Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-10 / 214. szám

rolgárhábori veszélye Szíriából Munkásosztagokat szerveznek a tonadalom megvédésére így háborúzik Amerika Vietnamban A B— 52-esek tündöklése és nyomora Damaszkusz (MTI): A nyugati hírügynökségek Szíriáról szóló péntek reg­geli jelentései már több részletet közölnek, de mindezek ellenére a helyzet még tisztázatlan. Zuajen miniszterelnök a damaszkuszi rádióban mon­dott beszédében bejelentette, hogy államellenes összees­küvést lepleztek le. Be­jelentésből nem tűnik ki, hogy a napokban feltárt ösz- szeesküvésről van-e szó, vagy pedig egy újabb állam­csínykísérletről. A minisz­terelnök annyit mondott, hogy „reakciós kalandorok szervezkedtek a kormány- megdöntésére”. A kijárási tilalom szükséges elővigyá­zatossági intézkedés volt. A fegyveres erők' utasítást kaptak, hogy bármilyen SAN JÓSÉ: — Ami most a Kínai Népköztársaságban végbemegy, az nem vala­milyen tanításnak, még ke­vésbé a marxista—leninis­ta tanításnak az eredménye — jelentette ki Manuel Mora Valverde, a Costa Ricái Népi Élcsapat Párt Központi Bizottságának el­ső titkára. — Az, • ami most ott történik inkább egy tö­megőrület kitöréséhez ha­sonlít, amelyet jelentős mértékben egy demagóg és képtelen antimarxista pro­paganda idézett elő. A kínai városok utcáit elözönlötte egy hatalmas embertömeg, amely több százezer tapasztalatlan fia­talból áll, olyan fiatalok­ból, akiket megmérgezett az a propaganda, amely Mao Ce-tungból második Budd­hát csinál. Ez az embertö­meg esztelen dolgokat mű­vel és sem a hatóságok, Buenos Aires, (TASZSZ): Az argentínai Cordoba városában bezárták az egyetem valamennyi fa­kultását, miután éles ösz- saeütközés történt a diákok és a rendőrség között. A rendőrség tüzet nyitott és egy egyetemi hallgatót sú­lyosán megsebesített. Az egyetem területén a fiatalok barikádokat emel­tek és amikor a rendőrök megközelítették, kőzáporral rendbontási kísérletet, kí­méletlenül fojtsanak el. Az ammani rádió csütör­tök esti híradásában olyan értesülést közölt, hogy Szí­riában 155 tisztet menesztet tek a hadseregből, közülük 63-at letartóztattak. A le­tartóztatott polgári szemé lyek száma körülbelül 200 A rádió ismerteti a kor­mány közleményeit. Ezek szerint a forradalmi erők az ellenséges és gyanús elemek letartóztatását végrehajtva megvédik a szocialista vív­mányokat. A damaszkuszi rádió sze­rint fegyveres munkásosz­tagok is részt vesznek a re­akció szétzúzásában. A munkásosztagok parancs­nokának felhívása szerint Aflak, Bitar, Razzaz és más kalandorok ellen a munkás- osztály utolsó csepp véréig harcolni fog. sem a felelős személyek nem merték megállítani, így alakult ki az tragikus kép, amelynek ma Kíná­ban tanúi lehetünk — mon­dotta Valverde. ÜÉCS: A Volksstime, az Osztrák Kommunista Párt lapja pénteken szerkesztő­ségi cikkben foglalkozik a kínai „kulturális forrada­lommal” megállapítva, hogy annak sem a kultúrához, sem a forradalomhoz nin­csen köze. „Nem kétséges — írja a lap —, hogy ami­kor — Pekingben — szov­jetellenes jelszavakkal in­dokolva elutasítják vala­mennyi szocialista ország, az egész kommunista vi­lágmozgalom egységfrontját Vietnam megsegítésére, ez csak az amerikai agresszo- rokat bátorítja. E tény a legkevésbé sem leplezheti el a KP vezetői által kibon­takoztatott „kultúrforrada- lom”. fogadták őket. Harminc diákot letartóztattak. Az egyetemi hallgatók a terror