vietnami tömeges bombatámadásai szolgáltatták a kísérőzenét. „E nyilvánvaló tények láttán ismét hangsúlyozni kell, hogy a Szovjetunió politikájának lényege: minden imperialista agresszió határozott visszautasítása, a béke és a népek biztonságának megerősítése. Ezt a politikát az a szilárd eltökéltség jellemzi, hogy a Szovjetunió erősíti a szocialista országok egységét és összefogását; támogatja a nemzeti felszabadulásukért küzdő népeket, sokoldalúan fejleszti az együttműködést minden fiatal független állammal; következetesen megvalósítja a különböző társadalmi rendszerű álla. mok békés együttélésének elveit, miközben erélyesen visszavág az imperializmus kardcsörtető erőinek és ezzel elhárítja az új világháborút.” A Pravda befejezésül azt írja, hogy az Egyesült Álla. mok — amely kiterjeszti vietnami agresszióját és egyre inkább fokozza a nemzetközi feszültséget —, felelős a szovjet—amerikai kapcsolatok szemmel látható rosszabbodásáért. A Szovjetunió egyébként úgy vélnie és úgy véli, hogy e kapcsolatok az Egyesült Állam- mok magatartása miatt nem lehetnek jobbak. E kapcsolatok megjavításához elengedhetetlenül arra van szükség, hogy az Egyesült Államok tiszteletben tartsa a nemzetközi jog szabályait és ne avatkozzék más országok és népek ügyeibe. Jelenő Rzsevszkaja: Hitler végespiai — mítosz nélkül Fordította; Kiss Tamás L-2L Reitsch néhány hónappal később részletes vallomást tett az amerikai katonai hatóságoknak arról, hogy mit láttak Hitler bunkerében. Vallomása annál meggyőzőbb, mert közismert, hogy Reitsch pilótanő fanatikus náci, Hitler odaadó híve volt. Reitsch a sebesült Greim ágyánál maradt és három napon keresztül megfigyelte a birodalom vezetőinek magatartását. Leírja Hitlert. amint a bunkerben járkál „egy utitérképet 16- báiva, amely már majdnem szétmállott kezének verej•^fílgyárorszé1966. szeptember 2. í tekétől és mindenkinek, aki véletlenül éppen odahallgatott, Wenck hadmozdulatainak tervét fejtegette”. „Viselkedése és fizikai állapota egyre aggasztóbb- nak látszott”. A szoba, amelyben Reitsch tartózkodott, Göbbels irodájának szomszédságában volt, aki idegesen fel és alá bicegett benne, átkokat szórt Göringre, őt vádolta egész mostani nyomorúságukért, a négy falnak adta elő bőbeszédű tirádáit. Irodájának ajtaját nyitva tartotta. Hanna Reitsch kénytelen volt mindezt nézni és hallgatni, s úgy tűnt előtte „mintha mindig úgy viselkedne, mint egy olyan ember, aki történészek légiói előtt beszél és azok mollon figyelnék minden egyes szavát”. Véleményét, amelyet már korábban kialakított „Göbbels mesterkéltségéről, íe- lületessségéről, betanult szónoki fogásairól, ezek a mutatványok teljesen alátámasztották”. ö és Greim feltették maguknak a kétségbeesett kérdést: „Ez hát az az ember, aki országunkat irányította?” Már az első estén, amelyen megérkeztek, Hitler kihívta Reitscht és átnyújtott neki két ampullát méreggel — az egyiket az ő számára, a másikat Greimnek — arra az esetre, ha veszély közeledne. Ebből az alkalomból Hitler azt mondta neki „mindenki felelős azért, hogy megsemmisítse a saját testét, nehogy bármi maradjon utána, amiről felismerhetnék”. Április 27-e éjszakáján a birodalmi kancelláriára erős ágyútüzet zúdítottak. „A nehéz ágyúlövedékek robbanása és az összeomló épületek robaja közvetlenül az óvóhely fölött, fnin- denkiből olyan idegességet váltott ki, hogy néhol az ajtókon keresztül zokogást lehetett hallani”. Április 27-én tűnt el az óvóhelyről Borman barátja, Vögelein SS Obergruppenführer, Himmler képviselője Hitler főhadiszállásán, aki Éva Braun nővérének a férje volt. Hitler megparancsolta, hogy kutassák fel és tartóztassák le Vö- geleint. Berlini lakásán fogták el. Már polgári ruhába költözött és menekülésre készülődött. Vegeiéin megkérte sógornőjét, hogy emeljen szót érdekében, de semmi sem segített rajta. Hitler rendelkezése értelmében az SS-ek a birodalmi kancellária kertjében agyonlőtték. Április 28-án éjszaka folytatódott és még nagyobb erővel zúdult az ágyú tűz a birodalmi kancelláriára. ,.A lent tartózkodóknak feltűnt a becsapódások pontossága, — mondotta Reitsch. — Úgy tűnt, mintha minden lövedék ugyanarra a helyre hullana mint az előző, s a találatok középpontja a birodalmi kancellária volt. Minden pillanatban behatolhattak az oroszok és a führernél összegyűlt a második öngyilkos- sági tanácskozás”. Hűségeskük, beszédek és fogadkozások, hogy öngyilkossággal vetnek véget az életüknek. Végezetül — beszélte el Reitsch — „kimondták, hogy az SS-nek parancsot adnak, biztosítsák, hogy ne találjanak belőlük semmiféle maradványokat”. Április 28-án a külföldi rádiók adásából megtudták az óvóhelyen, hogy Himmler Svédországon keresztül különbéke megkötését javasolta az angol és amerikai hatóságoknak. Himmler, az SS vezére, a birodalom protektora — áruló. „Az összes férfiak és nők sírtak és kiabáltak a dühtől, a félelemtől és a kétségbeeséstől” — beszélte el Reitsch, —” mindnyájan egyetlen eszelős görcsben kavarogtak Mindazokat, akikre itt Hitlerrel együtt az elkerülhetetlen pusztulás várt, vad hisztéria fogta el és a gyűlölet az ebből kisiklott Himmler iránt. Hitler — tanúsítja — Reitsch — „tombolt akár egy őrült. Arca kivörösödött és teljesen elváltozott. Aztán teljes apátiába zuhant”. Röviddel ezután az óvóhelyre megérkezett a hír, hogy a szovjet csapatok a Postdamer Platzig nyomultak előre és előkészítik az állásokat a birodalmi kancellária elleni rohamra. Hitler parancsot adott a sebesült Greimnek és Re- itschnek, hogy térjenek vissza Rechlinbe és haladéktalanul irányítsák ide, Berlinbe az összes megmaradt repülőgépet, hogy szétverjék az oroszok állásait. „A légierő segítségével ideér Wenck”, — újra Wencket emlegette. Grein második feladata a következő volt: keresse meg és tartóztassa le Him miért. Nem szabad megengedni, hogy életben maradjon, elkerülje a bosszút és ő legyen a führer örököse. (Folytatjuk.)
