Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-25 / 227. szám
Amit a mccbanizBittffi)! tudni fe*Jf fi) Stphay ftawNrf i$ib fl vállalati gazdálkodás fő mércéje A vállalati ötiái lóság érvényesülésének teltétele, hogy a gazdasági egységek munka- .Tát olyan mérce alapján ítéljék meg, amely mintegy sűrítve kifejezi a vállalati tevékenység összeredményét. Ilyen mérce a nyereség és a vállalati jövedelmezőség alakulása. Olyan gazdasági viszonyokat keH tehát teremteni, amelyek biztosítják annak lehetőségét, hogy az legyen jövedelmező a vállalatnak, ami a népgazdaság számára is gazdaságos. Ezért ahhoz, hogy a nyereség és a vállalati jövedelmezőség növelésének szándéka a népgazdaság érdekeinek megfelelő tevékenységre késztesse a vállalatokat, ágy kell módosítania a közgazdasági eszközöket és intézményeket, hogy a vállalati nyereség akkor legyen a legnagyobb, amikor a vállalat az adott ár-, adó stb. rendszer mellett kielégítette a szükségleteket. Vagyis: a vállalati cél, a nyereség növelése, egyben a társadalmi célt, a szükségletek kielégítését is szolgálja. Ha biztosítjuk ezt, akkor azok a vállalati döntések, amelyeket a vállalat a maga jövedelmezősége és nyereségének növelése érdekében hoz, egyben a népgazdaság érdekét is kifejezik, s így a nyereség alkalmas lesz arra, hogy alakulásából megalapozottan és átfogóan ítéljék meg a vállalat egész tevékenységét A gazdasági hatékonyság megjelenési formája a társadalmi tiszta jövedelem, ez utóbbinak a megjelenési formáját pedig lényegében az adott árrendszer határozza meg. A javasolt árrendszerben forgalmi adó, eszközlekötési járulék, illetmény adó, egyéb adók, járadékok, vámok, valamint nyereség (a nyereség: az árbevétel és a költségek különbözete) formájában jelentkezik a társadalmi tiszta jövedelem. Kérdés, miért éppen a nyereség' a tiszta jövedelemnek az a tényezője, amelynek alakulása szerint legfőképpen megítéljük a vállalatok munkáját? Először: azért, mert a tiszta jövedelemelemek többsége fix tétele a vállalati ráfordításoknak (pl. az eszközlekötési járulék, vagy az ílletményadó). Másodszor: azért, mert ezek a gazdálkodásnak csak egy-egy részterületét érintik (az eszközlekötési járulék a gépekkel, berendezésekkel és az anyag- készlettel való gazdálkodást, az illetményadó a létszám- gazdálkodást, a vámok, a szubvenciók a vállalat kereskedelempolitikáját stb.); a nyereség pedig a tiszta jövedelemnek az a formája, amely érzékenyen reagál mind a többi tiszta jövedelemelem, mind a tényleges fcoítségeiemek változására, A nyereség tehát komplexen együttesen fejezi ki a gazdasági tevékenység minden oldalát. Minthogy a nyereség mint összetett mutató, sűrített kifejezése a gazdasági cselekvés eredményeinek, alkalmas arra, hogy megbízhatóan tájékoztassa a vállalatot és az irányító szerveket. Nélkülözhetjük tehát a részmutatókat, a részletes előírásokat, s a vállalati gazdálkodás mércéjéül — nem jobb híján, hanem a szükségszerűség parancsára — elfogadhatjuk a nyereség alakulását. Miután a nyereség — megfelelő árrendszer esetén a gazdasági tevékenység minden oldalára érzékeny, ezért a legalkalmasabb arra, hogy összehangolja a népgazdasági., a vállalati és az egyéni érdeket. A vállalati nyereség ösz- szege kifejezi a termelés mennyiségét és összes költségét, de kifejezi az értékesítés tényét — mert realizálás nélkül nincs nyereség —, s ezzel együtt a vevők piaci értékítéletét is. Könnyen belátható például, hogyha csökkennek az anyagköltségek, ha jobban hasznosítják a különböző termelési tényezőket, s így csökken a fajlagos eszközlekötési járulék stb., akkor nő a nyereség. Ha nő a termelékenység és így csökkennek a relatív bérköltségek, akkor szintén a nyereség nő. A sort hosz- szasan folytathatnánk. (Mindennek természetesen az ellentéte is igaz!) A nyereség növelésére való törekvés a termelési tényezők optimális hasznosítására ösztönöz, de nem feltétlenül a termelés nagyságának maximális bővítésére. Figyelemre méltó, hogy