megszüntetését, le­tartóztatott kollégáik sza­badlábra helyezését, a tan­termeket és egyéb helyi­ségeket megszállva tartó rendőrök eltávolítását kö­vetelik. Lap jelentés szerint Tu- cutnan városában a rend­őrség megtámadott egy di­áktüntetést. Szétszórta a tüntetőket, néhányat közü­lük letartóztatott. A damaszkuszi rádió pén­teken délután ismertette a Baaath-párt regionális ve­zetőségének közleményét. A közlemény bejelentette, hogy Szíria egész területén helyi idő szerint 17 órától megszű­nik a kijárási tilalom. Az országos vezetőség azért döntött így — hangzik a közlemény —, mert teljesen szétzúzták az áruló kalan­dorok egy csoportjának al­jas összeesküvését, s így a kijárási tilalomnak többé nincs értelme. A hadügyminisztérium épülete és a rádió központja előtt megszüntették az erő­sített őrséget, a páncélos egységeket kivonták a vá­rosból. A 18 órán át laká­sokba zárkózott lakosság megjelent az utcákon. Meg­nyitotta kapuit újból a damaszkuszi nemzetközi vásár is. Vietnami jelentés SAIGON: Mintegy 15 buddhista pap átjutott a dél-vietnami főváros utcáin felállított „biztonsági kor­donon” és az amerikai nagykövetség épülete körül Amerika-ellenes tüntetést tartott. A rendőrség a tün­tető buddhistákat kiszorí­totta a nagykövetség kör­zetéből és ötöt közülük őrizetbe vett. .\IANILA: Körülbelül ezer fülöp-szigeti diák tüntetett pénteken a fülöp- szigeti elnöki palota előtt, követelve, hogy a kormány vonja ki Dél-Vietnamból odaküldött expediciós had­testét és Marcos elnök mondja le tervezett látoga­tását az Egyesült Államok­ba. PHNOM PENH: A kambod­zsai fővárosban hivatalosan bejelentették, hogy szerdán amerikai felségjelet viselő két helikopter gépfegyver­támadást intézett Sramar határmemti falu ellen, s a támadás következtében egy 11 éves gyermek meghalt, két személy súlyosan meg­sebesült. A nemzetközi el­lenőrző bizottság az inci­dens ügyében megindította a vizsgálatot. STOCKHOLM: Torsten Nilson svéd külügyminisz­ter vidéki városokban tett választási kőrútja során hangsúlyozta, hogy a viet­nami háború kihívás az er­kölcsi normák ellen. A kül­ügyminiszter követelte az amerikai bombatámadások azonnali beszüntetését és tárgyalások megkezdését az 1954 évi genfi megállapodá­sok alapján* Az amerikai katonai mű­veletek óriási többsége — a földi lehetőségek igen korlátozott volta miatt — levegőben zajlik le. S a „légi lovasságot” a hadvi­selés illő módon népszerű­síti is, bel- és külföldön egyaránt. De milyen katonai sike­rekkel kecsegtet végső so­ron az óriási bombázók, a Guam szigetén állomásozó B—52-es tömeges bevetése a Dél-Vietnamban folyó föl­di hadműveletekbe? Az 1965. október—november­ben lezajlott Plei Me-i csata lefolyása ad választ erre a kérdésre. Plei Me, a középső front­szakasz középerejü támasz­pontja, 40 kilométerre van Plei Kutól, közel a kam­bodzsai határhoz. Amerikai tisztek parancsnoksága alatt a bábhadseregnek itt elit alakulata tartózkodik az­zal a céllal, hogy megaka­dályozza a Kombodzsából állítólag Dél-Vietnamba irá­nyuló utánpótlást. 1965. ok­tóber 19-én a felszabadító egységek megtámadták és gyűrűbe fogták Plei Met. Először helikopteren küld­tek segítséget, ezt felmor­zsolták a támadók. Nem jártak jobban a Plei Ku- ból odairányított gépkocsi­zó alakulatok sem. 30 kilo­méter megtétele után, rö­viddel a cél előtt megsem­misítették őket is a sza­badságharcosok. An Kheből akkor befutott Plei Me körzetébe az amerikai légi lovasság egy ezrede. Az egy­ség azonban egyelőre tartalé­kot képezett csupán, beásta magát és nem segített a veszélybe jutott szövetsé­gesnek. Várt, hogy majd elfogy egyszer a Vietkong hadianyaga Valóban, október 29-én alábbhagyott a felszabadí- tásl front tüze. Az ameri­kai légi lovasság erre pa­rancsot kapott, számolja fel a kimerült partizánokat. Segítségére egy héten át szállították a helikopterek az újabb erősítéseket An Kheből és Qui Nhonból. Amikor az amerikai szál­lítások befejeződtek, tá­madásba lendült ellenük a felszabadítási front. A sai- goni parancsnokság új, meg új deszant zászlóaljakat volt kénytelen Plei Me térségébe, a bajbajutottak megmentésére küldeni. Ja Drang völgyében ezek is a szabadságharcosok megsem­misítő tüzébe kerültek. Nem volt más hátra: moz­gósították a „mennydörgés isteneit”, a B—52-eseket. Guamból hosszú az út a súlyos teherrel. Mégis, mi­kor ezek az óriási, sugár- hajtású halálmadarak Ja Drang fölé értele, kioldat- lanul maradtak a bombáik. A népi erők eltűntek, mint a kámfor. Egyetlen sikert értek csak el: a következő napokon az amerikai helikopterek ösz- szeszedhették a bábhadsereg 1500, az amerikaiak 1000 halottját és sebesültjét. Az óriási repülők azóta sem szerepeltek különbül Dél- Vietnamban. Magukkal a bombákkal is komoly ne­hézségeik vannak. A ha­gyományos bombák egy része, amikor földet ér, nem robban, hanem elsüly- lyed az iszapban. Nem okoz kárt a „levegőből földre” rakéták jelentős hányada sem, mert a fák lombozata robbantja őket idő előtt. Most kísérleteznek Ame­rikában egy olyan késlel­tetett, vagy már a levegő­ben robbanó töltetekkel, amelyek elérhetik majd egyszer Vietnamban a tő­lük kívánt pusztító hatást. Olyan pilótát és légiharc­ra kiképzett navigátort azonban nem fognak tudni „előállítani”, aki megtalál­ja a magasból az erdős vi­déken elrejtőzött partizánt és biztosan elkerüli a mind korszerűbbé váló dél-viét- nami léeelhárítás ráirányí­tott tüzét. Hír szerint a Pentagon, az amerikai hadügyminisz­térium, e sikertelenségek hatására fokozatosan ki akarja vonni a B—52-ese­ket a harcból. Mind a B—52-es, mind a B—57-es Camberra típusú sugárhajtású gépeknél sok a panasz a navigációs be­rendezésekre is Az ameri­kai hadsereg elektrotechni­kai berendezései Vietnam­ban nemcsak a zavaró ké­szülékek hatására monda­nak csődöt. Közrejátszanak ebben az éghajlati viszo­nyok, a dzsungel párás nö­vényzetének nagy elnyelő­képessége az elektromág­neses rezgések vonatkozásá­ban, valamint az ős­erdő okozta elektro­mágneses zavarak ma­gas szintje. A rádióhullá­mok környezet okozta el­nyelődésének csökkentésére az amerikaiak kénytelenek egészen primitív eszközöket igénybe venni. Léggömbök­kel és sárkányokkal fel­szerelt különleges anten­nákkal kísérleteznek. Az elektromos berende­zések hiányosságai különö­sen bajt okoznak az ilyen nagy sebességgel szálló gé­peknél. Nemcsak az óriási bombázóknál, de az F—105 Thundercief, az F—100 Supersabre, az A—4 Sky- hawk és a TF—8/a Crusa­der harci gépek típusainál is ugyancsak ezek a prob­lémák. És nem is mindig műszaki problémákról van szó, inkább a bennülő em­berekről. A kétszeres hangsebességre a harcszerű bevetésben Vietnamban rit­kán lehet rákapcsolni. Az F—105 D repülők is, ha a határ közelében lévő célpont ellen vetik be őket, kénytelenek egyszeres hangsebesség alá kapcsolni, mert különben az a ve­szély fenyegeti őket, hogy