a nyereség az intenzív módszerek és az intenzív fejlesztés alkalmazására is ösztönzően hat. Az előzőkön krvut az «gy tote jmto nyereség maximálissá tételére irányuló törekvés is ezt a szándékot erősíti majd (ha a vállalati nyereségtől tesz- szük függővé a személyi jövedelem bizonyos részének alakulását). Az elmondottak néni azt jelentik, hogy csakis a vállalat munkájától függ a vállalati nyereség alakulása: a vállalat tevékenységét sok olyan külső tényező is befolyásolja, amelyek — ha nem is tartósan — hatással lehetnek a nyereség alakulására. Ilyenek lehetnek: a piaci viszonyok megváltoztatása, bizonyos szezonszerű ingadozások stb. Amikor azt mondjuk, hogy a vállalati érdekeltség fő mozgató rugója a nyereség növelése lesz, akkor ezzel nem azt állítjuk, hogy ez az egyetlen kritériuma a vállalati munka megítélésének. A nyereség alakulásán kívül azt is figyelembe kell majd venni, hogy milyen eredményeket ért el a vállalat a műszaki fejlesztésben, az új termékek gyártásának előkészítésében stb. Azzal kell tehát kiegészítenünk az eddig elmondottakat, hogy valójában a tartósan elért nyereség alapján kell megítélni a vállalatok munkáját. Lehet ugyanis, hogy az egyik évben a vállalat azért ér el nagy nyereséget, mert nem készült fel a következő időszakra, s az is lehet, hogy azért kisebb a nyeresége, mert nagy áldozatokat hozott a1 technológia fejlesztéséért, új gyártmányok kibocsátásának előkészítéséért, s ez csak a jövőben hozza meg gyümölcsét. Ezért nem volna helyes; ha egyetlen év nyeresége alapján ítélnék meg a vállalatok tevékenységét. FÁJDALMAS DÖNTÉSI Egy leányka aíi a Vitkai Községi Tanács előszobájában. — Nem szabad bemenni? — Nem. Odabent tárgyalás van. — Miért? — Biztosan azért, hogy az őszön meghalt Sipos bácsi. Nem volt abban semmi különleges: nyolcvan elmúlt az öreg nyugdíjas mezőőr. Csendesen múlt ki a világból, mint amilyen csendesein kerülte a nagy darab földeket, nehogy kártevés essen bennük. Nem is egyedül kerülte már az utóbbi hosszú években. Magához emelt egy szerencsétlen lányt, akinek sorsa igen mostoha lett volna Sipos József nélkül, lévén nem teljesen egészséges. Beszélni se igen tud. Össze is házasodtak, s négy esztendeje gyönyörű kisgyermekük született, Máriának hívták azt is, mint az édesanyját. Ezentúl hármasban kerülték a földeket; nézték a tavaszi ébredést, pihenget- tek a forró nyarakon és sütkéreztek az őszi verőfényben. Szép volt? Nem tudja azt ez az asszony elmondani. De biztosan szép. Türelmes öregember, ragaszkodó szegény asszony és gyönyörű, szőke fürtös ABC-áruház, új üzletek, ipari kombinát Kisvárdán Ä Kisvárda és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet csaknem kilencvenmil- liő forintos forgalmat bonyolít le ez évben, Minden esztendőben jelentős összeget költenek új egységek építésére, a meglévők korszerűsítésére. Az elmúlt évben kétmillió forint értékben 18 kiskereskedelmi, ugyanennyi vendéglátóipari egységet tataroztak, korszerűsítettek, három új boltot építettek, s létrehozták a megye legkorszerűbb földművesszövetkezeti cukrász termelőüzemét, amely jelenleg évente hárommillió forint értékű cukrász- termékkel látja el Kisvárda és környékének lakosságát. Ez évben Ajakon, Dogén és Fényeslitkén új boltokat építettek, Pap községben átalakítással korszerű vegyesiparcikk és élelmiszer- szaküzletet hoznak létre. A tárolási lehetőségek javítására öt új raktár készül el. Több, mint 700 ezer forint értékben több üzletet korszerűsítenek, kiegészítik a berendezéseket és számos új gépet szereznek be. A további fejlesztések komoly javulást Ígérnek a járási székhely és környéke ellátásában. A jövő év első negyedévére tervezik a hősi- és jégüzemet, valamint a szikvízüzemet magában foglaló ipari kombinát létesítésének megkezdését. Ugyancsak 1967-ben megkezdik Kisvárdán egy ABC-áruház építését, amelyre egymilliónyolcszázezer forintot költenek. Távolabbi terve az fmsz-nek. hogy 1968-ban — több szerv együttműködésével — összesen tízmillió forintos beruházással kétszintes iparcikk áruházat épitenek Kisvárdán. (m. s) kislány ka. A nyugdíjból n megéltek. Aztán most szeptember 13-án öreg Sipos József nem mozdult többet. Mi lesz beteg feleségével, mi lesz a gyenge, kicsi lánnyal? És megmozdult a falu. Legelőbb is Koncz Ist- vánné, egy másik mezőőr felesége intézkedett. Hiszen ezeknek senkije, szerencsétlenek, temetni kell, Mari azt se tudja, hogy megy az. Eltemették tisztességgel Sipos Józsefet. Aztán Konczné magához vette őket, vigyázott a gyerekre, igazította az özvegy sorsát, törődött a földecskéjükkel, mert krumpli, kukorica telem azon. Mari, az özvegy, nem tud arra vigyázni. Aztán mind többen fordultak a tanácshoz: mi lesz az özvegy és a gyerek sorsa? Mert ez így nem lehet, hogy egy tudatlan kicsi gyermek és — egy másik gyermek, az anya magukra maradjanak. Megjöttek a rokonok is, egy fiatal házaspár, hogy magukkal vigyék őket. De özvegy Siposné nem megy. Marad. Ezekután összeült a tanács, a gyermekvédelmi bizottsággal. Határozni, dönteni az özvegy helyett, aki erre nem képes. Pattognak az érvek és ellenérvek. Talán legjobb az állami gondozás. — Erre gondoltunk — mondja Rozsnyai István a vb elnöke. — Az anyát szociális otthonba, a gyereket gyermekotthonba felvétetni. Ott lesz a legjobb soruk. Konczné szól közbe, őszinte rémülettel: — Dehát Marinak mindene az a kislány! Hogy szereti! Elválasztani tőle? Nem bírja azt ki! — És a gyerek ? Hogy fejlődik mellette? Hiszen beszélni is úgy tanult meg, hogy a többi gyerekkel játszott a tanyában! Vállalja érte a felelősséget? — De Mari, ha elveszik tőle a gyereket, talán öngyilkos lesz! Az érv súlyos, a szűk szobában mindenki gondolkodik. m ütnek, kinek mi jut, szék, heverő, asztal sarka. A járástól is vannak, a tanács és a kapitányság képviselője, az utóbbi mint a gyermekvédelmi előadó. Már szabadságon van, de ezt az ügyet különösen szívén viseli. Mégis így szól, az érvek ellenére: — Gondoljuk meg. mi lesz később? A vagyonukat itt nyilván el kell adni, a gyermek érdekében Mari hazamegy és látja, hogy nincs semmije. Nem érti meg. Mit tesznek vele? A probléma később még súlyosabbá válhat. — Mégis, nézzük az embert — érvelt valaki más. — Maguk— szól a fiatal rokonokhoz —, beszéljenek vele mégegyszer. Miért nem akar magukhoz menni? — Beszélünk, persze, hogy beszélünk — bólogat a fiatal férj, kicsit lázas, ideges arccal. — Nálunk volna nekik a legjobb. — Nálam talán nem? — sértődik meg Konczné. — A temetést ugyan ki intézte? Mindenki csak biztatott, hogy tessék! Pedig nekem nem rokonom! De nem volt olyan vasárnap, hogy Mari ne ebédelt volna nálam. Hisz már úgy vagyunk, mint a testvérek.. — sir. De nézzék csak — Már többen, is így érvelnek. — Marinak mindegy, csak jó helye legyen. De gondoljanak a kicsi lányra. Gyönyörű, nagyon értelmes, fogékony kisgyerek. Mi lesz vele, ha az édesanyja neveli? Tudja-e azt adni, amit egészséges gyermeknek kell? Ki tudja, rhit tesz, ha nem látja többe kis vagyonkáját? Azt pedig nem lehet így meghagyni, ki gondozza, ki vigyázza? Ellopják, 'szétherdálják, ha itt maradnak magukra. És a kis Máriának a jövőjét biztosítani kell. Ez a legfontosabb. Végül beleegyeznek mindnyájan. Az ifjú rokonok elköszönnek, kicsit sértve. Konczné is kitör haraggal. Nem lett volna jobb náluk? A tanácselnök csendesíti. A jegyzőkönyveket aláírták. Panaszos levél nyomán Az „ígéretek44 rekordja Temetőrakodó. Régen temető volt ott. Most sínpárok sokasága, zárt és nyitott vagonok. Átlagban naponta 40—50 vagont tolatnak a vágányokra, az őszi csúcsforgalomban 100— 120-at. A BELSPED jogutóda az 5. sz. AKÖV, rakodói, 81 ember, hogy a vagonokat kiürítsék, óráról órára kemény munkát végeznek. Mészport, cementet nyelnek. Mikor mit lapátolnak, zsákolnak, attól függően feketék, fehérek. A munkásokkal senki sem beszélt A telepen három szocialista brigád dolgozik. A tervet rendre túlteljesítik; 110—120 százalékra. A munkaversenyben országosan is