túlrepülnek az országhatá­ron. Célozni sem tudnak pontosan a többnyire jól álcázott Vietkongra ekko­ra sebesség mellett. A vi­etnami berepüléseknél álta­lában nyugatról, Thaiföld irányából, az ottani repülő- térekről szállnak újabban fel De ha az amerikai 7. flotta anyahajóról, vagy Guamról indulnak el a tá­madó gépek, azok is átre­pülnek a partvidék fölött,, a szárazföld fölött megfordul­nak és úgy támadják meg a szabadságharcosokat. így biztosabban érzik magukat. Ha találat éri gépüket. . a tengerbe zuhan, mielőtt a pilóta vízbe ugorhat. A szárazföldre ugrástól min­dennél jobban félnek az amerikaiak. Ott biztosan olyan körülmények közé kerülnek, hogy megsemmi­sítik őket rövid idő alatt, vagy fogságba esnek. A vízben biztosabban érzik magukat. Rádiókészüléken segítséget kérhetnek a 7 flottától, az helikoptert küld megmentésükre. Egy- egy pilótáért azonban né­ha komoly ütközetet kell vívnia a helikoptereknek a szabadságharcosok csó­nakjaival, akik ugyancsak felfigyelnek az ilyen ese- ménj'ekre. Arra az esetre, ha a le­lőtt amerikaiaknak nem sikerült a tengerbe ugra- niuk, bőséges felszerelést kapnak. Ennek összeállítá­sa azonban tükrözi, meny­nyire nem hisznek a dél- vietnami lakosság barátsá­gos magatartásában. Két rádióadó, két doboz szá­razelem, jelzőrakéták, két doboz gyógyszer, lőszer, bo­rotva, horgászszerszám, egy szék, két iránytű, egy nö­vényismertető, egy úszóöv, hat doboz gyufa, két őrá, két irattáska, két tükör és pénz képezi az amerikai pilóták e vonatkozású fel­szerelését, valamint egy selyemre nyomtatott ameri­kai zászló, alatta soknyel­vű felírás: „Eltévedt ame­rikai vagyok, kérem, ve­zessenek a következő ame­rikai egységhez, az Egyesült Államok meg fogja fizetni szolgálatát”. Az amerikaiak elleni gyű­lölet azonban olyan nagy, hogy semmiféle ígérgetés nem menti meg ezeket a pilótákat. Ök ugyanis, ha harci bevetésük színhelyé­re érkeznek, és nem lát­ják az ellenséget, vaktában a semmibe dobálják le ter­hüket, és ilyenkor sok kárt okoznak a lakosságnak. „Jótettükért” ml jót vár­hatnának? Máté György ¥esfwérpárf@ii m kitrai „kiiEfurális f@rr«dkiS®mréi0a Diákmegmozdulások Argentínában Nemzetközösségi csúcsértekezlet London, (MTI): jelenő Rzsevszkoja: Hitler végnapjai — mítosz nélkül Fordította: Kiss Tamás A nemzetközösségi csúcs­értekezlet pénteki ülésén Wilson közölte a rhodesiai legfelső bíróság végzését, amely ugyan törvénytelen­nek nyilvánította a Smith- rezsimet, mégis kötelező érvényűnek jelentette ki e rezsim — mint az egyedü­li tényleges kormányzat — rendelkezéseit. Wilson közlése érthető felháborodást keltett a rész­vevők körében. Elsőnek a kenyai küldöttség tett nyi­latkozatot, amely hangoz­tatja: ez a végzés újabb érv amellett, hogy azonnal létre kell hozni Rhodesiá­ban a törvényes ideiglenes kormányt. Londonban bejelentették, hogy Wilson szombatra újabb rendkívüli kabinet­ülést hívott össze a rhode­siai ügyben. !_JI Akkor, Blaschke profesz- szor lakásán Gorbusin ezre­des arra kért, hogy kérdez­zem meg tőle, megtaiál- hatók-e itt Hitler kórtörté­netének az anyaga. Häuserman igennel vá­laszolt és azonnal elővesz egy kartotékokat tartalmazó dobozt. Izgatottan követjük az ujjait, amint a kartonla­pok között válogatnak. Elő­kerülnek a kórtörténetek — Himmleré, Leyé, Dietrich sajtófőnöké, Göbbelsé, a fe­leségéé, az összes gyereke­ké... Blaschke professzor dol­gozószobájára olyan csend telepedett, hogy hallani le­hetett, amint dr. Bruck fel- sóhajt. ö nem tudott arról, hogy mi hozott minket ide, csak egyet kívánt, hogy minden a lehető legjobban sikerüljön. A diák azonban már pedzette, hogy miről lehet szó és a mi izgatott várakozásunk őrá is átra­gadt Mozdulatlanul állt, borzas fejét oldalra hajtva. Végre megkerült a kere­sett lap. — Hitler kórtörté­nete. Ez már valami! Rönt­genfelvételek azonban nem voltak. Häuserman feltételezte, hogy azok talán Blaschke másik rendelőjében vannak, a birodalmi kancellárián. Az utolsó napokban koronákat készítettek, amelyeket már nem tudtak feltenni Hitler fogaira. Kétségbevonhatatlan bizonyíték Elbúcsúztunk a bolgár diáktól, dr. Brucktól és Käthe Häusermannal a bi­rodalmi kancelláriára indu­lunk. Újra a birodalmi kancel­lária — mindenfelé lövedé­kek és golyók nyomai, ko­romtól feketén, a falakon nyílások tátonganak. Kiszállunk a kocsiból és hármasban, hallgatva me­gyünk végig a még törme­lékekkel borított, néptelen Voss Strassén. A bejárat fölött féldom­bormű — a fasizmus jelvé­nye: kiterjesztett szárnyú sas, a karmai között horog­kereszttel. Néhány nap múlva leszerelték ezt a jel­vényt és Moszkvába szállí­tották, a Vörös Hadsereg Múzeumába, ahol ma is látható. Az őr puskáját a lábához támasztva áll, de elzárja előttünk az utat — senkit sem engedhet be Berlin vá­rosparancsnokságának kü­lönleges engedélye nélkül. Gorbusin nagy nehezen mégis eléri, hogy beenged­jenek minket. Kinyit­juk a nehéz tölgy­faajtót. Jobbra a dísz­terem, ajtaja kitörve, a csillár a padlón hever. Bal­ra az óvóhelyre vezető le­járat. Átmegyünk a bolto­zatos előcsarnokon és lefe­lé indulunk. Hármunknál csak egyetlen zseblámpa van és az is gyengén világít. Sötét, néptelen, baljós hely... A rádióstúdióban, ahonnan Göbbels jóslatai el­hangzottak, egy vöröskatona alszik, sisakját a szemére húzva. Itt csak Häuserman tud tájékozódni. Három nappal Berlin eleste előtt távozott innen, akkor hagyta el ezt a „fáraó sírboltot”. Käthe Häuserman egy kis kamrafélébe vezet min­ket, nemrég még ebben la­kott a főnöke, Blaschke professzor, amíg el nem re­pült Berlinből. A zseblámpa fényében a sötétségből homályosan ki­rajzolódik egy fogorvosi szék, egy fejtámlás heverő és egy parányi asztalka. Valami hever a földön — egy fénykép, rajta a führer megboldogult farkaskutyája, amint a segédtiszt sétáltatja. Nedves penészillat. Kutatunk a kartotékos dobozban, az asztalban éa az ugyancsak itt található éjjeliszekrényben. Häuserman segítségével megtaláljuk a röntgenfelvé­teleket Hitler fogairól és az aranykoronákat, amelyeket már nem tudtak feltenni. Szerencsénk van, elképesztő szerencsénk, hogy a viha r, amely néhány nappal ez­előtt a pincén végigvonult, ezt a szobdcskát nem érin­tette. Feladatunk teljesítésének e szakaszában szerencse ki­sért bennünket. Mint min­dig, sok tekintetben a vé­letlen is közrejátszott. Häuserman segítségévei sikerült megszereznünk Hit­ler halálának kétségbe­vonhatatlan bizonyítékait. Käthe Häuserman emléke­zetből kezdte leírni Hit­ler fogait. Gorbusin és Bisztrov beszéltek vele, én pedig fordítottam. Megkér­tem, hogy ne a szakkifeje­zésekkel nevezze meg a fo­gakat — metszőfog, szemfog stb. — attól féltem, hogy nem tudom majd helyesen párosítani a megfelelő né­met és orosz szakkifejezése­ket, hanem egyszerűen szá­mokkal. így a leírás a kö­vetkezőképp alakult: (Folyta

Next

/
Oldalképek
Tartalom