állandóan elsők, másodikok. Alább nem adják. Negyedévenként prémiumot kapnak. Fizetésük jó, megkeresik az 1800—2100 forintot. A rakodók közül valaki — fiatalember lehet, mert szépen, gondosan, zsinór- írással — levelet írt. így: ,.Mi az 5. sz. AKÖV központosított szállítmányozási csoport dolgozói, naponta 12—14 órát dolgozunk. Eddig úgy volt, egy hónapban minden második vasárnap dolgoztunk. Ez ellen nem volt senkinek kifogása. Két hete azonban az történt, hogy főnökségünk elrendelte: egy hónapban három vasárnapot, illetve amennyiben öt vasárnap van egy hónapban, úgy négy vasárnapot kell dolgozni.” Csúcsforgalom van. Ott a telepen a rakodók is tudják ezt. Azt is, hogy a vállalat vezetésének intézkedése nem sérti a Munkatörvénykönyv rendeletéit. A főkönyvelő érve js helyes: ha most a vasárnapi többletmunkára embereket veszünk fel, azokat hétköznap is kell foglalkoztatni, akkor kevesebb a munka, csökken a jelenleg dolgozók keresete. Az érv elfogadható. Csakhát a dolgozókkal is meg kellett volna beszélni ezt. Koszos hodály és lavór A levélnek egy másik része következik. Ezt mar nem lehet egy-két szóval elintézni. „Évek óta ígérgetik a fürdőt, de az ígéret a mai napig sem váll valóra. Létszámunk túlnyomó része vidéki és a munka befejezése után nem tudnak megmosakodni, piszkosan, koszosán utaznak haza ' A temetörakodón a zöldre festett kis iroda melleit áll egy előregyártóit elemekből összerakott, hodály szerű épület. Öltöző, mosdó, ebédlő, ki minek nevezi. A berendezés: pár tucat vasszekrény, két dúrva kecskelábú asztal, négy lóca, három mosdótál, egy víztartály, amelybe utoljára akkor volt víz, amikor ki próbálták. Az ablakokra ujjnyi vastagon az odaszál- ló por vont függönyt. Az általános koszt, piszkot bágyadt őszi legyek legelik. Egy vasszekrénybe hárman öltöznek. Ott a helve a szerszámoknak, lapátoknak és egyéb dolgoknak is. A temetőrakodóról, ha a munkás hazafelé tart, villamoson. autóbuszon, vonaton, elhúzódnak mellőle. A „lavórban” nem lehet rendesen tisztálkodni. A „lavór” sem tiszta. Ha valaki mégis mosakodni akar 12— 14 órás munka után, sorba kell állnia, hogy az edényhez jusson. Kinek van arra türelme? Meleg víz? Álom. Csak tárgyalás von A főkönyvelői szobában a főkönyvelő, két beruházási előadó, a szakszervezeti titkár ül a tárgyalóasztal mellett. Dokumentumokkal bizonyítják: tettek erőfeszítéseket. Évekkel szelőit már foglalkoztak az ügv- gyel. Egy tavalyi költségvetés szerint egymillió forint kellene. 600 ezer járulékos beruházásra, 400 ezer magára az épületre, öltözőre, fürdőre. Nincs. Nem kapták meg. Az ügy különben állandóan ilyen és olyan szintű táigyalások témája. De mikor lesz az ilyen és olyan szintű tárgyalások eredményeként a rakodón fürdő, öltöző? Talán két, három év múlva. (!) A telepen (BELSPED. AKÖV) vállalati szinten közel húsz éve ürítik a vagonokat a munkások, az év minden szakában. Tűző napon, esőben, szélben, hóban. fagvban helytállnak. Értől szép írások is láttak már nan- világot. De... Talán 25 ember van. aki a törzsgávdá- hoz tartozik, aki bírja. Nagy a fluktuáció. Kilépnek, belépnek. Hogy átjáróház a rakodó, nemcsak a „hó-rukk” munka mött van. Különben a telep évi 3 millió forint tiszta jövedelmet jelent a vállalatnak. 6s újra rohamosan közeleg a tél. Seres Frnn Özvegy Sipos Józsefné ugyanolyan érdeklődő mosollyal ül a széken, mint az egész tárgyalás aialt. Szép asszony volna. Azt mondják, így is dolgos, rendes teremtés. Nem tehet róla, hogy nem tud igazi édesanya lenni A vb-titkárnó szólítja meg: — Marika, a lánya tanulni megy! Iskolába'! Érti?! És az asszon; mosolya felragyog. Bólogat. — Hogy örül neki :— mondja a titkárnő megU- pett boldogan. Talán fájdalmas a döntés. Minderről nem tűi) semmit a négyesztendős, szőke kis Marika. Csak majd ha ember lesz, gondol vissza arra, hogy Vitkán. 1966 szeptemberében többen is vállalták a nehéz döntés súlvát. önzetlenül., újfajta köteles- ségérzetből, őérette. 1966. szeptember 25.
